Kbf.106/2017/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés a./ pontjába ütköző és a

(3)bekezdés d./ pontja szerint minősülő bűnpártolás bűntettének minősíti. A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 1 (egy) évi börtönbüntetésre enyhíti. A szabadságvesztés végrehajtását 2 (kettő) évi próbaidőre függeszti fel. A vádlottat előzetesen mentesíti a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás: A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a 2017. október 04. napján kihirdetett 43(III.)Kb.738/2017/14. számú ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki bűnpártolás bűntettében (Btk. 282. §

(1)bekezdés b./ pont,

(3)bekezdés d./ pont), ezért 1 év 6 hónap - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és lefokozásra ítélte. Rendelkezett a szabadságvesztés büntetés végrehajtása esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. A vádlottat kötelezte 8.269 forint bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész tudomásul vette az ítéletet. A vádlott és védője fellebbezést jelentettek be a jogi minősítés megváltoztatása és a büntetés enyhítése iránt. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.924/2017/

1. számú átiratában a vádlott és védője által bejelentett fellebbezéseket alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette, mérlegeléssel állapította meg a tényállást, amely felülbírálatra alkalmas. Hivatkozott arra is, hogy a katonai tanács indokolási kötelezettségének eleget tett és okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, helyesen minősítve az általa elkövetett cselekményt. A kiszabott büntetések alkalmasak a büntetési célok elérésére, ezért az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A védő utóbb csatolta fellebbezésének írásbeli indokolását, amelyben hivatkozott arra, hogy a vádlott a szakszerűtlenséget elismerte, azonban az egyenes szándékot nem. Kifejtette azon álláspontját, hogy a személyi sérülés nélküli baleset kivizsgálásában a baleseti helyszínelőként szolgálatot teljesítő vádlottat a helyszínbiztosító járőrök, és a vádlott járőrvezetője is magára hagyta, és helyszíni tevékenységében segítséget nem kapott még a parancsnokától sem. Ezért indítványozta, hogy - mivel a bűnpártolást a vádlott nem szándékosan és célzatosan követte el - a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a kiszabott büntetést változtassa meg és enyhítse (mellőzve a „mellékbüntetést") oly mértékben, hogy a vádlott élethivatását folytatni tudja. A másodfokú nyilvános ülésen a védő perbeszédében a bejelentett fellebbezésének irányát módosította, azt kizárólag enyhítés érdekében tartotta fenn. Sem a tényállást, sem a cselekmény jogi minősítését nem vitatta. Enyhítő körülményként kérte figyelembe venni, hogy a járőrvezető, a járőrök és a szolgálati elöljáró is magára hagyta az intézkedő vádlottat. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az alapeljárásban az ügyészi perbeszéd nem tartalmazott katonai büntetésre vonatkozó indítványt. Ezért indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa mellőzze a lefokozást és a szabadságvesztés tartamát 1 évre enyhítse, mert így van lehetősége a vádlottnak arra, hogy egyedi elbírálás alapján állományban maradhasson. A vádlott az utolsó szó jogán enyhítés érdekében tartotta fenn fellebbezését. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a vádlott és védő által bejelentett fellebbezésekre figyelemmel az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
2. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács perrendszerűen folytatta le az eljárást. Az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a releváns bizonyítékokat mérlegelési jogkörébe vonta. A vádlott a tárgyaláson összefüggően nem tett vallomást. Az elsőfokú bíróság a Be. 291. §

(1)bekezdése alapján törvényesen olvasta fel a nyomozati szakban tett gyanúsítotti vallomását. Ennek lényege szerint a vádlott nem vitatta, hogy a mintavételt tanú1-el szemben elmulasztotta, így az intézkedése szakszerűtlen volt, de cáfolta, hogy ezt azzal a szándékkal tette volna, hogy segítsen tanú1-nek a felelősségre vonás elkerülésében. Védekezésének leellenőrzésére az elsőfokú katonai tanács kihallgatta a helyszínt biztosító járőröket, továbbá a vádlott járőrvezetőjét, szolgálati elöljáróit, tanú2-t, tanú1-t, tanú3-t; ismertette a releváns okirati bizonyítékokat, köztük a vádlott jelentését, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság előtt ittas járművezetés vétsége miatt 10/2017.Bü. szám alatt tanú1-el szemben folytatott nyomozás során beszerzett igazságügyi orvosszakértői véleményt, valamint a tanú1-el szemben a Móri Rendőrkapitányság által hozott közigazgatási bírságot kiszabó KV.7280/2016/6. számú határozatot. Az elsőfokú katonai tanács bizonyítékértékelő tevékenységéről ítélete 2. oldal utolsó bekezdésétől a 8. oldal közepéig adott számot. Indokolási kötelezettségét teljesítette. Megindokolta, hogy a vádlott szakszerűtlen intézkedést nem cáfoló, azonban bűnösséget vitató vallomásával szemben a tanúk vallomása, az orvosszakértői vélemény, a rendőri jelentés és a szolgálat vezénylés adatai alapján miért állapított meg - mérlegeléssel - terhelő tényállást ítélete 2. oldalán. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint a tényállás megalapozott, mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, és azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa elfogadta felülbírálata alapjául. A másodfokú bíróság megjegyzi a védelem korábbi álláspontjára reagálva, hogy miután az elsőfokú bíróság az általa okszerűen mérlegelt bizonyítékok alapján megalapozott tényállást állapított meg, ezért a másodfokú eljárásban eltérő tényállás megállapítására nem volt mód, és eltérő jogi következtetést sem lehetett levonni. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács az általa megállapított tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és nem tévedett, amikor cselekményét bűnpártolás bűntettének minősítette. Ítélete 8. oldal 4. bekezdésében fejtette ki jogi értékelő tevékenységét, amely szerint a vádlott cselekményét a Btk. 282. §

(1)bekezdés b./ pontjába ütköző és a

(3)bekezdés d./ pontja szerint minősülő hivatalos személy által hivatali kötelessége megszegésével elkövetett bűnpártolás bűntettének értékelte. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem volt figyelemmel a saját történeti tényállására, és a BH 2015.213. eseti határozatban megjelenő bírósági gyakorlatra. Az irányadó tényállás szerint (2. oldal 5. bekezdés) „A vádlott az ittasság ellenőrzéséről szóló 27/2010. (OT.14.) ORFK utasítás 25. pontja

1. b)és
2. j)alpontjában foglaltakat megszegve tanú1-el szemben eltekintett az ittasság megállapításához szükséges mintavétel foganatosításától." A bírói gyakorlat szerint az elkövető azzal a cselekményével, hogy bár hivatalos eljárása során bűncselekmény elkövetését észlelte, szándékosan nem intézkedett, nem tett feljelentést, hivatali kötelessége megszegésével segítséget nyújtott ahhoz, hogy az elkövető a hatóság üldözése elől meneküljön, akkor a Btk. 282. §

(1)bekezdés a./ pontjába ütköző és a

(3)bekezdés d./ pontja szerint minősülő hivatali bűnpártolás bűntettét valósította meg. Az előzőekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a vádlott cselekményét a Btk. 282. §

(1)bekezdés a./ pontjába ütköző és a

(3)bekezdés d./ pontja szerint minősülő bűnpártolás bűntettének minősítette. A vádlott tehát azzal a cselekvőségével, hogy baleseti helyszínelői szolgálata alatt bűncselekmény gyanúja ellenére szándékosan nem intézkedett, nem állította elő mintavételre ismerősét, valótlan tartalmú jelentést írt, segítséget nyújtott ahhoz, hogy tanú1 a hatóság üldözése elől meneküljön, s ezzel megvalósította a hivatkozott igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény törvényi tényállási elemeit. Nem tévedett ugyanakkor az elsőfokú bíróság, amikor a vádlotti magatartást nem szakszerűtlen intézkedésnek, vagy más, katonai bűncselekmény elkövetési magatartásának értékelte. Az enyhítésre irányuló vádlotti és védői fellebbezés részben a következők szerint alapos. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács helyesen értékelte a bűnösségi körülményeket, nem tévedett, amikor az 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény elbírálásakor felfüggesztett szabadságvesztést alkalmazott, azonban a másodfokú bíróság a szabadságvesztés és a próbaidő mértékét eltúlzottnak ítélte. Ezért az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 1 (egy) évi börtönbüntetésre enyhítette és a szabadságvesztés végrehajtását 2 (kettő) évi próbaidőre függesztette fel. Nem tévedett az elsőfokú katonai tanács a lefokozás katonai büntetés alkalmazásakor sem. Ugyanis méltatlan a rendfokozat viselésére, beosztás betöltésére az a hivatalos személy, aki igazságszolgáltatás elleni bűncselekményt valósít meg. A másodfokú bíróságnak gyakorlatot alakító szerepe van, így erre, valamint arra figyelemmel, hogy a vádlott volt fenyítve és egy alkalommal el is ítélték, indokolt őt állásvesztéssel büntetni. A fellebbviteli bíróság nem látott tehát lehetőséget a katonai büntetés mellőzésére vagy enyhítésére. Álláspontja szerint az enyhített mértékű szabadságvesztés és a lefokozás büntetés együttesen alkalmas a Btk. 79. §-ában írt büntetési célok elérésére. A fellebbviteli bíróság a vádlottat a civil életbe való visszahelyezkedés megkönnyítése érdekében kivételesen mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól (Btk. 102. §

(1)bekezdés). Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla Katona Tanácsa helyes indokainál fogva helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 372. §

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. április
2. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke Dr. Szabó Éva hb. alezredes s.k. előadó bíró . Mészáros László hb. ezredes s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és a felfüggesztett szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Budapest,
3. április
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke