A határozat elvi tartalma: Nem valósul meg a feltétlen eljárási szabálysértés, ha a járásbíróság tanácsa elé tartozó ügyben a tanács elnöke - nem kiküldött bíróként - tart helyszíni tárgyalást, azonban ennek eredményét a másodfokú bíróság a bizonyítékok köréből kirekeszti. KÚRIA Bfv.I.1318/2017/
- szám A Kúria Budapesten, a
- év tanácsülésen meghozta a következő február hó
- napján tartott v é g z é s t: Az uzsora-bűncselekmény bűntette és más bűncselekmény miatt folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű és a III. rendű terhelt által a meghatalmazott védője útján előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Miskolci Járásbíróság 38.B.2164/2015/
- számú ítéletét, illetőleg a Miskolci Törvényszék 2.Bf.586/2016/
- számú ítéletét I. rendű és III. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítványozó, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Miskolci Járásbíróság a
- március
- napján kihirdetett 38.B.2164/2015/
- számú ítéletében az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki zsarolás bűntettének kísérletében [Btk.
- §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés b) pont] és uzsora-bűncselekmény bűntettében [Btk. 381. §
(1)és
(2)bekezdés], ezért őt halmazati büntetésül három év hat hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és négy év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a Miskolci Városi Bíróság 38.B.2300/2009/29. számú ítéletével kiszabott egy év fogházbüntetés végrehajtását. A járásbíróság ugyanezen ítéletében a III. rendű terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett uzsora-bűncselekmény bűntettében [Btk. 381. §
(1)és
(2)bekezdés], ezért őt egy év tíz hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és két év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a terhelt legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra és elrendelte a Miskolci Városi Bíróság 33.B.1592/2011/
- számú ítéletével kiszabott nyolc hónap börtönbüntetés végrehajtását. A kétirányú fellebbezések alapján eljárt Miskolci Törvényszék a
- április
- napján kihirdetett 2.Bf.586/2016/
- számú ítéletével a III. rendű terhelt perorvoslatát elutasította, cselekményét az
- évi IV. törvény 330/A. §
(1)bekezdésébe ütköző, és a
(2)bekezdés II. fordulata szerinti bűncselekménynek minősítette, a szabadságvesztés tartamát egy évre enyhítette, és a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos elsőfokú ítéleti rendelkezést mellőzte. Egyebekben a Miskolci Járásbíróság ítéletét I. rendű és terheltek tekintetében helybenhagyta. III. rendű A jogerős határozatok ellen a Be. 4. §
(2)bekezdésében, 14. §
(1)bekezdés a) pontjában és a 351. §
(2)bekezdés c) pontjában foglalt eljárási szabályok megsértése miatt az I. rendű és a III. rendű terhelt terjesztett elő, meghatalmazott védőjük útján, felülvizsgálati indítványt. Indokaik szerint a Miskolci Járásbíróság megsértette a Be. 14. §
(1)bekezdés a) pontjában a bíróság összetételére vonatkozó rendelkezést, mert a helyszíni tárgyaláson ülnökök közreműködése nélkül, egyesbíróként járt el. Álláspontjuk szerint figyelemmel arra, hogy a helyszíni tárgyaláson a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, az ott történteket nem vehette volna figyelembe az elsőfokú bíróság. Vélekedésük szerint esetükben nem állt rendelkezésre tárgyi bizonyíték, így nincs bizonyíték arra, hogy a terhükre rótt bűncselekmények elkövetésében bűnösök. Előadták, hogy több mint száz tanú és a közvetlen szomszédjaik bizonyíthatták, hogy nem foglalkoznak uzsorával, a bíróság azonban e bizonyítási indítványukat elutasította. Kifogásolták, hogy az előzetes letartóztatásuk tartama alatt őket nem hallgatták ki, és nem történt szembesítés sem. A hosszúra nyúlt büntetőeljárás során a tanúknak minden tárgyaláson más vallomásuk volt, amit többször megváltoztattak. Az elmeorvos-szakértő véleménye alapján kétségbe vonták T.
- vallomásainak tartalmát, illetve szavahihetőségét. Véleményük szerint T.
- bosszúból jelentette fel őket, és megkérdőjelezték T.
- CD-re felvett tanúvallomásának igazságtartalmát is. Kifogásolták, hogy a helyszíni szemle keretében a bíróság nem tekintette meg a sértettek életkörülményeit, véleményük szerint nem élhettek olyan mélyszegénységben, mint ahogyan azt állították. Nem kerültek elő olyan okirati bizonyítékok, amelyek az uzsora-bűncselekményt elkövetőknél általában lefoglalhatók. Összességében véleményük szerint az eljárt bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékok ellenére az iratok tartalmával ellentétes következtetést vontak le és ténymegállapításokat tettek az esetükben. Sérelmezték a kiszabott büntetés súlyosságát is. Véleményük szerint a kiszabott büntetések nem felelnek meg a generális és speciális prevenció, valamint az egyéniesítés követelményének, azok kifejezetten megtorló jellegű, méltánytalanul súlyos hátrányt jelentő büntetések. Mindezekre figyelemmel indítványozták, hogy a Kúria az első- és másodfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására. Másodlagos indítványuk szerint pedig az ítéletek megváltoztatását és enyhébb büntetés kiszabását kérték. A Legfőbb Ügyészség a BF.1247/2017/
- számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tekintette. Kifejtette, hogy a Be.
- §
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, ebből következően az, valamint a bizonyítékok mikénti értékelése nem vizsgálható, az ítélet megalapozottsága nem bírálható felül. Álláspontja szerint nem vehető figyelembe a büntetés kiszabására vonatkozó hivatkozás sem, mivel ha a cselekmény minősítése tekintetében anyagi jogszabálysértés nem állapítható meg, a kiszabott büntetés önálló vizsgálatára a felülvizsgálati eljárás nem biztosít lehetőséget. A bíróság összetételére vonatkozó terhelti kifogásokat pedig azért találta alaptalannak, mert a másodfokú bíróság, észlelve az eljárási szabálysértést, a helyszíni tárgyaláson tett bírói megállapításokat kirekesztette, azonban úgy ítélte meg, hogy ezáltal az ítélet nem vált megalapozatlanná, tehát a feltétlen hatályon kívül helyezést jelentő eljárási szabálysértésre való hivatkozás ily módon nem foghat helyt. Ezért indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt és a megtámadott határozatokat I. rendű és III. rendű terheltek tekintetében hatályában tartsa fenn. Az ügyészi indítványra mindkét terhelt írásban észrevételeket tett, amelyekben azonban a felülvizsgálati indítványban előadottakhoz képest új körülményre annyiban hivatkoztak, hogy sérelmezték: a tanúk „számozottak", nevüket nem ismerték. -.-.A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 424. §
(1)bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terheltek tekintetében a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül; emellett vizsgálta a Be. 423. §
(5)bekezdésében meghatározott, a terheltek által nem hivatkozott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt. A Be. 423. §
(4)bekezdése szerint a Kúria a megtámadott határozatokat - az
(5)bekezdés szerinti kivétellel - csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül. A Kúria - e szabály betartása mellett - a következetes gyakorlatának megfelelően a felülvizsgálati indítványt minden esetben tartalma alapján bírálja el, és nem csupán arra figyelemmel, hogy az indítványozó abban melyik, a felülvizsgálatot megalapozó eljárási rendelkezést hívta fel. Így jár el a Kúria abban az esetben is, ha a felülvizsgálati indítvány előterjesztője tévesen jelöli meg az eljárási törvény azon rendelkezéseit, amelyek alapján a megtámadott határozatok felülvizsgálatát kezdeményezi. A felülvizsgálati indítvány nagyrészt a törvényben kizárt, az eljárási szabálysértésre hivatkozás tekintetében pedig alaptalan. 1. A Be. 14. §
(1)bekezdés a) pontja szerint a járásbíróságnak egy hivatásos bíróból és két ülnökből álló tanácsban kell eljárnia, ha a bűncselekményre a törvény nyolc évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel. Ez a rendelkezés - kivéve, ha a tanács elnöke kiküldött bíróként [Be. 304. §
(1)bekezdés] jár el - a teljes elsőfokú eljárásra érvényes, ezért a 373. §
(1)bekezdés II. a) pont II. fordulata szerinti eljárási szabálysértés valósul meg, ha a tárgyaláson a tanács tagjai nincsenek mindvégig jelen. Ezért valóban abszolút eljárási szabálysértést követett el az elsőfokú bíróság, amikor a
- február
- napján tartott helyszíni tárgyaláson a bíróság tanácsa helyett csak a tanács elnöke járt el. Ugyanakkor, mint arra a Legfőbb Ügyészség is rámutatott, a Miskolci Törvényszék ezt az eljárási szabálysértést észlelte, és az ítélete
- oldal utolsó bekezdése és
- oldal
- bekezdése szerint a hivatkozott helyszíni tárgyaláson tett elsőbírói megállapításokat kirekesztette a bizonyítékok köréből, ennek ellenére a törvényszék úgy foglalt állást, hogy az elsőfokú bíróság által vétett eljárási hibák az ügy elbírálására lényeges kihatással nem voltak. A terheltek által sérelmezett további eljárási kifogások - így a Be.
- §
(2)bekezdésben és a 351. §
(2)bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezések állítólagos sérelme, mint ahogyan a tanúk nevének zárt kezelése mellett „sorszámmal történő megjelölése felülvizsgálati okot nem képeznek. 2. A Be. 423. §
(1)bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések így a bűnösség megállapításának, és a cselekmények jogi minősítésének - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el (BH 2004.102.). Ebből következően a felülvizsgálat során a tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem bírálható felül. Így nem vizsgálható sem a terheltek, sem a sértettek, sem a tanúk szavahihetősége, az, hogy a védelmi bizonyítási indítványok elutasítása helyénvaló volt-e, nem lehet a megállapított tényállástól eltérő vagy abban nem szereplő körülményre sem hivatkozni, így arra sincs mód, hogy a Kúria a bizonyítékokat átértékelve a jogerős határozatban írtaktól eltérő tényállást állapítson meg. Arra sincs lehetőség, hogy ennek érdekében a határozatokat hatályon kívül helyezve, a Kúria lefolytatására utasítsa az elsőfokú bíróságot. megtámadott új eljárás Ezzel szemben az indítványozók a felülvizsgálati indítvány további részében valójában a bizonyítékok mikénti értékelését, illetve az eljárt bíróságok mérlegelésének és a bűnösségre levont következtetéseinek helyességét, ezen keresztül pedig a tényállás megalapozottságát támadták, amikor arra hivatkoztak, hogy az eljárt bíróságok a tényállás-felderítési kötelezettségüknek nem tettek eleget, illetve a tényállásban nem szereplő, attól eltérő körülményekre hivatkoztak, így a tényálláshoz kötöttség szabályát figyelmen kívül hagyva kifogásolták a bűnösségük megállapítását. Ily módon az eljárt bíróságok bizonyíték-értékelő tevékenységét és a bűnösségre levont következtetéseinek helyességét kétségbe vonó érvek nem vezethettek eredményre. 3. A Be. 416. §
(1)bekezdés
- a)pontja szerint a terhelt bűnösségének törvénysértő megállapítása,
- b)pontja szerint pedig akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. A törvény önmagában a büntetés mértékét illetően nem teszi lehetővé a felülvizsgálatot. A büntetéskiszabás önmagában a felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, így az sem, hogy a bíróságok a büntetés kiszabása során az enyhítő és a súlyosító körülményeket miként vették figyelembe (BH 2005.337.). A büntetés törvényessége kérdésében pedig csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a kiszabott büntetés, illetve annak neme és mértéke az 1978. évi IV. törvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik. Az 1978. évi IV. törvény 37. §-a és 83. §-a pedig nem ilyen szabály (BH 2012.239.). Ugyanez vonatkozik a hatályos Btk. 80. §-ára is. Mindezek alapján a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályukban fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. §-ának
(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §
(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának
(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a Kúria - a Be. 421. §-ának
(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,
- február
- Dr. Csák Zsolt s.k. a tanács elnöke, Dr. Soós László s.k. előadó bíró, Dr. Vaskuti András s.k. bíró A kiadmány hiteléül: TóthLné bírósági tisztviselő