Pfv.20859/2017/5 – Kúria

(1), Alaptörvény 1. cikk

(2), Alaptörvény 1. cikk

(3), Alaptörvény VI. cikk

(1), Alaptörvény IX- cikk

(1), Alaptörvény IX. cikk

(2), Alaptörvény IX. cikk

(4),

1. CIV. Tv.
2. §

(1),

1. CIV. Tv.
2. §

(2),

1. CIV. Tv.
2. §,
3. V. Tv. 2:
4. §

(1),

1. V. Tv. 2:
2. §

(2),

1. V. Tv. 2:
2. § b),
3. V. Tv. 2:
4. §

(2),

1. V. Tv. 2:
2. §

(1),

1. V. Tv. 2:
2. §

(2)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.IV.20.859/2017/

1. A tanács tagjai: Dr. Mészáros Mátyás a tanács elnöke Dr. Pataki Árpád előadó bíró Dr. Kovács Zsuzsanna bíró A felperes: ... A felperes képviselője: Dr. Fekete Zoltán ügyvéd Az alperes: ... Az alperes képviselője: Papp Gábor Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Sztanó Judit ügyvéd) A per tárgya: személyiségi jog megsértése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél/felek: az alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.20.937/2016/3-II. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 28.P. 21.807/2015/
2. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet részben hatályon kívül helyezi és az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatja, a képmás és a magánélet védelme megsértését megállapító rendelkezését hatályában fenntartja. A megítélt sérelemdíj összegét 500.000 (ötszázezer) forintra és kamataira szállítja. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletnek a jóhírnév megsértésére irányuló kereseti kérelmet elutasító rendelkezését helybenhagyja. A peres felek a perrel felmerülő költségeiket maguk viselik. A le nem rótt összesen 480.000 (négyszáznyolcvanezer) forint kereseti, fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetékből a felperes és az alperes egyaránt 240.000 - 240.000 forintot köteles az államnak megtéríteni külön felhívásnak. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3]
3. októberében zajlott Magyarországon a sajtóban az úgynevezett kitiltási botrány, amely azzal volt kapcsolatos, hogy magyar állami vezetők vonatkozásában beutazási tilalmat vezetett be az Amerikai Egyesült Államok.
4. október 22-én a sajtóban megjelent hírek szerint az érintett állami vezetők között volt ... a Nemzeti Adóés Vámhivatal (NAV) ..., továbbá ... a NAV .... Ugyanezen a napon az ... megjelent egy felvétel, amelyen ... volt látható a ... melletti ... repülőtéren egy kitakart arcú személy társaságában. A következő napon az ... ismételten közzétette a felvételt, ezen ... mellett álló személy nem volt kitakarva, ott a felperes volt látható. A híradóban azt közölték, hogy a ... mellett álló személy ..., a NAV .... A felperes
5. október
6. napján valóban a ... repülőtéren tartózkodott, ahol találkozott ..., akihez laza ismeretség fűzte, így szóba elegyedtek egymással. Az ... akkor készített filmfelvételt .... Az ... felvételét több sajtóorgánum is közölte, mindenhol ... azonosítva a felperest. ... az alperes főszerkesztője és ..., a témával foglalkozó szerkesztő több ízben megtekintette az ... felvételét, összevetette a NAV honlapján látható fényképfelvétellel. ... szerkesztő felvette a kapcsolatot ... közvetlen kollégáival, akik megerősítették számára, hogy az ... felvételén ... látható. Az alperes szerkesztősége megkereste ... titkárságát a hír megerősítése illetőleg cáfolása végett, azonban választ nem kaptak. Ezt követően került sor arra, hogy az alperes az általa üzemeltetett ... honlapon közzétette
7. október 23-án 18 óra 6 perckor a „Kitiltási botrány: helyettesével utazott a NAV elnöke" című cikkét, melyben többek között arról számol be, hogy „a tegnap bemutatott ám ekkor még kitakart felvételek alapján a ... is többen jelezték, felismerni vélik ... útitársát. Mára az ... kiderült, hogy a nyaralni induló NAV ... ott volt a reptéren a hatóság ..., ... is ... és a ... együtt ment nyaralni". A kereseti kérelem és az alperes védekezése [4] Az alperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a cikk megjelentetésével megsértette jóhírnevét, a magánélet sérthetetlenségét, valamint visszaélt a képmásával. Kérte az alperes eltiltását a további jogsértéstől, valamint sérelemdíjként 2.000.000 forint és járulékainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest, továbbá perköltséget igényelt. Keresetében előadta, azzal, hogy az alperes a felperes hozzájárulása nélkül közzétette a felperes fényképét, visszaélt a képmásával. Azzal pedig, hogy a [5] felperest a botrányba keveredett ... azonosította, a jóhírnevét sértette meg. Álláspontja szerint sértette a magánélet sérthetetlenségét annak közlése, hogy a felperes elutazott. A sérelemdíj indokaként előadta, hogy egészsége, társadalmi megbecsültsége az alperes magatartásával oksági összefüggésben lényegesen megromlott. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, továbbá perköltséget igényelt. Az alperes azt elismerte, hogy tévedésből a felperes fényképe került közlésre ... nevének feltüntetésével. Álláspontja szerint azonban úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható, mivel több forrásból is ellenőrizte a személyazonosságot, továbbá a felperes jelzését követően kérés nélkül is haladéktalanul eltávolította a fényképfelvételt. Az alperes vitatta azt, hogy kifejezetten az alperes magatartásával oksági összefüggésben érte volna hátrány a felperest. Utalt arra, hogy a botrány kirobbantója az ... volt, az alperes csupán után közölte az ... hírét és fényképfelvételeit. Az első- és másodfokú ítélet [6] [7] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének részben adott helyt. Megállapította, hogy az alperes azzal a magatartásával, hogy az általa működtetett ... weboldalon
8. október 23-án megjelent „Kitiltási botrány: ... utazott a NAV ..." című cikkéhez mellékelt fényképen a felperes arcképét tüntette fel, megsértette a felperes képmáshoz való jogát. Az elsőfokú bíróság ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította és a felperest kötelezte perköltség megfizetésére az alperes javára, valamint a teljes illeték megfizetésére. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy érdemben nem volt vitatott, hogy az alperes cikke melletti fényképfelvételen a felperes arcképe volt látható, és azt közölték, hogy az ábrázolt személy .... A felperes nem közszereplő, az alperes nem kért engedélyt a felperes képmásának közlésére, ezért a felperes képmáshoz való joga sérült. Ezután viszont arról írtak, hogy a képen ... szerepel, a cikk magát a felperes nevét nem közölte, így az elsőfokú bíróság szerint a fénykép közzétételével a felperes jóhírneve vagy magánélete nem sérült, hiszen a közvélemény a fényképen feltüntetett személyt nem a felperessel, hanem ... azonosította. A felperest személyesen ismerő befogadók pedig nyilvánvalóan észlelték, hogy nem ... szerepel a képen. Az elsőfokú bíróság szerint a felperes utazása tényének közlése nem minősül a felperes magánéletébe történő önkényes beavatkozásnak, ezért összességében a jóhírnév és a magánélet megsértésének megállapítására vonatkozó kereseti kérelmet az elsőfokú bíróság elutasította. A további jogsértéstől való eltiltásra irányuló kereseti kérelem tekintetében kiemelte, hogy az alperes megszüntette a jogellenes helyzetet, önként eltávolította a cikk mellől a fényképet, a cikket olyan frissítéssel látta el, amelyben annak alaptalanságát jelzi. Ehhez képest szükségtelennek ítélte meg az elsőfokú bíróság az alperes eltiltását a további jogsértéstől. [8] Az elsőfokú bíróság a sérelemdíj iránti igényt teljes egészében elutasította. Kifejtette, hogy a sérelemdíj nem felróhatóságtól független szankció, ezért vizsgálni kellett az alperes magatartásának felróhatóságát. Az elsőfokú bíróság vizsgálta a keresetlevélhez mellékelt fényképek alapján a fényképeket és arra a következtetésre jutott, hogy a felperesnek a cikkben közzétett képe feltűnő hasonlóságot mutat ... a NAV weboldalán közzétett fényképével. Az így levont következtetés ésszerűsége mellett nem volt elvárható az alperestől annak valószínűsítése, hogy a NAV kitiltási botrányban érintett elnöke és elnökhelyetteséhez kísértetiesen hasonlító személlyel beszélget egy külföldi ország repülőterén. Az elsőfokú bíróság szerint a szemmel látható körülményeken alakuló okszerű következtetések levonását mint elvárható magatartáson túlmenően az alperes részéről további lépéseket is tettek, megkeresték ... közvetlen munkatársait, akik a személyegyezőséget megerősítették. Az elsőfokú bíróság tehát arra a következtetésre jutott, hogy az alperes bizonyítani tudta, hogy magatartása nem felróható, ezért utasította el a sérelemdíj iránti követelést. [9] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezését megváltoztatta és azt is megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnevét és magánélet zavartalanságához fűződő személyiségi jogát és az alperest eltiltotta a további jogsértéstől. Kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 2.000.000 forint sérelemdíjat és annak
9. október
10. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű kamatát. Kötelezte továbbá az alperest az első és másodfokú perköltség és illeték megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett része a képmás védelméhez fűződő jog megsértésének megállapítása volt, ezzel a másodfokú bíróság is egyetértett. Egyebekben azonban a másodfokú bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróságnak a jogalap elutasítására vonatkozó álláspontját. Rögzítette: az ... átvett felvétel a felperest külföldi utazása közben ábrázolta. A felperes nem közszereplő, közéleti tevékenységet nem végez. Külföldre utazásának ténye egyértelműen a magánszféra részét képezi, magánélet zavartalanságához fűződő jogsérelmét erre figyelemmel a jogerős ítélet megállapította és rögzítette, hogy ennek megítélésekor teljességgel lényegtelen körülmény az, hogy a felperest nem ismerők a képhez társított szöveg miatt az utazó személyt ... azonosítják. Nem kérdés az, hogy a felperes maga nem kívánta életének ezt az eseményét másokkal, különösen a széles nyilvánossággal megosztani, ezért az alperes a kép közzétételével megsértette a magánélet zavartalanságához fűződő személyiségi jogot is. [10] A jogerős ítélet megállapította a felperes jóhírnevének megsértését is. Ebben a körben szükségesnek tartotta a képhez társított szöveg elemzését is a Pk.
11. számú állásfoglalás figyelembevételével. A jogerős ítélet szerint ugyanis amennyiben egy semleges vagy a közvélemény szemében pozitív eseménysor bemutatása során kerül jogellenesen felhasználásra a felperes képmása, jóhírneve nyilvánvalóan nem sérül. A perbeli esetben azonban egy kifejezetten negatív társadalmi megítélés alá eső eseménnyel hozta az alperes indokolatlanul összefüggésbe a kép alanyát. Ez pedig a jogerős ítélet szerint alkalmas arra, hogy a felperes társadalmi megítélését hátrányosan befolyásolja. Ugyanis azt közölte az alperes, hogy akihez a felperes képmását társította, arról azt hozták nyilvánosságra, hogy az Egyesült Államok kormánya nem engedi beutazni az országa területére. Ebben a körben kiemelte, hogy a társadalom erre fogékony részében kialakult közvélekedést tanúsította az a tüntetés, ahol a ténylegesen a felperest ábrázoló képet olyan transzparensre helyezték el, amely a NAV vezetőjének sokak által elítélendő magatartása miatt tartottak és a felperest ezen vezetők egyikeként jelenítették meg. [11] A másodfokú bíróság a jogsértés megállapítása mellett indokoltnak találta a felperes által igényelt objektív szankciók elrendelését (további jogsértéstől eltiltás). [12] A másodfokú bíróság alaposnak találta a felperes sérelemdíj iránti igényét. A jogerős ítélet szerint a NAV honlapján ... megjelent felvétel és a felperest ábrázoló felvétel azonossága nem volt megállapítható. Az alperes újságírója (...) által megkérdezett NAV alkalmazottak az időpontokra tekintettel csak a kitakart felvételt láthatták, vagyis annak ismeretében nyilatkozhattak és ez alapján az alperes nem lehetett meggyőződve a két személy azonosságáról. A kitakart felvételből származó kép és a NAV honlapján szereplő fénykép összehasonlításra ugyanis nyilvánvalóan nem alkalmas. A jogerős ítélet szerint a
12. október 23-i képátvétel kapcsán nem történt érdemi ellenőrzés (ott már nem volt kitakarva a felperes arca). A valóságban a hasonlóság legfeljebb felületesnek tekinthető, összetéveszthető egyezőséget nem mutat. Nem volt tehát megtévesztő hasonlóság megállapítható. A jogerős ítélet szerint az alperes terhére róható, hogy bár nyilvánvalóan volt kételye abban, hogy a felvételen a felperes szerepel, ezen kétely eloszlatására tett kísérlete nem vezetett eredményre, mégis közzétette a felperes fényképét, ezért a sérelemdíj fizetése alól a jogerős ítélet alól nem tudta kimenteni magát. [13] A sérelemdíj mértéke megállapításánál a jogerős ítélet mérlegelte az eset összes körülményeit, álláspontja szerint ugyan nem az alperes volt az egyetlen és nem is az első jogsértő felhasználó, ez az alperes által elkövetett jogsértés súlyát önmagában nem csökkenti. A felperes által meghallgatni kért tanúk nem tudtak arra nyilatkozni, hogy az alperesi cikkből vagy az ... szereztek-e tudomást a perbeli képről. Az alperest, mint forrást valamennyien megjelölték és beszámoltak arról, hogy helyben (...) a cikk jelentős vihart kavart, az akkori viszonyok között negatívan ítélték meg az adóhivatal vezetőit és ez kihatott a felperes megítélésére is, volt aki őt adócsalással vádolta. A tanúk előadása szerint többekben az merült fel, hogy esetleges a felperes lebukott valamin, illetve csődbe ment a vállalkozása. ... tanú arról is beszámolt, hogy külön felhívták a figyelmét arra, hogy a felperes fényképével vonulnak az ... negatív összefüggésben. Az így felhasznált képnél többek között a „bűnözőknek nem adózunk" felirat is látható volt. A jogerős ítélet értékelése szerint a kép levétele a honlapról, illetve a cikkben elhelyezett frissítés különösebb pozitív hatást nem váltott ki, a sérelem orvoslására nem volt alkalmas. A megjelent frissítés egyébként hoteltulajdonosként azonosította a felperest és megismételte azt, hogy ... együtt utazott el. [14] A sérelemdíj mértéke meghatározásánál a jogerős ítélet külön utalt arra, hogy a sérelemdíj intézménye nem pusztán a jogsértéssel okozott sérelem orvoslására szolgál, hanem meghatározott esetekben a jogsértés elkövetőjével szemben szankcióként is alkalmazható. A jogerős ítélet szerint nyomatékkal kellett figyelembe venni azt, hogy az alperes kellő körültekintéssel a jogsértést elkerülhette volna, a hírversenyben való eredményes részvétel miatt vállalt kockázat következményeit pedig viselnie kell. [15] A jogerős ítélet indokolása szerint nem volt annak jelentősége a sérelemdíj összegének megállapításánál annak, hogy a jogsértést először az ... követte el, tekintettel arra, hogy a két hír közel azonos időben került nyilvánosságra, azaz az alperesi online megjelenés hosszabb távon egészen biztosan legalább olyan széles körben ismertté válhat, mint az ... közlése. Mindezekre figyelemmel teljes mértékben megalapozottnak találta a 2.000.000 forint összegű sérelemdíj megítélését. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [16] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen kérte a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett új határozat meghozatalát a sérelemdíj összegének jelentős mérséklése mellett. Az alperes szerint sérültek a Ptk. vonatkozó rendelkezései, valamint a sajtószabadságról szóló törvény rendelkezései is, illetve a másodfokú bíróság helytelen mérlegelést végzett a bizonyítékok körében, illetve a sérelemdíj összegszerűségének meghatározásánál. Utóbbi körben előadta, hogy az elsőfokú bíróság mérlegelése volt helytálló abban, hogy a felperes ki tudta magát menteni a sérelemdíj fizetésének kötelezettsége alól, mert minden megtett, ami tőle az információ ellenőrzésére körében elvárható, a felperesről magáról pedig semmilyen állítást nem közölt, így jóhírnevet sem sérthetett. A felperes szerint a magánélethez való jog sem sérült, hiszen önkényes beavatkozást a felperes magánéletében nem tettek. A sérelemdíj összegszerűsége vonatkozásában megjegyezte azt is, hogy a bírói gyakorlathoz képest is kiugróan magas összeget állapított meg a jogerős ítélet, ebben a tekintetben okszerűtlen volt a mérlegelés. [17] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint éppen az elsőfokú bíróság tett iratellenes megállapításokat és az alperes terhére igenis megállapítható a felróható magatartás, szükséges az eltiltás a további jogsértéstől is. Az alperes helyesnek ítélte meg a megítélt sérelemdíj mértékét is. A Kúria döntése és jogi indokai [18] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet részben alaposnak találta, ezért a Pp.
13. §

(3)és

(4)bekezdése alapján a jogerős ítéletet részben megváltoztatta, a jóhírnév sértés megállapítását mellőzte, illetve a sérelemdíj összegét leszállította. [19] Az Alaptörvény I. cikk

(1)bekezdése szerint az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége. A

(2)bekezdés szerint Magyarország elismeri az ember alapvető, egyéni és közösségi jogait. A

(3)bekezdés szerint alapvető jog más alapvető jog érvényesülése, vagy valamely alkotmányos értéke védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. A VI. cikk

(1)bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jóhírnevét tiszteletben tartsák. A IX. cikk

(1)bekezdése értelmében mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. A

(2)bekezdés szerint Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakításához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit. A

(4)bekezdés értelmében a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a mások emberi méltóságának a megsértésére. [20] A sajtószabadságról és a média tartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény 4. §

(1)bekezdése szerint Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét. A

1. § értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az Európai közélet ügyeiről, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. [21] A Ptk. 2:
2. §

(1)bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét szabadon érvényesíthesse és hogy abban őt senki ne gátolja. A

(2)bekezdés értelmében az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak. A 2:

1. § b., pontja értelmében a személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen a személyes szabadság, a magánélet és a magánlakás sérthetetlensége. A d., pont alapján ugyancsak személyiségi jog megsértését jelenti a becsület és a jóhírnév megsértése. A g., pont alapján jogsértésnek minősül a képmáshoz és hangfelvételhez való jog megsértése is. A 2:
2. §

(2)bekezdése értelmében a jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel vagy valós tényt hamis színben tüntet fel. A 2:52. §

(1)bekezdése értelmében akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért. A

(2)bekezdés szerint a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire - különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentésre - a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges. A

(3)bekezdés értelmében a sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására - tekintettel egy összegben határozza meg. A 6:518. §-a értelmében a törvény tiltja a jogellenes károkozást. A 6:519.§-a szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható. A 6:521.§-a értelmében nem állapítható meg az okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia. [22] A Pp. 275.§

(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A

(2)bekezdés értelmében a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 206. §

(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A

(3)bekezdés értelmében a bíróság a kártérítés vagy egyéb követelés összegét, ha a szakértői vélemény, vagy más bizonyíték alapján meg nem állapítható a per összes körülményeinek mérlegelésével belátása szerint határozza meg. [23] Fontos általános szempont a felülmérlegelés tilalma is, amely azt jelenti, hogy a felülvizsgálati eljárásban általában nincs helye a bizonyítékok értékelésének és ismételt egybevetésének. Ez alól kivételt jelent az, ha a mérlegelés kirívóan okszerűtlen, vagy nyilvánvalóan ellentétes a logika általános szabályaival. [24] A Kúria alaposnak találta az alperes felülvizsgálati kérelmét a jóhírnév megsértése megállapítása megalapozatlansága tekintetében. A közlemény egészéből a Kúria szerint ugyanis az állapítható meg, hogy magáról a felperesről személy szerint a perbeli közlemény semmilyen állítást nem fogalmaz meg, ezért valótlan tényállításról nyilvánvalóan nem lehet beszélni. A közlemény alapvetően ... vélt magatartásáról tartalmaz állítást és a fénykép alkalmazásával együtt sem keletkezik objektív külső szemlélet mellett olyan hamis látszat, hogy a felperes személyével kapcsolatban alkalmazott volna bármilyen szankciót az Amerikai Egyesült Államok, ezért a jóhírnév megsértésének megállapítására irányuló kereseti kérelmet elutasította. [25] Nem találta ugyanakkor megalapozottnak a felülvizsgálati kérelmet a magánélethez való jog sérelmének megállapításának mellőzése körében. A felperes nem közéleti szereplő, külföldi utazásának ténye, körülményei nem tartoznak a nyilvánosságra, semmilyen adat nem merült fel arra nézve, hogy erre vonatkozóan bármit is megkívánt volna osztani a szélesebb nyilvánossággal. A Kúria álláspontja szerint a külföldi utazására vonatkozó adat közlése igenis a magánélet körébe tartozik, azt hozzájárulása nélkül az alperes nem hozhatta volna nyilvánosságra. A Kúria szerint a jogerős ítélet helytállóan állapította meg a felperes magánélethez való jogának sérelmét. [26] A Kúria szerint a sérelemdíj összegszerűsége vonatkozásában a jogerős ítélet mérlegelése nem volt megfelelő. A Kúria szerint azt helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy az alperes teljes körűen nem tudta kimenteni magát, önmagában a hírverseny léte sem elegendő hivatkozás a kellő ellenőrzés hiányára, vagyis az alperes nem tanúsította a tőle elvárható magatartást az információk ellenőrzése körében teljes körűen. Ugyanakkor a Kúria szerint az alperes által tett erőfeszítéseket ebben a körben a sérelemdíj összegszerűségének is tükröznie kell, az ugyanis a felróható mértékét legalábbis jelentős mértékben enyhíti. Mindezekre figyelemmel a Kúria szerint a jelen esetben a sérelemdíj reparatív funkciójának kell előtérbe kerülnie a szankciós funkcióval szemben, reparációs körben pedig a 2.000.000 forintos igény a Kúria szerint eltúlzott mértékű és ebben a tekintetben kellett a mérlegelés körébe vonni azt is, hogy a perbeli információt az alperesen kívül számos egyéb sajtószerv - köztük egy országos hatókörű televízió is közölte. A Kúria mindezekre figyelemmel az összes körülmény mérlegelése mellett a sérelemdíj összegét 500.000 forintra és annak járulékaira leszállította. [27] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet részben hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva a képmás és magánélet védelme megsértését megállapító rendelkezését hatályában fenntartotta, a megítélt sérelemdíj összegét 500.000 forintra és járulékaira leszállította, ezt meghaladóan a jóhírnév megsértésére irányuló kereseti kérelmet elutasító elsőfokú rendelkezést helybenhagyta. A felperes részlegesen lett pernyertes és miután a sérelemdíj összegszerűsége mérlegeléssel került megállapításra a Kúria úgy határozott, hogy a peres felek a perrel felmerült költségeiket teljes egészében maguk viselik és az illetéket is egyenlő arányban osztotta meg a felek között. Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat [28] Alaptörvény 1. cikk

(1),

(2)és

(3)bekezdés, VI. cikk

(1)bekezdés, IX. cikk

(1),

(2)és

(4)bekezdés, 2010. évi CIV. törvény 4.

(1)és

(3)bekezdés, 10. §, Ptk.2:42.§

(1)és

(2)bekezdés, 2:

1. § b., és g., pontja, 2:
2. §

(2)bekezdése, 2:48. §

(1)és

(2)bekezdése, 2: 51. §

(1)bekezdés b., pontja, 2:52. §

(1),

(2)és

(3)bekezdése, Pp. 81. §

(1)bekezdés, 206. §

(1)és

(3)bekezdés, 275. §

(3)és

(4)bekezdés, 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §

(2)bekezdés,

1. évi XCIII. törvény
2. §

(1)bekezdése Záró rész [29] A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmét tárgyaláson bírálta el. Perköltség viseléséről a pernyertesség, pervesztesség arányának figyelembevételével rendelkezett tekintettel arra is, hogy a sérelemdíj összege mérlegeléssel került megállapításra. Budapest, 2018. február 7. Dr. Mészáros Mátyás s.k. a tanács elnöke, Dr. Pataki Árpád s.k. előadó bíró, Dr. Kovács Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: S.K. bírósági ügyintéző