Bf.746/2017/6 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pont 1. fordulat,

(4)bekezdés a) pont. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság I.rendű vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében [2012. évi C. törvény 396. §

(1)bekezdés a) pontja és

(4)bekezdés a) pontja], valamint hamis magánokirat felhasználása vétségében [

1. évi C. törvény
2. §]. Ezért I.rendű vádlott neve vádlottat - halmazati büntetésül - 3 év szabadságvesztésre, 3 év közügyektől eltiltásra, 3 év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte. 67.954.476,- forint összegre vagyonelkobzást rendelt el. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön és hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének, de legkevesebb 3 hónapnak a kitöltését követő nap. Elrendelte a Bajai Városi Bíróság 9.B.347/2010/
3. számú,
4. január
5. kelt és jogerőre emelkedett ítéletével kiszabott - 2 év próbaidőre felfüggesztett - 6 hónap börtönbüntetés végrehajtását. Az eljárás során bűnjelként lefoglalt és a Kecskeméti Törvényszék bűnjelnyilvántartásába BjSzj.I./12/2017/1-
6. tételszám alatt bevételezett iratköteg és CD lemez lefoglalását megszüntette azzal, hogy azok a továbbiakban az iratok részét képezik. Az eljárás során felmerült összesen 273.135,- forint bűnügyi költségből kötelezte I.rendű vádlott neve vádlottat 260.475,- forint bűnügyi költség megfizetésére azzal, hogy a fennmaradó 12.700,forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentett be I.rendű vádlott neve vádlott és védője egyezően a büntetés enyhítése érdekében. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség a Bf.369/2017/1-II. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. A tényállás és a jogi indokolás kiegészítésére, illetve a vagyonelkobzás összegszerűségére, valamint a bűnösségi körülményekre tett észrevételei mellett az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a vádlott hamis magánokirat felhasználása vétségeként értékelt cselekményének folytatólagosan elkövetettként minősítését, a vagyonelkobzás 18.802.476,- forintra elrendelését, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség átiratában a hamis magánokirat felhasználása vétségeként értékelt cselekmény folytatólagosan elkövetettkénti minősítésére irányuló indítványának indokául hivatkozott a Kúria Bkv.
7. számú véleményében foglaltakra, továbbá a Szegedi Ítélőtábla és a Legfelsőbb bíróság (jelenleg Kúria) határozataira. Mindezekre figyelemmel álláspontja szerint miután a vádlott több hamis magánokiratot használt fel, amikor a fiktív számlák tartalmát lekönyveltette és a könyvelés valótlan adatai alapján jogosulatlanul számolta el az általános forgalmi adót az adóbevallásában, így egy jogviszonyba valósult meg az elkövetési magatartás. Ezért cselekménye helyesen a Btk.
8. §-ába ütköző és a Btk.
9. §

(2)bekezdése szerint folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége. Utalt a Kúria

1. számú büntető kollégiumi véleményében foglaltakra is a vagyonelkobzás vonatkozásában azzal, hogy a költségvetési csalással összefüggő vagyonszerzéssel kapcsolatban a kétszeri elvonás tilalmára tekintettel akkor, ha a költségvetési bevétel kapcsán eljárni jogosult hatóság az elkövetőt, vagy azt a gazdálkodó szervezetet, amelyik a vagyonnal gazdagodott, a kiesett bevétel megfizetésére már kötelezte, akkor a vagyonelkobzás alkalmazásának nincs helye. Amennyiben azonban a kötelezés nem éri el a bíróság által megállapított bevételkiesés mértékét, a vagyonelkobzást a fennmaradó részre kell alkalmazni. Erre figyelemmel a vagyonelkobzást álláspontja szerint 18.802.476,- forintra kell elrendelni. I.rendű vádlott neve vádlott a másodfokú eljárásban részletesen írásban indokolta a fellebbezését, amelyben annak irányát is módosította, és megalapozatlanság miatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, valamint az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. Kifogásolta, hogy az kft neve1 Kft. képviselőjét az elsőfokú bíróság nem hallgatta ki teljes körűen, illetve tanú neve1 kihallgatása során hiányosan, nem körültekintően járt el. Sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság a szállítást elvégző gépjárművezetőket nem hallgatta ki tanúként, illetve nem tárta fel a könyvelési anyag és tanú neve2 könyvelő tanúvallomása közötti ellentmondásokat. Erre figyelemmel tanú neve2 ismételt tanúkénti kihallgatását és vele való szembesítését indítványozta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem tisztázta kellő alapossággal, hogy az kft neve1 Kft. nevében kibocsátott számlákat ténylegesen ki állította ki. Indítványozta igazságügyi adószakértő kirendelését, továbbá hiányolta, hogy az elsőfokú ítélet tényállásában szereplő tanú neve3 személye felderítetlen maradt. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség a Bf.369/2017/3-I. számú átiratában további bizonyítás felvételét szükségtelennek tartotta, miután álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása megalapozott. A fellebbezési nyilvános ülésen I.rendű vádlott neve vádlott fenntartotta az írásban előterjesztett bizonyítási indítványait. A fellebbezési nyilvános ülésen I.rendű vádlott neve vádlott védője - a vádlotti fellebbezés módosítással egyezően - a büntetés enyhítésére irányuló, eredetileg bejelentett fellebbezését kiegészítette az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására irányulóan. Csatlakozva a vádlott hatályon kívül helyezésre irányuló fellebbezéshez előadta, hogy az elsőfokú eljárásban tanú neve2 könyvelő cége és a vádlott által képviselt gazdasági társaság között létrejött megbízási szerződésnek azért van jelentősége, mert a vádlott kifogásolta, hogy tanú neve2 a nyomozás során tett vallomásában akként nyilatkozott, hogy rendszeresen és gyakran ellenőrizte a számlákat. Ő soha, semmilyen eltérést nem tapasztalt, míg az elsőfokú bírósági tárgyaláson tett vallomásában attól eltért és bírói kérdésre azt nyilatkozta, hogy a korábbi nyomozati vallomását nem tartja fenn. Álláspontja szerint a könyvelő felelőssége fennáll, ugyanakkor arra is rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy amennyiben a könyvelő a tevékenységével kapcsolatban bármilyen kifogás merül fel, úgy szerződésszegés állapítható meg a könyvelőtársaság munkájával kapcsolatban és azt az egyéb kártérítési szabályok szerint lehet kifogásolni. A védő a büntetés enyhítése iránt bejelentett fellebbezését azzal indokolta, hogy - osztva a Szegedi Fellebbviteli Főügyészég átiratában írtakat - további enyhítő körülményként indítványozta figyelembe venni a minősítés alapját képező érték minimumához közelítő elkövetési értéket, továbbá, hogy egy kiskorú gyermekről kell a vádlottnak gondoskodnia, és nyomatékkal a bűncselekmény elkövetése óta eltelt időt. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a fellebbezési nyilvános ülésen az átiratában foglaltakat mindenben fenntartotta. I.rendű vádlott neve vádlott az utolsó szó jogán tett felszólalásában utalta arra, hogy a toll értékesítésével kapcsolatos számlák vonatkozásában elismerte a felelősségét, ugyanakkor a gabonára vonatkozó számlák tekintetében nem. tanú neve1 tanúkénti kihallgatását azért tartotta szükségesnek, mert ő vette át a fuvarlevelet, amin feltüntetésre került, hogy honnan érkezett az áru, hol történt a felrakodás. Rajta kívül négy másik vevő is volt, akik tudták igazolni, hogy az áru létezett, fuvarlevelekkel, szállítólevelekkel. Érthetetlennek találta, hogy mivel április 20-ig leadta a gépi számlákat, így hogyan lehetséges, hogy azokhoz
2. június
3. előtt nem lehetett hozzáférni. Hangsúlyozta, hogy a gabona üzlet legális volt, az áru létezett. Hivatkozott továbbá cukorbetegségére. megromlott egészségi állapotára, így magas vérnyomására és Az ítélőtábla a Szegedi Fellebbviteli Főügyészségnek a hamis magánokirat felhasználása vétségeként értékelt cselekmény folytatólagosan elkövetettkénti minősítésére irányuló álláspontját osztotta, a további fellebbezések alaptalannak bizonyultak. A másodfokú bíróság a Be.
4. §

(1)bekezdése alapján eljárva az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a lényeges eljárási szabályok megtartásával hatályon kívül helyezést megalapozó eljárási szabálysértés nélkül folytatta le a tárgyalást. Ami a másodfokú eljárásban előterjesztett bizonyítási indítványokat illeti, egyik teljesítését sem tartotta szükségesnek, illetve lehetségesnek az ítélőtábla. Az elsőfokú bíróság a tényállás felderítési feladatának eleget tett. Ennek keretében a vád tárgyát képező releváns tényekre az elbíráláshoz szükséges körben és mélységben a bizonyítást felvette. Ezért további bizonyítás felvételnek helye nem volt. Megfelelő indokát adta a törvényszék annak, hogy miért utasította el azon személyek tanúkénti kihallgatását, akiknek mint vevőknek az írásbeli nyilatkozatát csatolták a bírósági szakban annak alátámasztására, hogy a vádbeli számlákon feltüntetett gazdasági események ténylegesen megvalósultak. Annak is helyes indokát adta, hogy tanú neve1 kihallgatása, nyomozás során tett vallomásának felolvasása mellett miért nem volt szükséges. Eljárási szabályt [Be. 260. §

(1)bekezdés] sértett az elsőfokú bíróság, amikor a védő

1. június
2. napján tartott tárgyaláson tanú neve3 nyomozó tanúkénti kihallgatására irányuló bizonyítási indítványa elutasítását az ítéletben nem indokolta meg (elsőfokú
3. számú jegyzőkönyv
4. oldal utolsó bekezdés), minthogy a Be.
5. §

(1)bekezdése alapján a bizonyítási indítvány elutasításának indokait az ügydöntő határozatban kell kifejteni. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási indítvány elutasításának indokát ugyan nem adta meg, viszont a bizonyítékok értékelése és az egyéb bizonyítási indítványok elutasítása során kellően számot adott az álláspontjáról. Ilyen körülmények mellett az ítélőtábla álláspontja szerint a további bizonyítás szükségtelen volt, ettől eltérő tényállás megállapítása nem volt várható. Így az elsőfokú bíróságnak a bizonyítási indítvány elutasítására vonatkozó döntése érdemben megalapozott volt, s ezért ezen eljárási szabálysértésnek nem volt az ügydöntő határozat érdemére kihatása. Mint ahogy arra az elsőfokú bíróság is helyesen utalt, az adólevonási jog feltétele alanyi oldalon az adóalanyiság, tárgyi oldalon az adóalany nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító hiteles, valós tartalmú számla, amely esetében a hitelesség megállapíthatósának egyik feltétele az, hogy a számlán feltüntetett felek között valósult meg a gazdasági esemény. Vagyis az üzletek beszerzési oldalát kellett vizsgálni, azaz azt, hogy adott felek között, adott időpontban, adott tartalommal jöttek-e létre a számlákon feltüntetett gazdasági események. Az eladási oldal, így azon körülmények, amelyekre a gépkocsivezetők, vagy a könyvelő tudott volna, vagy tudott nyilatkozni, a tényállás szempontjából irrelevánsak voltak. Összességében tehát lényegtelen az, hogy létezett-e ténylegesen a számlákon feltüntetett toll vagy gabona. Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy I.rendű vádlott neve vádlott mint a kft neve2 Kft. ügyvezetője által befogadott és a tényállásban részletezett számlák valótlan tartalmúak voltak, mert a rajtuk feltüntetett gazdasági események nem történtek meg a felek között. Azaz a számlákon feltüntetett tartalommal, a gazdasági eseményeket nem az eladóként feltüntetett cégek végezték el és a bizonylatokat sem ezen gazdasági társaságok állították ki, hanem - egy részüket - I.rendű vádlott neve vádlott. Mindezekre figyelemmel szükségtelen volt I.rendű vádlott neve I. r. vádlott által indítványozott bizonyítás felvétele, így az igazságügyi adószakértő kirendelése, tanúneve2 könyvelő ismételt tanúkénti kihallgatása és a gépjárművezetők tanúkénti kihallgatása is. Ami I.rendű vádlott neve vádlottnak a számlán szereplő összegekkel és dátumokkal kapcsolatos kifogását illeti, a másodfokú bíróság ugyancsak szükségtelennek tartotta az igazságügyi adó- és könyvszakértő kirendelését és a tényállást e vonatkozásban - az elvégzett helyes számítás alapján helyesbítette az alább kifejtésre kerülők szerint. Ezért, a bizonyítási indítványokat az ítélőtábla elutasította. I.rendű vádlott neve vádlott a NAV Bács-Kiskun Megyei Adóigazgatósága előtt ügyfélként akként nyilatkozott, hogy kapcsolatban állt azon cégekkel amelyek nevében a számlák kiállításra kerültek és közöttük ténylegesen létrejött a gazdasági esemény. Az elsőfokú bírósági eljárásban ezen vallomását megváltoztatva azzal védekezett, hogy a számlákon szereplő tollat a budapesti piac helye piacon egy személy neve1 nevű kereskedőtől vásárolta, aki azonban nem tudott számlát kiállítani. Ezen kényszerhelyzetben máshonnan szerzett be számlákat, így a gazdasági esemény megvalósult, igaz, nem a számlán szereplő vállalkozások között. A gabona vásárlásával és értékesítésével kapcsolatos védekezése az volt, hogy a számlákon szereplő gazdasági események megtörténtek és azokkal a vállalkozásokkal, amely kiállították a számlát, azok a vállalkozások kapcsán nem volt tudomása arról, hogy már megszűntek, felszámolás alatt álltak, vagy nem szerepel a gabonakereskedelem a tevékenységi körükben. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelése körében I.rendű vádlott neve vádlott fenti védekezésével szemben az azt cáfoló, a számlákon kibocsátóként szereplő gazdasági társaságok vezetői, így a kft neve3 Kft. részéről tanú neve4, a kft neve4 Kft. részéről tanú neve5, a kft neve5 Kft. részéről tanú neve6, a kft neve6 Kft. részéről tanú neve7 tanúk egybehangzó vallomásai alapján állapította meg a tényállást. Ezen tanúvallomások szerint nem álltak a vádlott vállalkozásával kapcsolatban, és vállalkozásaik tevékenységi körébe felvett és ténylegesen folytatott gazdasági események nem gabona vételére és eladására terjedtek ki. Ennek körében értékelte a törvényszék az igazságügyi írásszakértői vélemény megállapítását is, amely szerint 18 számla esetében azok nagy valószínűséggel I.rendű vádlott neve vádlottól származtak. Az kft neve1 Kft. képviselője tanú neve8 tanú nyomozás során tett és tárgyaláson felolvasott vallomását is akként értékelte, hogy a kft neve2 Kft-vel nem állt gazdasági kapcsolatban a cége és nem állítottak ki számlát I.rendű vádlott neve vádlott, illetve a cége részére. A törvényszék tanú neve1, az kft neve7 Kft. ügyvezetőjének nyomozás során tett tanúvallomásából, amely szerint cége a I.rendű vádlott neve vádlott gazdasági társaságával 2012. évben állt gazdasági kapcsolatban, s ennek során gabonát vásárolt a vádlott által vezetett kft neve2 Kft-től, arra a következtetésre jutott helyesen az elsőfokú bíróság, hogy I.rendű vádlott neve vádlott valóban szerzett be gabonát, ugyanakkor nem bizonyította a tanúvallomás, hogy a vádlott a hivatkozott számlákon szereplő vállalkozásoktól vásárolta meg a tanú részére továbbértékesített gabonát. Kiemelt jelentőséget tanúsított az elsőfokú bíróság tanúneve2 tanúvallomása vizsgálatának, aki a vádlott által vezetett kft neve2 Kft. könyvelését végezte. Ennek során azt állapította meg, hogy a tanú I.rendű vádlott neve vádlottal állt kapcsolatban a vállalkozás könyvelése során, az adóbevallások benyújtása a vádlott utasítása alapján történt és a könyvelő a számlákon kibocsátóként szereplő gazdasági társaságokat többször ellenőrizte a cégjegyzékből, de előfordult, hogy erre nem volt ideje, amikor az ellenőrzés elmaradt. Az elsőfokú bíróság a beszerzett bizonyítékokat az iratok tartalmának megfelelően és okszerűen értékelte, amely mérlegeléséről az ítéletben a felülbírálathoz szükséges mértékben eleget tett. Ezért a bizonyítékok mérlegelésén keresztül a tényállást támadó és az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését célzó fellebbezések eredményre nem vezethettek. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel, az iratok egybehangzó adatai, illetve hivatalos tudomása alapján az alábbiak szerint kiegészítette és helyesbítette: A vádlott magas vérnyomás és cukorbetegség megbetegedésekben szenved. Az elsőfokú ítélet

1. oldal
2. pontjában írt ítélet alapját képező bűncselekmény próbaideje alatt valósította meg (és nem látszik megvalósítani) a vádlott a jelen eljárásban elbírált bűncselekményeit. A
3. oldalon lévő táblázatban szereplő kft neve1 Kft. által kibocsátott számlák összesített áfatartalma helyesen 57.987.566,- forint, míg valamennyi számla összesített áfatartalma helyesen 69.954.472,- forint, amely elírást számítási hiba eredményezte és a helyes számítást a másodfokú bíróság elvégezte. A fentiekre figyelemmel a
4. oldal
5. bekezdésében megállapítottakat az ítélőtábla akként helyesbítette, hogy I.rendű vádlott neve vádlott a kft neve2 Kft. nevében eljárva a valótlan tartalmú számlák felhasználásával
6. első negyedévben - helyesen - 69.954.472,- forint általános forgalmi adót helyezett jogosulatlanul levonásba, vagyoni hátrányt okozta a központi költségvetésnek. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség átiratában írt álláspontot osztva az ítélőtábla azzal egészítette ki az elsőfokú ítélet tényállását, hogy a NAV Bács-Kiskun Megyei Adóigazgatósága a
7. július
8. napján kelt határozat száma számú határozatával áfa adónemben 49.152.000,- forint adóhiány megfizetésére kötelezte a kft neve2 Kft-t (nyomozati iratok I. kötet 49.-
9. oldal alatti határozat). A kft neve2 Kft. kényszertörlés folytán
10. március
11. napján jogerőre emelkedett Cgt.031400050/
12. számú határozattal
13. február
14. napi dátumtól megszűntnek nyilvánításra került (másodfokú iratok között
15. sorszám alatti cégmásolat adatai). Az elsőfokú ítélet tényállása a fenti kiegészítésekkel és helyesbítéssel teljes egészében megalapozott lett, s a másodfokú eljárásban irányadó volt. A megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett I.rendű vádlott neve vádlott bűnösségére. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott cselekményeit az elbíráláskor hatályos
16. évi C. törvény (Btk.) alapján bírálta el, amely kedvezőbb volt a vádlott számára, mint az elkövetéskori büntető törvény. Az alkalmazandó törvény kérdésének vizsgálatára ugyanakkor helyesen az elkövetéskor hatályban volt
17. évi IV. törvény
18. §-a teremtett törvényes lehetőséget. Osztotta a másodfokú bíróság a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség azon álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság a Btk.
19. §-ába ütköző hamis magánokirat felhasználása vétségének minősítésénél elmulasztotta annak folytatólagosan elkövetettkénti minősítését. A Btk.
20. §

(2)bekezdése szerint ugyanis nem bűnhalmazat, hanem folytatólagosan elkövetett bűncselekmény az, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt egységes akaratelhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időközönként többször követ el. Ez alapján a hamis magánokirat felhasználása folytatólagosan elkövetettnek minősül, ha a hamis, hamisított, vagy valótlan tartalmú - ugyanazon, vagy több - magánokiratot ugyanazon jogviszonyból származó jog vagy kötelezettség létezésének, megváltoztatásának vagy megszűnésének bizonyítására többször használják fel és a folytatólagosság egyéb törvényi feltételei is fennállnak. Az irányadó tényállás szerint I.rendű vádlott neve vádlott 51 darab fiktív számla tartalmát könyveltette le és a könyvelés valótlan adatai alapján ezen hamis magánokiratokat felhasználva jogosulatlanul számolta el az általános forgalmi adót az adóbevallásban 2012. április 20. napján, majd a 2012. szeptember 30. napján benyújtott önrevízió keretében további fiktív számlákat használt fel ilyen módon ugyanazon jogviszonyon belül. Erre figyelemmel I.rendű vádlott neve vádlott hamis magánokirat felhasználása vétségeként (Btk. 345.) értékelt cselekményét az ítélőtábla a Btk. 6. §

(2)bekezdése szerinti folytatólagosan elkövetettnek minősítette (Kúria

1. számú Büntető Kollégiumi véleménye, Szegedi Ítélőtábla Bhar.II.436/2011/
2. számú, a Legfelsőbb Bíróság Bfv.II.569/2009/
3. számú határozata). Helyesen foglalt állást a törvényszék az elsőfokú ítélet
4. oldal
5. bekezdésében, amikor megállapította, hogy I.rendű vádlott neve vádlott mint a kft neve2 Kft. ügyvezetője szándékosan valósította meg a bűncselekményeket. Az ítélőtábla azt pusztán azzal egészítette ki, hogy a Btk.
6. § első fordulata szerinti egyenes szándéka terjedt ki a vádlottnak az adóhatóság tévedésbe ejtésére. E szerint ugyanis szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményének a következményeit kívánja, amely a vádlott esetén megállapítható volt. Erre figyelemmel az elsőfokú ítélet
7. oldal 3-
8. bekezdésében szereplő okfejtést az ítélőtábla mellőzte, miután a jelen ügyben a büntetőjogi felelősség megállapítása szempontjából irreleváns az adóalanyokkal szemben elvárható gondos eljárás és a meggyőződési kötelezettség vizsgálata. Ugyanerre figyelemmel a könyvelői felelősség vizsgálata is irreleváns és nem tartozik a vádlotti felelősség vizsgálatának körébe. I.rendű vádlott neve vádlott szándékosan nyújtott be az adóhatósághoz hamis tartalmú számlákat, azt megelőzően szándékosan szerepeltette a könyvelésében. Szóbeli bemondás alapján került a számlák tartalma az adóbevallásba, majd utólag készültek a számlák. Az kft neve1 Kft. nevében a kft neve2 Kft. részére gabonaértékesítésről kiállított számlákat ismeretlen személy készítette az ingyenes számlázó programmal, amely
9. június
10. napjától volt letölthető az internetről és amelyet ismeretlenül maradt tanú neve3 nevű személy az kft neve1 Kft. adataival
11. szeptember
12. napján aktivált a
13. év első negyedévi számlák időpontot tartalmazó számlák vonatkozásában. A vádlott tehát tudatában volt annak, hogy hamis számlákat nyújt be az adóhatósághoz, így azzal is, hogy az állami költségvetést a magatartása folytán vagyoni hátrány éri. Minderre figyelemmel értelmezhetetlen a gazdasági társaság vezetőjétől elvárható gondos eljárásra irányuló okfejtés, így azt az elsőfokú ítélet jogi indokolásából mellőzni kellett. A fent hivatkozottakon túlmenően az elsőfokú bíróság helyesen minősítette I.rendű vádlott neve vádlott által elkövetett bűncselekményeket azzal, hogy a költségvetési csalás bűntettének jogszabályi alapja nem felelt meg a Kúria
14. számú BK véleményében foglaltaknak, amely szerint az elkövetési magatartás azonos büntetési tétellel fenyegetett alakzataira, első fordulat,
15. fordulat, stb. megjelöléssel kell utalni. Miután a vádlott a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vonatkozásában az adóhatóságot tévedésbe ejtette, így ezen elkövetési magatartás a Btk.
16. §

(1)bekezdés a) pont

1. fordulata szerinti. Osztotta az ítélőtábla a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség arra irányuló észrevételét, az elsőfokú ítélet jogi indokolását kiegészítette a minősítést megalapozó elkövetési értéket meghatározó jogszabályi rendelkezésre történő hivatkozással. Eszerint a Btk.
2. §

(6)bekezdés d) pontja alapján 50.000.001,- forinttól 500.000.0000,- forintig különösen nagy mértékű vagyoni hátrányt kell megállapítani. Helyesen hivatkozott a törvényszék az elsőfokú ítélet

1. oldal első bekezdésében az adóbevallás benyújtásának, illetve az adó befizetésének kötelezettségére vonatkozó jogszabályi rendelkezésekre. Azt az ítélőtábla - a fellebbviteli főügyészség átiratában írtakat osztva - az adózás rendjéről szóló
2. évi XCII. törvény
3. §

(1)bekezdésével egészítette ki. Ezen túlmenően megállapította az ítélőtábla, hogy a másodfokú elbírálás idején már hatályban lévő,

1. január
2. napjától hatályos, az adózás rendjéről szóló
3. évi CL. törvényben foglaltak a bizonylatok, a könyvvezetés és a nyilvántartás rendje vonatkozásában változatlanok és a vonatkozó rendelkezések a
4. évi C. törvény elsőfokú bíróság által hivatkozott rendelkezéseivel azonosak, így a büntetőjogi védelem nem szűnt meg (Kúria 1/
5. BJE). A büntetés kiszabása körében a bűnösségi körülményeket vizsgálva a másodfokú bíróság mellőzte a súlyosító körülmények köréből a halmazatra utalást, tekintettel arra, hogy a vádlottal szemben halmazati büntetés került kiszabásra és a bűnhalmazatnak a büntetési tételkeret felső határát emelő hatása miatt, súlyosító körülményként történő értékelése is a kétszeri értékelés tilalmába ütközik. Ugyanakkor további súlyosító körülmény, hogy a vádlott a bűncselekményeket más ügyben alkalmazott, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követte el, illetve a hamis magánokirat felhasználásának vétsége esetén a folytatólagos elkövetés (Kúria
6. Bkv. II.2., III.6.). Mellőzte az ítélőtábla az enyhítő körülmények közül a vádlott ténybeli beismerő vallomására hivatkozást, mivel az a bűnösségére nem terjedt ki, míg további enyhítő körülmény az elkövetési érték bűncselekményt minősítő határához közeli összege (Kúria
7. Bkv. II.11., III.3.). A büntetési tétel a vádlott esetében 2-től 9 évet el nem érő szabadságvesztés, az irányadó középmérték 5 év 6 hónapot el nem érő szabadságvesztés. A módosított bűnösségi körülmények figyelembe vétele mellett az ítélőtábla álláspontja az, hogy az elsőfokú bíróság által alkalmazott időtartamú szabadságvesztés mértéktartó, ugyanígy a közügyektől eltiltás és a gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltás is, amelyre figyelemmel a büntetés lényeges enyhítésére nem látott lehetőséget. Nem osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság és a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség vagyonelkobzásra vonatkozó álláspontjait. Miután a megalapozott és irányadó tényállás nem tartalmaz arra vonatkozó megállapítást, hogy a bűncselekmény elkövetésével összefüggésben I.rendű vádlott neve vádlottnál jelentkezett gazdagodás, ezért nem volt alapja a vádlottal szemben vagyonelkobzás alkalmazásának, annak a kft neve2 Kft.-vel szemben lehetett volna adott esetben helye. Tekintettel azonban arra, hogy a kft neve2 Kft. kényszertörlés folytán megszüntetésre került, ezért a gazdasági társasággal szemben sem lehetett már vagyonelkobzást alkalmazni. Ezért már nem is volt jelentősége az adóhiánnyal kapcsolatos Nemzeti Adó- és Vámhivatal határozatába foglaltaknak sem. Nem rendelhető el ugyanis vagyonelkobzás a vádlottal szemben arra a pénzösszegre, amellyel az általa elkövetett bűncselekmény kapcsán nem ő, hanem az általa vezetett gazdálkodó szervezet gazdagodott (BH
8. 292.). Ebben az esetben az adott gazdálkodó szervezettel szemben kell elrendelni a vagyongyarapodás mértékéig a vagyonelkobzást (a Kúria
9. számú Büntető Kollégiumi vélemény III. pontja), azonban nincs helye vagyonelkobzásnak, ha az adó kapcsán eljárni jogosult hatóság az elkövetőt, vagy azt a gazdálkodó szervezetet, amelyik a vagyonnal gazdagodott, a kiesett adóbevétel megfizetésére kötelezte. Miután azonban a cégnyilvántartás adatai szerint a kft neve2 Kft. megszüntetésre került, ezért a vagyonelkobzás alkalmazására már nincs törvényes lehetőség a gazdálkodó szervezettel szemben sem. Minderre figyelemmel az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazott I.rendű vádlott neve vádlottal szemben vagyonelkobzást, ezért az arra vonatkozó rendelkezést az ítélőtábla mellőzte. Észlelte az ítélőtábla, hogy a törvényszék téves elv alapján állapította meg a vádlott által fizetendő első fokú eljárás során felmerült bűnügyi költség összegét, ugyanis a költségjegyzék
10. tételszáma alá bevezetett 12.700,- forint tanúneve2 részére történt tolmácsolással felmerült bűnügyi költséget is a vádlott köteles megfizetni a Be. 338.§

(1)bekezdésére figyelemmel, és azt nem az állam viseli. A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta a rendelkező részben írtak szerint. Az elsőfokú ítélet további rendelkezései törvényesek, amelyre figyelemmel azokat az ítélőtábla a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Az ítélet ellen a fellebbezés a Be.

1. §-a alapján kizárt. Szeged,
2. április
3. napján Dr. Mezőlaki Erik a tanács elnöke . Halász Edina előadó bíró . Nagy Erzsébet bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.746/2017/
4. számú ítélete és a Kecskeméti Törvényszék 3.B.545/2016/
5. számú ítéletének a jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Szeged,
6. április
7. napján Dr. Mezőlaki Erik a tanács elnöke