Bf.825/2017/16 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. d)és
2. j)pontok] állapította meg és ezért őt 18 (tizennyolc) év szabadságvesztésre és 10 (tíz) év közügyektől eltiltásra ítélete. A szabadságvesztés büntetést fegyházban rendelte végrehajtani és megállapította, hogy a vádlott büntetése 2/3 részének kitöltését követő napon bocsájtható feltételes szabadságra. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette. A vádlott és védője enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. A fellebbviteli főügyészség az átiratában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak ítélte és a törvényszék ítéletének helybenhagyását indítványozta. Az ítélőtábla a védelmi fellebbezés folytán az elsőfokú bíróság ítéletét az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 348. §

(1)bekezdése alapján a Be. 361. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen bírálta felül, figyelemmel a Be. 554/B. § g) pontjára is. A nyilvános ülésen a másodfokú eljárásban meghatalmazott védő a fellebbezés irányát megváltoztatva elsőként a vádlott felmentését, másodsorban erős felindulásban elkövetett emberölés büntettében történő bűnösségének megállapítását és enyhébb büntetés alkalmazását indítványozta. Felmentést célzó jogorvoslatát a kategorikus nyomszakértői véleményre alapozta, amely azt állapította meg, hogy a vádlott által viselt és lefoglalt lábbeli nyomképzőként kizárható. Nem vitatta, hogy a vádlott a cselekmény elkövetése idején a helyszínen tartózkodott, azonban nadrágján és cipőjén fellelhető vérszennyeződés abból származott, hogy belelépett a sértett vérébe. Utalt az ügyészi vádmódosításra és a társtettesi elkövetés felvetésére is. Álláspontja szerint kétséget kizáró módon nem igazolt, hogy a terhére rótt bűncselekményt a vádlott követte el. Másodlagosan eltérő minősítés megállapítását indítványozta a védelem, mivel a vádlott segíteni próbált az igen ittas, renitens magatartású sértetten, aki édesanyját szidalmazta és ezáltal került vele konfliktusba, őt akarván védeni, ezért erős felindulásban cselekedett. Hivatkozott a vádlott személyiségzavarára és kiemelte, hogy a nyomozás során a hatóságnak történő megfelelés szándéka vezérelte a vádlottat, amikor beismerő vallomást tett, de vallomásai között komoly ellentét feszül. Összességében a vádlott felmentését indítványozta, másodlagosan további bizonyítás felvétele miatt is az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. A fellebbviteli főügyészség nyilvános ülésen jelenlévő képviselője az átiratában foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta. Úgy ítélte meg, hogy a tényállás megalapozottsága okán nincs alap az ítélet hatályon kívül helyezésére, és sem a vádlott felmentésére, sem pedig enyhébb minősítés megállapítására. Kiemelte, hogy a vádlott bűnösségét nem csak a genetikai szakértői vélemény támasztja alá, hanem beismerő vallomása és a tanúvallomások is. Utalt a társas elkövetés felmerülésének lehetőségére, illetőleg annak kizárására. A jogi minősítést helytállónak, az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetést tettarányosnak ítélete és a törvényszék ítéletének helybenhagyását indítványozta. A vádlott az utolsó szó jogán sajnálatát fejezte ki a történtek miatt. Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan betartásával lefolytatott bizonyítási eljárás során mindenben megalapozott tényállást állapított meg, amelyet a másodfokú bíróság eljárása során a Be. 351.§

(1)bekezdésére figyelemmel irányadónak tekintett. A megalapozott tényállás okán sem a bizonyítás továbbfejlesztésére, sem pedig az ítélet hatályon kívül helyezésére nem kerülhetett sor. A törvényszék a rendelkezésre álló bizonyítékokat igen körültekintően egymással összevetve értékelte. A vádlott

1. október
2. napján - a bűncselekmény elkövetését
3. szeptember
4. napján tagadó vallomását követően - beismerő vallomást tett, --amelyet
5. október 21-én a helyszíni kihallgatása során megerősített- és a többes elkövetést tagadva beismerte, hogy a bűncselekményt egyedül követte el. Mind az első, mind a másodfokú eljárásban hivatkoztak a védők a nyomszakértői véleményre, amely szerint a fényképezéssel a vádlottól lefoglalt lábbeli járófelületéről rögzített nyomtöredék nem tőle származik, nyomképzőként kizárható. Ugyanakkor ezzel ellentétes eredménnyel zárult a genetikai szakértői vizsgálat mindkét alkalommal. A törvényszék ítéletének 12-
6. oldalán részletesen rögzítette a szakértői vizsgálatok eredményét, a továbbra is fennálló ellentmondások tisztázása érdekében a szakértők a tárgyaláson meghallgatásra kerültek és az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének teljeskörűen eleget téve adott számot arról, hogy mely véleményt fogadta el. Utalva a többes elkövetés lehetőségének felmerülésére, ugyanakkor az is bizonyítást nyert, hogy a sértett arcáról fényképezéssel rögzített lábbeli nyomtöredék nem a ...-tól lefoglalt lábbeli járófelületéről származik. Kellő körültekintéssel és részletességgel vizsgálta a vádlott elmebeli állapotát és személyiségszerkezetét is. A törvényszék a vádlott beismerő vallomásai, a szakértői bizonyítás és további tanúvallomások alapján törvényesen vont következtetést a vádlott büntetőjogi felelősségére. Nem foghatott helyt a vádlott felmentésére irányuló védelmi jogorvoslat sem, tekintettel arra, hogy a másodfokú eljárásban a bizonyítékok, nevezetesen a nyomszakértői, illetőleg a genetikai szakértői vélemények eltérő értékelését célozta, amely a megalapozott tényállásra tekintettel a Be.
7. §

(1)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethetett. A törvényszék a védői érveléssel ellentétben a vádlott cselekményét emberölés bűntetteként minősítette, azonban nem mulasztotta el vizsgálni, hogy a vádlott cselekménye minősülhet-e erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének. Érveiről - melyet a másodfokú bíróság is osztott ítéletének

1. oldalán adott számot. Az itt kifejtettek alapján az enyhébb minősítést célzó védői indítvány sem foghatott helyt. Az emberölés bűntette vonatkozásában megállapított minősítő körülmények ugyancsak helytállóak és megalapozottak. A büntetés kiszabása során irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket az elsőfokon eljárt bíróság teljeskörűen feltárta és helyesen értékelte. Csupán az ítélet
2. oldalán, alulról a
3. bekezdés mellőzendő tekintettel arra, hogy az itt írtaknak ténybeli alapja nincs. Az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés tettarányos, eltúlzottnak nem tekinthető. A fiatal felnőtt vádlott rendkívüli brutalitással, durvasággal, gátlástalansággal és emberi mivoltából kivetkőzve bántalmazta a fekvő helyzetben lévő erősen ittas sértettet. Személye fokozottan veszélyes a társadalomra, így az ítélőtábla a büntetés enyhítésére sem látott lehetőséget. Az ítélet járulékos rendelkezései ugyancsak törvényesek. A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét a Be.
4. §

(1)bekezdése alapján helyes indokaira is figyelemmel helybenhagyta. A kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamába a Btk. 92. §

(2)bekezdés alapján beszámítani rendelte a vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől eltelt időt is. Debrecen,

1. április
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné Dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. előadó bíró, Dr. Nagy Éva sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 15.B.70/2016/
3. számú ítélete a másodfokú bíróság jelen végzésével
4. április hó
5. napján jogerős és végrehajtható. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke