Kbf.111/2017/3 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmények hiányában felmentette. Az elsőfokú ítélet ellen a ... és jogi képviselője egyaránt fellebbezést jelentettek be. A vádlott és védője a kihirdetett ítéletet tudomásul vették. Figyelemmel arra, hogy a ... és jogi képviselője nyilatkozatuk megtételekor a fellebbezés irányát és indokát nem jelölték meg, és a tanácsülés megtartásáig a fellebbezés írásbeli indokolását nem terjesztették elő, ezért a másodfokú katonai tanács fellebbezésüket a felmentő rendelkezés ellen bejelentett jogorvoslati nyilatkozatnak tekintette. A ... és védője által bejelentett fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanács az elsőfokú ítéletet, és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.348.§

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. A bűnösség megállapítására irányuló fellebbezések nem alaposak. A másodfokú katonai tanács a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. Ítélete indokolásában foglalkozott a pótmagánvád előterjesztésének előfeltételeivel, illetve rögzítette, hogy Központi Nyomozó Főügyészség Budapesti Regionális Osztálya a 2.Nyom.1932/2015. számú határozatával a vádlott ellen a Btk.301.§

(1)bekezdésébe ütköző, és aszerint minősülő hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette miatt indult büntetőeljárást a Be.190.§

(1)bekezdés a) pontja alapján - mivel a cselekmény nem bűncselekmény - megszüntette. A határozat ellen a sértett jogi képviselője panaszt nyújtott be, amelyet a Legfőbb Ügyészség Terrorizmus- Pénzmosás és Katonai Ügyek Főosztálya

1. július 29-én kelt, és a jogi képviselő részére
2. augusztus
3. napján kézbesített TBK.5055/2016/1-I. számú határozatával elutasított. Ezt követően a sértett ...ként lépett fel és jogi képviselője útján a törvényes határidőn belül vádindítványt terjesztett elő, melyben vádlottat a Btk.301.§

(1)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettével vádolta. Az elsőfokú bíróság a tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott a tárgyaláson nem kívánt vallomást tenni, csupán a büntetőjogi felelősségét tagadó nyilatkozatot tett. A nyomozás során részletes vallomást tett, amelyben szintén tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. Védekezést terjesztett elő, mely szerint az intézkedés alá vont pótmagánvádló ... az intézkedés helyszínét felszólítás ellenére el kívánta hagyni, ezért került sor a testi kényszer alkalmazására. Azonban annak végrehajtására tanult fogással, olyan módon került sor, hogy a földre érkezésnél a sértett ne sérüljön meg. Nem tévedett a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor a vádindítványbeli tényállással szemben a lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján az elsőfokú ítéletben írt eltérő tartalmú tényállást állapította meg. Helyesen járt el, amikor mérlegelési jogkörében a sértett vallomásával szemben a vádlott nyomozás során tett vallomását,

1. sz. tanú vallomását, a tárgyaláson is meghallgatott igazságügyi orvosszakértő szakvéleményét, valamint a tárgyaláson feltett kérdésre adott válaszait és a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokat fogadta el a tényállás alapjául. Ezen túlmenően a sértett baráti köréhez tartozó
2. sz., 2.sz., 3.sz., tanúnaktnak az egyéb bizonyítékokkal alátámasztott, tehát elsősorban a nyomozás során tett vallomásukat fogadta el a tényállás alapjául. Utóbbi tanúk tárgyaláson tett vallomásai elsősorban az intézkedés helye, valamint a sértett ittasságának foka tekintetében eltértek a nyomozás során tett vallomásaiktól, ezért a bíróság az egyéb bizonyítékokkal alátámasztott nyomozati vallomásaikat fogadta el. Nyilatkozataik azonban abban a tekintetében kisebb jelentőséggel bírtak, hogy egyikük sem volt szemtanúja a sértettel szembeni testi kényszernek. Az igazságügyi orvosszakértő mind a nyomozás során előterjesztett szakvéleményében, mind pedig a tárgyaláson határozottan nyilatkozott arra vonatkozóan, hogy a sértett sérülései szempontjából nem volt relevanciája annak, hogy a vádlott milyen tanult fogást alkalmazott a földrevitel során. A sértett sérülése ugyanis a jobb láb térd alatti részének úgynevezett letapadása mellett, a test tengelye körüli elcsavarodás miatt következett be. A vádlott által választott tanult mozdulat, a gáncs, a gyakorlatban általános fogásnak tekinthető. A hivatásos rendőrök kiképzésében elsajátítandó fogás, és alapvetően nem kell számolni azzal, hogy ilyen tiípusú sérülés bekövetkezik, mint a jelen ügyben. A sérülés egyébként nem gyakori, a fogást végrehajtó rendőrnek, nem kell előre látnia a bekövetkezés lehetőségét. A Be.351.§

(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetőleg a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. Megállapítható, hogy a ... és jogi képviselője fellebbezésükben új tényre, új bizonyítékra nem hivatkoztak, valamely megalapozatlansági okot sem jelöltek meg. Megállapítható, hogy a katonai tanács által rögzített tényállás meglapozott, mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Nem tévedett a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor az általa helyesen rögzített tényállás alapján ... vádlottat az ellene a Btk.301.§

(1)bekezdésébe ütköző hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. Az elsőfokú bíróság ítélete

1. oldal második bekezdésétől kellő részletességgel foglalkozott a bűnösség kérdésével a vádindítványba tett jogi minősítésen keresztül. Hivatkozott arra, hogy a vádlotti magatartás csak abban az esetben valósítja meg a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettét, ha a rendőri intézkedés során a testi kényszer jogellenes volt. Helyesen állapította meg azonban, hogy a jogellenes sértetti magatartás váltotta ki a vádlott intézkedését, az jogszerű volt, majd jogszerű volt a testi kényszer alkalmazása is, hiszen a sértett helyszínt el kívánta hagyni, továbbá a vádlott a kiképzése során tanult fogást megfelelően alkalmazta vele szemben. A másodfokú bíróság azonban szükségesnek tartja az elsőfokú ítélet indokolásának kiegészítését a testi kényszer alkalmazására vonatkozó jogszabályok felhívásával. A Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló30/
2. (IX.22) BM rendelet 40.§

(1)bekezdésében foglaltak szerint a megfogás, leszorítás, az elvezetés vagy más a rendőr által fizikai erő kifejtéssel alkalmazott valamely cselekvésre vagy cselekvés abbahagyására irányuló kényszerítés ( a továbbiakban testi kényszer) akkor alkalmazható, ha a rendőri erőfölény vagy az intézkedés alá vont személy állapota, magatartása folytán a rendőri intézkedés eredményessége ezzel biztosítható. A

(2)bekezdésben foglaltak szerint a testi kényszer alkalmazása során a rendőr önvédelmi fogásokat is használhat. A sértett felszólítás ellenére kívánta elhagyni az intézkedés helyét, tehát a vádlott indokoltan alkalmazott a vele szemben önvédelmi fogást, melynek során a sértett leszorítására, majd bilincselésére került sor. A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai nem cáfolták a vádlott azon védekezését, hogy a sértettel szemben az intézkedés helyszíne elhagyásának megakadályozására szabályszerű fogást alkalmazott és az igazságügyi orvosszakértő nyilatkozata alapján a vádlottat a sértett sérülése tekintetében még gondatlanság sem terhelte. Nem tévedett tehát, a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor ... vádlottat az ellene hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette miatt emelt vád alól a Be.6.§

(3)bekezdés a) pontja, valamint a Be.331.§

(1)bekezdése alapján bűncselekmény hiányában felmentette. Észlelte azonban a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú katonai tanács nem döntött az elsőfokú tárgyaláson felmerült bűnügyi költségről. A Be.344.§

(2)bekezdésében foglaltak szerint a ...t csak azzal a cselekménnyel, illetőleg a tényállásnak azzal a részével kapcsolatban felmerült bűnügyi költség viselésére lehet kötelezni, melyre a vádindítványt előterjesztette, amelyre a bíróság felmentő ítéletet hozott vagy az eljárást megszüntette. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és ... pótmagánvádlót az elsőfokú eljárás során felmerült 45.580,- ft bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be.372.§

(2)bekezdésé alapszik. Budapest,

1. április
2. . Török Zsolt hb. ezredes sk. a tanács elnöke Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. előadó bíró Dr. Szabó Éva hb. alezredes sk. bíró A Fővárosi Törvényszék katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és a bűnügyi költség tekintetében végrehajtható. Budapest,
3. április
4. Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül: