DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Bhar.II.727/2017/5.sz. A Debreceni Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Debrecenben, a
- február
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő végzést: A kényszerítés bűntettének kísérlete miatt ellen indult büntetőügyben a Debreceni Törvényszék
- szeptember
- napján kihirdetett 18.Bf.340/2017/
- számú ítéletét helybenhagyja. Indokolás A Debreceni Járásbíróság
- május
- napján kihirdetett 34.B.1727/2016/
- számú ítéletével bűnösnek mondta ki vádlottat a Btk.
- §-ában meghatározott kényszerítés bűntettének kísérletében. Ezért őt összesen 900.000 forint pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet ellen a vádlott és védője éltek fellebbezéssel elsődlegesen bűncselekmény, másodsorban bizonyítottság hiányában történő felmentés, harmadsorban az ítélet hatályon kívül helyezése, negyedlegesen pedig enyhítés, a pénzbüntetés mérséklése érdekében. A Debreceni Törvényszék, mint másodfokú bíróság
- szeptember
- napján kihirdetett 18.Bf.340/2017/
- számú ítéletével a járásbíróság ítéletét megváltoztatta. A vádlottat szemben kényszerítés bűntettének kísérlete miatt indult büntetőeljárást megszüntette. Rendelkezett arról, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget a pótmagánvádló viseli. A másodfokú határozattal szemben pótmagánvádló jelentett be fellebbezést a vádlott bűnösségének megállapítása érdekében. Fellebbezésében előadta, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az ő gépjárművét kromofággal leöntötték és összekarcolták, ami miatt büntetőeljárás van folyamatban szemben. Ezen túl szintén a gyanúsítottja annak a büntetőügynek, amely a terhelt volt felesége biciklijének ellopása miatt van folyamatban, valamint annak az ügynek is, ami azért indult, mert a pótmagánvádló édesanyjának ablakát kővel beverték. Ezeken túl a kényszerítés elkövetése után többször üzengetett céljának elérése érdekében, és követte is őt, valamint. Mindezekből egyértelműen kitűnik, hogy a vádlott nem állt el önként a bűncselekmény befejezésétől. A védő a fellebbezésre írásban észrevételt tett. Ebben kifejtette, hogy jelen ügy szempontjából irreleváns más, időben egy-két évvel később történt és még el nem bírált bűncselekményt felhozni a kényszerítési kísérlet befejezetlenségének vitatására. Egyértelműen megvalósult az önkéntes elállás, amely büntethetőséget kizáró körülmény. A vádlott az állítólagos kényszerítési kísérletet követően nem üzengetett a pótmagánvádlónak, és nem követte sem őt, sem pedig volt feleségét. Mindezek alapján kérte a fellebbezés elutasítását, és a másodfokú ítélet helybenhagyását. A Debreceni Ítélőtábla a másodfellebbezést a Büntetőeljárásról szóló
- évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 393.§-ának
(2)bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el. A harmadfokú nyilvános ülésen a pótmagánvádló jogi képviselője a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítása érdekében előterjesztett fellebbezését fenntartotta, a fellebbezésben írt indokokra hivatkozva. A védő a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Azonos tartalmú nyilatkozatot tett a vádlott az utolsó szó jogán. Az ítélőtábla elsődlegesen megállapította, hogy a Be. 386.§
(1)bekezdése értelmében harmadfokú eljárásnak helye van akkor, ha a másodfokú bíróság ügydöntő határozatának eltérő rendelkezése a büntető anyagi jog szabályát sérti. Ez a feltétel nem a másodfellebbezési jog hatályosságának, hanem az érdemi elbírálásának, alaposságának a kérdése, illetve feltétele. A Be. 386.§
(1)bekezdés c) pontja alapján a másodfokú bírósági ítélet ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével az első fokon elítélt vádlottat felmentette, vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette. Figyelemmel e feltétel bekövetkezésére, a bűnösség kérdésében történő eltérő döntésre, a fellebbezés joghatályosnak tekinthető, és megnyitotta a harmadfokú bírósági eljárást. A harmadfokú bíróság a Be. 387.§
(1)bekezdésének megfelelően felülbírálta a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet, és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást. A revízió elvének szem előtt tartásával ellenőrizte, hogy az első- és másodfokú bíróság megtartotta-e az eljárási szabályokat, és vizsgálta a másodfokú ítélet megalapozottságát is. Nem észlelt az első- és másodfokú bírósági eljárásban a Be. 373.§
(1)bekezdésének II. pontjában felsorolt un. abszolút eljárási szabálysértést, amely a bíróságok ítéleteinek hatályon kívül helyezését indokolná. A teljes körű felülbírálat keretében vizsgálta, hogy megvalósult-e bármely egyéb eljárási szabálysértés, azonban ilyet sem tapasztalt. A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását az iratok alapján, helytállóan egészítette ki, a Be. 352. §
(1)bekezdésének a) pontja alapján. A megállapított tényállás mindenben megalapozott, ezért az ítélőtábla határozatát a Be 388. §
(1)bekezdésében írtaknak megfelelően e tényállásra alapította. A másodfokú bíróság az irányadó tényállásból helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a vádlott sértett felé tett kijelentései a kényszerítés bűntette által megkövetelt fenyegetésnek megfelelnek. Ugyanakkor helyes az az álláspontja is, hogy a bűncselekmény kísérleti szakban maradt tekintettel arra, hogy a vádlott magatartása nem indította a sértettet a vádlott kívánságának megfelelő magatartás tanúsítására. Az a megállapítás is helyes, hogy a vádlott külső kényszerítő körülmény nélkül, saját elhatározásából hagyott fel a további kényszerítő jellegű cselekményekkel, és ez a magatartása önkéntes elállásnak minősül. A másodfokú bíróságnak e körben adott indokolása pontos, adekvátan hivatkozott a 4/2002. számú Büntető Jogegységi Határozatra, az ítélőtábla mindezen indokolást teljes mértékben osztja. Elfogadta az ítélőtábla a védő azon hivatkozását, hogy a vádiratban megjelölt fenyegetést követően történt cselekmények - melyek miatt egyéb büntetőeljárások vannak folyamatban - nem vonhatók a jelen eljárásban elbírált kényszerítés bűncselekményének körébe, és nem eredményezhetik annak megállapítását, hogy a vádlott nem állt el önként a bűncselekmény megvalósításától. Így a törvényszék a Btk. 10. §
(4)bekezdésének
- a)pontja, 25. §
- e)pontja, és a Be. 332. §
(1)bekezdésének g) pontja alapján törvényesen szüntette meg a vádlottal szemben indult büntetőeljárást. Az eljárás során felmerült bűnügyi költségre vonatkozó másodfokú rendelkezések is megfelelnek a törvénynek. Mindezekre tekintettel a Debreceni Ítélőtábla a Debreceni Törvényszék ítéletét a Be.
- §-a alapján helybenhagyta. Debrecen,
- február
- Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke, Dr. Gömöri Olivér sk. előadó bíró, Dr. Toma Attila sk. bíró Záradék: A Debreceni Törvényszék 18.Bf.340/2017/5.számú ítélete a harmadfokú határozat folytán jogerős. Debrecen,
- február
- Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül tisztviselő