Pfv.III.20.607/2008/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Hargitai Kornélia ügyvéd által képviselt felperesnek a dr.Magyar János ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Nyíregyházi Városi Bíróság előtt 22.P.23.750/
- szám alatt megindított és másodfokon a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.Pf.20.860/2007/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 80.000 (Nyolcvanezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget és térítsen meg az államnak külön felhívásra 180.000 (Egyszáznyolcvanezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s A felperest
- június 13-án Nyíregyházán, kijelölt gyalogátkelőhelyen elütötte egy személygépkocsi, amelynek üzembentartója az alperes biztosítónál rendelkezett kötelező gépjármű felelősségbiztosítással. A baleset következtében a felperes agyrázkódást, bal lapockatörést és hámhorzsolásos sérüléseket szenvedett. Az agyrázkódása miatt hangulatzavar, depresszió, valamint pánikbetegség alakult ki. A felperesnek több a balesettel összefüggésben nem álló - betegsége is van, munkaképessége a baleset után 67%-os mértékben csökkent. A felperes a felemelt keresetében nem vagyoni kártérítés címén 6 millió forint és ennek a
- június
- napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az alperes a kereset elutasítását kérte. A keresetnek helyt adó elsőfokú ítélet indokolásában a bíróság megállapította az orvosszakértői vélemények alapján, hogy az agyrázkódás utáni tünet együttes, a kifejezett pszichés eltérések, egyértelműen baleseti eredetűek és ennek megfelelően a rokkantság is „túlnyomó részben" baleseti eredetű. Az alperes az ügy elbírálására irányadó, korábban hatályban volt, a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 171/
- (X.13.) Korm. rendelet
- §-ának
(2)bekezdése, 7. §-ának
(1)bekezdése, valamint a Ptk. 355. §-ának
(1)és
(4)bekezdése alapján köteles a kár megtérítésére. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a baleset következtében a felperesnek a Ptk.
- §-a szerinti testi épséghez, egészséghez, valamint emberi méltósághoz fűződő joga sérült. A Pp.
- §-ának
(2)bekezdése alapján a bíróság mérlegeléssel a nem vagyoni kártérítés mértékét 6 millió forintban határozta meg a felperes életvitelében bekövetkezett hátrányos változások, valamint a balesetkor fennálló értékviszonyok figyelembevételével. Az alperes a fellebbezésében az 1 millió forint nem vagyoni kártérítést meghaladóan a kereset elutasítását kérte. A másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, az alperes marasztalásának főösszegét 3 millió forintra leszállította és ennek megfelelően rendelkezett az elsőfokú perköltség viselésének megváltoztatásáról. A másodfokú ítéletben a bíróság a 34/
- (VI.1.) AB határozat indokolása alapján kiemelte, hogy a nem vagyoni károknál a pénzbeli kártérítésnek az a funkciója, hogy az elszenvedett sérelem hozzávetőleges kiegyensúlyozására olyan vagyoni szolgáltatás nyújtásával gondoskodjon, amely az elszenvedett sérelemért körülbelül egyenértékű másnemű előnyt nyújt. A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság eltúlzottan állapította meg a nem vagyoni kártérítés összegét, ezért azt leszállította, figyelembevéve az orvosszakértői vélemény másodfokú eljárásban beszerzett kiegészítését, amely szerint a felperes munkaképességcsökkenése 30%-ban a felperes sorsszerű betegségeivel és 50%-ban a balesettel áll okozati összefüggésben. A felperes felülvizsgálati kérelme az elsőfokú ítélettel egyezően, a keresetnek teljes mértékben helyt adó döntés meghozatalára irányult. Hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság a munkaképesség-csökkenéssel kapcsolatos orvosszakértői véleménykiegészítés alapján szállította le a marasztalási összeget, holott a munkaképesség-csökkenésen kívül más hátrányokat is figyelembe kell venni. Az adott esetben azt, hogy a balesetet követően kialakult hangulatzavar, depresszió és pánikbetegség következtében a felperes minden funkciójában beszűkült, munkáját a legnagyobb erőfeszítés ellenére sem tudja folytatni, családfői tekintélyét elvesztette, egészségi állapotának romlása a házasságára, házastársa egészségi állapotára is kihatott. Mindezekre tekintettel a felperes szerint a jogerős ítélet a Pp.
- §-ának
(3)bekezdését és a Ptk. 355. §-ának
(4)bekezdését sérti. Utalt arra is, hogy a kamatfizetési kötelezettség tekintetében a rendelkezés pontosításra szorul, mert erre a másodfokú ítélet nem terjedt ki, ezért az alperes úgy értelmezte, hogy kamatfizetési kötelezettsége nincs. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részének hatályban tartására irányult. A Pp. 270. §-ának
(2)bekezdése és 275. §-ának
(2)bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálattal támadott részében a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok miatt jogszabálysértő-e. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felülvizsgálati kérelem a nem vagyoni kártérítés mértékének megállapítását támadta, a jogerős ítélet azonban a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sérti. Nem vitatott az alperes kártérítési felelőssége a 2001. június 13án bekövetkezett balesettel összefüggő nem vagyoni kárért. Az elsőfokú ítélet indokolásában a bíróság helytállóan állapította meg a felperes személyhez fűződő joginak megsértését és mindazokat a hátrányokat, amelyeket a Ptk. 355. §-ának
(4)bekezdése alapján a nem vagyoni kártérítés megállapítása során a bíróságnak értékelnie kell. Nincs szó arról, hogy a másodfokú bíróság kizárólag a balesettel összefüggő munkaképesség-csökkenést vette volna alapul, hanem a marasztalási összeg leszállítását azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított nem vagyoni kártérítés összege eltúlzott. A másodfokú bíróság által az orvosszakértői vélemény kiegészítésének beszerzését indokolta annak tisztázása, hogy a felperes egészségi állapotának a munkaképessége csökkenését is eredményező változásában milyen mértékben volt szerepe a balesetnek és milyen mértékben a sorsszerű betegségeknek. A bíróságnak a nem vagyoni kártérítés mértékét úgy kell meghatároznia, hogy a személyi sérelem súlyát, következményeit, a károsodáskor fennálló ár- és értékviszonyokat, valamint a bírói gyakorlat összehasonlításra alkalmas más ügyekben hozott döntéseit mérlegelje. A jogerős ítéletben ennek megfelelően megállapított nem vagyoni kártérítés arányban áll a károsultat ért nem vagyoni hátránnyal, a Ptk. 355. §-a
(4)bekezdése és a Pp. 206. §-a
(3)bekezdése megsértésének megállapítására nincs alap. A kamattal kapcsolatos jogerős ítéleti rendelkezés pontosítása szükségtelen. A másodfokú ítélet az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét kizárólag a marasztalási főösszeg és a perköltség tekintetében változtatta meg, a kamatfizetés kezdő időpontját és mértékét nem érintette, így az alperest a kamatfizetési kötelezettség nyilvánvalóan terheli az elsőfokú ítélet rendelkező részében foglaltak szerint. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése szerint alkalmazott 78. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte a felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére, míg a le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről szóló rendelkezés a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdésén alapul. Budapest,
- május
- Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Udvary Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Besenyeiné dr. Varga Katalin s.k. bíró