Bf.320/2017/7 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont I. fordulat) állapította meg, és ezért 14 év szabadságvesztés büntetésre és 10 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, és megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetésből a büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a Nyírbátori Járásbíróság 2.Bpk.386/2015/

1. számú végzésével kiszabott 2 évi próbaidőre felfüggesztett 10 hónapi fogházbüntetés végrehajtását. Rendelkezett a bűnjelek sorsáról és döntött a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője elsőként felmentésért, másodlagosan enyhítésért fellebbeztek. A vádlott jogorvoslatának írásbeli indokolásában sérelmezte, hogy a törvényszék nem az ő vallomását fogadta el, hanem a sértettét, aki többféleképpen adta elő a történteket. Az igazságügyi orvosszakértői vélemény maradandó testi fogyatékosságot nem állapított meg, mégis úgy ítélték el, mintha megölte volna a sértettet, aki még közvetlen életveszélyben sem volt. Határozottan tagadta, hogy aljas szándékból cselekedett, a sértettet megszúrni nem akarta. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette. A fellebbviteli főügyészség átiratában annak helybenhagyását indítványozta. Az ítélőtábla a védelmi fellebbezések folytán a törvényszék ítéletét a büntetőeljárásról szóló
2. évi XIX. törvény (Be.)
3. §

(1)bekezdése alapján a Be. 361. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen bírálta felül a meghozatalát megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében. A nyilvános ülésen a védő a fellebbezés irányait fenntartotta. Kiemelte, hogy a vádlottat nem ölési szándék vezette, csupán a lopási cselekmény miatti büntetőjogi felelősségre vonás előli menekülés. A fellebbviteli főügyészség nyilvános ülésen jelenlévő képviselője az ítélet helybenhagyására irányuló indítványát fenntartotta. Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályok sérelme nélkül lefolytatott bizonyítási eljárás során ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Az ellentétes bizonyítékokat mérlegelési körébe vonva hibátlanul értékelte és állapított meg tényállást, amely megalapozott csupán az ítélet 6. oldal 1. bekezdésének utolsó mondata pontosítandó az iratok tartalma alapján. A zárójelben írt szövegrész helyesen (a balkéz IV. ujj enyhe fokú általános munkaképesség csökkenést okozó mozgászavara…). Az így kiegészített mindenben megalapozott tényállást a másodfokú bíróság a Be. 351. §

(1)bekezdése alapján fellebbezési eljárásban irányadónak tekintette. A vádlott az eljárás során bűnösségét csak részben ismerte el. Az elismerés a lopási cselekmény elkövetésére vonatkozott - amely miatt a vádlott ellen külön eljárás indult - és annak elismerésére, hogy a telephely területét elhagyva ne legyen bizonyítható, hogy ott járt. A sértett sérüléseit illetően részben jogos védelemre, részben pedig véletlenszerű balesetre hivatkozott. A törvényszék a vádlott védekezéseit gondosan vizsgálta és helytálló érveléssel vetette el. A vádlott állításával szemben következetes volt a sértett vallomása, akinek előadását közvetve ... tanú is megerősítette. Az igazságügyi orvosszakértői vélemény - melyet a szakértő a tárgyaláson is megerősített - ugyancsak a sértetti vallomást támasztotta alá, és határozottan cáfolta a vádlotti védekezést, a kést nem „beleszúródott" a sértettbe, hanem azt „beleszúrták" (ítélet 9. oldal utolsó előtti bekezdés). Fentiekből következően okszerűen vont következtetést a törvényszék a vádlott büntetőjogi felelősségére és helytálló azon ténybeli következtetése is, hogy a vádlott azért akarta a sértett életét kioltani, hogy meneküljön a lopás miatti felelősségre vonás alól, ne legyen olyan személy, aki a telephelyen történő tartózkodását igazolni tudja. A felmentést célzó védelmi érvelések a bizonyítékok értékelésén át támadják a törvényszék ítéletét, amely a megalapozott tényállásra tekintettel a Be. 351. §

(1)bekezdésére figyelemmel a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethetett. Nem tévedett a törvényszék a cselekmény minősítését illetően sem. Az élet és testi épség védelméről szóló 3/

1. Büntető Jogegységi határozat iránymutatásainak figyelembevételével vizsgálta, hogy a vádlott szándéka csupán testi sérülés okozására, vagy a sértett életének kioltására irányult-e. Ítéletének
2. oldalától álláspontját - indokolási kötelezettségének eleget téve részletesen kifejtette, és meggyőző érveléssel foglalt állást akként, hogy a vádlott szándéka a sértett életének kioltására irányult. Álláspontját az ítélőtábla is osztotta azzal a kiegészítéssel, hogy egyenes szándékra vonható következtetés. A kísérleti szakban maradt emberölési cselekménynek azonban nemcsak az alapesete valósult meg, hanem minősítő körülmény is megállapítható volt. A már hivatkozott 3/
3. Büntető Jogegységi határozat II/
4. pontja kimondja, az aljas indokból vagy célból elkövetett emberölésen az erkölcsileg elvetendő motívumból fakadó, valamint ilyen célból megvalósított cselekményeket kell érteni. Az indok és cél szerinti megkülönböztetés a szándék fajtája szempontjából lényeges: az aljas indokból elkövetés eshetőleges szándékkal is megvalósítható, a célzatos elkövetésnek azonban az egyenes szándék az előfeltétele. Amennyiben az elkövető más bűncselekmény megvalósítása, avagy már véghezvitt más bűncselekmény leplezése, nyomainak eltüntetése, vagy a felelősségre vonás elkerülése végett követi el az ölési cselekményt a minősített emberölés megállapításának van helye. Mindezek alapján helyesen minősítette a törvényszék a vádlott cselekményét aljas indokból elkövetett emberölés bűntette kísérletének. A büntetés kiszabása körében teljes körűen feltárta a vádlott javára és terhére értékelendő bűnösségi körülményeket, és azokat helyesen értékelte. A cselekmény kísérleti szakban maradása enyhítő körülmény, azonban ennek nyomatékát nagyban csökkenti a kísérlet közeli és befejezett volta. A súlyosító körülmények sorában az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a vádlott testi épség elleni bűncselekmények miatt is felelősségre vonásra került már korábban, és jelen cselekményét nem csupán felfüggesztett szabadságvesztés büntetés hatálya, hanem más büntetőeljárás és lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt is követte el. Az ítélőtábla a büntetés enyhítését célzó védelmi fellebbezéseket sem találta alaposnak. A törvényszék a bűnösségi körülmények helyes értékelésével a középmértéket megközelítő tartamú szabadságvesztés büntetést alkalmazott, amely megfelel az általános és egyéni megelőzés elvének. Figyelemmel a Be.
5. §

(2)bekezdésére a büntetés további lényeges enyhítésére az ítélőtábla lehetőséget nem látott. Helyesnek ítélte a határozat járulékos rendelkezéseit. A fentiek alapján a törvényszék ítéletét a Be. 371. §

(1)bekezdésére utalással helyes indokai alapján helybenhagyta. Az előzetes fogvatartásban töltött idő további beszámításáról a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdése, míg a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről a Be. 381. §

(1)bekezdése alapján történt rendelkezés. Debrecen,

1. július
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke Szabóné Dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk.. Nagy Éva sk. előadó bíró bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 3.B.755/2016/
3. számú ítélete az ítélőtábla jelen határozatával jogerőre emelkedett és végrehajtható. Debrecen,
4. július
5. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke