Bf.423/2017/5 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés b) pontjába ütköző pénzmosás vétségében állapította meg. Ezért 100 napi tétel, összesen 200.000,- forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett arról, hogy a pénzbüntetést meg nem fizetése esetén 100 nap fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A vádlottal szemben 99.372,forintra vagyonelkobzást rendelt el. Az első fokú ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, cselekményének a Btk. 399. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontjába ütköző és a

(4)bekezdés a) pontja szerint minősülő és büntetendő üzletszerűen elkövetett pénzmosás bűntette szerinti minősítése és a vádlottal szemben kiszabott büntetés súlyosítása, pénzbüntetés helyett végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés kiszabása végett. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.187/2017/1-II. számú átiratában a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta mind a bűncselekmény eltérő minősítése, mind a jogkövetkezmény súlyosítása tekintetében, ez utóbbit azzal, hogy a másodfokú bíróság a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést szabadságvesztésre súlyosítsa, melynek végrehajtását próbaidőre függessze fel, állapítsa meg, hogy végrehajtása esetén a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön és rendelkezzék a feltételes szabadságra bocsátásról, egyebekben az első fokú ítéletet hagyja helyben. A fellebbviteli főügyészség átiratában és a fellebbezési nyilvános ülésen jelen lévő ügyész a perbeszédében kifejtette, hogy álláspontja szerint az első fokú ítélet tényállása a Be. 352. §

(2)bekezdés d) pontja alapján megalapozatlan, mert az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből a tudati tényekre tévesen következtetett. A Be. 351. §

(2)bekezdés a) pontjára figyelemmel indítványozta az első fokú ítélet tényállásának kiegészítését, illetve az első fokú ítélet

1. oldal utolsó és
2. oldal első bekezdésének a mellőzését. Az ügyészség álláspontja szerint abból a tényből, hogy a megbízó [ország 1] nem közvetlenül [ország 2] utaltatta a pénzt, a vádlottnak tudnia kellett, hogy ezzel a módszerrel a megbízó a pénz eredetét kívánja elleplezni, eziránt azonban a vádlott közömbös maradt, így a cselekménye az eshetőleges szándékkal elkövetett pénzmosás bűntettét valósította meg. A vádlott védője a fellebbviteli főügyészség átiratára tett észrevételében, majd a fellebbezési nyilvános ülésen előadott felszólalásában megismételte a vádlott által az elsőfokú eljárásban írásban benyújtott, a váddal kapcsolatosan kifejtett észrevételeit. Így hivatkozott arra, hogy a vádlott munkavégzési kényszer okán keresett internetes oldalon elektronikus úton végezhető munkát. Nem gyanakodott arra, hogy a vállalt munkavégzéssel egy bűncselekmény elkövetésének részesévé válik, hiszen két hét próbaidőt kötöttek ki, a megbízó egy éves munkavégzési lehetőséget kínált fel, írásbeli szerződést kötöttek, ami nem fordító programmal készült, követhető pénzügyi tranzakciókat kellett végrehajtania, amelyekről a vádlott minden bizonylatot megőrzött. Amikor a második tranzakció után a bank jelzéssel élt a vádlott felé, a vádlott beszüntette a további utalásokat azzal, hogy nem kíván bűncselekmény részesévé válni. A vádlott a büntetőeljárás során mindenben együttműködött a hatósággal. A banki megkeresések útján bizonyította, hogy az 5-10 %-os jutalék a gyakorlatban nem tekinthető eltúlzottnak. A védő hivatkozott arra, hogy a hasonló bűncselekményeknél a nyomozó hatóság általában bűncselekmény hiánya okából szünteti meg a büntetőeljárást, azt kérte, hogy a másodfokú bíróság erre a gyakorlatra legyen figyelemmel. A védő tehát - bár védencével nem jelentettek be fellebbezést az első fokú ítélettel szemben elsősorban a vádlott felmentését kérte, az első fokú ítélet helybenhagyása esetén pedig azt, hogy a vádlott a pénzbüntetést részletekben fizethesse meg. A másodfokú bíróság a bűncselekmény eltérő minősítésére és a büntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezést alaptalannak találta, de nem osztotta azt a védelmi álláspontot sem, ami a vádlott felmentését célozta. A másodfokú bíróság a Be.
3. §

(1)bekezdése szerint eljárva a fellebbezéssel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le, amelynek eredményeként megalapozott tényállást állapított meg. Az ügyészségnek a tényállást támadó, annak kiegészítésére, illetve egyes megállapításainak mellőzésére irányuló indítványa azt célozta, hogy a módosított tényállás alapján a másodfokú bíróság a vádlotti tudattartalomra az elsőfokú bíróságéval ellentétes következtetést vonjon le. Ezzel szemben az ítélőtábla azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság tényállása mindenben megfelel az iratokban rögzítetteknek, annak további kiegészítésére vagy helyesbítésére nincs szükség. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és a bűncselekmény minősítése is törvényes. Nem tévedett az elsőfokú bíróság a tudati tények tekintetében sem, vagyis akkor, amikor azt a következtetést vonta le, hogy a vádlott a bűncselekményt hanyag gondatlanságból követte el. Nem róható fel a vádlott terhére az, hogy mintegy óvatosságból a tranzakciók lebonyolítása érdekében külön számlát nyitott és nem saját számlaszámát adta meg. A mindennapi életben szokásos gyakorlat, hogy például az internetes vásárlások esetében a megrendelő a fizetéseket külön alszámlán bonyolítja és nem a mindennapos ügyintézéshez használt számlaszámát adja meg. Tény, hogy a munkaszerződésben 5 %-os jutalék szerepelt és ehhez képest a vádlott az első megbízásnál 10 % jutalékot, a másodiknál pedig még ennél is magasabb százalékú jutalékot vont le. Önmagában azonban ebből a tényből sem lehet a vádlott szándékosságára következtetni. A vádlott az elsőfokú eljárásban több bankhoz intézett megkeresésre kapott válasszal bizonyította azt, hogy a mindennapi életben szokásos jutaléknak feleltek meg ezek a levonások. Ugyanezen megkeresések azt is alátámasztották, hogy célszerűségi okok is indokolttá tették a magyarországi átutalások közbeiktatását, mert nem európai uniós országba ([ország 2]) az átutalás csak több napos késedelemmel érkezik meg. A vádlott által alkalmazott, a megbízó által kért módszerrel azonban ez az idő lényegesen lerövidült. A vádlott abban a téves feltevésben volt, hogy a megbízójával valódi munkaszerződést kötött. Mindezeket azok a tények támasztották alá, amire a vádlott már az elsőfokú bírósági eljárásban is hivatkozott és amely tényeket az elsőfokú bíróság is bizonyítékként értékelt, illetve amire a védő az észrevételében is hivatkozott. Ugyanakkor a vádlott nem kellő körültekintéssel járt el, amikor nem igyekezett leellenőrizni azt, hogy a számlájára érkezett pénzt kitől, milyen jogcímen kapja, azt kinek és milyen jogcímen utalja tovább és nem foglalkozott azzal sem, hogy a feladatokat mindig ugyanolyan szövegezésű emailben kapta meg. Helyesen mutatott rá arra az elsőfokú bíróság, hogy a főiskolát végzett, korábban rendőrként, majd polgármesterként dolgozó vádlottól elvárható lett volna az a gondosság, hogy az előbb írt körülményeknek, mielőtt a megbízást teljesíti, utána nézzen. Ezt a figyelmet és körültekintést azonban elmulasztotta, ezért a bűncselekmény elkövetésében a hanyag gondatlanság terheli. Azt, hogy a vádlottnak nem állt szándékában a bűncselekmény elkövetése, alátámasztja az az e-mail által is igazolt tény, hogy miután a vádlottat a második tranzakció után a bank felhívta az átutalt összeg visszafizetésére, felhagyott a további tranzakciókkal azért, mert nem akart semmi törvénytelenségben részt venni. Nem róható a vádlott terhére az a körülmény sem, hogy az átutalt pénz visszafizetését - a bank tájékoztatása szerint - megtagadta. Ez nyilvánvalóan azért történt - és a vádlott erre alappal hivatkozott -, mert a pénz már nem állt rendelkezésére, azt a megbízás szerint felvette, majd tovább utalta. A fellebbviteli főügyészség azt indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét a Btk. 399. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontjába ütköző és a

(4)bekezdés a) pontja szerint minősülő üzletszerűen elkövetett pénzmosás bűntettében állapítsa meg. E vonatkozásban a fellebbviteli főügyészség arra hivatkozott, hogy a vádlott a bűncselekményt eshetőleges szándékkal követte el. A Btk. 399. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja szerinti bűncselekményt az követi el, aki más által elkövetett büntetendő cselekményből származó dolgot átalakítja, átruházza vagy a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenységet végez vagy pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe abból a célból, hogy az ilyen dolog eredetét eltitkolja. A

(4)bekezdés a) pontja szerint súlyosabban büntetendő az

(1)bekezdés szerinti magatartás, ha azt üzletszerűen követik el. A Btk. 399. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja célzatos bűncselekmény és mint ilyen, csak egyenes szándékkal követhető el. Az elkövetőnek a célja a dolog eredetének elleplezése vagyis az, hogy az alapbűncselekményből származó dolog és az alapbűncselekmény közötti kapcsolatot eltüntesse. Ezért sem foghat helyt a fellebbviteli főügyészség azon indítványa, hogy a pénzmosás bűntettének általa megjelölt elkövetési magatartását a vádlott eshetőleges szándékkal valósította meg, mert az a kifejtettek alapján nem tényállásszerű. Az elsőfokú bíróság által iratszerűen megjelölt körülményekből - amelyekkel a másodfokú bíróság mindenben egyetértett - kétséget kizáró bizonyossággal nem lehetett következtetni a vádlott egyenes szándékára, így arra, hogy a vádlott tudta, hogy az átutalni szándékozott készpénz bűncselekmény elkövetéséből származik és ő szándékosan segítséget nyújtott ahhoz, hogy a pénz eredete, valamint az alapbűncselekmény közötti kapcsolatot ily módon elrejtse. Tény viszont, hogy nem járt el kellő figyelemmel, körültekintéssel, amikor azzal sem foglalkozott, hogy nem a megbízójától, hanem más személytől érkezett a számlájára a pénz. Ez viszont csak a hanyag gondatlanság megállapítására alkalmas. Mindezekből következik, hogy az ítélőtábla alaptalannak találta a főügyészségnek a bűncselekmény eltérő minősítésére irányuló fellebbezését. A büntetés kiszabási körülményeket vizsgálva az ítélőtábla további enyhítő körülményként értékelte a vádlott büntetlen előéletét, valamint az időmúlást. Mellőzte azonban enyhítő körülményként értékelni a vádlott ténybeli beismerő vallomását, hiszen az nem terjedt ki a bűnösség beismerésére (56. BK vélemény II/11.). A vádlott terhére megállapított bűncselekmény büntetési tétele két évig terjedő szabadságvesztés. Osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy az enyhítő körülményekre és a bűncselekmény tárgyi súlyára figyelemmel a vádlottal szemben szükségtelen szabadságvesztés kiszabása, ezért helyesen, a Btk. 33. §

(4)bekezdését alkalmazva a vádlottat pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés napi tételszáma és az egy napi tétel összege is arányos az ítéletben elbírált bűncselekmény tárgyi súlyával (napi tételek száma) és a vádlott vagyoni helyzetével, jövedelmi viszonyaival (napi tétel összege). E körben azonban az elsőfokú bíróság nem hivatkozott a Btk. 50. §

(3)bekezdésére, az átváltoztatással összefüggésben pedig a Btk. 51. §

(1)bekezdésére, ezért ezeket a másodfokú bíróság pótolta. Az elsőfokú bíróság a törvénynek megfelelően rendelkezett a vagyonelkobzásról, illetve annak összegéről is. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az ügyész fellebbezését alaptalannak találta, ezért az elsőfokú ítéletet a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A végzés ellen a Be. 386. §

(1)bekezdése alapján fellebbezésnek nincs helye. Szeged,

1. május
2. Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk.. Cserháti Ágota sk. a tanács elnöke előadó bíró Sefta Márta dr. sk. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.423/2017/
3. számú végzése és a Kecskeméti Törvényszék 5.B.528/2016/
4. számú ítélete a jelen végzés folytán a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
5. május
6. Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő