Mfv.10458/2017/7 – Kúria

(2)bekezdés a)-b) pontjában írt feltételek hiányában - nem jogosult özvegyi nyugdíjra. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A másodfokú hatóság eljárása során, annak tisztázása érdekében, hogy a felperes és a jogszerző a felperes által megjelölt, a jogszerző tulajdonát képező tiszavasvári üdülőingatlanban a jogszerző elhalálozását megelőző 10 éven át megszakítás nélkül együtt élt-e, köztük a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 685/A. §-a, illetve a 2014. március 15-től hatályos a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.) 6:514. §

(1)bekezdése szerinti élettársi kapcsolat fennállt-e, további bizonyítást folytatott le. A másodfokú hatóság a felperes nyilatkozata, a jogszerző házastársa, közös fiúk, a jogszerző nővére, barátja, a jogszerző bejelentett állandó, miskolci lakcíme szerinti két szomszédja, a felperes állandó, miskolci, a jogszerzőjétől eltérő lakása szerinti két szomszédja, a felperes munkatársa és egy, a jogszerző tiszavasvári nyaralóingatlanjával azonos utcában élő személy tanúvallomása, a jogszerző orvosi dokumentációja, az orvosi kezelését végző egészségügyi intézmény, valamint a hagyatéki eljárást lefolytató közjegyző adatszolgáltatása, továbbá a felperes által csatolt okiratok (földbérleti, ingatlan adás-vételi szerződés, telefon-, gépjármű eredetiség vizsgálat és rezsiszámlák,

1. július 11-én kelt végakarati intézkedés, horgászigazolvány stb.) és egyéb okirati bizonyítékok (halotti anyakönyvi kivonat stb.) egybevetésével arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a jogszerzővel az annak halálát megelőző 10 éven át megszakítás nélkül nem élt élettársi kapcsolatban. A felperes állandó lakóhelyén meghallgatott tanúk, valamint a közös „horgász ismerősök" a jogszerző és a felperes érzelmi kötődésen alapuló kapcsolatának fennállását alátámasztották, hitelt érdemlő nyilatkozatot azonban arra vonatkozóan, hogy a kapcsolat közös gazdálkodást is eredményezett, ezek a tanúk sem tudtak tenni. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [3] A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
2. évi CXL. törvény (Ket.)
3. §

(3)bekezdése, 72. §

(1)bekezdés

1. e)pont
2. eb)és
3. ec)pontja megsértésére, az indokolási kötelezettség elmulasztására, további [4] tanúbizonyítási indítványai indokolatlan mellőzésére hivatkozva azért kérte, mert a kért ellátás megállapításának a Tny. 45. §

(2)bekezdés b) pontjában foglalt feltétele teljesült. Az alperes a kereset elutasítását kérte határozata ténybeli és jogi indokai fenntartásával. Az elsőfokú ítélet [5] [6] A munkaügyi bíróság a keresetet - a Tny. 45. §

(1)bekezdése,

(2)bekezdés b) pontja és az új Ptk. 6:514. §

(1)bekezdése alkalmazásával - elutasította. Az ítélet indokolása szerint az egymásnak ellentmondó tanúvallomások és az okirati bizonyítékok alapján az volt megállapítható, hogy a felperes és a jogszerző, a jogszerző halálát megelőző években a tiszavasvári házban sok időt töltöttek együtt és közöttük szoros érzelmi kapcsolat állt fenn, a jogszerző azonban házassági életközösségét ezen időszak alatt sem szakította meg feleségével. A jogszerző és - a perben az alperes pernyertessége érdekében beavatkozó házastársa közös állandó lakcímüket fenntartották, a jogszerző ezt a lakást életvitelszerűen használta, a lakás fenntartásához havi rendszerességgel hozzájárult, közös gazdálkodásuk nem szűnt meg; a jogszerző a halálát megelőzően a kórház által értesítendő személyként is a házastársa nevét adta meg. Az a tény, hogy a jogszerző a házassága mellett érzelmi kapcsolatban állt a felperessel, a házassági életközösség felszámolását nem jelentette; a felperes által nyomatékkal figyelembe venni kért okirati bizonyítékokból (fényképfelvételek és a tiszavasvári ingatlan folyamatos használatának alátámasztására csatolt villanyszámla-kimutatás) a folyamatos együttélésre és a gazdasági életközösség fennállására sem lehetett következtetést levonni. A bizonyítékok egybevetésének eredményeként nem lehetett megállapítani, hogy az élettársi közösség elemei 10 éven át szakadatlanul fennálltak, ezért a társadalombiztosítási szervek jogszabálysértés nélkül döntöttek a felperes igénybejelentésének elutasításáról. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [7] [8] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát, valamint az alperes költségekben való marasztalását kérte a Pp. 206. §

(1)bekezdése, 221. §

(1)bekezdése és a Tny. 45. §

(2)bekezdés b) pontja megsértésére hivatkozva. Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság döntése a rendelkezésre álló bizonyítékokkal ellentétes és iratellenes, a perben ugyanis bizonyította, hogy a jogszerzővel több mint 10 éve érzelmi és gazdasági közösségben élő élettársak voltak, valamint, hogy a jogszerző és az alperesi beavatkozó több mint 10 éve külön éltek, házasságuk csak névlegesen létezett. Az alperesi beavatkozó oldalán meghallgatott rokonok és barátok tanúvallomása elfogultságuk okán nem volt értékelhető. A felperes indítványára meghallgatott, vele rokonságban nem álló tanúk (barátok, munkatárs) vallomása a megszakítás nélküli élettársi kapcsolatot alátámasztotta, a bíróság azonban ezeket a tanúvallomásokat nem értékelte, ennek okát nem adta. A bíróság tévesen értékelte, hogy a jogszerző és a beavatkozó lakcíme közös volt, és annak a körülménynek sem volt jelentősége, hogy a jogszerző és a beavatkozó a közös lakását - a közös fiúk előtti látszat érdekében - fenntartotta. [9] A felperes szerint a 10 éven túli, folyamatos élettársi kapcsolatot a csatolt fényképfelvételek, a fényképfelvételeken szereplő tanúk vallomása is bizonyította, a családi fotóalbumok terjedelmével vetekedő fotóanyag értékelésének elmaradása, figyelemmel arra is, hogy a két kapcsolat (a jogszerző és a felperes, illetve a beavatkozó) párhuzamos fennállását annak adatai kizárják, jogsértő. [10] A tiszavasvári ingatlan rezsiszámlái - az ítéletben írtakkal ellentétben - ellenbizonyítékai a beavatkozó azon állításának, miszerint az ingatlan egy évente pár hétben használatos horgásztanya volt. A jogszerző és a felperes együttélési helyéül szolgáló ingatlan rezsidíja azért volt látszólag alacsony, mert a jogszerzőt - volt munkavállalóként - kedvezményes díjszabás illette meg. A peradatok szerint a beavatkozó és a fia, valamint azok rokonai szinte soha nem jártak az ingatlanba, ennek oka bizonyosan az volt, hogy a felperes és a jogszerző ott éltek. [11] A felperes szerint a jogszerző és a beavatkozó közötti házasság névleges fennállása - az ítéletben írtakkal ellentétben - azért sem lehet vitás, mert a jogszerzőnek más személytől 1978-ban és 1979ben két gyermeke született, akiket elismert. A jogszerző házasságon kívül született gyermekei érdektelennek tekinthető személyekként a hagyatéki tárgyalásról készült jegyzőkönyvből kitűnően - a hagyatéki eljárásban azt nyilatkozták, hogy a jogszerző a felperessel, nem pedig a beavatkozóval élt együtt; a peradatokból kiderül az is, hogy a jogszerző csak a fia miatt tartotta fenn a látszatot a beavatkozóval. [12] Végül a felperes állította, hogy a jogszerző Miskolcon csak rövid ideig és alkalmanként tartózkodott, a kórházi kezelésekre a felperes kísérte el. A jogszerzővel közösen vásároltak élelmiszert, fizették a rezsit, az autó költségeit, költöttek a tiszavasvári ingatlanra, újították fel azt, garázst és kerítést építettek, a kertet közösen ápolták, haszonállatokat tartottak. A jogszerző a felperes részére telket is vásárolt. A jogszerzőnek a beavatkozóval nem volt közös bankszámlája, közös megtakarítása, pénzbeli elszámolás volt közöttük, a jogszerző a lakás rezsijéhez hozzájárult, de ezt közös gazdálkodást nem jelent. [13] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében - utalva a Pp. 3. §

(3)bekezdésére, az új Ptk. 6:514. §

(1)bekezdésére, valamint a jogerős ítélet megállapításaira és következtetéseire - a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. [14] Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes költségekben való marasztalását kérte arra hivatkozva, hogy a széles körben lefolytatott bizonyítás adatai a felperes állítását semmiben nem támasztották alá. A munkaügyi bíróság a tanúvallomások alapján megállapíthatónak tartotta, hogy a jogszerző a házassági életközösségét feleségével soha nem szakította meg. Erre utalt az is, hogy a jogszerző a halálát megelőzően a kórházi kezelés során értesítendő személyként is a felesége nevét adta meg. A jogszerző a lakását életvitelszerűen használta, azt, hogy a közös lakás fenntartására havi rendszerességgel pénzt adott a beavatkozónak, a felperes sem vitatta, és a tanúk is megerősítették, ami alátámasztja, hogy a felek gazdálkodása sem szűnt meg. [15] A bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a jogszerző házasság mellett fennálló érzelmi kapcsolata nem jelenti azt, hogy a házassági életközösségét felszámolta volna, ami kizárja a felperessel fennálló élettársi kapcsolatot. A felperes által megjelölt tanúk elfogultságára vonatkozó kifogás „súlytalan", a tanúkat a bíróság a vallomástételt megelőzően e tárgyban nyilatkoztatta, vallomásuk értékelése során ennek megfelelően foglalt állást. Az, hogy a jogszerzőnek a házassága fennállása alatt mikor és kitől született gyermeke, a per eldöntése szempontjából nem bír relevanciával; a bíróság a kellően feltárt tényállás alapján megalapozott döntést hozott. A Kúria döntése és jogi indokai [16] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [17] A felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. §

(1)bekezdése, 221. §

(1)bekezdése és a Tny. 45. §

(2)bekezdés b) pontja megsértését is állította, arra vonatkozó indokot azonban, amelynek alapján az utóbbi anyagi jogi szabály megsértése, annak a munkaügyi bíróság általi értelmezése vizsgálható, nem jelölt meg. Ezért a Kúria eljárása során - a Pp. 275. §

(2)bekezdésében foglalt keretek között, a kérelem tartalma alapján - azt vizsgálta, hogy a munkaügyi bíróság döntése meghozatala során betartotta-e a Pp. fenti rendelkezéseit. [18] A Kúria - Pp. 206. §

(1)bekezdése alkalmazásával kapcsolatos töretlen gyakorlata értelmében (BH 1995.193., BH 1999.44., Mfv.III.10.220/2015/8., Mfv.III.10.622/2016/

1. stb.) a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A Kúria rámutatott arra is, hogy a felülvizsgálati eljárásban, ha olyan eljárási szabálysértés nem történt, ami az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt, a megtámadott határozatot hatályában fenn kell tartani; nem állapítható meg eljárási szabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja. (KGD 1993.296., Mfv.III.10.019/2015/7., Mfv.III.10.550/2017/4., stb.) [19] A felperes iratellenességet általánosságban - konkrét ítéleti megállapítások felhívása és bizonyítékok tartalmával való ütköztetése nélkül - panaszolt, a Kúria ezért azt vizsgálta, hogy a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerűtlen, a logika szabályaival ellentétes módon történő mérlegelésével állapította-e meg a tényállást. [20] A peradatok szerint a bíróság a bizonyítást a felek által indítványozott körben lefolytatta, döntését - az okiratok mellett a közigazgatási eljárásban és a perben meghallgatott tanúk vallomására alapította. A bíróság az ítéletben rögzítette, hogy a tényállást a tanúk egymásnak ellentmondó előadása és az okiratok egybevetésével, azok együttes mérlegelésének eredményeként állapította meg; a bizonyítékok értékelésében, a következtetések levonásában jogszabálysértést kimutatni - a következők szerint nem lehetett. [21] A közigazgatási eljárásban meghallgatott tanúk (a jogszerző házastársa, közös fiuk, a jogszerző nővére, a jogszerzővel baráti kapcsolatot ápoló tiszavasvári telekszomszéd, a jogszerző bejelentett miskolci állandó lakcíme szerinti két szomszédja, a felperes bejelentett miskolci állandó lakóhelye szerint két szomszédja, a felperes munkatársa és egy a tiszavasvári nyaralóingatlan melletti utcában élő ismerős) közül a bíróság tanúként hallgatta meg a jogszerző és a beavatkozó közös fiát, a jogszerző testvérét, a jogszerző állandó lakóhelye szerinti két szomszédját. A fentieken túl a bíróság - a felek és a beavatkozó indítványaira - tanúként hallgatta meg a jogszerző három távoli rokonát, további - állandó lakóhelye szerinti - három szomszédját (köztük egy volt munkatársát), a jogszerző volt munkatársát, a felperes munkatársát, egy barátnőjét, egy - állandó lakóhelye szerinti - szomszédját, valamint a felperes és a jogszerző egy távolabbi közös ismerősét. A közigazgatási eljárásban és a perben meghallgatott, a házassági életközösség fennállását igazoló tanúk vallomása abban, hogy a felperes és a jogszerző közötti kapcsolatról a jogszerző haláláig nem bírtak tudomással, az alperesi beavatkozóval fennálló rokoni kapcsolatukra tekintet nélkül megegyezett; ezt a felperesi indítványra meghallgatott tanúk vallomásai sem cáfolták. Az előbbi, a házassági életközösség fennállásáról nyilatkozó tanúk a felperest nem ismerték, az általuk elmondottakból kitűnően a jogszerző és a beavatkozó házastársi kapcsolatára rálátással bíró személyekben, ideértve a velük rokoni kapcsolatban nem álló, közvetlen lakókörnyezetükben élőket is erre utaló tények, körülmények, így pl. a jogszerző otthonától való folyamatos, huzamosabb ideig történő távolléte, házastársi kapcsolata megromlásának jelei hiányában - még az sem merült fel, hogy a jogszerző más személlyel házasságon kívüli kapcsolatot tartott volna fenn. A jogszerző és a beavatkozó házassági életközösségének fennállásáról nyilatkozó tanúk között - a felperes előadásával ellentétben - nem csak rokonok és barátok, hanem távolabbi ismerősök is voltak, a felperes a perben ezen tanúk állításait elfogultság okán nem kérdőjelezte meg. A házassági életközösség fennállásáról nyilatkozó tanúk vallomása egybehangzó és ellentmondásmentes volt, olyan ok, ami miatt azokat a bíróságnak a bizonyítékok köréből ki kellett volna rekesztenie, nem merült fel. [22] A közigazgatási eljárásban, valamint a perben a felperes indítványára meghallgatott tanúk vallomását a bíróság - a felperes állításával ellentétben - figyelembe vette, és a rendelkezésre álló bizonyítékokkal együttesen értékelve helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az özvegyi nyugdíj Tny. által előírt feltétele nem teljesült. Ezek a tanúk bizonyították, hogy a felperes és a jogszerző gyakran tartózkodtak Tiszavasváriban, idejüket - szabadidős és egyéb, gazdálkodás körébe is sorolható tevékenységekkel - gyakran töltötték együtt, amelynek alapján az ottani környezetben egyes, a jogszerző családi viszonyait nem ismerő személyek őket házas-, vagy élettársaknak tekintették. Ezen tanúvallomások és az egyes közös beruházásokat alátámasztó okirati bizonyítékok mellett azonban a bíróságnak a közigazgatási és a peres eljárásban meghallgatott többi tanú vallomását is értékelnie kellett, a bizonyítékok egybevetésének eredményeként pedig nem lehetett okszerű következtetést levonni arra, hogy a jogszerző a vizsgálandó időszakban életvitelszerűen Tiszavasváriban, a felperessel élt élettársi közösségben, és - az ezt cáfoló többségi tanúvallomások alapján - tényként elfogadni a felperes azon állítását sem, hogy és jogszerző és házastársa a közös gazdálkodás elemeit is nélkülöző „látszatházasságban" éltek. [23] A felperes és a jogszerző közötti szoros érzelmi kapcsolat fennállását a felperes bizonyította a perben, ez azonban - ahogyan arra a munkaügyi bíróság is rámutatott -, nem jelenti a Tny.
2. §

(2)bekezdésében előírt feltétel megvalósulását. A Kúria a tanúvallomások értékelésére vonatkozó felperesi kifogások csupán utal arra, hogy a perben vitás kérdés megítélése szempontjából kiemelt jelentőséggel az özvegyi nyugdíjra való jogosultság megállapításában érdekelt felperessel és alperesi beavatkozóval rokoni, illetve közeli baráti kapcsolatban nem álló álló személyek tanúvallomásai bírtak. A peradatok szerint a jogszerzővel baráti kapcsolatban álló - a jogszerző és a felperes közös gazdálkodásáról ismerettel nem rendelkező - tanúk is elsősorban a felperes és a jogszerző hétvégi, alkalmanként hét közbeni tiszavasvári tartózkodásáról, együttlétéről, a közösen végzett tevékenységekről tettek tényállításokat, amely tanúk közül az egyik a jogszerző és a felperes téli tartózkodását - az időjárás és szabadidejük függvényében kifejezetten néhány alkalommal történő kilátogatásként említette. A nyaralóingatlan melletti utcában lakó, a felperessel folyamatos kapcsolatot tartó, a felperes és a jogszerző közös gazdálkodásáról nyilatkozni szintén nem tudó ismerős pedig a tiszavasvári együttélés, a - tanú szóhasználatával - „szinte életvitelszerű" ott-tartózkodás időszakát a jogszerző nyugdíjba vonulásától (

1. augusztus 1.) a megbetegedése kezdetéig, a halálát megelőző 1-2 évvel bezárólag, azaz - a Tny. által előírt 10 évvel szemben - legfeljebb 8 évig fennállóan igazolta. [24] A bíróság nem követett el jogszabálysértést azzal sem, hogy a felperes által hivatkozott fényképfelvételeket és rezsiszámlákat „nyomatékkal", perdöntő bizonyítékként nem vette figyelembe; az ítéletben e körben részletesen kifejtett indokokkal a Kúria egyetért, azt megismételni nem kívánja. Az a tény, hogy a jogszerző házasságon kívül született gyermekei a hagyatéki eljárás első tárgyalásán a felperes és a jogszerző túlélő házastársa között egyes ingóságokat illetően felmerült vita, a házastárs vagyonközösségi igénye kapcsán úgy nyilatkoztak, hogy a felperes nyilatkozatát, miszerint közte és a jogszerző között élettársi közösség állt fenn, elfogadják, a bíróság bizonyítékértékelésének jogszerűségét nem befolyásolja. A hagyatéki eljárás tárgyát a Tny.
2. §

(2)bekezdés b) pontjában foglalt feltételek vizsgálata nem képezte, a jogszerző házasságon kívül született gyermekei nyilatkozatukat nem tanúként tették, érdektelen személyeknek nem tekinthetők, nyilatkozatukat kizárólag a felperes előadására alapítva, anélkül tették, hogy azt bármely, a jelen ügy eldöntése szempontjából lényeges tényállítással, adattal alátámasztották volna. [25] A Pp. 221. §

(1)bekezdése megsértésének vizsgálata során a Kúria több határozatában (pl. Mfv.III.10.686/2012/4, Mfv.III.10.038/2017/8.) rámutatott: az ítélet megfelelő indokolása nem formális kötelezettség, hanem ezen múlik az ítélet meggyőző ereje. A döntés megalapozottságát a valós tényállás megállapításával, és a vonatkozó anyagi jogszabályok helyes alkalmazásával - az indokolásnak kell biztosítania; az indokolási kötelezettség megsértése a lényeges eljárási szabálysértések közé tartozik, hiszen ezáltal az ítélet megalapozatlan, és egyben felülbírálhatatlan is lesz (BDT 2007.1636.). A Kúria több döntésében (legutóbb Mfv.III.10.305/2017/4.) rámutatott arra is, hogy a Pp. 221. §

(1)bekezdése megsértésére hivatkozás esetén a Kúriának a konkrét ügyekben azt kell vizsgálnia, hogy a jogerős ítéletnek van-e olyan tartalmi hiányossága, ami alkalmatlanná teszi az érdemi felülbírálatra. [26] A jogerős ítéletnek nem volt olyan hiányossága, ami - a fent kifejtettek szerinti - érdemi felülvizsgálatot akadályozta volna, az ítélet hatályon kívül helyezésének a Pp. 221. §

(1)bekezdése megsértése miatt sem volt helye. [27] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. §

(3)bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta. Záró rész [28] A felperes a beavatkozó felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles. [29] A Kúria a pártfogó ügyvéd díjáról a

1. évi LXXX. törvény 11/A. §, a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Tny.
2. §-a alapján határozott. [30] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. március
2. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő