← Magyarország

Bfv.1788/2017/13 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az ügyészi nyomozás megszüntető és megrovást alkalmazó határozat nem eredményez res iudicatát. Ezen túlmenő sem a különböző sértettek sérelmére elkövetett, sem az időben több éves különbséggel megvalósított csalási cselekmények nem alkotnak törvényi egységet. Kúria végzése Az ügy száma: Bfv.III.1.788/2017/

  1. A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Dr. Márki Zoltán, a tanács elnöke Dr. Somogyi Gábor, előadó bíró Dr. Székely Ákos, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
  2. április
  3. Az ügy tárgya: csalás bűntette és más bűncselekmény Terhelt: I. rendű Első fok: Tiszafüredi Járásbíróság, 1.B.137/2014/31., ítélet, tárgyalás,
  4. március
  5. Másodfok: Szolnoki Törvényszék, 1.Bf.733/2016/3., ítélet, nyilvános ülés,
  6. június
  7. Az indítvány előterjesztője: védő Az indítvány iránya: a terhelt javára Rendelkező rész A Kúria a csalás bűntette és más bűncselekmény miatt az I. rendű terhelt és társa ellen folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát elbírálva a Tiszafüredi Járásbíróság 1.B.137/2014/
  8. számú, valamint a Szolnoki Törvényszék 1.Bf.733/2016/
  9. számú ítéleteit az I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás I. [1] A Tiszafüredi Járásbíróság a
  10. március 22-én kelt 1.B.137/2014/
  11. számú ítéletében az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [
  12. évi C. törvény - a továbbiakban: Btk. -
  13. §

(1)bekezdés és
(3)bekezdés a) pont], valamint csalás vétségében [Btk. 373. §
(1)bekezdés és
(2)bekezdés a) pont]. Ezért halmazati büntetésül 30 napi elzárásra, 288 napi [2] [3] [4] tétel, napi tételenként 1.400 forint, összesen 403.200 forint pénzbüntetésre és 160 óra - szellemi munkakörben letöltendő - közérdekű munkára ítélte. Az I. rendű terhelt tekintetében kétirányú fellebbezések alapján eljárva a Szolnoki Törvényszék a
  1. június 14-én kihirdetett 1.Bf.733/2016/
  2. számú ítéletével a terhelt büntetését 1 év 2 hónapi szabadságvesztésre és 2 évi közügyektől eltiltásra súlyosította azzal, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani, és abból a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a Pesti Központi Kerületi Bíróság 15.B.37.239/2010/
  3. számú ítéletével kiszabott 1 évi - eredetileg végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetés végrehajtását; egyebekben az elsőfokú ítéletet e terhelt tekintetében helybenhagyta. A jogerős ítéleti tényállás szerint az I. rendű terhelt a folytatólagosan elkövetett csalás bűntetteként értékelt cselekményét
  4. február
  5. és
  6. február
  7. napján egy kft., a csalás vétségeként minősülő cselekményét
  8. március 4-én egy természetes személy sértett sérelmére követte el. A Budapesti II. és III. Kerületi Ügyészség a
  9. január 6-án kelt B.III.4904/2013/
  10. számú határozatával a terhelttel szemben másik természetes személy sérelmére
  11. február 20-án elkövetett csalás vétsége miatt indított nyomozást megszüntette, és a terheltet megrovásban részesítette. II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, annak törvényes okaként a Be.
  12. §
(1)bekezdés
  1. b)és
  2. c)pontját megjelölve. Érdemben a jogerős ítélet megváltoztatását és az eljárás megszüntetését vagy a terhelt felmentését indítványozta. Álláspontja szerint a terhelt elítélésére a törvényi egység figyelmen kívül hagyásával, ítélt dolog miatt került sor. Az indítvány jogszabályi alapjaként hivatkozott még a Be. 373. §
(1)bekezdés I. pont c) alpontjára is. Indokai szerint a terhelt
  1. február 27-én csalást követett el, ami miatt vele szemben intézkedést [6] alkalmaztak; az ügyészség a terhelt bűnösségét megállapította, eljárási pozíciója ezáltal elítélt lett. A terhelt a Tiszafüredi Járásbíróság ítéletével elbírált csalási cselekményeit
  2. február
  3. és [7]
  4. március
  5. napján követte el, melyek ekként törvényi egységet alkotnak, az összefoglalt bűncselekmény részcselekményeit alkotják. Utalt arra, hogy ha a vád az összefoglalt bűncselekmény alapcselekményének a tényállási elemeit nem tartalmazza, törvényes vád hiányában a bíróságnak nincs lehetősége arra, hogy a vád tárgyává tett cselekményt - a vádtól eltérően - az abból hiányzó részcselekmény figyelembe vételével minősítse. Az összefoglalt bűncselekmény esetén - hasonlóan a természetes egységhez és a folytatólagossághoz - a jogerős határozat meghozatalának egységteremtő hatása van. A törvényi egységbe tartoznak mindazok a részcselekmények, amelyek elkövetésére a jogerős határozat meghozatalát megelőzően került sor. A védő álláspontja szerint a Budapesti II. és III. Kerületi Ügyészség határozata „res iudicatát" [8] eredményezett a törvényi egységbe tartozó valamennyi bűncselekmény vonatkozásában, ezért az újabb ügyben a bíróságnak a Be.
  6. §
(3)bekezdés d) pontjára tekintettel az eljárást meg kellett volna szüntetnie, vagy a terheltet fel kellett volna mentenie. Az indítvány ezen túlmenően hivatkozott arra, hogy a terhelt
  1. évben is követett el csalási [9] cselekményeket, melyek miatt öt különböző eljárás indult vele szemben. A védő álláspontja szerint meg kell vizsgálni azt is, hogy e cselekmények nem alkotnak-e törvényi egységet a
  2. évben elkövetett csalási cselekményekkel. [10] A fentieken túl a védő kiemelte azt is, hogy az I. rendű terhelt sem 2009-et megelőzően, sem
  3. év közepe után nem követett el bűncselekményeket. Ezen időszakban zsarolási cselekmény sértettje volt, ami miatt az elkövetőkkel szemben jogerős ítélet is született, és bűncselekményeit kizárólag e bűnös igény kielégítése érdekében követte el. Ezért cselekményei nem egy bűnöző, hanem egy [5] kényszer és fenyegetés hatása alatt álló ember meggondolatlan, és törvényi egységbe tartozó cselekményei. III. [11] [12] [13] [14] [15] A Legfőbb Ügyészség a BF.1644/2017/
  4. számú átiratában az indítványt törvényben kizártnak tartotta, és az indítvány elutasítását indítványozta. Indokai szerint a Be.
  5. §
(1)bekezdés c) pontja taxatíve felsorolja azokat az eljárási szabálysértéseket, amelyek miatt felülvizsgálatnak van helye. A Be. 373. §
(1)bekezdés d) pontja szerinti eljárási szabálysértés, ha a bíróság olyan cselekmény miatt hoz ügydöntő határozatot, melyet már jogerősen elbíráltak. Ez viszont a felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértések felsorolásában nem szerepel, ellenben a Be. 408. §
(1)bekezdés b) pontja alapján amiatt perújításnak van helye. A Legfőbb Ügyészség átirata kapcsán a védő írásban észrevételezte, hogy indítványában a Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontjában írt felülvizsgálati okot is megjelölte, mely tekintetében a Legfőbb Ügyészség nem foglalt állást. Ezért eredeti - az ítélt dolog miatti ismételt elítélésre tekintettel a terhelt felmentésére vagy az eljárás megszüntetésére - irányuló indítványát megismételte. A védői észrevétel kapcsán a Legfőbb Ügyészség akként nyilatkozott, hogy az átiratában foglaltakat módosítani, kiegészíteni nem kívánja. Ezt követően a védő újabb beadványt terjesztett elő - mely
  1. március
  2. napján kelt és a Kúriára
  3. április 3-án érkezett -, s ehhez csatolta a Szolnoki Törvényszék
  4. március
  5. napján kelt 2.Bpi.162/2018/
  6. számú végzését, melyben a terhelt védőjének a jelen indítvánnyal is támadott határozatok ellen előterjesztett perújítási indítványát elutasította. A védő kifejtette, hogy nem ért egyet a Szolnoki Törvényszék azon álláspontjával, miszerint jogerőhatás kifejtésére csak bírósági határozat képes, és e tájékoztatás figyelembe vételét is kérte. IV. [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be.
  7. §
(1)bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el. A felülvizsgálati indítvány nem alapos. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ami a jogerős ítélettel szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja. E jogorvoslat kizárólag a Be. 416. §
(1)bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. A védő a felülvizsgálat törvényi okaként a Be. 416. §
(1)bekezdés
  1. b)és
  2. c)pontját jelölte meg. Az elsőként említett törvényhely alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bíróság jogerős ítéletében a bűncselekmény törvénysértő minősítése, avagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabott ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmazott, illetve a büntetés végrehajtását a Btk. 86. §
(1)bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztette fel. Ilyen esetben tehát az indítvány nem a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását sérelmezi, hanem csak a terhelt terhére rótt cselekmény téves minősítését, avagy a büntetés vagy intézkedés önmagában törvénysértő nemét és/vagy mértékét állítja, és a helyes minősítés mellett, avagy a törvénysértés kiküszöbölésével törvényes - a terhelt javára bejelentett indítvány esetén enyhébb joghátrány alkalmazását célozza. Jelen indítványban tehát a Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontjában írt felülvizsgálati oknak megfeleltethető érv, indok nincs. Az indítvány kizárólag a Be. 6. §
(3)bekezdés d) pontjában írt rendelkezés megsértését, ezen keresztül pedig a terhelt bűnösségének megállapítását sérelmezte, és erre tekintettel a terhelt felmentését vagy az eljárás megszüntetését célozta. Ezért a Kúria előrebocsátja, hogy a Be. 6. §
(3)bekezdés d) pontjában írt büntetőeljárási akadály a büntetőeljárás egyetlen szakaszában sem ad alapot felmentő ítélet meghozatalára; megvalósulása [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] esetén az eljárás megszüntetésének van helye az elsőfokú eljárás során a Be. 332. §
(1)bekezdés c) pontja alapján, a másodfokú eljárásban (az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának hatályon kívül helyezése mellett) a Be. 373. §
(1)bekezdés d) pontja alapján, a harmadfokú eljárásban pedig (az elsőfokú és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett) a Be. 399. §
(1)bekezdése alapján. A Be. 416. §
(1)bekezdés c) pontja pedig a Be. 373. §
(1)bekezdés I. pont
  1. b)és
  2. c)alpontjában, valamint II-IV. pontjában felsorolt eljárási szabálysértések miatt ad módot a jogerős ítélet felülvizsgálatára. Következésképp a Be. 373. §
(1)bekezdés I. pont d) alpontja - ítélt dolog ismételt elbírálása - miatt valóban nincs helye felülvizsgálatnak. Megjegyzi a Kúria, hogy ezzel összhangban a Be. 408. §
(1)bekezdés b) pont első fordulata akként rendelkezik, miszerint perújításnak van helye, ha a terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt több jogerős ítéletet hoztak (értelemszerűen azonban csak akkor, ha e feltétel valóban megvalósul). Az indítvány ugyanakkor felhívta a Be. 373. §
(1)bekezdés I. pont c) alpontját - a törvényes vád hiányát - is, és ahhoz jogi érvelést is fűzött. Az említett törvényhely szerepel a Be. 416. §
(1)bekezdés c) pontjában írt felsorolásban, s ekként az alapot adott az indítvány érdemi elbírálására. Az indítvány szerinti - bűncselekményegységre, illetve annak következtében a jogerős ítéletben az ítélt dolog ismételt elbírálására vonatkozó - okfejtés két, egymástól független (eljárási, illetve anyagi jogi) okból is téves. A Be. 6. §
(3)bekezdés
  1. d)pontja értelmében büntetőeljárást nem lehet indítani, a már megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni, vagy felmentő ítéletet kell hozni, ha a terhelt cselekményét már jogerősen elbírálták, kivéve a Negyedik Részben, valamint a XXIX. Fejezet II. és III. Címében meghatározott eljárások esetét. Az említett törvényhely
  2. e)pontja pedig akkor is kizárja az újabb eljárás folytatását, ha a terhelt azonos cselekményét az Európai Unió tagállamában (a továbbiakban: tagállam) jogerősen elbírálták, vagy egy tagállamban a cselekmény érdeméről olyan határozatot hoztak, amely azonos cselekmény vonatkozásában - a határozatot hozó tagállam joga alapján akadályát képezi újabb büntetőeljárás megindításának, vagy annak, hogy a büntetőeljárást hivatalból vagy rendes jogorvoslat alapján tovább folytassák. A törvény ezzel biztosítja az uniós jogban szereplő és az uniós joggyakorlatban kidolgozott „ne bis in idem" elv érvényesülését mind a bírósági ítéletek, mind más, az ügyet érdemben elbíráló - arra alkalmas - más határozatok tekintetében. Ehhez képest a kétszeres eljárás tilalma az ügy érdemében hozott nem bírósági határozatokhoz is kapcsolódhat. Ezek a magyar jogi terminológiában a feljelentést elutasító, nyomozást megszüntető (ideértve a megrovást alkalmazó, továbbá a közvetítői eljárást vagy a vádemelés elhalasztását követő megszüntetést
  3. is)határozatok lehetnek. Az ilyen határozatok azonban csak akkor alkalmasak eljárási akadályt képezni, ha kizárják az eljárás „egyszerű" - akár hivatalból vagy rendes jogorvoslattal történő - folytatását. A törvény szövegezése ugyanakkor azt is egyértelművé teszi, hogy e határozatok említett „jogerejét" érintően a határozatot hozó tagállam nemzeti joga - jelen esetben a magyar jog - az irányadó. A „res iudicata" hatás fennállásának vizsgálata érdekében tehát a Kúria azt vizsgálta, hogy a konkrét határozat végleges-e akként, hogy az eljárás hivatalbóli vagy rendes jogorvoslat alapján való folytatását kizárja, mert ebben az esetben alkalmas arra, hogy eljárási akadályt képezzen. A kétszeres eljárás tilalma - az ún. „ne bis in idem" elv alkalmazása - Magyarországon az Alaptörvényben rögzített alkotmányos követelmény. Az Alaptörvény XXVIII. cikk
(2)bekezdése szerint senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. Az említett cikk
(6)bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a jogorvoslat törvényben meghatározott rendkívüli esetei kivételével senki nem vonható büntetőeljárás alá, és nem ítélhető el olyan bűncselekményért, amely miatt Magyarországon vagy nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben - más államban törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték. Az ártatlanság vélelmét tartalmazó alaptörvényi rendelkezés a büntetőjogi felelősség végleges megállapítását kifejezetten és kizárólag a bíróság (és nem más hatóság) jogerős határozatához köti. [30] [31] [32] [33] [34] [35] A „ne bis in idem" elvét előíró rendelkezés pedig felmentésre és elítélésre utal, ilyen tartalommal pedig fogalmilag csak bíróság hozhat határozatot. A magyar jogrendszerben „res iudicata" hatás kiváltására tehát az Alaptörvény rendelkezései szerint csak bírósági határozat képes, az ügyészség nyomozást megszüntető határozata nem. Ezzel összhangban a Be. idevágó rendelkezéseiből is az következik, hogy a nyomozást megszüntető határozat nem jelenti a cselekmény jogerős elbírálását, és ekként nem képez az újabb eljárás tekintetében eljárási akadályt. A nyomozás megszüntetése ugyanis - megrovás alkalmazása esetén sem - eredményezi a cselekmény végleges elbírálását; az eljárás folytatását a gyanúsított kérheti, és ilyen esetben az kötelező [Be. 197. §
(2)bekezdés]. Emellett a nyomozás megszüntetése - ha e törvény kivételt nem tesz - általában sem akadálya annak, hogy ugyanabban az ügyben utóbb az eljárást folytassák, és ha a nyomozás megszüntetésekor a gyanúsítottat megrovásban részesítették, a nyomozás folytatása esetén a felettes ügyész a nyomozást megszüntető határozatot hatályon kívül helyezi [Be. 191. §
(1)és
(2)bekezdés]. Ekként az ügyészi határozat a Be. rendelkezései alapján sem végleges, az eljárás hivatalból és rendes jogorvoslat alapján is folytatható, így az nem felel meg a „jogerős elbírálás" fogalmi alapkövetelményének. Az indítványban hivatkozott ügyészi határozat tehát nem eredményezte az azzal érintett cselekmény jogerős elbírálását, s ekként akkor sem zárná ki az új eljárást folytatását és abban a cselekmény érdemi elbírálását, ha ahhoz további részcselekmények csatlakoznának. Jelen esetben azonban erről sincs szó, mert az arra vonatkozó védői okfejtés anyagi jogi szempontból sem helytálló. A védő a törvényi egység típusaként az összefoglalt bűncselekményt jelölte meg, ami csalás esetében fel sem merülhet. Összefoglalt bűncselekmény esetén a jogalkotó egységet hoz létre olyan cselekményekből, amelyeket a törvényi rendelkezés hiányában egyébként halmazatként kellene értékelni. Ezekben az esetekben a törvényhozó a Btk. Különös Részi tényállásának szövegezésében egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy az önállóan megvalósult cselekményeket a törvény rendelkezése alapján kell egységnek tekinteni. Összefoglalt bűncselekményt követ el például az, aki az emberölést több ember sérelmére követi el [Btk. 160. §
(2)bekezdés f) pont]. Az összefoglalt bűncselekmény sajátos - az érték-egybefoglaláshoz közelítő - esete a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése [Btk. 385. §
(1)bekezdés], amit az követ el, aki másnak vagy másoknak a szerzői jogról szóló törvény alapján fennálló szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát vagy jogait vagyoni hátrányt okozva megsérti; avagy a költségvetési csalás, ami akkor valósul meg, ha az elkövető a Btk. 396. §
(1)bekezdés a)-c) pontjában írt módokon egy vagy több költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz. Ezzel szemben a csalást a Btk. 373. §
(1)bekezdése szerint az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz. A törvényi tényállás olyan kitételt nem tartalmaz, hogy a több személynek való károkozás egységet alkotna. A csalás tehát nem összefoglalt bűncselekmény. A csalás tekintetében a folytatólagos elkövetés lehetne törvényi egység alapja. A Btk. 6. §
(2)bekezdése szerint nem bűnhalmazat, hanem folytatólagosan elkövetett bűncselekmény az, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt, egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időközönként többször követ el. Következésképp az ügyészi határozattal érintett, illetve a támadott ítéletben elbírált csalási cselekmények folytatólagos egységét a különböző sértettek (másik természetes személy sértett, egy kft., illetve egy természetes személy sértett) sérelmére való elkövetés önmagában kizárja. E cselekmények elkövetésének időpontjai helyesen - mivel a csalás a kár bekövetkezésével válik befejezetté -
  1. február 15., 20.,
  2. és március
  3. napja; ezért a cselekmények közötti szoros időbeli kapcsolat valóban fennáll. Azonban a folytatólagos elkövetés törvényi feltételei konjunktívak, megállapítására akár már egyetlen feltétel hiánya esetén sem kerülhet sor. Jelen ügyben az azonos sértett sérelmére való elkövetés kizárólag a terhelt
  4. február
  5. és
  6. napján befejezetté vált cselekményei tekintetében áll fenn. E cselekményrészeket a Tiszafüredi Járásbíróság a támadott ítéletében (ennek megfelelően) folytatólagosan elkövetettként, s ekként (helyesen) egységként minősítette. A többi cselekmény azonban - a sértettek különbözőségére tekintettel - ezen egységnek nem lehet a része. [36] A védő nem jelölte meg, hogy a terhelt az indítványban hivatkozott korábbi csalási cselekményeit kinek a sérelmére követte el, sőt azt sem, mely bíróság melyik ítéletében állapították meg azok kapcsán a terhelt bűnösségét. Ennek ellenére kétségtelen, hogy
  7. és
  8. évben elkövetett csalási cselekmények között - a rövid időközökkel való elkövetés hiányában - folytatólagos egység nem teremthető; az elkövetési idők között eltelt több év meghaladja a folytatólagos elkövetés megállapítását lehetővé tevő tartamot. [37] A védő az általa - tévesen - hivatkozott bűncselekményegységre tekintettel a törvényes vád hiányát (is) állította. Mivel a bűncselekményegység - a kifejtettek szerint - nem áll fenn, így okfejtésének kiindulópontja téves. Ugyanakkor megjegyzi a Kúria, hogy amennyiben az egységet alkotó bűncselekmény egyes részcselekményei miatt önállóan kerül sor vádemelésre, akkor sem a vád törvényességének hiányáról van szó, hanem arról, hogy a (törvényes) vád alapján, törvényi tilalom miatt nincs helye eljárásnak, így érdemben akkor is a Be.
  9. §
(1)bekezdés b) pont első fordulata szerinti perújítás adna csak módot a törvénysértés orvoslására. Jelen esetben azonban - a fent írtak szerint - erről nincs szó. [38] Az indítvány azon részéhez, melyben a védő a terhelt által 2009 és 2013 között elkövetett csalási cselekmények, és a sérelmére elkövetett zsarolási cselekmény viszonyát taglalta, jogi következtetés levonására irányuló határozott indítványt nem fűzött. Mindazonáltal kétségtelen, hogy - a bűncselekmény indítóoka nem áll összefüggésben a bűncselekmény egységének vagy többségének kérdésével, - felülvizsgálat keretében bármilyen büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okra - így a kényszerre és fenyegetésre - való hivatkozás pedig csak a jogerős ítéleti tényállás alapulvételével történhet (EBH 2011.2395.), jelen esetben viszont az irányadó tényállás ekként értékelhető tényre utalást sem tartalmaz, továbbá - önmagában a törvényes keretek között kiszabott büntetés felülvizsgálat tárgyát nem képezheti (BH 2016.264.II., BH 2012.239., EBH 2011.2387.II., BH 2005.337.III.). [39] A kifejtettek egyúttal azt is jelentik, hogy a Kúria a védő 2018. április 3-án érkezett beadványában foglaltakat is figyelembe vette. [40] Ekként a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és miután egyéb, a Be. 423. §
(5)bekezdése alapján hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértést nem észlelt, a megtámadott határozatokat az I. rendű terhelt tekintetében a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta. V. A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 3. §
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §
(4)bekezdés b) pontja zárja ki. [42] A Be. 418. §
(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §
(1)bekezdés
  1. e)vagy
  2. g)pontján alapul. A Be. 421. §
(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. [41] Budapest,
  1. április
  2. Dr. Márki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Somogyi Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Székely Ákos s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő BÉ

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.