← Magyarország

Pfv.20966/2017/8 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A munkáltatónak a közszolgálati jogviszony jogellenes megszüntetésével kapcsolatos eljárása miatt érvényesített személyhez fűződő jog megsértése iránti igény megítélésének szempontjai. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.IV.20.966/2017/

  1. A tanács tagjai: Dr. Baka András a tanács elnöke Dr. Kovács Zsuzsanna előadó bíró Dr. Pataki Árpád bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Hegedűs György ügyvéd Az alperesek: Solymár Nagyközség Polgármesteri Hivatala I. rendű Solymár Nagyközség Önkormányzata II. rendű Az alperesek képviselője: Dr. Bajnai Gábor ügyvéd I. és II. rendűért A per tárgya: Személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: I. és II. rendű alperesek A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.077/2016/15/II. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Budapest Környéki Törvényszék 22.P.20.065/2015/
  2. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az I. és II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek 75.000 (hetvenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 300.000 (háromszázezer) eljárási illetéket az állam viseli. forint Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás felülvizsgálati [1] [2] [3] [4] A felperes
  3. augusztus 15-étől látott el jegyzői feladatokat Solymáron. Solymár Nagyközség Önkormányzati Képviselő-testülete
  4. április 20-án kelt 26/
  5. (IV.20.) számú határozatával a felperessel szemben fegyelmi eljárást kezdeményezett, egyidejűleg az eljárás folytatásának befejezéséig a felperest hivatalából felfüggesztette, majd a
  6. június 4-én kelt 65/
  7. (VI.4.) számú határozatával a felperest hivatalvesztés büntetéssel sújtotta - a vizsgálati jelentés alapján. A határozat indokolása szerint a felperes közszolgálati jogviszonyából eredő kötelezettségeit vétkesen megszegte, ezzel fegyelmi vétséget követett el; a felperest „a feltárt okirat-hamisításban való közreműködés tekintetében szándékosság, a munkáltatói jogok át nem adásával, az Európai Uniós választásokkal kapcsolatos teendőknek megfelelő utasítás ki nem adásával, egy « megnevezett » személy vezetői címének használatával kapcsolatosan súlyos gondatlanság terheli". Az önkormányzati határozatokat az önkormányzat teljes terjedelemben közzétette a .. internetes oldalon, ahonnan a határozatokat 2013 májusában, illetve 2015 májusában távolították el. A felperes és a I.rendű alperes neve (I. rendű alperes) között a Budapest Környéki Törvényszék Munkaügyi Bírósága előtt folyamatban lévő perben a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság az 5.M.887/2004/
  8. számú ítéletével a II.rendű alperes neve Képviselő-testülete 65/
  9. (VI.4.) számú határozatát hatályon kívül helyezte, megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közszolgálati jogviszonyát, és a felperes jogviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésének napjával szűnik meg, valamint kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 39.933.265 forintot és 240.000 forint perköltséget, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A Pest Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a
  10. április 28-án kelt 8.Mf.28855/2009/
  11. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét közbenső ítéletnek tekintette, amelyet azzal hagyott helyben, hogy a felperes közszolgálati jogviszonya az alperesnél
  12. április 28-án szűnik meg, az összegszerűség tekintetében az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, a jogellenes munkaviszony megszüntetése következményei tekintetében az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban a Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság a
  13. október 14-én kelt, 8.Mf.20.334/2016/
  14. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, az alperest terhelő marasztalás összegét a jövedelempótló kártérítés tekintetében 22.359.960 forintra, a gyógyszerköltséget 107.884 forintra, a nem vagyoni kár összegét 2.000.000 forintra és ezen összegek kamataira felemelte, valamint kötelezte az alperest a felperes részére 65.764 forint elmaradt illetmény és kamatai megfizetésére, ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] A felperes keresetében kérte megállapítani, hogy az alperesek azzal, hogy alapos gyanú nélkül fegyelmi eljárást kezdeményeztek, továbbá a 65/
  15. (VI.4.) számú képviselő-testületi határozatban tett valótlan állításokkal és intézkedéssel megsértették a munkához való személyiségi jogát, továbbá a II. rendű alperes, mint a honlap tulajdonosa és az I. rendű alperes, mint annak szerkesztője azzal, hogy a zárt ülésen meghozott, sérelmezett határozatokat a „solymar.hu" internetes oldalon nyilvánosságra hozták, visszaéltek a személyes adataival, azzal pedig, hogy elmulasztották közzétenni a munkaügyi bíróság határozatát, a valóságot hamis színben tüntették fel, így megsértették a jóhírnevét, becsületét és emberi méltóságát. Kérte az alpereseket a további jogsértéstől eltiltani, elégtétel adására, valamint 4.000.000 forint nem vagyoni kára és kamatai megfizetésére kötelezni. [6] Az alperesek a kereset elutasítását indítványozták. Elévülési kifogást terjesztettek elő. Az I. rendű alperes álláspontja szerint a polgármesteri hivatal jogképességgel nem rendelkezik, a II. rendű alperes vitatta a jogellenességet és a személyiségi jogok sérelmét. Az első- és másodfokú ítélet [7] A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság - keresetnek részben helytadó - ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és megállapította, hogy az I. és II. rendű alperesek a felperes jóhírnevét azzal sértették meg, hogy
  16. évben a .. internetes oldalon a valóságot hamis színben feltüntetve a felperes közszolgálati jogviszonyának jogellenes megszüntetésével kapcsolatos bírósági ítélet megállapításait nem közölték, ezzel az I. rendű alperes egyben a felperes munkához való személyiségi jogát is sértette. Megállapította, hogy az I. és II. rendű alperesek a felperes személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal sértették meg, hogy
  17. évben a .. internetes oldalon a közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettség vétkes megszegése és a fegyelmi határozattal történő hivatalvesztés tényének közlésén túl a felperesnek a fegyelmi határozatban és az eljárás irataiban szereplő személyes adatait is nyilvánosságra hozta. A másodfokú bíróság a 26/
  18. (IV.20.) számú, valamint a 65/
  19. (VI.4.) számú képviselő-testületi határozat közzétételének eltiltásáról szóló rendelkezést mellőzte, valamint az I. és II. rendű alpereseket a további jogsértéstől eltiltotta. Kötelezte az I. rendű alperest, hogy az elsőfokú ítéletben meghatározott tartalmú elégtételt nyújtó közleményt - a jogerős ítélet jogsértést megállapító rendelkezésével együtt - a .. internetes oldalon tegye közzé. Az elsőfokú bíróság által megállapított marasztalás összegét 3.000.000 forintra és annak az elsőfokú ítéletben meghatározott kamataira felemelte azzal, hogy a marasztalási összeg megfizetésére az I. rendű alperest a II. rendű alperessel egyetemlegesen kötelezte. A felperes elsőfokú perköltség fizetési kötelezettségét mellőzte, és kötelezte az I. és II. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen 100.000 forint elsőfokú költséget, a felperes kereseti illetékfizetési kötelezettségét 60.000 forintra leszállította, az állam által viselt kereseti illeték összegét 180.000 forintban állapította meg. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítélet meghaladó keresetet elutasító rendelkezéseit helybenhagyta, és az I. és II. rendű alpereseket a felperes részére 100.000 forint másodfokú perköltség, a felperest az államnak 80.000 forint fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte, valamint rendelkezett a fennmaradó 400.000 forint illeték állam által történő viseléséről. [8] A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a II. rendű alperes tekintetében a fegyelmi eljárás jogellenes megindítására, továbbá a munkához való személyiségi jog sérelmére alapított keresetet elutasította, az elsőfokú ítélet II. rendű alperesre vonatkozó rendelkezését a felperes fellebbezése nem érintette, ezért az a Pp.
  20. §

(3)bekezdése alapján jogerőre emelkedett. [9] A másodfokú bíróság az elévülés, valamint az I. és II. rendű alperesekkel szemben előterjesztett nem vagyoni kár megtérítésére irányuló kereset elbírálása érdekében a tényállás megállapításához és a megalapozott érdemi döntés érdekében beszerezte a Budapest Környéki Törvényszék Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.887/2004. számú munkaügyi per iratait, valamint a Pp. 249. §
(2)bekezdése alapján részbizonyítást rendelt el, amely alapján a tényállást a következőkkel egészítette ki: felperes
  1. április
  2. és
  3. között volt először táppénzes állományban szorongás miatt, majd
  4. június 7-étől gondozását az illetékes ideggondozó vette át. A felperes
  5. évben több alkalommal vette igénybe a pszichiátriai gondozó ellátását, a hangulatjavító, szorongásoldó gyógyszerek azonban pszichés állapotában javulást nem eredményeztek. A felperesnél 2007-ben súlyos depressziós epizódot diagnosztizáltak, testi megbetegedés, belgyógyászati elváltozás nem volt észlelhető, valamennyi panasza és keresőképtelensége pszichés állapotának következménye, amelyet munkahelyi konfliktusa okozott. A felperes egészségromlásával összefüggésben a Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 8.Mf.20.334/2016/
  6. számú jogerős ítéletével az I. rendű alperest 2.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte. A [10] A másodfokú bíróság egyezően az elsőfokú bírósággal megállapította, hogy az I. rendű alperes perképessége, figyelemmel a Ptk.
  7. §
(1)bekezdésére, a Pp.
  1. §-a alapján fennáll. [11] A másodfokú bíróság érdemben elfoglalt álláspontja szerint a másodfokú eljárás során már nem volt vitás, hogy az internetes sajtótermékként működő .. internetes oldal szerkesztői feladatait a II. rendű alperes szervezeti és működési szabályzata alapján az I. rendű alperes látta el. A .. domain név jogosultja a II. rendű alperes, e domain névvel elérhető internetes oldal a II. rendű alperest érintő tényekről, eseményekről tájékoztatja a honlap olvasóit. Az I. rendű alperes szerkesztésében megjelenő .. internetes oldal az
  2. évi II. törvény
  3. § b) pontjában, illetve a
  4. évi CIV. törvény
  5. §
  6. pontjában meghatározott sajtóterméknek minősül. Ebből következően az I. rendű alperes felelőssége az
  7. évi II. törvény
  8. §
(1)bekezdése alapján a szerkesztői feladataiból fakad. A szerkesztői felelősség a médiatartalom kiválasztása és összeállítása során megvalósuló tényleges ellenőrzésért való felelősséget jelent, amely a képviselő-testület határozatainak és rendeleteinek közlésére is kiterjed. Az 1990. évi LXV. törvény 12. §
(4)bekezdése alapján a zárt ülés tartásával meghozott képviselő-testületi döntések nyilvánosságra hozatala nem lehet automatikus, az szerkesztői tevékenységet igényel, amely a közölt tartalom kiválasztásában és összeállításában valósul meg. Az 1986. évi II. törvény 3. §
(1)bekezdése szerint a sajtószabadság gyakorlása nem járhat mások személyiségi jogainak sérelmével, ezért az alpereseknek a határozatok nyilvánosságra hozatali kötelezettségre vonatkozó hivatkozása súlytalan, és az I. rendű alperes szerkesztői felelősségét a személyiségi jog megsértéséért nem zárja ki. A perben nem volt vitás, hogy az alperesek az internetes oldalon a felperesre vonatkozó mindkét perbeli határozatot teljes terjedelemben közzétették. A perbeli időszakban hatályos, a személyes adatok védelméről és közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 19. §
(2)bekezdése helyesen:
(4)bekezdés - szerint a helyi önkormányzati feladatot ellátó szervek hatáskörében eljáró személyek neve, beosztása vagy besorolása és munkaköre közérdekből nyilvános adat. Az Avtv.
  1. §-a szerinti célhoz kötöttség miatt a fegyelmi határozatban és a fegyelmi eljárásban megjelenő személyes adatok csak annyiban lehetnek egyben közérdekből is nyilvánosak, amennyiben az a közérdek miatt elengedhetetlenül szükséges. Az alperesek azáltal, hogy a fegyelmi határozat indokai között a közérdekből nyilvános adatok mellett közölte a felperes egyéb személyes adatait, megsértette a felperes személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogát (Ptk.
  2. §.). [12] A jogerős ítélet megállapítása szerint a Ptk.
  3. §
(1)és
(2)bekezdéseiben védett jóhírnév sérelme azzal valósult meg, hogy az alperesek
  1. április 28-át követően a kézbesített 8.Mf.28.855/2009/
  2. számú közbenső ítéletnek a jogviszony jogellenes megszüntetésére vonatkozó rendelkezését jobb tudomásuk ellenére elmulasztották közölni. [13] A másodfokú bíróság - eltérően az elsőfokú bíróság álláspontjától megállapította, hogy a munkához való jog az alkotmányos védelmen és a munkajogi szabályok kereteit meghaladóan, mint személyhez fűződő jog a Ptk.
  3. §-a alapján is védelem alatt áll. A munkához való jog megsértésének megállapítására irányuló keresetet az elsőfokú bíróság elutasította, a keresetet elutasító rendelkezésre a II. rendű alperes vonatkozásában a felperes fellebbezése nem terjed ki, ezért e jog sérelme a másodfokú eljárásban csak az I. rendű alperes tekintetében volt vizsgálható. A munkához való személyiségi jogi sérelmet a perbeli esetben az okozta, hogy végzettségének megfelelő munkakörben a felperes álláskeresése éveken keresztül eredménytelennek bizonyult. Az interneten a II. rendű alperes határozatai nyilvánosan elérhetők voltak annak ellenére, hogy
  4. április 28-át követően e határozatok jogellenességét a bíróság megállapította. Az I. és II. rendű alperesek
  5. április 28-át követően a felperest a képzettségének megfelelő munkaviszony betöltésének elvi lehetőségétől is megfosztották, e mulasztás a felperes hivatásának keretei között történő álláskeresési lehetőségeit beszűkítette, elhelyezkedési nehézségeit ellehetetlenítette. A felperes igazolta, hogy végzettségének megfelelő alkalmazásra irányuló törekvései eredménytelenek voltak, a választott hivatása útján személyiségének kibontakozását az alperesek jogellenes mulasztása meghiúsította, a peradatok szerint kényszerűségből folytat más foglalkozást. [14] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a Ptk.
  6. §
(1)bekezdés
  1. a)pontja alapján a jogsértést - az elsőfokú ítéletben írtaktól eltérően - megállapította, a
  2. b)pont szerint az alpereseket a további jogsértéstől eltiltotta, és a
  3. c)pont alapján elégtétel adására kötelezte. [15] A másodfokú bíróság az alperesek elévülési kifogását nem fogadta el alaposnak. Kifejtette, hogy az alperesek a felperes személyes adatainak védelméhez fűződő személyiségi jogát 2004. évben a 65/2004. (VI.4.) képviselő-testületi határozat indokolásának közzétételével, a jóhírnevét és a munkához fűződő személyiségi jogát 2010. április 28-át követően a felperes közszolgálati jogviszonyának jogellenes megszüntetésével kapcsolatos bírósági ítélet megállapításai közlésének elmulasztásával sértették meg. A felperes a személyes adatai védelmével összefüggésben 2004. évben, a jóhírnév megsértésével összefüggésben 2010. április 28. napján érvényesíthette az igényét, ettől az időponttól kezdődött meg az elévülési idő. A felperes a munkaügyi perben 2004. december 22-én érkezett beadványában a munkához való joga és a jóhírnévhez fűződő személyiségi joga sérelmét állította, egészségromlásra tekintettel 2.000.000 forint, és 5.000.000 forint nem vagyoni kár megtérítésére kérte kötelezni a jelen per II. rendű alperesét. A felperes a 2005. március 24-én megtartott tárgyaláson perbe vonta a jelen per I. rendű alperesét, és a II. rendű alperessel szemben a keresetétől elállt, 2005. évtől a per alperese kizárólag a jelen per I. rendű alperese volt. Mivel a személyes adatok közzététele és a munkához való jog megsértése iránti személyiségi jog tekintetében a felperes az I. rendű alperessel szemben már 2004. évben a II. rendű alperessel 2005. évben érvényesítette az igényét, a kártérítési követelés nem évült el. A 2010. április 28-át követően megvalósított jóhírnév megsértésével kapcsolatos kártérítési igény, figyelemmel arra, hogy a felperes a II. rendű alperest öt év elteltével, 2015. június 17-én vonta perbe és terjesztette elő vele szemben e tényre is alapított a keresetét, elévült. [16] A Ptk. 84. §
(1)bekezdés e) pontja szerint alkalmazandó Ptk. 339. §
(1)bekezdése alapján a másodfokú bíróság a nem vagyoni kártérítés összegének a Pp. 206. §
(1)bekezdése alapján mérlegeléssel történő meghatározása során, figyelembe vette a felperes személyes előadását, a munkaügyi perben kihallgatott tanú vallomását, valamint az ott kirendelt igazságügyi orvosszakértői vélemény megállapításait. Rögzítette, hogy a munkaügyi perben megállapított 2.000.000 forint összegű nem vagyoni kártérítéssel a felperesnek a közszolgálati jogviszony jogellenes megszüntetésével okozott egészségkárosodása nyert kompenzálást. Az igazságügyi szakértő nyilatkozata szerint azonban a felperes folyamatosan konfliktushelyzetben van, a munkanélküliség, az állandó pszichiátriai kezelés, az állapotrosszabbodás, otthoni feladataiban való akadályozottsága további fokozott idegi megterhelést eredményez, amely a pszichésen beteg embernél „nagyobb súllyal esik latba". Nem vitatható, hogy az alperesek által 2004-ben elkövetett személyes adatok közzétételével és a munkához való jog megsértésével a felperes önértékelését tovább rontották. A perben megállapított jogsértések a felperes számára a munkaviszony jogellenes megszüntetésével okozott sérelemtől függetlenül kompenzálásra szoruló kellemetlenséget, negatív élethelyzetet eredményezett. Mindezek mérlegelését követően a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított 2.000.000 forint nem vagyoni kártérítés összegét 3.000.000 forintra felemelte, amelynek megfizetésére az I. és II. rendű alpereseket a Ptk. 344. §
(1)bekezdése alapján egyetemlegesen kötelezte. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [17] A jogerős ítélet ellen az I. és II. rendű alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és elsődlegesen a kereset teljes elutasítása, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítása érdekében. Felülvizsgálati álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 3. §
(6)bekezdését azzal, hogy a felperes beadványából a
  1. november 19-ei tárgyaláson átadott példány tanulmányozására nem biztosított megfelelő időt annak érdekében, hogy arra megalapozottan nyilatkozhasson, ezzel sérült a fegyveregyenlőség elve. Ez olyan súlyos eljárási szabálysértés, amely megalapozta volna az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság újabb eljárásra és újabb határozathozatalra való utasítását, amelyet a másodfokú bíróság elmulasztott. Mindez a felülvizsgálati eljárásban a másodlagos felülvizsgálati kérelemnek megfelelően, indokolja a Pp.
  2. §
(4)bekezdésének alkalmazását. A jogerős ítélet a Ptk. 324. §
(1)bekezdését megsértve kötelezte a II. rendű alperest a nem vagyoni kártérítés megfizetésére, figyelemmel arra, hogy maga a jogerős ítélet indokolása is megállapítja, hogy a II. rendű alperes vonatkozásában az elévülésre való hivatkozás megalapozott volt. Az alperesek változatlanul vitatták az I. rendű alperes perbeli legitimációját, és fenntartották a 2015. május 9-én kelt előkészítő iratukban kifejtetteket, annak megismétlése nélkül. Utaltak csupán arra, hogy a jogerős ítélet sérti az 1992. évi XXXVIII. törvény 66. §-át és 87. §
(1)bekezdését, mert az I. rendű alperes „korlátozott jogi személyiséggel rendelkezik", ezért a Polgármesteri Hivatal személyiségi jogi pernek alanya nem lehet. A jogerős ítélet sérti az Avtv.
  1. §-át, az
  2. évi II. törvény
  3. §-át, valamint a
  4. évi CIV. törvény
  5. §
  6. pontját. Az önkormányzati határozatok közzétételét jogszabály írja elő, az így sajtóterméknek nem minősül, és az I. rendű alperes sem szerkesztői minőségében teszi azokat közzé, a szerkesztői felelőssége tehát nem állapítható meg. A további felülvizsgálati érvelés szerint a másodfokú bíróság a II. rendű alperessel szemben a munkához való jog megsértése iránti keresetet elutasító rendelkezését fellebbezés hiányában nem vizsgálta, az I. rendű alperes tekintetében pedig e jogsértést tévesen állapította meg. A felperes vonatkozásában a munkáltatói jogokat a II. rendű alperes, mint testület gyakorolta, az I. rendű alperes részéről pedig a munkához való jog sérelmét okozó intézkedés lehetősége fogalmilag kizárt. A II. rendű alperes által hozott határozatért tehát az I. rendű alperes felelősséggel nem tartozhat. A munkához való jog Alkotmány 70/B. §-ában biztosított alapjog, ugyanakkor nem teremt alanyi jogot a munkaviszony létesítésére, illetve annak keretében meghatározott munkakör betöltésére. Ettől függetlenül a felperes által csatolt iratok a munkához való jog megsértésének megállapítására nem alkalmasak. Az alperesek a jogerős ítéletben megállapított nem vagyoni kártérítés összegét kirívóan eltúlzottnak tartották. Kiemelték, hogy az önkormányzati határozatok közzétételével összefüggésben a felperes egészségromlást nem bizonyított. A másodfokú ítéletben hivatkozott igazságügyi orvosszakértői vélemények a munkaügyi perben a fegyelmi eljárással összefüggésben tartalmaznak nyilatkozatokat, azok nem vonatkoztathatók a jelen perbeli jogvitára. Iratellenesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes munkanélkülisége a perbeli határozatokkal hozható összefüggésbe, miután a felperes az általa csatolt álláskeresési iratokkal maga ismerte el, hogy dolgozik, illetve vállalkozása van, és azt sem vette figyelembe a másodfokú bíróság, hogy a felperes köztisztviselői jogviszonya rövid ideig állt fenn. Az alperesek eltúlzottnak találták a közzététel elsőfokú ítéletben megállapított három évig tartó időtartamát, különösen arra tekintettel, hogy a felperes mindössze nyolc hónapig látta el a jegyzői feladatokat. [18] A felperes a felülvizsgálati kérelem hivatalból való elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a Pp.
  7. §
(2)bekezdése értelmében a 3.000.000 forintot meg nem haladó értékű vagyonjogi perben, amelynek a nem vagyoni kártérítésben marasztaló rendelkezés is minősül, felülvizsgálatnak nincs helye. A felülvizsgálati kérelem ezen felül a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozó kérdést vitatja, amely tekintetében felülmérlegelésre vonatkozóan a felülvizsgálatnak ugyancsak nincs helye. Érdemben, tartalma szerint a felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint az alperesek alaptalanul hivatkoznak a Pp. 3. §
(6)bekezdésének megsértésére, mert a hivatkozott tárgyaláson nem kérték annak elhalasztását, és nem terjesztettek elő további bizonyítási indítványt sem, holott arra a beadvány birtokában lehetőségük lett volna, érdemi előadni valójuk nem volt. A felperes észrevételezte, az elévülés kezdő időpontja helyesen
  1. június
  2. napja, amikor ismertté vált a számára, hogy a honlap tulajdonosa a II. rendű alperes. A felperes hangsúlyozta, hogy az I. rendű alperesnek, mint munkáltatónak az alkalmazásában állt, ugyanakkor felette a munkáltatói jogokat a II. rendű alperes képviselő-testület gyakorolta. Ezért mindkét alperes felelősséggel tartozik a jogsértésért. Mintegy 13 éven keresztül volt a nyilvánosság számára elérhető a jogsértő közlés az interneten, amelyre tekintettel, figyelemmel a személyi körülményeire is nem eltúlzott a nem vagyoni kárpótlás jogerős ítéletben megállapított összege. [19] A Kúria a Pfv.IV.20.966/2017/
  3. számú végzésével a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította. A Kúria döntése és jogi indokai [20] A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben írt indokok alapján nem sértett jogszabályt. [21] A felülvizsgálati kérelem benyújtásának időpontjában (
  4. március 17.) hatályos Pp. (
  5. évi LXIX. törvény
  6. §-ával és
  7. évi CCLII. törvény
  8. §-ával módosított)
  9. §
(2)bekezdése értelmében nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi ügyekben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték a hárommillió forintot nem haladja meg; ez az értékhatártól függő kizárás nem vonatkozik a sérelemdíj (nem vagyoni kártérítés) iránt indított perekre. E rendelkezésre tekintettel a felülvizsgálati kérelem felperes által indítványozott - hivatalból történő elutasításának a Pp. 273. §
(2)bekezdése alapján nem volt helye. [22] Alaptalanul kifogásolták az alperesek a Pp. 3. §
(6)bekezdésének megsértését. A másodfokú bíróság helyesen rögzítette, hogy a
  1. november 19-én tartott tárgyaláson az eljáró bíró a felperes 19/F/
  2. számú beadványát ismertette és azt az alperes jogi képviselője részére átadta, majd ezt követően a felek érdemben nyilatkoztak, és a berekesztésre történt figyelmeztetést követően a továbbiakban felszólalni, nyilatkozni nem kívántak. Az alperesek a fellebbezésükben és a felülvizsgálati kérelmükben sem adtak elő olyan érvet, amelyet az elsőfokú eljárás során a felperes beadványának korábbi megismerése hiányában nem tudtak előadni és rájuk nézve kedvezőbb döntést eredményezett volna. Eljárási szabálysértés hiányában a Pp.
  3. §
(4)bekezdése alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésének és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasításának nem volt helye. [23] Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben az I. rendű alperes perbeli legitimációjának hiányára vonatkozó álláspontjuk alátámasztásaként a 2015. május 9-én kelt előkészítő iratukban kifejtettekre hivatkoztak. A Pp. 272. §
(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelemben - egyebek mellett - elő kell adni a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ennek megfelelően nem elegendő, ha a fél a felülvizsgálati kérelmében, annak tartalmi ismertetése nélkül, csupán visszautal egy korábbi beadványára. A felülvizsgálati kérelemben fenntartott „korlátozott jogi személyiségre" vonatkozó álláspont a Pp. 48. §ának alkalmazása szempontjából értelmezhetetlen. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az I. rendű alperes perképessége a Pp. 48. §-a alapján, figyelemmel a Ptk. 28. §
(1)bekezdésére fennáll. Az államháztartásról szóló
  1. évi XXXVIII. törvény
  2. §-a értelmében a költségvetési szerv jogi személy. E rendelkezéssel azonosan rendelkezik az államháztartásról szóló
  3. évi CXCV. törvény
  4. §
(1)bekezdése is. Az alperesek által hivatkozott
  1. évi XXXVIII. törvény
  2. §-a a helyi önkormányzat gazdálkodásának végrehajtó szerveként jelöli meg a megyei önkormányzati hivatalt, amely az I. rendű alperes perbeli jogállását nem érinti. Az I. rendű alperes perbeli legitimációjának hiányát az alperesek által hivatkozott jogszabályhely nem alapozza meg. Ezért e tekintetben a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát megállapítani nem lehetett. [24] Nem értett egyet a Kúria az alpereseknek az önkormányzati határozatok közzétételére vonatkozó kötelezettség kizáró felülvizsgálati álláspontjával. felelősségüket [25] Az Avtv.
  3. §
(2)bekezdése értelmében az
(1)bekezdésben meghatározott szervek rendszeresen elektronikusan vagy más módon közzéteszik, továbbá erre irányuló igény esetén a 20. § rendelkezései szerint hozzáférhetővé teszik a tevékenységükkel kapcsolatos legfontosabb így különösen a hatáskörükre, illetékességükre, szervezeti felépítésükre, szakmai tevékenységükre, annak eredményességére is kiterjedő értékelésére, a birtokukban lévő adatfajtákra és a működésükről szóló jogszabályokra, valamint a gazdálkodásukra vonatkozó - adatokat. A
(4)bekezdés alapján ha törvény másként nem rendelkezik, közérdekből nyilvános adat az
(1)bekezdésben meghatározott szervek feladat- és hatáskörében eljáró személy feladatkörével összefüggő személyes adata, továbbá egyéb, közfeladatot ellátó személy e feladatkörével összefüggő személyes adata; ezen adatok megismerésére e törvénynek a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A Ptk. 75. §
(1)bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani; e jogok a törvény védelme alatt állnak. [26] A fenti rendelkezések egybevetéséből következik, hogy az adatkezelő a közérdekű adatok és közérdekből nyilvános adatok jogszabályban előírt nyilvánosságának biztosítása során is köteles mások személyhez fűződő jogait tiszteletben tartani. Az alperesek a jogsértő tartalom nyilvánosságra hozatalával túlterjeszkedtek a közzétételi kötelezettségükön. Ezért a jogerős ítélet érdemben jogszabálysértés nélkül állapította meg a jóhírnév és a személyes adatok védelméhez fűződő jog megsértését. [27] Az alperesek felülvizsgálati álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen hagyta figyelmen kívül, hogy a munkáltató és a munkáltatói jogkör gyakorlójának személye egymástól elválik, továbbá az Alkotmány 70/B. §-a nem teremt jogot a munkavégzésre. A polgármesteri hivatal (I. rendű alperes) az önkormányzat (II. rendű alperes) végrehajtásért felelős szerve, a II. rendű alperes döntéseit hajtja végre [1990. évi LXV. tv. 38. §
(1)bek.] Az alperesek a perbeli személyiségi jogsértés megítélésének szempontjából nem tekinthetők elkülönült jogalanyoknak. Az ítélkezési gyakorlat szerint a munkához való jog az alkotmányos deklarációján és a munkajogi szabályok keretein túlmenően a személyhez fűződő jog, a Ptk.
  1. §-a alapján védelem alatt áll (BH1999.402.). Erre tekintettel a munkához való jog I. rendű alperes terhére történt megsértésének megállapításával a jogerős ítélet nem sértett jogszabályt. [28] Alaptalanul kifogásolták az elégtételadásra vonatkozó alperesek a jogerős rendelkezését. A ítéletnek az megállapított jogsértésekkel összefüggésben az elégtételadás keretében a közlemény közzétételének három éves időtartama a jogsértő állapot fennállásával arányban állóan került meghatározásra. [29] A jogerős ítélet a II. rendű alperessel szemben a jóhírnév megsértésével összefüggésben előterjesztett nem vagyoni kárigény tekintetében állapította meg a követelés elévülését. Az I. és II. rendű alperesek azonban a jogerős ítéletben megállapított további jogsértés, a személyes adatok megsértésével okozott hátrány tekintetében (is) együttes károkozóknak minősülnek, ezt meghaladóan az I. rendű alperes terhére a munkához való jog megsértése is megállapításra került. A Ptk.
  2. §
(1)bekezdése értelmében, ha többen közösen okoznak kárt, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges, egymással szemben pedig magatartásuk felróhatósága arányában oszlik meg. A felperessel szemben az alperesek egyetemlegesen fennálló felelőssége alapján ezért a perben nincs relevanciája annak, hogy a kárigény egy - összegszerűen meg nem határozott - része a II. rendű alperessel szemben elévült. [30] A Kúria nem találta alaposnak az alperesek terhére a jogsértéssel összefüggésben megállapított marasztalási összeg leszállítása iránt előterjesztett felülvizsgálati kérelmet. [31] Az eljárt bíróságok a bizonyítékok Pp. 206. §
(1)bekezdése szerinti mérlegelésével állapították meg a jogsértésekkel összefüggésben bekövetkezett nem vagyoni hátrány kompenzációjaként a kártérítés összegét. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére és a tényállás megváltoztatására csak kivételesen, abban az esetben kerülhet sor, ha az eljárt bíróság a mérlegelés körébe vont adatok és bizonyítékok megállapítása és azok egybevetése során az ügy érdemére kiható, nyilvánvalóan helytelen, iratellenes, kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes következtetésre jut. (BH 2002/29., BH 1993/768., BH 1999/44.) A perbeli esetben ez nem volt megállapítható. [32] A jogsértés alapjául szolgáló azonos tényállás, a munkaviszony jogellenes megszüntetése és annak következményeként bekövetkezett hátrányok megítélése során nem tévedett a másodfokú bíróság azzal, hogy a másodfokú eljárásban a bizonyítási eljárás kiegészítése keretében, a felperes közszolgálati jogviszonyának megszüntetésével kapcsolatos előzményi per iratai között elfekvő igazságügyi orvosszakértői vélemények megállapításait is figyelembe vette. A felperes egészségromlását nem kizárólag a közszolgálati jogviszony jogellenes megszüntetése, hanem az alpereseknek ezzel összefüggésben valamennyi jogsértő eljárása okozta. Az orvosszakértői vélemény a felperest ért valamennyi sérelem következményeként előállt egészségi állapotot rögzítette. Ezért a jelen perben szükségtelen volt az önkormányzati határozatok közzétételével összefüggésben a felperes egészségromlására külön bizonyítást lefolytatni. A másodfokú bíróság a per adatainak és az ügy összes körülményének mérlegelésével határozta meg a nem vagyoni kárpótlás mértékét, amelyet nem tesz kirívóan okszerűtlenné az alpereseknek az az előadása, hogy a megismételt elsőfokú munkaügyi perben egy tanú úgy nyilatkozott, hogy a felperes betegsége már korábban is fennállt. Mindezekre tekintettel a a nem vagyoni kártérítés összegének mérlegeléssel történt megállapítása tekintetében a Pp. 206. §
(1)bekezdésének megsértését megállapítani nem lehetett. [33] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat [34] Ptk.
  1. §,
  2. §, Pp.
  3. § Záró rész [35] A Kúria az eredménytelen felülvizsgálattal élő alpereseket a Pp.
  4. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes ügyvédi képviseletével felmerült és a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdései szerint megállapított felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. [36] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az alperesek személyes illetékmentességére tekintettel a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
  1. §-a alapján az állam viseli. Budapest,
  2. március
  3. Dr. Baka András s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács Zsuzsanna előadó bíró, Dr. Pataki Árpád s.k. bíró A kiadmány hiteléül: AM tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.