Bfv.1787/2017/6 – Kúria

(1)bekezdés]. [2] Ezért az I. rendű terheltet - halmazati büntetésül - 3 év 4 hónap börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. [3] Megállapította, hogy a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. [4] Az őrizetben töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. [5] ... II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 5 rendbeli kiskorú veszélyeztetése bűntettében [Btk. 208. §

(1)bekezdés]. [6] Ezért a II. rendű terheltet - halmazati büntetésül - 2 év szabadságvesztésre ítélte. [7] A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. [8] Megállapította, hogy a szabadságvesztést végrehajtása esetén börtönben kell végrehajtani. [9] Kimondta, hogy a szabadságvesztés végrehajtása esetén a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. [10] A bíróság egyebekben elrendelte a pártfogó felügyeletét. [11] Egyetemlegesen kötelezte a terhelteket a büntetőeljárás során felmerült 248.768 forint bűnügyi költség megfizetésére. [12] Az ellentétes irányú fellebbezések folytán másodfokon eljáró Veszprémi Törvényszék a 2017. szeptember 7-én tartott nyilvános ülésen meghozott 2.Bf.293/2017/4. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy megállapította, miszerint ... I. rendű terhelt terhére megállapított cselekmény 1 rendbeli testi sértés bűntettének [Btk. 164. §

(1)-

(4)bekezdés b) pont I. fordulata szerint) is minősül. [13] Az egyetemlegesen megfizetni köteles bűnügyi költség összegét pontosította. [14] Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [15] II. A jogerős ítélet ellen ... I. rendű és ... II. rendű terheltek meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelynek jogalapját a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjára - ezen belül a Be. 373. §

(1)bekezdés III. pont a) alpontjára alapította. [16] Az indítvány indokolása szerint a Pápai Járásbíróság indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet - álláspontja szerint - alkalmatlan a felülbírálatra. Ekörben a következőkre hivatkozott: - az elsőfokú bíróság nem rögzítette, hogy bizonyítékként hogyan értékeli a becsatolt fotókat és videót, csak azok becsatolásának tényét rögzítette, és azt, hogy a felvételek a terheltek manipulatív szándékát igazolják; - az elsőfokú ítélet a védői indítványra elrendelt gyk. sértett pszichiáter szakértői vizsgálat elmaradásának a tényét rögzítette, a megismételt védői indítvány elutasítását nem indokolta meg; - tanú 1 tanúkihallgatására tett védői indítványt az elsőfokú bíróság elutasította, ennek tényét és indokát azonban határozatában nem adta; - az ítélet bizonyítékokat értékelő részében egyes tanúvallomások hosszasan és részletekbe menően kerültek taglalásra, míg más tanúvallomások - védő szerint - releváns részei, amelyek a váddal ellentétes tartalmúak, értékelve nem lettek; - tanú 2 tanúvallomásának részletes értékelése nem szerepel az elsőfokú ítéletben, habár a védőnő tanú lényeges körülményekre nyilatkozott. Az ítélet azt sem tartalmazza, hogy miért az ezzel ellentétes bizonyítékokat fogadta el az első fokon eljáró bíróság. [17] A felülvizsgálati indítvány fentieket meghaladóan kifogásolta még a tárgyalási jegyzőkönyv késedelmes megküldését, a jegyzőkönyv tartalmát, valamint azt, hogy az elsőfokú bíróság nem tisztázta tanú 3 mentességi jogát. [18] Összességében a felülvizsgálati indítvány szerint az elsőfokú ítélet nem fejtette ki megfelelően a döntését alátámasztó érveket és a kizárt álláspont cáfolatát. Az indokolás nem teljes és nem ellentmondásmentes, mivel nem elégséges és szükséges mértékben tartalmazza, hogy a bíróság mit vett számba. Ezért a másodfokú bíróságnak hatályon kívül kellett volna helyeznie az elsőfokú ítéletet. [19] Mindezek alapján a terheltek védője az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. [20] A Legfőbb Ügyészség átiratában a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt törvényben kizártnak találta arra tekintettel, hogy megítélése szerint az indítvány az indokolási kötelezettség megsértése címén valójában a jogerős ítéletben megállapított tényállást támadja, amikor az egyes bizonyítékok bírói mérlegelését és a mérlegelés eredményét vitatja. Ez azonban a felülvizsgálati eljárásban nem lehetséges (BF.1636/2017.). [21] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. §

(1)bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el. [22] Elöljáróban rögzíti a Kúria, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ebből következően kizárólag a Be. 416. §

(1)bekezdésében tételesen felsorolt okok miatt van helye. Emellett a Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. §

(4)bekezdésére tekintettel csak az indítványban megjelölt felülvizsgálati okra, valamint - a hivatkozott rendelkezés

(5)bekezdése alapján hivatalból folytatandó vizsgálat keretében - a 416. §

(1)bekezdés

1. c)és
2. d)pontja szerinti eljárási szabálysértésekre lehet figyelemmel. [23] A felülvizsgálat szabályrendszere értelmében a tényállás helyessége a felülvizsgálat tárgya nem lehet. A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. §

(1)bekezdésének törvényi előírása szerint a tényálláshoz kötöttség érvényesül. Ebből következően a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ez a tényállás felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Annak vizsgálatánál tehát, hogy a bűnösség megállapítása, vagy a cselekmény jogi minősítése törvényes-e, csak a jogerős határozatban megállapított irányadó tényállás vehető figyelembe. Eljárási szabálysértés vizsgálatára is csak akkor kerülhet sor, ha az a büntetőeljárási törvényben kimerítően felsorolt, felülvizsgálati eljárást megalapozó eljárási szabálysértések között szerepel. Ezért azokat az indítványokat, illetőleg az indítványok azon részeit, amelyekben nem felülvizsgálati okra, vagy a tényállásban nem szereplő tényekre hivatkoznak, érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítania. [24] Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak helye nincs [Be. 419. §

(1)bekezdés, 388. §

(2)bekezdés]. [25] A Kúria az indítványozó által felhozott érveket a felülvizsgálat törvényileg szabályozott okainak tükrében vizsgálta. [26] A Kúria mindenekelőtt a jogszabályban tételesen megjelölt felülvizsgálati okokra utalással megállapítja, hogy a törvény szerint felülvizsgálati eljárásnak a bíróság jogerős ügydöntő (első- és másodfokú) határozata ellen van helye, illetve akkor, ha a bíróság határozatának meghozatalára az eljárási törvényben meghatározott eljárási szabálysértéssel kerül sor. Ebből következően a Kúria megállapította, hogy a tárgyalási jegyzőkönyv késedelmes megküldése, a jegyzőkönyv tartalmi részének kifogásolása, valamint egy tanú mentességi joga tisztázása elmaradásának sérelme felülvizsgálat tárgyát nem képezik, erre a folyamatban lévő eljárásra vonatkozó törvényi rendelkezések biztosítottak lehetőséget. [27] A felülvizsgálati indítványt előterjesztő védő a felülvizsgálat indokaként a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjára hivatkozott, ezért a Kúria e kérdésben foglalt állást. [28] A Kúria nem értett egyet azzal, hogy az elsőfokú bíróság megsértette az indokolási kötelezettségét, amit a másodfokú bíróságnak már az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésével kellett volna orvosolnia. [29] A Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontja, illetve a Be. 373. §

(1)bekezdés III.a) pontja szerint felülvizsgálati ok és a jogerős ügydöntő határozat feltétlen hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértés, ha az eljárt bíróság a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése, vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. [30] A Kúria az 1. BK vélemény C. pontjában a Be. 373. §

(1)bekezdés III.

1. a)és
2. b)alpontjaihoz fűzött értelmezésének 2. pontjában kifejtette, hogy az indokolási kötelezettség megsértése fűződhet ténykérdésekhez és jogkérdésekhez. A ténykérdésekkel kapcsolatos indokolási kötelezettség megsértése egyrészt nem azonos a megalapozatlanság kérdésével, másrészt akkor tekinthető elmulasztottnak, ha „nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság a döntését”, a jogi indokolási kötelezettség megsértése hasonlóképpen akkor áll elő, ha „nem állapítható meg belőle, még jogi következtetés útján sem, hogy milyen jogszabályon alapul valamely büntetőjogi főkérdésben hozott döntés” - és ezáltal mindkét esetben meghiúsul az érdemi felülbírálat. [31] Ennek megfelelő az ítélkezési gyakorlat is. „Az indokolási kötelezettség megszegése csak akkor eredményez feltétlen hatályon kívül helyezést és felülvizsgálatot is megalapozó eljárási szabálysértést, ha a megtámadott határozat indokolása tény vagy jogkérdés tekintetében oly mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, a bíróság mire alapozta a döntését” (EBH 2011.2387.; EBH 2010.2210.; BH 2014.10.). [32] Az indokolási kötelezettség elmulasztása révén azonban nem vizsgálható a bűnösség megállapításának, a felmentésnek, az eljárás megszüntetésének, a büntetéskiszabásnak, illetve az intézkedés alkalmazásának anyagi jogi helyessége, azaz a bírói értékelés eredménye az indokolási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos vizsgálatnak nem tárgya, mivel a mérlegeléssel szembeni, eltérő értékelést célzó támadás ezúton sem lehetséges, illetve ez a tényállás támadhatatlanságát előíró - Be. 423. §

(1)bekezdésének megkerülését jelentené (BH 2012.32.). [33] Az indokolási kötelesség felülvizsgálati eljárásra okot adó megsértése nem állapítható meg, ha az ügydöntő határozatokból kitűnik az eljárt bíróságoknak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontját - a bűnösséggel, a minősítéssel, a büntetéssel és/vagy intézkedéssel kapcsolatban mire alapozta. A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozatlanságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása (BH 2013.10.). [34] A Kúria kihangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati eljárásban az irányadó tényálláshoz kötöttség olyannyira szigorú szabály, hogy a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése az alapeljárásban megállapított tényállás alapján lenne elbírálandó abban az esetben is, ha a tényállás hiányos, nem kellően felderített, és ellentétes az iratok tartalmával (BH 2004.102.), vagy más megfogalmazásban: az alapügyben megállapított tényállás az irányadó, függetlenül attól, hogy az adott tényállás megalapozott-e, vagy sem (BH 2016.264.; BH 2010.324.). [35] ... I. rendű terhelt és ... II. rendű terhelt bűnügyében az elsőés a másodfokú bíróság a Be. 373. §

(1)bekezdés III. pontja által meghatározott körben - a büntetőjogi főkérdések tekintetében - nem mulasztott, miután kellő alapossággal, a szükséges és elégséges mértéket messze meghaladóan eleget tett indokolási kötelezettségének. Az elsőfokú bíróság tényállást állapított meg, amit a másodfokú bíróság magára nézve is irányadónak tekintett, mindkét bíróság ellenőrizhető módon rögzítette a ténymegállapításhoz, valamint az általa alkalmazott anyagi és eljárásjogi szabályhoz vezető indokait, következtetéseit, álláspontját. [36] A Kúria kiemeli, hogy az első- és a másodfokú bíróság részletesen megindokolta, hogy milyen bizonyítékok, milyen indokok alapján állapította meg azt a tényállást, amelyre mindkét terhelt tekintetében a bűnösség kimondását alapította. Az indokolásból jól nyomon követhető, hogy az elsőfokú bíróság a másodfokon eljáró bíróság számára is irányadó tényállást mérlegeléssel a terheltek tagadásával szemben mely tanúvallomásokra, szakértői véleményekre, okirati bizonyítékokra alapította (elsőfokú ítélet

1. oldal negyedik bekezdésétől
2. oldal harmadik bekezdéséig). A Kúria messzemenően egyetértett a törvényszék megállapításával, miszerint az elsőfokú bíróság mind a bizonyítási kötelezettségének, mind a rendelkezésre álló bizonyítékok tekintetében az indokolási kötelezettségének kellő részletességgel eleget tett. [37] A Kúria annak megjegyzése mellett, hogy a védő felülvizsgálati indítványa valójában az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezésben foglaltakat tartalmazza és ismétli meg, rámutat, hogy a másodfokú bíróság részletes és aggálymentes indokát adta annak, hogy az abban foglaltaknak miért nem adott helyt (másodfokú ítélet
3. oldal negyedik bekezdésétől
4. oldal első bekezdéséig). Az ott kifejtettekkel a Kúria maradéktalanul egyetértett. [38] Ekként a másodfokú bíróság indokolásából is jól nyomon követhető, hogy az elsőfokú bíróság a másodfokon eljáró bíróság számára is irányadó tényállást a terheltek védekezésével szemben milyen bizonyítékokra alapította; emellett a másodfokú bíróság ezeket a bizonyítékokat ismételten számba vette; részletesen kifejtette, majd összefoglalta. [39] A Kúria mindezek alapján a felülvizsgálati indítványnak az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogását nem találta alaposnak. [40] Mindezekre figyelemmel - s miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be.
5. §

(5)bekezdése alapján hivatalból köteles - a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat - a Be.

1. §-a alapján - ... I. rendű és ... II. rendű terheltek tekintetében hatályában fenntartotta. [41] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be.
2. §

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §

(4)bekezdés b) pontja zárja ki. A Be. 418. §

(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §

(1)bekezdés

1. e)vagy
2. g)pontján alapul. A Be. 421. §

(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. ,

1. április
2. Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Krecsik Eldoróda s.k. előadó bíró, Dr. Gimesi Ágnes s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Lévai Viktória tisztviselő