Bfv.1695/2017/6 – Kúria

(1)bekezdés b) pont], valamint okirattal visszaélés vétségében [Btk. 346. §

(1)bekezdés a) pont], és ezért halmazati büntetésül - 90 napi elzárásra ítélte. A terhelt és védőjének fellebbezései alapján eljárva a Fővárosi Törvényszék a

1. szeptember 5én kihirdetett 24.Bf.7138/2017/
2. számú végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. [3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő. A terhelt
3. június 5-én 18 óra körüli időben, a szabálytalanul parkoló Opel típusú személygépkocsin lévő kerékbilincs levételénél a vele szemben intézkedő rendőröknek, személyazonosságának igazolása céljából átadta a testvérétől - annak tudta és beleegyezése nélkül - elvett, testvére nevére és adataira kiállított útlevelet. A rendőri intézkedés során, a fényképes adatbázis alapján megállapítást nyert a terhelt valódi személyazonossága, és a terhelttől lefoglalásra került személyi igazolványa és anyakönyvi kivonata is, melyeket a terhelt szintén testvére tudta nélkül vett el, és tartott magánál abból a célból, hogy - az ellene kiadott elfogatóparancsra tekintettel - rendőri intézkedések alkalmával felhasználja. A terhelt testvére okiratait
4. május 16-án vette magához. II. [4] [5] [6] [7] [8] [9] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő - a Be.
5. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontját megjelölve - felülvizsgálati indítványt, elsődlegesen felmentés, másodlagosan más minősítés és a büntetés enyhítése érdekében. Indokai szerint a bíróság jogerős ítéletében tévedett, amikor 2 rendbeli bűncselekményben mondta ki bűnösnek, mert a tényállás nem is utal arra, hogy testvére iratait jogtalanul szerezte volna meg. Az iratok testvére kabátjának a zsebében voltak, amelyet ittas állapotban vett fel. Nem tudta, hogy testvére iratai a kabátban vannak, a helyszínen pedig a rendőrök nem kérdezték meg a személyazonosságát. A rendőrségen viszont már a saját nevét használta, és a tévedésből hozzá került iratokkal nem a személyazonosságát kívánta leplezni, hiszen a saját nevén mutatkozott be. Álláspontja szerint az iratok hozzákerülése véletlen volt, terhére csupán az útlevél gondatlan átadása róható fel. A Legfőbb Ügyészség a BF.1559/2017. számú átiratában az indítványt törvényben kizártnak tartotta, és annak elutasítását indítványozta. Indokai szerint a jogerős ítéleti tényállás tartalmazza, hogy a terhelt testvérétől, annak tudta és beleegyezése nélkül vette el a nevére és adataira kiállított közokiratait, melyek közül az útlevelet az intézkedő rendőröknek át is adta személyazonosságának igazolása végett. A terhelt azon hivatkozása tehát, miszerint nem tudott arról, hogy az iratokat elvette, és az útlevelet nem használta fel az igazoltatáskor, a jogerős ítéletben megállapított tényállás vitatását jelenti, ami a felülvizsgálat eljárásban a Be. 423. §

(1)bekezdése alapján kizárt. Az pedig, hogy az iratok azért sem minősülhetnek szándékosan megszerzettnek, mert a rendőrségen már a saját nevét használta, a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének a támadása, ami a felülvizsgálatban ugyancsak kizárt. Az ügyészi álláspont szerint az irányadó tényállás tartalmazza mindkét, a terhelt terhére rótt bűncselekmény törvényi tényállási elemeit, ezért nem törvénysértő - egyik cselekmény kapcsán sem - a bűnösség megállapítása, és a kiszabott büntetés is törvényes. III. A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. §

(1)bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el. [11] A felülvizsgálati indítvány nem alapos. [12] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ami a jogerős ítélettel szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja. E jogorvoslat kizárólag a Be. 416. §

(1)bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. A Be. 423. §

(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálat során a jogerős ítéletben megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálatban bizonyításnak nincs helye [Be. 388. §

(2)bekezdés, Be. 419. §

(1)bekezdés]. [10] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] A terhelt a felülvizsgálat törvényi okaként a Be. 416. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontját is megjelölte. E két felülvizsgálati ok - azonos tényekre alapítva - valójában egymást kizárja. Az

(1)bekezdés a) pontja esetében ugyanis az indítvány a terhelt bűnösségének törvénysértő megállapítását sérelmezi, és a terhelt felmentését, vagy az eljárás megszüntetését célozza. Az

(1)bekezdés b) pontján alapuló indítvány viszont nem kifogásolja a büntetőjogi felelősség megállapítását, hanem a cselekmény téves minősítését, és az ennek következtében, vagy önmagában törvénysértő büntetés kiszabását, avagy intézkedés alkalmazását támadja; célja pedig - a terhelt javára előterjesztett indítvány esetén a törvénysértő joghátrány enyhítése. A terhelt az indítvány céljaként mind a felmentését, mind pedig a téves minősítés helyesbítését, és az ennek következtében törvénysértően súlyos büntetés enyhítését is megjelölte. Mindkét indítvány szerinti cél ténybeli alapja azonban az, hogy a terhelt véletlenül - tehát nem szándékosan, hanem legfeljebb gondatlanságból - vette el testvérétől annak iratait, és adta át az útlevelet az igazoltatást végző rendőröknek. A Btk. 342. §

(1)bekezdés b) pontjában írt közokirat-hamisítás bűntettének, és a Btk. 346. §

(1)bekezdés a) pontjában írt okirattal visszaélés vétségének nincs gondatlan alakzata. Ezért az indítványban foglalt érvek alapos volta esetén a terhelt felmentésének, és nem büntetése enyhítésének lenne helye. Tehát az indítvány valójában a Be. 416. §

(1)bekezdés a) pontjában írt felülvizsgálati oknak felel meg, és azt a Kúria az alapján bírálta el. A terhelt az indítványában számos olyan tényre hivatkozott, ami a jogerős ítéleti tényállásban nem, vagy eltérően szerepel. Az indítvány szerint a terhelt véletlenül vette fel testvére kabátját, amiről nem tudta, hogy testvére iratai a zsebében vannak. Ezzel szemben az irányadó tényállás azt tartalmazza, hogy a terhelt a testvére iratait annak tudta és beleegyezése nélkül vette el. Az indítvány szerint a terhelt nem szándékosan, és nem személyazonosságának igazolása céljából adta át testvére útlevelét a rendőröknek. Ezzel szemben az irányadó tényállás ennek ellenkezőjét rögzíti. Az pedig nem szerepel a jogerős ítéleti tényállásban, hogy a terhelt milyen néven mutatkozott be, és a rendőrségen milyen nevet használt az előállítását követően. Az indítvány azonban nem arra irányult, hogy a Kúria változtassa meg a jogerős ítélet ténymegállapításait, hanem a terhelt terhére rótt cselekmények miatti bűnösségét megalapozó ténymegállapítások hiányát állította. Ezért a terhelt azon hivatkozása, miszerint a jogerős ítéletben felrótt magatartásával nem valósította meg a Btk. 342. §

(1)bekezdés b) pontjába ütköző közokirathamisítás bűntettét, és a Btk. 346. §

(1)bekezdés a) pontjában foglalt okirattal visszaélés vétségét, mert nem merítette ki azok törvényi tényállási elemeit maradéktalanul, felülvizsgálat tárgya lehet. Azt azonban a konkrét ügyre vonatkozóan az indítványnak az irányadó tényállástól részben eltérő ténybeli hivatkozásait figyelmen kívül hagyva, a Be. 423. §

(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően, a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével kell elbírálni. A Legfőbb Ügyészség (átiratában rögzített) álláspontja szerint az irányadó tényállás tartalmazza mindkét, a terhelt terhére rótt bűncselekmény törvényi tényállási elemeit, és ezért nem volt törvénysértő a felrótt bűncselekményekben való bűnösség megállapítása, továbbá a kiszabott büntetés is törvényes. A Btk. 346. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti okirattal visszaélést az követi el, aki egy vagy több olyan közokiratot, amely nem vagy nem kizárólag a sajátja, mástól, annak beleegyezése nélkül jogtalanul megszerez. Az elvétel fogalmilag csak szándékos cselekvés lehet, ellenkező esetben egyértelműen utalt volna a tényállás arra, hogy a terhelt véletlenül vagy a tudtán kívül vette volna magához az iratokat. Az irányadó tényállás tartalmazza azt is, hogy a terhelt számára idegen útlevél, személyi igazolvány és anyakönyvi kivonat - ekként: szándékos - elvételére mástól, annak beleegyezése nélkül került sor. A tényállásszerűség tehát teljes. A Btk. 342. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti közokirat-hamisítást az követi el, aki hamis, hamisított [20] [21] [22] [23] [24] vagy más nevére szóló valódi közokiratot felhasznál. Az irányadó tényállás tartalmazza, hogy a terhelt a testvére nevére kiállított útlevelet adta át, mégpedig rendőri igazoltatás során, a személyazonosságának igazolása végett. Ez a felhasználás célzatosságát jelenti, a célzatosság pedig fogalmilag egyenes szándékot jelent. A gondatlan elkövetés tehát fel sem merülhet. A tényállásban rögzített magatartásával a terhelt szándékosan másnak adta ki magát, megbontva ezzel a közokirat közhitelességét, bizonyító erejét; a törvényi tényállás elemei tehát a közokirat-hamisítás tekintetében is maradéktalanul megvalósultak. A két bűncselekmény törvényi tényállási elemei között átfedés nincs, mind az idegen közokiratok mástól való jogtalan elvétele, mind pedig az egyik korábban elvett, más nevére szóló közokirat felhasználása külön-külön, önállóan valósult meg. Nem alapos tehát az indítvány azon része sem, miszerint a halmazat megállapítása, és ebből következően a halmazati büntetés kiszabása törvénysértő lenne. Megjegyzi a Kúria, hogy arra vonatkozó ténymegállapítást nem tartalmaz az ítélet, miszerint a terhelt a rendőrségen milyen néven mutatkozott be, illetve ott milyen nevet és adatokat használt. Ennek azonban jelentősége nincs, mert egyrészt a közokirat-hamisítás bűntette a más nevére szóló útlevél személyazonosság igazolása céljából való átadásával befejezetté vált, másrészt azt viszont tartalmazza az irányadó tényállás, hogy a terhelt valódi kiléte a fényképes adatbázisból már a helyszínen megállapításra került. A terhelt bűnösségének megállapítása tehát mind a közokirathamisítás bűntette, mind az okirattal visszaélés tekintetében törvényes. A büntetés megváltoztatására (enyhítésére) a Be. 416. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti felülvizsgálati ok esetében akkor kerülhetne sor, ha a halmazatban álló bűncselekmények kapcsán a Kúria nem valamennyi, a terheltnek felrótt cselekmény tekintetében hoz felmentő, vagy az eljárást megszüntető rendelkezést. Jelen esetben azonban ilyenre nem került sor. A jogerős ítéletben alkalmazott joghátrány nemének és mértéknek felülvizsgálatára egyébként a Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontja alapján lenne törvényi lehetőség, de nem önmagában, hanem csak a téves minősítés, vagy a büntetés kiszabására vonatkozó kötelező - nem a bíró mérlegelésére bízott szabály megsértése miatt törvénysértő büntetés kiszabása, illetve intézkedés alkalmazása esetén. Ilyenre az indítvány maga sem hivatkozott - a téves minősítés állítása a korábban írtak szerint valójában részbeni felmentést célzott -, s ezért önmagában a jogerős ítéletben kiszabott büntetés nemének és mértékének felülvizsgálatára a felülvizsgálati eljárásban nem kerülhet sor (BH 2016.264.II., BH 2012.239., EBH 2011.2387.II., BH 2005.337.III.). Ekként a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és miután egyéb, a Be. 423. §

(5)bekezdése alapján hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértést nem észlelt, a megtámadott határozatokat a Be.

1. §-a alapján hatályában fenntartotta. IV. A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be.
2. §

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §

(4)bekezdés b) pontja zárja ki. [26] A Be. 418. §

(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §

(1)bekezdés

1. e)vagy
2. g)pontján alapul. A Be. 421. §

(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. [25] Budapest,

1. április
2. Dr. Márki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Somogyi Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Kónya István s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő BÉ