Fkf.723/2017/3 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő és büntetendő életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt emelt vádat fk. vádlottal szemben. A tárgyaló ügyész a vádat a tényállás módosítása mellett, a minősítés tekintetében fenntartotta és végindítványában a következőket fejtette ki: A Be. 310. §

(1)bekezdése alapján az alábbiaknak megfelelően szükséges módosítani a vádat: A vádirat

1. oldalán a történeti tényállás első bekezdésének megváltoztatása: Fk. vádlott
2. december
3. napján 22 óra körüli időben érkezett haza a ..., ... szám alatti lakásukra. Vele szinte egy időben érkezett haza édesanyja, ... és féltestvére, kk. ..., majd pedig néhány perc elteltével megérkezett nevelőapja, ... is, aki közepesen ittas állapotban volt. A vádirat
4. és
5. oldalán a történeti tényállás
6. és
7. bekezdésének megváltoztatása: Ezt követően a vádlott ... sértett felé indult, közöttük dulakodás alakult ki, egymással szemben állva lökdösték egymást, melynek során ... a kezében lévő konyhakést a földre ejtette. Ekkor a fk. vádlott a földről felvette a ... kezéből kiesett konyhakést. A Miskolci Törvényszék
8. október hó
9. napján kihirdetett 10.Fk.20/2017/
10. számú ítéletével a fk. vádlottat az ellene testi sértés bűntette (Btk.
11. §

(1)bekezdés,

(8)bekezdés I. fordulat) miatt emelt vád alól felmentette. Az eljárás során lefoglalt 2 db kés lefoglalását megszüntette és kiadni rendelte ... részére. Az elsőfokú eljárásban felmerült 231.832 Ft bűnügyi költség vonatkozásában rögzítette, hogy azt az állam viseli. Az ítélet kihirdetését követően az ügyész a tényállás téves megállapítása miatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése, illetőleg az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítása végett jelentett be fellebbezést. A vádlott és a védő az ítéletet tudomásul vették. A fellebbviteli főügyészség a vádlott terhére bejelentett fellebbezést fenntartotta azzal a változtatással, hogy mivel a tényállás a fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint megalapozott és nem tartalmaz tényeket a jogos védelemre, így a felmentő rendelkezés téves, azonban helyes jogi következtetéssel a másodfokú eljárásban a vádlott bűnössége megállapítható. A Kúria 4/

1. Büntető jogegységi határozatában foglaltak értelmében a jogos védelmi helyzet mindaddig fennáll, ameddig a megtámadott okkal tarthat a támadás megkezdésétől vagy annak folytatásától. A jogos védelem túllépéséért a védekező csak akkor felel, ha a jogtalan támadás belőle ijedtséget vagy indulatot nem vált ki, s a jogos védelmet a megtorlás eszközeként alkalmazza. Az irányadó ítélkezési gyakorlat nyomán nem állapítható meg jogos védelmi helyzet, amikor a védekező a támadást elhárítva a támadót a tőle elvett eszközzel bántalmazza. (BH2017.323., 1993.654.) A fellebbviteli főügyészség átirata kiemeli, hogy a jogos védelemre vonatkozóan a megalapozott tényállás nem tartalmaz tényeket. Nincs adat arra, hogy a sértett bármilyen támadást intézett a vádlott felé azt követően, hogy a kést tartó kezét a vádlott megragadta és a kés kikerült a birtokából. A szúrás pillanatában a vádlottnak nem kellett tartania az eszköztelen sértett további támadásától. Az ittas állapotban lévő sértett részéről intézett támadás viszonylagos súlytalansága nem indokolta a súlyos következménnyel járó elhárító cselekményt. Arra sem vonható következtetés, hogy a vádlott az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépte túl, erre utaló körülmény nem volt feltárható. A vádlott a jogos védelmet a megtorlás eszközeként alkalmazta. Indítványozta így a fellebbviteli főügyészség, hogy az ítélőtábla a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján változtassa meg az elsőfokú bíróság ítéletét, a vádlottat mondja ki bűnösnek a Btk. 164. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettében. Fiatalkorúságára, a sértett közreható magatartására és megbocsátására tekintettel vele szemben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett fiatalkorúak fogházában végrehajtandó szabadságvesztés büntetést szabjon ki azzal, hogy a próbaidő tartamára rendelje el pártfogó felügyeletét, rendelkezzen a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontjáról és kötelezze a bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján a Be. 361. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen teljes terjedelmében felülbírálta és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan betartásával ügyfelderítési kötelezettségének hiánytalanul eleget tett, széles körű bizonyítási eljárást folytatott le. A tárgyaláson megvizsgált bizonyítékokat egyenként és összességükben is okszerűen értékelte, ezért az általa rögzített tényállás túlnyomórészt megalapozott, az csupán kisebb részben szorul pontosításra, illetőleg kiegészítésre az iratok tartalma alapján a Be. 351. §

(2)bekezdés c) pontja alkalmazásával. Az ítélet

1. oldal első bekezdésében rögzített eseményeket megelőző történések leírása hiányos, azonban a vádlott ezirányú egybehangzó nyilatkozatai, illetőleg a bizonyítási kísérlet adatai alapján kiegészítendő a következőképpen: Az ítélet
2. oldal utolsó bekezdés utolsó előtti mondatában feltüntetendő, hogy a vádlott észlelve a sértett cselekvőségét, a kést tartó kezét megragadta és közöttük dulakodás kezdődött, melynek során a kés kiesett a sértett kezéből. Az ítélet
3. oldal első bekezdése előtt az alábbi bekezdéssel egészítendő ki: A kés miközben a földre került, a sértett támadó magatartása nem fejeződött be, a dulakodás tovább folytatódott a sértett és a vádlott között. A mentőszolgálat értesítése ... részéről történt. (
4. oldal második bekezdése) A sértett sérülései vonatkozásában a
5. oldal
6. bekezdése pontosítandó akként, hogy a mellkasfalról a szúrás a hasüregbe vezetett és a gyomortest nagygörbületi szélén a gyomor üregébe hatoló, 4 mmes szúrt sérülést okozott, amit varratokkal láttak el. A személyi körülményeket illetően az ítélőtábla a nyilvános ülésén bejelentett személyi adatváltozásra figyelemmel feltünteti, hogy a vádlottnak
7. szeptember
8. napján kiskorú gyermeke született, akinek eltartásáról gondoskodik, jelenleg a ...-nél építőipari munkát végez, szigetelési feladatokat, havi átlagjövedelme 80 000 - 100 000 Ft. Az így pontosított, illetőleg kiegészített tényállás most már megalapozott és irányadó a másodfokú eljárásban a Be.
9. §

(2)bekezdése értelmében. A bizonyítékok értékelése körében nyilvánvaló elírás a sértettet ellátó orvos nevének rögzítése, az helyesen .... A mentességi jogukkal élő hozzátartozók felsorolása közül ... nevének megjelölését mellőzi az ítélőtábla. A megalapozott és irányadó tényállás alapján az első fokon eljárt törvényszék kifogástalanul vont következtetést arra, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetben cselekedett, ezáltal a felmentő rendelkezés törvényes. A vádlott vallomásából rögzíthetően szóváltást követően a sértett részéről érte a vádlottat egy késsel történő támadás, amikor is a sértett kezének megragadása nélkül a kés a vádlott nyakát vagy mellkasát sértette volna, a támadás az életének kioltására is irányulhatott volna. A vádlott és a sértett között akkor alakult ki dulakodás, amikor a támadó sértett kést tartó kezét megragadta a vádlott, igyekezett tőle a kést elvenni. Ahogy a kés a sértettől a földre került, a sértett támadó magatartása nem fejeződött be, a dulakodás tovább tartott a vádlott és a sértett között, melynek során a vádlott a hozzá került késsel szúrt a nagyobb testű, magasabb és ittas állapotban rá támadó sértett felé. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság helytelenül hívta fel a Btk. 21. §-át, vagyis jelen ügyben nem beszélhetünk megelőző jogos védelmi helyzetről. A Btk. 22. §

(1)bekezdése kimondja, hogy nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. A Kúria 4/2013. Büntető jogegységi határozat I/1. pontja a Btk. 22. §

(1)bekezdéséhez a következő magyarázatot fűzi: A védekezést támadás előzi meg. Az elhárítás válasz a támadásra. A védekezés azért jogos, mert a támadás jogtalan. A jogosan védekező a jogot védi a jogtalansággal szemben. A támadás olyan tevékenység, amely megvalósítja valamely bűncselekmény (szabálysértés) törvényi tényállásának ismérveit. A támadás objektív ismérve annak jogtalansága. A jogtalan támadás elhárításának kockázatát, következményeit a támadónak kell viselnie. A jogos védelmi helyzet mindaddig fennáll, ameddig a megtámadott okkal tarthat a támadás megkezdésétől vagy annak folytatásától. A jogtalan támadás általában erőszakos, az elhárító cselekmény pedig mindig kényszerű. Amennyiben a jogtalan támadás ténye megállapítható, úgy az elhárítás szükségessége nem vitatható. Az elhárítás szükségességének a mértéke azonban - a 22. §

(3)bekezdése szerint - túlléphető. Ha van jogtalan támadás, akkor annak az elhárítása szükséges. Az elhárító cselekmény is tevékenység, aktív szembeszegülés a támadással. A szükségesség azt jelenti, hogy a védekezőnek a jogtalan támadás elhárításához enyhébb védekezési mód nem állt rendelkezésére, mint amelyet alkalmazott. A védekező cselekmény jogszerűségének egyetlen kritériuma a szükségesség. A jogos védelem túllépéséért (Btk. 22. §

(3)bekezdés) a védekező csak akkor felel, ha a jogtalan támadás belőle ijedtséget vagy indulatot nem váltott ki, s az enyhébb - ám célravezető - elhárítási módot tudatosan tette félre, amikor a súlyosabb kimenetelűt választotta, mert ezáltal a jogos védelmet a megtorlás eszközeként alkalmazta, amelyre ez a jogintézmény nem ad felhatalmazást. Az irányadó tényállás alapján egyértelműen rögzíthető, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetben volt amikor a sértett támadását elhárította. Nem merült fel az ügyben jogos védelem túllépése - élet elleni támadást intézett vele szemben a sértett, melyre büntethetőség esetén életveszélyt okozó testi sértés bűntette volt a válasz -, illetőleg, hogy a jogtalan támadás a védekezőben ijedtséget vagy indulatot váltott volna ki, így szóba sem jöhet, hogy a jogos védelmet a megtorlás eszközeként alkalmazta volna. A

1. évi C. törvény a jogos védelmet a büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okok között objektív büntethetőségi akadályként kezeli, amikor a jogos védelem során megvalósított cselekményt „nem büntetendőnek" tekinti. Tehát az a cselekmény, amelyet a védekező a jogtalan támadás elhárítása érdekében kifejt, - s az megvalósíthatja a Különös Rész valamely törvényi tényállását - nélkülözi a társadalomra veszélyességet, s ezáltal bűncselekményt nem valósít meg. A bűncselekmény hiánya olyan büntetőeljárási akadály, amelynek hivatalból történő észlelése nem csak a már megindított büntetőeljárás megszüntetését vagy bírósági szakban felmentő ítélet hozatalát kell eredményezzen, de elejét veheti annak is, hogy a jogosan védekező egyáltalán büntetőeljárás hatálya alá kerüljön. Az ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel megállapította, hogy az elsőfokú bíróságnak a Be.
2. §

(1)bekezdésén alapuló felmentő rendelkezése helytálló volt, azonban annak jogcíme nem bizonyítottság hiánya, hanem a Be. 6. §

(3)bekezdés c) pont értelmében büntethetőséget kizáró ok alapján. Az ügyészség által bejelentett fellebbezés eredményre nem vezetett. A törvényszék ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek és helyesek. Az eddig részletezettekre figyelemmel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be. 381. §

(1)bekezdése felhívásával a Be. 339. §

(1)bekezdésén alapul. Debrecen,

1. február
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Dr. Nagy Éva sk. előadó bíró, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 10.Fk.20/2017/
3. számú ítélete az ítélőtábla jelen határozatával jogerőre emelkedett és végrehajtható. Debrecen,
4. február
5. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke