Győri Ítélőtábla Pf.II.20.342/2017/6/I. A Győri Ítélőtábla a dr. Varga Béla ügyvéd által képviselt felperesnek a Borsfai Ügyvédi Iroda által képviselt „alperes ellen 5.878.031.Ft megfizetése iránt indított perében a Győri Törvényszék
- szeptember
- napján kelt P.20.051/2016/
- szám alatti ítélte ellen az alperes által 38., és a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy a magyar államnak az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására fizessen meg 48.
- (Negyvennyolcezer-hétszáz) Ft le nem rótt fellebbezési illetéket. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 100.
- (Egyszázezernyolcszáz) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes édesanyja, a
- június
- napján elhunyt felperes nevené és édesapja, a
- augusztus
- napján elhunyt idősebb felperes neve az alperes tagjai voltak; édesanyjának 40.000.-Ft névértékű, míg édesapjának 1.470.000.-Ft névértékű üzletrésze volt. Az elhunyt társasági tagok hagyatékát - az üzletrészre is kiterjedően - a közjegyző a
- szeptember
- napján kelt hagyatékátadó végzéssel adta át a felperes törvényes örökösnek. Az alperes társasági szerződése 9.
- pontja a tag halála esetére az üzletrész átszállását kizárja, kivéve, ha a jogutód már a társaság tagja. „Ezen kizáró rendelkezés alól a taggyűlés ¾-es szótöbbséggel hozott határozatával felmentést adhat különös méltánylást érdemlő okból. A kizárás következtében az üzletrészt a társaság a törzstőke feletti vagyona terhére piaci értéken megvásárolja és az üzletrész ellenértékét az örökös(ök), illetve a jogutód részére ezen minőséget tanúsító jogerős okiratok bemutatását követő 15 napon belül egyösszegben kifizeti. (Piaci érték alatt a jogutódlásra okot adó eseményt megelőző 12 hónapban adásvételi szerződés útján történő értékesítés átlagos árfolyamát kell érteni.)" Az alperes a megörökölt üzletrészekre a felperesnek vételi ajánlatot tett, a vételárat az üzletrészek névértéke 25 %-ában megjelölve. Ezt az ajánlatot a felperes nem fogadta el. Az alperesi társaság a
- február
- napján megtartott taggyűlésen határozott a társasági szerződés a
- évi V. törvény (Ptk.) szabályai szerinti módosításáról. A 2013-
- években az adózott eredményből osztalék fizetéséről határozott, melyet az üzletrészek névértéke 1 %-ában állapított meg. A felperes módosított keresetében egyrészt 5.825.231.-Ft tőke, valamint annak a
- december
- napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata; másrészt a 2013-
- évre 52.800.-Ft osztalék és annak közép-időarányos késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kereseti érvelése szerint a jogelődjei tagsági jogviszonya megszűnése után - a gazdasági társaságokról szóló
- évi IV. törvény (Gt)
- §-át analóg módon alkalmazva - az alperes a jogelődi üzletrészek forgalmi értékét köteles megtéríteni. Az üzletrészek forgalmi értékével való elszámolás során az alperes saját tőke/jegyzett tőke arányára kell figyelemmel lenni, amely a
- évben az alperesnél 3,49 volt. Az üzletrész megváltási ára társasági szerződési szabályozása sérti a jóhiszemű joggyakorlás és a tisztesség követelményét. (Gt.
- §
(2)bekezdés alapján alkalmazandó Ptk.4. §
(1)bekezdés) A tagok halálát követően ugyanis az alperesi üzletrészek adásvételével kapcsolatban forgalmi érték nem alakulhatott ki, az alperes csak nem független személyekkel, az örökösökkel kötött szerződést. Ezért álláspontja szerint a társasági szerződés 9.7. pontja piaci ár fogalma, a Ptk.200. §
(2)bekezdésébe ütközően semmis, mivel jogszabályba és nyilvánvalóan a jóerkölcsbe is ütközik. A felperest amiatt illeti meg a 2013-
- évekre osztalék a megörökölt üzletrészek után, mert szüleit csak
- június 16-án törölte az alperes a tagjegyzékből. Az alperes ellenkérelmében a keresetet 377.500.-Ft erejéig (a jogelődi üzletrészek névértéke 25 %áig) elismerte, míg ezen túl kérte elutasítani. Azzal védekezett, hogy a társasági szerződése 9.
- pontja a Gt.
- §
(1)bekezdése szabályának megfelelően tartalmazza az üzletrész megváltása feltételeit, előre kalkulálhatóan és utólag ellenőrizhetően határozza meg az üzletrész ellenértékét. Így a felperes által indítványozott szakértői vizsgálat a szerződéses privát autonómiába való beavatkozás, a társasági szerződés 9.
- pontját csak annak érvénytelensége esetén lehet figyelmen kívül hagyni. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kirendelt igazságügyi könyvszakértő által meghatározott könyvszerinti érték jelentősen eltérhet az eszközök tényleges piaci értékétől. Az alperesnél, mint mezőgazdasági vállalkozásnál a lekötött tőke aránya a saját tőkén belül 17-22 %-os arányú. Mivel a felperes nem tagja az alperes társaságnak, részére osztalék nem jár. Az elsőfokú bíróság fellebbezésekkel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 5.269.600.-Ft tőkét, valamint ennek a
- december
- napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát és 476.000.-Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Rendelkezett a felperes személyes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt kereseti illeték viseléséről. Határozata indokolásában a törvényszék abból indult ki, hogy a jogvitát a felperes jogelődjeinek halála időpontja (
- június 8.,
- augusztus 1.) szerint hatályos társasági törvény (a Gt.), illetve az alperes ekkori társasági szerződése alapján kellett elbírálni. A társasági szerződés 9.
- pontját vizsgálva úgy ítélte meg, hogy az elszámolást rendező szerződési kikötés nem felelt meg annak a követelménynek, hogy a megváltási kötelezettség tényének rögzítésén túl az örökös részére történő kifizetésnek legalább a főbb elveit meghatározza. Kiemelte a törvényszék, hogy a társasági szerződés ezen része a megváltás tényét nem rögzítette, sőt a megváltás kifejezést egyáltalán nem használta. Ebből következően a szerződés az örökös részére történő kifizetésnek a főbb elveit sem határozta meg, így a felperes a megörökölt üzletrész tagsági jogviszony megszűntekori értékére tarthat igényt. Kitért arra is a bíróság, hogy a társasági szerződés 9.
- pontja megállapítását követően a cégbíróság előtti változásbejegyzési eljárásban tartalmi, érdemleges törvényességi ellenőrzést a cégbíróság nem gyakorolt, hanem csak automatikus változásbejegyzésre került sor. Megjegyezte a bíróság, hogy jogértelmezéssel, „utólagos jogi minősítéssel" a megváltás ténye nem érthető bele a szerződési rendelkezés „társaság megvásárolja" szófordulatba. A megváltási ellenérték nem azonos az adásvételi szerződés szerinti piaci árral, mivel az ellenértékét meghatározása nem „ún. piaci körülmények között létrejövő adásvétel" útján alakul ki. Figyelembe vette ezen megítélésénél a törvényszék azt is, hogy az alperes a társasági szerződése utólagos módosításánál a 9.
- pont szövegét módosította és immár az üzletrész megváltását szabályozta. Összefoglalva az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a szerződés 9.
- rendelkezése érvényes és hatályos, azonban abból a megváltási kötelezettség ténye és a megváltás esetére az örökös részére történő kifizetés főbb elveinek rögzítése hiányzik. Ezért a megváltás esetére az alperes gazdasági társaságnál szerződési rendelkezés nem volt, így a jogszabályt (Gt.
- §
(1)bekezdés) kellett alkalmazni. A lefolytatott igazságügyi könyvszakértői bizonyítás (szakértő igazságügyi könyvszakértő véleményei) adataiból kiemelte a bíróság, hogy konkrét jogszabályi előírás nincs az üzletrész ellenértéke meghatározására, ha a társasági szerződés erre vonatkozó szerződési feltételt nem tartalmaz. Egyetértett ugyanakkor a bíróság a könyvszakértő azon álláspontjával, hogy az üzletrész ellenértéke a saját tőke/jegyzett tőke módszer alapján határozható meg, amely levezethető a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számv.tv.) 2014. január 1. napjától hatályos 37. §
(2)bekezdése g) pontjához kapcsolódó törvényi indokolásból. Az alperes megbízásából eljáró ... véleményét elemezve a bíróság kitért arra, hogy az általa megállapított - a saját tőke/jegyzett tőke arány szerinti - üzletrészérték 5.647.910.-Ft volt, amely közelítő érték a bíróság által kirendelt szakértő által meghatározott 5.825.231.-Ft-hoz. A törvényszék azonban a kötelező jogi képviselettel lefolytatott per keresetváltoztatási tilalma (Pp.146/A. §
(1)bekezdés) miatt a kiegészítő szakvélemény alapján felemelt keresetet - 555.631.-Ft erejéig - alaptalannak tartotta és elutasította. Megállapította, hogy a felperesi keresetváltoztatásra irányadó 30 napos határidő
- március
- napján eltelt, a felperes pedig a kiegészítő szakvélemény alapján a keresetét csak a
- június
- napján kelt, a bíróságra
- június 17-én érkezett
- szám alatti beadványában emelte fel. A felperes
- évre vonatkozó 15.100.-Ft összegű osztalék iránti keresetét amiatt tartotta alaptalannak, mert jogelődjei tagsági jogviszonya a halálukkal az osztalékra vonatkozó taggyűlési határozatot megelőzően már megszűnt. (Gt.
- §
(1)bekezdés) A 2014-
- évre vonatkozó további osztalék iránti keresetet (37.700.-Ft) a meg nem engedett keresetváltoztatás miatt utasította el. Az alperes elsődlegesen az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása és a kereset teljes elutasítása, míg másodlagosan annak hatályon kívül helyezése iránt terjesztett elő fellebbezést. Jogorvoslati kérelmében kifejtett álláspontja szerint a törvényszék a társasági szerződése 9.
- pontja üzletrész megváltására vonatkozó feltételeit tévesen értelmezte. Kifejtette, hogy a 9.
- pontot is tartalmazó társasági szerződését
- május
- napján megtartott taggyűlésén fogadta el. Az alperes Kft. részleges átalakulással jött létre a ... Szövetkezet jogutódjaként, több száz taggal. A jelentős taglétszám, illetve a tagok idős kora miatt határozott úgy a taggyűlés, hogy meg kívánja akadályozni az üzletrészek elaprózódását és öröklés esetére kizárta az üzletrész átszállását. Ugyan a szerződési kikötés helytelen terminológiát alkalmazott a megváltásra, viszont konkrét iránymutatást adott az üzletrész értéke meghatározására. Az elsőfokú ítéletből kiemelte, hogy a törvényszék megítélése szerint a 9.
- pont érvényes és hatályos, így ezzel szemben nem volt helye annak kimondásának, hogy a szerződés az üzletrész megváltás elveiről nem tartalmaz semmilyen rendelkezést. A szerződési kikötést a bíróságnak a Gt.
- §
(2)bekezdése alapján alkalmazandó Ptk.207. §
(1)bekezdése szerint annak tartalma szerint kellett volna értelmeznie. A bíróság azonban az alperes szándékának feltárása nélkül más, utólagos jogi minősítést adott a szerződésnek, amely jogszabálysértő. Vitatta, hogy a cégbíróság a társasági szerződést automatikus változásbejegyzési eljárás keretében jegyezte volna be a cégjegyzékbe. Helyesen, a létesítő okirat változásait tartalmi szempontból is ellenőrizte a cégbíróság. Fenntartotta az elsőfokú eljárásban már kifejtett azon álláspontját, hogy mindezekre figyelemmel a bíróság a társasági tagok szerződési privát autonómiájába nyúlt bele azzal, hogy az üzletrész ellenértéke meghatározására igazságügyi könyvszakértőt rendelt ki. A kirendelt könyvszakértő kiegészített szakvéleményét amiatt vitatta, mert a szakértői módszerét (a jegyzett tőke/saját tőke aránypár alkalmazását) olyan jogszabályi rendelkezéssel (a Számv.tv.37.§
(2)bekezdés g) pontja) indokolta, amely csak
- január
- napjától, tehát a perbeli jogutódlást követően lépett hatályba. A bíróság ugyanakkor ítéletében egyetértett a jogutódláskor még nem hatályos jogszabályon alapuló szakértői módszerrel. A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával az alperest üzletrész megváltása címén terhelő összeg 5.825.231.-Ft-ra és késedelmi kamataira felemelését, valamint az alperest osztalék jogcímén 52.800.-Ft és középarányos kamatai megfizetésére kötelezését kérte. Fellebbezésében kérte az elsőfokú ítélet indokolása olyan módon megváltoztatását, hogy az alperes társasági szerződése 9.
- pontja nem alkalmazható, mivel az a Gt.
- §
(1)-
(2)bekezdése szerint alkalmazandó Ptk.4. §
(1)-
(4)bekezdése, 5. §
(1)-
(2)bekezdésbe ütközően semmis (Ptk.
- §). Kérte annak megállapítását is, hogy a vitás szerződési kikötés a Ptk.
- §-a alapján vele szemben hatálytalan. Jogorvoslati kérelmében elsődlegesen vitatta, hogy keresetét a
- június
- napján érkezett
- szám alatti beadványában meg nem engedetten emelte volna fel. A bíróság által kirendelt igazságügyi könyvszakértő ugyanis
- április
- napján a szakértői véleményét módosította, a keresetfelemelés pedig ezen alapult. Ezért a Pp.146/A. §
(4)bekezdése szerint a kereset megváltoztatásának helye volt. Azzal is érvelt, hogy az alperes nem ellenezte a kereset felemelését, azt tudomásul vette, így a keresetváltoztatásba beleegyezett. (Pp.146/A. §
(3)bekezdés) A bíróság is tudomásul vette a keresetváltoztatást és azt nem utasította el a Pp.146/A. §
(6)bekezdése alkalmazásával. A 2013-
- évekre osztalékra amiatt tarthat igényt, mert elhunyt szülei
- június
- napjáig szerepeltek az alperes tagjegyzékében (Gt.
- §
(1)bekezdés) Amiatt is ellentmondásos a bíróság döntése az osztalék kérdésében, mert a felperes szülei a
- évben - az év nagyobbik részében - tagok voltak. A 2014-
- évre vonatkozó osztalékigénye előterjesztésével amiatt nem késhetett el, mert az alperes érdemi ellenkérelme előterjesztésekor nem volt és nem is lehetett abban a helyzetben, hogy az alperes osztalékról hozott határozatát megismerje. Az elsőfokú ítélet indokolása megváltoztatását amiatt kérte, mert a törvényszék ítélete indokolásában nem is foglalkozott az elsőfokú eljárás során előadott azon érveivel, hogy a társasági szerződés 9.
- pontja törvénysértő, semmis. Az abban foglaltak alapján alkalmazott alperesi üzletrész megvásárlási és megváltási gyakorlat ellentétes a Gt.
- §-ában írtakkal, mivel sérti a gazdasági társaságok rendeltetésével kapcsolatos elveket, ellentétes a szabályozás céljával, a jóhiszemű joggyakorlás követelményével. Az alperes magatartása az elszámolási ügyben sérti a Ptk.
- §
(1),
(4)bekezdését és az 5. §
(1)-
(2)bekezdésében írtakat. Amennyiben a másodfokú bíróság nem találná semmisnek a szerződési rendelkezést, kérte annak megállapítását, hogy a szerződés ezen része a Ptk.203. §
(1)bekezdése alapján a felperessel szemben hatálytalan. Kitért arra is, hogy az elsőfokú eljárás során már hivatkozott a kikötés fedezetelvonó, vele szemben hatálytalan voltára A vitás szerződési rendelkezés alapján ugyanis az alperes üzletrészei értéke töredékét kívánja a részére megfizetni, a kielégítési alapját kívánja elvonni. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet alperesi fellebbezéssel érintett rendelkezései helybenhagyását kérte. Kifejtett álláspontja szerint a Gt. 128. §-a azon rendelkezése, amely megengedi az üzletrész átszállása kizárását, ellentétes az Alaptörvény tulajdonhoz való jogot szabályozó XIII.cikk
(1)bekezdésével. Rámutatott, hogy az alperes üzletrészeinek értéke az alapítása óta a társaság vagyonával együtt növekedett. Így a névérték 25%-a kifizetésére vonatkozó alperesi ajánlat elfogadásával „saját kifosztásához nyújtana segítséget." A társasági szerződés piaci árra vonatkozó fogalma amiatt nem alkalmazható, mert a piaci ár közgazdasági és jogi kategória; független felek között létrejött ügyletek kialakult árát jelenti. Az alperes által alkalmazott vételár pedig kényszer útján létrejött ügyletek árát jelenti. A jogvita csak igazságügyi könyvszakértői vélemény beszerzésével volt eldönthető, mivel az alperes társasági szerződése ismert rendelkezése annak fogyatékossága miatt nem volt használható. Végül rámutatott, hogy a Számv.tv. 37. §
(2)bekezdés g/ pontja - a módosító
- évi CC.
- §
- pontja hatálybaléptető rendelkezése szerint már a
- üzleti évről készített számviteli beszámolóra is alkalmazható. *** Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból érdemben helytálló jogkövetkeztetésre jutva kötelezte az alperest 5.269.600.Ft megváltási ár megfizetésére, míg utasította el ezt meghaladóan a keresetet. Ezért a fellebbezések nem alaposak. Az ítélőtábla azonban a törvényszék ítélete indokaival részben nem értett egyet. A törvényszék az alperes társasági szerződése üzletrész átszállását kizáró és az üzletrész értéke megtérítéséről rendelkező 9.
- pontját helytállóan vizsgálta a Gt.128.§
(1)bekezdése, valamint az ahhoz kialakult bírósági gyakorlat alapján. Helyesen mutatott rá a bíróság, hogy a törvény azon szabálya, amely szerint az üzletrész átszállása kizárása esetén a társasági szerződésnek rendelkeznie kell az üzletrésznek a tagok vagy a társaság által történő megváltásáról, azt jelenti, hogy - a megváltási kötelezettség tényén túl - a szerződésnek az ellenérték meghatározása főbb elveit, a fizetendő összeg számítási módját is meg kell határoznia. (BDT 2006.1330, Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.480/2008/
- szám) Nem értett egyet ugyanakkor az ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon megítélésével, hogy az alperes társasági szerződése ne ezen elveknek megfelelően rögzítette volna az örökösre át nem szállt üzletrész megváltása folytán a társaság által fizetendő ellenértéket. A társasági szerződés 9.
- pontja
- bekezdése világos, értelmezési nehézséget nem okozó szabályozásával tartalmazta, hogy az üzletrészt a társaság a törzstőkén felüli vagyona terhére piaci értéken vásárolja meg. Piaci értéken a szerződés értelmező rendelkezése a jogutódlásra okot adó eseményt megelőző 12 hónapban adásvételi szerződés útján történő értékesítés átlagos árfolyamát értette. Az említett szerződési szabályozás - a törvényszék megítélésével szemben - megfelelt annak a gyakorlatban kialakult elvnek, hogy utólag kontrollálhatóan szabályozza az üzletrész megváltása esetére fizetendő vételárat. Ebből a szempontból nem volt jelentősége annak az elsőfokú bíróság által kiemelt formai kérdésnek, hogy a szerződés szövege nem „megváltási árat", hanem „ellenértéket" tartalmazott az alperes által kifizetendő ellenszolgáltatás jogcímeként. Így az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel szemben a társasági szerződés 9.
- pontja
- bekezdésében meghatározott szabályozás nem volt mellőzhető a megváltási ár meghatározásakor. A felperes kereseti - és fellebbezési érvelésével szemben a szerződés 9.
- pontja - annak a Gt.9.§
(2)bekezdése alapján alkalmazandó Ptk.4.§
(1),
(4)bekezdésébe és 5.§
(1)-
(2)bekezdésébe ütközése miatti - semmissége megállapítására sincs jogi lehetőség. A Gt.9.§
(2)bekezdése alapján a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak (részvényeseknek) a vagyoni- és személyi viszonyaira a Ptk. rendelkezéseit csak akkor kell megfelelően alkalmazni, amennyiben ezekben a kérdésekben e törvény (azaz: a Gt.) nem tartalmaz rendelkezést. Márpedig a Gt. szerint a társasági szerződés részbeni vagy egészbeni - semmissége megállapítására a jogerős cégbejegyzés után csak a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvényben (Ctv.) szabályozott perben a 12.§
(4)bekezdésben meghatározott semmisségi okokból van helye. (Gt.12.§
(3)bekezdés) A Gt. említett törvényi rendelkezésében felhívott pertípus a cégalapítás érvénytelenségének megállapítása iránti per (Ctv.69.§
(1)bekezdés), amely a cég ellen a cég bejegyzését elrendelő végzés Cégközlönyben történő közzétételétől számított 6 hónapos jogvesztő határidőn belül a cég székhelye szerint illetékes törvényszék előtt indítható. Az alperes
- január
- napján jött létre. Ugyanakkor a cég társasági szerződése felperes által vitássá tett 9.
- pontjának
- bekezdése - az alperes fellebbezési előadása szerint - a
- május
- napján megtartott taggyűlésen elhatározott változással került a létesítő okiratba. A létesítő okirat ezen módosított szerződési rendelkezése semmisségének megállapítását így a Ctv.70.§-a alapján lehetett kérni. A Ctv.70.§
(1)bekezdése szerint a cég bejegyzését követően a létesítő okirat cégjegyzék adattal össze nem függő módosítása érvénytelenségének megállapítása a Polgári Törvénykönyvben foglalt rendelkezések alapján a 69.§
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően kérhető. A törvény tehát ebben az esetben lehetővé teszi a Ptk-ban meghatározott valamennyi semmisségi ok alapján a társasági szerződés módosítása érvénytelenségének megállapítását. Ennek korlátja azonban, hogy a pert a perindításra jogosult (az ügyész, illetve az aki a jogi érdekét valószínűsíti) csak a Ctv.69.§
(1)bekezdésében meghatározott határidőn, a változásbejegyző végzés Cégközlönyben történő közzétételétől számított 6 hónapos jogvesztő határidőn belül indíthatja meg. A
- május
- napján elhatározott változás cégnyilvántartásba bejegyzésére a cégbíróság
- augusztus
- napján a Cégközlönyben közzétett Cg.
- szám alatti végzésével került sor. A felperes az esetbeli perindításával (
- január 13.) lényegesen elmulasztotta a fent említett jogvesztő perindítási határidőt. Ezért ebben a perben a társasági szerződés vitás része semmisségére már nem hivatkozhat. A felperes által a fellebbezésében újonnan hivatkozott hatálytalanság (Ptk.203.§
(1)bekezdés) a társasági szerződés módosítása esetében pedig nem értelmezhető. A 9.
- pont
- bekezdése a szerződési kizáró rendelkezés folytán az örökösre át nem szálló üzletész megváltási ára meghatározása módját szabályozza. A megváltási árra igényt támasztó örökös felperes kielégítési alapja a helyes értelmezés szerint az alperes társasági vagyona, melyet a társasági szerződési rendelkezés nem érintett. A törvényszék - a kifejtettek ellenére - mégis helytállóan határozott úgy, hogy az üzletrész megváltási ára, annak piaci értéke megállapítására igazságügyi könyvszakértőt rendel ki. A szerződés 9.
- pontja
- bekezdése alapján ugyanis az alperes a felperes szülei halálát megelőző - és a szerződés szerint irányadó - 12 hónapban olyan üzletrész megváltási gyakorlatot folytatott, amely nem egyeztethető össze az üzleti életben tisztességesen gondolkodó vállalkozók értékrendjével, a jóhiszeműség és tisztesség követelményének zsinórmértékével. (Ptk.4.§
(1)bekezdés, BDT 2004.961., BDT 2003.765., Győri Ítélőtábla Pf.II.20.014/2009/4. szám) A felperes helyes fellebbezési érvelése szerint az alperes kft. a tagok elhunytát követően az örökösökre át nem szálló üzletrészeket nem a szabad piaci forgalomban értékesítette, így azok piaci forgalmi értéke sem alakulhatott ki. Az alperes valójában az általa egyoldalúan, a névérték 25%-ában meghatározott kényszer-vételárért nem a szabad piaci forgalomban, hanem a kényszerértékesítő pozíciójában lévő örökösöknek értékesítette az üzletrészeket. (P.20.022/2015/3/A/3., 4.) Ez a gyakorlat pedig a törvény által tilalmazott joggal való visszaélésnek is minősül. (Ptk.5.§ (1 bekezdés) Erre figyelemmel a törvényszék nem az alperes tagjai privát autonómiáját (Ptk.200.§
(1)bekezdés) sértve, hanem a szerződés piaci értéken megváltásra vonatkozó rendelkezése betartása érdekben rendelt ki könyvszakértőt. Az igazságügyi könyvszakértő többször kiegészített és az alperes megbízásából eljáró szakértő véleményével összevetett szakvéleményében helyesen foglalt úgy állást, hogy a szóba jöhető értékelési módszerek közül a saját tőke/jegyzett tőke módszer (lényegében: az örökléskori saját tőke üzletrészre eső értéke) fejezi ki leginkább az üzletrész értékét. Nem tévedett a bíróság akkor sem, amikor a Pp.146/A.§
(1)bekezdése alapján a felperes kiegészítő szakvélemény (P.20.051/2016/30. szám) alapján felemelt keresetét érdemben nem vizsgálta és elutasította. Arra a felperes a fellebbezésében helyesen hivatkozott, hogy a Pp.146/A.§
(4)bekezdése szerint az alperes érdemi ellenkérelme előadását követő 30 napon túl is helye van a kötelező jogi képviselet mellett folyó perben a kereset megváltoztatásának, ha azt olyan tényre, bizonyítékra alapítja, amely önhibáján kívül az első tárgyalást követően jutott a tudomására. Ilyen lehet, ha a felperes a felemelt keresete összegéről az azt alátámasztó szakvéleményből, szakvélemények kiegészítéséből értesült. A felperes felemelt keresete alapjául a kirendelt igazságügyi könyvszakértő 4. számú szakvéleménye kiegészítése szolgált. (P.20.051/2016/30. szám) Ezt a szakvélemény kiegészítést a felperes jogi képviselője 2017. április 27. napján vette át, azonban ehhez képest a felemelt keresetét csak a törvényi (Pp.146/A.§
(1)bekezdés) 30 napon túl,
- június
- napján terjesztette elő. A felperesi megítéléssel szemben az az eljárásjogi tény, hogy az alperes a kereset felemelését nem ellenezte, nem azonos azzal az aktív perbeli nyilatkozattal, hogy a keresetváltoztatásba beleegyezik. (Pp.146/A.§
(3)bekezdés) A nyilatkozattétel elmulasztása beleegyezésként nem értékelhető. Végül helyesen foglalt úgy állást a törvényszék a Gt.132.§
(1)bekezdése szabálya alapján, hogy a felperes a 2013-
- üzleti évekre a tagsági viszonnyal rendelkezett elhunyt felmenői után osztalékra annak ellenére sem tarthat igényt, hogy a szülők
- június
- napjáig szerepeltek az alperes tagjegyzékében. A törvény szerint ugyanis osztalékra csak az a tag jogosult, aki az osztalékfizetésről döntő taggyűlés időpontjában a tagjegyzékben (150.§) szerepel. A konkrét esetben pedig a felperes szülei tagsági jogviszonya halálukkal azt megelőzően megszűnt, hogy az alperes taggyűlése a
- (és az azt követő) évi osztalékról határozott volna. A tagsági jogviszony hiányában az elhunyt szülők osztalékra már nem voltak jogosultak, függetlenül attól az adminisztratív technikai tévedéstől, hogy a tagjegyzékben még továbbra is szerepeltek. Ezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp.253.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezések eredményre nem vezettek, így mindkét fél viselni köteles a másodfokú eljárásban felmerült fellebbezési illetéket. Az alperes a fellebbezési illetéket lerótta, míg a felperes a személyes illetékfeljegyzési joga folytán az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására köteles azt megfizetni. (Pp.78.§
(1)bekezdés, Itv.59.§
(1)bekezdés) A fellebbezések egymáshoz viszonyított perértéke (608.431.Ft - 5.269.600.Ft) aránya alapján túlnyomó részben pervesztes alperes köteles viselni a felperes másodfokú eljárásban felmerült, ügyvédi munkadíjból álló perköltségét. (Pp.78.§
(1)bekezdés, 81.§
(1)bekezdés) Ennek összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2),
(5)-
(6)bekezdései alapján az áfával növelt 100.800.Ft-ban határozta meg. G y ő r ,
- március
- Dr. Szalai György sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül kiadó: Dr. Ferenczy Tamás sk. előadó bíró Dr. Maurer Ádám sk. bíró