Kfv.37282/2007/11 – Kúria

Kfv.IV.37.282/2007/11.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Varga Ildikó ügyvéd által képviselt felperesnek az Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság alperes ellen minőségvédelmi bírság tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Somogy Megyei Bíróság

1. április
2. napján kelt 20.K.22.028/2006/
3. számú jogerős ítélete ellen az alperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Somogy Megyei Bíróság 20.K.22.028/2006/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 40.000 /negyvenezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget. A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A Somogy Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége
6. június
7. napján kelt 8279/2/
8. számú határozatával a felperes terhére 723.744 Ft minőségvédelmi bírságot szabott ki, tekintettel alatti, a - felperes által üzemeltetett élelmiszer jellegű áruházakban
9. május
10. és
11. napján tartott ellenőrzés során tapasztalt jogszabálysértésekre. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság a HAJ1514-4/
12. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását kérte, oly módon, hogy a felperes az almalé-termékek vonatkozásában nem sértett jogszabályt a "cukor hozzáadása nélkül készült" felirat feltüntetésével, illetve a Citromlé termék esetében, a címkén található felirat méretével, és ennek megfelelően kérte csökkenteni a kiszabott minőségvédelmi bírság összegét. Hivatkozott a Magyar Élelmiszerkönyvi előírásokra, valamint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által közzétett tájékoztatóra. Előadta, hogy a fogyasztóvédelemről szóló
13. évi CLV. törvény /a továbbiakban: Fgytv./ tájékoztatásra vonatkozó
14. § /1/ bekezdésbeli rendelkezéseknek eleget tett, amikor a fogyasztó teljes körű tájékoztatására törekedett azzal, hogy jogszabály által elő nem írt tényről tájékoztatta a fogyasztót. A Citromlé termék címkéjén az alperes által kifogásolt betűmérettel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy nincs olyan jogszabályi előírás, amely a betűméretről rendelkezne, a címkén szereplő szöveg kis betűmérete ellenére is jól olvasható. A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte, és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú hatóságot új eljárásra utasította. Ítéletének indokolásában az Fgytv.
15. § a/ pontjára, az élelmiszerekről szóló
16. évi LXXXII. törvény /a továbbiakban: Étv./
17. § /1/ bekezdésére, valamint az élelmiszerek jelöléséről szóló 19/
18. /II. 26./ FVM- SzCsM-GKM együttes rendelet /a továbbiakban: Éjr./
19. § /1/ bekezdés c/ pontjára hivatkozással kifejtette, hogy a Magyar Élelmiszerkönyvi előírás rendelkezései szerint - bizonyos esetekben - a gyümölcslevek valóban készülhetnek cukor hozzáadásával; ebből következően téves azon alperesi megállapítás, hogy a cukor hozzáadása nélkül készült felperesi termék nem különbözhet más, hasonló terméktől. Az Éjr.
20. § /1/ bekezdés c/ pontja akkor sérült volna, ha a terméken feltüntetett tulajdonsággal "minden más hasonló élelmiszer is rendelkezik". Hangsúlyozta a megyei bíróság, hogy az élelmiszerekre vonatkozó részletes előírásokat egy átlagos fogyasztó nem ismeri, azt nem is kell ismernie; ugyanakkor a fogyasztó számára lényeges információ az, hogy az általa megvásárolni kívánt termék a valóságban tartalmaz-e cukrot. Ebből következően a megyei bíróság alaposnak találta a felperes azon hivatkozását, hogy az Fgytv.
21. § a/ pontja alapján a fogyasztó minél teljesebb körű tájékoztatására törekedett akkor, amikor a jogszabályok által elő nem írt körülményt - azt, hogy a termék cukor hozzáadása nélkül készült - feltüntetette a termékén. Ezzel azt a felperes olyan - az áru alapvető tulajdonságára, jellegzetességére vonatkozó - információval látta el, amely a fogyasztó teljes körű tájékoztatását szolgálta. A Citromlé termék címkéjével kapcsolatban az Étv.
22. § /1/ bekezdésére hivatkozással kiemelte a megyei bíróság, hogy a betűméret vonatkozásában a jogszabály külön kritériumokat nem támaszt. A megyei bíróság megvizsgálta a hatósági eljárás iratai között szereplő fényképfelvétel-másolatokat, ezek alapján pedig arra a következtetésre jutott, hogy a címkén szereplő felirat egy átlagos fogyasztó számára - a címkét összességében nézve, a betű méretét is figyelembe véve - jól olvasható. A megyei bíróság álláspontja szerint önmagában az, hogy a betűk mérete kicsi, még nem jelenti azt, hogy a szövegezés az Étv. rendelkezéseibe ütközne, és ne lenne jól olvasható. Megállapította a megyei bíróság, hogy erre való tekintettel az alperes a felperes keresetében támadott jogszabályok vonatkozásában alaptalanul szabta ki a minőségvédelmi bírságot, és tekintettel arra, hogy a jogszabálysértés a perben nem volt orvosolható, az alperesi határozatokat hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Előírta, hogy az új eljárás során az alperesnek a minőségvédelmi bírság kiszabása során az ítélettel érintett - felperes terhére rótt - ténylegesen nem jogszabályba ütköző csomagolási körülményeket figyelmen kívül kell hagynia, a bírság összegét az ezzel kapcsolatos tételek kihagyásával kell kiszámítania. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését, és a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet az Étv.
23. § /1/ és /2/ bekezdésével, a Magyar Élelmiszerkönyv előírásaival, az Éjr.
24. § /1/ és /4/ bekezdésében foglaltakkal ellentétes megállapításokat tartalmaz. Kifejtette, hogy az MÉ 1-3-2001/
25. számú előírás
26. §
27. pontja szerint a cukor hozzáadásával "édesített" gyümölcslevek esetében fel kell tüntetni az édesített szót, vagyis a "hozzáadott cukorral készült" kifejezést, valamint meg kell adni a hozzáadott maximális cukormennyiséget is; ha viszont a termékhez nem adtak hozzá cukrot, és azt az egyik gyártó feltünteti, a másik meg nem - mivel nem kötelező -, így aki feltüntette, különleges tulajdonsággal ruházta fel a termékét, olyannal, amivel más, hasonló élelmiszer is rendelkezik; ezért nem megalapozottak a hozzáadott cukor vonatkozásában a felperes által előadottak. Álláspontja szerint a felperes logikáját követve az élelmiszereken az összes olyan anyagot fel kellene tüntetni, amit a termékek nem tartalmaznak, de a vonatkozó előírások alapján tartalmazhatnának. Hangsúlyozta az alperes, hogy az élelmiszerek jelölését önálló rendeletben szabályozta a jogalkotó, amelyben minden részletre kitér; közöttük arra, hogy mit kell feltüntetni az élelmiszeren. Az Étv.
28. § /1/ bekezdése kimondja, hogy az élelmiszerekre vonatkozó kötelező előírásokat és ajánlásokat a Magyar Élelmiszerkönyv tartalmazza. Hivatkozott az alperes az Étv.
29. § /2/ bekezdés a/ pontjában írtakra is, és hangsúlyozta, hogy a Magyar Élelmiszerkönyv I. kötetében lévő előírások kötelezően alkalmazandóak. Az MÉ 1-32001/
30. számú előírás az Élelmiszerkönyv I. kötetében található, ezért az abban foglaltak kötelezően alkalmazandó előírások. Kifejtette, hogy a cukor hozzáadásának feltüntetési kötelezettségét előírja az Éjr.
31. § /1/ bekezdése, de az MÉ 1-3-2001/
32. számú előírás is; a fogyasztót tehát tájékoztatni kell arról, hogy ha a gyümölcsléhez a gyártó cukrot adott. Az Éjr.
33. § /1/ és /4/ bekezdései alapján, amennyiben bármely élelmiszer előállításához cukrot használtak fel, azt a termék jelölésén, az összetevők között, fel kell tüntetni; a jelen ügy tárgyát képező gyümölcslevekre az MÉ 1-3-2001/
34. számú előírás ezt még külön ki is mondja. Minderre tekintettel megállapítható, hogy az átlagfogyasztó ezen előírás ismeretének hiányában, a jelölés elolvasása után tájékozódhat arról, hogy a gyümölcsléhez a gyártó adott-e hozzá cukrot. Az alperes megítélése szerint a felperes tájékoztatásra vonatkozó hivatkozása is alaptalan, mivel amennyiben a gyümölcslét cukor hozzáadásával állítja elő, azt több jogszabály előírása alapján is jelölnie kell a terméken. A cukor felsorolásának hiánya az átlagfogyasztónak azt az információt hordozza, hogy a termék - jelen esetben a gyümölcslé nem tartalmaz hozzáadott cukrot. A felperes által alkalmazott jelölés tehát nem a fogyasztók tájékoztatását szolgálja, hanem alkalmas arra, hogy a fogyasztókat félrevezesse, azt a képzetet keltve, hogy a termék - a többi hasonló termékkel szemben különleges tulajdonságokkal rendelkezik. Az alperes szerint az Fgytv., és annak
35. § a/ pontja nem volt alkalmazható, mivel a fogyasztók tájékoztatásáról speciális jogszabályi előírás rendelkezik. Megítélése szerint az tekintendő más, hasonló terméknek, amihez szintén nem adtak hozzá cukrot. Amennyiben más, hasonló termék kategóriájába sorolnánk be a cukrot tartalmazó, és a nem tartalmazó termékeket egyaránt, azok összehasonlítása értelmetlenné válna. Utalt az alperes felülvizsgálati kérelmében az EBH
36. évi
37. számú döntésre is, valamint más megyei bíróság hasonló tárgyú ítéletére. A Citromlé termék kapcsán hangsúlyozta, hogy az iratok közé becsatolt fényképek a termék címkéjét nem életnagyságban, hanem nagyítva örökítették meg. A jelölés apró betűmérete miatt nehezen volt olvasható, mely ténymegállapítás a
38. számú jegyzőkönyvben rögzítésre került. Ezen jegyzőkönyv a Pp.
39. §-a alapján közokirat, melyben foglaltakat az ellenkező bizonyításáig valósnak kell tekinteni. Az ellenőrzési jegyzőkönyvben a felügyelők a termék megtekintése után azt rögzítették, hogy annak jelölése nem olvasható, melyből következően a fogyasztók sem tudták volna elolvasni azt; ez az Étv.
40. § /1/ bekezdését és az Éjr.
41. § /1/ bekezdését, valamint a
42. és
43. §-ban meghatározottakat sértette. Továbbra is fenntartotta az alperes azon álláspontját, hogy a felperes olyan élelmiszereket hozott forgalomba, melyek jelölése nem felelt meg az idézett jogszabályi előírásoknak; így a jogsértést elkövette, tehát helyesen jártak el vele szemben a hatóságok. Az Étv.
44. §-ára hivatkozással előadta, hogy jelen esetben tízféle termékkel, azaz tíz tétellel kapcsolatban állapított meg jogsértést a hatóság, ezért a bírság összege 723.744 Ft volt. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A felperes kérte elbírálását. a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson történő A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, és abból - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések helyes alkalmazásával helytálló jogi következtetést vont le. Az Éjr.
45. § /1/ bekezdés a/ pontja értelmében a jelölés és az alkalmazott jelölési módszer nem vezetheti félre a fogyasztót az élelmiszer tulajdonságait így az élelmiszer fajtáját, azonosságát, jellemzőit, összetételét, mennyiségét, eltarthatóságát, származását vagy eredetét és előállítási helyét, vagy termelési módját - illetően. Az Éjr.
46. § /1/ bekezdés c/ pontja szerint a jelölés nem állíthatja vagy sugallhatja, hogy az élelmiszer különleges tulajdonsággal rendelkezik, ha ugyanezekkel tulajdonságokkal minden más, hasonló élelmiszer is rendelkezik. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a megyei bíróság azon álláspontjával, hogy a felperes által alkalmazott jelölési mód, azaz a "hozzáadott cukrot nem tartalmaz" nem jogszabálysértő, nem sérti az Éjr.
47. § /1/ bekezdés c/ pontját; e rendelkezés nem tiltja az alperes által kifogásolt jelölés alkalmazását, és nem is sérti azt. E jogszabályhelyben megfogalmazott jogsértés akkor valósul meg, ha az alkalmazott jelölés olyan tulajdonságot sugall, amellyel más, hasonló termék rendelkezik. Közismert tény az, hogy van olyan termék a kereskedelmi forgalomban, amely - a felperes által forgalmazott termékkel ellentétben - tartalmaz cukrot, ily módon a felperes által jelölt tulajdonsággal nem minden hasonló termék rendelkezik. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperes nyilatkozataiban maga is elismerte, hogy nem minden más, hasonló termék, csak e termékek "jelentős többsége" rendelkezik a felperes által forgalmazott gyümölcslevekhez hasonló tulajdonságokkal. A jogszabályi megjelölés szerinti "minden más", és az alperesi hivatkozás szerinti "jelentős többség" nem azonos fogalmak. Az alperes kiterjesztő értelmezése a jogszabályban rögzítetteknél szigorúbb követelményt támaszt. A jogszabályi előírás nem az "ugyanolyan", vagy "azonos" szót alkalmazza, hanem a "hasonló" megjelölést; ily módon a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet az alperes felülvizsgálati kérelembeli érvelésével. A gyümölcslevek előállításával összefüggésben a gyümölcslevek, és bizonyos hasonló termékekről szóló 1-3-2001-1-
48. számú magyar élelmiszerkönyvi előírás II. mellékletének
49. pontja az összetevőként engedélyezett anyagok között szerepelteti a hozzáadott cukrot. Az élelmiszerkönyvi előírás
50. §
51. pontja tartalmazza, hogy "a cukor hozzáadásával édesített gyümölcslevek esetében fel kell tüntetni az "édesített" szót, vagy a "hozzáadott cukorral készült" kifejezést". Tény tehát, hogy a gyümölcslevek készítése során a cukor hozzáadását a Magyar Élelmiszerkönyv megengedi; erre való tekintettel pedig a "cukor hozzáadása nélkül készült" felirat nem tekinthető megtévesztőnek, és így jogsértőnek. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Magyar Élelmiszerkönyv cukor hozzáadását gyümölcslevek előállításához kifejezetten megengedi, és van is forgalomban olyan gyümölcslé, amely hozzáadott cukorral készült. A "cukor hozzáadása nélkül készült" felirat feltüntetése eképpen nem sugallja azt, hogy a vizsgált termék a többi hasonló termékhez képest olyan különleges tulajdonsággal rendelkezik, amellyel valamennyi, a piacon lévő termék rendelkezik. Erre való tekintettel helyesen állapította meg a megyei bíróság azt, hogy a felperesi jelölési mód nem ütközik jogszabályba, az erre vonatkozó alperesi megállapítás téves, és így jogszabálysértő. Az Fgytv.
52. § a/ pontja értelmében a fogyasztónak az adott termékkel kapcsolatban a legszélesebb tájékoztatáshoz van joga. Hibás az az alperesi álláspont, mely szerint jelen esetben az Fgytv.
53. § a/ pontja azért nem alkalmazható, mert a fogyasztók tájékoztatására külön jogszabályi előírás van. Ezzel szemben irányadóként le kell szögezni azt, hogy a speciális előírások a generális előírások keretein belül, azok szellemiségét figyelembe véve alkalmazandók; így az Fgytv. ezen garanciális jellegű előírása sem volt mellőzhető. Osztotta a Legfelsőbb Bíróság a felperes azon érvelését, hogy napjainkban - amikor számos mesterséges anyaggal készült élelmiszer kerül a boltok polcaira, valamint az egészséges táplálkozás egyre jelentősebbé válik - a fogyasztónak különösképpen joga van ahhoz, hogy tudja, hogy az általa megvásárolni és elfogyasztani kívánt termék tartalmaz-e cukrot. A forgalmazó pedig nem szankcionálható azért, mert eleget tesz az Fgytv.
54. § a/ pontjában rögzített, minél teljesebb körű tájékoztatási kötelezettségének. Az pedig, hogy milyen mértékű tájékoztatás alkalmas a fogyasztó elégséges informálására, az adott helyzet mérlegelésével állapítható meg. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a megyei bíróság mérlegelési tevékenysége - amelyet jogerős ítéletében a Pp.
55. § /1/ bekezdésének megfelelően rögzített és ismertetett - megfelelt a Pp.
56. § /1/ bekezdésében írt követelményeknek; az logikus és okszerű, tényekkel megfelelően alátámasztott, megalapozott volt. A "citromlén" alkalmazott betűméret kapcsán is egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogi okfejtésével és mérlegelési tevékenységével. A megyei bíróság ítélete által is rögzítetten a kifogásolt jelölés egyértelmű és jól olvasható, az alkalmazott betűméret vonatkozásában pedig nincs jogszabályi előírás, így ez jogsértésnek sem lehet alapja. Az Étv.
57. § /1/ bekezdésének megsértése e körben sem állapítható meg, mivel a citromlén feltüntetendő betűméretre vonatkozóan nincs jogszabályi előírás; így azzal az alperes által kifogásolt termék feliratozását ütköztetni sem lehet. A megyei bíróság e körben is mérlegelési jogkörében járt el, a Legfelsőbb Bíróság azt szintén jogszerűnek értékelte. A felperes felülvizsgálati eljárásban benyújtott előkészítő iratai kapcsán megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a kereseti kérelemben foglaltaknak eleget tevő alperesi eljárás és határozathozatal az alap-, tehát elsőfokú közigazgatási perben, annak berekesztéséig eredményezhette volna - a Pp.
58. § /2/ bekezdése értelmében - a per megszüntetését. Ennek a felülvizsgálati eljárásban már ezen okból nincs helye, az alperesi határozatok - amelyekre a felperes hivatkozott - a most felülvizsgált jogerős ítélet végrehajtását szolgálták, és nem a kereseti kérelem teljesítését. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp.
59. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban felmerült felperesi perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság az alperest a Pp.
60. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
61. § /1/ bekezdése értelmében kötelezte. A tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az alperes személyes illetékmentességére tekintettel a 6/
62. /VI. 26./ IM rendelet
63. § /1/ bekezdése és
64. §-a alapján az állam viseli. Budapest,
65. május
66. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Darák Péter sk. bíró