Bfv.1692/2017/6 – Kúria

(1)és

(2)bekezdés] miatt indított eljárást megszünteti, e terhelt bűnügyi költség megfizetésére kötelezését mellőzi. Elrendeli a ... I. rendű terhelt által bűnügyi költség címén esetlegesen befizetett összegnek a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával együtt a terhelt részére történő visszatérítését. A Kúria ítélete ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás [1] [2] [3] [4] [5] [6] I. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2016. január 25. napján tartott tárgyaláson kihirdetett 15.B.X-XVII.22884/2013/229. számú ítéletével ... I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 170. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés - tényállás I. pont]. Ezért őt - mint többszörös visszaesőt - 1 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett továbbá arról, hogy az I. rendű terhelt köteles egyedül 131.740 forint és a II-IV. rendű terheltekkel egyetemlegesen 82.633 forint bűnügyi költség megfizetésére. A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék a

1. január
2. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett 25.Bf.X-XVII.8014/2016/
3. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet az I. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta. Kötelezte az I. rendű terheltet további 20.880 forint bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság által megállapított (elsőfokú ítélet
4. oldal) és a másodfokú bíróság által pontosított (kiegészített - másodfokú ítélet
5. oldal 1-
6. bekezdés) tényállás a következő: A büntetés-végrehajtási intézet zárkájába helyezett sértett alsó ágyra tartott igényt, de nem kapott, mire kijelentette, hogy ha kell, valakivel bokszol az alsó ágyért. Az I. rendű terhelt közölte, hogy ő a zárkafelelős, így vele kell bokszolnia. Egymással szemben álltak fel. Az I. rendű terhelt ököllel próbálta megütni a sértettet, de nem állapítható meg, hogy ütése eltalálta a sértettet. Ezt követően birkózni, dulakodni kezdtek. Verekedés közben két ágy közé beestek, az egyik ágyra ráestek, az rájuk szakadt, majd onnan kikeveredve átestek egy szemközti ágyra, az is összeszakadt. Végül kikerültek a zárka közepére, ahol a sértett a földre került. Ezzel az I. rendű terhelt befejezte a sértettel való dulakodást. E verekedés során a sértettnek látható, vérző, nyolc napon túl gyógyuló sérülése nem keletkezett. Ezután a II-IV. rendű terheltek - anélkül, hogy arról előzetesen az I. rendű terhelttel megegyeztek volna - bántalmazták, többször megütötték és megrúgták a földön fekvő sértettet. E bántalmazásnak az I. rendű terhelt felszólítására vetettek véget. A sértett ezen bántalmazás során szenvedte el az ítéletben rögzített, részben nyolc napon túl, részben nyolc napon belül gyógyuló sérüléseit (állcsont törése, fogvesztés, bevérzés, zúzódás stb.). Az elsőfokú bíróság az I. rendű terhelt cselekményének súlyos testi sértés bűntette kísérleteként minősítését ekként indokolta: „dulakodni, birkózni kezd egy kifejezetten kis helyen, amelyet vaságyak és különböző vas szerkezetű tárgyak vesznek körül, nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a súlyos sérülés okozásának reális lehetősége fennállt, erre az I. r. vádlott - legalább - eshetőleges szándéka ki kellett, hogy terjedjen”. A másodfokú bíróság ezzel egyetértőleg fogalmazta meg, hogy „a verekedés módjára, annak hevességére, a vaságyakkal körülvett helyre tekintettel reálisan számolni kellett azzal, hogy a sértett az általa történt bántalmazás következtében súlyosabb, 8 napon túl gyógyuló sérülést is szenvedhet, azonban ebbe belenyugodott” (másodfokú ítélet
7. oldal
8. bekezdés). [7] II.
9. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt: a Be.
10. §

(1)bekezdés

1. b)pontja alapján arra hivatkozással, hogy a bűncselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés kiszabása miatt és a
2. c)pontját megjelölve az indokolási kötelezettség megsértése miatt, hatályon kívül helyezés és értelemszerűen új eljárásra utasítás, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében. [8] Az I. rendű terhelt indítványa szerint kétséget kizáró módon nem bizonyított, és így téves (ténybeli és jogi) következtetés, hogy a zárkabeli ágyak „jelenléte” alapján tudata (szándéka) kiterjedt súlyosabb sérülés okozására, ezért a felrótt cselekmény helyes minősítése: könnyű testi sértés vétsége. A verekedés nem volt előre eltervezett. A többi vádlottal nem volt szándékegységben és a sértett ellentámadása miatt sem koncentrálhatott cselekménye esetleges következményére. Úgy látta, hogy pszichiáter szakértői kérdés az ő tudatának (szándékának) adott körülmények közötti megítélése. [9] Az I. rendű terhelt hivatkozott az indokolási kötelezettség megsértésére is, de álláspontját külön nem indokolta meg. [10] 2. A Legfőbb Ügyészség a BF.1576/2017/1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt a törvényben kizártnak találta. [11] A Legfőbb Ügyészség szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás irányadó, s az nem támadható. A tényállás megalapozottsága és a bizonyítékok értékelése támadhatatlan. Az ítéleti tényállás személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű történések, de ún. belső történések, tudati tények is lehetnek (BH 2005.167.). A tudattartalom ténybeli megállapítása lehet a tényállás része, ezért a tudati tények a felülvizsgálati eljárásban nem vitathatók (BH 2011.3.). [12] Ugyanakkor az irányadó tényállás támadásának tekintendő a szakértő kirendelésének indokoltságára hivatkozás is, illetve az I. rendű terhelt eltérő tényállás alapján látja megállapíthatónak a könnyű testi sértés vétségét. [13] A Legfőbb Ügyészség szerint a Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontja alapján a bűncselekmény téves minősítése csak akkor felülvizsgálati ok, ha egyben törvénysértő büntetés kiszabását is eredményezi. A korábbi Btk. alapján a könnyű testi sértés vétsége két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ezért a többszörös visszaeső I. rendű terhelttel szemben kiszabott 1 év 6 hónap szabadságvesztés nem lehet törvénysértő büntetés. [14] A Legfőbb Ügyészség az indokolási kötelezettség megsértése kérdésével nem foglalkozott. [15] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítvány tanácsülésen történő elutasítását indítványozta. [16]

1. Az I. rendű terhelt nem tett észrevételt a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakra. A védő észrevételében csatlakozott a terhelt felülvizsgálati indítványához. [17] III. Az I. rendű terhelt felülvizsgálati indítványa az alábbiak szerint alapos. [18]
2. Az I. rendű terhelt szerint a bíróságok megsértették az indokolási kötelezettségüket. [19] A Kúria EBH 2017.B.
3. számú elvi határozatának az indokolási kötelezettségre vonatkozó [32]-[38] bekezdései, valamint más döntések értelmében: [20] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be.
4. §

(1)bekezdés c) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye akkor is, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. §

(1)bekezdés I.

1. b)vagy
2. c)pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. [21] A Be. 373. §

(1)bekezdés III.a) pontja szerint feltétlenül a jogerős ügydöntő határozat hatályon kívül helyezését és új eljárásra utasítást eredményező (ún. abszolút) eljárási szabálysértés, ha a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében a bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. [22] A Kúria az 1. BK vélemény C. pontjában a Be. 373. §

(1)bekezdés III. pont

1. a)és
2. b)alpontjához fűzött értelmezésének 2. pontjában kifejtette, hogy az indokolási kötelezettség megsértése fűződhet ténykérdésekhez és jogkérdésekhez. A ténykérdésekkel kapcsolatos indokolási kötelezettség megsértése egyrészt nem azonos a megalapozatlanság kérdésével, másrészt akkor tekinthető elmulasztottnak, ha „nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság a döntését”, a jogi indokolási kötelezettség megsértése hasonlóképpen akkor áll elő, ha „nem állapítható meg belőle, még jogi következtetés útján sem, hogy milyen jogszabályon alapul valamely büntetőjogi főkérdésben hozott döntés” - és ezáltal mindkét esetben meghiúsul az érdemi felülbírálat. [23] Ennek megfelelő az ítélkezési gyakorlat is. „Az indokolási kötelezettség megszegése csak akkor eredményez feltétlenül hatályon kívül helyezést és felülvizsgálatot is megalapozó eljárási szabálysértést, ha a megtámadott határozat indokolása tény vagy jogkérdés tekintetében oly mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, a bíróság mire alapozta a döntését” (EBH 2011.2387., EBH 2010.2210., BH 2013.10.). [24] Az indokolási kötelezettség elmulasztása révén azonban nem vizsgálható a bűnösség megállapításának, a felmentésnek, az eljárás megszüntetésének, a cselekmény jogi minősítésének, a büntetéskiszabásnak, illetve az intézkedés alkalmazásának anyagi jogi helyessége, azaz a bírói értékelés eredménye az indokolási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos vizsgálatnak nem tárgya, mivel a mérlegeléssel szembeni, eltérő értékelést célzó támadás ezúton sem lehetséges, illetve az a - tényállás támadhatatlanságát előíró - Be. 423. §

(1)bekezdésének megkerülését jelentené (BH 2012.32.). [25] Az indokolási kötelezettség felülvizsgálati eljárásra okot adó megsértése nem állapítható meg, ha az ügydöntő határozat(ok)ból kitűnik az eljárt bíróság(ok)nak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontját - a bűnösséggel, a minősítéssel, a büntetéssel és/vagy intézkedéssel kapcsolatban - mire alapozta. A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása (BH 2013.10.). A felülvizsgálati eljárásban az indokolási kötelezettség megszegésének vizsgálata során az indokolás helyessége már kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának meg nem engedett támadása (BH 2017.48.). [26] Más megfogalmazásban: az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozással a jogerős ítéletben foglalt tényállás nem kérdőjelezhető meg (Bfv.II.933/2011/6.); indokolási kötelezettség elmulasztása címén a bizonyítékok értékelése nem támadható (Bfv.III.439/2014/8.). [27] Az I. rendű terhelt az indokolási kötelezettség egyszerű állítása mellett annak alátámasztására nem hozott fel semmiféle indokot. [28] A Legfelsőbb Bíróság korábban azt fogalmazta meg, hogy amennyiben az indokolási kötelezettség megsértésének egyszerű állításán túl az indítványozó adós marad azzal, amivel közelebbről alátámasztotta volna, hogy a bíróságok milyen mulasztása eredményezte az ítélet felülbírálatra alkalmatlanságát, az a törvényben kizártsághoz vezet (EBH 2007.1596.). Hasonlóképpen: önmagában a törvény rendelkezése megismétlésével nincs helye felülvizsgálatnak (BH+ 2008.105.). E jogeset indokolásában a Legfelsőbb Bíróság valójában általános igénnyel fogalmazta meg, hogy önmagában - azt alátámasztó adatok, tények, indokok hiányában -, pusztán a felülvizsgálat törvényi okára hivatkozással a felülvizsgálatnak nincs helye. [29] A Kúria jelen ügyben eljáró tanácsa maradéktalanul egyetért ezekkel a döntésekkel. A felülvizsgálati indítványban ugyanis kötelezően meg kell jelölni a megengedhetőségi feltétel okát, vagyis az indítványt meg kell indokolni [Be. 419. §

(2)bekezdés

1. mondat]. Azaz a kizárólagosan a felülvizsgálat elvont megengedhetőségi feltételére hivatkozó, de az azt alátámasztó konkrét okot nem tartalmazó, vagyis meg nem indokolt indítvány bármely megengedhetőségi feltétel esetében a törvényben kizárt. [30] Az I. rendű terhelt indítványa tehát az indokolási kötelezettség elmulasztását sérelmező részében a törvényben kizárt felülvizsgálati indítvány. [31]
2. Az I. rendű terhelt szerint a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetés kiszabására került sor. [32] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be.
3. §

(1)bekezdés b) pont 1-

1. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. [33] A Kúria azt állapította meg, hogy az I. rendű terhelt - eltérően a Legfőbb Ügyészség álláspontjától - nem a törvényben kizárt módon, vagyis nem az irányadó tényállás támadásán keresztül sérelmezte a bűncselekmény törvénysértő minősítését, s ekként felülvizsgálati indítványa érdemben bírálandó el. [34] A Kúria álláspontja - támaszkodva a Bfv.II.1256/2015/5., Bfv.II.1424/2015/9., Bfv.II.1643/2015/
2. és Bfv.II.1358/2016/
3. számú határozataiban már kifejtettekre - a következő: [35] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényálláshoz tartozónak kell tekinteni a jogerős határozat indokolása bármely részében szereplő minden ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (EBH 2013.B.
4. indokolás, BH+ 2014.9.388.I., BH 2013.237., BH 2013.53., BH 2006.392.). [36] Az ítéleti tényállás személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de ún. belső történések, tudati tények is lehetnek (BH 2005.167.). A tudattartalom ténybeli megállapítása lehet a tényállás része, ezért a tudati tények a felülvizsgálati eljárásban nem vitathatóak (BH 2011.3.), másként fogalmazva: a tényállás részét képező tudati tények sérelmezése a tényállás tilalmazott támadása miatt a törvényben kizárt (Bfv.II.818/2014/6.). [37] A BH 2011.
5. döntés indoklása ezt szemlétessé tette: „Az ügyben eljárt bíróságok ténybeli következtetéssel állapították meg, hogy a terhelt azért vágott a sértett járműve elé, mert meg akarta állítani. A sértett az ütközést csak úgy tudta elkerülni, hogy a járdára felhajtott, a közvetlen veszélyhelyzet fennállt. Ebből következően az irányadó tényállás támadását jelenti annak vitatása, hogy a terhelt közlekedési szabályszegése és ezzel okozati összefüggésben a közvetlen veszélyhelyzet kialakítása nem volt szándékos. Ezért a Be.
6. §

(1)bekezdésében írtakra figyelemmel a felülvizsgálati indítvány ebben a részében törvényben kizárt.” [38] Egyfelől a tényből tényre vont következtetés is tény, másfelől a jogkövetkeztetésnek is ténybeli alapon kell nyugodnia akkor is, ha a jogkövetkeztetés közvetlenül egy vagy több megállapított tényből került levonásra. (Ellenkező esetben a jogkövetkeztetés, mint tudati tény nem is volna kontrollálható.) Ebből pedig az következik, hogy - mivel az ítéleti tényállás részei lehetnek a tudati tények is - amennyiben az irányadó tényállás egyidejűleg akár primer, akár secunder tényként és értelemszerűen jogkövetkeztetésként is tartalmazza az elkövető cselekvésével kapcsolatos tudati tényeket, akkor ezekre is érvényesül a támadhatatlanság szabálya. [39] A tényállás részévé tett tudati tények vitathatósága azonban csak akkor eshet el, amennyiben a szűkebb értelemben vett tényállásba [Be. 258. §

(3)bekezdés c) pont] tartozó külső, a külvilágban megjelenő tényekből, életbeli jelenségekből a belső tények valóban következnek (Bfv.II.1256/2015/5.). [40] A jelen ügyben eljárt bíróságok - ha úgy teszik többlet-elem gyanánt - egyértelművé tették az adott cselekmény minősítésével kapcsolatos álláspontjukat, amikor a tényállás körében megállapították, hogy az I. rendű terhelt szándéka legalább eshetőlegesen nyolc napon túli gyógytartamú sérülés okozására irányult. [41] A szándékosság megítélésének körébe tartozó valamely tudati elem, tudati tény beépítése a ténymegállapítások sorába nem kifogásolható a bíróságok részéről. Az azonban elengedhetetlen követelmény, hogy a szűkebb értelemben vett történeti tények és a beépített tudati tény között kétségtelenül fennálló, organikus (szerves) kapcsolódás legyen. Akkor nem kifogásolható a szándékosság megítélése körébe tartozó tudati tény beépítése a történeti tényeket rögzítő tényállásba, ha ezáltal nem bomlik meg a történeti tények és a beépített tudati tény kapcsolódásának a szerves kapcsolata. [42] A jelen ügyben ennek ellenkezőjéről van szó. Az irányadó tényállásban rögzített történeti tényekből minden más lehetőséget kizáró módon nem vonható következtetés a bíróságok által rögzített tudati tényre. [43] Az I. rendű terhelt és a sértett verekedése a sértett bokszolásra kihívásán alapult, amit a terhelt elfogadott. A kölcsönös kihívás elfogadása mindkét fél számára a jogtalanság állapotát hozta létre (4/

1. BJE jogegységi határozat
2. pont). Ebben a helyzetben közömbös, hogy ténylegesen ki kezdte meg a verekedést. Az viszont már nem közömbös, hogy az I. rendű terhelt ökölütése nem találta el a sértettet. Az sem közömbös, hogy a jogerős ítélet tényállása (ugyanúgy mint a vádirat) még azt sem állapította meg, hogy az ökölütés a sértett mely testrészére irányult. Ily módon csupán az volt megállapítható kétségtelenül tényből tényre vont következtetéssel, hogy az I. rendű terhelt testi sértés okozására irányuló szándékkal (korábbi Btk.
3. §
4. fordulat) kezdte meg a verekedést, amely azután egyfajta birkózásban, dulakodásban folytatódott és végződött, ámde a sértettnek nem okozott sérülést. [44] Mindebből téves következtetést vontak az alapügyben eljárt bíróságok az I. rendű terhelt súlyos (értsd: nyolc napon túl gyógyuló) sérülés okozására irányuló szándékára. E következtetés alapja ugyanis nem lehet az a rendkívül általános megfontolás, hogy az I. rendű terhelt cselekvősége kapcsán ésszerű (reális) módon létrejöhetett volna súlyos sérülés. Erre abból vontak következtetést, hogy a verekedés helyszínén vaságyak, vasszerkezetek voltak. Egy verekedésnek ugyanis szinte nincs is olyan helyszíne, ahol ne volna valamilyen hasonlóan kemény felület - pl. fal, ajtó, kemény talaj, stb.), amelynek nekiütődve akár nyolc napon túl gyógyuló sérülés is keletkezhet. A vaságyak jelenlétéből még nem következik, hogy az I. rendű terhelt a nyolc napon túl gyógyuló sérülés okozásának a lehetőségét előre látta és abba belenyugodott, tehát közömbös maradt az iránt, hogy ilyen következmény előállhat (korábbi Btk.
5. §
6. fordulat - eshetőleges szándék). [45] Mindezek alapján tényből tényre következtetéssel csak az volt megállapítható, hogy az I. rendű terhelt magatartása testi sértés okozására irányult. Ebből és a megállapított további tényekből - így különösen a verekedés helyszínéből - arra már nem vonható sem ténybeli sem jogi következtetés, hogy a terhelt szándéka súlyosabb, azaz nyolc napot meghaladó gyógytartamú sérülés okozására irányult. Az ellenkezőből való következtetéssel (argumentum a contrario) kizárólag az a jogi következtetés vonható le, hogy az I. rendű terhelt szándéka „csupán” könnyebb sérülés okozására irányult, vagyis cselekvősége - ténylegesen okozott sérülés hiányában - a könnyű testi sértés vétsége [korábbi Btk.
7. §

(1)bekezdés] kísérletének minősül (Btk.

1. §). [46] Egyébiránt az elkövető szándékának megítélése - reagálva az I. rendű terhelt téves érvelésére - nem szakértés tárgya, az kizárólagosan bírói kompetencia. [47] A Btk.
2. §

(1)bekezdésében meghatározott könnyű testi sértés vétségének elkövetője csak magánindítványra büntethető [korábbi Btk. 31. §

(1)bekezdés, 170. §

(8)bekezdés]. A sértett viszont nem terjesztett elő magánindítványt [Be. 173. §

(1)bekezdés

1. mondat] és az már nem is pótolható. A magánindítvány hiánya pedig - a korábbi Btk. rendszerében - kizárja az elkövető büntethetőségét [büntethetőséget kizáró ok - korábbi Btk.
2. § h) pont]. Következésképpen az alapügyben eljárt bíróságok büntethetőséget kizáró ok ellenére állapították meg az I. rendű terhelt bűnösségét. Az indítvány elvi tartalma [48] A bűncselekmény minősítése nem törvényes, és a törvénysértő minősítés törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte, valamint a bíróságok megsértették az indokolási kötelezettségüket. A döntés elvi tartalma [49] A felülvizsgálati indítvány annyiban alapos, hogy az irányadó tényállás alapján a terhelt cselekménye könnyű testi sértés vétségének kísérlete, amelynek megbüntetését azonban a magánindítvány hiánya kizárja. Záró rész [50] A kifejtettek értelmében a Kúria - a Be.
3. §

(1)bekezdés

1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be.
2. §

(1)bekezdés

1. mondat
2. fordulata szerinti összetételben eljárva, s miután hivatalból vizsgált más feltétlen eljárási szabálysértést [Be.
3. §

(5)bekezdés] sem észlelt - az I. rendű terhelt felülvizsgálati indítványnak helyt adott. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 15.B.XXVII.22884/2013/

1. számú ítéletét és a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 25.Bf.XXVII.8014/2016/
2. számú ítéletét ... I. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. Az I. rendű terhelt ellen súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt indított eljárást - a Be.
3. §

(1)bekezdés b) pontja alapján magánindítvány hiányában megszüntette és egyúttal az I. rendű terhelt bűnügyi költség megfizetésére kötelezését is mellőzte. [51] A támadott ítélettel kiszabott szabadságvesztést a büntetésvégrehajtási intézet

1. május 3-án ugyan foganatba vette, de annak kezdőnapja
2. augusztus
3. (elsőfokú bíróság 15.B.1210/2011/
4. számú büntetés-végrehajtási intézeti értesítés), ezért a Kúriának az I. rendű terhelt fogvatartása tárgyában nem kellett döntenie. [52] A Kúria - miután a bűnügyi költség megfizetésére kötelezését mellőzte - elrendelte az I. rendű terhelt által bűnügyi költség címén esetlegesen megfizetett pénzösszegnek kamatokkal növelt összegű visszatérítését az I. rendű terhelt részére [Be.
5. §

(1)bekezdés

1. fordulat]. [53] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
2. §

(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §

(4)bekezdés b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a bíróság - a Be. 421. §

(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. március
2. Dr. Molnár Gábor Miklós s.k. a tanács elnöke, Dr. Feleky István s.k. előadó bíró, Dr. Menyhárd István s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Lévai Viktória tisztviselő