A határozat elvi tartalma: A tulajdonost megillető rendelkezési jog olyan erős jogosultság, hogy annak az egyéb jogszabályi feltételeknek megfelelő gyakorlása nem eredményezhet sem joggal való visszaélést, sem az együttműködési kötelezettség megsértését. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.V.22.400/2016/
- A tanács tagjai: Dr. Molnár Ambrus a tanács elnöke, Dr. Madarász Anna előadó bíró, Magosi Szilvia bíró Dr. A felperes: A felperes képviselője: Magyar György és Társai Ügyvédi Iroda , ügyintéző: Dr. Magyar György ügyvéd) Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Tóth M. Gábor Ügyvédi Iroda ., ügyintéző: Dr. Tóth M. Gábor ügyvéd) A per tárgya: felmondás érvénytelensége A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes (
- sorszám) A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 44.Pf.633.108/2016/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Budai Központi Kerületi Bíróság 6.P.I.25.049/2014/
- Rendelkező rész - A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. - Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 12.700 (tizenkettőezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A kereseti kérelem és az alperes védekezése [1] A felperes
- december
- napján előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy a szám alatti nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletére a felek között létrejött bérleti szerződések alperesi felmondása jogellenes, érvénytelen. Előadta, hogy ő, illetve jogelődje mintegy huszonöt éve béreli az alperestől (jogelődjétől) a szám alatt található helyrajzi számú 9 m² és helyrajzi számú 49 m² alapterületű üzlethelyiségeket. Mindkét szerződés határozatlan idejű volt. Bár mindkét szerződés tartalmazta, hogy a nem szabályozott kérdésekben a régi Ptk., továbbá a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló
- évi LXXVIII. törvény (Lakás tv.) az irányadó, a felek közötti jogviszony a Lakás tv. hatályba lépése előtt jött létre. A bérleti szerződés az aláírását követően csak a fizetendő díjak tekintetében változott. Álláspontja szerint az alperes a szerződéseket joghatályosan nem mondta fel, mivel a felperessel a jogszabályi rendelkezéseknek és a szerződési feltételeknek megfelelően nem közölte. A felmondás a célzott joghatás kiváltására nem alkalmas, így a bérleti szerződést nem szüntette meg. A régi Ptk. [2] [3]
- §
(1)bekezdésének és a Lakás tv. 43. §
(1)bekezdésének összevetéséből az következik, hogy megállapodás hiányában - a felmondási idő egy évnél rövidebb nem lehet. Az alperes azonban oly módon mondott fel, hogy a jognyilatkozata nem tartalmazza a jogviszony megszűnésének konkrét, pontos időpontját, a felmondás és annak közlésének időpontja bizonytalan, de a felmondási határidő lejártáig a felmondásban megjelölt egy év semmiképpen nem telt, telhetett el. A felmondások a szabályszerű közlés, szabályszerű aláírás hiánya miatt sem hatályosultak, érvénytelenek. A felmondás időpontja az okiratból nem állapítható meg, így hatálya bizonytalan, kétséges. Ahelyrajzi számú üzlethelyiséget 43 m² alapterületűként határozta meg, jóllehet az 49 m²-es. A hiányzó 6 m² területet illetően nem állapítható meg az alperes felmondásra irányuló szándéka. Állította, hogy a felmondást az arra jogosult nem írta alá, az aláírást aláírás-bélyegzővel próbálta kiváltani. Semmi sem igazolja, hogy a felmondást mint jognyilatkozatot az arra jogosult személy tette volna meg. Így a felmondás nem felel meg a régi Ptk. 218. §-ában foglaltaknak. Az alperes a bérlemények vagyoni helyzetét illetően a felperessel nem számolt el, erre nézve a felmondás nem tartalmaz nyilatkozatot. Az alperes a felmondással kívánja kikényszeríteni, hogy magasabb bérleti díjért, vagy más személynek, vagy határozott időre tudja a helyiségeket bérbe adni. A felmondás indokolatlan, okszerűtlen, megalapozatlan és jogellenes. Az alperes a felmondáskor nem a régi Ptk. 4. §
(1),
(4)bekezdése szerint járt el, a felmondás sem a jóhiszeműség, sem a tisztesség, sem a kölcsönös együttműködés követelményének nem felelt meg. A felmondás a régi Ptk. 5. §
(1),
(2)bekezdésével tilalmazott joggal való visszaélésnek minősül, mert a Lakás tv. 43. §
(1)bekezdését az alperes nem rendeltetésszerűen gyakorolta, sérült a közérdek, a társadalmi érdek, a felperes és más személyek jogai, törvényes érdekei, a nemzetgazdaság turisztikai, foglalkoztatási és egyéb érdeke. Mindez a régi Ptk. 7. §
(1)bekezdésének sérelmét is jelenti. Végül jelezte, sérült Magyarország helyi önkormányzatairól szóló
- évi CLXXXIX. törvény
- §-a, Magyarország Alaptörvényének M cikk
(1),
(2), N cikk
(1),
(3), VI. cikk
(2), XII. cikk
(2), XXIV. cikk
(1), 38. cikk
(1),
(5)bekezdése. Az alperes védekezésére kifejtette, hogy jogilag releváns tények nem támasztják alá, hogy az alperesnek nem áll érdekében a jogviszony fenntartása. Az alperesnek érdeke, az önkormányzati vagyon megfelelő kezelése, és így nem lehet valós érdeke egy több mint huszonöt éve szerződésszerűen teljesítő, a szerződési feltételeket betartó, pontosan fizető, rendszeres és biztos bevételi forrást biztosító szerződő partnerrel a jogviszony felszámolása. Valós indoka sincs a jogviszony felszámolásának. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy függetlenül attól, hogy a felek között 1997. évet megelőzően is állt fenn jogviszony, a jelenleg fennálló jogviszonyra a Lakás tv. rendelkezései irányadóak, amint ezt a keresetlevél is tartalmazza. Az alperes a bérleti szerződéseket a Lakás tv. 43. §
(2)bekezdésének megfelelően mondta fel egy éves időtartamra, a szerződés megkötésétől számított öt éves védelmi időnél jóval később. A felperes szerint a felmondás azért jogellenes, mert az a megszűnés konkrét időpontját nem tartalmazza, jóllehet e tárgyban a felperes jogszabályi előírást sem jelölt meg. A felmondási időt a törvény határozza meg, így az erre való hivatkozással az alperes eleget tett a felmondási határidő megjelölésének. A kézbesítés és így a felmondási határidő kezdőnapja nem minősülhet bizonytalannak, ezáltal a határidő letelte sem. A felmondás a kézbesítés napján hatályosult. A felmondás jogának gyakorlása mind a bérlőnek, mind a bérbeadónak jogszabályban - szerződésben - rögzített lehetősége, és magában az, hogy valamelyik fél a jogszabályban biztosított jogával él, nem minősíthető jogszabályba ütközőnek pusztán amiatt, mert a másik sérelmezi a jogviszony megszűnését. A régi Ptk.
- §-ában szereplő alapelv sem sérülhet azon ok miatt, hogy az alperes a részére biztosított felmondás jogát gyakorolja. Előadta, hogy a felperes által megjelölt konkrét jogszabálysértést nem lehet megállapítani, a felperes a jogellenességet nem igazolta. A polgármesternek nincs olyan jogszabályi kötelezettsége, amely korlátozná a jogosultságát a felmondás körében. A felmondás esetében nincs indokolási kötelezettség, így a motiváció sem vizsgálható. Az első- és másodfokú ítélet [4] [5] [6] [7] A Budai Központi Kerületi Bíróság
- április
- napján meghozott -
- december
- napján
- sorszámon kiegészített - 6.P.I.25.049/2014/
- számú ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 17.500 forint perköltséget. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a lakásbérleti szerződés megszűnik az arra jogosult felmondásával. Mind a bérbeadó, mind a bérlő jogosult egyoldalú nyilatkozattal a szerződést a jövőre nézve megszüntetni, de felmondani csak írásban lehet. A bérbeadó a határozatlan időre kötött szerződést - ha a felek másként nem állapodtak meg -, cserehelyiség biztosítása nélkül is felmondhatja. A felmondási idő egy évnél rövidebb nem lehet (Lakás tv.
- §
(1)bekezdés). A törvény tehát a bérbeadónak szabad, indokolás nélküli felmondási jogot biztosít. Közömbös, hogy milyen célok indítják a felmondási jog gyakorlására. Annak sincs jelentősége, hogy ha a bérbeadó azért mondta fel a szerződést, mert a helyiséget üres állapotban kívánja értékesíteni, vagy ismételten bérbeadás útján hasznosítani. Azt kellett tehát vizsgálni, hogy a felperessel közölt alperesi felmondások érvényesek-e, a felmondás ténye, a nyilatkozat tartalma megfelel-e a jogszabálynak. Azt, hogy az alperes a felmondásokat közölte vele, a felperes maga sem vitatta. A felmondás okiratán valóban a dátum helyén csak évszám szerepel, hónap és nap nem, de a felmondás esetén nem a felmondás keltének, hanem a közlésének van jelentősége. A felmondás hatálya nem lehet bizonytalan és kétséges, hiszen mindkét helyiség vonatkozásában a felperesi képviselő által átvett felmondólevelek időpontjától számított egy évben határozhatók meg. Tény, hogy a III-1048/2/
- számú iratban 43 m² alapterületre vonatkozott a felmondás, míg a szerződés szerint az érintett alapterület 49 m². Mindazonáltal a helyiség beazonosítható, nyilvánvalóan elírás történt, ami nem jelentheti azt, hogy a 6 m² tekintetében ne közöltek volna felmondást a felperessel. Az alperes bármikor indokolás nélkül jogosult volt felmondást közölni, így az nem lehetett kifejezetten rosszhiszemű és visszaélésszerű. A felperes előadása szerint a felmondásról szóló okiratokat az aláírásra jogosult nem írta alá, hanem csak aláírás-bélyegzővel látták el. E körben a felperes indítványozta az alperes polgármesterének, jegyzőjének, a vagyoni iroda vezetőjének, továbbá Sz. M.k a tanúkénti meghallgatását, az alperes kötelezését a polgármester aláírási címpéldányának a bemutatására, valamint indítványozta okmányszakértő kirendelését. Az elsőfokú ítélet tartalmazta, hogy az eljáró tanács előtt folyamatban lévő másik ügyben már becsatolták az aláírási címpéldányt, melyet jelen per irataihoz is szereltetett. A polgármester közjegyző előtt
- január 15-én kijelentette, hogy „az önkormányzat nevében és képviseletében az önkormányzat géppel, vagy kézzel előírt, előnyomott vagy nyomtatott nevéhez nevemet önálló aláírási joggal a következőképpen írom..." A 7/
- számú polgármesteri utasítás értelmében különböző esetekben alkalmazható a polgármesteri aláírás-bélyegző. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság szerint a felmondások formai és tartalmi hiányosságai nem állnak fenn, a felmondást az alperes a Lakás tv.nek megfelelően közölte a bérlővel, és erre tekintettel a felmondás érvénytelenségére vonatkozó keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság a perköltségről szóló rendelkezést a Pp.
- §-ával indokolta. A
- december
- napján meghozott
- sorszámú kiegészítő ítéletben az elsőfokú bíróság megindokolta a felperes által kért bizonyítás mellőzését. [8] Az ítélettel szemben elsődlegesen megváltoztatás és a kereset teljesítése, másodlagosan hatályon kívül helyezés és az elsőfokú bíróság újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítása érdekében a felperes fellebbezett. [9] A Fővárosi Törvényszék
- augusztus
- napján meghozott 44.Pf.633.108/2016/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 12.700 forint másodfokú perköltséget. [10] A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, döntése érdemben helytálló, ezért azt helyes indokaira utalással hagyta helyben. [11] A fellebbezéssel kapcsolatban kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a Pp.
- §
(1)bekezdésével összhangban folytatta le az eljárást, eleget tett tájékoztatási kötelezettségének. A felek nyilatkozattételi joga az eljárás alatt nem sérült (Pp. 3. §
(3),
(6)bekezdés), a bizonyítékok okszerű értékelésével és mérlegelésével hozta meg a döntését (Pp. 206. §
(1)bekezdés). A felperes felmondás érvénytelensége iránt indított pert, ezért a felmondás jogszerűségét kellett vizsgálni. E körben a bérleti szerződés rendelkezéseinek van jelentősége, ha pedig a szerződés a felmondást nem szabályozza, akkor a Lakás tv. felmondásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Ha a bérbeadó ezeket betartotta, a felmondás jogszerű. Az elsőfokú bíróság okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes felmondása megfelelt a Lakás tv. 43. §
(1)bekezdésének. Ezért nem sérthette a régi Ptk. 4. §
(1)bekezdésében és
- §-ában foglaltakat sem. Az elsőfokú bíróság eljárása és a felmondás jogának alperesi gyakorlása nem sérti az Alaptörvény felperes által hivatkozott rendelkezéseit. A fellebbezésben felhívott további jogszabályok vizsgálatára nem volt ok, ezekre mint jogalapra a felperes keresetében nem hivatkozott. Nem voltak figyelembe vehetők a fellebbezés azon tényállításai, melyekre a felperes az elsőfokú eljárásban nem hivatkozott (Pp.
- §
(1)bekezdés). A helyiségbérleti szerződés indokolás nélkül felmondható volt, ezért nincs jelentősége, hogy más bérleti szerződések esetén az alperes milyen joggyakorlatot követett, és a felmondás indokait sem kellett vizsgálni. A felmondás lényeges tartalmának írásba foglalása megtörtént (régi Ptk. 218. §
(1)bekezdés). A polgármester aláírási címpéldányát, továbbá
- január 15-én közjegyző előtt tett nyilatkozatát csatolták. A felmondás hatálya a felmondás közlésével állt be. A felmondás a szerződést a felmondási idő elteltével megszüntette (régi Ptk.
- §
(1)-
(2)bekezdés). A felmondás 2013-ban történt, közlésétől a jogviszony megszűnéséig az egy év eltelt, a bérleti jogviszony megszüntetése az egy éves felmondási idővel jogszerű volt. [12] A perköltségről a Pp. 78. §
(1)bekezdése, a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése, 4/A. §
(1)bekezdése alapján döntött. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [13] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő új határozattal a keresetének történő helyt adást, másodlagosan az eljárt bíróságok új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését kérte. A bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat egyoldalúan értékelték, és a tényállást nem tárták fel teljeskörűen, a feltárt tényállásból megalapozatlan következtetést vontak le. A keresetben és a fellebbezésben előadott érvelést érdemben nem vizsgálták a felmondások tartalmi és formai érvénytelensége, jogszabálya ütközése ellenére. A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (Mötv.) 41. §
(1),
(3),
(4)és
(5)bekezdésére utalva arra hivatkozott, hogy az eljárás során az alperes nem bizonyította, miszerint a per tárgyát képező felmondásokról az önkormányzati képviselő-testület határozott volna, vagy erre a polgármestert felhatalmazta volna, így ennek következtében a felmondások e törvényi rendelkezésbe ütköznek. A bíróságok nem tulajdonítottak jelentőséget annak a ténynek, hogy a felmondást tartalmazó okiratokat a polgármester nem írta alá, arra kizárólag aláírás-bélyegzőt helyeztek el. A Lakás tv. 2. §
(5)bekezdése értelmében a lakás bérbeadásának érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges. A régi Ptk. 218. §
(3)bekezdése szerint, ha jogszabály vagy a felek megállapodása a szerződés érvényességét megszabott alakhoz köti, az ilyen alakhoz kötött szerződés megszüntetése vagy felbontása is csak a megszabott alakban érvényes. Aláírás-bélyegző használata nem váltja ki az okirat aláírását. A perben nincs tisztázva, hogy mi módon került csatolásra a 7/2009. számú polgármesteri utasítás. A Lakás tv. 43. §
(1)bekezdése értelmében a bérbeadó a határozatlan időre kötött szerződést - ha a felek másként nem állapodtak meg - cserehelyiség biztosítása és a 24. §
(1)bekezdés a)-b) pontjaiban meghatározott esetek fennállása nélkül is felmondhatja. A felmondási idő - eltérő megállapodás hiányában - egy évnél rövidebb nem lehet. Nem vették figyelembe a bíróságok, hogy a felmondó leveleken megjelölt „Budapest, 2013." keltezés és az egy éves felmondási idő megjelölése okán a jogviszony megszüntetésének pontos időpontja, a felmondás hatálya, a felmondási idő letelte, ezáltal a Lakás tv. 43. §
(1)bekezdésének való megfelelés, a felmondások jogszerűsége nem állapítható meg. A III-1048/2/
- számú jognyilatkozatban 43 m² vonatkozásában közölt felmondást az alperes, vagyis az nem vonatkozhat az érintett helyiség egészére, azonban az alperes nem jelölte meg, hogy a jogviszonyt a helyiség mely részére kívánja megszüntetni. Az alapterület kétséget kizáróan a szerződést megszüntető okirat lényeges tartalmát kellene, hogy képezze, azonban a nem egyértelmű megjelölés folytán a felmondás a régi Ptk.
- §
(3)bekezdésébe ütközik. Az alperes joggal való visszaélést valósított meg (régi Ptk. 5. §
(1)bekezdés), hiszen felmondása által sérültek a felperes és más személyek jogai, törvényes érdekei, a közérdek, valamint a nemzetgazdaság turisztikai, foglalkoztatáshoz fűződő és egyéb érdeke. A felmondásnak nem volt semmilyen indoka, hiszen a felperes szerződéses kötelezettségeit maradéktalanul teljesítette. Az eljárt bíróságok nem tulajdonítottak jelentőséget annak a hivatkozásnak, miszerint az alperes abból a célból mondta fel a bérleti szerződéseket, hogy a bérleti jogot és az azzal járó előnyöket más szerezhesse meg. A felmondásokkal egyidejűleg elszámolást nem ajánlott fel, a felmondások a felperesi cég teljes ellehetetlenülését, jelentős vagyoni értéket képező godd-willjének az elvesztését okozzák minden indok nélkül. A régi Ptk. 4. §
(1)és
(4), valamint a 277. §
(4)bekezdése szerinti együttműködési kötelezettségét az alperes megsértette. A felperes a felmondást követően egyeztetést folytatott az alperes jegyzőjével. Ennek során a felmondás okaként az arculatváltást jelölték meg, a felperes szándéknyilatkozatban vállalta az ennek való megfelelést, azonban az alperes ezt válasz nélkül hagyta. Végül a bizonyítási indítványai indokolatlan mellőzésével a bíróságok elzárták attól, hogy a kereseti kérelem egyes hivatkozásait megfelelően alátámassza, bizonyítsa és az elutasításnak megfelelő indokát sem adták. Ezzel megsértették a Pp. 221. §
(1)bekezdését. [14] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, mert az irányadó - anyagi és eljárásjogi - jogszabályokkal összhangban áll a kereset elutasítása. A Kúria döntése és jogi indokai [15] A felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélet jogszabálysértését abban határozta meg, hogy megállapította az alperes által közölt felmondások érvényességét. A Kúria a jogerős ítéletet ebben a keretben vizsgálta felül. A jogerős ítélet felülvizsgálatára a Pp. 270. §
(2)bekezdése értelmében csak jogszabálysértés miatt van mód. A felülvizsgálati kérelem a következők szerint nem alapos. [16] Kétségtelenül a felperesnek méltányolható gazdasági érdeke a bérleti szerződések fennmaradása. Ezt a méltányolható érdeket kellett összevetni az alperesnek a tulajdonosi jogával, ezen belül a tulajdonát képező ingatlanok feletti rendelkezési joggal. Az alperes a rendelkezési jogát (régi Ptk. 112. §
(1)bekezdés) gyakorolta a bérbeadáskor, de a szerződések felmondásakor is. Nem vitásan a felperest mint bérbeadót megillette a Lakás tv. 43. §
(1)bekezdése szerinti egy éves határidő melletti felmondási jog. E felmondási jog gyakorlásához a jogalkotó nem fűzött indokolási kötelezettséget, és nem írta elő, hogy a bérlő érdekeire is figyelemmel kell lenni. A felmondás megfelelt a jogszabályi előírásnak. A felmondást tartalmazó iratok felperes által sem cáfoltan a bérbeadótól származtak, feltüntették bérlemények címét és helyrajzi számát. Kétségtelen a nagyobbik bérlemény esetén kisebb négyzetméterszámot jelölt meg, de ez az ingatlan beazonosíthatóságát nem akadályozta, és a felmondás tartalmából nem következik, hogy a hiányzó négyzetméternek megfelelő területre a az alperes szerződést fenn kívánta volna tartani, hiszen a felmondási idő lejártával az egész helyiség átadására szólított fel. Az is kétségtelen, hogy a felmondások okirata a keltezésnél a hónapot és a napot nem tüntette fel, de a felmondás hatályosulásához az volt szükséges, hogy a felpereshez megérkezzen, mert a felmondási idő a közléssel indul, a felmondás a közléssel hatályosul. [17] A formai követelmények körében a felperes hivatkozott arra is, hogy a felmondás azért sem jogszerű, mert az polgármester aláírását névbélyegző helyettesítette. Ezzel azonban a felperes nem cáfolta, hogy a felmondás az alperestől származott volna. Az adott esetben felmondás szabályosságához az egyszerű okirati forma is elegendő. [18] A felmondásnak a polgármester neve feltüntetésével történő közlésével önmagában nem sérült a Mötv. 41. § egyik előírása sem. [19] Vitán felül a felmondásokat a felperes átvette. Az alperes a kézbesítés vétívét nem csatolta, és a felperes sem közölte, mikor történt meg részéről az átvétel, de csatolta azt a 2013. december 16. napjával keltezett iratát, amelyben a jogviszony - annak lejárát követő - öt-öt évvel való meghosszabbítását kérte. A felmondások kézbesítése tehát 2013 decemberében megtörtént, és az egyéves felmondási határidő figyelembevételével 2014 decemberében a szerződések megszűntek (régi Ptk. 319. §
(2), 321. §
(1),
(2)bekezdés). [20] A tulajdonost megillető rendelkezési jog olyan erős jogosultság, hogy annak az egyéb jogszabályi feltételeknek megfelelő gyakorlása nem eredményezhet sem joggal való visszaélést (régi Ptk. 5. §
(1),
(2)bekezdés), sem az együttműködési kötelezettség megsértését (régi Ptk. 4. §
(1),
(4), 277. §
(4)bekezdés). Hogy a jogviszony fenntartása érdekében folytatott tárgyalások eredménytelenül zárultak, a jogviszony megszűnését nem akadályozza. A felperes olyan többlettényállási elemet nemhogy bizonyítani, de még csak megjelölni sem tudott, amelyek ismeretében ezeknek a polgári jogviszonyban általános szabályoknak a megsértése megállapítható lett volna. Kétségtelen, hogy a bejáratott üzleti vállalkozás léte szempontjából jelentős körülmény, ha a működés addigi helyéről távozni kényszerül, de egy bérleti szerződés útján használt ingatlan esetén a bérlőnek tudomásul kell vennie, hogy a használati joga időleges, az a jog- és rendeltetésszerűen gyakorolt felmondással megszűnhet. [21] Az elsőfokú bíróság kiegészítő ítéletében megindokolta a felperes által felajánlott bizonyítás mellőzését, így a Pp. 221. §
(1)bekezdése nem sérült. Záró rész [22] Mivel a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem volt jogszabálysértő, azt a Kúria a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A perköltségről a Pp. 270. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése, a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(5)bekezdése, 4/A. §-a alapján határozott. Budapest,
- november
- Dr. Molnár Ambrus s.k. a tanács elnöke, Dr. Madarász Anna s.k. előadó bíró, Dr. Magosi Szilvia s.k. bíró