A határozat elvi tartalma: A nyugdíjszámítást eltérően szabályozó rendelkezések egyidejű alkalmazása folytán felmerült, törvényi és kormányrendeleti szintű jogszabályok ütközéséből eredő alkotmányossági probléma az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésével orvosolható [Alaptörvény 15. cikk
(4)bekezdés, Abtv.
- §, Tny.
- §
(2)bekezdés, Tnyvhr. 14. §
(10)bekezdés, 93. §
(1)bekezdés]. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.III.10.539/2017/
- A tanács tagjai: Dr. Zanathy János a tanács elnöke Dr. Magyarfalvi Katalin előadó bíró Dr. Farkas Katalin bíró A felperes: A felperes képviselője: dr. Máté Szabolcs ügyvéd Az alperes: Budapest Főváros Kormányhivatala VIII. Kerületi Hivatala Az alperes képviselője: jogtanácsos A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 44.M.2153/2015/
- Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 44.M.2153/2015/
- számú ítéletét az elsőfokú társadalombiztosítási szerv
- március 11-én kelt, valamint a másodfokú szerv
- május 13-án kelt határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az alperest új eljárásra kötelezi. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 40.000 (negyvenezer) forint + áfa együttes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költséget. Az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Tényállás [1] A felperes
- április 7-i igénybejelentése alapján eljárt elsőfokú társadalombiztosítási szerv a
- március 11-én kelt határozatával
- április 1-től 77.535 forint öregségi nyugdíjat állapított meg a felperes részére. A felperes fellebbezésében kérte, hogy az ellátás összegét a nyugdíjazását megelőzően [2] betöltött vendéglátó tevékenységet ellátó részegység vezető FEOR 1332 számú munkakörre irányadó kereset átlaga alapján állapítsák meg. Az elsőfokú határozatot a másodfokú társadalombiztosítási szerv a
- május 13-án kelt határozatával helybenhagyta. Az indokolás szerint az Ukrajnából áttelepült felperes az áttelepülés után nem dolgozott tovább, ellátása összegét a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában Budapesten, az
- december 20-án kötött egyezmény kihirdetéséről szóló
- évi
- törvényerejű rendelet (Egyezmény)
- cikk
(1)-
(3)bekezdése és a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
- évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/
- (X.6.) Korm. rendelet (Tnyvhr.)
- §
(10)bekezdése alapján állapították meg. A Tnyvhr. 14. §
(10)bekezdése szakmai átlagkereset alkalmazása esetén a nyugdíjigénylő által leghosszabb ideig betöltött, szolgálati időként figyelembe vételre kerülő munkakör alkalmazását írja elő, a rendelkezést a
- január 1-jén első fokon le nem zárt ügyekben is alkalmazni kell. A felperes ügye az elsőfokú hatóságnál
- január 1-jén folyamatban volt, a megváltozott jogszabály alapján a FEOR 1332 munkakör nem alkalmazható, mert a felperes által leghosszabb ideig betöltött munkakör bolti eladó volt. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [3] [4] A felperes a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálatát azért kérte, mert az ellátást a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
- évi LXXXI. törvény (Tny.)
- §
(2)bekezdése és a Tnyvhr.
- április 1-jén hatályos
- §
(10)bekezdése alkalmazásával - az általa betöltött utolsó munkakörre irányadó szakmai átlagkereset alapul vételével, magasabb összegben kellett volna megállapítani. Hivatkozott arra is, hogy az eljárt szervek megszegték a Tny. 1. §-át és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 1. §-5. §-aiban, 50. §
(1)bekezdésében írt kötelezettségeiket, kérte az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését. Az alperes a kereset elutasítását kérte határozata jogi és ténybeli indokai fenntartásával. Az elsőfokú ítélet [5] A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes a Tnyvhr. 14. §
(10)bekezdését, amelynek alkalmazását a megváltozott tartalommal az egyes szociális és gyermekvédelmi tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 353/
- (XII.29.) Korm. rendelet rendelte el, helyesen alkalmazta, annak alapján az átlagkereset számításakor valóban a leghosszabb ideig betöltött, szolgálati időként figyelembe vehető munkakörre irányadó keresetet [6] kellett figyelembe venni. A bíróságnak az alkalmazandó jogszabályokkal kapcsolatban alkotmányossági aggálya nem merült fel és a Ket. rendelkezései megsértését sem tartotta megállapíthatónak. Az ítélet indokolása szerint a felperes nem vitatta, hogy kérelme benyújtásakor szolgálati időre és a korábban folyósított nyugdíja megszüntetésére vonatkozó igazolást az ukrán hatóságtól nem mellékelt, ezért az alperes nem követett el jogszabálysértést, amikor a tényállás felderítése érdekében a szükséges adatokat az ukrán társszervtől beszerezte. Az, hogy az elsőfokú határozat meghozatalára
- január
- napja után került sor, nem az alperes jogszabálysértő magatartásának volt a következménye; az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az eljárás elhúzódásából eredő kártérítési igényt a felperes egy „további" eljárásban érvényesíthet. A Ket.
- §
(1)bekezdése szerinti ügyintézési határidőbe - a 33. §
(3)bekezdés
- h)és
- k)pontjai alapján - a társszerv megkeresése és a fordítás nem számít be, abban az esetben, ha az okiratok a kérelem benyújtásakor rendelkezésre álltak volna, az elsőfokú határozat meghozatalára is rövidebb idő alatt került volna sor. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [7] [8] [9] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel a Ket. 1. §
(1)-
(4)bekezdése, 2. §
(1)és
(3)bekezdése, 3. §
(2)bekezdése, 4. §
(1)bekezdése, 5. §
(1)bekezdése, 50. §
(1)bekezdése, a Tny. 64. §
(2)bekezdése, az Egyezmény 9. cikk
(3)bekezdése és a jogalkotásról szóló
- évi CXXX. törvény (Jat.)
- §
(2)bekezdése megsértésére hivatkozva. Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság tévesen, a tárgyaláson benyújtott, az ukrán társszerv igazolását tartalmazó okirattal ellentétesen állapította meg ítéletében, hogy a szolgálati idejére és az öregségi nyugdíja megszüntetésére vonatkozó igazolásokat a kérelméhez nem mellékelte. Ennek megfelelően nyilatkozott a tárgyaláson akként, hogy az eljárás elhúzódását rajta kívül álló ok, az alperes - gyakorlatának megfelelő - azon eljárása okozta, hogy a társszervet hivatalból megkereste, amely körülmény reá nézve kedvezőtlenebb szabály alkalmazását nem eredményezheti. Az alperes köteles lett volna ügyféli jogai érvényesítését elősegíteni; az eljárás önhibáján kívüli elhúzódásának következtében a jogviszonya besorolása nem felelt meg az Egyezménynek, illetve nem megfelelő jogviszony került figyelembevételre, ami jogszabálysértő. A felperes szerint az ellátását - a Tny. 64. §
(2)bekezdése szerint - a megállapítása időpontjában, vagyis a
- április 1jén hatályos jogszabályok alkalmazásával kellett elbírálni, annak alapján, az eljárás során csatolt bizonyítékokra tekintettel az öregségi nyugdíj összegének meghatározásakor a FEOR-08 1332 Vendéglátó tevékenységet folytató egység vezetője kategóriához tartozó
- évi átlagkeresetet kellett volna alapul venni. A kilenc hónappal későbbi jogszabály változások a jogosultságot és az összeg meghatározását sem befolyásolhatják, a jogalkotási hierarchiában alacsonyabb szinten álló jogszabály (kormányrendelet) a törvényt - azzal ellentétes rendelkezés megalkotásával - nem írhatja felül. A Tnyvhr.
- §
(1)bekezdése a Tny. 64. §
(2)bekezdésével ellentétben áll, emellett visszaható hatályú jogalkotást valósít meg azzal, hogy korábban már megszerzett jogát (ellátását) módosítja hátrányosan. A Tnyvhr. 14. §
(10)bekezdés
- január 1-től hatályos rendelkezésének alkalmazása következtében a felperes hátrányosabb helyzetbe kerül azokhoz képest, akik azonos időpontban kezdeményezték a nyugellátásuk megállapítását, igényük elbírálása azonban korábban megtörtént, ami indokolatlan diszkriminációt jelent. Mindezek miatt kérelme elbírásánál a Tnyvhr.
- §
(1)bekezdését a Tny. 64. §
(2)bekezdésébe ütközése miatt figyelmen kívül kellene hagyni. [10] Végül a felperes kérte az Alkotmánybíróság eljárásának Kúria általi kezdeményezését is, mert a Tnyvhr. 93. §
(1)bekezdése - a korábban kifejtett indokok alapján - a Tny. 64. §
(2)bekezdésébe ütközése miatt - ellentétes az Alaptörvény B) cikk
(1)bekezdésével, C) cikk
(1)bekezdésével, XIII. cikk
(1)bekezdésével és 15. §
(4)bekezdésével. [11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte arra hivatkozva, hogy a munkaügyi bíróság eljárásában nem történt az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértés. A bíróság a tényállást feltárta, abból okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy az alperesi jogalkalmazónak nincs módja arra, hogy a jogszabályok kollízióját vizsgálja és az esetleges összeütközést észlelve bármelyik rendelkezést figyelmen kívül hagyja. [12] Az alperes szerint az Alkotmánybíróság eljárásának felperes általi kezdeményezésére a Kúria előtti eljárásban nincs lehetőség, a Tny. 62. §
(2)bekezdése és a Tnyvhr. 14. §
(10)bekezdése közötti kollízió feloldását a felperes - az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 24. §
(2)bekezdés
- c)és
- d)pontja alapján alkotmányjogi panasz eljárásban kérheti. Az a körülmény pedig, hogy a felperest a jogszabályváltozás folytán hátrány érte, a jelen pernek nem tárgya, a határozat jogszerűségét nem érinti. A Kúria döntése és jogi indokai [13] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott. [14] A Kúria mindenek előtt rámutat arra, hogy az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében megalapozatlanul állította, hogy az alkalmazott jogszabály alaptörvényellenességével kapcsolatos kifogások vizsgálatára a Kúria előtti eljárásban, illetve bírói kezdeményezés alapján már nincs lehetőség, arra kizárólag alkotmányjogi panasz eljárásban kerülhet sor. A Kúria korábbi határozataiban (BH2014. 317. Mfv.III.10.254/2015/2., BH2017. 310.) kifejtette: az utólagos normakontrollra irányuló bírói kezdeményezés a bírói függetlenség eleme; a bíró a saját meggyőződése szerint dönt arról, hogy fennáll-e a bírói kezdeményezés előterjesztésének az Abtv. 25. §
(1)bekezdése első fordulatában foglalt feltétele. A Kúria - utalva a BH
- számon közzétett határozatára - rámutatott arra is, hogy „a bíró az alkalmazandó norma alkotmányosságával kapcsolatos aggályait a bírói kezdeményezés jogintézményén keresztül nyilváníthatja ki, amely megállapítás a felsőbb bíróságokra is érvényes: az alkalmazandó norma alaptörvény-ellenességével kapcsolatos aggály felmerülésekor a felsőbb bíróság is köteles a bírói kezdeményezés előterjesztésére, arra az alsóbb bíróságot nem kötelezheti". Az alperes a bírói indítvány előterjesztésének lehetőségét korlátozó jogszabályt nem jelölt meg, értelmezése az Alaptörvény, az Abtv., de más jogszabályok rendelkezéseiből sem következik. [15] A felek között folyamatban lévő perben vita tárgyát képezte, hogy az öregségi nyugdíj összegét a Tnyvhr.
- §
(10)bekezdésének az ellátás megállapítása, vagyis a jogosultság fennállása kezdő időpontjában,
- április 1-jén, vagy az elsőfokú határozat meghozatala, azaz
- március 11-én hatályos rendelkezése alkalmazásával kell-e kiszámítani. [16] A Kúria a perbeli vitás kérdés és az ügy elbírálása során alkalmazandó jogszabályok alapján mindenek előtt azt vizsgálta, hogy fennállnak-e a bírói kezdeményezés előterjesztésének feltételei. Ennek eredményeként - a BH 2017.
- számon közzétett végzésben kifejtettek szerint, a Tnyvhr.
- §
(1)bekezdésével kapcsolatos alkotmányossági aggályai alapján - az Abtv. 25. §
(1)bekezdésében írtaknak megfelelően, eljárása felfüggesztése mellett kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását, a Tnyvhr. 93. §
(1)bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását, a rendelkezés megsemmisítését és alkalmazásának kizárását, elsődlegesen a folyamatban lévő valamennyi perben, másodlagosan a Kúria előtt Mfv.III.10.350/
- szám alatt folyamatban lévő jelen perben. [17] A Kúria a bírói kezdeményezést a következőkkel indokolta. A felperes jogosultságát a Tny.
- §
(2)bekezdés második mondata az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján rendeli elbírálni, ennek alapján a felperes ügyében a Tnyvhr. 2014. április 1-jén hatályos 14. §
(10)bekezdése az alkalmazandó szabály. A Tny. 64. §
(2)bekezdéséhez képest a végrehajtási szabály, vagyis a Tnyvhr. 93. §
(1)bekezdése eltérő rendelkezést fogalmaz meg azzal, hogy a Tnyvhr. Kr.-rel módosított 14. §
(10)bekezdését a
- január 1-jén első fokon le nem zárt ügyekben is alkalmazni rendeli, amelynek alapján a felperes ügyében a Tnyvhr.
- január 1-től hatályos
- §
(10)bekezdése alkalmazandó. [18] A Tny. 64. §
(2)bekezdéséből és a Tnyvhr. 93. §
(1)bekezdéséből a jogalkalmazó számára ellentétes következtetés adódik: az Egyezmény 9. cikk
(3)bekezdése alkalmazásakor a szakmai átlagkeresetet a Tnyvhr. 93. §
(1)bekezdése alapján az igénylő felperes által leghosszabb ideig betöltött munkakörre, míg a Tny. 64. §
(2)bekezdése alapján a nyugdíjazását megelőzően betöltött munkakörre irányadó, a nyugellátás megállapítása időpontja szerinti kereset országos átlaga alapján kell meghatározni. A jogalkalmazó a nyugdíjszámítást eltérő módon szabályozó rendelkezések [a Tnyvhr. 2015. január 1. előtti és utáni 14. §
(10)bekezdései] alkalmazásától - ez irányú egyéb jogszabályi rendelkezés hiányában - nem tekinthet el, azok közül nem választhat, amennyiben az egyik szabályt mellőzi, jogszabálysértést követ el. [19] A Kúria a fentiek alapján megállapította, hogy a Tnyvhr. 93. §
(1)bekezdése a Tny. 64. §
(2)bekezdésével ellentétben áll, az ellentét jogalkalmazói jogszabály értelmezés útján nem oldható fel, emiatt a Tnyvhr. 93. §
(1)bekezdése az Alaptörvény 15. cikk
(4)bekezdésébe ütközik, amely szerint a Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes. A nyugdíjszámítást eltérően szabályozó rendelkezések egyidejű alkalmazása folytán felmerült, a törvényi és kormányrendeleti szintű jogszabályok ütközéséből eredő alkotmányossági probléma csak az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésével orvosolható. [20] A Kúria megállapította továbbá, hogy a jogalkotó a Tnyvhr. 2015. január 1-től hatályos 14. §
(10)bekezdése megalkotásával - a
- december 31-ig hatályos rendelkezéshez képest jellemzően kedvezőtlenebb nyugdíjszámítási szabályt vezetett be: az érintett, nyugdíjba vonuló személyek a foglalkoztatásuk, az aktív munkavállalásuk időszakát lezáró időpontban magasabb képzettségükre, beosztásukra, nagyobb tapasztalatukra figyelemmel általában magasabb keresettel rendelkeznek, mint a munkavállalás korábbi időszakaiban; a Tnyvhr.
- január 1-től hatályos
- §
(10)bekezdése alkalmazása - a felek által sem vitatottan - a felperesre is kedvezőtlenebb nyugdíjszámítást eredményez. A jogalkotó a Tnyvhr. 93. §
(1)bekezdésében az Tnyvhr. új szabályának alkalmazását - a folyamatban lévő jogviszonyokba való beavatkozást megvalósító jogszabályok módosítása során gyakran alkalmazott megoldástól eltérően - generálisan rendeli el, nem csupán akkor, ha az az érintettekre nézve kedvezőbb. A jogalkotó a nyugdíjszámítási szabály megváltoztatásával hosszú távú, anyagi jogviszonyokba avatkozott be úgy, hogy a felperesre és más érintettekre is kedvezőtlen szabály alkalmazását a korábban (a kedvezőbb szabály hatályban léte alatt) indult, első fokon folyamatban lévő ügyekben is elrendelte. A Kúria a fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Tnyvhr. 93. §
(1)bekezdésében alkalmazott szabályozási megoldás ellentétes az Alaptörvény B) cikk
(1)bekezdéséből levezetett hátrányos, jogkorlátozó visszaható hatályú normaalkotás tilalmával is. [21] Az Alkotmánybíróság a 21/
- (IX.11.) AB határozatával megállapította, hogy az ellátás megállapításának tartalmi szabályait, részben a szabályok alkalmazásának idődimenzióját meghatározó Tny.
- §
(2)bekezdés második mondata és a Tnyvhr. 93. §
(1)bekezdése között - figyelemmel az Alaptörvény B) cikk
(1)bekezdésére és T) cikk
(3)bekezdésére is - az Alaptörvény 15. cikk
(4)bekezdésének sérelmére vezető ellentét áll fenn. Az Alkotmánybíróság ezért a Tnyvhr. 93. §
(1)bekezdése alaptörvényellenes rendelkezését - mellőzve a bírói kezdeményezésben foglaltak további vizsgálatát - megsemmisítette és - az Abtv. 45. §
(2)és
(4)bekezdése alkalmazásával - megállapította, hogy a Tnyvhr. 93. §
(1)bekezdése a Kúria előtt Mfv.III.10.350/
- szám alatt folyamatban lévő ügyben, valamint bármely folyamatban lévő ügyben nem alkalmazható. [22] Mivel a felperes öregségi nyugdíja megállapítására és a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálatára az Alkotmánybíróság által alaptörvény-ellenesnek ítélt és - az alkalmazási tilalom kimondása folytán - a felperes ügyében nem alkalmazható jogszabályi rendelkezés alapján került sor, a Kúria a jogerős ítéletet - a felülvizsgálati kérelemben felhozott további kifogások vizsgálatának mellőzésével - az első- és másodfokú társadalombiztosítási határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte [Pp.
- §
(4)bekezdés, 339. §
(1)bekezdés]. Az alperes az új eljárásban a felperes ellátásának megállapítása során a Tnyvhr. 93. §
(1)bekezdése alaptörvény-ellenes rendelkezését nem alkalmazhatja [Abtv. 39. §
(1)bekezdés, 45. §
(2)bekezdés]. A döntés elvi tartalma [23] A nyugdíjszámítást eltérően szabályozó rendelkezések egyidejű alkalmazása folytán felmerült, törvényi és kormányrendeleti szintű jogszabályok ütközéséből eredő alkotmányossági probléma az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésével orvosolható [Alaptörvény 15. cikk
(4)bekezdés, Abtv.
- §, Tny.
- §
(2)bekezdés, Tnyvhr. 14. §
(10)bekezdés, 93. §
(1)bekezdés]. Záró rész [24] Az alperes a felperes elsőfokú és felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles. [25] A Kúria az elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Tny.
- §-a alkalmazásával határozott. [26] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. ,
- október
- . Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő