Debreceni Ítélőtábla Bhar.I.188/2018/
- szám A Debreceni Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Debrecenben,
- április
- napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő v é g z é s t: A kényszerítés hatósági eljárásban bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Nyíregyházi Törvényszék 3.Bf.524/2017/
- számú ítélete ellen a vádlott és védője által előterjesztett másodfellebbezéseket elutasítja. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A Nyíregyházi Nyomozó Ügyészség Ny.273/2015/
- számú vádiratával a vádlottal szemben 1 rb., a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi C. törvény (Btk.)
- §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
- tétele szerint minősülő és büntetendő büntetőügyben kényszerítés hatósági eljárásban bűntettének kísérlete, valamint 1 rb., a Btk.
- §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(3)bekezdés szerint minősülő és büntetendő súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelt vádat. Az első fokon eljárt Mátészalkai Járásbíróság a
- június
- napján kihirdetett, 11.B.356/2015/
- számú ítéletével bűnösnek mondta ki a vádlottat kényszerítés hatósági eljárásban bűntette kísérletében [Btk.
- §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés I. fordulata], míg a testi sértés bűntettének kísérlete [Btk. 164. §
(1)és
(3)bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette. Ezért a bíróság a vádlottat 1 év szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 1 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a szabadságvesztést, annak esetleges végrehajtása esetén börtönben kell végrehajtani és a vádlott abból a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A járásbíróság rendelkezett a nyomozás során lefoglalt 1 db szemétszedő bot kiadásáról, valamint a bűnügyi költség viseléséről is. Az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtettek szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kétséget kizáróan nem lehetett megállapítani azt, hogy a vádlott elkövette volna a vádiratban foglalt súlyos testi sértés bűntettének a kísérletét. A ... sérelmére megvalósított bántalmazás nem lehetett olyan mértékű, ahogyan azt a sértett megjelölte. A járásbíróság álláspontja szerint egy kisebb erejű, testi sértési szándék nélküli, külsérelmi nyommal nem járó arcon ütés beolvad a kényszerítés hatósági eljárásban bűntettének törvényi tényállásában írt erőszak fogalmába. A Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2018. január 16. napján meghozott, 3.Bf.524/2017/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés vétségének [Btk. 164. §
(1)és
(2)bekezdés] kísérletében is, a kiszabott szabadságvesztést pedig halmazati büntetésként jelölte meg. A másodfokú bíróság a járásbíróság ítéletének egyéb rendelkezéseit - a vádlott személyazonosító igazolványa okmányszámának megállapítása mellett - helybenhagyta. A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletében írt tényállást irányadónak tekintette, mely alapján a vádlott egy esetben a sértettet az arcán - külsérelmi nyommal járó sérülést nem okozva - megütötte. A másodfokú bíróság ugyancsak akként foglalt állást, miszerint ezen ütés erejéből nem lehetett alappal következtetést vonni a nyolc napon túli sérülés okozására irányuló vádlotti szándékra. A nyolc napon belüli gyógytartamú sérülés lehetősége viszont kétségtelenül fennállt az elkövetéskor és az ennek előidézésére irányuló vádlotti szándék meglétére már megalapozott következtetés volt levonható. A másodfokú bíróság ebből fakadóan ítéletének indokolásában kifejtette, hogy e sérülés bekövetkezte nélkül is alkalmas volt a vádlott cselekménye az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény mellett valóságos alaki halmazatban álló könnyű testi sértés vétsége kísérletének a megállapítására, amely cselekmény tekintetében az elsőfokú bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy az beleolvad a kényszerítés hatósági eljárásban bűntett törvényi tényállásában megjelölt erőszak fogalmába. A másodfokú bíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 386. §
(1)bekezdés b) pontja értelmében fellebbezési jogot biztosított a határozatával szemben. A törvényszék ítéletét az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője mindkét bűncselekmény vonatkozásában a vádlott felmentése érdekében fellebbezést jelentettek be. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.99/2018/1-I. számú átiratában a következőket fejtette ki: A Be. 386. §
(1)bekezdése csak a bűnösség körében hozott eltérő döntés esetén biztosítja a harmadfokú jogorvoslat igénybevételének a lehetőségét. A másodfokú bíróság formálisan részben eltérő döntést hozott, amikor a vádlott bűnösségét könnyű testi sértés bűntettének kísérletében is megállapította, azonban a vádlott e bűncselekményt és a büntetőügyben kényszerítés hatósági eljárásban bűntette kísérletét egy cselekménnyel valósította meg. A törvényszék a járásbíróságtól eltérően csupán másként minősítette a vádlotti cselekményt a bűnösség körének bővülése nélkül. Az elsőfokú bíróságnak a bűnösség kérdésében elfoglalt álláspontjához képest érdemben nem változtatott semmit a másodfokú bíróság. A jogi minősítés körébe tartozó eltérő jogi értékelés a harmadfokú eljárás lefolytatását nem alapozza meg. A másodfokú bíróság ezért tévesen oktatta ki a jogorvoslati jogosultságról a vádlottat és a védőjét, mert a harmadfokú eljárás törvényi előfeltételei hiányoznak, ugyanígy a büntetőeljárási törvénnyel ellentétben járt el, amikor nem határozott nyomban a törvényben kizárt fellebbezés elutasításáról, valamint nem állapította meg az érdemi határozat jogerejének beálltát. A fellebbviteli főügyészség mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy az ítélőtábla a Be. 392. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti tanácsülésen eljárva a törvényszék ítélete ellen a vádlott és védője által bejelentett fellebbezéseket a Be. 390. §
(2)bekezdése alapján - mint törvényben kizárt jogorvoslati nyilatkozatokat - utasítsa el. Az ítélőtábla a harmadfokú eljárásban a következőket emeli ki: A harmadfokú jogorvoslat lehetőségét a Be. 386. §
(1)bekezdése biztosítja. A törvény szerint a fellebbezés joghatályos és érdemben el kell bírálni, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével
- a)olyan vádlott bűnösségét állapította meg, illetőleg olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett vagy vele szemben az eljárást megszüntette,
- b)olyan cselekmény miatt állapította meg a vádlott bűnösségét, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett,
- c)az első fokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette. Az ítélőtábla egyetért a fellebbviteli főügyészséggel abban, hogy a Be. 386. §
(1)bekezdése csak a bűnösség körében hozott eltérő döntés esetén biztosítja a harmadfokú jogorvoslat igénybevételének a lehetőségét. Csupán a jogi minősítés körébe tartozó eltérő jogi értékelés a harmadfokú eljárás lefolytatását nem alapozza meg. Noha a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósághoz képest részben eltérő döntést hozott, azonban ezen eltérés pusztán formális, hiszen a vádlott által megvalósított cselekményt akként értékelte, hogy a kényszerítés hatósági eljárásban bűntettének kísérletével valóságos alaki halmazatban könnyű testi sértés vétségének kísérletét is megállapította. A kényszerítés hatósági eljárásban bűncselekménye az
- évi IV. törvény 242/A.§-a szerinti hatósági eljárás akadályozása tényállásának átvétele. Az utóbbi bűncselekményhez kapcsolódóan kimunkált bírói gyakorlat szerint a hatósági eljárás akadályozása bűntettével a könnyű testi sértés vétsége - büntethetősége esetén halmazatban állapítandó meg (EBH
- 1389.II). A kényszerítés hatósági eljárásban tényállásában foglalt erőszakkal vagy fenyegetéssel történő kényszerítés testi sérülés okozása nélkül is megvalósítható. Ezáltal - figyelemmel a hivatkozott bírósági határozatra is - halmazat megállapításának van helye abban az esetben, ha az erőszak alkalmazása sérüléssel jár. A másodfokú bíróság - eltérően az elsőfokú bíróság jogi álláspontjától - az igazságszolgáltatás rendje elleni bűncselekmény mellett az azzal valóságos alaki halmazatban álló könnyű testi sértés vétségének kísérletében is bűnösnek mondta ki a vádlottat. A következetes bírói gyakorlat szerint, amennyiben a másodfokú bíróság látszólagos alaki halmazat helyett valóságos alaki halmazatot látva megállapítandónak, egy további bűncselekményben is bűnösnek mondja ki a terheltet; valójában a jogi minősítést változtatja meg, így a harmadfokú eljárás lehetősége nem nyílik meg (BH
- 7.267). Ebből következően a vádlott bűnösségének kérdésében tartalmilag eltérő döntést az első- és a másodfokú bíróság nem hozott, mindezekre figyelemmel a harmadfokú eljárás törvényi előfeltételei hiányoznak, ezért a fellebbezéseket a másodfokon eljárt törvényszéknek el kellett volna utasítania a Be.
- §
(2)bekezdése értelmében. Mivel ez nem történt meg, a Debreceni Ítélőtábla a Be. 390. §
(2)bekezdése alapján a törvényben kizárt vádlotti és védői fellebbezést elutasította a Be. 392. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti tanácsülésen. A Be. 341. §
(1)bekezdés II. fordulata értelmében a törvényben kizárt fellebbezést elutasító végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye. A fellebbezés elutasításának jogi következménye a másodfokú ítélet jogerőre emelkedése a Be. 588. §
(3)bekezdés d) pontja szerint, amely jogerőre emelkedést a Debreceni Ítélőtábla e végzésének a záradékában feltünteti. Debrecen,
- április
- Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Dr. Nagy Éva sk. előadó bíró, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 3.Bf.524/2017/
- számú ítélete az ítélőtábla jelen határozatával jogerőre emelkedett és végrehajtható. Debrecen,
- április
- . Balla Lajos sk. a tanács elnöke