Gfv.30743/2017/10 – Kúria

(1)b), 18/

1. Korm. rend.
2. §

(1), i), 18/

1. Korm. rend.
2. §

(1)j) A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.743/2017/

1. A tanács tagjai: . Vezekényi Ursula a tanács elnöke . Osztovits András előadó bíró . Tibold Ágnes bíró A felperesek: I. rendű Vizi Tibor II. rendű A felperes képviselője: Dr. Némethi Gábor ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: A per tárgya: szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.104/2017/5/II. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 31.G.42.482/2016/
2. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet - a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében, a perköltségre vonatkozó rendelkezéseire is kiterjedően hatályon kívül helyezi, e körben az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és e tekintetben is a felperesek keresetét elutasítja. Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 78.000 (hetvennyolcezer) forint együttes első- és másodfokú, valamint 80.000 (nyolcvanezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2]
3. október 18-án a felperesek mint adósok és az alperes jogelődje mint hitelező deviza alapú kölcsönszerződést kötött. A kölcsönszerződés 9.
4. pontja egyebek mellett az alábbi rendelkezést tartalmazta: „a felek megállapodnak abban, hogy az adósnak a mindenkor fennálló esedékes tartozása, illetve annak összegszerűsége tekintetében a bank nyilvántartása, kimutatása az irányadó. A bank saját kimutatása alapján jogosult az adós esedékes tartozását közjegyzői tanúsítványba foglaltatni. E ténytanúsítvány az adós terhére fennálló kölcsön- és járuléktartozás közokirati tanúsítása, amelynek alapján a bank a tartozás behajtását kezdeményezheti". A kereseti kérelem és az alperes védekezése [3] [4] A felperesek pontosított keresetükben - többek között - a kölcsönszerződés 9.
5. pontja hivatkozott rendelkezése tisztességtelenségének megállapítását kérték a Polgári Törvénykönyvről szóló
6. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 209/A. §

(2)bekezdése és a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999.(II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. §

(1)bekezdés a), b),

1. i)és
2. j)pontjai alapján. Arra hivatkoztak, hogy a szerződés 9.4. pontja alapján az alperes jogosult mindenkor a felperesek tartozása összegének meghatározására, valamint ez a rendelkezés a felperesek mint fogyasztók hátrányára fordítja meg a szerződésből eredő követelések tekintetében a bizonyítási terhet. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [5] [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a kölcsönszerződés 9.4. pontja [2] pontban részletezett utolsó mondatának tisztességtelenségét megállapította; ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megítélése szerint a hivatkozott rendelkezések megfordítják a bizonyítási terhet, ezért a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdés j) pontja alapján tisztességtelennek minősülnek. A felperesek és az alperes fellebbezései folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezések indokaira tekintettel azt állapította meg: a vitatott szerződéses rendelkezés feljogosítja az alperest a felperesek tartozása összegének meghatározására, valamint a bizonyítási teher szabályait is megfordítja és a felperesekre, mint fogyasztóra hárítja annak bizonyítását, hogy milyen összeggel tartoznak a banknak, ezért az a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. j)pontjai alapján tisztességtelennek minősül. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [7] [8] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetet elutasító határozat meghozatalát kérte. Arra hivatkozott többek között, hogy az eljárt bíróságok a szerződés 9.4. pontja tisztességtelenségének vizsgálata körében jogszabálysértő módon értelmezték a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. j)pontját. Álláspontja alátámasztására több jogszabályi rendelkezésre is hivatkozott. A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték. A felülvizsgálati tárgyaláson előterjesztett kérelmükben a felülvizsgálati eljárás felfüggesztését kérték az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) előtt C-34/18. szám alatt folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig. E körben arra hivatkoztak, hogy az EUB ítélete összefügg a jelen per tárgyával, ezért a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 152. §

(2)bekezdésének feltételei fennállnak. A Kúria döntése és jogi indokai [9] A Kúria a felperesek felülvizsgálati ellenkérelmében írtak alapján először azt vizsgálta, hogy indokolt-e a felülvizsgálati eljárás felfüggesztése a felperesek által hivatkozott, folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig. Az rPp. 152. §

(2)bekezdése akkor teszi lehetővé - de nem kötelezővé - a tárgyalás felfüggesztését, ha az EUB határozata az érdemi döntésre kihat. A Kúria megítélése szerint a jelen per tárgyát képező szerződéses rendelkezés tisztességtelenségének megítélésére az EUB hivatkozott eljárása előre láthatólag nem hathat ki, mivel a perben felmerült jogkérdés a vitatott szerződéses rendelkezés értelmezésével dönthető el az rPtk. 207. §

(2)bekezdése alapján. [10] A Kúria utal e körben az EUB C-72/

1. és C-197/
2. sz., X kontra T. A. van Dijk egyesített ügyekben
3. szeptember 19-én hozott ítéletében kifejtettekre, amely szerint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ)
4. cikk harmadik bekezdését akként kell értelmezni, hogy a végső fokon eljáró nemzeti bíróság nem köteles a Bírósághoz fordulni pusztán amiatt, hogy az előtte folyamatban lévőhöz hasonló ügyben és pontosan ugyanabban a kérdéskörben valamely alsóbb szintű nemzeti bíróság előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjesztett a Bíróság elé, és nem is köteles megvárni az e kérdésre adott választ (
5. pont). A Kúria mindezekre figyelemmel a felperesek felfüggesztés iránti kérelmét elutasította és az EUB eljárásának kezdeményezését sem találta indokoltnak. [11] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp.
6. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy az a hivatkozott indokok alapján jogszabálysértő. [12] A szerződés 9.

1. pontja utolsó mondata tisztességtelenségének vizsgálata körében a Kúria utal a 2018.Gl. elvi határozatban kifejtettekre, azt maradéktalanul irányadónak tekinti ebben a perben is. Az adott ügyben a Kúria akként foglalt állást, hogy a ténytanúsítvány a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára nem fordítja meg. Rámutatott, az a szerződéses rendelkezés, amely szerint a pénzügyi intézmény a saját nyilvántartásai alapulvételével jogosult a fogyasztói tartozások kimutatására, és a szerződő felek az e kimutatás alapján készült, közokiratba foglalt ténytanúsítványt tekintik irányadónak, nem minősül joghatályos tartozáselismerő nyilatkozatnak, ezért a bizonyítási terhet a fogyasztó számára hátrányosan nem változtatja meg és nem korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló igényérvényesítési lehetőségét sem. Döntésének jogi indokolásában hangsúlyosan hivatkozott az rPtk.
2. §-ában, a bírósági végrehajtásról szóló
3. évi LIII. tv.
4. §-ában, a közjegyzőkről szóló
5. évi XLI. tv.
6. §

(1)bekezdésében, a Korm. rendelet 1. §

(1)bek.

1. i)és
2. j)pontjaiban írtakra. [13] A Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdésének b) pontja a fogyasztói szerződés azon rendelkezését minősíti tisztességtelennek, amely kizárólagosan jogosítja fel a fogyasztóval szerződő felet annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e. E jogszabályi rendelkezésnek mind a nyelvtani, mind a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EK irányelv (a továbbiakban: fogyasztói irányelv) 3. cikk

(3)bekezdése és Mellékletének 1.

1. m)pontja figyelembevételével történő értelmezéséből következően, az a kikötés tisztességtelen, amely a fogyasztóval szerződő felet jogosítja fel arra, hogy maga állapítsa meg a saját teljesítése megfelelőségét. A keresettel támadott szerződéses rendelkezés azonban nem tartalmaz az alperest a megjelölt körben megillető egyoldalú jogosítványt, nem érinti (nem vonja
2. el)az alperessel szerződő fél - a felperesek - kötelmi jogát arra, hogy az alperes szolgáltatásának megfelelőségét megítéljék és minősítsék [rPtk. 283. §], ezért nem minősült tisztességtelennek a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdésének b) pontja szerint. Az ügy tárgyát képező kikötés az előzőekben, a bizonyítás körében kifejtettek szerint nem volt kizárólagos jellegűnek tekinthető a felperesek tartozásának összegét, illetve a kölcsönügylet egyéb lényeges adatát illetően sem [Kúria Pfv.I.21.783/2016/5.]. [14] A Kúria mindezek alapján a jogerős ítéletet - a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében - az rPp. 275. §

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte e körben az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét e tekintetben is elutasította. Záró rész [15] Az eredményes felülvizsgálati kérelem alapján a pervesztes felperesek kötelesek az rPp. 270. §

(1)bekezdése szerint irányadó rPp. 78. §

(1)bekezdése alapján az alperes - figyelemmel a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §

(3),

(5)és

(6)bekezdéseire, az alperes jogi képviselője által ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányban álló - első-, másodfokú- és felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. [16] A Kúria a döntését tárgyaláson hozta meg. Budapest, 2018. április 3. Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó bíró, Dr. Tibold Ágnes sk. bíró