Gfv.30475/2017/7 – Kúria

(1), 18/

1. Korm. rend.
2. §

(1)b), 18/

1. Korm. rend.
2. §

(1)i), 18/

1. Korm. rend
2. §

(1)j) A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.475/2017/

1. A tanács tagjai: . Vezekényi Ursula a tanács elnöke . Tibold Ágnes előadó bíró . Osztovits András bíró A felperes:) A felperes képviselője: Dr. Lantos Bálint ügyvéd Az I. rendű alperes: A II. rendű alperes: A III. rendű alperes: Az I. és II. rendű alperesek képviselője: Dr. Perédi Tamás ügyvéd A per tárgya: szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az I. és II. rendű alperesek A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Debreceni Ítélőtábla, Pf.I.20.007/2017/
2. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Miskolci Törvényszék, 21.P.22.867/2015/
3. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel érintett rendelkezését megváltoztatja és a keresetet e részében is elutasítja; mellőzi az I. és II. rendű alpereseket illeték megfizetésére kötelező rendelkezését és megállapítja, hogy a 36.000 (harminchatezer) forint kereseti illetéket az állam viseli; kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és II. rendű alpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 86.100 (nyolcvanhatezer-egyszáz) Ft első- és másodfokú együttes eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és II. rendű alpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 82.700 (nyolcvankétezer-hétszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1]
4. július 24-én a felperes és a III. rendű alperes mint adósok és zálogkötelezettek, valamint az alperesek mint hitelezők és zálogjogosultak jelzálogjoggal biztosított deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek, amelyet közjegyzői okiratba foglaltak. A szerződés III. pontjának második és harmadik bekezdései szerint: „A Szerződő felek megállapodnak abban, hogy a jelen közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés alapján az Adósok terhére mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozás tekintetében, annak közokirati tanúsításaként, az Adósoknak a Hitelezőknél vezetett számlái és a Hitelezők vonatkozó bizonylatai alapján készített közjegyzői ténytanúsítványt fogadják el. Az Adósok és a Zálogkötelezettek alávetik magukat annak, hogy a jelen közjegyzői okirat alapján az Adósok terhére fennálló kölcsön és egyéb járuléktartozás összegét, esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezése esetén is, a Hitelezők felkérésére a fenti módon közjegyző tanúsítsa". A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [2] [3] A felperes kereseti kérelmében - többek között - a kölcsönszerződés fenti kikötése tisztességtelenségének megállapítását kérte a Polgári Törvénykönyvről szóló
5. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 209/A. §

(2)bekezdése, valamint a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjaira hivatkozással. A III. rendű alperest ennek tűrésére kérte kötelezni. Az I-II. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték; a III. rendű alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az első- és másodfokú ítélet [4] [5] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította a kölcsönszerződés III. pontja fenti rendelkezésének tisztességtelenségét, azt meghaladóan a keresetet elutasította. Megítélése szerint a kölcsönszerződés hivatkozott rendelkezései a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. j)pontjába ütközik, mivel kizárólag a bank nyilvántartásait, számláit, bizonylatait tekinti irányadónak és fogadtatja el az adósokkal, így a hitelező dönt az adós szerződésszerű teljesítéséről és egyúttal a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg. Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet - fellebbezett részében - helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel kifejtette, a keresetben megjelölt kikötés a felperesek feltétlen és ellenvetés nélküli elfogadására irányuló nyilatkozatnak minősül. A felperesek annak vetették alá magukat, hogy tartozásuk tényét és annak mindenkori összegét a bank egyoldalúan állapítsa meg, és a közlése alapján azt a közjegyző közokiratban tanúsítsa, amely egy esetleges végrehajtási eljárás esetén is felhasználható. A kikötés megszövegezése mellett a bizonyítási teher a felperes hátrányára megfordul. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [6] [7] Az I-II. rendű alperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetet e tekintetben is elutasító határozat meghozatalát kérték. Arra hivatkoztak, hogy az eljárt bíróságok tévesen értelmezték a vitatott szerződéses rendelkezés tartalmát, az nem fordítja meg a bizonyítási terhet és nem jogosítja fel az alpereseket a teljesítés jogszerűsége kizárólagos megállapítására. Ezért a jogerős ítélet az rPtk. 209. §

(1)bekezdésébe és a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. j)pontjaiba ütköző módon jogszabálysértő. Álláspontjuk alátámasztására többek között hivatkoztak a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. tv. (a továbbiakban: Vht.) 21. §-ában, a jelenleg hatályos tv. 23/C. §-ában és a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. tv. (a továbbiakban: közjegyzői tv.) 111-112. §-aiban írtakra. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [8] [9] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és megállapította, az a hivatkozott indokok alapján jogszabálysértő. A Kúria az EBH2018.G.

1. számon közzétett gazdasági elvi határozatában kifejtetteket változatlanul, minden részletében irányadónak tekinti. Az adott ügyben a perbelivel tartalmilag, a lényeget tekintve megegyező szerződéses rendelkezés tekintetében a Kúria akként foglalt állást, hogy az a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára nem fordítja meg. Rámutatott, az a szerződéses rendelkezés, amely szerint a pénzügyi intézmény a saját nyilvántartásai alapulvételével jogosult a fogyasztói tartozások kimutatására, és a szerződő felek az e kimutatás alapján készült, közokiratba foglalt ténytanúsítványt tekintik irányadónak, nem minősül joghatályos tartozáselismerő nyilatkozatnak, ezért a bizonyítási terhet a fogyasztó számára hátrányosan nem változtatja meg, és nem korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló igényérvényesítési lehetőségét sem. Döntésének jogi indokolásában hangsúlyosan hivatkozott az rPtk.
2. §-ában, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló
3. évi CXII. tv.
4. §-ában, a Vht.
5. §-ában, a közjegyzői tv.
6. §

(1)bekezdésében, a Korm. rendelet 1. §

(1)bek.

1. i)és
2. j)pontjaiban írtakra. Mindezekre tekintettel a Kúria úgy ítélte, hogy a perbeli szerződéses rendelkezés a bizonyítási terhet nem fordította meg. [10] A perben eljárt bíróságok a per tárgyát képező szerződéses rendelkezés tisztességtelenségét arra tekintettel is megállapították, hogy az a Korm. rendelet 1. §

(1)bek. b) pontját is sérti. A Kúria úgy ítélte meg, hogy ezen okból sem tisztességtelen a perbeli szerződéses rendelkezés. [11] A Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdésének b) pontja a fogyasztói szerződés azon rendelkezését minősíti tisztességtelennek, amely kizárólagosan jogosítja fel a fogyasztóval szerződő felet annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e. A jelen ügyben eljárt bíróságok a Korm. rendelet szabályának a jogszabályszöveggel ellentétes tartalmú alkalmazásával, tévesen állapították meg a perbeli kikötés tisztességtelenségét amiatt, hogy az I-II. rendű alpereseket a fogyasztó - nem pedig a Korm. rendelet szerint a saját - teljesítése szerződésszerűsége körében jogosítja fel egyoldalú döntésre. A Korm. rendelet hivatkozott rendelkezésének a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv 3. cikk

(3)bekezdése és Mellékletének 1.

1. m)pontja figyelembevételével történő értelmezéséből következően, az a kikötés tisztességtelen, amely a fogyasztóval szerződő felet jogosítja fel arra, hogy maga állapítsa meg a saját teljesítése megfelelőségét. A keresettel támadott szerződéses rendelkezés azonban nem tartalmaz az I-II. rendű alpereseket a megjelölt körben megillető egyoldalú jogosítványt, nem érinti (nem vonja
2. el)az I-II. rendű alperesekkel szerződő fél a felperes kötelmi jogát arra, hogy az alperesek szolgáltatásának megfelelőségét megítélje és minősítse (rPtk. 283. §), ezért nem minősül tisztességtelennek a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdésének b) pontja szerint. Az ügy tárgyát képező kikötés az előzőekben, a bizonyítás körében kifejtettek szerint nem volt kizárólagos jellegűnek tekinthető a felperesek tartozásának összegét, illetve a kölcsönügylet egyéb lényeges adatát illetően sem (Kúria Pfv.I.21.783/2016/5.). [12] Mindezekre tekintettel az eljárt bíróságok, az rPtk. 209. §-ának, illetve a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. j)pontjainak téves alkalmazásával állapították meg, hogy a perbeli kölcsönszerződés III. pont második és harmadik bekezdései tisztességtelen szerződéses rendelkezésnek minősülnek. [13] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 275. §

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítélet felülvizsgálattal érintett rendelkezését megváltoztatta, és a keresetet e részében is elutasította. Záró rész [14] A Kúria a döntése alapján mindhárom fokú eljárásban pervesztes felperest az rPp. 270. §

(1)bekezdése szerint irányadó 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte az I-II. rendű alperesek 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(3)és

(5)bekezdései alapján megállapított - ügyvédi munkadíjából és az általuk lerótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetékből álló első, másodfokú és felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megfizetésére. [15] A Kúria a döntését tárgyaláson kívül hozta meg. Budapest, 2018. április 11. Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Tibold Ágnes sk. előadó bíró, Dr. Osztovits András sk. bíró