Bf.90/2015/82 – Fővárosi Ítélőtábla

(6)bekezdés és

(4)bekezdés b/ pont II. fordulata) miatt indult büntetőeljárást megszünteti. I. rendű vádlottal szemben a pénzbüntetés kiszabását mellőzi, ellenben 100.000.000,- (százmillió) forint vagyonelkobzást rendel el. Az elsőfokú ítéletben felsorolt és zár alá vétellel érintett ingatlanok zár alá vételét ennek biztosítására fenntartja, egyben tájékoztatja a vádlottat, hogy a zár alá vételt fel kell oldani, ha a fenti összeget bírói letétbe helyezi. II. rendű vádlottal szemben 1.500.000,- (egymillió-ötszázezer) forint vagyonelkobzást rendel el. III. rendű vádlottal szemben 200 (kettőszáz) napi tétel - 5.000,- (ötezer) forint napi tétel összegű összesen 1.000.000,- (egymillió) forint pénzbüntetést szab ki. IV. rendű vádlottal szemben 200 (kettőszáz) napi tétel - 5.000,- (ötezer) forint napi tétel összegű összesen 1.000.000,- (egymillió) forint pénzbüntetést szab ki. VI. rendű vádlott szabadságvesztés büntetését 2 (kettő) évre enyhíti, melynek végrehajtását 4 (négy) évi próbaidőre felfüggeszti, a közügyektől eltiltás egyidejű mellőzésével. A vele szemben kiszabott 200.000,- (kettőszázezer) forint pénzbüntetést 200 (kettőszáz) napi tétel, napi tételenként 1.000,(ezer) forint összegűként tekinti kiszabottnak. VII. rendű vádlott szabadságvesztés büntetését 3 (három) év 6 (hat) hónapra enyhíti. VIII. rendű vádlott szabadságvesztés büntetését 4 (négy) évre enyhíti, és vele szemben 200 (kettőszáz) napi tétel - 5.000,- (ötezer) forint napi tétel összegű - összesen 1.000.000,- (egymillió) forint pénzbüntetést szab ki. XI. rendű vádlott szabadságvesztés büntetését 4 (négy) évre enyhíti, míg a 300.000,(háromszázezer) forint pénzbüntetést 200 (kettőszáz) napi tétel - napi tételenként 1.500,(ezerötszáz) forint összegűként - tekinti kiszabottnak. XII. rendű vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést 200 (kettőszáz) napi tétel - 5.000,- (ötezer) forint napi tétel összegű - összesen 1.000.000,- (egymillió) forintra súlyosítja. XVI. rendű vádlott szabadságvesztés büntetését 1 (egy) év 6 (hat) hónapra enyhíti, a felfüggesztés próbaidejét 2 (kettő) évre mérsékli. XXIV. rendű vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést 200 (kettőszáz) napi tétel - 5.000,- (ötezer) forint napi tétel összegű - összesen 1.000.000,- (egymillió) forintra súlyosítja. XXVI. rendű vádlott szabadságvesztés büntetését 5 (öt) évre enyhíti, a vele szemben kiszabott pénzbüntetést 200 (kettőszáz) napi tétel - 5.000,- (ötezer) forint napi tétel összegű - összesen 1.000.000,- (egymillió) forintra súlyosítja. XXVII. rendű vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést 200 (kettőszáz) napi tétel - 5.000,- (ötezer) forint napi tétel összegű - összesen 1.000.000,- (egymillió) forintra súlyosítja. XXVII. rendű vádlott esetében a

1. év december hó
2. napjától őrizetben és
3. napjától előzetes letartóztatásban töltött időt számítja be. XXIX. rendű vádlott szabadságvesztés büntetését 4 (négy) évre enyhíti, a pénzbüntetés kiszabását mellőzi. A helyesen XXX. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést 4 (négy) évre enyhíti, a 300.000,- (háromszázezer) forint pénzbüntetést 200 (kettőszáz) napi tétel, napi tételenként 1.500,(ezerötszáz) forint összegűként tekinti kiszabottnak. XXXIII. rendű vádlott szabadságvesztés büntetését 4 (négy) évre enyhíti, a 150.000,(százötvenezer) forint pénzbüntetést 100 (száz) napi tétel, napi tételenként 1.500,- (ezerötszáz) forint összegűként tekinti kiszabottnak. XVIII. rendű vádlottal szemben a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó - egyebekben törvényes - rendelkezés feltüntetését mellőzi. A pénzbüntetéssel érintett vádlottak esetében, ha a pénzbüntetést nem fizetik meg, napi tételenként egy-egy napi szabadságvesztésre kell azt átváltoztatni. A pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozatára a szabadságvesztés fokozata az irányadó. V. r. vádlottal szemben az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja. NAV Áru-, és Bűnjelkezelő Hivatalnál 1430/
4. Trkv. szám alatt kezelt 4.446.600,- (négymilliónégyszáznegyvenhatezer-hatszáz) forintra elrendelt vagyonelkobzás XII. r. vádlottat érinti. NAV Áru-, és Bűnjelkezelő Hivatalnál 353/
5. szám alatt kezelt 437.000,(négyszázharminchétezer) forint készpénz és 880.000,- (nyolcszáznyolcvanezer) forint készpénz tekintetében megállapítja, hogy az az állam tulajdonába került. I. rendű vádlott lakcíme: -. III. rendű vádlott lakóhelye: -. VI. rendű vádlott lakóhelye: -. XI. rendű vádlott édesanyja neve helyesen: -. XII. rendű vádlott tartózkodási helye: -. XV. rendű vádlott lakóhelye: -. XIX. rendű vádlott lakóhelye -. XXII. rendű vádlott születési ideje helyesen -. XXIV. rendű vádlott születési ideje helyesen: -. XXV. rendű vádlott lakóhelye: -. XXVI. rendű és XXVII. rendű vádlott lakóhelye helyesen -., tartózkodási helye: -. XXIX. rendű vádlott születési ideje helyesen: -, lakóhelye -. XXXI. rendű vádlott lakóhelye: -. XXXIII. rendű vádlott lakóhelye: -., tartózkodási helye: -. Az ítélet bevezető részében a
6. év március hó
7. tárgyalási határnapra való utalást
8. év április ó
9. napjára javítja, a
10. év április hó 8-i határnapra utalást mellőzi,
11. év május hó
12. napját május hó
13. napjára javítja, további határnapként feltünteti a
14. év december hó 14-i határnapot,
15. év október hó 21-i határnapot, a
16. év november hó 21-i határnapra való utalást mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I. rendű, II. rendű, III. rendű, IV. rendű, VI. rendű, VII. rendű VIII. rendű, XI. rendű, XII. rendű, XV. rendű, XVI. rendű, XVIII. rendű, XIX. r rendű, XX. rendű, XXI. rendű, XXII. rendű, XXIII. rendű, XXIV. rendű, XXV. rendű, XXVI. rendű, XXVII. rendű, XXIX. rendű, XXX. rendű, XXXI. rendű, XXII. rendű, és XXXIII. rendű. vádlottakkal szemben helybenhagyja. XV. rendű vádlottal szemben az elsőfokú eljárás során felmerült 1.000.420,- (egymilliónégyszázhúsz) forintot, illetve a másodfokú eljárás során felmerült 38.100,- (harmincnyolcezerszáz) forint bűnügyi költséget az állam viseli. A másodfokú eljárás során felmerült további 533.520,- (ötszázharmincháromezer-ötszázhúsz) forint bűnügyi költségből 82.630,- (nyolcvankettőezer-hatszázharminc) forintot IV. rendű, 101.160,(százegyezer-százhatvan) forintot VIII. rendű, 82.630,- (nyolcvankettőezer-hatszázharminc) forintot XVI. rendű, 55.190,- (ötvenötezer-százkilencven) forintot XIX. rendű, 101.530,- (százegyezerötszázharminc) forintot XXII. rendű, 55.190,- (ötvenötezer-százkilencven) forintot XX. rendű, 55.190,- (ötvenötezer-százkilencven) forintot XXIII. rendű vádlott köteles az államnak megfizetni. Az ítélet ellen XV. rendű vádlott vonatkozásában fellebbezésnek van helye. I n d o k o l á s: A Fővárosi Törvényszék a 33 vádlottal szemben indult büntetőeljárásban egy vádlottal szemben nem hozott érdemi határozat, 3 vádlottra - XI. rendű, XIII. rendű, XVII. rendű - az ítélet az elsőfokú bíróság előtt jogerőre emelkedett, míg volt aki a fellebbezését visszavonta, ezért a Fővárosi Ítélőtábla
17. alszámú végzésével
18. június
19. napján megállapította vele szemben az ítélet jogerőre emelkedését. X. rendű vádlott tekintetében a Fővárosi Törvényszék
20. január
21. napján kelt és jogerős
22. alszámú ítéletével hozott marasztaló határozatot, és a VIII. rendű vádlottnak nyújtott bűnpártolás vétsége miatt pénzbüntetésre ítélte. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú felülbírálatával 27 vádlottat érintett. A Fővárosi Törvényszék 23.B.142/2008/
23. számú - számos tárgyalási nap alapján meghozott - és
24. december
25. napján kihirdetett ítéletével: I. rendű vádlottat a Btk.
26. §

(6)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés a/ pontja szerinti bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette miatt 7 év - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre, 7 év közügyektől eltiltásra és 700.000,- forint pénzbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy büntetés 2/3-a részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Az előzetes fogvatartásban eltöltött időt beszámította a kiszabott büntetésbe. Továbbá rendelkezett a pénzbüntetés átváltoztatási kulcsáról, a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére. II. rendű vádlottat a Btk. 396. §

(6)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés a/ pontja szerinti bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette miatt 3 év - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy büntetés fele részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. III. rendű vádlottat a Btk. 396. §

(6)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés a/ pontja szerinti bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette miatt 6 év - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy büntetés 2/3-a részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Az előzetes fogvatartásban eltöltött időt beszámította a kiszabott büntetésbe. IV. rendű vádlottat a Btk. 396. §

(6)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés a/ pontja szerinti költségvetési csalás bűntette miatt 5 év 6 hónap - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy büntetés 2/3-a részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Az előzetes fogvatartásban eltöltött időt beszámította a kiszabott büntetésbe. V. rendű vádlottat a Btk. 396. §

(6)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés a/ pontja szerinti bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette miatt 1 év szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy büntetést elrendelése esetén börtönben kell végrehajtani, és a 2/3-ad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. VI. rendű vádlottat a Btk. 396. §

(6)bekezdésébe ütköző és a

(4)bekezdés b/pont II fordulata szerinti költségvetési csalás bűntette miatt 2 év 6 hónap - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre, 3 év közügyektől eltiltásra és 200.000,- forint pénzbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy büntetés 2/3-a részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a pénzbüntetés átváltoztatási kulcsáról a meg nem fizetés esetére. VII. rendű vádlottat a Btk. 396.§

(6)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés b/ pont II. fordulata szerinti költségvetési csalás bűntette miatt 5 év - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy büntetés 2/3-a részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. VIII. rendű vádlottat a Btk. 396. §

(6)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés b/ pont II. fordulata szerinti költségvetési csalás bűntette miatt 5 év - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy büntetés 2/3-a részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. XI. rendű vádlottat a Btk. 396. §

(6)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés b/ pont II. fordulata szerinti költségvetési csalás bűntette miatt 5 év - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre, 5 év közügyektől eltiltásra és 300.000,- forint pénzbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy büntetés 2/3-a részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Az előzetes fogvatartásban eltöltött időt beszámította a kiszabott büntetésbe. Rendelkezett a pénzbüntetés átváltoztatási kulcsáról a meg nem fizetés esetére. XII. rendű vádlottat a Btk. 396. §

(6)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés a/ pontja szerinti bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette miatt 6 év - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre, 6 év közügyektől eltiltásra és 400.000,- forint pénzbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy büntetés 2/3-a részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a pénzbüntetés átváltoztatási kulcsáról a meg nem fizetés esetére. XV. rendű vádlottat a Btk. 396. §

(6)bekezdésébe ütköző és az

(4)bekezdés b/ pont II. fordulata szerinti bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette miatt 3 év - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy büntetés 2/3-a részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. XVI. rendű vádlottat a Btk. 396. §

(6)bekezdésébe ütköző és a

(4)bekezdés b/ pont II. fordulata szerinti bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette miatt 2 év - börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a büntetést elrendelése esetén börtönben kell végrehajtani, és 2/3-a részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. XVIII. rendű vádlottat az 1978. évi IV. törvény 311. §

(1),

(3)bekezdés a/ pontja szerinti jövedékkel visszaélés bűntette miatt - mint visszaesőt - 1 év 6 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a büntetés letöltésének ¾ -ed része után bocsátható feltételes szabadságra. XIX. rendű vádlottat a Btk. 396. §

(6)bekezdésébe ütköző és az

(4)bekezdés b/ pont II. fordulata szerinti társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntette miatt 2 év szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a büntetést börtönben kell végrehajtani és annak elrendelése esetén a vádlott a 2/3-a rész kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. XX. rendű vádlottat a Btk. 396. §

(6)bekezdésébe ütköző és az

(4)bekezdés b/ pont II. fordulata szerinti társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntette miatt 2 év 4 hónapi - börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy büntetés 2/3-a részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. XXI. rendű vádlottat az ellene a Btk. 396. §

(6)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés a/ pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntette miatt emelt vád alól felmentette. XXII. rendű vádlottat a Btk. 396. §

(6)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés a/ pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette miatt 1 év 5 hónap - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte, amelyet elrendelése esetén börtönben kell végrehajtani. Az elrendelés esetén a büntetés 2/3-ad részének kitöltése után bocsátható a vádlott feltételes szabadságra. XXIII. rendű vádlottat a Btk. 396. §

(6)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés a/ pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette miatt 1 - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte, amelyet elrendelése esetén börtönben kell végrehajtani. Az elrendelés esetén a büntetés 2/3-ad részének kitöltése után bocsátható a vádlott feltételes szabadságra. XXIV. rendű vádlottat a Btk. 396. §

(6)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés a./ pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntette miatt 5 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 6 év közügyektől eltiltásra és 300.000,- pénzbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy büntetés 2/3-a részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Az előzetes fogvatartásban eltöltött időt beszámította a kiszabott büntetésbe, és rendelkezett pénzbüntetés átváltoztatási kulcsáról a meg nem fizetése esetére. XXV. rendű vádlottat a Btk. 396. §

(6)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés a/ pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette miatt 2 év - végrehajtásában 4 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte, amelyet elrendelése esetén börtönben kell végrehajtani. Az elrendelés esetén a büntetés 2/3-ad részének kitöltése után bocsátható a vádlott feltételes szabadságra. Az előzetes fogvatartásban eltöltött időt beszámította a kiszabott büntetésbe. XXVI. rendű vádlottat a Btk. 396. §

(6)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés a./ pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntette miatt 5 év 8 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 6 év közügyektől eltiltásra és 500.000,- pénzbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy büntetés 2/3-a részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Az előzetes fogvatartásban eltöltött időt beszámította a kiszabott büntetésbe, és rendelkezett pénzbüntetés átváltoztatási kulcsáról a meg nem fizetése esetére. XXVII. rendű vádlottat a Btk. 396. §

(6)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés a./ pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntette miatt 5 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 5 év közügyektől eltiltásra és 300.000,- pénzbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy büntetés 2/3-a részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Az előzetes fogvatartásban eltöltött időt beszámította a kiszabott büntetésbe, és rendelkezett pénzbüntetés átváltoztatási kulcsáról a meg nem fizetése esetére. XXIX. rendű vádlottat a Btk. 396. §

(6)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés a./ pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntette miatt 5 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 5 év közügyektől eltiltásra és 300.000,- pénzbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy büntetés 2/3-a részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra, és rendelkezett pénzbüntetés átváltoztatási kulcsáról a meg nem fizetése esetére. XXX. rendű vádlottat a Btk. 396. §

(6)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés b./ pont II. fordulata szerint minősülő társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntette miatt 5 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 5 év közügyektől eltiltásra és 300.000,- pénzbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy büntetés 2/3-a részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra, és rendelkezett pénzbüntetés átváltoztatási kulcsáról a meg nem fizetése esetére. XXXI. rendű és - helyesen - XXXII. rendű vádlottat az ellenük a Btk. 396. §

(6)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés a./ pont szerint minősülő folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette miatt emelt vád alól felmentette. XXXIII. vádlottat a Btk. 396. §

(6)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés b./ pont II. fordulata szerint minősülő társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntette miatt 5 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 5 év közügyektől eltiltásra és 150.000,- pénzbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy büntetés 2/3-a részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra, és rendelkezett pénzbüntetés átváltoztatási kulcsáról a meg nem fizetése esetére. Az elsőfokú bíróság az I.r. vádlott tulajdonában álló és az ítéletben felsorolt ingatlanok zár alá vételét megszüntette és vagyonelkobzást rendelt el. Vagyonelkobzást rendelt el még a lefoglalt készpénzek tekintetében is. Rendelkezett továbbá a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész - az ítélet kihirdetésekor - az V. rendű vádlott terhére a váddal egyező tényállás és súlyosabb jogi minősítés miatt, a XXI. rendű vádlott, a XXXI. rendű vádlott és a XXXII. rendű vádlott terhére bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett fellebbezést jelentett be, a többi vádlott vonatkozásában három nap gondolkodási időt tartott fenn a nyilatkozatra. Ezt követően írásban I. rendű, II. rendű, III. rendű, VI. rendű. VIII. rendű, XI. rendű, XII. rendű, XX. rendű és XXIV. rendű vádlottal szemben súlyosításért, a végrehajtható szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamának felemelése végett; IV. rendű vádlott tekintetében téves jogi minősítés miatt a Btk. 396. §

(6)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés a./ pontja szerint minősülő különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette és a további 1 rb. a

(4)bekezdés a./ pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett nagyobb vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettének a megállapítás végett, valamint a kiszabott büntetés súlyosításáért; VII. rendű vádlott terhére büntető anyagi jogszabálysértés miatt, súlyosabb jogi minősítés érdekében, üzletszerűen elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette és bűnsegédként üzletszerűen elkövetett jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettének megállapítása végett; XIX. rendű vádlottal szemben súlyosításért, végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől való eltiltás mellékbüntetés kiszabása végett; XXV. rendű vádlottal szemben súlyosításért, a felfüggesztés próbaidejének emelése végett; XXVI. rendű, XXVII. rendű, XXIX. rendű, XXX. rendű és XXXIII. rendű vádlottal szemben a vád szerinti tényállás és abban bűnösség megállapítása végett, a végrehajtandó szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás mértékének emelése végett; illetőleg XXX.r. és XXXIII. e. vádlott tekintetében társtettesként, a különösen jelentős mértékű vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettének megállapítása érdekében is. A másodfokú eljárással érintett vádlottak közül XV. r., XVI. r., XVIII. r., XXII. r. és XXIII. r. vádlottakkal szemben tudomásul vette az ítéletet. I. rendű vádlott és védője felmentésért, II. rendű vádlott és védője felmentésért, másodlagosan enyhítésért, III. rendű vádlott és védője felmentésért, IV. rendű vádlott és védője felmentésért, V. rendű vádlott és védője 3 nap gondolkodási időt tartott fenn, majd a vádlott védője felmentésért illetve enyhítésért VI. rendű vádlott és védője felmentésért, a védő enyhítésért is, VII. rendű vádlott és védője felmentésért, másodlagosan enyhítésért, VIII. rendű vádlott és védője felmentésért, XI. rendű vádlott és védője enyhítésért, a védő felmentésért is, XII. rendű vádlott és védője a jogi minősítés megváltoztatása érdekében és a vagyonelkobzás miatt XV. rendű vádlott és védője felmentés, másodlagosan enyhítés végett, XVI. rendű vádlott és védője felmentés, a vádlott enyhítés végett is, XVIII. rendű vádlott és védője felmentésért, XIX. rendű vádlott és védője 3 nap gondolkodási időt tartott fenn, majd a vádlott a vád elejtésért, illetve enyhítésért XX. rendű vádlott védője felmentésért, XXII. rendű vádlott és védője felmentésért, XXIII. rendű vádlott és védője felmentésért, XXIV. rendű vádlott és védője felmentésért, XXV. rendű vádlott és védője felmentésért, XXVI. rendű vádlott és védője felmentésért, másodlagosan enyhítésért, XXVII. rendű vádlott és védője felmentésért, a védő enyhítésért is XXIX. rendű vádlott és védője felmentésért, másodlagosan enyhítésért, XXX. rendű vádlott és védője felmentésért, a védő enyhítésért is, XXXIII. rendű vádlott és védője felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.183/2015/I-II. számú átiratában - és képviselője a másodfokú nyilvános ülésen - a fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn. A felmentéssel érintett XI. rendű, XXXI. rendű és XXXII. rendű vádlottal szemben az indokolási kötelezettség nem teljesítése, míg V. rendű, XXX. rendű, XXVI. rendű, XXVII. rendű és XXIX. rendű vádlott esetében azonos okból, továbbá iratellenes megállapítások, illetve a szoros személyi és tárgyi összefüggés miatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a Fővárosi Törvényszék új eljárásra való utasításért tartotta fenn. A további vádlottak tekintetében az elsőfokú ítéletet megalapozottnak, a bűnösségre vont következtetést okszerűnek értékelte. Ellenben anyagi jogszabályt sértőnek tartotta a kiszabott enyhe mértékű fő-és mellékbüntetéseket, és a II. rendű vádlott büntetés kiszabásánál az enyhítő szakasz alkalmazását, amely az ítélet belső arányosságát megtöri. I. rendű és XII. rendű vádlott esetében úgy találta, hogy nem mellőzhető a foglalkozástól eltiltás kiszabása. Helyesnek tartotta XVI. rendű, XXII. rendű és XXIII. rendű vádlottal szemben a kiszabott büntetés mértékét és a végrehajtás próbaidőre való felfüggesztését. Ellenben indokolatlanul enyhének értékelte XX. rendű és XIX. rendű vádlottak törvényi minimumban megállapított és próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztését, míg XXV. rendű vádlott esetében a próbaidőt indokolatlanul rövid tartamban való meghatározását. Kifejtette, hogy I. r. vádlott tekintetében tévesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor nem a valamennyi tulajdonában álló ingatlanra nézve rendelte el a vagyonelkobzást. Az előzőekre figyelemmel a már korábban megjelöltek szerinti hatályon kívül helyezésre vonatkozó indítványán túl, az elsőfokú ítélet Be. 372. §

(1)bekezdése szerinti megváltoztatására tett indítványt. I. rendű vádlottal szemben a főbüntetések és a mellékbüntetés tartamának emelését, a gazdasági társaság ügyvezető foglalkozástól való eltiltás alkalmazását és valamennyi ingatlan tekintetében vagyonelkobzást; II. rendű vádlott esetében az enyhítő szakasz alkalmazása nélküli súlyosabb fő- és hosszabb mellékbüntetés kiszabását; III. rendű, IV. rendű, VII. rendű, VIII. rendű VI. rendű. XI. rendű és XXIV. rendű vádlottal szemben súlyosabb, a középmértéket elérő mértékű szabadságvesztés és hosszabb tartamú mellékbüntetés, VI. rendű. XI. rendű és XXIV. rendű vádlott tekintetében súlyosabb pénzbüntetés kiszabását is; XII. rendű vádlottal szemben a főbüntetések és a mellékbüntetés mértékének súlyosítását, valamint a gazdasági társaság ügyvezető foglalkozástól való eltiltás alkalmazását; XIX. rendű vádlottal szemben a reá irányadó büntetési tétel középmértéke szerinti végrehajtandó börtönbüntetés és közügyektől eltiltás kiszabását; XX. rendű esetében hosszabb tartamú, középmértéket célzó főbüntetést és hosszabb közügyektől eltiltást; XXV. rendű vádlottal szemben a próbaidő tartamának felemelését, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását, az első fokú eljárásban felmerült bűnügyi költségre vonatkozásában hatályon kívül helyezést és a különleges eljárás lefolytatását indítványozta. Az I. rendű vádlott védője írásban is benyújtotta fellebbezésének indokolását, amelyben a felmentésre irányuló fellebbezést fenntartotta, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezése végett is előterjesztette, majd a nyilvános ülésen harmadlagosan bizonyítás felvételére és a vagyonelkobzás mellőzésére is indítványt tett. Kifejtette, hogy a bizonyítási eljárás adatai nem adnak választ arra, hogy kik voltak a jövedéki termék előállítói, kik voltak a jövedéki orgazdák, mi történt az

1. sz. Kft. pénztárszalagján észlelt különbözettel, nem lett meghatározva a jövedéki termék vámtarifaszáma, a jövedéki termék pontos típusa. A könyvszakértői bizonyítás nem lett kimerítve, és elmaradt az Etanollal kapcsolatban álló gazdasági társaságok könyvelési anyagának vizsgálata. Hasonlóan nem terjedt ki a bizonyítás arra, hogy fizikailag egyáltalán lehetséges-e a denaturált termékek visszaalakítása, hogy egészségügyi szempontból alkalmas-e a létrejött végtermék emberi fogyasztásra, valamint milyen mennyiségű anyag került visszaalakításra, továbbá az sem került feltárásra, hogy miként alakult a denaturált termék továbbértékesítése, amely külföldre is irányulhatott. Iratellenesnek minősítette az ítéletben megjelölt 92 térfogatszázalékot, és álláspontja szerint nem kerültek feltárásra a visszaalakító módszerek sem. Továbbmenően a személyi bizonyítékok felhasználását kifogásolta. Különösen az együttműködő gyanúsítottak szavahihetőségének, továbbá az
2. sz. tanú, és II. r. vádlott vallomásának a felhasználását. A titkos információgyűjtés tekintetében az indítvány megismerhetőségének a hiányát kifogásolta, a megyei bíróság engedélyéből a telefonszámokra való utalást, illetőleg a célhoz kötöttség bekövetkeztét, majd mindezekre figyelemmel, az előbbiek kirekesztését indítványozta a bizonyítékok köréből. Az ingatlanokra vonatkozó ítéleti rendelkezés kapcsán azt taglalta, hogy I. r. vádlott legális jövedelme alapot adott azok megszerzésére, a le nem számlázott nyereség tekintetében utóbb önrevízióval élt, így legális módon jutott azok tulajdonába, ezért a vagyonelkobzás mellőzését és a zár alá vétel megszüntetését indítványozta. A nyilvános ülésen az ügyészi indítványra reagálva annak a meggyőződésnek adott hangot, hogy nincs lehetőség az ügy szelektív hatályon kívül helyezésére, és azt is kijelentette, hogy nem zárja ki a külföldi értékesítést, az illegálisan is megtörténhetett, ekként reagálva az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatos álláspontjára. Összefoglalva a három fenti indítványát tartotta fenn. II. rendű vádlott védelmében is benyújtotta a védő írásban a fellebbezés indokolását, amelyben az elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a minősítés megváltoztatása mellett enyhítésért bejelentett fellebbezését fenntartotta, a nyilvános ülésen az enyhítésre vonatkozó indítványát lényeges enyhítés kitétellel egészítette ki. Kifejtette, hogy nincsen kétséget kizáró és számszerűsíthető adat arra, hogy ki, hol, mikor, milyen mennyiségű jövedéki terméket állított elő, és annak mi lett a további sorsa, és e történések és védence tevékenysége között milyen ok -okozati összefüggés áll fenn. A hátrány mértéke tényként nem állapítható meg, csak becsülhető. Ebből pedig nem vonható törvényes és megalapozott következtetés a vádlottak bűnösségére. Mivel bizonytalan az előállított jövedéki termék mennyisége, az előállító személye, ezért II. r. vádlott nem tudta, hogy az elkövető bűncselekményt követ el és nem nyújtott büntetendő módon segítséget, nem tudott kifejteni sem pszichikai, sem fizikai bűnsegélyt. Vitatta az ítélet azon megállapítását, hogy az I. és a II. rendű vádlott tudata átfogta, hogy a vásárlók az anyagot jövedéki termékké alakítják vissza, és így értékesítik. Utalva a telefon lehallgatásokra kifejtette, hogy védence csak egy alkalommal, az
3. sz. tanúval folytatott olyan tartalmú beszélgetést, amely az anyag visszaalakítására utalt, és álláspontja szerint
4. sz. tanú vallomásának hitelessége kétséges, ahogy valóságtartalma is, azt nyílt provokációnak minősítette. Kifogásolta, hogy
5. sz. tanú vallomását az elsőfokú bíróság úgy fogadta el, hogy annak nem adta megfelelő indokát. Kiemelte, hogy II. r. vádlott törvénytelen eljárásra vonatkozó sejtése - erre vonatkozó vallomása - a le nem könyvelt összegekre és a visszakapott, majd átírt és megsemmisített, eredeti dokumentációra vonatkozott. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság értékelés nélkül rótta védence terhére, hogy nála találták meg a
6. sz. Kft. és a
7. sz. Kft. bélyegzőjét, továbbá, hogy az ügyben központi és lényegi szerepet kapott, hogy bizalmi ember volt, noha ez önmagában nem bűnösségi körülmény. Tényként emelte ki, hogy az anyag értékesítése nem keletkeztetett jövedék adófizetési kötelezettséget. Továbbá azt, hogy a vevők különbözetet fizettek készpénzben, és hogy az anyagot a vásárlók egy része /
8. sz. tanú, XII. r. és III. r. vádlott/ változatlan formában adta tovább. Álláspontja szerint megalapozatlan, hogy védence bűnsegéd, mivel ugyanígy minősíti az ítélet a vevőkör jövedéki terméket elő nem állító képviselőit is. Kifogásolta, hogy
9. sz. és
10. sz. tanú véleményt és megérzést fogalmazott meg védence tudattartalmát illetően, amely nem lehet bizonyíték. Mindezekre figyelemmel kérte védence felmentését, míg a minősítés kapcsán arra utal, hogy az anyag alapanyag, ezért a Btk.
11. §

(1)bekezdése szerinti jövedékkel visszaélés elősegítése valósulhatott meg, amely enyhébb megítélést eredményez. A nyilvános ülésen kiegészítve ismételte meg a beadvány tartalmát és főként azt emelte ki, hogy az elsőfokú bíróság tévesen kezelte axiómaként védence tudattartalmát és elkövetési magatartását, hiszen ő mindössze adminisztrátor volt, miért kellett volna tudnia, hogy a forgalmazott anyagot milyen szándékkal vásárolják vagy adják el, és őt ennek segítésében milyen érdek vezette volna. Ugyanilyen axiómaként kezelte az elsőfokú bíróság az anyag anyagként való kezelését, ezért az alapanyagként történő minősítésre vonatkozó bizonyítást lesöpörte, noha ez alapozta volna meg a kedvezőbb jogi megítélést, az eltérő minősítést. III. rendű vádlott védelmében a védő a szóban bejelentett fellebbezést a nyilvános ülésen fenntartotta, azt a perbeszéddel egyidejűleg írásban is benyújtotta. E védő is annak az álláspontjának adott hangot, hogy az ítélet vagy alkalmas a felülbírálatra vagy nem, de az ügyészség részbeni hatályon kívül helyezésre vonatkozó indítványát nem tudja elfogadni, ezért maga is hatályon kívül helyezésre módosította a fellebbezés irányát, de másodlagosan eltérő tényállás megállapítása mellett, a felmentés érdekében is fenntartotta. A hatályon kívül helyezésre vonatkozó indítványát az eljárási szabálysértésekre alapította, csatlakozva a fentebb már kifejtett és a későbbiekben írt, de a nyilvános ülésen az írásban benyújtott és tartalmában a tárgyalás anyagává tett védőbeszédekben elhangzottakhoz, külön is utalva az indokolási kötelezettség megsértésére, és arra, hogy a szakértői bizonyítást azért mellőzte az elsőfokú bíróság, mert annak esetleges eredménye nem fért bele a koncepciójába. Hiányolta e védő is a vámtarifaszámot, a vegyész szakértői kirendelését, a térfogatszázalék meghatározást, a titkos információszerzés adatainak beemelését, az AB határozatának értelmezését, de azt is felvetette, hogy maga a vád sem törvényes, amit ugyan csak az elsőfokú bíróság előtt a perbeszédekben kezdtek a védők vitatni. Kiemelte, hogy védencével szemben csak a lehallgatás jelent bizonyítékot, de annak „virágnyelve" nem ad kellő támpontot a marasztaláshoz, az elsőfokú bíróság pedig túllépte a mérlegelés megengedett mértékét. Külön kiemelte, hogy egy évtized elteltével már nem lehet speciális prevencióról sem beszélni, egyben kérte a büntetések belső aránytalanságát erősítő ügyész indítvány elutasítását is. A IV. rendű vádlott védelmében eljáró védő a III. rendű védő által előadottakhoz csatlakozott. Továbbmenően kifejtette, hogy az ítélet nem ad magyarázatot arra, hogy a védence terhére rótt nagy mennyiségű anyag átalakítását miként tudta elvégezni, a tényleges tevékenységet nem tárta fel a törvényszék. Nem derült ki, hogy volt-e a IV. r. vádlottnak elegendő tőkéje az anyag beszerzéséhez, voltak-e megfelelő szakismeretei az átalakításhoz és volt-e felvevő piaca ilyen mennyiségnek. A tényállás hiányos, hipotéziseken nyugszik, utóbbin alapul a térfogatszázalék meghatározása is. Álláspontja szerint a védence terhére rótt elkövetési érték kizárólag a védence elmondásán alapul. A szakvélemény kapcsolódik a II. rendű vádlott vallomásához, ezért vitatta annak törvényesen beszerzett bizonyítékként való kezelését. Kiemelte, hogy szemben az elsőfokú bíróság indokolásával, ő nem dolgozik már este nyolckor, ezért a II. rendű vádlott kirendelt védőjétől sem volt ez elvárható. E védő is vitatta a lehallgatási anyag felhasználásának törvényességét, és az ügyészség azon indítványát, hogy a védencével szemben kiszabott szabadságvesztés mértéke anyagi jogszabályt sértően alacsony. A védő fellebbezésének irányát megváltoztatva azt elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése érdekében tartotta fenn, de másodlagosan fenntartotta a bejelentettel egyezően a felmentés végett előterjesztett perorvoslatát is. Az V. rendű vádlott védője fellebbezését a bejelentettel egyezően fenntartotta. Csatlakozott az I. rendű vádlott védőjéhez annyiban, hogy a vádpontok összefonódása miatt nem értelmezhető a hatályon kívül helyezésre vonatkozó ügyészi indítvány. Az elsőfokú bíróság részben osztotta az eljárásban felhozott érveit, ezért állapított meg csak egyetlen mozzanatot a védence terhére a vád tárgyává tett cselekményből. Kifejtette, hogy védence nem tudta megvalósítani a terhére rótt bűnsegédi magatartást, mert mind a járulékosság, mind a szándékosság, mind pedig az okozatosság követelménye hiányzik. Álláspontja szerint az V.r. vádlott terhére rótt egyetlen „letargoncázás" nem valósíthatott meg bűncselekményt, és az ő tekintetében hanganyag sem áll rendelkezésre, ezért felmentését indítványozta. A VI. rendű vádlott védője elsőként az elsőfokú ítélet tényállásának felderítetlen jellegét emelte ki, de a hangsúlyt a jogi kérdésekkel kapcsolatos álláspontjára helyezte. Az elsőfokú bíróság nem látta megállapíthatónak a folytatólagosságot, ellenben VI. r. vádlott cselekményét üzletszerűnek minősítette. A védő álláspontja szerint a törvényi egységként kezelt költségvetési csalás nem lehet üzletszerű, mert a 2015. évi 59. BH más értelmezést ad. A korábban anyagi halmazatot képező cselekmények jelenleg részcselekmények, és védence két eseti jellegű elkövetéssel vádolt. Az üzletszerűség figyelmen kívül hagyásával védence bűncselekménye lényegesebben enyhébben minősülne, és a büntetési tétel alsó határa egy évre csökkenne. Továbbmenően védőtársaival egyezően kifogásolta a titkos adatgyűjtés eredményének felhasználását, a jövedéki adó mértékét, számítását, a térfogatszázalék meghatározását, kiemelve, hogy egyetlen csepp tiszta szesz sem került védencétől lefoglalásra. Összességében eltérő jogi minősítés mellett enyhébb büntetés kiszabását indítványozta, enyhítő körülményként sorolta védence eltartási kötelezettségeit és az időmúlást. Ellenkező esetre az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. VII. rendű vádlott védelmében eljárt védő az írásban benyújtott fellebbezési indokolásban az elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért bejelentett fellebbezését fenntartotta. Kifejtette, hogy az ítélet tényállása értékesítést, illetőleg a szállításban és vásárlásban való közvetítést ró VII. r. terhére, de nem rögzíti tényállási elemként, hogy tudata átfogta, hogy ezzel legalább pszichikai bűnsegélyt nyújt a költségvetési csalás elkövetéséhez. Nincs bizonyítva, hogy tevékenységét annak a tudatában fejtette ki, hogy az ismeretlen személy a fagyállót alkohollá alakítja vissza, arra pedig különösen nincs bizonyíték, hogy az ismeretlen nem fizette meg az adót, az adófizetés pedig konkrét személyhez kötődik. Még közvetett bizonyíték sincs arra az ítéleti megállapításra, hogy VII. r. vádlottnak a körülményekből adódóan erről tudnia kellett. Kifogásolta a titkos információgyűjtés eredményének felhasználását a bizonyítási eljárásban. Összevetette az Alkotmánybíróság határozatát a BK véleményben foglaltakkal, és annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a Be. 605. §

(1)bekezdése nem alkalmazható arra az esetre, amikor egy jogszabályhely utólagosan megsemmisítésre kerül alkotmányellenes jellege miatt, még akkor sem, ha az nem visszamenőleges hatállyal történik. Részletesen elemezte a vonatkozó jogszabályokat, és azt indítványozta, hogy a lehallgatási jegyzőkönyveket az ítélőtábla rekessze ki a bizonyítékok köréből. A tanúvallomásokból nyerhető információk ellentmondásosak, arra sincs adat, hogy VII.r. vádlott az anyagból előállított szeszt szállította, ezért felmentésének van helye. A nyilvános ülésen az írásban beterjesztett tartalommal fenntartotta a fellebbezést, külön is utalva arra, hogy egyetért már korábban szólt védők azon kifogásával, hogy miért nincsenek a sofőrök, különösen

1. sz. tanú a vádlottak padján. A hatályon kívül helyezésre vonatkozó ügyészi indítvány elutasítása esetére az elsőfokú ítélet megváltoztatását és védence felmentését indítványozta. VIII. rendű vádlott védelmében írásban benyújtott fellebbezési indokolásban a védő az elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért bejelentett fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint a tényállás megalapozatlan. Nincs bebizonyítva, hogy védence szeszt állított elő és az sem, hogy
2. sz. tanú hová szállított, mivel csak egy személyt jelölt meg, akinek át kellett adni a szállítmányt. Ez akár
3. sz. tanú is lehetett, aki ellen ugyancsak foganatosítottak eljárási cselekményt. Az újfehértói lefoglalással érintett ingatlan használatát és birtoklását X. rendű vádlott elismerte és ezt alátámasztotta
4. sz. tanú vallomása is. Az átkutatott ingatlan az édesanyjának is címe és a két testvéréé, ezért ez nem bizonyíték. Ahogy arra sincs bizonyíték, hogy ő volt a megrendelője az anyagnak, sem arra, hogy ő készített belőle jövedéki terméket. Nem köti össze semmi VIII. r. vádlott személyét VII. r. vádlottal és III. r. vádlottal. Kifogásolta, hogy nem került meghallgatásra a megrendelőként szereplő
5. sz. tanú. Kérte még betegségét figyelembe venni, és ehhez mellékelt egy orvosi igazolást, amely a Debreceni Kórház Központ ambuláns lapja. Ebből kitűnően
6. február 8-án fulladásos tünetekkel jelentkezett, amelyre gyógyszert kapott, az igazolás kiállításának a napján
7. augusztus 29-én kontrollra jelentkezett és ott rögzítették, hogy fulladása megszűnt. A nyilvános ülésen eljáró védő elsőként az emelte ki, hogy a jelentős időmúlás miatt az ügyészi súlyosítást célzó fellebbezés nehezen értelmezhető, egyben utalt az ítélet belső arányaira is. Továbbmenően kifogásolta a titkos információszerzés eredményének és a sofőr vallomásából származó információk felhasználását, az ezekre alapított tényállást megalapozatlannak, az indokolási kötelezettség teljesítését hibásnak találta, ezért az ítéletet nem tartotta alkalmasnak a másodfokú felülbírálatra. Erre figyelemmel az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére tett indítványt, de másodlagosan védence felmentését kérte. XI. rendű vádlott védője írásban benyújtott fellebbezési indokolásában a felmentésért, másodlagosan enyhítésért bejelentett fellebbezést fenntartotta. Kifejtette, hogy az ítélet felderítetlen, a mérlegelés túlhaladja a mérlegelési lehetőségeket, a tényállás hiányos, helytelen, a könyvszakértői vélemény is hiányos, feltételezéseken alapszik. Az eredeti okiratok hiányában csak valószínűsíthető, hogy a
8. sz. Kft. részére 106 ezer liter fagyásgátló került kiadásra. Az a körülmény, hogy a védence vitte ezt el teljes mennyiségben nem bizonyított, az pedig végképp nem, hogy ezt a vádlott átalakította és értékesítette. Kiemelte, hogy a házkutatás során nem találtak aktív szenet a tanyán, azt pedig nem fogadta el, hogy a vegyész szakvélemény tartalma alapján a bíróság a védence terhére vette figyelembe, hogy az anyag glikolja egyezett a tanyán lefoglalt szeszes ital glikoljával; a lefoglalt 1030 literből, pedig nem lehet következtetés vonni 106 ezer liter előállítására. Kifogásolta, hogy a bíróság a védence terhére értékelte a
9. sz. Kft. szénvásárlására vonatkozó adatát. Mindezekre figyelemmel felmentést kért. A lehallgatási anyagok törvényességét is vitatta, mert sem a célhoz kötöttség sem a haladéktalanság nem valósult meg. Ha mégis figyelembe venné a bíróság, akkor is csak 25 ezer literre adna információt, amely 44 millió forint körüli elkövetési értéke miatt enyhébben minősülne, és mivel az üzletszerűség sem lenne megállapítható a bűncselekmény a

(3)bekezdés a/ pontja szerint lenne értékelendő. Erre figyelemmel enyhítést célzó fellebbezését végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazásában jelölte meg. A nyilvános ülésen csatlakozott védőtársai ítéletet érintő támadásához, amelyek álláspontja szerint hatályon kívül helyezéshez kell, hogy vezessenek. Külön kiemelte, hogy XI. r. vádlott vonatkozásában hiányzik annak megállapítása, hogy hová lett a bűncselekmény tárgya. Fel kellett volna tárni a vevőket, az értékesítési láncolatot, azt, hogy hol van az átalakított szeszes ital. Az sem zárható ki, hogy a Balu átalakítás nélkül elhagyta az országot. Kiemelte, hogy a

1. sz. Kft. szállításai nem biztos, hogy védencéhez köthetőek, mert azok ugyanígy köthetőek
2. sz. tanúhoz is, de harmadik személy sem kizárható. Csak II. r. vádlott vallomása köti védencéhez e céget, és e vallomást ki kell zárni a bizonyítékok köréből. E tekintetben csatlakozott az ezt szorgalmazó védők okfejtéséhez, ahogy a titkos anyag kezelésével, a szakvélemény adataival és a jövedéki adó mértékével kapcsolatosan is. Kifogásolta, hogy nem minden anyagot ismerhettünk meg, és lehet, hogy a mentő körülmények abban találhatóak, ami sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot. Végezetül kifejtette, hogy az ítélet megalapozatlansága nem küszöbölhető ki, ezért fellebbezésének irányát megváltoztatta, az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését kérte, és másodlagosan a védence felmentését, illetőleg a büntetés enyhítését, kiemelve, hogy védence a hosszú időmúlás alatt nem volt büntetve. XII. rendű vádlott védője a fellebbezést a bejelentettel egyezően fenntartotta. Kifejtette, hogy a Btk.
3. § alkalmazásával a bűncselekményt a
4. évi C. törvény 311/B§-a szerinti Jövedékkel visszaélés elősegítéseként kell értékelni, és a büntetési tételkerethez igazodva enyhébb büntetést kell kiszabni, ennek érveit a II. rendű védő érveivel egyező tartalommal indokolta meg. Fenntartotta a vagyonelkobzás miatt előterjesztett perorvoslatát is, mert álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által elvont pénzösszeg a védence által ügyvezetett gazdasági társaságot illette, és a jogi személlyel szembeni intézkedésre nem tett az ügyészség indítványt. Kiemelte még, hogy a védence terhére írt rendkívüli forgalmat a cég vezetésének észlelnie kellett volna, és a mennyiség az ország szeszfogyasztásának nagy részét lefedné, ami nem lehet reális. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság maradéktalanul magáévá tette az ügyészség álláspontját, tényállását, indokait, ezért hiányzik az eltérő minősítés elutasításának megfelelő indokolása. Összességében a jogi minősítés megváltoztatásával a kiszabott büntetés jelentős enyhítését indítványozta. XV. rendű vádlott védője a felmentés, másodlagosan enyhítés végett bejelentett fellebbezését fenntartotta, egyben a hatályon kívül helyezés érdekében előterjesztett ügyészi indítvány elutasítását kérte. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a lehallgatási anyagra alapította védence bűnösségét, amely - ahogy arra az elsőfokú ítélet is utal - nem elegendő, és bár más bizonyítékokat is megjelöl az elsőfokú bíróság, azok részletesen kifejtett összevetése elmaradt, ezért a törvényszék az indokolási kötelezettségét nem teljesítette. Álláspontja szerint az ítélet megalapozatlan, mert nem taglalja a keretjogszabályban körülírt feltételeket, nem jelöl meg vámtarifaszámot, nem minősíti/határozza meg pontosan a létrejött jövedéki termék fajtáját. Kifogásolta a szeszes ital megjelölést, mert ezt a fogalmat nem ismeri a jövedéki törvény. A jogi minősítés körében vitatta az üzletszerűség megállapíthatóságát, és kiemelte, hogy XV. r. vádlott nem bukott meg, hanem egyszerűen abbahagyta a tevékenységet. Elsődlegesen védence felmentésére tett indítványt, másodlagosan az üzletszerűség mellőzése miatt enyhébb jogi minősítésre és végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására, de annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy a kiszabott büntetés az elsőfokú bíróság jogi minősítése mellett is eltúlzott mértékű, figyelemmel a jelentős időmúlásra és a vádlott törvénytisztelő életmódjára, életkorára. XVI. rendű vádlott védője perbeszédében védő társaihoz hasonlóan vitatta a titkos információgyűjtés adatainak felhasználhatóságát, majd kifejtette, hogy védence tekintetében egyébként is csak két beszélgetés áll rendelkezésre, amelyből nem olvasható ki az elsőfokú bíróság következtetése. Vitatta a bizonyítékok értékelését és a védence tudattartamára vont és marasztaló határozat meghozatalát eredményező következtetést. Mindezekre figyelemmel védence felmentését indítványozta, de a fellebbezését kiterjesztette másodlagosan az ügy hatályon kívül helyezése végett is. XVIII. rendű vádlott védője a fellebbezését azzal egészítette ki, hogy azt hatályon kívül helyezés érdekében is előterjesztette. Álláspontja szerint két lehallgatási anyag alapozta meg a védence marasztalását, ráadásul a második beszélgetés a megrendelés lemondását tartalmazta. A tényállás nincs felderítve, nincs körüljárva az elkövetői magatartás, ezért védence felmentését, másodlagosan pedig az ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. XIX. rendű és XX. rendű vádlott védője a lehallgatási anyag felhasználásának törvényességét, majd az abból feltárt adatokra alapított tényállás helyességét vitatta. Álláspontja szerint nem derül ki, hogy mikor kezdték meg a vádlottak, mint társtettesek az elkövetői magatartást megvalósítását, abból pedig, hogy a XX. rendű vádlott kölcsönadta a céges kocsit nem lehet következtetéseket levonni, ezért a logikai lánc üres, nincs olyan tény, amely védencei bűnösségét bizonyítaná. Erre figyelemmel e két vádlott felmentését, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. XXI. rendű vádlott védője annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az elsőfokú bíróság feltárta a védence vonatkozásában rendelkezésre álló bizonyítékokat és az indokolási kötelezettségét is megfelelően teljesítette, ezért az ítélet megalapozott, a felmentő rendelkezés helyénvaló, annak helybenhagyását és a hatályon kívül helyezésre irányuló ügyészi indítvány elutasítását kérte. XXII. rendű vádlott védelmében az írásban benyújtott fellebbezés indokolása kifejtette, hogy a vádlott a bűncselekményt nem követte el. Megalapozatlan az ítélet tényállása, hogy anyagot átalakított jövedéki termékké. Nem nyert bizonyítást, hogy egyáltalán létrejött jövedéki termék. A bíróság megfosztotta a vádlottat a védekezés lehetőségétől, mert bizonyítási indítványainak nem adott helyt. A nyomozás során szóbeli ígéretet kapott újabb kihallgatásra, de többé nem idézték. A bíróság a tényállást a vád szószerinti átvételével állapította meg, és az
5. oldalon még az elírt várost sem javította. Nincs bizonyíték a
6. november 4-i kiszállítás megtörténtének tényére. Hangoztatta, hogy a megvett Balut felhasználta, abból nem lett jövedéki termék. Kifogásolta, hogy nem rendeltek el a hangja azonosítására szakértőt, noha a testvére hangjával téveszthető, és tájszólása sem egyedi a környéken. A megfogalmazott minőségi kifogásokat a sablonok mosásakor észlelték az alkalmazottai. A szesz rendelés kapcsán arra hivatkozott, hogy az a kocsmárosi minőségében történt. Összességében a felmentés iránt bejelentett fellebbezését az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése végett is előterjesztette, a felmentésre tett indítvány fenntartása mellett. A nyilvános ülésen kifejtett védői álláspont szerint a tényállás nincs felderítve, a bíróság maradéktalanul magáévá tette az ügyész vádiratát és kiindulását abból, hogy az anyag teljes egészében átalakult jövedéki termékké. Nincs felderítve a termék átalakításának aránya, mennyisége, az összetevői, a vámtarifa besorolása, az alkoholszázaléka, noha enélkül adócsalás nem bírálható el. A védence a megvett anyagot sablonok mosására használta, és az ezzel kapcsolatos bizonyítási indítványai a törvényszéken lesöpörtettek. Védence vitatta a hozzá kötött telefonszám használatát, és azt, hogy az ő hangját hallották a tárgyaláson meghallgatott hanganyagban. Utóbbi bizonyítására szakértő kirendelését kérte, de ezt egy „huszárvágással" mellőzte az elsőfokú bíróság, mert „ő az empirikus módszereknek a mestere" és maga is meg tudta állapítani, hogy XXII. r. vádlott hangját hallja. Mindezekre figyelemmel védence felmentését, másodlagosan az ügy hatályon kívül helyezését indítványozta. XXIII. rendű vádlott védelmében eljárt védő azt emelte ki, hogy védence tekintetében kirekesztésre kerültek a titkos eszközök a bizonyítékok köréből, ezért semmi nem bizonyítja a terhére rótt elkövetést. A vádlott segített XXII. r. vádlottnak, de nem bűncselekmény elkövetésében, hanem csak a szállításban. A lefoglalt tartályok nagyságából nem lehet visszakövetkeztetni a mennyiségre, és a titkos megfigyelésen tapasztalt gépkocsi cseréből sem csak a bűnös tudattartalomra lehet következtetni. Ezért védence felmentését indítványozta. XXIV. rendű vádlott védelmében eljárt védő a felmentés, másodlagosan enyhítés végett előterjesztett fellebbezését kiterjesztette az ítélet hatályon kívül helyezése érdekében is. Kifejtette, hogy védence büntetőjogi felelősségének az alapja
7. sz. tanú és II. r. vádlott vallomása, amelyek kirekesztését kérte a már ismertetett okokból. Kifogásolta
8. sz. tanú meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványának mellőzését és az indokok hiányát az elsőfokú ítéletből. Továbbra is utalt az anyag külföldre való szállítására, kifejtve, hogy az illegálisan is történhetett, ezért nem foghat helyt az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatban kifejtett álláspontja. Aggályosnak tartotta
9. sz. tanú tanúvallomását, mivel e tanú nem ismerte fel védencét a tárgyaláson. A lefoglalással érintett és védencének kiadott telefonokkal kapcsolatban azt adta elő, hogy azok
10. sz. tanú tulajdonát képezik. A házkutatással kapcsolatban azt fejtette ki, hogy az nem egyenlő a tettenéréssel, az ott folyó tevékenység nem bizonyíték XXIV. r. vádlottal szemben. Mindezekre figyelemmel elsődlegesen védence felmentését, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését kérte. XXV. rendű vádlott védelmében védője a felmentésre irányuló fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az ítélet megalapozatlan, a levont következtetések helytelenek. Védence bérleti szerződést kötött az időközben elhunyttal, vele szemben konkrét terhelő adat nincs, tudattartalmára pedig nem lehet életszerűségi következtetéseket levonni. XXVI. rendű vádlott és XXIX. rendű vádlott védelmében a védő az előterjesztett fellebbezést akként módosította, hogy elsődlegesen a vádlottak felmentése, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítás végett tartotta fenn. A felmentés indokaként az ítélet megalapozatlanságát jelölte meg. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat törvénysértően mérlegelte és értékelte. A bizonyítási indítványok elutasítása miatt az ügy felderítetlen maradt, illetve hiányos. Álláspontja szerint a II. rendű vallomása más bizonyítékkal nem ellenőrizhető, noha fontos szerepet kapott a könyvszakértő megállapításainál, és véleménye szerint a II. rendű vádlott az elmondottakat félelmében mondta, tartva az előzetes letartóztatástól, miközben a védelemhez való joga sérült. Álláspontja szerint a védenceinek felrótt mennyiség eltúlzott, néhány ember képtelen ilyen mennyiségű szesz feldolgozására, az értékesítési láncolat végfelhasználói pedig felderítetlenül maradtak. Vitatta a felrótt mennyiséget is, mert álláspontja szerint az nem haladhatta meg az 52ezer litert. Vitatta a szesztartalom ítéleti meghatározását is, valamint XXVI. rendű vádlott köthetőségét a két gazdasági társasághoz, továbbá
11. sz. és
12. sz. tanú tanúvallomásának elfogadhatóságát. Megismétli a védence védekezését a tekintetben, hogy a feltalált anyag a védence fiának korábbi büntető ügyéből maradt vissza. A hatályon kívül helyezésre vonatkozó indítványát az eljárási szabálysértésekre, a bizonyítási indítványok elutasítására (
13. sz. és
14. sz., továbbá vegyészszakértő tekintetében) alapította, de kiemelte, hogy a 92 térfogatszázalék meghatározása becslés eredménye, és az anyagazonosság sem bizonyítható, mindezek pedig a másodfokú eljárásban nem korrigálható megalapozatlanságok. XXVII. rendű vádlott védője a fellebbezését módosított tartalommal, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése érdekében is fenntartotta. A felmentést célzó perorvoslata kapcsán sérelmezte
15. sz. tanú kihallgatásának elutasítást, mert e tanú vallomása nélkül a tényállás felderítetlen maradt, kifogásolta a névvel illetett személyre vonatkozó információk fedőtörténetté minősítését, a II. rendű vádlott kihallgatásának törvénysértő voltát, a könyvszakértői vélemény alapjait. Életszerűtlennek tartotta a védence terhére rótt elkövetési értéket, mert - az álláspontja szerint - néhány személy ilyen mértékben való előállításra képtelen. Kifogásolta a jövedéki termékké alakított fagyásgátló szesztartalmának meghatározását, az
16. sz. Bt. iratainak sorsát,
17. sz. tanú kihallgatásának elutasítását, és annak elvetését, hogy a feltalált anyag a vádlott korábbi büntető ügyéből maradt vissza a helyszínen. Kifogásolta a kihallgatott tanúk vallomásának értékelését és mindezek összevetésével védence felmentését indítványozta. A hatályon kívül helyezésre vonatkozó indítványát a fenti bizonyítási indítványok elutasításával, az álláspontja szerinti szabálytalan mintavételezéssel, a konkrét anyag szesztartalma vizsgálatának a hiányával, és a hatósági tanú hiányával indokolta. XXX. rendű vádlott védője perbeszédében már kizárólag felmentés érdekében tartotta fenn a fellebbezését, eltérő tényállás megállapítása mellett. Vitatta a megállapított tényállás helyességét, kiemelte, hogy védencének nem volt köze a beszerző
18. sz. Bt. és
19. sz. Kft-hez, nincs bizonyíték a XXVI. r. vádlottal történt megállapodásra, és a közöttük lévő bűnös kapcsolatra. A házkutatás során talált tárgyak nem hozhatóak összefüggésbe védencével, mivel a tanú vallomása szerint
20. október után nem járt ki a házhoz. Kifogásolta a házkutatás körülményeit, mivel a tulajdonos értesítése elmaradt, a
21. sz. tanú nem volt végig a helyszínen, ezért a bizonyíték beszerzése nem volt törvényes, az nem használható fel az eljárásban. Vitatta a többi védőhöz hasonlóan a vegyész szakértői megállapítást, a titkos információ adatainak felhasználását, utóbbival kapcsolatos álláspontját részletesen kifejtve. Álláspontja szerint nincs bizonyítva védence elkövetési magatartása, ezért indítványozta a vád alól való felmentését. XXXI. rendű és XXXII. rendű vádlott védelmében eljárt védő az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Kifejtette, hogy az ítélet védencei tekintetében megalapozott, az elsőfokú bíróság számba vette és elégtelennek találta a bizonyítékokat a bűnösség megállapításához. Az ítéletben eleget tett a bíróság az indokolási kötelezettségének is. Az ítélet hatályon kívül helyezésre nincs törvényes ok, és bizonyítékok hiányában nem lenne mit megvizsgálni az új eljárásban. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette, hogy a lehallgatási anyagok nem elégségesek a bizonyításhoz, de hozzáfűzte, hogy maga is ellenzi azok felhasználását a bizonyítékok sorában. XXXIII. rendű vádlott védője a felmentésért, másodlagosan enyhítésért bejelentett fellebbezést kiterjesztette az ítélet hatályon kívül helyezése érdekében. Kifejtette, hogy egyetért az ügyészséggel abban, hogy az ítélet felülbírálatra alkalmatlan, az elsőfokú bíróság nem tett eleget az indokolási kötelezettségének, az indokolás iratellenes, a bizonyítékok mérlegelése pedig elégtelen. Az enyhítést célzó fellebbezését a jelentős időmúlással, büntetlen előéletével, rendezett életvitelével indokolta és az enyhítő szakasz alkalmazásával olyan tartamú büntetés kiszabását indítványozta, amelynek felfüggeszthető a végrehajtása. Az utolsó szó jogán az I. rendű vádlott minden megtett észrevételét fenntartotta, majd gyermeke egészségi állapotához kapcsolódva a családi körülményeiket taglalta. A II. rendű vádlott is védőjéhez csatlakozott, és kiemelte, hogy a munkáját végezte, bűnösségét vitatta. A III. rendű vádlott védőjéhez csatlakozott. A IV. rendű vádlott is védőjéhez csatlakozott. A VI. rendű vádlott felmentését kérve csatlakozott védőjéhez, személyi és családi körülményeit sorolta. A VII. rendű vádlott is védőjéhez csatlakozott, egyben felmentését kérte, az időmúlást sérelmezte, és egészségi állapotára hivatkozott. A VIII. rendű vádlott megismételte védekezését, ismét
22. sz. tanúra és a helyszínre bejelentett családtagjaira hivatkozva felmentését kérte. A XI. rendű vádlott védőjéhez csatlakozott, egyben sajnálatát fejezte ki, hogy belekeveredett az ügybe, majd arra hivatkozott, hogy csak a szállításban vett részt. Hivatkozott még a kedvező személyi körülményeire és munkája. A XII. rendű vádlott csatlakozott a védőjéhez, és maga is az ügy hatályon kívül helyezését, de másodsorban a büntetése enyhítését kérte, ártatlanságát kiemelve. A XXIV. rendű vádlott a felmentését kérte. A XXV. rendű vádlott azt emelte ki, hogy nem találtak ellene bizonyítékot, ezért a felmentést kérte. A XXVI. rendű vádlott védekezését ismételte, e szerint legális kereskedelmi tevékenységet folytatott, ezért a felmentését kérte. A XXIX. rendű vádlott csatlakozott a védőjéhez. A XXX. rendű vádlott ártatlannak tartotta magát. A XXXI. rendű vádlott nem kívánt nyilatkozni. A XXXII. rendű vádlott csatlakozott a védőjéhez. A XXXIII. rendű vádlott is csatlakozott a védőjéhez és a felmentését kérte, mivel nem érzi magát bűnösnek. A többi érintett vádlott nem jelent meg a határnapon a szabályszerű idézés ellenére, ezért megfosztotta magát e jog gyakorlásától, noha a nyilvános ülés megtartását nem akadályozta. A Fővárosi Ítélőtábla a kétirányú perorvoslatok alapján eljárva a Be.
23. §

(1)bekezdése szerint teljes körben, de a

(2)bekezdésben foglalt korlátok között bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét és a megelőző eljárását. A Fővárosi Ítélőtábla elsőként az eljárási szabályok megtartását vizsgálta és azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság nem vétett olyan abszolút eljárási szabálysértést, amely az ügy felülbírálatát megakadályozta volna. Relatív eljárási szabálysértésként értékelte, hogy az elsőfokú bíróság a védelem kellő időben előterjesztett szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványát nem teljesítette, noha az adott időben hatályos eljárási szabályok ezt indokolták volna. Ellenben az eljárási szabályokban időközben bekövetkezett változása miatt már nem kötelező előírás a védelem bizonyítási indítványának való helyt adás, és a - védelem álláspontjával szemben már kialakult bírói gyakorlat, hogy az egyébként megalapozott ítélet esetében ez - az eljárási törvény által túlhaladottnak tekinthető - szabály megakassza a büntető ügy érdemi felülbírálatát, illetőleg azt a felek jogainak sérelmeként értékelje. A védelem erre hivatkozó képviselői tévesen értelmezték az e tekintetben állandósult gyakorlatot. A II. rendű - érintett - vádlott és védője kivételével minden jogi képviselő arra hivatkozott, hogy II. r. vádlott első ízben megtett vallomása nem vehető figyelembe, mivel azt a védelem jogainak megsértésével szerezte be a nyomozó hatóság. A másodfokú bíróság beható vizsgálat alá vonta a kihallgatás körülményeit, és azt állapította meg, hogy nem történt eljárási hiba, a védelemhez való jog nem sérült. Az elsőfokú ítélet taglalja a vádlott védőjének megidézésével kapcsolatos álláspontját, azonban az iratok tartalma alapján az adott okfejtéssel szemben azt kell kiemelni, hogy az iratok között megtalálható az a hivatalos feljegyzés (I/

1. kötet
2. oldala), miszerint a nyomozó hatóság tagja felvette a kapcsolatot telefonon a védővel, és szóban értesítette a kihallgatásról. A védő mind a kirendelést, mind pedig az értesítést tudomásul vette, azonban más elfoglaltságára hivatkozva bejelentette, hogy a kihallgatáson nem tud részt venni. Ezzel együtt kérte a faxon való írásbeli értesítését is. Ezt követően a II. rendű vádlott vallomást tett, soha nem hivatkozott arra, hogy nem önszántából tette. A törvény nem írja elő kötelezően a gyanúsított kihallgatásánál a védő jelenlétét, csak a szabályos értesítést, ami kétségtelenül megtörtént. Ezért II. r. vádlott gyanúsítotti vallomása törvényesen képezte részét a bizonyítási anyagnak, és azt pedig helyesen fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy nevezett e vallomását a Fővárosi Törvényszék előtt is fenntartotta, és - bűnös tudattartalmának vitatása mellett - a tények tekintetében következetes és más bizonyítékokkal is alátámasztott vallomást tett. Következetesen hivatkoztak a védők arra, hogy
3. sz. tanú védő távollétében való kihallgatása olyan eljárási szabálysértés volt, amely nevezett védelemhez való jogát sértette, ezért ki kell rekeszteni a bizonyítékok köréből. Az ügy irataiból kitűnően
4. sz. tanút a kihallgatása kezdetén figyelmeztették arra, hogy kötelező a védelme, ezért ha három napon belül nem gondoskodik védő meghatalmazásáról, akkor a hatóság védő kirendeléséről gondoskodik.
5. sz. tanú megjelölte az ügyvédet, miszerint védelmében őt kívánja meghatalmazni. Az iratok között megtalálható a következő napi dátummal ellátott meghatalmazás. Az a kitétel, hogy a védő nem járul hozzá a védence kihallgatásához nem bír jelentőséggel.
6. sz. tanú vallomásának bevonása a bizonyítékok körébe már csak azért sem kérdőjelezhető meg, mert ő volt az egyetlen, aki ügyészi kihallgatást kért és azon a védőjével együtt részt is vett. Itt elmondta, hogy a korábbi vallomásait fenntartja, mert „úgy történt, ahogy elmondtam". Észrevételt és panaszt nem fogalmazott meg, a jegyzőkönyvet aláírta, védője jelen volt. Ilyen előzmények mellett a másodfokú eljárásban a bizonyíték kirekesztését lehet szorgalmazni, de az nem vezethet eredményre. Az elsőfokú bíróság helyesen és törvényesen használta fel a később elhunyt gyanúsított vallomását. A felülbírált ügy leginkább támadott bizonyítéka a titkos információ gyűjtés eredményének felhasználása volt, amely ugyancsak az eljárási kérdések között vizsgálandó. Az elsőfokú bíróság nemcsak a felhasználás során nem vétett hibát, és törvényesen vonta értékelési körbe a lehallgatott telefonbeszélgetéseket és a titkos megfigyelések során beszerzett anyagokat, de annak pontos jogi indokát is megadta. Az elsőfokú bíróság okfejtése a másodfokú eljárásban is irányadó volt, jogszabályszerű hivatkozásokon és törvényes alapokon nyugodott. Részletes ismétlése szükségtelen. Mivel azonban valamennyi védőbeszéd visszatérő támadási pontja volt az ítélet bizonyítékokat értékelő tevékenységével szemben, ezért a másodfokú bíróság ítéletének indokolása is néhány ponton utal mindezekre. A védelem a megyei bíróság igazolásának tartalmát is bírálat alá vonta, és kifogásolta a lehallgatott telefonszámok megjelölésének hiányát. Az elsőfokú bíróság kitért az indokolásában arra, hogy az egyes beszélgetéseknél pontosan rögzítésre került a hívó és a hívott telefonszám, továbbá annak helye/cellapozíciója is. A védelem a másodfokú eljárásban továbbra is hiányolta ennek megjelölését az igazolásból, és egyéb tartalmi hiányokat is megjelölt. Az elsőfokú bíróság idézte a vonatkozó jogszabályt, de ehelyütt a másodfokú bíróság is utal a Be. 206/A §-ra, annak

(7). bekezdésére, amely a tartalmi elvárás konkrét kereteit rögzíti. E szerint az igazolás tartalmazza a bíróság megjelölését, az engedéllyel érintett ügy számát és tárgyát, az érintett személyek nevét, a titkos információgyűjtés engedélyezésére irányuló előterjesztést, illetőleg az engedély kereteit. Mivel az iratok tartalma szerint a kiállított igazolás e kritériumoknak megfelel, ezért a védők elvárása szerinti további kellékek már túlmutatnak a jogszabály által megkövetelt kötelező kellékeken, ezért hiányuk irreleváns. Arra is tartalmaz indokolást az elsőfokú bíróság ítélete, hogy miként kell értelmezni az Alkotmánybíróság 2/

1. számú határozatát. Indokolása helytálló, a visszamenő hatály hiányával kapcsolatos értékelése hibátlan. Az ennek ellenére való hivatkozás miatt legfeljebb annyiban egészíthető ki az érvrendszer, hogy maga az Alkotmánybíróság is utal arra, hogy a közrend és a közbiztonság védelmére nem tartotta kívánatosnak, hogy az engedélyhez kötött titkos eszközök alkalmazásának a lehetősége időlegesen teljes egészében kikerüljön a bűnüldözésre jogosult és köteles hatóságok eszköztárából, ezért az új szabályok megalkotására elegendő időt biztosítva a kérdéses rendelkezést pro futoro hatállyal semmisíti meg. Ez a megfogalmazás pedig nemcsak a jövőbeni hatályt jeleníti meg, hanem azt is, hogy az Alkotmánybíróság célja és elvárása is az volt, hogy a szükséges körben továbbra is működjenek, és az új szabályok megalkotásáig érvényben maradjanak - az egyébként alkotmányellenesnek tekinthető - régi szabályok. A védelem több képviselője által is elfoglalt állásponttal szemben, a fentiekre alapított bizonyíték felhasználás, semmiképpen sem jelenti a különböző időpontban hatályban lévő eljárási szabályok keveredését és betartásának következetlenségét sem. Az elsőfokú bíróság ugyancsak helyesen utalt a Be.
2. § -ra, mivel a jogszabály itt adott előírása miatt szintén az állandó bírói gyakorlat része lett, hogy a korábbi szabályok szerint törvényesen elvégzett eljárási cselekményeket nem teszi semmissé az új törvény hatályba lépése. Mindezekre figyelemmel a titkos információgyűjtés eredménye felhasználható és törvényes bizonyíték. A haladéktalanságra, a célhoz kötöttségre, továbbá a titkos adatszerzésre vonatkozó védelmi hivatkozások már az új törvény, illetve egy más jogintézmény (titkos adatszerzés), illetve a különböző időpontban hatályos szabályok keveredésén alapulnak, ezért nem vezethettek eredményre. A bizonyítási indítványok elutasítása is támadási pont volt az elsőfokú bíróság eljárásával szemben. A későbbiekben kifejtett nagyrészt megalapozott tényállás miatt nem vált szükségessé további bizonyítás, tehát nem kifogásolható az indítványok elutasítása. Az elsőfokú bíróság az elutasításról - főként a
3. január 17-i határnapon - döntött, és az ítéletben e határozatait kellően megindokolta. A másodfokú eljárásban előterjesztett azonos hivatkozások az előzőekből következően nem foghattak helyt, az ügy érdemére vonatkozó később kifejtendő indokok miatt. Lényegében csak elenyésző bizonyítási indítvány maradt elbírálatlanul, ezeket a másodfokú bíróság tekinti elutasítottnak, szintén a később kifejtendők miatt. Meg kell jegyezni, hogy az ítélőtábla osztotta a védők álláspontját a tekintetben, hogy a hosszú tárgyalási szak számos határnapját átfogó bizonyítási eljárásban lehetőség nyílt volna az indítványozott tanúk kihallgatására, és a vallomásuk mérlegelési körbe vonására, mert ez már nem jelentett volna további időmúlást, ellenben a megállapított történeti tényállás megalapozottsága miatt a későbbiekben ezt hiányolni már okafogyott. Az elsőfokú bíróság tényállásának a korábban kifejtett és főként eljárási szabálysértésekre hivatkozva kifogásolt megalapozottságán túlmenően, szinte egyhangúan a vámtarifaszám hiányára hivatkoztak a védők, mert álláspontjuk szerint az ügy anélkül nem bírálható felül. Az ítélet nagy terjedelme miatt nyilván elkerülte a figyelmet az elsőfokú ítélet
4. oldalának utolsó előtti sorában megbúvó adat, amely rögzíti a vámtarifaszámot, a megfokolt végtermék vámtarifaszáma pedig közömbös. Mivel a meghatározás az iratokban található szakvélemény adata, és a védelem sem az erre illetékes hatóság meghatározását, hanem mindössze annak hiányát kritizálta - az további indokolást nem igényel. Ugyancsak közös hivatkozásnak és az ítélet megalapozottsága elleni támadásnak tekinthető az alkoholtermék térfogatszázalékának meghatározása. A szakértő erre többféle számítású verziót is kidolgozott, és rendelkezésre álltak a lefoglaláshoz köthető mérési eredmények is. Nyilvánvaló félreértés az arra való hivatkozás, hogy fellelhető volt 92 térfogatszázalék alatti termék is, mivel ezt egyáltalán nem támasztják alá az iratok. Illetve olyan körben volt ilyen ítéleti megállapítás, amelyek a már tovább ízesített és közvetlenül emberi fogyasztásra/eladásra szánt termékek voltak, de ez már túlmutatott a vád tárgyán. A vád kizárólag az
5. sz. Kft-től megvásárolt magas alkoholfokú termék jövedéki termékké alakítását tette vád tárgyává, az így létrejött jövedéki áruval való további tevékenységet/kereskedést már nem, ami a vád tényállásából, minősítéséből és a tovább értékesítéshez kapcsolódó a jövedéki termékre vonatkozó általános forgalmi adó fizetési kötelezettség felszámításának hiányából egyaránt következik. A szakvéleményekben meghatározott, és a lefoglalt mintákból megállapítható érték legkisebb mértéke a 92 térfogatszázalék volt, de a legtöbb minta ezt messze meghaladta. Az ügyész a perbeszédében ezért határozta meg ekként, és egyben legkedvezőbbként az alkohol 92 térfogatszázalékát. Az ezzel ellentétes hivatkozás iratellenes, félreértés eredménye, ezért hibás és alaptalan, pontosabban a már tovább értékesített nem vád tárgyává tett - és többletmagatartással létrehozott, a termékkel való kereskedéshez kapcsolódott. Tekinthető további együttes védői kifogásnak az elkövetési érték számítása, amely részben átvezet a könyvszakértői bizonyításhoz is. Előre kell bocsátani, hogy a szakvélemény korrekt és teljes volt, a szakértő kellően megmagyarázta a tárgyaláson a számítás alapjait, formáit, és kimerítően választ adott a hozzá intézett kérdésekre. Megjelölte a szakvélemény a vizsgálati anyagot, és a szakértő elmondta, hogy szakaszosan kapta meg az iratokat, azt még a bíróság előtt sem tudta ki lett terhelt, ezért a vád tárgyává tetteken túlmenően is számos adatot vizsgált és rögzített, több gazdasági társasággal kapcsolatos megállapítást tett, és adatot munkált ki. Nem merült fel más szakértő bevonásának szükségessége, és a védelem által becsatolt könyvszakértői vélemény sem kifogásolta az eljárásban bevont/kirendelt szakértő számítási módszerét, elvi előrebocsátásait.
6. sz. tanú az
7. sz. Kft. iratainak vizsgálata alapján megállapította, hogy milyen számlákkal és szállítólevelekkel egyaránt alátámasztott anyag értékesítés történt, majd megvizsgálta a szállítóleveleket a II. rendű vádlott vallomásában foglaltakra is figyelemmel. Ezt követően az összes szállítólevelet górcső alá vette az esetleges kettősség kiszűrése végett. A szakvéleményhez mellékelt és az egyes eladásokra vonatkozó táblázatok és okiratok teljes összhangban álltak a titkos lehallgatásokban elhangzó megrendelésekkel, a szállításokkal, a tanúk vallomásával, és a titkos megfigyelés alapján rendelkezésre álló, a szállításokra vonatkozó jelentésekkel is. A telefonon való megrendelés és szállítási időpont, az ott megrendelt mennyiség visszaköszönt a szakértő által összeállított, a megrendelt és kiszállított mennyiséggel kapcsolatos megállapításokban. Nem véletlenül hívta fel a felek figyelmet a szakértő a bírósági tárgyaláson arra, hogy ne csak a szakvélemény leíró részét olvassák, hanem a mellékletek tartalmát is böngésszék. Ezt a másodfokú bíróság is szem előtt tartotta és a fent leírt egyezőségeket maga is észlelte. A másodfokú bíróság nem is igazán tudta értelmezni a védők arra vonatkozó kifogását, amely a könyvelési bizonylatoknak a vevő oldaláról való vizsgálatát szorgalmazta, mivel azok többnyire bele sem kerültek a vevő könyvelésébe. A legtöbb vevőként feltüntetett cég már nem legálisan, vagy más által és másként működött, vagy nem voltak a könyvelésében fellelhetőek az
8. sz. Kft. számlái. Ezeket a szakértő megvizsgálta, a negatív megállapításokat megtette. Az
9. sz. Kft-nél fellelhető volt a vásárlásra vonatkozó bizonylat, ott a szakértő az összevetést elvégezte, és a vonatkozó megállapítást ezzel összefüggésben megtette. Csak utal a másodfokú bíróság annak a védőnek a felvetésére, aki az
10. sz. Bt. számláinak sorsát sérelmezte, hiszen a könyvelés nem fogadta be az
11. sz. Kft. számláit, nem is tudta volna. Ennek két oka is volt, egyrészt már nem volt XXVI. r. vádlott érdekeltségben az egyébként nem is működő gazdasági társaság, másrészt az irányadó okirati bizonyítékok és az ítélet indokolása szerint is, már a keletkezésüket követően rövidesen megsemmisítésre kerültek, meg sem érve a védő által hivatkozott megsemmisülést. Itt jegyzi meg azt is a másodfokú bíróság, hogy az I. rendű vádlott védelmében már a szakvéleménnyel szemben kifogásként fogalmazódott meg, a teljesség hiánya. Ugyanakkor maga I. r. vádlott nyilatkozott úgy az elsőfokú bíróság előtt, hogy voltak bizonylat megsemmisítések. Ez az észrevétel lényegében alátámasztotta a másodrendű vádlott és számos más személy vallomását, igaz hozzáfűzte, hogy azok adójogi szempontból nem voltak lényegesek. A megsemmisítés tényének elismerése mellett, a teljesség igényének megfogalmazása nehezen hozható összhangba. A nem működő vagy más tulajdonos érdekeltségében álló gazdasági társaság - több esetben meghamisított, más esetekben meg is semmisített bizonylataira vonatkozó objektív szakértői bizonyítás nyilván nem hajtható végre, szemben az ezt szorgalmazó védők elvárásával. Mivel az adatok számos ponton egyezést mutatnak, ezért az iratanyaggal kapcsolatos megjegyzések, felvetések és aggályok nem bizonytalanították el a szakvélemény személyi és okirati bizonyítékkal alátámasztható adatait. Több védelmi indítvány közös része volt az élelmiszeripari szakértő kirendelése, annak megállapítása végett, hogy a létrejött végterméknek milyen élettani hatása volt, illetőleg mennyiben lehet maradéktalanul eltávolítani a denaturáló szereket, illetve miként értelmezhető az emberi fogyasztásra való végleges alkalmatlanná tétel, és a létrehozott fogyasztásra szánt szeszes ital. Az elsőfokú bíróság nem mulasztott, amikor erre nem rendelt el vizsgálatot, mivel nem ez képezte az ügy tárgyát. Nem tett az ügyészség a vádirat részévé sem testi épség, sem egészség elleni, sem egészséget károsító bűncselekményt, ezért a bizonyítás ilyen irányban való kiterjesztése messze túlhaladta volna a vád kereteit. A vádlottak büntetőjogi felelőssége vizsgálatának a tárgyát kizárólag az elvont adó képezte. Mivel tény az, hogy létrejött a jövedéki termék, és további műveletek elvégzése után terítve lett az országban, sőt adatok merültek fel a „kész"/ ízesített szeszes ital külföldi értékesítésére is, nincs mit vizsgálni azon, hogy milyen módszerekkel és végeredménnyel lehetett a műveletet elvégezni, mert az átalakítás megtörtént, az e tevékenységet végző vádlottak a módszert ismerték és a jövedéki termék előállítását végrehajtották. Csak megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy felmerült az eljárásban, hogy az I. rendű vádlott szándékosan csökkentette, illetve mellőzte bizonyos anyagok teljes belekeverését az anyagba. Rendelkezésre áll olyan szakvélemény is, amely szerint az anyag termékleírásában feltüntetett mennyiségeknél nagyobb pl. a szesztartalom, továbbá a személyi bizonyításból származó információk között is megjelenik az ilyen tevékenységre való utalás, más esetben ezt okirat is megerősíti, de e tekintetben nem vizsgálódott tovább az elsőfokú bíróság és jelezte, hogy ezt nem látja kétséget kizáróan megállapíthatónak. Az ügyész sem szorgalmazta a bizonyítás ilyen irányban való továbbfejlesztését, ezért ezzel már nem kellett foglalkozni a másodfokú eljárásban, azt sem az ítélet, sem a fellebbezés nem tette indokolttá, és a vád keretei közé sem tartozott. A védelmi felvetések, és az elsőfokú ítélet ellen a fellebbezésben intézett támadások miatt ki kell hangsúlyozni, hogy az ügyet egységes egészként kell kezelni, az abból történő részletek kiragadása, egyes mozzanatok önálló elemzése nem lehetett alkalmas a célzott joghatás elérésére. Az egyes vádlottakra rendelkezésre álló bizonyítékokat sem lehet önállóan vizsgálni, mivel azok a nagy egészhez köthetőek, és ekként nyernek értelmet a lehallgatás félmondatai, az elhangzott utalások és mindaz, amely mozaikokból a történeti tényállás megállapítása építkezett. A felmerült apróbb adatok összerakása után pontosan feltárult a kép, amely arra adott az elsőfokú bíróság számára alapos és logikus következtetési alapot, hogy I. rendű vádlott pontosan tudta, hogy az általa forgalmazott anyag fantázianevű termékből előállítható/visszatisztítható a jövedéki termék, amely tovább kezelve igen nagy haszonnal értékesíthető. Ezért nagy mennyiségben szerezte be az anyag alapanyagait és a II. rendű vádlott segítségével kialakította az ítéletben felvázolt értékesítési rendszert, megjelölte az árakat és felügyelte az értékesítés folyamatát. A közvetítők továbbértékesítését segítendően kerülte a megszabott árakon kívüli eladást. Maga is adott tanácsot a forgalmazott termék átalakításhoz/visszaalakításához jövedéki termékké, és a minőségi kifogások során is segítséget igyekezett nyújtani. Pontosan tudta, hogy miért van szükség ilyen hatalmas mennyiségű beszerzésre, érdeke volt az is, hogy minőségi probléma nélkül működjön a folyamat. Ahogy az is érdeke volt, hogy ne legyen feltűnő a nagy mennyiségű értékesítés útja, a vásárlók személye. Anyagi érdekeltsége nemcsak a gazdasági társasága legális bevételének növelésében merült ki, hanem a személye részére készpénzben és könyvelési bizonylatok nélkül visszajuttatott/kért heti több millió forint nagyságrendű készpénzben is. Nehezen „termelődött" volna ki ez a személyes bevétel a hivatkozott szabályos célra való eladással. Az
12. sz. Kft. vásárlói pedig terítették a megvett árut, és maguk vagy más személy útján előállították a jövedéki terméket, miközben segítséget kaptak és nyújtottak az átalakítás problémáinak megoldásában, a munkaidőt megelőző hajnali szállítás lebonyolításában, a hatóság kikerülésében, az átalakító helyek leplezésében, a szállítmányok kerülő úton, vagy váltott vezetőkkel, vagy felvezetéssel való szállításában, illetőleg az elkészült jövedéki termékkel való továbbkereskedésben. Miután ez a rendszer felvázolható volt, az egyes vádlottakra lebontható elkövetési magatartások, vagy azok hiánya, a cselekménysorban való szerepük, részvételük és tudattartalmuk a további bizonyítékok egyenkénti értékelésének és mérlegelésének a függvénye. Itt utal arra a másodfokú bíróság, hogy nyilvánvalóan nem vezethettek eredményre és foglalkozni sem kellett azokkal a védői felvetésekkel, amely tanúkat, így különösen egyes szállítókat, kívülálló személyeket, együttműködő vádlottakat stb. jelölnek meg és hiányolnak a vádlottak padjáról. A bíróság a vád keretei között jár el, ezért erre nem neki kell választ adnia. A Fővárosi Törvényszék által megállapított tényállás alapjában mentes a Be.
13. §

(1)bekezdésében felsorolt hiányosságoktól, minden vonatkozásban megalapozott, tartalmazza a szükséges tényeket. Az első fokú bíróság eleget tett a törvényben írt indokolási kötelezettségének is, így az általa megállapított tényállás irányadó volt a másodfokú eljárásban, de az iratok és a másodfokú nyilvános ülés adatai alapján néhány ponton kiegészítésre szorult: - I. r. vádlottnak - előadása szerint -

1. február
2. napján gyermeke született, aki leukémiás megbetegedésben szenved - II. r. vádlott - előadása szerint - egy Kft-nél dolgozik
3. augusztus
4. napjától, havi 181.000,- forint bruttó jövedelemmel - XXXVII. r. vádlottnak gyermeke született
5. július
6. napján (születési anyakönyvi kivonat) - I. rendű vádlottal szemben az elsőfokú ítéletben feltüntetett 2 év - végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetés mellett 5 millió forint pénzmellékbüntetést is kiszabott a Győri Törvényszék. - XV. rendű vádlott a Kiskunhalasi Városi Bíróság ítéletéből helyesen
7. július
8. napján szabadult feltételesen - XVIII. rendű vádlott esetében a Lenti Városi Bíróság ítélete helyesen 2.B.100/2006/
9. számú, és vele szemben 400.000,- forint pénzmellékbüntetést és 1.147.937,- forint vagyonelkobzást is kiszabtak. - E vádlottat a Nagykanizsai Városi Bíróság természetkárosítás bűntette miatt is ítélte a 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre. - XX. rendű vádlottat a Nyíregyházi Városi Bíróság a B.3678/2002/
10. számú ítéletével 1.000.000,- forint pénzmellékbüntetésre is ítélte. - XX. r. vádlottat az elsőfokú ítélte kihirdetése óta a Kecskeméti Törvényszék a
11. június
12. napján kelt és a Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Bf.III.724/2014/
13. számú határozatával
14. június
15. napján jogerősen csalás bűntette miatt 2 év 6 hónap börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. - XXIII. rendű vádlottat a Szegedi Városi Bíróság a helyesen
16. Bf.954/2010/
17. számú határozatával 1 év közügyektől eltiltásra is ítélte. - XXX. rendű vádlottat az elsőfokú ítélet kihirdetését követően a Kecskeméti Járásbíróság
18. november
19. napján és
20. napján jogerős 29.Bpk.777/2015/
21. számú határozatával a
22. szeptember
23. napján ittas állapotban elkövetett járművezetés vétsége miatt 140.000,forint pénzbüntetésre és 7 hónapi járművezetéstől eltiltásra ítélte. - XXVIII. rendű vádlottal szemben a Fővárosi Törvényszék
24. november
25. napján kelt 402-II. számú végzésével felfüggesztette az eljárást a Be.
26. §

(1)bekezdés b./ pontjában írt okból, a Be. 266.§

(1)bekezdés a/ pontja értelmében, a Be. 307. §

(1)bekezdése alapján. - XIII. rendű vádlott esetében az eljárás megszüntetésének a jogcíme a Be. 332. §

(1)bekezdés c./ pontja szerinti ítélt dolog. - Az elsőfokú ítélet

1. oldalán a hektoliter fokra való utalást akként egészíti ki, hogy
2. május
3. napját a mértékegység neve: térfogatszázalék. - Az elsőfokú ítélet II. r. vádlottra vonatkozó tényállását akként egészíti ki, hogy havi 50-200 ezer forint általa „ prémiumnak" jelölt plusz juttatásban részesült, az ítéletben kifejtett tevékenységéért a havi fizetésén túlmenően. / vádlott saját előadása alapján / - Az ítélet
4. oldalán az
5. tényállás harmadik sorában a számla szó után a szállítólevelek szót beékeli, a mondat további részének érintetlenül hagyásával. - A tényállás
6. pontjában az ítélet
7. oldalán az elkövetési időt
8. július
9. napjára pontosítja a júniussal szemben (nyomozati iratok
10. oldal). - A tényállás
11. pontját azzal pontosítja, hogy a
12. sz. Kft.
13. április 20-án került törlésre a cégnyilvántartásból (nyomozati iratok
14. oldal). - A tényállás
15. pontjában a
16. oldal utolsó 13 sorában írt anyag megrendelést akként jelöli meg/vonja össze, hogy azt
17. sz. tanú, XXVI. r. és XXVII. r. vádlott adta le az
18. sz. Kft. felé (ezzel kiküszöbölve a hevenyészve odavetett megfigyelési anyag tartalmát). - A
19. oldal utolsó két bekezdését pedig akként módosítja, hogy XXX. r. és XXXIII. r. vádlott 2005 októberétől december 15-ig 100.
20. liter, azaz 176.851.968,- forint összegben csökkentette a jövedéki adóbevételt (a tényállásban e vádlottak terhére rótt elkövetési időre eső elkövetési érték, amelyet a szakvélemény adatai alapján és az elsőfokú ítéletben vétett összeadási hiba miatt kellett módosítani, és amely az alkalmazott számítási mód szerint: 92 térfogatszázalékkal és 1920 Ft/l jövedéki adómértékkel összeszorzott összeg). - Az elsőfokú ítélet tényállásában a „szakvélemény adatai szerint" kitételt, mint tényállást mellőzi, helyette a bíróság (a szakvélemény adatai szerint azt állapította meg) megjelöléssel helyettesíti értelemszerűen. - Az elsőfokú bíróság tényállásában (76-
21. oldal) feltüntetett jogszabályi felhívást, illetőleg a jogszabály tartalmi ismertetését az ítélet jogi indokolásába helyezi át. - XV. rendű vádlottat a Kiskunhalasi Járásbíróság
22. B. 560/2005-
23. számú -
24. május
25. napján kelt - és
26. június
27. napján jogerős ítéletével - más bűncselekmény mellett -, üzletszerűen elkövetett, az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő jövedékkel visszaélés bűntette miatt 1 év 4 hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet e bűncselekményre vonatkozó tényállása szerint XV. r. vádlott ingatlanán a Vám-és Pénzügyőrség
28. május
29. napján házkutatást tartott, ennek során tetten érték jövedéki termék engedély nélküli előállítása közben. A vádlott a lefoglalt 2223 liter alkohol vonatkozásában 3.569.069.-Ft-tal csökkentette a jövedéki adóbevételt. Az így kiegészített tényállás már teljes és hibátlan, ezért a másodfokú felülbírálat alapját képezte. A tényállás kiegészítését megelőzően már számos ponton foglalkozott a másodfokú bíróság az eljárás illetőleg a bizonyítás egészét érintő, és a védelem által felvetett anyagi és eljárásjogi problémákkal, rögzítette az ezzel kapcsolatos álláspontját. Megerősítette a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság bizonyíték felhasználásának törvényességét. A továbbiakban az ítélőtábla az egyes tényállási pontokhoz/vádlottakhoz és további védői felvetésekhez kapcsolódva továbbmenő megállapításokat is tesz. Az I. rendű vádlott tudattartalma, szándéka, és haszonszerzésre irányuló célzata felől nem hagy kétséget a bizonyítási anyag. Terhelt társi vallomás, nagyobb számú tanúvallomás, és a lehallgatási jegyzőkönyvek adatai bizonyítják. A telefonbeszélgetések feltárják I. r. vádlottnak az anyag eladási árszabását, az egyes vevők felé meghatározott vételárat, a vevők egymás közötti tovább értékesítésének sérelmezését, az átalakítás során tapasztalt minőségi kifogások kezelését, a kiküszöbölésben nyújtott segítséget, és az is kiderült, hogy bizonyos kérdéseket igyekeztek a vádlott társak úgy megoldani, hogy azzal ne kelljen a kifogásolónak személyesen I. r. vádlottat keresnie. A bizonyítási eljárás adatainak összességében való értékelése a már korábban rögzítetteket minden tekintetben alátámasztja, és kétséget kizáróan bizonyítja. I. r. vádlottat a konkrét anyagi haszna sarkallta az elkövetésre. II. r. vádlott csak bűnös tudattartalmát vitatta az eljárásban, azt viszont a lehallgatási anyag megcáfolta. Nemcsak a védelem által provokáltnak feltételezett (az ítélőtábla ezzel nem értett egyet) és
30. sz. tanúval folytatott beszélgetés tartalma utal az anyag tényleges sorsára, és a II. rendű vádlott ezzel kapcsolatos pontos ismereteire, hanem XI. r. és III. r. vádlottal is beszél az előállított termék minőségéről. II. r. vádlott segített felvenni a kapcsolatot III. r. vádlottal az anyag megváltozott összetétele miatt, és beszélt a denaturáló szerekről is. II. r. vádlott e beszélgetésekből kitűnően pontosan tudta, hogy milyen tevékenység folyik, mihez szükséges az anyag, ahogy azt az elsőfokú bíróság helyesen megállapította. II. r. vádlott I. r. vádlottal is értekezett a III. r. vádlott felé biztosítandó vételárról, de figyelmeztette is III. r. vádlottat, hogy IV. r. vádlott ki akarja kerülni a rajta keresztül való ügyintézést, amely e szerint ütközött I. r. vádlott és II. r. vádlott érdekével. E vádlott nem véletlenül kapott a gazdasági társaságnál betöltött titkárnői tevékenységéért a havi fizetésén felül számított juttatást, amelynek kézhez vett havi összege már 12 évvel ezelőtt meghaladta a jelenlegi havi fizetésének bruttó összegét. III. r. vádlott közvetítő szerepet töltött be az anyag beszerzésében, szállításában és visszaalakítása céljára való továbbértékesítésében. A szakértő a szállítólevelek feldolgozása során kigyűjtötte a
31. sz. Kft. az anyag vásárlásaira vonatkozó bizonylatait, és azt is megállapította, hogy a szállítóleveleken feltüntetett áru nem került be a vevő cég könyvelésébe. Ezek az adatok teljes összhangban állnak a II. rendű vádlott vallomásával, a szállítólevelekkel történő kiszállítás, majd azok visszajuttatása, azonos tartalommal való ismételt kitöltése, az eredeti megsemmisítése és a pénztárgépes értékesítés valótlan feltüntetésével, illetőleg a
32. sz. Kft. tulajdonos változásával, eltérő tevékenységi körével. Összhang van az I. rendű vádlott megsemmisítésre vonatkozó észrevételével, valamint a személyi bizonyítékok további részével, a tanúvallomásokból felderített adatokkal. A lehallgatási anyagok teljes együttműködést mutatnak III.r. és IV.r. vádlott tevékenysége között. Utóbbi nemcsak átalakítója volt az anyagnak, hanem tudott a
33. sz. Kft. nevére történt további eladást célzó vásárlásról is. A lehallgatási anyag alapján egyértelmű, hogy III. r. vádlott diszponált a megvett mennyiség és a tovább eladási ár kialakítása során, de mindezt teljes egyetértésben és együttműködésben hajtották végre. Egyik kettőjük között folytatott beszélgetésben a III. rendű vádlott elvárta a IV. rendűtől, hogy észben tartsa az elszámolásokat. Az átalakítás folyt, és azt a IV. rendű vádlott végezte, tehát a jövedéki áru haszna is ott keletkezett, mégis a III. rendű vádlott vitte a vételáron túl biztosított/megkívánt jutalékot az
34. sz. Kft-hez. A szállítást évek alatt végző gépkocsivezetők vallomását alátámasztja az akasztói tettenérés, a denaturált szesz az
35. sz. Kft. feliratával ellátott címkéje, és a hajnali órákban megtartott titkos megfigyelésről készült jegyzőkönyvek tartalma is. A gépkocsivezetők e személyek további kapcsolódásait is megnevezték, illetve a III. rendű vádlott I. r. vádlottal való személyes kapcsolatáról vallottak. A szállítólevelek tartalmát megerősítette, hogy a
36. sz. tanú már 2003-2004-ben szállított,
37. sz. tanú is végzett szállítást hetente, és
38. sz. tanú is heti rendszerességgel. E tanúk megerősítették, hogy nem ők vették át a pénzt, a kifizetés az
39. sz. Kft. telephelyén történt, ahogy azt többek között a II. rendű vádlott is vallotta. A nem hivatalosan számított „árrésre" vonatkozó vallomásokat teljesen alátámasztotta az I. rendű vádlott önrevíziójának a ténye is. Az okiratokkal alátámasztott mennyiséget nem cáfolta meg a tanúk előadása, azt inkább erősítette, mivel a fentieken túl a kapcsolódó eladásokról is nyilatkoztak, mégpedig a III. rendű vádlott további megrendeléseiről más személyek számára - a tényállás további pontjai szerint -, amely személyeket a tanúk megnevezték. A szakértő megvizsgálta a
40. sz. Kft. könyvelését - a fentebb már említettek szerint -, de a megvásárolt tételek feltüntetésének a hiánya nem gyengíti el a bizonyítást. Egyrészt csak megerősíti azt a közhiteles okiratból már kitűnő adatot, hogy a vádlottak a már más telephelyen, más tevékenységi körrel működő gazdasági társaság nevének felhasználásával rendelték meg a jövedéki termékké való átalakításra szánt anyagot. E két vádlott tudattartalma, célja és szándéka kétséget kizáróan bizonyított, amint a IV. rendű vádlott jövedéki terméket előállító tevékenysége is. Ismételten megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy az ügy elbírálásában teljesen közömbös, hogy milyen térfogatszázalékú és vámtarifa besorolású ízesített végtermék jött létre, és azzal miként kereskedtek, valamint az is, hogy belföldön vagy külföldön végezték az illegális forgalmazást. Az elsőfokú ítélet - a vádelvvel egyezően - azt rótta a vádlottak terhére, hogy a jövedéki adótól mentes, és 92 térfogatszázalékos alkoholtartalmú anyagból megkezdték kivonni a hozzáadott - mennyiségi csökkenést nem eredményező - denaturáló szereket, és ezzel jövedéki adó fizetés kötelessé tették, az adó megfizetésének szándéka nélkül. Utóbbi következtetést maga a konstrukció és az elkövetés körülményei alapozzák meg. A IV. rendű vádlott védője által hiányolt tényállási elemek túlmutatnak a költségvetési csaláson. A bűncselekmény megvalósult és teljesen közömbös, hogy a IV. rendű vádlott milyen pénzből fizette a beszerzést, milyen szakirányú ismeretei voltak és milyen felvevő piaca. Nyilvánvalóan mindezt megoldotta, mert különben nem tudta volna a terhére rótt tevékenységet végezni. VI. rendű vádlott esetében az átalakítási céllal megrendelt anyag mennyisége a lehallgatási anyagból pontosan nyomon követhető volt. E vádlott saját átalakítói tevékenységét nemcsak a házkutatás adatai támasztják alá, hanem a III. r. vádlottal folytatott megbeszélése a tornyon való átengedésről, a molekulák kapcsolódásának következményeiről, a minőségi kifogásról, hiszen „görcsöltek, mert olyan maradt" az anyag stb. IV.r. és III.r. vádlott között is elhangzott olyan tartalmú beszélgetés, amely részben (VI. rendű vádlott megjelölése) rendelésére vonatkozott, részben a minőségi reklamációjára. Ebben az időszakban -
41. augusztus - az is elhangzott, hogy VII. r. vádlott tud olyan anyagot, amely közömbösít. A 2004-es tevékenység a XII. rendű és XV. rendű vádlotthoz kapcsolódik. A XV. r. vádlottal folytatott telefonbeszélgetések már a visszaalakított és továbbízesített áru forgalmazásához kapcsolódtak. Mindezek pedig bizonyítják a vádlott cselekvőségét. VII. rendű és VIII. rendű vádlott tekintetében eredménytelen maradt a
42. sz. tanú meghallgatása iránt előterjesztett bizonyítási indítvány, amelyet a másodfokú eljárásban is sérelmeztek e vádlottak védői.
43. sz. tanú nevére két szállítást tárt fel a könyvszakértő, de annak címzettje ténylegesen nem e személy volt, ezért meghallgatása valóban szükségtelen lett volna.
44. sz. tanú tanú megnevezte, hogy 2-3 szállítás történt e név alatt - ebből fellelhető volt két kapcsolódó bizonylat -, de a kiszállított anyag ténylegesen a VII. rendű és VIII. rendű vádlott felügyelete/rendelkezése alá került. Mivel
45. sz. tanút a szállítást végző tanú nem ismerte, és neki ténylegesen soha sem szállított, nem volt miről kihallgatni nevezettet.
46. sz. tanú szavahihetőségét alátámasztja a REBISZ Autópálya Rendőrség jelentése, mivel egy
47. november 7-i 8 ezer literes szállítmánynál is volt célállomásként feltüntetve. A tanú elmondta, hogy az újfehértói szállításoknál is Létavértes volt a szállítólevélen, de ténylegesen az áru máshová került. VIII.r. vagy VII. r. vádlott jelezte ezt a körülményt a már úton lévő gépkocsivezetőnek. Az előzőekből az is kitűnik, hogy a legkisebb leszállított mennyiség került bele a vádba, az ellenőrzés alá vont tétel csak a mérlegelést és értékelést támogatja, valamint a tanú szavahihetőségét erősíti. Egyébként ugyanez a szállítás más oldalról is megjelenik az iratanyagban, jelentés készült arról, hogy ezen a napon a VII. rendű vádlott miként vezette fel - a kiállított szállítólevéllel -a szállítmányt. A teljes együttműködést erősíti a lehallgatás IV.r., III.r., VII.r., VI.r., és I.r. vádlott között, amelyek a szállításra, a lefejtésre, a fináncok figyelemmel kísérésére vonatkoztak, és e személyek nagy részének telefonszámai a gépkocsivezetővel együtt fellelhetőek voltak VII.r. vádlott telefonjában. Helyesen rögzítette azt is az elsőfokú bíróság, hogy I. r. vádlott beleegyezésével és VII.r. vádlott kérésére végezte
48. sz. tanú ezeket a fuvarokat. A vádlottak érdekkörében elvégzett szállítást a házkutatási jegyzőkönyv is alátámasztja a VII. és a VIII. rendű vádlott esetében egyaránt. VIII. r. vádlott is érintett volt titkos megfigyelésben és három olyan rakodást is megfigyeltek, ahol VIII. r. vádlott jelen volt és a szivattyúzás zaja is észlelhető volt. A
49. decemberi házkutatás szinte egy vegyi labort derített fel, ahol az aromák, az átalakításhoz használt szén és a berendezés mellett, egy átszámítási táblázatot is lefoglaltak. Az utcában megtartott házkutatás eredményeként a sok - bűncselekményt bizonyító lefoglalt egyéb tétel mellett -, már megfokolt szeszes italokat találtak. VIII. r. vádlott a másodfokú bíróság előtt is azzal védekezett, hogy
50. sz. tanú vagy bármely rokona is lehetett a bűncselekmény elkövetője, de ez a védekezése nemcsak a tanú vallomásával, a telefonbeszélgetés és a titkos megfigyelés adataival cáfolható, de azzal is, hogy
51. sz. tanú a személyt éppen VIII. r. vádlott ismerte fel. A
52. sz. tanú a másodfokú eljárás idejére jogerősen marasztalták a VIII. r. vádlottnak nyújtott bűnsegély miatt. Ezen túlmenően az iratok tartalmazzák annak az igen jelentős mennyiségű gazdasági társaságnak a cégmásolatát, ahol
53. sz. tanú ügyvezetőként „funkcionált", így nem igen lehet vitatottá tenni, hogy e személy milyen tevékenységet végzett, miből élt, és miért vállalta magára a bűncselekményt. A tanú egyébként sem tudta, még csak valószínűsíteni sem a hivatkozott tevékenységet, az ingatlanhoz nem volt kulcsa, a közölt debreceni beszerzési forrást a vegyészszakértő véleménye cáfolta meg, az autóban elhelyezett tartályokkal kapcsolatos vallomásával pedig ott hibázott, hogy ahhoz csak a vádlott feleségének volt kulcsa. A védő által bizonyítékként felhívott és a vádlott házastársától
54. sz. tanútól származó vallomás, a mentességi jog igénybe vétele miatt kikerült a bizonyítékok sorából. Az elsőfokú bíróság mérlegelése e körben és e vádlottak tevőlegessége kérdésében sem volt támadható. A VII. rendű védő álláspontjával szemben a tudattartalomra vont következtetéseknek nem kell feltétlenül a történeti tényállásban megjelenni, mivel ez a bíróság következtetésének levonásán alapul, azt pedig a jogi indokolásban megtett az elsőfokú bíróság. XI. r. vádlottal szemben a bizonyítékok nagy számban álltak rendelkezésre, és teljes összhangot mutattak. Valamennyi számla fellelhető volt, a lehallgatásokban szereplő szállítások/megrendelések visszaköszöntek a számlákban. A tanyán végrehajtott házkutatás ( földbe ásott, padlóval és rajta földréteggel álcázott 5 ezer literes tartályok; 500 liter tiszta és denaturált szesz, üst, szűrű eszközök stb.) felderítette az átalakítást, a közúti ellenőrzés eredménye, a titkos megfigyelés adatai, az aktív szén vásárlásának ténye, és a tanúvallomások tartalma,
55. sz. tanú terhelő vallomása, és a II. rendű vádlott vallomása, kétséget kizáróan bizonyították e vádlott bűnös tevékenységét. A másodfokú bíróság nem tudta értelmezni a védő hivatkozását az eredeti okiratok hiányára, mivel a vásárlásról valamennyi számla rendelkezésre áll, ( ezeket a szakvélemény sorszámmal egyenként felsorolta) ráadásul nemcsak a fent említett lehallgatással ( II- XI. rendű vádlott ) állt összhangban, hanem a szállítmányt összeállító
56. sz. tanú előadásával is.
57. sz. tanú és
58. sz. tanú vallomása feltárta a
59. sz. Kft. gazdasági társaság tevékenységét, eladását, és
60. sz. tanú számlák bemutatásával és csatolásával igazolta (6063 oldal), hogy honnét vásárolt a cége szélvédő mosót, mivel a
61. sz. Kft-vel nem álltak gazdasági kapcsolatban, anyagot sosem vásároltak. E vádlott cselekvősége is aggálytalanul megállapítható volt. XII. rendű vádlottnak az általa ügyvezetett cég nevében végrehajtott vásárlásairól számlák álltak a rendelkezésre. A cég tulajdonosai szabadkezet adtak a vádlottnak és közvetlen munkatársa vallomása szerint az anyag vásárlását kizárólag e vádlott felügyelte, erre külön pénztárfüzetet létesített. Ugyanilyen elkülönített formában kezelte az ellenértéket, és a számlákat nem a cég pénztárából fizette, hanem más forrásból. Ellenben a vásárlásról szóló számlákat bevételezte a cég könyvelésébe. Erre figyelemmel a beszerzett mennyiség nem vitatható, a védelem által észrevételezett és ezzel a szakvéleményt kritizáló elkövetési érték (egyébként az eredeti vádhoz képest kedvezőbb) változása pedig a térfogatszázalék kedvezőbb számítására vezethető vissza, mivel az eredeti vád 98 térfogatszázalékkal számolt, de a módosított már 92-vel, mint a vizsgált anyagok legalacsonyabb értékével, de ezt már fentebb kifejtette az ítélet. Meg kell jegyezni, hogy az
62. sz. Kft-nél több számla került elő, mint amennyi az
63. sz. Kft-nél fellelhető volt, de a marasztalást (a váddal egyezően) a kevesebb mennyiség képezte az, amiről a bizonylatok az
64. sz. Kft-nél rendelkezésre álltak. A pénztárgép szalagjának azért nincs jelentősége, mert nem az
65. sz. Kft. gazdasági működése volt a vád tárgya, és a számlával beszállított árut nyilván megfelelő bizonylatokkal ki is kellett szállítani. XII. r. vádlott tudattartalmát pedig a lehallgatások teszik egyértelművé, amelyek minőségi problémákról, a már megtisztított az anyag technokolos ízéről, az aktív szenes szűrő eljárásról, egy vádlott társ elfogásáról, a tettenéréséről, „virágnyelven" történő, (de egyértelműre sikerült) időpont egyeztetésről, be nem avatott őr jelenlétéről szóltak, illetőleg XII. r. vádlott nem akart szállítólevelet biztosítani egy szállítmányhoz, de XIX. r. vádlott nem vállalta a nélkül a szállítmány lebukása körülményeinek ismeretében.
66. június 24-én XVII. r. vádlott értesítette XII. r. vádlott
67. sz. tanú elfogásáról. Mindezek XII. r. vádlottnak nemcsak a tevékenységét, de a tudattartalmát is kétséget kizáróan feltárják. A védő hivatkozása a vagyonelkobzás alkalmazásának törvénysértő jellegére nem volt alapos. Az irányadó ítéleti tényállás szerint a lefoglalás csak látszólagosan érintette a gazdasági társaság vagyonát, valójában az anyaggal kapcsolatos vásárlásokat saját hatáskörében és a társaság vagyonától független anyagi elszámolás mellett intézte a XII. rendű vádlott. A lefoglalt pénzösszeg bűncselekményből való származása nem vitatható, és ezért a vagyonelkobzás sem mellőzhető. XVI. rendű vádlott a XV. rendű vádlottnak végezte a szállítást. A védő hivatkozásával szemben nem két titkos lehallgatáson alapul védence marasztalása. Egyrészt már kifejtette a másodfokú bíróság, hogy az egész folyamatot egyben kell megvizsgálni, és ebbe kell belehelyezni az egyes vádlottak tevékenységét, a bűncselekményhez való kapcsolódását, tudattartalmát. Ennek megfelelően XVI. r. vádlott is kapcsolódik a nagy egészhez, majd közvetlenül a XV. rendű vádlottal kapcsolatos bizonyítékokhoz. Az egyik lehallgatáson feltett kérdése, a szállítás szokásos helyére egyértelművé teszi, hogy nem eseti, hanem egy szokott helyre (konkrétan egy garázshoz) való ismétlődő szállításról van szó. A rendszerességre utal az is, hogy fél mondattal közli XV. r. vádlott, hogy ki bukott meg, amely egyértelmű teszi az illegális tevékenységet és azt, hogy XVI. r. vádlott tudata átfogja a történéseket, mert nem fejezi ki értetlenségét a hír hallatán, hanem pontosan érti XV. r. vádlott további szavait, amelyek azt tartalmazzák, hogy „innéttől veszélyes szállítani". Ez nyilván lényeges közlés a szállító XVI. r. vádlott felé. Ezt megelőzően már
68. augusztus 21-én megfigyelik XVI. r. vádlottat és XV. r. vádlottat, amikor XV. r. vádlott XVI. r. vádlott felvezetésével a vonalon közlekedik reggel 5.52-kor, majd amikor elhaladnak egy figyelt garázs előtt, ahol egy személy a nyitott garázsajtóra szorosan ráállt gépkocsi mellett figyeli a külső mozgásokat, a vádlottak továbbhaladnak.
69. szeptember 2-án ismét figyelik a garázst, ahol megjelenik XVI. r. és XV. r. vádlott. XVI. r. vádlott 5.06-kor áll a parkolóban, 5.09.-kor feltűnik a korábbi megfigyelésnél a garázsnál szorosan parkoló autó, majd 5.10-kor érkezik XV. r. vádlott. Ebben a garázsban érik tetten 5.
70. -kor
71. sz. tanú1200 liter - adózás alól elvont- alkohollal. Másnap szeptember 3-án hangzik el XVI. r. és XV. r. vádlott között a veszélyes szállításra vonatkozó beszélgetés. A nyomozati iratok között megtalálható az a beszélgetés is, amikor (az egyébként utóbb elmarasztalt)
72. sz. tanú
73. augusztus 31-én leadta XV. r. vádlottnál a megrendelését. Az pedig, hogy XV. r. vádlott XII. r. vádlott rendelte az anyagot teljesen egyértelmű, mivel az egyéb bizonyítékokon túl az is igazolja, hogy a telefonbeszélgetés kezdetén, nevének teljes megjelölésével szabályszerűen bemutatkozott. Az elsőfokú bíróság nem tévedett, amikor XVI. r. vádlott nemcsak a szállításban való közreműködését állapította meg, de bűnös tudattartalmára is következtetést vont, mert a fent körülményekből csak arra lehet ésszerűen következtetni. XVIII. rendű vádlott esetében sem a védő által hivatkozott két telefonbeszélgetés a bizonyíték. Az ő tekintetében is a fentebb írtak irányadóak, illetőleg a XII. r. vádlottra vonatkozó bizonyítékok őt is érintik. A beszélgetések tartalmából pedig pontosan kitűnik, hogy mit rendel, hogy ez az első rendelése, de elutazása miatt ez megszakad. Kiderül, hogy szándékában áll a műveletet felpörgetni siker esetén, heti vásárlásban gondolkodik, de jelenleg gond az íz, tanácsot kér a számla kitöltéséhez, és útbaigazítást a szállításhoz. Az elsőfokú bíróság mérlegelése nem támadható. A védelem arra is hivatkozott, hogy a szállítás nem ment végbe. Ezt meggyőzően megcáfolja az elsőfokú bíróság. Az érvei még azzal is kiegészíthetőek, ha nem történt volna meg a szállítás nem merült volna fel, hogy hol kell a gépjárművel befordulni és az sem, hogy milyen megjelölés kerüljön a számlára, de az átalakítás megkezdése nélkül nem lett volna problémája a maradvány ízzel sem. Továbbmenően a szakvélemény mellékletéből megállapíthatóan a július 16-i szállításra vonatkozó megrendelést volt is miből teljesíteni, mert XII. r. vádlott előző nap (július 15.) az
74. sz. Kft-től nagyobb mennyiséget (2x9ezer litert) hozott el. XIX. rendű vádlott XII. r. vádlott történő megrendelései nemcsak az anyagra vonatkoztak, hanem a jövedéki termék előállításához szükséges szénre is. E beszélgetések sokatmondóak, mert egyrészt utalnak a rendszerességre, a szokásos rendelésre, de az anyag kapcsán a XII. r. vádlott az árkalkulációra is azzal, hogy neki 310 forint egy liter, mivel „nagy vásárló". Számos beszélgetés került rögzítésre és ebből kitűnik, hogy XIX. r. vádlottnak komoly kifogásai voltak a leszállított áruval kapcsolatosan, mert azt visszahordták a technokolos íze miatt, ezért XII. r. vádlott tájékoztatta, hogy az ő áruját elkülönítve hozza, nehogy kavarodás legyen. XIX. r. vádlott szénrendelése is pontos volt mennyiségre, minőségre egyaránt. E beszélgetésekben XIX. r. vádlott panaszkodik, hogy szerinte Nagyot figyelik, hogy bukott egy 8-ast, ezért nagyon kellene most legalább
75. XII. r. vádlott pedig arról panaszkodik, hogy kiengedték és rögtön jelentkezett az új áruért, de nem meri kiszolgálni. A XX. rendű vádlottal való közös tevékenység nem csak e telefonbeszélgetésekből derült ki, hiszen a XX. rendű vádlott cégének birtokában volt az a gépkocsi, amivel a lebukott szállítmányt szállították, hanem a megfigyelés adataiból is. A lebukott szállítmányt, egyébként nemcsak XIX. r. vádlott tekintette magáénak, hanem XX. r. vádlott is, mivel egy ismeretlen személynek arról beszélt
76. december 2-án, hogy „rontás van rajtuk", mert már „kiszúrták", az „embere az autópályán bilincsben", az ügyvédjét nem éri el, a teherautó pedig meg van pakolva a „cége nevén". Mindezekből pedig egyaránt következik, hogy a két vádlott szállítmánya, a lefoglalt 8 ezer liter illegális szesz közös érdekeltség volt. A megfigyelések bizonyítják a szállításokat, a gépkocsik mozgását, a csere helyzeteket, rögzítik az alkohol szagának észlelhetőségét stb. A lehallgatott beszélgetések ezt kiegészítik XIX.r. és XX. r. vádlott között arról, hogy kell-e még egy kört tenni, hogy üres-e a terep. XX.r. vádlott XXVI. r. vádlottal is kapcsolatban volt, mert szó esik arról, hogy jobban oda kellene figyelni, mert opálos az anyag, de XXVI. r. vádlott már ismerte a problémát. Arról is szó esett köztük, hogy egy autót le kellett pakolni, mert „rámentek". Mindezekből pedig a védelem álláspontjával szemben egyértelmű XIX. r. vádlott és XX. r. vádlottak közös érdekeltsége és együttműködése, az anyag megvásárlása és elszállítása hozzájuk köthető, ahogy a szenes átszűréssel való átalakítása és a kereskedés is. E bizonyítékokat pedig nem gyengíti el, hogy nem sikerült felderíteni az átalakítás helyét és a további bűnkapcsolatokat. XXII. rendű vádlott képviseletében benyújtott fellebbezési indokolás számos hibát tartalmaz. A beadvány végig arról szól, hogy e vádlott átalakította az anyagot, noha ilyet az ítélet nem rótt a terhére. Egyértelműen megindokolta az elsőfokú bíróság, hogy csak az volt megállapítható, hogy nevezett legalább átalakíttatott, ezért ítélte el bűnsegédi minőségében. Ugyancsak hibás az ítéletet ért azon kifogás is, hogy még az ügyészség elírási hibáit sem javította ki a bíróság, úgy emelte át a vádat tényállásként. A hivatkozott, és szám szerint is megjelölt
77. oldalon található helységnév elírás maga a vád, mivel annak pontos tartalmát rögzítette az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásának kezdetén, ugyanakkor az ítélet tényállásában már javította e hibát, tehát a fellebbezés összemossa az ítélet különböző és pontosan elkülöníthető részeit. A vitatott kiszállításokra az a bizonyíték, hogy a megrendeléskor az adott napot megbeszélte XXII. r. vádlott XII. r. vádlottal, ahogy a fuvar „borítékos" jellegét is, amely jelentése az ügyet összefüggéseiben vizsgálva egyértelmű. Számos bizonyíték egybehangzó adata derítette fel, hogy mit értettek az ügyben a borítékos megrendelés alatt. A beszélgetések sokkal inkább utalnak az igen bejáratott ügymenetre, sokkal több megrendelésre, mint arra, hogy ez a kiszállítás elmaradt volna. A
78. május 23-i XXIII. r. vádlottól származó megrendelést követi a másnapi - megfigyelt szállítás. A
79. november 2-i - XXII. r. vádlott által leadott - rendelés szállításáról pedig másnap egyeztetnek időpontot és szó esik az őr személyéről is. Az is látható, hogy a vád a bizonyítható minimumra építkezett mind a mennyiség, mind pedig XXII. r. vádlott elkövetői magatartása tekintetében. XXII. r. vádlott könyvet kért XII. r. vádlottól a szeszfokok átszámításához, reklamált, mert az anyag olyan keserű lett, mint a „patkányméreg".
80. sz. tanú és XXIII. r. vádlott között teljes együttműködés és közös anyagi érdekeltség volt a beszélgetésekből kitűnően. Téma volt közöttük a teljes anyag bekeverése, és a keserű íz problematikája, szó volt arról, hogy nem szabad a keveréket állni hagyni. XXII. r. vádlott új elképzelést is megfogalmazott XII. r. vádlottnak arról, hogy miként kellene eljárni, és ha ismerné az összetételt jobban boldogulna. A vádlott védekezésével szemben mindezek nehezen értelmezhetőek a sablonok mosása körében. Itt jegyezi meg a másodfokú bíróság, hogy az eljárás kezdetén nem nyilatkozott a személyi körülményeire, nem volt hajlandó megjelölni sem a vállalkozását, sem a jövedelem forrását. Amikor felmerült az eljárásban, hogy illegális szesszel hozható kapcsolatba kocsmai tevékenységre hivatkozott, majd amikor bebizonyosodott az anyag megvásárlása, a térkövek mosásával védekezett. Az eltelt évtized során egyszer sem merült fel, hogy a vádlott építőipari tevékenységet folytat valamilyen vállalkozás kereteiben, vagy egyéni vállalkozóként vagy bármilyen minőségben. Ha az anyag megvásárlása bármilyen formában egy szabályosan működő gazdasági társaság vállalkozásának eszközbeszerzése lett volna, akkor az szabályosan történik. Ha pedig szabályos számvitel betartása mellett létrejött beszerzés lett volna, akkor ezt igazolni tudja, és az eljárás kezdetétől hivatkozott volna erre. Mivel azonban a hivatkozás egy nem sikeres védekezési taktika része volt, valóban szükségtelen lett volna tanúkat kihallgatni. A vádlott dokumentáció nélküli, „borítékos" vásárlása, a lehallgatási jegyzőkönyv és a megfigyelés adatai nem hagynak kétséget XXII. r. vádlott tevékenységét illetően. Amennyiben pedig a vádlott vallomást kívánt volna tenni - ahogy a beadvány sérelmezi -, maga is kérhette volna a kihallgatását, de akár írásban is tehetett volna vallomást, azonban ilyen kezdeményezésnek nyoma sincs az iratokban. A beadványban hivatkozott beszélgetést a nyomozó hatóság ígéretéről nemcsak a jegyzőkönyv cáfolja, hanem az is, hogy a vádlott még az iratok ismertetésén sem jelent meg, noha legkésőbb akkor rá kellett volna döbbennie, hogy mondanivalója van és az az utolsó alkalom, hogy előadja. XXII. r. vádlott vitatta a hozzá kapcsolható telefonbeszélgetéseket, ugyanakkor a tartalmukkal kapcsolatosan észrevételeket tett és magyarázatokat adott, így a minőségi kifogást elismerte, de azzal magyarázta, hogy azt a sablonok mosása során tapasztalta. Az is érdekes felvetés, hogy kocsmárosi minőségében miért XII. r. vádlottól rendel anyagot. XXII. r. vádlott és XXIII. r. vádlott megfigyelésre került együttes szállításnál, és XXII. r. vádlott más alkalommal külön is, de XXIII. r. vádlott a bírósági tárgyaláson már maga is elismerte, hogy XII. r. vádlott telepéről segítette XXII. r. vádlottnak a beszerzést, a gépjárművek cseréjét, a felvezetést pedig a titkos figyelés igazolta. XXII. r. vádlott szavahihetősége az eljárásban megdőlt, a védekezése pedig komolytalan, következetlen, ellentmondásos és ésszerűtlen, arra nyilvánvalóan nem kellett további bizonyítást elrendelni. XXIII. r. vádlott védőjének érveivel szemben a másokra engedélyezett lehallgatás adatai az ő tekintetében is felhasználhatóak, és elegendő bizonyítékot tartalmaznak összevetve a megfigyelés adatával. Egyébként más beszélgetésben is felmerül XXIII. r. vádlott neve, például XII. r. vádlott szólt arról, hogy XXIII. r. vádlott is tőle rendelt, illetve megemlített valakit, aki viszont nem vásárol XXIII. r. vádlottól. XXIII. r. vádlott maga is elismerte a szállítást és a bizonyítékok együttes értelmezése nem hagy kétséget afelől, hogy milyen tevékenységhez nyújtott segítséget, amelyet nem lehet megtenni bűnös tudattartalom hiányában. XXIV. rendű vádlott tekintetében egyértelmű és eredménnyel nem vitatható bizonyítékok teszik megalapozottá az ítéleti tényállást és a bűnösségre vont következtetést. E vádlott cége volt a
81. sz. Kft., a vádlott adóbevallást nem nyújtott be, a céget a tényállás kiegészítése szerinti időpontban törölték, azonban a cég nevében ezt megelőzően és ezt követően is anyagvásárlást bonyolított e vádlott és
82. sz. tanú. A vásárlásról szóló számlák rendelkezésre álltak, a szakértő feldolgozta azokat. A védelem hivatkozásával szemben nem
83. sz. tanú - általa vitatott tartalmú - vallomása a bizonyíték XXIV. r. vádlottal szemben, mivel azt minden tekintetben alátámasztja a lehallgatás anyaga. Teljes az együttműködés e két személy között, részletes beszélgetést folytatnak I. r. vádlottról, a II. rendű vádlott által elkalkulált ellenértékről, a megrendelt szénről, annak fajtájáról, az
84. sz. Kft. december
85. - január 2-ig való szünetéről, aromarendelésről, XXIV. r. vádlott minőségi kifogásáról, amely szerint az előírt mennyiségnek már háromszorosát hozzáadta, de az sem vezetett eredményre. Beszéltek a sofőr „lambadírozásáról". Utóbbi kifejezés arra vonatkozott, hogy
86. sz. tanú az
87. sz. Kft-vel közös telephelyen lévő céghez koporsókat fuvarozott, és a vissza fuvarral hozta el az anyagot, de tett kitérőket, amelyet biztonsági okból
88. sz. tanúék sérelmeztek. Mindkét szállító vallotta, hogy XXIV. r. vádlott jelen volt a lefejtésnél, de a telefonok lehallgatása sem hagynak kétséget arról, hogy ki végezte az átalakítást.
89. sz. tanú pedig a saját célra szánt vásárlásait a saját cége nevében hajtotta végre. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az ítéletében kifejtett és - nem is kevés számban - rendelkezésre álló bizonyítékok alátámasztják és kiegészítik egymást, és nem tévedett a következtetésében, hogy a házkutatás során felderített átalakító helyet XXIV. r. vádlott üzemeltette, a jövedéki termék előállítása hozzá köthető. Mivel a tényállás megalapozott, azt nem sikerült vitatottá tenni a másodfokú eljárásban sem, ezért további bizonyításnak nincs helye. A
90. sz. Kft. e vádlotthoz köthető, fel sem merült az eljárásban, hogy a tanúként indítványozott
91. sz. tanú kapcsolatba került volna a tényállásbéli bűncselekménnyel, ezért nem vált szükségessé a meghallgatása. A XXV. rendű vádlott a másodfokú eljárásban sem tudott eredményesen védekezni azzal, hogy nem tudhatta milyen tevékenység zajlik az ingatlanán. 486 ezer liter anyag odaszállítása, átszivattyúzása, feldolgozása, elszállítása, a lefoglalt búvárszivattyú működési hangja, a tevékenység zajai és mozgásai nem tekinthetők mindössze következtetéseknek, ahogy a védő állította. Ezek tények és a nagy mennyiség miatt nem lehet feltűnés nélkül végezni. Nem utolsó sorban e tevékenység olyan szaghatással jár, ami nem leplezhető, és nem is hagy kétséget az alkohollal való foglalatosság körül. Ugyan más tényállási pont kapcsán, de tanúvallomás tartalmazza, hogy a szesz szaga igen erősen érezhető, de még a titkos megfigyelés során a szállító gépjármű mellett elhaladó személy is érezhető alkohol szagról adott számot. Végezetül az iratokból kitűnően - ugyan már csak - a garázs feltörése után, de megérkezett a helyszínre XXV. r. vádlott, aki a lakása előszobájának falán felakasztott kulcsot átadta, amelyről megállapították az eljárt szemlebizottság tagjai, hogy az nyitja a lefoglalással érintett garázs zárját, amely az oda való bejáratosságát/bejárhatóságát igazolja mindenféle bérlettől függetlenül. A fenti körülmények mellett a két héttel korábbi bérbeadásra eredménnyel hivatkozni az elsőfokú bíróság helyesen felderített és értékelt körülményei, valamint a kifejtett mérlegelésével szemben nem lehetett. Az elsőfokú bíróság számára XXVI. rendű vádlottal szemben nagy számú bizonyíték állt a rendelkezésére. Ezeket feltárta és felsorolta, majd helyesen értékelte. A vádlott maga adta át a II. rendű vádlottnak a
92. sz. Kft. bélyegzőjét, és az
93. sz. Bt. sem működött a három vonatkozó tanúvallomásból következően (bár maga a vádlott is úgy nyilatkozott, hogy 2003-tól nem végzett az
94. sz. Bt. gazdasági tevékenységet, igaz volt ezzel ellentétes vallomása is). XXVI. r. vádlott kapcsolatban állt az I. rendű vádlottal, a szállításokat a szakértő a szállítólevelek alapján azonosította, és azok összeegyeztethetőek voltak a tényleges kiszállítással, ezeket több esetben is megfigyelték, így
95. július 20., szeptember 6, 8, október 11,
96. napjain. Ugyancsak egyezett a szállítólevéllel annak a szállítmánynak a