SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.816/2017/
- szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Deák Róbert ügyvéd által képviselt felperes neve(címe)szám alatti lakos felperesnek – a dr. Kandra Károly ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) szám alatti lakos alperes ellen személyiségvédelmi igény érvényesítése iránt indított perében a Szolnoki Törvényszék
- július
- napján kelt 6.P.20.963/2016/
- sorszámú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő R É S Z- É S K Ö Z B E N S Ő Í T É L E T : Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét rész- és közbenső ítéletnek tekinti, annak közbenső ítéleti rendelkezését az alábbiak szerint újraszövegezi: Megállapítja, hogy a felperes sérelemdíj iránti követelésének jogalapja fennáll a részítéletben az alperes terhére megállapított magatartással okozati összefüggésben a felperesnél felmerült immateriális hátrányokért. Az elsőfokú bíróság részítéleti rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi az alperest, 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 60.000,- (Hatvanezer) forint első- és másodfokú eljárási költséget, és az államnak – külön felhívásra – 210.000,- (Kettőszáztízezer) forint le nem rótt elsőfokú és fellebbezési eljárási illetéket. A rész- és közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS A felperes
- július 15-én (település 1 neve)-n vadkár elhárító vadászaton vett részt a lesen ülve. Az alperes lánya ugyanezen a napon a területen két kutyát sétáltatott, időközben pórázukat levette, majd az állatok elfutottak. A felperes észlelte a les felé futó kutyákat, ezért őket – azt feltételezve, hogy nyulat üldöznek – lelőtte. Az alperes lánya telefonon értesítette az alperest, hogy a kutyákat nem találja, ezért az alperes is a helyszínre ment. A felperes és közte a kutyák hollétét illetően szóváltás alakult ki, melynek során az alperes a vadászlest feldöntötte, aminek következtében a felperes bal ugrócsontjának törését szenvedte el. Sérülése 8 napon túl gyógyult. A káresemény helye és a vadászles a ... Vadászati Közösség, mint vadászatra jogosult területén található. A felperes ellen az alperes feljelentése nyomán állatkínzás vétségének, míg az alperes ellen hivatalból súlyos testi sértés bűntettének megalapozott gyanúja miatt indult nyomozás. A felperes ügyében a (település 2 neve)-i Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya
- július 17-én kelt .../
- bü. számon a nyomozást a Be.
- §
(1)bekezdés b) pontja alapján megszüntette, mivel a nyomozás adatai alapján nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése és az eljárás folytatásától sem volt eredmény várható. Az alperes ennek kapcsán előterjesztett panaszát a (település 2 neve)-i Járási Ügyészség
- január 3-án B.469/2014/
- számú határozatával elutasította. Az alperes ellen indult ügyben a (település 2 neve)-i Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának
- január 15-én kelt ...
- bü. számú tájékoztatása szerint a nyomozást befejezte, annak iratait megküldte a (település 2 neve)-i Járási Ügyészségnek, amely
- február 3-án B.... számú határozatával az alperessel szemben indult bűnügyben a vádemelést kettő év időtartamra elhalasztotta. Indokolásában tényként rögzítette, hogy az alperes a magaslest felborította, ezzel a felperesnek 8 napon túl gyógyuló sérülést okozott. A vádemelés elhalasztása mellett szólt büntetlen előélete és az, hogy a bűncselekmény elkövetésére kutyáinak elvesztése miatti elkeseredett, felindult állapota vezette, ezért megalapozottan feltételezhető, a lefolytatott büntetőeljárás elegendő tanulság volt számára. Az alperes a határozat ellen panasszal nem élt. A felperes keresetében kérte megállapítani, hogy az alperes megsértette testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi jogát, és ezért 1.500.000,- forint összegű sérelemdíjat igényelt. Hivatkozott a Ptk. 2:
- §
(1)és
(2)bekezdésére. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Egyúttal viszontkeresetet terjesztett elő, melyben annak megállapítását kérte, hogy kutyáinak lelövésével a felperes megsértette a Ptk. 2:51. §
(1)bekezdés a) pontjában foglalt, általános védelem alatt álló, magánélethez fűződő személyiségi jogát, egyben emiatt 1.500.000,- forint sérelemdíjra tartott igényt. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes azon magatartásával, mely szerint
- július 15-én az esti órákban, (település 3 neve) külterületén felborította a felperes által használt vadászlest és annak következtében a felperes 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, megsértette a felperes testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi jogát. Ennek következtében a felperes sérelemdíjra jogosult. Az alperes viszontkeresetét elutasította. Indokolásában tényként állapította meg, hogy az alperes az ellene folyt nyomozati eljárásban elismerte a magasles felborítását, mellyel a felperesnek 8 napon túl gyógyuló sérülést okozott. Az alperes érvelésével szemben nem találta bizonyítottnak, hogy a felperes őt megfenyegette volna, és ez vezetett a les felborulásához. Lényegesnek tartotta azt a körülményt is, hogy az alperes az ellene indult nyomozás során a (település 2 neve)-i Járási Ügyészség vádemelést elhalasztó határozatával szemben panasszal nem élt. A viszontkeresettel összefüggésben ugyanakkor kiemelte, a felperes a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló
- évi LV. törvény (Vt.)
- §
(3)bekezdésének megfelelően járt el, amikor a vadat üldöző kutyákat a vadászterületen lelőtte. Az alperes lánya viszont szabálysértést követett el azzal, hogy az állatokat póráz nélkül elengedte, kóborolni hagyta. Utalt a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról szóló 2012. évi II. törvény 193. §
(1)bekezdés b) pontjára. Kifejtette, az a tény, hogy a kutyák felügyelet nélkül voltak a vadászterületen és vadat üldöztek, jogszerűvé tette a felperes eljárását. Hozzátette, az alperes lányának felróható magatartása miatt alappal nem hivatkozhat saját személyiségi joga sérelmére a Ptk. 1:4. §
(3)bekezdése alapján, következésképpen a viszontkereset alaptalan. A közbenső ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést annak megváltoztatása, a kereset elutasítása és a viszontkeresetnek való helytadás érdekében. Továbbra is állította, a felperes – kezében puskával – közvetlen támadásra utalóan fenyegette, a les emiatt, magatartásától függetlenül borult fel. Következtetése szerint a jogos védelmi helyzetben cselekedetének a jogellenesség kizárt. Ugyanakkor véleménye az volt, a felperes jogellenesen lőtte le a kutyákat, mert azok nem vadászterületen, hanem a (település 3 neve) Község Önkormányzatának kizárólagos tulajdonában álló földúton szaladtak, így ott az elsőfokú bíróság által hivatkozott Vt. 30. §
(3)bekezdése alapján őket nem lehetett volna kilőni. Hangsúlyozta, a nyomozás során a felperes mindvégig tagadta a kutyák lelövését, így az általa küldött sms sem idejére, sem tartalmára nézve nem képezhet perdöntő bizonyítékot, (tanú neve) tanú pedig nem tekinthető érdektelennek. Nem támasztotta alá objektív adat azt sem, hogy a kutyák nyulat üldöztek volna. Mivel így a Vt. 30. §
(3)bekezdésében foglalt konjunktív feltételek hiányosak, a felperes jogellenesen lőtte ki a kutyákat, a Ptk. 1:4. §
(3)bekezdésére alapított viszontkereset megalapozott. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének helybenhagyására irányult. A fellebbezés alaptalan. Mindenekelőtt magyarázatot igényel, hogy miért tekintette az ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét rész- és közbenső ítéletnek. A közbenső ítélet a jogalap és az összegszerűség (mennyiség) szerint elkülöníthető követelés iránt folyó perben a jogalap fennállását előzetesen megállapító bírósági határozat. A közbenső ítélet tartalmilag tehát megállapítást, méghozzá kizárólag pozitív megállapítást tartalmaz, mert ellenkező esetben – a kereset vagy viszontkereset jogalapjának hiánya miatt – az összegszerűség kérdése is tárgytalanná válik (Pp. 213. §
(3)bekezdés), vagyis ez utóbbi esetben a kereset ítélettel való elutasításának van helye. Részítélet hozatalára akkor kerülhet sor, ha több kereseti kérelmet terjesztettek elő vagy a kereseti kérelem egyes részei önállóan elkülöníthetők, és a külön eldönteni kívánt kérdések vonatkozásban további tárgyalásra nincs szükség, de a többi kereseti kérelem vagy beszámítási kifogás eldöntése végett a tárgyalást el kell halasztani (Pp. 213. §
(2)bekezdés). A felperes tartalmilag több kereseti kérelmet terjesztett elő: egyrészt az alperes jogellenes magatartása miatt személyiségi jogsértés megállapítását, mint objektív szankciót, továbbá sérelemdíjat igényelt. Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletében a jogsértés folytán megállapította a felperes személyiségi jogának megsértését, mely valójában részítélet, hiszen ezzel a felperes egyik, jól elkülöníthető kereseti kérelméről maradéktalanul döntött. Ezzel szemben a sérelemdíjra való jogosultság megállapítása közbenső ítéleti rendelkezésnek minősül, mert ezzel a sérelemdíj iránti kereseti kérelem jogalapjának fennálltáról határozott a bíróság. Ez utóbbi alapja éppen a részítéletben megállapított jogsértés. Ugyancsak részítéleti rendelkezés az alperes viszontkeresetének teljes elutasítása. Ennek oka, hogy azt bár teljes egészében elbírálta az elsőfokú bíróság, mégis maradt az ellenérdekű fél, a felperes oldalán összegszerűen el nem bírált kereseti követelés. Ennek folytán tekintette az ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét rész-és közbenső ítéletnek. A jogvita elbírálására – ahogy azt az elsőfokú bíróság is helyesen fejtette ki – a jogsértés időszakából adódóan a 2013. évi V. törvény (Ptk.) rendelkezései irányadók, amely általános jelleggel védi a személyiségi jogokat (Ptk. 2:42. §
(1)bekezdés). A 2:42. §
(2)bekezdése generálklauzulaként rögzíti, hogy az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, míg a 2:
- § a) pontjában kifejezetten nevesíti a testi épséghez és az egészséghez fűződő jogot. Elvileg minden személyiségi érdeksérelmet okozó, illetve azt veszélyeztető magatartás jogellenes, mégis vannak olyan körülmények, amelyek fennállása esetén a személyiségi jogsértés jogellenessége kizárt. A jogsértéshez kapcsolódóan a Ptk. objektív szankciók, illetőleg sérelemdíj alkalmazását teszi lehetővé. Az objektív, azaz felróhatóságtól független szankciókat a Ptk. 2:
- §
(1)bekezdés a-e) pontjai sorolják fel. A sérelemdíjról szóló rendelkezés a 2:
- §-ában szereplő, eltérő jellegű jogkövetkezmény. Funkciója kettős: egyrészt közvetett kompenzáció a sérelmet szenvedett fél részére az őt ért immateriális hátrányokért, másrészt a sérelmet okozó számára preventív jellegű magánjogi büntetés. Mértékének megállapításához az eset összes körülményének vizsgálata szükséges, ilyen a jogsértés súlya, hatása, gyakorisága és a felróhatóság mértéke. Lényeges ugyanakkor, hogy a sérelemdíj fizetésre kötelezés feltételeire – különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára – a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni (Ptk. 2:
- §
(2)bekezdés). Az ítélőtábla a felperest ért személyiségi jogsérelem kapcsán alaptalannak találta az alperesi védekezést. Helyesen értékelte és fogadta el ezzel összefüggésben az elsőfokú bíróság a nyomozás során keletkezett iratokat. Ezek azért fontosak, mert a peres felek és az ügy releváns tanúja, a felperes lánya az eseményekhez közeli időpontban abban az eljárásban lett meghallgatva. A (település 2 neve)-i Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Alosztályán
- július 15-én készült jelentés szerint pedig mind az alperes, mind lánya egybehangzóan adták elő, hogy a peres felek közötti szóváltást követően az alperes borította fel a vadásszal együtt a lest. A jelentés tartalmát egyébként a tárgyaláson megerősítette (tanú 2 neve) rendőr is tanúvallomásában (
- jegyzőkönyv
- oldal), és az alperes tevőleges magatartását erősíti a (település 2 neve)-i Járási Ügyészség B.... számú, vádemelést elhalasztó jogerős határozatának indokolása is. Eszerint a halasztásra éppen azért került sor, mert az alperes cselekménye ugyan – az ügyész álláspontja szerint – alkalmas a Btk. szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettének megállapítására, büntetlen előélete, a bűncselekmény elkövetésének körülményei miatt mégis megalapozottan feltételezhető, a lefolytatott büntetőeljárás elegendő tanulság volt számára, hogy a jövőben bűncselekményt ne kövessen el. Nyilvánvaló, hogy az alperes beismerése nélkül az ügyész nem jut erre a következtetésre, vagyis vádemelést elhalasztó határozatot nem is hoz. A polgári per tényállásának megállapítása szempontjából lényeges továbbá, hogy az alperes a határozat ellen panasszal nem élt, ezzel elfogadta annak megállapításait, ezt cáfoló későbbi, jelen perbeli tényállítását viszont az eljárás során nem bizonyította (Pp.
- §
(1)bekezdés). Azzal, hogy felborította a vadászlest, a felperesnek sérülést okozott, megsértette a testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi jogát (Ptk. 2:43. §
- a)pont). Kétségtelen, hogy a jogos védelmi helyzet, amíg annak túllépése nem következik be, a személyiségi jogsértések körében is jogellenességet kizáró ok (6:520. §
- b)pont), a helyzet fennálltát, és ennek bizonyítása után saját magatartásának arányosságát az arra hivatkozó alperesnek kellett volna bizonyítania. Erre utaló releváns bizonyíték azonban a peranyagban nincs. Még a büntetőeljárásban általa előadottak sem támasztják alá hivatkozásának tényalapját. Mindezek alapján a felperes objektív szankció iránti igénye alapos, ahogy ezzel a sérelemdíj iránti követelés jogalapja is fennáll. Az ítélőtábla a viszontkeresetben előadottak kapcsán fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a személyiségi jogi per a jogrendszerben elfoglalt helyénél, szerepénél fogva alkalmatlan bármely más jogterületre tartozó vita eldöntésére, ami egyben azt is jelenti, hogy nem szolgálhat sem általános, sem speciális jogorvoslati fórumként. Éppen ezért a személyiségi jog megsértésének megállapítására csak az adhat alapot, ha azt a fél személyiségének lényegét alkotó ismérvek miatt követik el. A Ptk. a személyiségi magánjogi védelem középpontjába az emberi méltósághoz való jogot helyezi, ezt tekinti minden nevesített és nem nevesített személyiségi jog „anyajogának”. A törvény a generálklauzula pozíciójának megerősítése és absztrakciós szintjének megemelése mellett külön rendelkezéseket tartalmaz a gyakorlatban már kikristályosodott személyiségi jogok védelméről. Ennek a megoldásnak a célja éppen az, hogy továbbra is elsősorban e kategóriák mentén valósulhasson meg a személyiségi jogok védelme. E jogok többsége besorolható a nevesített esetek valamelyikébe. A polgári jogi személyiségvédelem köre viszont nem azonos az alapjogok katalógusával. Kétségtelen, hogy bizonyos alapjogok megsértése a személyiségi jogok magánjogi védelme körében is szankcionálható, de ezeknél is eltérőek az érvényesítésüket szolgáló jogi eszközök. Az alperes kutyái lelövésével összefüggésben az Alaptörvény VI. Cikkének, valamint a magánélethez való jogának a megsértését állította. Ennek vizsgálatánál mindenekelőtt abból kellett kiindulni, hogy az alperesnek olyan magatartást kellett állítania, ami személyiségének érvényesítését olyan módon korlátozza, gátolja, hogy az személyiségi jogsérelmet is megvalósít. A személyiség érvényesítése azonban nem korlátlan, azt a törvény, illetve mások jogai, mások személyiségének szabad érvényesülése szükségszerűen korlátozza, behatárolja. Ezért csak azok a behatások lehetnek személyiségi jogot sértőek, amelyek elviselésére a személy az együttélés követelményeiből adódóan nem köteles, illetve a mindennapi élettel együttjáró kockázatokat, kellemetlenségeket meghaladják. Az alperes által hivatkozott magánélet megsértése (Ptk. 2:43. §
- b)pont) – ahogy azt az Alkotmánybíróság korábban 15/1991. (IV. 13.) AB határozatában kifejtette – a magánszférához fűződő jog része. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 17. cikkének rendelkezése szerint senkit sem lehet alávetni a magánéletével, családjával kapcsolatban önkényes beavatkozásnak. Általában akkor tekinthető a beavatkozás önkényesnek, ha az az érintett akaratával, szándékával kifejezetten ellentétes, illetve arról az érintettnek nincs tudomása, és a beavatkozást gondosan mérlegelt egyéb körülmények sem indokolják. Különösen ilyennek kell tekinteni a mások intim szférájába való illetéktelen beavatkozást. A magánéletbe való beavatkozás akkor sérti a személyiségi jogot, ha önkényes, indokolatlan és szükségtelen. A magánélethez való jog valójában az egyénhez kapcsolódó adatok, életének intim részletei, gondolatai, vagyis a rá vonatkozó ismeretek feletti önrendelkezési jogot jelenti, amit az utóbbi időben bizonyos mértékig kiterjesztettek a saját választás szerinti, külvilágbeli személyes életvitelre is, ami a külvilághoz kapcsolódó önfejlesztésben, önmegvalósításban nyilvánul meg. Garantált védelme nem terjed ki az egyén közvetlen környezetével kialakított valamennyi kapcsolatára, így a háziállatokkal kialakult érzelmi kötődés is kívül esik ezen a körön, nem tartozik a gazda magánéletének körébe. Ilyen tartalmú megállapítást tett a X. kontra Izland ügyben Emberi Jogok Európai Bizottsága (6825/74. Döntések és Jelentések 5. évf. 86-87. oldal). Álláspontját egyebek mellett azzal indokolta, hogy a kutya tartása már az állat természeténél fogva is szükségképpen mások életébe való beavatkozással jár. Ebben a kontextusban tehát az alperes kutyáinak lelövése magánélethez fűződő jogának sérelmét nem eredményezheti. Ez már csak azért sem lehetséges, mert a magyar jogban nem a magánélethez fűződő jog az egyes személyiségi jogok anyajoga, hanem az emberi méltóság. Az állatokra a dologra vonatkozó szabályokat a természetüknek megfelelő eltéréseket megállapító törvényi rendelkezések figyelembevételével kell alkalmazni (Ptk. 5:14. §
(3)bekezdés), vagyis a fél a tulajdonjog védelmére vonatkozó szabályok szerint léphet fel az őt ért sérelemért. Mindezek alapján tehát az alperes által hivatkozott jogcímen a felperes felelőssége nem állapítható meg. Az ügy eldöntése szempontjából ezért nem volt relevanciája annak, hogy a kutyákat a felperes vadászterületen lőtte-e ki. Megjegyzi azonban az ítélőtábla, hogy az alperes lánya tisztában volt azzal, hogy a kutyák vadászterületen, illetve annak közelében tartózkodnak, mégis póráz és rájuk való fokozott figyelem nélkül sétáltatta őket. Ekörben értékelendő az alperes és lánya egybehangzó előadása, hogy ezen a területen rendszeresen sétáltatták a kutyákat és tisztában voltak azzal is, hogy az nem kijelölt kutyasétáltató (
- sz. tárgyalási jegyzőkönyv
- oldal). (Alperes lánya neve)-nek a (település 2 neve)-i Rendőrkapitányság (település 4 neve)-i Rendőrőrsén
- július 16-án tett vallomásából egyértelműen kitűnik, tudta azt is, hogy vadászok vannak vagy lehetnek a környéken, akik vadra lőhetnek. Ennek ellenére ide vitte sétálni az állatokat, pórázukat levette, ezáltal számolnia kellett azzal, hogy a – helyszíni szemle megállapításai szerint – füves, gazos, sáros, búzaés kukoricatáblával határos földútról a kutyák bármikor kitörhetnek a vadászterületre, melyet éppen az alperes által csatolt térképmásolat alapján minősített ekként a ... Megyei Kormányhivatal (település 5 neve)-i Járási Hivatala. Vadászterületen pedig adódhat olyan szituáció ami akár jogszerű lelövésüket is eredményezheti (Vtv.
- §
(3)bekezdés). Összegezve: az ügyben fel sem merülhet a kutyák lelövése kapcsán az alperes magánélethez fűződő személyiségi jogának sérelme. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság – rész- és közbenső ítéletnek tekintett – közbenső ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján tartalmilag helybenhagyta. A közbenső ítéleti rendelkezés újraszövegezésénél figyelemmel volt arra, hogy a felperes által igényelt objektív szankció alkalmazásánál (részítéleti rendelkezés) jogsértő magatartása megállapításra került. A részítéleti, viszontkeresettel összefüggő rendelkezés folytán az alperes első- és másodfokú perköltség megfizetésére köteles (4/2009. (XII. 14.) PK vélemény) a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján, melynek meghatározott mértéke a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontján, valamint
(5)és
(6)bekezdésén, mérlegelésen alapul. A 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése és 15. §
(1)bekezdése alapján köteles a viszontkeresetben érvényesített igény figyelembe vételével a le nem rótt elsőfokú és fellebbezési eljárási illeték viselésére. Szeged,
- április
- Dr. Kiss Gabriella s.k. a tanács elnöke Dr. Bánfalvi-Bottyán Csilla s.k. előadó bíró Dr. Bálind Attila s.k. táblabíró