A határozat elvi tartalma: Fogyasztói kölcsönszerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződéses rendelkezésen alapuló ténytanúsítvány tisztességtelenségének vizsgálata. 1959. IV. Tv. 209. §
(1)j) A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.460/2017/
- A tanács tagjai: . Vezekényi Ursula a tanács elnöke . Osztovits András előadó bíró . Tibold Ágnes bíró A felperes: ) A felperes képviselője: Szabó Balázs Gábor Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Szabó Balázs Gábor ügyvéd Az alperesek: I. rendű II. rendű Az I-II. rendű alperesek képviselője: Lendvai és Szörényi Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Lendvai András ügyvéd A per tárgya: szerződési kikötés tisztességtelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 19.Pf.21.314/2016/
- számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 36.G.43.046/2015/
- számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 12.700 (tizenkétezerhétszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1]
- szeptember 21-én a felperes az I. rendű alperes jogelődjével jelzálogjoggal biztosított deviza alapú kölcsönszerződést kötött, amelyet közjegyzői okiratba foglaltak. A szerződés I.4.
- pontja szerint: „A Kölcsön és járulékai mindenkori összegének megállapítása, illetve a kölcsön folyósításának időpontja és a szerződés alapján fennálló tartozás indokai összegével igazolása szempontjából a Bank üzleti könyvei és nyilvántartásai az irányadók, az abban foglaltakat kell mértékadónak tekinteni. Ennek megfelelően a szerződő felek a mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozás mértékének megállapítása tekintetében alávetik magukat a Hitelező nyilvántartásai és üzleti könyvei tartalmának, azt magukra nézve kötelezőnek fogadják el". A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [2] [3] A felperes kereseti kérelmében - többek között - a kölcsönszerződés I.4.
- pontja szerinti kikötés tisztességtelenségének megállapítását kérte a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/
- (II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet)
- §
(1)bekezdés j) pontjára hivatkozással. Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [4] [5] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította a kölcsönszerződés I.4.6. pontja tisztességtelenségét. Megítélése szerint ez a szerződéses rendelkezés a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés j) pontjába ütközik, mivel lehetőséget biztosít a hitelezőnek arra, hogy a bizonyítási terhet a felperes terhére megfordítsa. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezett rendelkezését megváltoztatta és a felperesnek a kölcsönszerződés I.4.6. pontja szerinti kikötés tisztességtelenségének megállapítása iránti keresetét is elutasította. A fellebbezés indokaira tekintettel azt állapította meg: a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 3. §
(5)bekezdése szerinti szabad bizonyítás elve alapján a bíróság bizonyítási eszköz alkalmazásához nincs kötve, így a bizonyító bank ellenfeleként a felperest a támadott szerződéses rendelkezésen alapuló bizonyítási eszközzel szemben is megilleti a védekezés, az ellenbizonyítás joga. Ez a szerződéses rendelkezés tehát nem változtatja meg a felperes hátrányára a bizonyítási terhet, ezért az - ez okból - nem minősül tisztességtelennek. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [6] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetének helytadó határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat meghozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt) 51. §
(1)bekezdésébe ütközik, mivel ez a jogszabályi rendelkezés kifejezetten a lejárt követelés érvényesítése esetén ad lehetőséget a hitelező banknak az adatok kiadására. Ehhez képest a támadott szerződéses rendelkezés nem tesz ilyen korlátozást, kifejezetten a mindenkor fennálló kölcsön és járuléktartozás tekintetében jogosítja fel erre a bankot. Álláspontja szerint azért is [7] jogszabálysértő a jogerős ítélet, mert a szerződéses rendelkezést tartozáselismerő nyilatkozatnak lehet tekinteni, amely alkalmas arra, hogy a felperes hátrányára a bizonyítási terhet megfordítsa, ezért a a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés j) pontja alapján tisztességtelen. Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték. A Kúria döntése és jogi indokai [8] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és megállapította, az a hivatkozott indokok alapján nem jogszabálysértő. [9] A felperes felülvizsgálati kérelmében konkrét jogszabálysértésként hivatkozott a Hpt. 51. §-ra. A Kúria utal arra, hogy vonatkozó joggyakorlata alapján (BH1996. 372.) az rPp. 270. §
(1)bekezdése és 275. §
(2)bekezdése együttes értelmezése szerint a felülvizsgálatnak csak olyan jogi álláspont vagy mulasztás szolgálhat alapul, amely az eljárás korábbi szakaszaiban is a per tárgya volt. Tekintettel ara, hogy a felperes az eljárás során korábban egyszer sem, kizárólag a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a Hpt.
- §-ára, a Kúria érdemben nem vizsgálhatta, hogy a jogerős ítélet ez okból jogszabálysértő-e. [10] A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Korm. rendelet vonatkozásában a Kúria a honlapján elérhető 1/
- számú gazdasági elvi határozatban kifejtetteket változatlanul, minden részletében irányadónak tekinti. Az adott ügyben a perbelivel tartalmilag, a lényeget tekintve megegyező szerződéses rendelkezés tekintetében a Kúria akként foglalt állást, hogy az a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára nem fordítja meg. Rámutatott, az a szerződéses rendelkezés, amely szerint a pénzügyi intézmény a saját nyilvántartásai alapulvételével jogosult a fogyasztói tartozások kimutatására, és a szerződő felek az e kimutatás alapján készült, közokiratba foglalt ténytanúsítványt tekintik irányadónak, nem minősül joghatályos tartozáselismerő nyilatkozatnak, ezért a bizonyítási terhet a fogyasztó számára hátrányosan nem változtatja meg és nem korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló igényérvényesítési lehetőségét sem. Döntésének jogi indokolásában hangsúlyosan hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. tv.
- §-ában, a Hpt.
- §-ában, a bírósági végrehajtásról szóló
- évi LIII. tv.
- §-ában, a közjegyzőkről szóló
- évi XLI. tv.
- §
(1)bekezdésében, a Korm. rendelet 1. §
(1)bek.
- i)és
- j)pontjaiban írtakra. A Kúria tehát egyetértett a másodfokú bírósággal abban, hogy a perbeli szerződéses rendelkezés a bizonyítási terhet nem fordította meg. [11] A Kúria mindezekre figyelemmel a jogerős ítéletet az rPp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [12] A felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperes az rPp. 270. §
(1)bekezdése szerint irányadó rPp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles - figyelemmel a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(3)és
(5)bekezdéseire - az alperesek felülvizsgálati eljárásában felmerült költségei megfizetésére. [13] A Kúria a döntését tárgyaláson hozta meg ,
- március
- Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó bíró, Dr. Tibold Ágnes sk. bíró