Bfv.1184/2017/8 – Kúria

(1)bekezdés,

(4)bekezdés b) pont], ezért őt öt év szabadságvesztés büntetésre és öt év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy a IV. rendű terhelt a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, a szabadságvesztés fokozata fegyház és a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A törvényszék VI. rendű terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett jövedéki orgazdaság bűntettében [1978. évi IV. törvény 311/A. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés b) pont], ezért őt négy év hat hónap szabadságvesztés büntetésre és öt év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy a VI. rendű terhelt a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, a szabadságvesztés fokozata fegyház és a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A törvényszék a terhelttel szemben 150.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. VII. rendű terheltet a törvényszék szintén bűnösnek mondta ki bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett jövedéki orgazdaság bűntettében [1978. évi IV. törvény 311/A. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés b) pont], ezért őt négy év hat hónap szabadságvesztés büntetésre és öt év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy a VII. rendű terhelt a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, a szabadságvesztés fokozata fegyház és a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A törvényszék a terhelttel szemben 150.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A másodfokon eljárt Debreceni Ítélőtábla a

1. április 12-én kelt Bf.I.420/2016/
2. számú ítéletével a Nyíregyházi Törvényszék elsőfokú ítéletét IV. rendű, VI. rendű és VII. rendű terheltek tekintetében az alábbiak szerint változtatta meg: IV. rendű terhelt szabadságvesztés büntetését négy év hat hónapra enyhítette, e terhelt, továbbá a VI. rendű és a VII. rendű terheltek szabadságvesztés büntetését fegyházbüntetésként tekintette kiszabottnak, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét e terheltek tekintetében helybenhagyta. A jogerős határozatok ellen IV. rendű terhelt, VI. rendű terhelt és VII. rendű terhelt védői külön-külön terjesztettek elő felülvizsgálati indítványt. A IV. rendű terhelt védője a Be.
3. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. c)pontjára hivatkozva azzal érvelt, hogy az első négy tényállási pont tekintetében nem történt tettenérés, az ott megállapított tények a dohánytermékek mennyiségét és értékét érintően megalapozatlanok, azokat bizonyítékok nem támasztják alá. A védő kifejtette, hogy a IV. rendű terhelt nem tudott érdemi információt szolgáltatni az I. és a II. rendű terheltek részére, a közúton ugyanis nem volt ellenőrzés. Véleménye szerint a bíróság a tényállásban csupán általánosságban és nem konkrétan állapította meg, hogy a IV. rendű terheltnek mi lett volna a feladata. Hivatkozott arra is, hogy a titkos információgyűjtés keretében beszerzett információkat nem lehetett volna bizonyítékként felhasználni, a telefonbeszélgetések tartalma alapján csupán előkészületi cselekményt lehetett volna a IV. rendű terhelt terhére megállapítani. Álláspontja szerint a IV. rendű terhelt nem követett el bűncselekményt, és indítványozta, hogy a Kúria hozzon a törvénynek megfelelő határozatot, valamint azt is, hogy a felülvizsgálati indítvány elbírálásáig a megtámadott határozat végrehajtását függessze fel, illetőleg a végrehajtást szakítsa félbe. VI. rendű terhelt védője a Be. 416. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. c)pontjára alapított felülvizsgálati indítványát azzal indokolta, hogy a megtámadott határozatok nem tartalmaznak konkrét tényeket arra, hogy a VI. rendű terhelt a bűncselekményt bűnszervezetben követte volna el. Nem indokolták meg az eljárt bíróságok, hogy mely bizonyítékok alapján jutottak arra a következtetésre, miszerint a VI. rendű terhelt tudata átfogta, hogy egy olyan csoport tevékenységéhez kapcsolódik, amelyik megfelel a bűnszervezet törvényi kritériumainak. Álláspontja szerint a bíróság e körben tett megállapításai feltételezéseken alapulnak és sérelmezte azt is, hogy az eljárt bíróságok elmulasztották a hivatkozott eseti döntéseket, jogegységi határozatokat a jelen ügyben a konkrét tényekre vonatkoztatni. Véleménye szerint a VI. rendű terhelt csupán egyetlen személlyel tartotta a kapcsolatot, azt pedig nem tudhatta, legfeljebb feltételezhette, hogy mi található a gépjárművekben és azok honnan hová tartanak. Összességében álláspontja szerint a bűnszervezetben történő elkövetés nem állapítható meg, és az eljárt bíróságok az indokolási kötelezettségüknek sem tettek eleget. Ezért indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat változtassa meg, mellőzze a bűnszervezetben elkövetés megállapítását és a feltételes szabadság kizárására vonatkozó rendelkezést, a szabadságvesztés tartamát pedig lényegesen enyhítse. Indítványozta azt is, hogy a Kúria a megtámadott határozat végrehajtását függessze fel. VII. rendű terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa szerint a másodfokú bíróság védence tekintetében nem tett eleget indokolási kötelezettségének, ugyanis nincs feltüntetve a határozat indokolásában, hogy a VII. rendű terhelt védője is vitatta a bűnszervezetben elkövetést. Álláspontja szerint az ügyészség nem bizonyította, hogy a VII. rendű terhelt tudata átfogta a bűnszervezetben elkövetés megállapításához szükséges tényeket. Védence ugyanis kizárólag a VI. rendű terhelttel tartotta a kapcsolatot, a szervezet vezetőit nem ismerte. Kifogásolta továbbá, hogy a másodfokú bíróság a VII. rendű terhelt esetében olyan súlyosító körülményeket is értékelt, amelyet az első fokon eljárt Nyíregyházi Törvényszék nem. Sérelmezte továbbá azt is, hogy a bíróság egyetemlegesen kötelezte a terhelteket a bűnügyi költség egy részének megfizetésére. Ennek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott ügydöntő határozatokat változtassa meg, mellőzze a bűnszervezetben elkövetés megállapítását, és a kiszabott büntetést enyhítse. A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványokat részben törvényben kizártnak, részben megalapozatlannak tartotta. a Kifejtette, hogy a tényállás támadási tilalom folytán a felülvizsgálati eljárásban az irányadó tényállás megváltoztatására nincs lehetőség, az eljárt bíróságok bizonyítékokat értékelő tevékenységén keresztül megalapozatlanságra, illetve az egyes bizonyítékok esetleges törvénysértő beszerzésének módjára nem lehet hivatkozni. Ezért a felülvizsgálati indítványoknak azok az elemei, amelyek az eljárt bíróságok bizonyítékértékelő tevékenységét kifogásolják, a törvényben kizártnak minősülnek. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint az eljárt bíróságok helytállóan következtettek a terheltek büntetőjogi felelősségére. Kifejtette: IV. rendű terhelt bűnsegédi magatartást valósított meg azzal, hogy az illegális módon Magyarországra behozott dohánytermékek szállítási útvonalának biztosításában figyelőként közreműködött. A bűnsegédi magatartás attól függetlenül megvalósult, hogy a figyelés során történt-e olyan esemény, amelyről érdemben tájékoztatni kellett volna a társait. A Legfőbb Ügyészség szerint az irányadó tényállás alapján helytállóan jutottak az eljárt bíróságok arra a következtetésre is, hogy az érintett terheltek a bűncselekményeket bűnszervezetben követték el. A tényállás tartalmaz minden olyan szükséges adatot, amelyből következtetni lehet arra, hogy bűnszervezet jött létre. E körben nem sértették meg az eljárt bíróságok más tekintetben sem indokolási kötelezettségüket sem. A Debreceni Ítélőtábla nem sértette meg a súlyosítási tilalmat, amelynek eseteit a törvény tételesen meghatározza, ezek között a másodfokú eljárásban új súlyosító körülmény megállapítása nem szerepel. A bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést sérelmező érvelést pedig a törvényben kizártnak tartotta, mivel az esetleges törvénysértés különleges eljárás keretében is orvosolható. A kifejtettek alapján indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványoknak ne adjon helyt és a megtámadott határozatokat IV. rendű terhelt, VI. rendű terhelt és VII. rendű terhelt tekintetében hatályukban tartsa fenn (BF.1202/2017/1.). -.-.A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 424. §

(1)bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terheltek tekintetében a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján bírálta felül; emellett vizsgálta a Be. 423. §

(5)bekezdésében meghatározott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt. A Be. 423. §

(4)bekezdése szerint a Kúria a megtámadott határozatokat - az

(5)bekezdés szerinti kivétellel - csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül. A Kúria - e szabály betartása mellett - a következetes gyakorlatának megfelelően a felülvizsgálati indítványt minden esetben tartalma alapján bírálja el, és nem csupán arra figyelemmel, hogy az indítványozó abban melyik, a felülvizsgálatot megalapozó eljárási rendelkezést hívta fel. Így jár el a Kúria abban az esetben is, ha a felülvizsgálati indítvány előterjesztője nem vagy tévesen jelöli meg az eljárási törvény azon rendelkezéseit, amelyek alapján a megtámadott határozatok felülvizsgálatát kezdeményezi. A IV. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány részben a törvényben kizárt, részben alaptalan. A Be. 423. §

(1)bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható, az a Kúriát is köti. Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések így a bűnösség megállapításának, és a cselekmények jogi minősítésének - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el (BH 2004.102.). IV. rendű terhelt védője, amikor az indítvány

1. oldalának alján a bíróságok terhére rója a tényállás felderítetlenségét, és a támadott határozatok megalapozatlanságát állítja, indítványa
2. oldalán pedig szintén a tényállást támadja, amikor a jogerős határozatokat azzal támadja, hogy a védence terhére rótt figyelő szerep a valóságban nem is létezett. Ezzel szemben a Nyíregyházi Törvényszék ítélete tartalmazza, hogy mi volt a IV. rendű terhelt cselekvősége, egyrészt az általános megállapítások között, másrészt a tényállás 1-
3. pontjában. Az ott leírt - a fentiek alapján irányadónak tekintendő tényállás alapján egyértelműen megállapítható, hogy a IV. rendű terhelt szervezett cigarettacsempészetben vett részt akként, hogy feladata a hatósági járművek mozgásának figyelése, adott esetben jelentése volt. Ez attól függetlenül kimeríti a bűnsegédi bűnrészes magatartását, hogy adott esetben, adott útvonal szakaszon nem volt mit jelenteni, mert a hatóságok részéről - legalábbis a terhelt által érzékelhetően nem volt mozgás. A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényálláshoz tartoznak egyrészt mindazok a történeti tények, amelyek az ítéletben megállapításra kerültek, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán esetlegesen nem a történeti tényállásban kerültek leírásra, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körében (BH 2016.163.), másrészt minden olyan ténymegállapítás, amely elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (BH 2006.392.). A Kúria ezért a IV. rendű terhelt terhére megállapított tényállás részének tekinti a következőket is: IV. rendű terhelt ismerte a II. rendű terheltet, e terhelttől telefonkészüléket kapott (első fokú ítélet
4. oldal hetedik bekezdés), melynek hívószáma ... volt, és e telefon, valamint a II. rendű terhelt által használt ... hívószámú telefon között
5. augusztus 30-án 19 óra 39 perctől augusztus
6. 02 óra 08 percig 21 darab, szeptember 25-én 19 óra 19 perctől szeptember
7. 04 óra 49 percig 29 darab, szeptember 29-én 16 óra 35 perctől szeptember
8. 03 óra 02 percig 21 darab kapcsolat jött létre.
9. szeptember 28-án a II. rendű terhelt érdeklődésére gondolkodás nélkül igent válaszolt arra a kérdésre, hogy szükség esetén beállhat-e náluk (a csempészésre használt) autó.
10. október 12-én IV. rendű terhelt a II. rendű terhelt utasítására lecserélte a mobiltelefonját (első fokú ítélet
11. oldal harmadik, negyedik, ötödik és tizedik bekezdése). E tényeknek pedig azért van jelentősége, mert így válik egyértelművé és vitathatatlanná, hogy a IV. rendű terhelt esetében megvalósultak a bűnszervezetben elkövetés törvényben és a Legfelsőbb Bíróság 4/
12. BJE határozatában írt előfeltételei. Az
13. évi IV. törvény
14. §
15. pontja szerint a bűnszervezet három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja öt évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény elkövetése. A 4/
16. BJE határozat szerint elsődlegesen mindig az adott, konkrét bűncselekmény elkövetését kell vizsgálni, bizonyítani, mivel ebben áll a vád tárgyi és alanyi meghatározottsága, majd a bűncselekmény megvalósulását, mint tárgyi körülményt kell elhelyezni egy másik tárgyi körülmény, a bűnszervezet körében. Ezt követően vizsgálandó az alanyi oldalon, hogy az elkövető felismerte-e: az elkövetési magatartás a bűnszervezet keretén belüli. A jogegységi határozat szerint ez lehetséges akképpen, hogy az elkövetés még a bűnszervezeten kívül kezdődik, és az elkövetőben csak később tudatosul, hogy a bűnszervezeten belül van, ám bent marad és folytatja vagy megismétli az elkövetést, és történhet úgy is, hogy a bűnszervezeten belül kezdődik az elkövetés, vagyis az elkövető eleve tudja, hogy ilyen szervezetről van szó, ahogy azt is, hogy ennek tevékenységében vesz részt. A tárgyi körülmények pedig elegendő alapul szolgálnak arra a következtetésre, hogy a terheltek tisztában voltak-e azzal, miszerint magatartásuk egy bűnszervezethez kapcsolódik. Ehhez képest - fogalmaz a jogegységi határozat - az elkövető tudatának nem arra kell kiterjednie, hogy egy bűnszervezet a törvényi előfeltételek szerint létrejött, hanem arra, hogy a bűnszervezet tárgyi sajátosságai ismeretében annak „működéséhez" csatlakozik, illetve annak keretében cselekszik. A „összehangolt működés" pedig a bűnszervezet fogalmi összetevője, amely tartalmát tekintve nem más, mint a benne cselekvő személyek egymást erősítő hatása. Az összehangoltság meglétének (természetéből adódóan) nem feltétele a bűnszervezetben cselekvők közvetlen kapcsolata, a más cselekvések, illetve a más cselekvők kilétének konkrét ismerete. Az összehangolt működés ugyancsak nem az alanyi bűnösség, hanem a bűnszervezet fogalmi alapelemei fennállása megállapíthatóságának kérdése. Ehhez képest az egy „alapcselekmény" megvalósítása is alapul szolgálhat a bűnszervezetben elkövetés megállapításához. Megjegyzi a Kúria, hogy a bűnszervezeten belüli személyes ismeretség, kapcsolat sem feltétele a bűnszervezeten belüli elkövetés megállapításának, ilyen igényt a törvény sem fogalmaz meg. Az azonban feltétele, hogy tisztában legyen az elkövető azzal a ténnyel, miszerint legalább hárman vesznek részt a szervezett elkövetésben. Azok a ténymegállapítások, amelyeket a IV. rendű terhelt vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítélete tartalmaz, tehát a következők: E terhelt a bűnszervezet működésében és vád tárgyává tett, illetőleg az eljárt bíróságok által megállapított mind az öt esetben figyelőként működött közre egy másik terhelt-társával együtt. Az általuk ellenőrzött útvonalon közlekedő hatósági járművek mozgását jelentették II. rendű terheltnek, aki az I. rendű terhelt mellett a bűnszervezetet vezette, az abban részt vevők tevékenységét szervezte. A bűnszervezet konspiratív jellegére jellemző volt, hogy saját jelnyelvet alkottak és használtak, saját maguknak álneveket találtak ki, a saját nevükön telefonálni nem volt szabad, általában nem a saját mobiltelefonjukat, hanem az I. vagy a II. rendű terhelttől kapott „munkatelefont" használták, ezen kívül a IV. rendű terhelt abba is belement, hogy szükség esetén a saját házánál parkoltatja az egyik, csempészéshez használt gépjárművet. A IV. rendű terhelt nyilvánvalóan tisztában volt tehát azzal, hogy milyen cselekményeket követnek el, tisztában volt azzal, hogy nem egyszeri alkalomról van szó, tisztában volt azzal, hogy a bűnszervezetben többen vesznek részt, hiszen figyelőként pontosan ismerte a csempészett cigarettát szállító járművek útvonalát, és ebből következően nyilvánvalóan tisztában volt azzal is, hogy bűnszervezetben nem csupán a II. rendű és az V. rendű terhelt, valamint jómaga vesz részt. Így tehát esetében a bűnszervezetben való elkövetés megállapítása törvényes. A jövedéki orgazdaság egyébként sem egy egymozzanatú bűncselekmény, hanem egy folyamat, amelyhez, főleg olyan földrajzi terepen, amelyen a terheltek működtek, folyamatos és adott esetben sokrétű segítség szükséges. Ezért - szemben a védelmi érveléssel - a Kúria álláspontja az, hogy az esetleges hatósági ellenőrzés megfigyelése a csempészet, illetve jövedéki orgazdaság folyamatának szerves része, és a terhelt bűnösségének megállapítása e bűncselekmény bűnsegédi alakzatában törvényes. A titkos információgyűjtés eredményének felhasználása kapcsán a Kúria rámutat arra, hogy a jogerős ügydöntő határozat felülvizsgálata - függetlenül a hivatkozás alaposságától vagy alaptalanságától - kizárt abból az okból, hogy a titkos információgyűjtés anyagát a büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználták, jóllehet ennek az intézkedésnek az engedélyezését kérő szerv a kívánt információ megszerzését követően nem tett eleget haladéktalanul/nyomban a feljelentési (nyomozás elrendelési) kötelességének (BH 2012.186.). Végezetül a IV. rendű terhelt javára előterjesztett felülvizsgálati indítvánnyal kapcsolatban a Kúria rámutat, hogy e terheltet az eljárt bíróságok nem a jövedéki orgazdaság bűntettének előkészületéhez kapcsolódó bűnsegédi magatartás miatt, hanem befejezett, folytatólagosan elkövetett jövedéki orgazdaság bűntettéhez kapcsolódó bűnsegédi magtartás miatt ítélték el. Ehhez képest az a védői okfejtés, mely szerint az előkészülethez kapcsolódó bűnsegédi magatartás miatt nem volt helytálló a bűnösség megállapítása, szintén ellentétes az irányadó tényállással. VI. rendű és VII. rendű terheltek az ... Önkormányzat alkalmazásában álltak mint kompkezelők. Feladatuk a bűnszervezetben az irányadó tényállás szerint az volt, hogy a komppal a csempészárut szállító járműveket a ... folyón átjuttassák. A bűncselekményben való részvételért a VI. rendű és a VII. rendű terhelt alkalmanként fejenként 30.000 forintot kaptak az I. rendű terhelttől. VI. rendű terhelttel kapcsolatban is vannak olyan ténymegállapítások, amelyeket az elsőfokú bíróság az ítélet más részein helyezett el, de a tényállás részének kell azokat tekinteni. Ezek a következők: VI. rendű terheltet
17. szeptember hónapban kereste meg a „..." névre hallgató külföldi állampolgár azzal, hogy cigarettát szállító gépjárműveket kellene komppal átszállítani. Ettől a személytől egy mobiltelefont is kapott abból a célból, hogy azon a készüléken tartsák a kapcsolatot (első fokú ítélet
18. oldal második és negyedik bekezdés). A „..." fedőnevű személy azonos I. rendű terhelttel (első fokú ítélet
19. oldal második bekezdés). A fentiek szerint a VI. rendű terhelt tudta, hogy egy szervezett csoport külföldről Magyarországra csempész cigarettákat, mégpedig nagy tételben, a tényállásban leírt öt eset közül háromban három, kettőben pedig két kisbusznyi csempészárut. VI. rendű terhelt a bűnszervezet egyik vezetőjétől „munkatelefont" kapott, tudata nyilvánvalóan átfogta, hogy a bűncselekmények elkövetésében nem csak az I. rendű terhelt („..."), kompkezelő társa, a VII. rendű terhelt és jómaga vesz részt, mivel azt feltétlenül látta, hogy a komphoz érkező szállító járműveket további személyek vezetik. Tudta azt - és abból, hogy külön „munkatelefont" kapott, okkal feltételezhette -, hogy nem egyszeri alkalomról van szó. Az átkelésért alkalmanként és gépjárművenként kapta a pénzösszeget. Így esetében azok a tudati elemek, amelyek a bűnszervezetben elkövetés megállapításához szükségesek, fennállnak. Lényegében ugyanez állapítható meg kollégájáról, a VII. rendű terheltről, azzal a különbséggel, hogy nem ő tartotta a kapcsolatot az ügy I. rendű terheltjével. A körülményeket azonban ugyanúgy ismerte, mint a VI. rendű terhelt, és ugyanúgy részesedett a bűnsegédi magatartása miatt anyagi előnyben az I. rendű terheltről, mint a VI. rendű terhelt (annak nincs jelentősége, hogy a pénzt ténylegesen ki adta a VII. rendű terheltnek). A bűnszervezet jellemzőinek nem a bűnszervezethez csatlakozó elkövető, hanem a bűnszervezet oldalán kell fennállnia, ezért a bűnszervezetben elkövetés akár egyetlen cselekményt részesként megvalósító terhelttel szemben is megállapítható, ha tudata a bűncselekmény elkövetésekor átfogta a bűnszervezet törvényben felsorolt tárgyi ismérveit. Az elkövető tudatának tehát nem arra kell kiterjednie, hogy egy bűnszervezet a törvényi előfeltételek szerint létrejött, hanem arra, hogy a bűnszervezet tárgyi sajátosságai ismeretében annak „működéséhez" csatlakozik, illetve annak keretében cselekszik, és mint arra a Kúria már kitért, nem feltétel a személyes ismeretség sem. Nem osztotta kifogásait. a Kúria a VII. rendű terhelt védőjének további A Debreceni Ítélőtábla Bf.I.420/2016/
20. számú, a
21. január
22. napján megtartott nyilvános üléséről készült jegyzőkönyv szerint a VII. rendű terhelt védője a nyilvános ülés végén írásban csatolta az általa felolvasott perbeszédet. Az ítélőtábla következő nyilvános ülésén,
23. február
24. napján a VII. rendű terhelt védője jelen volt, ám a jegyzőkönyv szerint nyilatkozatot nem tett. Az ítélőtábla ezt követően tárgyalásra tért át,
25. március
26. napján fellebbezési tárgyalást tartott, azon a VII. rendű terhelt védője által indítványozott bizonyítást elutasította, majd a védő perbeszédet tartott, és azt követően a tárgyalást ítélethirdetésre elnapolta. A Debreceni Ítélőtábla másodfokú határozata valóban nem tartalmazza a védő írásban csatolt perbeszédét, bizonyítási indítványát és az elutasításának indokát azonban igen. Tartalmazza azt is, hogy a VII. rendű terhelt védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Be.
27. §

(3)bekezdése szerint a másodfokú határozatnak azt kell tartalmaznia, hogy ki, miért fellebbezett, és kifejti a bíróság döntésének indokait. Valóban kisebb súlyú eljárási szabálysértésként értékelhető, hogy a VII. rendű terhelt írásbeli perbeszédének lényegét a másodfokú bíróság határozata nem tartalmazza, ez azonban az indokolási kötelezettség megszegése címén a felülvizsgálati eljárásban nem értékelhető. A Be. 373. §

(1)bekezdés III. a) pontja szerint az indokolási kötelezettség - felülvizsgálati indítványban hivatkozott - megsértése kizárólag akkor eredményezhetne felülvizsgálati eljárást is megalapozó, feltétlen hatályon kívül helyezéssel járó eljárási szabálysértést, ha a megtámadott határozat indokolása - tény- vagy jogkérdés kapcsán - oly mértékben lenne hiányos, hogy abból nem lenne megállapítható, mire alapozta a bíróság a döntését (BKv 1.; BH 2010.117.). A tisztességes eljárás követelménye sérelmének állítása - pl. a relatív eljárási szabálysértések körébe tartozó törvénysértés - pedig a törvény szerint sem ad lehetőséget felülvizsgálati eljárás lefolytatására. Azzal, hogy az ítélőtábla - helyesen vagy helytelenül - olyan súlyosító körülményt is értékelt a VII. rendű terhelt terhére, amelyet a törvényszék nem, a tisztességes eljárás követelménye sem sérült, és emiatt nincs is helye felülvizsgálati indítvány benyújtásának. A büntetéskiszabás ugyanis önmagában a felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, így az sem, hogy a bíróságok a büntetés kiszabása során az enyhítő és a súlyosító körülményeket miként vették figyelembe (BH 2005.337.). Végezetül - törvényi tilalom folytán - a Kúria nem foglalkozott a VII. rendű terhelt védőjének a bűnügyi költség egyetemleges viselésére kötelező rendelkezéssel kapcsolatos kifogásaival sem, mivel a Be. 416. §

(4)bekezdése szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha az állított törvénysértés különleges eljárásban - adott esetben a Be.

1. §-a szerinti eljárásban orvosolható. Összességében tehát a Kúria a IV. rendű terhelt, a VI. rendű terhelt és a VII. rendű terhelt védői által külön-külön előterjesztett felülvizsgálati indítványokat alaptalannak tartva, a Be.
2. §-a alapján a Nyíregyházi Törvényszék 3.B.761/2012/
3. számú ítéletét és a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.420/2016/
4. számú ítéletét e terheltek tekintetében hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
5. §-ának

(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a Kúria - a Be. 421. §-ának

(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. február
2. Dr. Csák Zsolt s.k. a tanács elnöke, Dr. Soós László s.k. előadó bíró, Dr. Vaskuti András s.k. bíró A kiadmány hiteléül: TóthLné bírósági tisztviselő