Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.080/2008/
- szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla a Kászonyi és Bauer Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kászonyi Gabriella ügyvéd 7621 Pécs, Ferencesek utcája 6.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Pálfalvy Andrea jogtanácsos által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, valamint a Sáráné dr. Lukács Ágnes jogtanácsos által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság
- január
- napján kelt 11.P.20.891/2007/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű alperesnek 15.000 (tizenötezer) forint, a II. rendű alperesnek 16.500 (tizenhatezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes, mint a Mecseki Ércbányászati Vállalat alkalmazottja, 1994-ben 40 %-os munkaképességcsökkenést szenvedett, ezért rehabilitált munkavállalóként jogosulttá vált a bányász dolgozók keresetkiegészítésére, amelynek megállapítása és folyósítása
- december 31-ig az I. rendű alperes hatáskörébe tartozott.
- január 1-től ez a feladat az Államháztartási Hivatalhoz, majd a II.rendű alpereshez került. Az I. rendű alperes az
- évi keresetkiegészítés összegét nem állapította meg, csupán a felperes kérelmére a jogutód Baranya Megyei Területi Államháztartási Hivatal hozott
- november 6-án határozatot, amelyben
- január 1-től december 31-ig havi 132.480 forintban határozta meg a felperest megillető keresetkiegészítés összegét. A határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt, azonban az elsőfokú határozatot a másodfokú közigazgatási szerv helybenhagyta azzal, hogy a Gazdasági Minisztérium által
- június 25-én kiadott U-77/
- számú állásfoglalásnak megfelelően járt el az elsőfokú közigazgatási szerv, ezért a határozat megváltoztatására nincsen lehetőség. A korábbi években a felperesnek járó keresetkiegészítés összegét a Mecsekurán Kft-nél hasonló munkakörben dolgozók átlagkeresete alapján állapították meg, azonban a Mecsekurán Kft. 1997-ben megszűnt, jogutóda a Mecsekérc Környezetvédelmi Rt. földalatti bányászati tevékenységet már nem végzett. Erre tekintettel az
- évi keresetkiegészítés összegének megállapításához az I. rendű alperes
- márciusában a Pécsi Erőmű Rt. Kőszénbányaüzemétől kért az azonos tevékenységet végző dolgozók átlagkeresetéről adatokat. Ennek alapján állapította meg
- márciusában a korábban a Mecsekurán Kft-nél dolgozó és keresetkiegészítésre jogosult - más - személyek részére járó keresetkiegészítés összegét. A felperes a részére havi 132.480 forint keresetkiegészítést megállapító határozat miatt közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt pert indított. A Baranya Megyei Bíróság
- november 14-én jogerőre emelkedett 10.P.21.347/2004/
- számú ítéletével a jelen per I. rendű alperesét 690.780 forint kártérítés és kamatai megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy amennyiben az I. rendű alperes az irányadó jogszabályoknak megfelelően járt volna el a felperes esetében és
- márciusában határozatot hoz - mint ahogy a felperessel hasonló helyzetben lévő más keresetkiegészítésre jogosult személyek esetében eljárt -, a felperest a Pécsi Erőmű Rt. Kőszénbánya által közölt adatok alapján havi 171.772 forint összegű keresetkiegészítés illette volna meg, ezért az I. rendű alperest a különbözet megfizetésére kötelezte. Az I. rendű alperes
- február 14-én kelt 222-5/
- számú határozatával 2000.január
- és december
- közötti időre havi 74.448 forint, majd február 28-án 215-21/
- számú határozatában ugyanerre az időszakra havi 114.207 forint összegű keresetkiegészítést állapított meg és folyósított. A felperes fellebbezése folytán eljárt Pénzügyminisztérium 5.648/2-
- számú határozatával az I. rendű alperes 222-5/
- számú határozatát helybenhagyta. A felperes a jogerős határozattal szemben keresettel fordult a Baranya Megyei Bírósághoz, mert az I. rendű alperes nem a bányamérnöki munkakörű csoportba tartozók átlagkeresetének figyelembe vételével állapította meg a keresetkiegészítésének az összegét. A Baranya Megyei Bíróság III.P.21.632/2001/
- számú,
- október 9-én kelt ítéletével - akkor már az ügyben hatáskörrel rendelkező Államháztartási Hivatal alperessel szemben - a támadott határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárásban
- december 4-én meghozott határozatában az Államháztartási Hivatal a
- évre havi 149.703 forint keresetkiegészítést állapított meg a felperes részére. A felperest
- évre megillető keresetkiegészítés összegét a II. rendű alperes jogelődje a
- március 12-én kelt 90.028/
- számú határozatával havi 164.913 forintban állapította meg. E határozat ellen a felperes fellebbezéssel nem élt. A felperes keresetében az I. rendű alperest 617.287 forint és kamatai, míg a II. rendű alperest 676.164 forint és kamatai megfizetésére kérte kötelezni. Állította, hogy a keresetkiegészítés összegét minden évben újra meg kell állapítani és az
- évi keresetkiegészítés tárgyában a Baranya Megyei Bíróság 2005-ben meghozott ítélete után az alpereseknek a
- és
- évre járó keresetkiegészítés összegét módosítani kellett volna, mert a bányászati keresetkiegészítés összege nem lehet kevesebb a korábbi évi összegnél. Ennek elmulasztása miatt érte őt a követelt összegű kár. Az alperesek a kereset elutasítását kérték, elsődlegesen elévülésre hivatkoztak, egyébként pedig állították, hogy az eljárásuk jogszerű volt, bár az I. rendű alperes nem vitatta az
- évi mulasztását. Az elsőfokú bíróság a keresetet mindkét alperessel szemben elutasította. Azt állapította meg, hogy az I. rendű alperes a felperest
- évre megillető keresetkiegészítés összegét a Baranya Megyei Bíróság III.P.21.632/2001/
- számú ítéletében kifejtettek figyelembe vételével állapította meg a
- december 4-én kelt határozatban, eljárása tehát jogszerű volt. Ugyancsak jogszerű a II. rendű alperes jogelődje által
- március 12-én -
- évre - meghozott határozat, ezért az alperesek kártérítésre nem kötelezhetőek.
- évre vonatkozóan alaptalannak találta a keresetet azért is, mert az az évi összeget megállapító határozattal szemben a felperes a rendes jogorvoslati lehetőséget nem merítette ki, így a Ptk.349.§-ának
(1)bekezdése alapján államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igényt nem érvényesíthet. A
- évre vonatkozó igény tekintetében a követelés elévülését is megállapította, figyelemmel arra, hogy a II. rendű alperes
- március 12-én hozta meg a határozatát. A Baranya Megyei Bíróság 10.P.21.347/2004/
- számú ítélete
- november 14-én jogerőre emelkedett, amely időponthoz képest még egy év állt volna rendelkezésére a felperesnek a kereset benyújtásához, erre azonban csak
- július 19-én került sor, ezért a követelés elévült. Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és keresetének teljesítése érdekében a felperes fellebbezett. Az alperesek a fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által egyébként helyesen megállapított tényállást kiegészíti a felperes által a másodfokú eljárásban csatolt iratok alapján azzal, hogy a felperes a
- március 13-án kelt és az I. rendű alperes által ezen a napon átvett, a II. rendű alperes részére pedig ezen a napon postára adott kérelmében az I. rendű alperestől a
- évre, a II. rendű alperestől a
- évre vonatkozó keresetkiegészítés összegét megállapító határozat saját hatáskörében való megváltoztatását kérte. Hivatkozott arra, hogy a Baranya Megyei Bíróság 10.P.21.347/2004/
- számú ítéletével a keresetkiegészítés 1999-re járó havi összegét 171.772 forintban állapította meg. Utalt arra, hogy az irányadó jogszabályok szerint a kereset-kiegészítés összegét évenként kell megállapítani és a tárgy évi keresetkiegészítés összege nem lehet kevesebb, mint az előző évi volt. A II.rendű alperes Baranya Megyei Területi Igazgatósága Családtámogatási és Szociális Osztálya
- április 12-én kelt 106.303/
- számú határozatával a felperes
- évre, a
- január 18-án kelt 106.303/
- számú határozatával pedig érdemi vizsgálat nélkül elutasította a felperesnek a
- évre megállapított keresetkiegészítés módosítására vonatkozó kérelmét. Mindkét határozat tartalmazza a jogorvoslatra vonatkozó tájékoztatást. A felperes a határozatokkal szemben fellebbezéssel nem élt. Az így kiegészített tényálláshoz képest is helyes az elsőfokú bíróság érdemi döntése, de a kifejtett jogi indokokkal nem ért egyet a másodfokú bíróság. Tévesen, iratellenesen tartalmazza az elsőfokú ítélet, hogy a felperes keresete az alperesek egyetemleges marasztalására irányult 1.293.443 forint tőke és ennek késedelmi kamatai tekintetében. Ezzel szemben a felperes pontosított keresetében -és a fellebbezésében is - az I. rendű alperest a
- évre járó, de ki nem fizetett 617.287 forint bányászati keresetkiegészítés és késedelmi kamatai, míg a II. rendű alperest a
- évre járó, de ki nem fizetett 676.164 forint bányászati keresetkiegészítés és késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére vonatkozó szabályok alapján az elsőfokú eljárásban
- sorszám alatt keletkezett jegyzőkönyv szerint. Az elsőfokú eljárásban mindkét alperes arra hivatkozott, hogy a vele szemben érvényesített követelés elévült, s az elsőfokú bíróság ítéletében a II. rendű alperes vonatkozásában a
- évre vonatkozó igény elévülését meg is állapította, amely a kiegészített tényállásra figyelemmel nem helytálló. A II. rendű alperessel szemben érvényesített 676.164 forint összegű követelés esedékessége
- január 1-től december 31-ig terjedt. A Ptk.324.§-ának
(1)bekezdése szerint a követelések öt év alatt évülnek el, ha jogszabály másként nem rendelkezik. A követelés esedékessé válásával megkezdődő elévülési idő e szerint a II. rendű alperes tekintetében 2006. év folyamán telt volna le. Ehhez képest a felperes által a másodfokú eljárásban csatolt kérelem benyújtásával az elévülés a Ptk.327.§-ának
(1)bekezdése alapján megszakadt, amely után a
(2)bekezdés értelmében az elévülés újból megkezdődik. A felperes fenti kérelmére, valamint az I. rendű alpereshez benyújtott és a
- évre vonatkozó igény tekintetében - a kiegészített tényállás szerint - a II. rendű alperes elsőfokon eljáró szerve
- április
- napján, illetve
- január 18-án hozott határozatot, amelyekben a felperes mindkét igényét elutasította és tájékoztatta a felperest arról, hogy a határozat ellen, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül a II.rendű alpereshez 2 példányban benyújtott fellebbezéssel lehet élni. A felperes azonban - a rendelkezésre álló adatok szerint fellebbezéssel e határozatokkal szemben nem élt. Az elsőfokú bíróság által már hivatkozott Ptk.349.§-ának
(1)bekezdése értelmében államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. Az elsőfokú ítéletben írtakkal ellentétben a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem lenne akadálya a felperes kártérítési igényérvényesítésének a II. rendű alperes jogelődje által
- március 12-én hozott határozattal szembeni jogorvoslat elmulasztása, mert ebben az időben még nem állt rendelkezésre az a bírósági ítélet, amely a felperest
- évre megillető keresetkiegészítés összegét megállapította. Ennek hiányában pedig a határozat ellen előterjesztett fellebbezés nem lett volna alkalmas a kár elhárítására. Kizárja ugyanakkor a felperes kártérítés iránti igényének érvényesítését az a tény, hogy a felperes a II.rendű alperes Baranya Megyei Területi Igazgatósága Családtámogatási és Szociális Ellátási Iroda
- április 12-én, illetőleg
- január 18-án meghozott határozataival szemben a jogorvoslati lehetőséget nem vette igénybe. E határozatokkal szemben előterjesztett rendes jogorvoslat ugyanis alkalmas lett volna a felperes kárának elhárítására, azaz a
- és a
- évre járó keresetkiegészítés összegének az 1999-re megállapított keresetkiegészítés összegéhez való igazítására. A jogorvoslat kimerítése pedig olyan előfeltétel, amely a kártérítési igény érdemi elbírálásához nélkülözhetetlen. Ettől kizárólag akkor lehet eltekinteni, ha a károsult a hatóság hibája, mulasztása miatt nem vehette igénybe a jogorvoslati lehetőséget. A jelen esetben azonban erről szó sincsen, hiszen a II. rendű alperes mindkét határozata tartalmazza a jogorvoslatra vonatkozó tájékoztatást, azzal a felperes saját elhatározásából nem élt. Alaptalannak találta ezért a másodfokú bíróság is mindkét alperessel szemben a felperes államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti keresetét. A fenti indokolásbeli változtatással a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 253.§-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése alaptalan volt, ezért a Pp. 78.§-ának
(1)bekezdése alapján köteles az alperesek másodfokú perköltségét megfizetni. Az alpereseket képviselő jogtanácsosok munkadíját az ítélőtábla a - Pp. 75. §-ának
(2)bekezdésére figyelemmel kialakított bírói gyakorlat értelmében irányadó - 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3.§-ának
(2)és
(5)bekezdése alapján állapította meg. A felperes - a tárgyi illeték-feljegyzési jog ellenére - a fellebbezésén lerótta a fellebbezési eljárási illetéket, ezért a sikertelen fellebbezése ellenére sem kellett már annak megfizetésére kötelezni. P é c s , 2008. június 12. Dr. Veszeley József s.k. a tanács elnöke, Dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet s.k. előadó bíró, Dr. Hrubi Adrienn s.k. bíró