Bf.67/2017/7 – Pécsi Ítélőtábla

(2)bekezdésében meghatározott folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntette és a Btk.196.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés b) pontjára figyelemmel a

(3)bekezdés szerint minősülő folytatólagosan elkövetett szexuális kényszerítés bűntette miatt - halmazati büntetésül - 10 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani azzal, hogy abból a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A Komlói Városi Bíróság 2.B.206/2010/

1. számú ítéletével kiszabott 7 hónap börtön végrehajtását elrendelte, a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a
2. január
3. napjától előzetes fogvatartásban töltött időt. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott felmentés, védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján is az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. A vádlott védője a másodfokú eljárásban bejelentett jogorvoslati kérelmének megfelelő tartalommal szólalt fel. A másodfokú bíróság a védő által a kiszabott büntetés enyhítését célzó fellebbezést megalapozottnak találta. Az ítélőtábla az ügyben a büntetőeljárásról szóló
4. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 363.§

(2)bekezdés b) pontja alapján tárgyalást tűzött ki, melyen ismételten tanúként kihallgatta a sértettet és tanú1 t, akik a másodfokú eljárásban a korábban tett vallomásukat változatlan tartalommal fenntartották. A vádlott és védője által bejelentett fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.348.§

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást mentesnek találta a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól: az teljeskörűen felderített, hiánytalan, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok maradéktalan megtartásával folytatta le. A másodfokú bíróság szükségesnek tartotta a sértett és tanú1 tanúkénti kihallgatását, ezért a Be.363.§

(2)bekezdés b) pontja alapján tárgyalást tűzött ki. A kihallgatott tanúk vallomásukat változatlan tartalommal fenntartották, így az ügyben felmerülő valamennyi ténybeli és jogi kérdésben megnyugtatóan állást lehetett foglalni. Ítéletének indokolásában a törvényszék a bizonyítékok részletes áttekintésével adott számot értékelő tevékenységéről. Az ügy sajátossága volt a hasonló jellegű, családi körben elkövetett nemi erkölcs elleni cselekményekre általában jellemző körülmény, nevezetesen a családi körön kívüli tanúk hiánya, illetve azok szűk köre. A vádlott vallomásain, a sértett és édesanyja vallomásán, valamint a sértett testvérének és nagynénjének vallomásán túlmenően bizonyítékul szolgáltak a helyszíni szemle adatai, valamint a sértett és a vádlott pszichológiai, illetve pszichiátriai vizsgálata során keletkezett szakértői vélemények. A vádlott védekezését a fenti bizonyítékok egyike sem támasztotta alá, ugyanis tagadó vallomásával szemben álltak az eljárás során feltárt és a fent már felsorolt bizonyítékok. Az ügyben döntő jelentőséggel bírt a nemi erkölcs elleni bűncselekmények sértettjének tanúként tett vallomásai. Ezek a nyilatkozatok a másodfokú bíróság meggyőződése szerint is élet- és élményszerűek, túlzásoktól, irreális, a vádlottal szembeni elfogultságra utaló körülményektől mentesek voltak. A sértett vallomásai mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság előtt az ügy lényeges, jelentőséggel bíró körülményeit illetően konzekvensek voltak. Különös jelentősége volt annak a körülménynek, hogy a pszichológus szakértő a sértett által elmondottakat ugyancsak reálisnak, életszerűnek, élményszerűnek, betanítástól, illetve befolyástól mentesnek találta. Kitért arra is, hogy a kommunikáció során észlelt jelek alapján a betanítottság, illetve a valóság szándékos elferdítése kizárható volt. A másodfokú bíróság a pszichológus szakértő véleményét meggyőzőnek, megalapozottnak ítélte, az összhangban állt az ügyben beszerzett és rendelkezésre álló további bizonyítékokkal is. Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal a tekintetben, hogy a sértett vallomását elfogadva állapította meg a tényállást, elvetve a vádlott azon védekezését, hogy élettársával és a sértettel megromlott a kapcsolata, ezért a bosszú vezérelte őket vallomásaik megtételére, azaz arra, hogy ellene tanúskodjanak. Ezeket a körülményeket együttesen értékelve és nem megismételve az elsőfokú bíróság érvelésének valamennyi részletét, a másodfokú bíróság álláspontja szerint a megállapított és a vádlott védekezésével szemben álló tények kellő bizonyítékokon, illetőleg azoknak a logika szabályai szerinti mérlegelésén alapulnak. Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság azon megállapításával is, hogy tanú1 másodfokú eljárás során tett vallomása sem volt alkalmas a sértett következetes vallomásának megdöntésére, azaz eltérő tényállás megállapítására. A Be.351.§

(1)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére és a cselekmények minősítése is megfelelt a büntető anyagi jogszabályban foglaltaknak. A felmentésre irányuló fellebbezések tehát nem vezettek eredményre. Az elsőfokú bíróság a 19/

1. (VII. 18.) AB határozat, valamint az ennek nyomán született 1/
2. Büntető jogegységi számú határozatnak megfelelően minősítette a vádlott I. pontban írt cselekményét, hiszen ezek értelmében a tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszaknak az az elkövetési módja, ha az elkövető a sértettel erőszak vagy kvalifikált fenyegetés alkalmazása nélkül végez, végeztet szexuális cselekményt, a Btk.197.§

(2)bekezdése szerint minősül, még akkor is, ha a sértett vele kapcsolati viszonyban áll. A II. tényállási pontban írt cselekmény minősítése is megfelelt a büntető anyagi jog szabályainak, hiszen az irányadó tényállás alapján a vádlotti magatartás kifejtésének első részében, azaz

1. szeptember
2. napjáig a tizennegyedik életévét még nem töltötte be, majd ezt követően került sor a tizennegyedik életévét már betöltött, azonban tizennyolcadik életévét még el nem érő sértett sérelmére a
3. szeptember
4. és szeptember
5. közötti magatartás tanúsítására. Ezért ezen cselekmény a Btk.196.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés b) pontjára figyelemmel a

(3)bekezdés szerint minősül, ahogy azt az elsőfokú bíróság is helytállóan állapította meg. A vádlott egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére, többször követte el a terhére megállapított mindkét bűncselekményt, így azok folytatólagosan elkövetettnek minősülnek. ------------------------A büntetés kiszabása során irányadó körülményeket a törvényszék maradéktalanul feltárta, azokat azonban nem tényleges súlyuknak és jelentőségüknek megfelelően értékelte. A büntetés kiszabása körében a másodfokú bíróság nyomatékkal figyelemmel volt arra, hogy az igazságügyi pszichológus szakértői vélemény szerint a sértettnél a szexuális traumán átesett gyermekeknél jelentkező tipikus tünetek csak részben voltak feltárhatóak, hiszen a sérelmére elkövetett cselekményekkel párhuzamosan szexuális életet élt a vádlott testvérével, tanú2 val. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt a sértett által sem vitatott körülményt sem, hogy a tanú2val történő szakítás okozta trauma a jelen ügyben történtekkel azonos módon viselte meg. Mindezeket értékelve, a másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által kiszabott, a középmértékben megállapított 10 év tartamú szabadságvesztés eltúlzottan súlyos. Következésképpen a fellebbviteli bíróság a védő enyhítést célzó fellebbezését megalapozottnak találva a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamát 8 évre enyhítette. A fentiek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság jogorvoslattal megtámadott ítéletét a büntetőjogi jogkövetkezményekre vonatkozó részében a Be.372.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta. Az egyéb rendelkezések törvényesek voltak, ezért azokat a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A kiszabott szabadságvesztés tartamába a Btk.92.§

(1)és

(2)bekezdése alapján a

1. évi november hó
2. napjától előzetes fogvatartásban töltött időt továbbmenően beszámította. A Be.381.§

(1)bekezdése alapján köteles vádlott a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére. Pécs,

1. április
2. Dr. Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr. Bencze Beáta s.k. előadó bíró, Dr. Hudvágner András s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 13.B.19/2017/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.67/2017/
4. számú ítélete folytán az abban írt változtatásokkal a
5. évi április hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. . Makai Lajos s.k. a tanács elnöke tisztviselő