← Magyarország

Pf.20061/2018/7 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.061/2018/

  1. szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. Jobbágy Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: dr. Jobbágy Krisztina ügyvéd) által képviselt felperes neve ú.-i (cím) lakos felperesnek - a dr. Varga István ügyvéd (cím) által képviselt Magyar Állam I. rendű, a dr. Danka János ügyvéd (cím) által képviselt II.rendű alperes neve ny.-i (cím) lakos II. rendű és a dr. B. Á. jogtanácsos által képviselt III.rendű alperes neve (cím) III. rendű alperesek ellen szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt indított perében a Nyíregyházi Törvényszék 1.P.20.063/2017/
  2. számú ítélete ellen a felperes által
  3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés és a II. rendű alperes által Pf.
  4. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, a felperes által a II. rendű alperesnek fizetendő perköltség összegét 243 000 (kettőszáznegyvenháromezer) forint általános forgalmi adót tartalmazó 1 143 000 (egymillió-egyszáznegyvenháromezer) forintra felemeli. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű alperesnek 81 000 (nyolcvanegyezer) forint általános forgalmi adót tartalmazó 381 000 (háromszáznyolcvanegyezer) forint, a II. rendű alperesnek 115 350 (egyszáztizenötezer-háromszázötven) forint általános forgalmi adót tartalmazó 505 350 (ötszázötezer-háromszázötven) forint fellebbezési eljárási költséget és térítsen meg az államnak külön felhívásra 2 500 000 (kettőmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az I. rendű alperes kizárólagos tulajdonát képezte - a felperes
  5. október 16-tól
  6. október 15-ig érvényes haszonbérleti jogával terhelten - az ú-i külterület ...7/40 helyrajzi számú, szántó művelési ágú, 49,2220 hektár nagyságú ingatlan. Az ingatlant az állam képviseletében eljáró Nemzeti Földalapkezelő Szervezet árverésen kívánta értékesíteni. A
  7. november 16-án megtartott árverésen a 63 050 000 forintos kikiáltási árat egyedül elfogadó II. rendű alperest hirdették ki az árverés nyerteseként.
  8. március 10-én az NFA a II. rendű alperessel kötötte meg az adásvételi szerződést, amelyben az ingatlan vételárát 63 050 000 forintban határozták meg. A szerződés
  9. pontja értelmében a vevő a vételárat - függetlenül attól, hogy saját erőből vagy pénzügyi intézmény által nyújtott kölcsönből egyenlíti ki - az eladó ... Banknál vezetett letéti számlájára legkésőbb a szerződés záradékolásának napját követő
  10. napon volt köteles teljesíteni. A szerződésben rögzítették a szerződő felek azt is, hogy az ingatlant
  11. október 15-ig haszonbérleti jog terheli. A szerződést az NFA Ú. város jegyzőjének küldte meg kifüggesztés céljából, mely
  12. március 17-én megtörtént.
  13. május 13-án a felperes a polgármesteri hivatalban átadta az ügyvéd által készített teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozatát arról, hogy a kifüggesztett adásvételi szerződést teljeskörűen elfogadja és elővásárlási jogát kívánja gyakorolni. E jogát a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló
  14. évi CXXII. törvény (Földforgalmi törvény)
  15. §

(1)bekezdés d) pontjára, 18. §
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjára, végül 18. §
(4)bekezdés a) pontjára alapította. Az okiratban nyilatkozott a Földforgalmi törvény 13-15., illetve
  1. §-ában foglalt körülményekre is. Mellékletként benyújtotta a lakcímkártya, személyigazolvány, adókártya, agrárkamarai kártya másolatát, a földműves nyilvántartásba vételről szóló földhivatali határozatot, valamint az állattartáshoz az állattartó telep üzemeltetéséről és az állat létszámról szóló megyei főállatorvos által kiállított hatósági bizonyítvány másolatát, a B. H. N. Kft. által kiadott
  2. május 26-i keltezésű „igazolás az ökológiai gazdálkodásról" címzésű iratot, végül e kft. és közte
  3. november 19-i keltezéssel ötéves időtartamra kötött együttműködésről szóló szerződés másolatot. A felperes a nyilatkozatot és annak mellékleteit az Ú-i Polgármesteri Hivatal hivatali ügyintézőjének adta át, aki a polgármesteri hivatal bélyegzőjének lenyomatával látta el azt, s amellett a saját nevét és ügyintézői beosztását feltüntetve záradékot írt arról, hogy az elfogadó nyilatkozatot benyújtó személyigazolványát ellenőrizte, az a „valódiságnak megfelel". Az aláírást saját kezű aláírásának ismerte el az elfogadó nyilatkozatot benyújtó. Tanúsította, hogy az elfogadó jognyilatkozat az azt személyesen átadó elővásárlásra jogosulttól származik. A perbeli adásvételi szerződést a hirdetőtábláról
  4. május 18-án vették le, s ezt követően az ügyintéző a bélyegzőlenyomat és a saját névaláírása mellett azt is feltüntette az okiraton, hogy Ú. város jegyzője megbízásából általános igazgatási jogkörben jár el, amikor május 19-i keltezéssel a történtekről tájékoztatta a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetet, amelynek megküldte az ügyben keletkezett valamennyi iratot. Az ügyintéző tájékoztatását követően az NFA az elővásárlási jogot bejelentő, összesen 16 személy részére értesítést nem küldött. A II. rendű alperes részére az NFA
  5. március 10-én tulajdonjoga bejegyzése iránti engedélyt adott. A II. rendű alperes a perbeli ingatlanra a tulajdonjoga bejegyzésére és az eljárás függőben tartására irányuló kérelmet
  6. december 8-án nyújtotta be a Kormányhivatal Ny-i Járási Hivatalához. Az oda megküldött adásvételi szerződésen az NFA
  7. október 27-i keltezésű záradéka is megtalálható, mely azt tanúsítja, hogy a vevőt elővásárlási ranghelyén a kifüggesztési eljárás során szabályos elfogadó jognyilatkozatot tevő elővásárlásra jogosult nem előzte meg. Ny. Járási Hivatal Földhivatali Osztálya
  8. december 22-én kelt határozatával a perbeli ingatlanra bejegyezte a II. rendű alperes tulajdonjogát, valamint a III.rendű alperes javára 63 050 000 forint keretösszeg erejéig elidegenítési és terhelési tilalommal biztosított jelzálogjogot. A II. rendű alperes tulajdonjogát bejegyző földhivatali határozatot a felperes
  9. december 22-én kapta meg a járási hivataltól, azzal szemben jogorvoslattal nem élt. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az I. és II. rendű alperes között a perbeli ingatlanra
  10. március 10-én megkötött adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan és az közte és az I. rendű alperes között jött létre. Kérte a földhivatal megkeresését a II. rendű alperes tulajdonjogának törlése, saját tulajdon-jogának adásvétel jogcímén történő bejegyzése végett. A III. rendű alperest mindezek tűrésére kérte kötelezni. Kérte az I. és II. rendű alperes költségben való marasztalását, a III. rendű alperessel szemben költségigényt nem terjesztett elő. Kifejtette, hogy a polgármesteri hivatal hirdetőtáblájára kifüggesztett adásvételi szerződésre elővásárlásra jogosultként teljeskörű elfogadó nyilatkozatot tett határidőben, a nyilatkozatban megjelölte elővásárlási jogosultsága Földforgalmi törvényen alapuló jogcímeit, melyek közül a
  11. §
(2)bekezdés a) pontjára való hivatkozását a perben már nem tartotta fenn; állította, hogy sorrendben és ranghelyben megelőzi a II. rendű alperest, s jogosultságát a szükséges okiratokkal megfelelően igazolta. Álláspontja szerint a Földforgalmi törvény módosításáról szóló
  1. évi CCXII. törvény módosításáról szóló,
  2. június 22-től hatályos
  3. évi LXI. törvénnyel a módosító törvénybe iktatott 18/A. § a perben is alkalmazandó, melyre figyelemmel a II. rendű alperes tulajdonjoga nem lett volna bejegyezhető az ingatlan-nyilvántartásba, lévén, hogy e törvény 18/A. §
(3)bekezdésében előírt, az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó feltételeknek nem tud megfelelni, mivel a perbeli ingatlan 2035-ig az ő haszonbérleti joga folytán az ő használatában áll. Hivatkozott arra, hogy amennyiben az NFA a II. rendű alperest és őt azonos ranghelyen elővásárlásra jogosultnak ismeri el, közöttük sorsolással kellett volna dönteni. Álláspontja szerint az I. és II. rendű alperesnek az a hivatkozása, hogy az elővásárlási joga gyakorlásával kapcsolatos jognyilatkozatát nem a jegyző vette át a polgármesteri hivatalban, s emiatt az úgy tekintendő, mintha jogát nem gyakorolta volna, irreleváns, mert az okiratokat átvevő személy azok átvételére a jegyző peres eljárás során csatolt nyilatkozata értelmében jogosult volt. Hivatkozott arra, hogy a per során 2017. szeptember 26-án a bírósági gazdasági hivatalban letétbe helyezett 6 305 000 forinttal, valamint az ugyancsak a per során csatolt, a ... bank-tól származó finanszírozási ajánlattal teljesítőképességét megfelelően igazolta. Az I. rendű alperes a kereset elutasítását és a felperes költségben való marasztalását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperes elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó elfogadó nyilatkozata nem tartalmazza a jegyző igazolását, melyre tekintettel a Földforgalmi törvény 21. §
(9)bekezdése értelmében úgy kell tekinteni, hogy az elfogadó nyilatkozathoz joghatály nem fűződik. Állította, hogy a felperes nem igazolta hitelt érdemlően teljesítőképességét. Vitatta, hogy a felperes olyan elővásárlási joggal rendelkezett volna a nyilatkozata megtételekor, mellyel őt megelőzné az elővásárlási jogosultak sorában. E körben hivatkozott arra, hogy a Földforgalmi törvény 18. §
(2)bekezdés b) pontjával kapcsolatos, az ökológiai gazdálkodás igazolására előterjesztett okiratok nem felelnek meg a követelményeknek. Véleménye szerint a felperes csak a szerződés hatálytalansága iránti igény érvényesítésére jogosult, ám nem rendelkezik kereshetőségi joggal az érvényesen létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt. Hangsúlyozta, hogy téves az a felperesi hivatkozás, hogy az NFA-nak sorsolással kellett volna döntenie a nyertes személyéről az adott esetben, mert ez a jogszabályi rendelkezés csak az azonos ranghelyen álló elővásárlásra jogosultak közötti vitában alkalmazandó. A II. rendű alperes ugyancsak a kereset elutasítását és a felperes költségben való marasztalását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperes a keresetét elkésetten nyújtotta be, mert legkésőbb már
  1. november-december idején tudomást szerzett a közte és az I. rendű alperes között megkötött adásvételi szerződésről, a bírósághoz azonban csak
  2. februárjában fordult. A jegyző eljárása jogszerűtlenségével összefüggő felperesi érvelés kapcsán osztotta az I. rendű alperes álláspontját. Vitatta, hogy a módosító törvény 18/A. §-a rendelkezései az adott ügyben alkalmazandók lennének, miként azt is, hogy a felperes elővásárlási joga az ő elővásárlási jogát megelőzné. Vitatta a felperes teljesítőképességét, utalva arra, hogy annak hiányát igazolja, hogy a perindításkor illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő. A III. rendű alperes úgy nyilatkozott, hogy a javára bejegyzett jog változatlanul hagyása mellett a vele szemben előterjesztett kereset teljesítését nem ellenzi. Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította, a felperest kötelezte arra, hogy az I. és II. rendű alperesnek személyenként 762 635 forint általános forgalmi adót is tartalmazó perköltséget fizessen meg és térítsen meg az államnak 1 500 000 forint kereseti illetéket. A határozata indokolásában mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy a felperes a keresetlevelét határidőn belül terjesztette elő, tekintettel arra, hogy a II. rendű alperes tulajdonjogát bejegyző földhivatali határozatból
  3. december 22-én értesült az I. és II. rendű alperes közötti adásvételi szerződés érvényes voltáról, ehhez képest január 12-én, 30 napon belül terjesztette elő keresetlevelét. Rámutatott, hogy a perbeli jogvita elbírálására a Polgári Törvénykönyvről szóló
  4. évi V. törvény (Ptk.) 6:
  5. §-ának az elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezései, illetve a Földforgalmi törvény rendelkezései az irányadóak, melyek alapján azt kellett a bíróságnak vizsgálnia, hogy a felperes elővásárlási jognyilatkozata megtételekor a jogszabályi rendelkezések maradéktalan betartásával járt-e el. Ennek körében a Földforgalmi törvény
  6. §
(4)bekezdésének idézésével hangsúlyozta, hogy az elővásárlási jogra vonatkozó jognyilatkozatot a jegyző köteles átvenni és az elővásárlásra jogosult személyazonosságát ellenőrizni az elfogadó nyilatkozatban szereplő természetes személyazonosító adatoknak és a személyazonosító okmányokba foglalt adatoknak az összevetésével, és ő jogosult nyilatkoztatni az elővásárlási joggal élni kívánót arról, hogy a nyilatkozaton lévő aláírását a saját kezű aláírásának ismeri-e el. Hangsúlyozta, hogy a törvény a jegyző személyes eljárási kötelezettségét kívánja meg. Ugyanakkor kifejtette, hogy a jegyző a feladat- és hatáskörét jogszabály felhatalmazása esetén átruházhatja, ám attól meg kell különböztetni a kiadmányozási jog gyakorlásának az átengedését, mely esetben a határozaton, döntésen fel kell tüntetni, hogy a kiadmányozó, az aláíró a hatáskörrel feljogosított személy nevében és az ő megbízásából jár el. A perbeli esetben azonban a jegyző helyett eljáró ügyintéző nem volt kiadmányozásra feljogosított ügyintéző, az eljárás így nem felelt meg a jogszabályi követelményeknek, ebből következően pedig a Földforgalmi törvény 21. §
(9)bekezdése alapján a felperes elővásárlási jognyilatkozatát olyannak kellett tekinteni, mintha az elővásárlási jogát nem gyakorolta volna. Ez pedig önmagában a kereset elutasításához vezetett. Részletezte ugyanakkor, hogy a felperes és a II. rendű alperes az elővásárlási jogra jogosultak rangsorában azonos ranghelyen szerepelne, mindketten családi gazdálkodó/gazdálkodó család tagjaként földművesek, mindketten ökológiai gazdálkodás folytatására hivatkoztak, e tényt nyilatkozatuk csatolásával igazolták is. A Földforgalmi törvény 22. §
(2)bekezdése alapján azonban ilyen esetben az eladót választási jog illeti meg a tekintetben, hogy kivel köt szerződést, és nem kell sorsolással döntenie. Vizsgálnia kellett az elővásárlási jog gyakorlása körében a jogosult teljesítőképességét is. A Ptk. 6:223. §
(2)bekezdése szerint a teljesítőképességét a nyilatkozatot tevőnek kétséget kizáróan igazolnia kell a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma PK.
  1. számú állásfoglalása értelmében. Adott esetben a bíróság ezt az igazolást megkívánhatja úgy is, hogy a vételár letétbe helyezésére hívja fel a jogosultat. A Földforgalmi törvény
  2. §
(8)bekezdésére hivatkozással rámutatott, hogy az elővásárlásra jogosult nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe a vevőnél, ugyanakkor előnyösebb helyzetbe sem kerülhet, az elfogadni kívánt adásvételi szerződésben írt követelményeket teljeskörűen kell elfogadnia, így a vételár megfizetését is oly módon kell teljesítenie, ahogyan a szerződés tartalmazza. A perbeli esetben a szerződés záradékolására október 27-én került sor, így az adásvételi szerződésben írt 90 napos határidőre figyelemmel azt kellett vizsgálni, hogy a felperes
  1. január 25-vel bezárólag valóban teljesítőképes volt-e. Ezzel szemben a felperes először
  2. június 2-án nyújtott be igazolást arról, hogy a ... banktól finanszírozási ajánlata van 56 745 000 forint erejéig és csupán a per során helyezett letétbe 6 035 000 forintot az „önerő" meglétének tanúsítására. Arra a következtetésre jutott, ha az elővásárlás sorrendben, rangsorban a felperes esetleg meg is előzné a II. rendű alperest, teljesítőképességét az elfogadó nyilatkozat megtétele idejére vonatkozóan nem bizonyította, ennek hiányában pedig keresete nem foghat helyt. A módosító törvény 18/A. §-ával összefüggésben megjegyezte, hogy a perbeli jogvita elbírálása során e törvényi rendelkezés értelmezésének nem volt relevanciája. Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte a törvényszék határozatának megváltoztatását, keresetének helyt adó ítélet hozatalát és az I. és II. rendű alperes költségben való marasztalását. Megismételte az elsőfokú eljárásban kifejtett azon álláspontját, hogy a Földforgalmi törvény
  3. §
(4)bekezdése értelmezése körében a jogalkotó a személyes eljárás kötelezettségét a nyilatkozatot tevőtől várja el, nem pedig a jegyzőtől, így a perbeli esetben az elővásárlási joga gyakorlása joghatályosan megtörtént. Véleménye szerint téves az az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett álláspont, hogy azonos ranghelyen lévő érdekeltek között az eladó választhatja ki azt a személyt, akivel a szerződést meg kívánja kötni. Hangsúlyozta, hogy ilyen esetben sorsolással dönthető el a nyertes személye. A teljesítőképesség igazolásával összefüggésben hangsúlyozta, hogy a Ptk. 6:223. §
(2)bekezdése helyes értelmezése szerint az igényérvényesítéssel egyidejűleg kellett igazolnia teljesítőképességét. Rámutatott, hogy az I. és II. rendű alperes között létrejött adásvételi szerződés 90 napos teljesítési határidőt engedélyezett a vevő részére, ehhez képest ő sem kerülhet hátrányosabb helyzetbe, hiszen ugyanazoknak a feltételeknek kell megfelelnie, mint a szerződést kötő vevőnek, többletkövetelmény vele szemben nem támasztható. Véleménye szerint a hitelígérvénnyel egyértelműen bizonyította, hogy az adásvételi szerződésbe történő belépése esetén a bank biztosítja számára a vételár teljesítéséhez szükséges kölcsönösszeget, ez a finanszírozási ajánlat pedig a teljesítőképességének igazolásához elegendő. Álláspontja szerint annak, hogy a per indításakor illetékfeljegyzési jog kedvezményt kért, a teljesítőképesség vizsgálata körében nincs jelentősége. Kifejtette, hogy az ökológiai gazdálkodás folytatására a II. rendű alperesnek nincs reális lehetősége, mert a per tárgyát képező ingatlanon
  1. október 15-ig az ő földhasználati jogosultsága áll fenn. A II. rendű alperessel ellentétben az ő esetében fennáll az ökológiai gazdálkodás folytatásának lehetősége, ebből következően pedig az elővásárlásra jogosultak rangsorában megelőzi a szerződés szerinti vevőt. Sérelmezte, hogy az I. és II. rendű alperes részére egyenlő mértékben állapította meg a törvényszék az általa fizetendő perköltség összegét, mert a II. rendű alperes képviselőjével szemben az I. rendű alperes képviselője mindössze egy tárgyaláson jelent meg, ezért a javára megállapított költség összege mérséklendő. Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében a törvényszék ítéletének helybenhagyását és a felperes költségben való marasztalását kérte. A Földforgalmi törvény
  2. §
(4)bekezdésével összefüggésben kiemelte, hogy a felperes elővásárlási jog gyakorlásáról szóló nyilatkozatát nem a jegyző és nem is az általa feljogosított ügyintéző vette át, így a törvény ezen előírása sérült. Álláspontja szerint a Ptk. 6:223. §
(2)bekezdése szerint az elővásárlási jogára hivatkozó személynek az elfogadó nyilatkozat megtételével együtt kell igazolnia teljesítőképességét. A felperes a per megindításakor sem igazolta a teljesítőképességét, ezzel szemben illetékfeljegyzési jog engedélyezését kérte, ami arra utal, hogy a vételár kifizetéséhez szükséges vagyonnal nem rendelkezik. A II. rendű alperes csatlakozó fellebbezésében a javára megállapított perköltség összegének jelentős mértékű emelését kérte, mert úgy vélte, hogy az elsőfokú eljárás során kifejtett tevékenységével nem áll arányban a törvényszék meghatározta perköltség. A jogszabály értelmében a pertárgyérték 5 %-át kitevő perköltségre lenne jogosult, ehhez képest az elsőfokú bíróság a pertárgyérték 1 %-ának megfelelő mértékben határozta meg munkadíja összegét. Fellebbezési ellenkérelmében a törvényszék ítéletének csatlakozó fellebbezéssel nem érintett rendelkezése helybenhagyását és a felperes költségben való marasztalását kérte. Kifejtette, hogy a felperes teljesítőképességének vizsgálata körében a Ptk. 6:223. §
(2)bekezdése az irányadó, melyre tekintettel a nyilatkozata megtételekor kellett volna rendelkezni a felperesnek megfelelő teljesítőképességgel, az időmúlás nem szolgálhat a javára. A saját erő nem vitásan nem állt rendelkezésre és figyelembe veendőnek tartotta, hogy a kereseti illetéket sem tudta leróni. Véleménye szerint a jegyző átruházhatja feladatkörét, ám a perbeli esetben nem megfelelően járt el a felperes nyilatkozatát átvevő ügyintéző, akinek az átvételkor fel kellett volna tüntetnie az okiraton, hogy a jegyző helyett jár el. Ennek elmaradása miatt a felperes nyilatkozata figyelembe sem vehető. Hangsúlyozta, hogy a felperesnek csak a közte és az I. rendű alperes között létrejött adásvételi szerződés vele szembeni hatálytalansága körében van perbeli legitimációja, a szerződésük érvénytelensége megállapítása körében nincsen. Az ítélőtábla a fellebbezést - bár annak egyes érveivel egyetértett - alaptalannak, a csatlakozó fellebbezést alaposnak találta. A törvényszék a tényállást helytállóan állapította meg, érdemben helyes döntést hozott, annak indokolásával azonban az ítélőtábla csak részben ért egyet, azt az alábbiak szerint helyesbíti: Az elővásárlási jog nem alanyi jog, hanem egy, a jogszabály által meghatározott határidőn belül, meghatározott feltételek teljesítésével gyakorolható egyoldalú hatalmasság, mely lehetősége biztosít arra, hogy más jogalanyok által kötött szerződéses jogviszonyba a jogosult beavatkozzék, ezzel áthágva a tulajdonos rendelkezési jogát. Az egyoldalú hatalmasság gyakorlásának feltétele az, hogy a jogosult elővásárlási jogát a megszabott határidőn belül, az előírt alakiságok maradéktalan betartása mellett, a szükséges feltételek igazolása útján gyakorolja. E körben hiánypótlásnak, alakiságok és tartalmi elemek utólagos pótlásának nincsen helye. A Földforgalmi törvény 21. §
(3)bekezdése egyértelmű rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy az elővásárlásra jogosultnak az elfogadó nyilatkozatot személyesen kell átadnia. A 21. §
(4)bekezdése szerint a jegyző az elfogadó nyilatkozat személyes átvételekor az elővásárlásra jogosult személyazonosságát ellenőrzi akként, hogy az elfogadó nyilatkozatban szereplő természetes azonosító adatokat összeveti a személyazonosító okmányban foglalt adatokkal. A perbeli esetben nem vitás, hogy a felperes jognyilatkozatát nem a jegyző, hanem a polgármesteri hivatal ügyintézője vette át és a jogszabály megkívánta azonosítást is ő végezte el, s ő tanúsította az okiratra rávezetett mondat szerint. Az ítélőtábla álláspontja szerint nincs észszerű indoka annak, hogy a Földforgalmi törvény 21. §
(4)bekezdésében írt ellenőrzési feladatot a jegyzőnek személyesen kellene ellátnia, mert adott esetben a jegyző más irányú feladataira, akadályoztatására (például: betegség, szabadság stb.) figyelemmel ez kivitelezhetetlen is lenne. A jognyilatkozat átvételekor eljáró ügyintéző a nyilatkozat és mellékletei átvételekor nem hozott határozatot, döntést, ebből következően pedig ez esetben a kiadmányozási jogkörben való eljárásra irányadó, a település szervezeti és működési szabályzatába foglalt formai követelményeknek nem kellett eleget tenni, az ügyintéző eljárása ezért e szempontból sem kifogásolható. A felperes jognyilatkozatának és mellékleteinek NFA részére történt megküldésekor már kiadmányozási jog gyakorlója-ként járt el az ügyintéző, amelyre a jegyzőtől kaphatott és kapott felhatalmazást, az ekkor az okiratra vezetett nyilatkozata alakilag is megfelel az SzMSz követelményei-nek. Mindezekre figyelemmel - szemben az elsőfokú bíróság álláspontjával - a felperes elővásárlási jog gyakorlásáról szóló nyilatkozata a Földforgalmi törvény 21. §
(9)bekezdése alapján nem tekinthető hatálytalannak. Megalapozottan hivatkoztak azonban az alperesek arra, hogy a felperes teljesítőképességét nem igazolta megfelelően. Tény, hogy azt a felperes sem a jognyilatkozat megtételekor, sem a keresetlevél benyújtásakor nem tette meg. Az előzőekben írtak szerint az elővásárlási jog a jogosultat megillető egyoldalú hatalmasság, azonban az alapján az elővásárlásra jogosultat nem csupán jogok illetik meg, az őt megillető elővásárlási jog révén vevővé válhat, akinek vételárfizetési kötelezettsége van. Az elővásárlásra jogosult és az eladó között nem új szerződés jön létre, hanem az időközben a teljesítés szakaszába lépett szerződés szabja meg a felek jogait és kötelezettségeit. Erre is tekintettel rendelkezik a Ptk. 6:223. §
(2)bekezdése akként, hogy az elővásárlásra jogosult az igényérvényesítéssel egyidejűleg köteles a teljesítőképességét is igazolni. Az elővásárlásra jogosultnak tehát az igénye érvényesítésekor készen kell állnia arra, hogy a szerződést teljesítse, igényét csak azzal a feltétellel érvényesítheti, ha az igényérvényesítéssel egyidejűleg az ajánlatot elfogadó nyilatkozatot tett és igazolja teljesítőképességét. Ezen teljesítőképesség igazolására a keresetlevél benyújtásával egyidejűleg köteles az elővásárlásra jogosult a Ptk. 6:223. §
(2)bekezdésében írt egyidejűség követelményéből eredően. E körben sincs helye a perben a hiányok pótlásának és nincs helye a mulasztás kimentésének sem. A Ptk. egyértelmű és szigorú korlátot állít, a teljesítőképesség igazolását az igényérvényesítéssel, azaz a keresetlevél benyújtásával egyidejűleg várja el. Amennyiben erre a kereset előterjesztésével egyidejűleg nem kerül sor, nincs annak jelentősége, hogy ezen hiányt a felperes a per mely szakában pótolja. A Polgári törvénykönyvről szóló
  1. évi IV. törvényhez kapcsolódó, a PK
  2. számú állásfoglalásban megjelenő joggyakorlat valóban nem kívánta meg a keresetlevél benyújtásával egyidejűleg a teljesítőképesség igazolását, azonban a Ptk. éppen az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó szándék megalapozottságának és komolyságának érdekében a korábbitól eltérően szigorú feltételt, időbeli korlátot állít a teljesítőképesség igazolására. A felperes nem a keresetlevele mellékleteként csatolta be a teljesítőképessége meglétét tanúsító okiratot, a később becsatolt teljesítési igazolás azonban elkésett, az nem vehető figyelembe. Megjegyzi egyébként az ítélőtábla, hogy az alperesek álláspontjával szemben annak semmilyen jelentősége nincs a teljesítőképesség igazolása szempontjából, hogy a felperes illetékfeljegyzési jog kedvezmény engedélyezése iránti kérelmet terjeszt elő a perben. Ugyanígy közömbös, hogy az „önerőt" saját forrásból vagy - mint az adott esetben - kölcsönből rendelkezésre álló forrásból biztosítja. A hitelígérvény, amelyben a pénzintézet azt igazolja, a szükséges időben - adott esetben a szerződés záradékolásától számított 90 napon belül - a vételár megfizetéséhez szükséges hitelt a felperes számára folyósítja, megfelelő igazolás lenne, tekintettel arra, hogy a II. rendű alperes is a vételár egy részét pénzintézeti kölcsönből fizette meg. Tekintettel arra, hogy a felperes a teljesítőképességét megfelelően igazolni nem tudta, ez okból keresete elutasítására megalapozottan került sor. Erre figyelemmel az ítélőtábla csupán megjegyezni kívánja az alábbiakat: A
  3. évi LXI. törvény a Földforgalmi törvény módosításáról szóló
  4. évi CCXII. törvényt módosítva, abba beiktatta a 18/A. §-t, s ez a rendelkezés
  5. június 22-én lépett hatályba. A szakasz
(1)bekezdése akként szól, hogy „ha a tulajdonszerzés célja a Földforgalmi törvény 18. §
(2)bekezdés b) pontja szerinti ökológiai gazdálkodás folytatása, igazolni kell, hogy az elővásárlásra jogosult termelőként az ökológiai termelésre utaló kifejezés használatára jogosító ökológiai gazdálkodói tanúsítvánnyal rendelkezik". A felperes az elővásárlási joga gyakorlásáról szóló nyilatkozatot
  1. május 13-án, tehát e törvényi rendelkezés hatálybalépése előtt tette meg, így a jogszabály visszaható hatályának tilalmára figyelemmel e rendelkezés a perbeli jogvita elbírálása során nem volt alkalmazható. A Földforgalmi törvény
  2. §
(5)bekezdése utolsó mondata ugyanakkor úgy szól, hogy „az elfogadó jognyilatkozathoz - az e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározottak szerint - csatolni kell az elővásárlási jogosultságot bizonyító okiratokat is". A Földforgalmi törvénynek végrehajtási rendelete nem született, azonban ez nem jelenti azt, hogy a törvény fenti kógens rendelkezésében meghatározott igazolási kötelezettségnek az elővásárlási jogosult nem köteles eleget tenni, csupán az következik ebből, hogy az ott írt adatok igazolására bármely erre alkalmas okirat felhasználható. A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai gazdálkodási követelmények szerinti tanúsításáról, előállításáról, forgalmazásáról, jelöléséről és ellenőrzésének eljárásrendjéről szóló 34/2013. (V.14.) VM rendelet 10., 11. és 12. §-a a tanúsítási rendszerről szól. A 11. §
(1)bekezdése előírja, hogy a tanúsító szervezet a gazdasági szereplő részére tanúsítványt állít ki. Erre figyelemmel pedig a felperes által a jognyilatkozatához csatolt okiratok nem elégséges tartalmú okiratok annak bizonyítására, hogy a felperes ökológiai gazdálkodást folytat, ezt a követelményt az általa a peres eljárás során későbbiekben csatolt tanúsítvány elégíti ki. A tanúsítványt azonban a felperesnek a jognyilatkozata mellékleteként kellett volna becsatolni ahhoz, hogy a Földforgalmi törvényben írt követelményeknek megfeleljen. Az előzőekben írtak szerint az eljárás során e tekintetben hiánypótlásnak helye nincs, a később csatolt okirat figyelembe nem vehető. A Földforgalmi törvény a tulajdonos - állami tulajdonú földek esetén az NFA - kötelezettségévé teszi, hogy az elővásárlásra jogosult és az eredeti vevő elővásárlási jogának ranghelyét is megállapítsa, majd a felállított sorrend alapján válasszon, hogy az adásvételi szerződés kivel jött létre. A vizsgálat megalapozott elvégzése érdekében a Földforgalmi törvény 21. §
(5)bekezdése alapján az elővásárlási jog gyakorlója köteles a jogosultságát megalapozó körülményeket igazolni. Amennyiben ezt nem teszi meg, úgy a Földforgalmi törvény 21. §
(9)bekezdése alapján úgy kell tekinteni, hogy elővásárlási jogával nem élt. Helytállóan hivatkoztak arra az alperesek, hogy a közöttük létrejött adásvételi szerződés érvénytelensége körében a felperes perbeli legitimációval nem rendelkezik. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság érdemben helytállóan döntött a kereset elutasításáról. Az ítélőtábla a csatlakozó fellebbezést alaposnak találta. Az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott a pernyertes I. és II. rendű alperest megillető perköltség összege meghatározásakor a Pp. 78. §
(1)bekezdésére, illetve a 32/
  1. (VIII.22.) IM rendeletre. Sem az I., sem a II. rendű alperes képviselője nem csatolt olyan, az ügyfelével kötött megállapodásról szóló okiratot, melyre tekintettel a képviselők munkadíját az R.
  2. §-a alapján lehetett volna megállapítani. Külön meg-állapodás hiányában az R.
  3. §-a határozza meg, hogy a fél milyen összegű munkadíj felszámítására jogosult pernyertessége esetén. A számítás alapját a pertárgy értéke jelenti, ami adott esetben 63 050 000 forint. Helytállóan utalt arra a törvényszék, hogy az R.
  4. §
(6)bekezdése lehetőséget biztosít a bíróság számára, hogy az R. 3. §
(2)és
(3)bekezdése alapján kiszámítható munkadíj összegét mérsékelje. Az elsőfokú bíróság ennek megfelelően járt el a perköltség megállapításánál, mérlegelésének szempontjait határozatában rögzítette is. Osztja az ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a munkadíj összege mérséklése során figyelemmel kell lenni a jogi képviselő által ténylegesen kifejtett munkára is, ám a mérséklés során a pertárgy értéke figyelmen kívül nem hagyható. Erre tekintettel pedig a II. rendű alperes javára magasabb összegű munkadíj állapítandó meg, figyelemmel arra, hogy az I. rendű alperes képviselőjéhez képest ő valamennyi tárgyaláson jelen volt, s részletes előkészítő iratokat terjesztett elő. Erre tekintettel pedig az ítélőtábla a javára megállapítandó elsőfokú perköltség összegét a rendelkező részben írtak szerint felemelte. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján a II. rendű alperest megillető perköltség összege tekintetében részben megváltoztatta. A felperes fellebbezése alaptalannak bizonyult, ezért a felperes köteles a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján az I. és II. rendű alperes részére fellebbezési eljárási költség megfizetésére. E címen az ítélőtábla az I. és II. rendű alperes képviselőjének munkadíját állapította meg az R. 3. §
(2)és
(5)bekezdése, 4/A. §
(1)bekezdése alapján, a 3. §
(6)bekezdésére figyelemmel mérsékelt összegben, tekintettel arra, hogy a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálta el, s az I. és II. rendű alperes képviselője egy-egy írásbeli fellebbezési ellenkérelmet tartalmazó előkészítő iratot nyújtott be. Ezt meghaladóan megállapította, hogy a II. rendű alperes csatlakozó fellebbezése eredményre vezetett, ezért e tekintetben a felperes az eredményes csatlakozó fellebbezést előterjesztő II. rendű alperes részére további fellebbezési eljárási költség megfizetésére köteles. E körben a II. rendű alperes képviselőjének munkadíját és a csatlakozó fellebbezésre lerótt illeték összegét vette figyelembe az ítélőtábla. A fellebbezést a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés f) pontja alapján bírálta el tárgyaláson kívül. Debrecen,
  1. május
  2. Dr. Csiki Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Veszprémy Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Gárdosi Judit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.