Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.11/2014/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten,
- év június hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő í t é l e t e t: Az emberölés bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Székesfehérvári Törvényszék 10.B.109/2013/
- számú ítéletét megváltoztatja. A vádlott az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésből legkorábban 30 (harminc) év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A vádlott által a
- november
- napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámítja. A Székesfehérvári Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bj.188/
- szám alatt kezelt a bűnjeljegyzék
- tétele alatt szereplő 23 db kést és
- tétele alatt szereplő 9 db különféle szerszámot
- tanú (lakcíme) kiadja. A vádlott születési ideje helyesen: … Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A másodfokú eljárás során felmerült 14.300,- (tizennégyezer-háromszáz) forint bűnügyi költséget a vádlott köteles az államnak megfizetni. Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs. I n d o k o l á s: A Székesfehérvári Törvényszék a
- év november hó
- napján kihirdetett 10.B.109/2013/
- számú ítéletével vádlottat emberölés bűntette (Btk.
- §
(1)és
(2)bekezdés d) pontja) miatt, mint erőszakos többszörös visszaesőt, életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte, amelyet fegyházban kell végrehajtani, azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett a bűnjelekről, azok lefoglalását megszüntette és megsemmisíteni rendelte valamennyit. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott az ok megjelölése nélkül, a védő eltérő minősítésért és enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.573/2013/
- számú átiratában - és képviselője a nyilvános ülésen - kifejtette, hogy a törvényszék a perrendi szabályokat megtartotta. Az általa megállapított tényállás túlnyomó részt megalapozott, azonban az iratok alapján azt szükséges kiegészíteni, így a személyi részt illetően pótolni kell egyes elítéléseinél a szabadulási, illetve elkövetési időket, a történeti részben pedig rögzíteni kell, hogy a sértett 21 évvel volt idősebb a vádlottnál, továbbá azt, hogy az elkövetésnél a vádlott által használt eszközöket a helyszíni szemle során a sértetti ingatlannál lefoglalták. Az így kiegészített tényállást a másodfokú eljárásban irányadónak tartotta a fellebbviteli főügyészség, ez alapján a bűnösségre vont következtetés okszerű, a cselekmény jogi minősítése törvényes. Helytállónak tartotta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy a vádlott erőszakos többszörös visszaeső, akivel szemben csak életfogytig tartó szabadságvesztés szabható ki, azonban tévesen hivatkozott arra, hogy kötelező volt kizárni (az elkövetéskori büntetőtörvénykönyv alapján) a feltételes szabadságra bocsátásból. Ez az elkövetéskori jogszabály alapján csak lehetőség volt. Így az elsőfokú bíróságnak a jogi indokolásban számot kellett volna adnia arról, hogy az alkalmazandó anyagi jogszabályt milyen vizsgálat alapján határozta meg, illetve meg kellett volna indokolnia, hogy miért élt a feltételes szabadságból kizárás lehetőségével. Mindemellett törvényesnek tartotta a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását. A fellebbviteli főügyészség indítványozta, hogy a bűnjelekről történt rendelkezést az ítélőtábla változtassa meg és egyes bűnjelek kiadásáról rendelkezzen, egyebekben pedig az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. A védő a fellebbezését írásban indokolta, ebben részletesen kifejtette, hogy korábbi álláspontjával egyezően - miért tartja megállapíthatónak az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette megállapítását, szemben az ítéletben foglaltakkal, továbbá részletesen elemezte azon okokat is, amely alapján a különös kegyetlenséggel történő elkövetés minősített esete nem állapítható meg a vádlott terhére. Ugyancsak részletes indokát adta annak, hogy a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kötelező kiszabása miért alkotmányellenes. Mindezek alapján összességében az elsőfokú ítélet megváltoztatására és enyhítésre tett indítványt, továbbá jogegységi eljárás kezdeményezését vette fel beadványában. A védő a nyilvános ülésen fenntartotta az írásban megindokolt fellebbezését, az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette kapcsán kifejtette, hogy valójában a konkrét eset az alapeseti, illetve a privilegizált emberölés bűntette közötti határon van és kiemelte, hogy a tényállás a sértetti közrehatást is tartalmazza. A különös kegyetlenséggel történő elkövetést továbbra sem tartotta megállapíthatónak, a büntetés kiszabása kapcsán pedig kifejtette, hogy az semmiképpen sem igazságos, így a minősítés megváltoztatásra és enyhítésre tett indítványt. A vádlott is megindokolta írásban fellebbezését és indítványozta, hogy az ítélőtábla kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását a büntetőeljárás felfüggesztése mellett, figyelemmel arra, hogy a vele szemben alkalmazott szankció, illetve jogszabályi rendelkezés alaptörvény ellenes, és nemzetközi szerződésbe ütközik. A vádlott a nyilvános ülésen utolsó szó jogán a megbánását fejezte ki. A Fővárosi Ítélőtábla a védelmi fellebbezés alapján eljárva a Be.
- §
(1)bekezdésére figyelemmel a Székesfehérvári Törvényszék ítéletét és azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárásában a büntetőeljárási törvény rendelkezéseit megtartotta, az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a rendelkezésére álló bizonyítékokat értékelési körébe vonta, azokat mérlegelte és erről számot adott, indokolási kötelezettségét teljesítette. A vádlott feltáró beismerő vallomást tett, ezt a vallomást a rendelkezésre álló további bizonyítékok alátámasztották - és ahogyan arra az elsőfokú bíróság is helytállóan utalt - mindössze a szúrások számát tekintve tett eltérő nyilatkozatot a bizonyítás anyagához képest a vádlott. E kérdést azonban megnyugtatóan és kétséget kizáróan tisztázta az igazságügyi orvosszakértői vélemény. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás alapvetően helytálló, azt - az ügyészi indítványban foglaltakkal egyetértve - mindössze kisebb mértékben kell az iratok tartalma alapján a Be. 352. §
(1)bekezdés a/ pontjára alapítottan kiegészíteni, illetve pontosítani az alábbiak szerint: - A Dunaújvárosi Városi Bíróság 10.B.43/1999/
- számú ítéletével kiszabott börtönbüntetésből a vádlott
- év július hó
- napján szabadult. A Dunaújvárosi Városi Bíróság 2.B.160/
- számú ügyében a vádlott elítélésére
- év február hó
- napján elkövetett bűncselekmények miatt került sor. - - A Dunaújvárosi Városi Bíróság 2.B.160/2003/
- számú ítéletével kiszabott fegyházbüntetésből a vádlott feltételessel
- év január hó
- napján, míg kitöltve
- év szeptember hó
- napján szabadult volna, azonban összbüntetésbe foglalás folytán kitöltve
- év február hó
- napján szabadult. A Dunaújvárosi Városi Bíróság 2.B.91/
- számú ügyében a vádlott elítélésére
- év október hó
- és
- napján elkövetett cselekmények miatt került sor. Az ítélet
- oldalán az utolsó előtti bekezdésben a tényállás kiegészítendő azzal, hogy a sértett 1954-ben született. Az ítélet
- oldal utolsó bekezdése kiegészítendő azzal, hogy a vádlott által az elkövetéshez használt kalapács és kés a helyszíni szemle során, a sértett ingatlanán lefoglalásra került. Mindezen kiegészítésekkel és pontosításokkal az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott és mentes a Be.
- §
(2)bekezdésében foglalt hiányosságoktól, ezért a másodfokú felülbírálat alapját képezi. A törvényszék az irányadó tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és törvényes a cselekmény jogi minősítése is. A törvényszék ennek során helytállóan vetette el a védelem által felhívott erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének a megállapítását. A külső okra történő hivatkozáson túlmenően ugyanis a vádlott cselekménye bár indulati cselekmény, mint az ölési cselekmények általában, azonban a privilegizált minősítés megkívánta magas fokot az irányadó tényállás, a bizonyítás anyaga alapján nem érte el, illetve a végletes cselekménye nem tekinthető méltányolható okból elkövetettnek sem. Ugyancsak helytálló a különös kegyetlenséggel történő elkövetés megállapítása is, mivel az elkövetés módját tekintve kifejezetten durva, brutális volt a cselekmény végrehajtása. Ekként a szúrások nagy száma, ereje, illetve ehhez kapcsolódóan a kés használatát megelőző, kalapáccsal történő bántalmazás egyértelműen megalapozta a minősített emberölés bűntettének a megállapítását a tárgyi oldalt tekintve. Az alanyi oldalról nézve pedig a fájdalomérzet hiánya (a bekövetkező eszméletvesztés miatt), nem akadálya a különös kegyetlenséggel történő elkövetés megállapításának. A Fővárosi Ítélőtábla a Btk. 2. §-ában foglaltak értelmében szintén vizsgálta azt, hogy mely büntetőtörvénykönyv kedvezőbb a vádlottra nézve, az elkövetéskori, avagy az elbíráláskori új büntetőtörvény. Ennek kapcsán mindenek előtt azt állapította meg - a fellebbviteli főügyészség indítványában foglaltakkal egyezően -, hogy az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott a feltételes szabadság kötelező kizárására vonatkozó jogszabályi rendelkezésre, amely szerint a Btk. 47. §
(4)bekezdés c) pontja alapján nem bocsátható feltételes szabadságra a vádlott, tekintettel arra, hogy ezen rendelkezés a határozott ideig tartó szabadságvesztésre vonatkozik. Az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén az elkövetéskori anyagi jogszabály szerint a Btk. 47/A. §
(3)bekezdésében foglaltak alapján a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége az emberölés súlyosabban minősülő eseteinél kizárható, ez azonban csak lehetőség és nem kötelező törvényi rendelkezés az eljáró bíróságok számára. Ezzel szemben az elbíráláskori jogszabály, a 2012. évi C. törvény 44. §
(2)bekezdés a) pontja értelmében az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét ki kell zárni, ha az elkövető erőszakos többszörös visszaeső. Ebből egyértelműen következik, hogy az elkövetéskori jogszabály a kedvezőbb a vádlottra nézve, így az elsőfokú bíróság hivatkozása téves arra vonatkozóan, hogy kötelező a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből történő kizárása a vádlottnak. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében értékelendő bűnösségi körülmények vonatkozásában valamennyi értékelendő körülményt feltárta. Ennek kapcsán az ítélőtábla arra mutat rá, hogy különös jelentőséget kell tulajdonítani a vádlott megbánásának, amelynek őszinteségéről az első- és a másodfokú bíróság is meggyőződhetett, illetve ténykérdés, hogy a bűncselekmény elkövetésére a vádlott önfeljelentése kapcsán derült fény, mivel akkor tett bejelentést a rendőrségen, amikor még nem tudott senki annak elkövetéséről. Mindezt a kötelező életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása mellett is értékelni kell a vádlott javára. Ekként az ítélőtábla arra a következtetésre jutott, hogy a vádlottal szemben a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés kiszabása eltúlzottan súlyos szankció, így a bűncselekmény - egyébként kiemelkedő - tárgyi súlyára, az elkövető személyében rejlő társadalomra veszélyességre és a bűnösségi körülményekre tekintettel, a szabadságvesztés büntetés enyhítésére lehetőséget látott, így az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a kötelezően kiszabandó életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés mellett a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontját 30 évben határozta meg. Az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása kapcsán utal az ítélőtábla arra, hogy nemzetközi szerződésekbe ezen büntetés nem ütközik [Törköly Magyarország elleni ügye (4.413/06.)], a vádlott és a védő indítványaiban nem is erre hivatkozott, hanem a tényleges életfogytiglanra. Az ítélőtábla a közügyektől eltiltás mellékbüntetést nem alkalmazta, tekintettel arra, hogy ügyészi fellebbezés hiányában a súlyosítási tilalom beállt, az elsőfokú bíróság pedig nem szabott ki a vádlottal szemben ilyen mellékbüntetést. A bűnjelekre vonatkozó rendelkezés kapcsán az ítélőtábla részben egyetértett a fellebbviteli főügyészség indítványában foglaltakkal. Figyelemmel arra, hogy a vádlott az eljárás során kérte, hogy a bűncselekménnyel nem érintett eszközök lefoglalását szüntessék meg és az édesanyjának rendeljék kiadni, ezért ekörben az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megsemmisítés helyett a kiadásról rendelkezett. A további bűnjelekre vonatkozóan indítványt sem a vádlotti, sem a sértetti oldal nem terjesztett elő, így ennek kapcsán a megsemmisítésről szóló rendelkezést nem érintette az ítélőtábla. A vádlott születésének napja az elsőfokú ítéletben elírásra került, ezt az ítélőtábla korrigálta. A vádlott által 2012. év november hó 26. napjától előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról a Btk. 99. §
(1)bekezdése alapján rendelkezett az ítélőtábla. Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére a Be. 381. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a vádlottat az ítélőtábla. Budapest,
- év június hó
- napján . Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Bartkó Levente s.k. előadó bíró . Mató Ágnes s.k. bíró A Székesfehérvári Törvényszék 10.B.109/2013/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.11/2014/
- számú ítéletében írt változtatás mellett vádlottal szemben a mai napon jogerős és végrehajtható. Budapest,
- év június hó
- napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: