Kfv.37407/2017/5 – Kúria

(1)bekezdés

1. f)és
2. h)pontja, a 18.§

(1)bekezdés a) pontja, a 20.§

(1)bekezdés a) pontja, a 29/A.§

(5)bekezdése és

(7)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjai, valamint a Harmtv. végrehajtásáról szóló 114/2007. (V.27.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Vhr.) 29.§

(5)és

(6)bekezdései, a 47.§

(8)bekezdés b) pontja, és 59.§

(1)bekezdése rendelkezéseinek alkalmazásával elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a másodfokú eljárásban több alkalommal hiánypótlást bocsátott ki, amelyeknek a felperes nem tett eleget. Nem nyilatkozott arról, hogy a

1. április 15-én kelt nyilatkozatában önként vállalt országelhagyási kötelezettségének eleget tett, vagy sem. Az alperes
2. augusztus
3. napján kelt 106-T-26312/10/
4. számú határozatával az elsőfokú döntést az indokolási rész kiegészítésével helybenhagyta. Határozatának indokolásában utalt arra, hogy a
5. évben elrendelt kiutasítás a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
6. november
7. napján kelt 39.Kpk.46.128/2015/
8. számú végzésével jogerős és végrehajthatóvá vált, ezért a másodfokú eljárás tárgyát képező tartózkodási engedély iránti kérelem idején a felperes jogerős kiutasítás hatálya alatt állt. A kereseti kérelem és az alperesi ellenkérelem [4] [5] A felperes kereseti kérelmében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Az alperes ellenkérelmében fenntartva határozatának indokolásában foglaltakat, a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú ítélet [6] [7] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában elöljáróban a felperes alapelvi sérelmekre történő hivatkozásával kapcsolatban megállapította, hogy az alapelvek szubszidiárius jellegéből következik, hogy amennyiben a jogvita tételes jogszabály alkalmazásával megítélhető, úgy a döntést arra kell alapozni. Miután a felperes egyfelől nem indokolta kellően az alapelvi sérelmek mibenlétét, másfelől a per tárgyát képező határozatra tételes jogszabályok vonatkoznak, így a bíróság nem az alapelvek alapján vizsgálta felül a felperes által támadott jogerős határozat jogszerűségét. Az elsőfokú bíróság nem adott helyt a felperes azon állításának, hogy a hatóság megsértette a Harmtv. 13.§

(1)bekezdés h) pontját. Hangsúlyozta, hogy a jogszabály a Magyarországon való tartózkodás feltételeként rögzíti, hogy a kérelmező ne álljon kiutasítás hatálya alatt. Az alperes a határozat meghozatala során ezt a körülményt kellő alapossággal vizsgálta és tényszerűen állapította meg, hogy a felperes még a

1. évben elrendelt kiutasítás hatálya alatt áll. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes által hivatkozott méltányossági kérelem benyújtása és annak pozitív elbírálása nem eredményezte a kiutasítás alóli mentesülést. Megállapította, hogy a jelen peres eljárásnak a méltányossági kérelem tárgyában hozott engedélyező határozat nem képezte tárgyát, így annak jogszerűségét, illetőleg a további, a felperes tekintetében hozott idegenrendészeti határozatokkal történő ellentmondását nem vizsgálhatta. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, miszerint nincs jogszabályi alapja annak, hogy a felperes esetében a hatóság a méltányossági kérelem elfogadásával a kiutasításról is döntött. Olyan jogértelmezési módszert sem nevesített a felperes, amely konkrét jogszabályi rendelkezés nélkül elfogadhatóvá tenné azt a felperesi kiterjesztő értelmezést, miszerint a méltányossági kérelem folytán engedélyezett tartózkodási engedély előterjesztése egyben a kiutasítás törlését eredményezte volna. Az Alaptörvény
2. cikke ezt a jogértelmezést nem támasztja alá, továbbá nem következik sem a nyelvtani, sem a cél szerinti jogszabályi értelmezésből. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [8] A felperes a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését, és helyette a jogszabályoknak megfelelő, illetőleg a kereseti kérelemnek helyt adó ítélet meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jogsértő módon értelmezte a vonatkozó jogszabályokat. Hangsúlyozta, hogy a Vhr. 47.§

(4)bekezdés a) pontja és

(4a)bekezdése alapján méltányossági kérelme elfogadásra került. [9] Álláspontja szerint ezzel az elsőfokú hatóság azt a körülményt is elfogadta, hogy tartózkodási engedély kiadása iránti eljárásban a kiutasításnak nincs relevanciája, mivel amennyiben kiutasítás hatálya alatt állt volna, úgy annak engedélyezése is értelmetlen, hogy Magyarországon nyújthassa be a tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmet. Előadta, hogy a jogerős ítélet sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339.§

(1)bekezdését, mivel jogsértő módon állapította meg, hogy az alperesi határozat jogszerű, így közvetve sérti a Harmtv. 13.§

(1)bekezdés a) pontját, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1.§

(2)és

(2a)bekezdését. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Hangsúlyozta, az a körülmény, hogy az alperesi hatóság a felperes méltányossági kérelmének helyt adott, nem eredményezi a kiutasítás hatálya alóli mentesülést. Álláspontja szerint az alperesi hatóság lehetővé tette, hogy a felperes belföldön terjessze elő tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmét, nem jelenti azt, hogy a korábbi idegenrendészeti eljárásban elrendelt kiutasítás hatályát vesztette volna. Az alperes kiemelte, hogy a másodfokú eljárásban több alkalommal hiánypótlási felhívást küldött a felperes részére azzal, hogy útlevelével igazolja, miszerint a 2014-ben elrendelt és általa vállalt országelhagyási kötelezettségnek eleget tett. A felperes azonban a hiánypótlási felhívásra nem válaszolt, az iratanyagból pedig megalapozottan került megállapításra, hogy a felperes továbbra is jogerős és végrehajtható kiutasítás hatálya alatt áll. Az alperes előadta, hogy mind a bíróság, mind az idegenrendészeti hatóságok kellő körültekintéssel tisztázták a tényállást, így a hatóság döntése jogszabályszerű volt. A Kúria döntése és jogi indokai [10] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. [11] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetésre jutott a közigazgatási határozatok jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság egyetért. [12] A Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel az alábbiakra mutat rá. A Harmtv.-ben rögzített a tartózkodás engedélyezése, illetőleg a kiutasítás és a Vhr.-ben szabályozott méltányossági alapú tartózkodási engedélykérelem benyújtására vonatkozó előírások együttese valójában három különböző jogintézmény, amelyek - bár egy jogszabály részei - egymástól függetlenül is alkalmazhatóak. Az elsőfokú bíróság helyesen érvelt azzal, hogy nincs jogszabályi alapja annak, miszerint a hatóság a méltányossági kérelem tárgyában hozott határozatában a kiutasításról is döntött. Ehhez ugyanis kifejezett jogszabályi felhatalmazás kellene, amelyet sem a Harmtv., sem a Vhr. nem tartalmaz, így nincs olyan jogszabályhely, amely a felperesi jogértelmezés kiinduló pontja lehetne. A felperesi jogértelmezést, miszerint a méltányossági kérelem folytán engedélyezett tartózkodási engedély előterjesztése egyben a kiutasítás törlését eredményezte, nem egy kiterjesztő értelmezés, hanem egyszerűen egy légből kapott állítás. A kiutasítás törlése határozati tartalmú döntést igénylő kérdés, ezért méltányossági kérelem engedélyezésének a kiutasítás törléseként történő felperesi értelmezése minden jogszabályi alapot nélkülöz és téves. [13] A Kúria megállapította, hogy miután a fentiek szerint a felperesi állítás a kiutasításról szóló rendelkezés törlését, illetve annak megszűnését/eliminálását nem eredményezi, a felperesre vonatkozó kiutasító rendelkezés hatályos. A Harmtv. 13.§

(1)bekezdés h) pontja szerint a Magyarországon való tartózkodás feltételei közé tartozik, hogy a kérelmező ne álljon kiutasítás hatálya alatt. Az elsőfokú bíróság helyesen érvelt, amikor kimondta, hogy ezt a tényt az alperes kétséget kizáróan alátámasztotta, azt a felperes nem cáfolta, így a tartózkodás engedélyezése egy lényeges tiltó rendelkezésbe ütközik, ennélfogva a felperes kérelme nem teljesíthető. Az elsőfokú bíróság tehát megalapozottan döntött az alperes határozatáról és állapította meg, hogy az jogszerű. [14] Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [15] A pervesztes felperes a Pp. 270.§

(1)bekezdése folytán a felülvizsgálati eljárásban is alkalmazandó Pp. 78.§

(1)bekezdése alapján köteles az alperes jogi képviselettel felmerült felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, melynek összegét a Kúria a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§

(3)és

(5)bekezdése alapján állapította meg a felülvizsgálati eljárásban kifejtett munkára tekintettel. [16] A pervesztes felperes a Pp. 78.§

(1)bekezdése és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§

(2)bekezdése alapján köteles a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére, melynek összegét a felülvizsgálati kérelem előterjesztésekor hatályos, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§

(1)bekezdése alapján állapította meg a Kúria. Budapest,

1. március
2. Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Rothermel Erika s.k. előadó bíró, Dr. Márton Gizella s.k. bíró