Győri Ítélőtábla Pf.II.20.341/2017/5/I. A Győri Ítélőtábla a Dr. Székely Gábor Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek Törös Ügyvédi Iroda által képviselt I. r. és II. r. alperesek ellen szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása indított perében a Tatabányai Törvényszék
- január
- napján kelt - a P.20.188/2016/
- sz. alatti végzéssel kijavított - P.20.188/2016/
- számú - ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett,
- sorszám alatt kiegészített fellebbezés folytán -tárgyalás alapján - meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla a kijavított elsőfokú ítéletet megváltoztatja, s megállapítja, hogy a felperes és a II. r. alperes mint adóstársak és zálogkötelezettek, illetve az I. r. alperes jogelődje, mint hitelező között
- szeptember
- napján létrejött ingatlanvásárlási kölcsönszerződéshez kapcsolódó önálló zálogjogot alapító szerződés 8.
- iii) pontjának azon kikötése s e m m i s , mely szerint a zálogjog az állagromláson kívül egyéb okból bekövetkező romlásának esetén is felmondással élhet a zálogjogosult, ha a zálogjog romlása olyan mértékű, hogy az a biztosított követelésnek a zálogból való kielégítését veszélyezteti és a zálogkötelezett a zálogjogosult felhívása ellenére, az abban megszabott határidő alatt a zálogfedezetet a szükséges értékig nem egészíti ki. Mellőzi a felperes I. r. alperes javára elsőfokú perköltségben történő marasztalását, egyúttal kötelezi az I. r. alperest, hogy 15 belül fizessen meg a felperesnek 61.400,- (Hatvanegyezer-négyszáz) Ft elsőfokú perköltséget. Kötelezi az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 60.700,- (Hatvanezerhétszáz) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a perben nem álló ... és a perben álló felek (illetve az I. r alperesi jogelőd) között
- szeptember
- napján közjegyzői okiratba foglalt önálló zálogjoggal és készfizető kezességvállalással biztosított ingatlanvásárlási kölcsönszerződés jött létre. A szerződésben az I. r. alperes jogelődje hitelezőként és zálogjog jogosultként a felperes és a II. r. alperes adóstársként és zálogkötelezettként, ... készfizető kezesként szerepelt. Az I. r. alperes a felperes részére 47.
- CHF összegű és CHF devizanemben nyilvántartott kölcsönt nyújtott zálogjog és készfizető kezességvállalás, mint biztosíték mellett a ... hrsz. alatt felvett, természetben ... szám alatt található lakás kizárólagos tulajdonosi illetőségének a felperes, mint adós által történő megvásárlása érdekében. A közjegyzői okirat II. része szerinti önálló zálogjogot alapító szerződés 8.
- iii) pontjában egyebek mellett - kikötötték, hogy a zálogjogosult az önálló zálogjog tekintetében felmondással élhet, ha a zálog romlása (akár a zálogtárgy állagromlása, akár egyéb ok miatt a zálogfedezet értékének csökkenése) olyan mértékű, hogy az a biztosított követelésnek a zálogból való kielégítését veszélyezteti és a zálogkötelezett a zálogjogosult felhívása ellenére, az abban megszabott határidő alatt a zálogfedezetet a szükséges értékig nem egészíti ki. A per folyamán az I. r. alperes vonatkozásában jogutódlásra került sor, melyet az elsőfokú bíróság
- sorszám alatti végzésével megállapított, az I. r. alperes perbeli jogutódja az I.rendű alperes neve *** A felperes többször módosított keresetében (1,5,9 sz. irat) az önálló zálogjogot alapító szerződés egyik általános szerződési feltétele - a fogyasztói szerződés 8.
- pontja iii) pontja idézett részlete érvénytelenségének megállapítását kérte a Ptk.209/A.§
(2)bekezdése, a 18/1999. Kormányrendelet a továbbiakban Kormányrendelet -1.§ a/ és b/ pontja, valamint 2.§ f/ pontja alapján, utalva a rPtk.209.§
(4)bekezdésében és a 93/
- EGK rendelet 5 cikke és
- cikk
(1)bekezdésében foglaltakra. tekintettel. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként annak megállapítását kérte, hogy az érvénytelen feltétel nem jelent kötelezettséget a peres felekre nézve. Rámutatott, hogy a 2/
- (XII.10.) PK véleményben foglaltak szeint az olyan feltétel tisztességtelensége, melynek tartalmát a jogszabály kimerítően (taxatíve) határozza meg, nem vizsgálható. Azonban, amennyiben - mint a perbeli esetben - a kógens keretszabályt a felek rendelkezési joga tölti meg tartalommal, vagy ha a felek a diszpozitív jogszabályi rendelkezésektől eltérnek, az ilyen feltétel tisztességtelensége már vizsgálható. A hivatkozott PK véleményben megjelölt, az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötés tisztességtelenségére irányadó példálózó felsorolásból a konkrét esetben is érvényesülnie kell a tételes meghatározás, a ténylegesség és arányosság és az átláthatóság elvének. A támadott feltétel a jogszabály szövegétől eltér, azt kibővíti, így I. r. alperes önkényesen döntheti el - mikor és milyen mértékű a zálog romlása, mennyi a zálogtárgy értéke és azt miként (milyen szakvélemények alapján) állapítja meg - a kielégítés késedelme mikor veszélyezteti a kielégítést, azaz mikor jogosult az I. r. alperes az önálló zálogjogot alapító szerződés felmondására. A támadott rendelkezés alapján akár a devizaárfolyam alakulása is előidézheti azt, hogy a zálogtárgy akkor sem fedezi a biztosított követelést, ha egyébként értéke nem csökkent; - miként állapítja meg azon ismeretlen okokat, amelyek alapján maga dönti el a zálogtárgy kiegészítése körében irányadó határidőket; - milyen módon hívja fel a felperest a teljesítésre - mit fogad el fedezeti érték kiegészítéseként; - önkényesen értelmezheti a fedezet elfogadásával, értékelésével kapcsolatos szerződési kitételeket. Mindez olyan egyoldalú hatalmasság, mely tisztességtelen, kontroll nélküli banki önkényt eredményez. E feltételeket nem ismeri, azok előtte rejtve maradtak, így nem tudja a pénzügyi intézetet ellenőrizni. Az I. r. alperesi pénzintézet a kintlévőségek, a befektetések, mérlegen kívüli tételek és fedezetek minősítésének és értékének szempontjairól szóló 14/
- (III.9.) PM rendeleta továbbiakban PM rendelet - 2.§
(1)bekezdése szerint legalább negyedévente minősíteni köteles minden eszközét, a PM rendelet 4.§-a alapján ennek érdekében fedezetértékelési szabályzatot köteles készíteni, melyhez szükséges a Felügyelet engedélye is. E fedezetértékelési szabályzat és a monitoring szabályzat tartalma nem ismert előtte. Kizárólagosan az I. r. alperest jogosítja a szerződés annak megállapítására is, hogy teljesítése szerződésszerű-e. *** Az I. r. alperes alaki védekezésében a per megszüntetését, érdemben pedig a kereset elutasítását kérte. Érdemben arra hivatkozott, hogy a támadott szerződési kikötés csak a Ptk.-ban rögzített jogait tartalmazza, így tisztességtelensége a rPtk. 209.§
(6)bekezdése értelmében nem állapítható meg, a felperes gyakorlatilag a jogszabály érvénytelenségének megállapítását kéri. Előadta, hogy ezt a felmondási okot sem a felperes, sem más adós tekintetében nem alkalmazta. A II. r. alperes nyilatkozatot nem terjesztett elő. *** Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 63.500.Ft perköltséget. Arra hivatkozott, hogy a per megszüntetésének nem volt helye. Közjegyzői okiratba foglaltan több szerződés jött létre, egyrészt ingatlanvásárlási kölcsönszerződés, másrészt e szerződést biztosító mellékkötelmek, melyek egymástól függetlenül is értelmezhetőek. A jelen per tárgyát képező önálló zálogjogot alapító szerződésben érintett szerződő felek perben állnak. Nincs helye a per megszüntetésének azon okból sem, hogy a felperes nem jelölte meg az alkalmazandó jogkövetkezményt. A keresetből kiolvasható, hogy jogkövetkezményként annak megállapítását kérte, hogy a keresettel érintett szerződéses rendelkezés a peres felek számára nem teremt jogot, nem jelent kötelezettséget. Miután mindez a felülvizsgált elszámolásra nem hat ki, a per megszüntetése sem indokolt. A kereset érdemében a jogvitát a rPtk. szabályai alapján bírálta el. Rámutatott, hogy a szerződés 8.2. pontjában foglaltak megfelelnek a rPtk.261.§-ában foglaltaknak, a jogszabályban foglaltaknak megfelelő szerződési feltétel tisztességtelensége pedig a rPtk.209.§ szerződéskötéskori
(5)bekezdése értelmében nem állapítható meg. A kérdéses pont a felperes álláspontjától eltérően nem jogosítja egyoldalúan az alperest a szerződés értelmezésére, továbbá annak megállapítására, hogy az adós teljesítése szerződésszerű-e (Kormányrendelet 1.§
(1)bekezdés a/ és b/ pontja), csak azt a célt szolgálja, hogy a peres felek között létrejött kölcsön fedezete a jogviszony fennállta alatt biztosított legyen. A szerződéses kikötés nem tartalmaz bizonytalansági tényezőt, nem célja az árfolyamkockázat mindenkori értékének ellenőrizhetővé tétele. Kiemelte, hogy nem helytálló a felperes azon hivatkozása sem, hogy a támadott szerződési feltétel nem felel meg a szimmetria, ténylegesség, arányosság, az objektivitás, a világos és egyértelmű megfogalmazás, továbbá a tételes meghatározás követelményének. A Kúria 2/2012. (XII.10.) PK véleménye 6. pontja értelmében a fenti elveknek való megfelelőség a pénzügyi intézmény számára az egyoldalú szerződésmódosítási jogot biztosító szerződési kikötés esetén vizsgálandó, jelen kikötés pedig nem tartozik e körbe. *** Az ítélet ellen elsődlegesen keresete szerinti megváltoztatása, másodsorban a Pp.252.§
(2), harmadsorban a Pp.252.§
(3)bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezése iránt a felperes terjesztett el fellebbezést. Kereseti előadása megismétlése mellett arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság jogkövetkeztetései, s emiatt érdemi döntése is téves. A támadott szerződési feltétel ugyanis a jogszabály szövegét kibővíti. A szerződésben a zálogjog romlása kapcsán szereplő állagromláson kívüli „egyéb ok miatt" kifejezés nem egyértelmű és nem világos kikötés. A „zálog romlása" kifejezés kapcsán rámutatott, hogy a zálogtárggyal, de nem annak hitelbiztosítéki értékével köteles helytállni, ez magában foglalja a zálogtárgy állagának megóvását is. A Ptk.260.§
(2)bekezdéséből kitűnően további fedezetet a zálogjogosult a zálogtárgy tulajdonosnak felróható elpusztulása vagy értékcsökkenése esetén követelhet. Ebből következően a zálogkötelezettnek fel nem róható értékcsökkenés esetén pótfedezet nyújtására, biztosíték adására nem kötelezhető, a szerződő feleken kívülálló okból bekövetkező, nekik fel nem róható értékváltozás a hitelező kockázata. A rPtk. 260.§
(2)bekezdése és 261.§
(2)bekezdése értelmében ilyenkor a biztosíték értékének fenntartására az adós kötelezhető, de a hitelező nem. A támadott kikötés így a rPtk. rendelkezéseivel ellentétes. Fellebbezése kiegészítéséhez csatolta Fővárosi Ítélőtábla 14. Gf. 40.367/2016/5-II. sz. ítéletét, arra hivatkozva, hogy az abban foglaltak analógiaként alkalmazhatóak. Álláspontja szerint e határozat is igazolja, hogy a támadott szerződéses rendelkezés túlterjeszkedik a Ptk. 261.§.
(2)bekezdése szerinti diszpozitív szabályokon, mert a szerződés „zálog romlására" utaló kifejezésnek a részét képező, az állagromláson túlmutató, egyéb okból beálló értékcsökkenést a Ptk. nem ismeri, s ezt a szerződés sem fejti ki megfelelően, az I. r. alperes bármit megjelölhet az értékcsökkenés okaként. A Ptk. szerint a kielégítési jog akkor nyílik meg, ha a kötelezett megfelelő időn belül nem tesz eleget a zálogtárgy helyreállítására, a biztosíték adására irányuló kötelezettségének, ezzel szemben a szerződés szerint akkor, ha nem egészíti ki a fedezetet az eredeti értékére. A Ptk. rendelkezéseivel szemben a szerződés a vagyontárgy helyreállításának lehetőségét nem adja meg, csak a fedezet kiegészítését teszi lehetővé. A Ptk. a helyreállítás, illetve veszélyeztetés mértékének megfelelő biztosíték adását írja elő, ami egyértelmű rendelkezés szemben a szerződésben kifogásolt, a zálogfedezet eredeti értékre való kiegészítésére irányuló kötelezettséggel, aminek a tartalma nem állapítható meg, kérdéses, hogy a zálogtárgyat érinti, új zálogtárgy bevonását, vagy más megoldást jelent. *** Az I. r. alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a támadott rendelkezés az rPtk. 260.§
(2)bekezdésben és a 261.§
(2)bekezdésében foglaltaknak megfelelő, így az rPtk.209.§.
(6)bekezdése értelmében nem minősíthető tisztességtelennek. A kikötés célja nem az, hogy az árfolyamváltozás függvényében biztosítson felmondási jogot az I. r. alperesnek, nem önmagában a zálogtárgy értékelése alapozhatja meg a felmondást, hanem az, ha a zálogkötelezett a zálogtárgy értékromlását nem akadályozza meg és felhívása ellenére sem egészíti ki a fedezetet. Utalt a szerződés II.8.
- iii) pontja - felperes által nem hivatkozott - azon további rendelkezésére, szerint a felek a kielégítést veszélyeztető mértékű csökkenésnek azt tekintették, ha az újraértékeléssel megállapított aktuális hitelbiztosítéki érték a szerződéskötéskorihoz képest több, mint 10 %-kal kevesebb. Ez álláspontja szerint kizárja a kereset szerinti „önkényes" eljárást, a rendelkezés „egyoldalú hatalmasságként" értelmezését. Álláspontját alátámasztandó csatolt két kúriai ítéletet. *** Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiakkal egészíti ki: Az önálló zálogjogot alapító szerződés 8.
- iii) pontjának - a keresetben és az elsőfokú ítéletben nem idézett - folytatása értelmében a „szerződő felek már most megállapodnak abban, hogy a kielégítést veszélyeztető mértékű csökkenésnek minősül különösen, ha a zálogtárgy a Zálogjogosult általi újraértékeléssel megállapított aktuális hitelfedezeti értéke a szerződés megkötésekor megállapított hitelfedezeti értékhez képest több, mint 10 (tíz) százalékkal kevesebb." *** A felperes fellebbezése az alábbiak szerint alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást - a fenti kiegészítéssel - helyesen állapította meg, érdemi döntésével azonban az ítélőtábla az alábbiak szerint nem értett egyet. A kereset tárgyát képező általános szerződési feltétel vonatkozásában - ahogyan arra az elsőfokú bíróság is helyesen utalt - a Kormányrendelet
- §
(1)bekezdés a),
- b)pontja nem értelmezhető. E pont nem jogosítja a hitelezőt a szerződés egyoldalú értelmezésére és nem kapcsolódik a hitelező teljesítésének szerződésszerűsége megítéléséhez sem. Az elsőfokú ítélet indokolását az ítélőtábla azzal egészíti ki, hogy ugyanez irányadó a Kormányrendelet 2.§
- f)pontjára is, a szerződés támadott rendelkezése az I. r. alperes - kölcsön folyósításával megtörtént - teljesítését nem tette függővé olyan feltételtől, melynek bekövetkezte kizárólag az I.r. alperes akaratán múlik. A fentiekre tekintettel a kikötés tisztességtelensége a rPtk.209 §
(1)és
(2)bekezdése keretében volt vizsgálandó. E körben tévesen hivatkozott az elsőfokú bíróság a rPtk. szerződéskötéskori 209. §
(5)bekezdésében foglalt korlát fennálltára, melyre tekintettel a támadott rendelkezés tisztességtelensége nem állapítható meg, mert az mindenben megfelel a rPtk. 260. §
(2)bekezdésében és a rPtk. 261. §a
(2)bekezdésében foglaltaknak. Ezzel szemben - az alábbiakban részletesen kifejtettek szerint - a keresettel támadott rendelkezés a rPtk. 260. §-a
(2)bekezdése és az rPtk.261.§
(2)bekezdése által a zálogjogosultnak biztosított jogokhoz képest indokolatlan többletjogosítványokat biztosít, emiatt tisztességtelen. I. A támadott rendelkezés a zálogjogosult, illetve a felperes és II. r. alperes, mint zálogkötelezett viszonylatában határozza meg a felek jogait, kötelezettségeit, így a kikötés tisztességtelensége is e felek viszonylatában (a felek ilyen minőségében) és a főszabályként kógens zálogjogi jogszabályi rendelkezések fényében vizsgálandó. E vizsgálat során nincs a támadott rendelkezés tisztességtelenségének megállapítását kizáró jelentősége annak, hogy a konkrét esetben a zálogkötelezett és a személyes kötelezett (az adós) személye egybeesett. A személyi egybeesés ellenére egyrészt amiatt nem tekinthető a zálogjogosult javára kikötött indokolatlan egyoldalú előny látszólagosnak, mert e két pozíció egybeesése a jövőre nézve nem szükségképpeni, másrészt amiatt, mert a fedezet kiegészítésre vonatkozó kötelmi és a zálogjogi szabályozás tartalma nem azonos. A kölcsön, mint kötelmi jogviszony vonatkozásában a zálogtárgy (biztosíték) értékcsökkenésének eltérő a jogkövetkezménye (rPtk.525.§
(1)bek. c) pont), mint dologi jogviszony körében (rPtk. 260. §-a
(2)bekezdése és az rPtk.261.§
(2)bekezdése), az utóbbi esetkörben jelentősége van az értékcsökkenés okának is. A rPtk. elsőfokú bíróság által felhívott 525. §-a
(1)bekezdése c) pontja értelmében a hitelező azonnali hatállyal felmondhatja a kölcsönt- és ebből eredően gyakorolhatja a zálogtárgy vonatkozásában a kielégítési jogát -, ha a kölcsönre nyújtott biztosíték értéke jelentősen csökkent, és azt az adós a hitelező felszólítására nem egészíti ki. E felmondási ok a hitelező és az adós (személyes kötelezett) vonatkozásában kerül meghatározásra, s a bármely okból bekövetkező értékcsökkenés esetére a fedezet kiegészítésének kötelezettségével terheli az adóst, de a kielégítési jog megnyílását, a fedezet kiegészítésének elmulasztásán túl a biztosított kötelem erre alapított megszűnéséhez (a kölcsön felmondásához) köti. A kölcsönre vonatkozó diszpozitív szabályozás lehetősége folytán a hitelező és az adós abban is szabadon megállapodhat, hogy az adós abban az esetben is további biztosíték nyújtására köteles, ha a biztosíték értéke nem csökken ugyan, de a tartozás megnövekedése miatt a fedezeti arány romlik. Ezzel szemben a zálogjogi szabályozás szerint - meghatározott feltételek teljesülése esetén - a zálogjogosult a zálogjoggal biztosított követelés lejárata hiányában is élhet kielégítési jogával és a fedezet kiegészítésének kötelezettségét sem köti az értékcsökkenés valamely meghatározott mértékéhez. A rPtk. 260. §
(2)bekezdése általános zálogjogi rendelkezése értelmében a tulajdonostól, illetve a biztosíték adására kötelezettől akkor követelhet a zálogjogosult új zálogtárgyat, vagy az értékcsökkenésnek megfelelő további fedezetet, ha a zálogtárgy elpusztulásáért, vagy értékcsökkenéséért a tulajdonos felelős, továbbá amennyiben a zálogtárgyat biztosítékadási kötelezettség alapján kötötték le, és a kárért a jogosult nem felelős. A rendelkezés második fordulata („továbbá ha a zálogtárgyat biztosítékadási kötelezettség alapján kötötték le, és a kártért a jogosult nem felelős") a perbeli esetben nem bír jelentőséggel, csak arra az esetre vonatkozik, ha magát a biztosítékadási kötelezettséget is jogszabály írja elő, és a zálogtárgy változásaiért elpusztulásáért, vagy értékcsökkenéséért a zálogjogosult nem felel (Lásd Kerszöv Complex cd jogtár régi Ptk.
- §-ához fűzött magyarázatát). A perbeli jogvita szempontjából releváns első fordulat csak a zálogkötelezett vétkessége miatti fizikai állagromlás esetére írt elő fedezet kiegészítési kötelezettséget („ha a zálogtárgy elpusztulásáért, vagy értékcsökkenésért a tulajdonos felelős"), de nem öleli fel az állagromlás nélküli (például ingatlanpiaci alapú) forgalmi értékcsökkenés vagy a biztosított kötelem fedezeti mutatója csökkenésének esetkörét. Ez egyértelműen következik a „kárért a jogosult nem felel" fordulatból, hiszen a polgári jogi kárfogalomnak a nem állagromlásból eredő értékcsökkenés nem feleltethető meg. A jelzálogjogra vonatkozó - ekként speciális - rPtk.
- §-a
(2)bekezdése szerint, ha a zálogtárgy állagának romlása a követelés kielégítését veszélyezteti, a jogosult kérheti a zálogtárgy helyreállítását vagy a veszélyeztetés mértékének megfelelő biztosíték adását. Ha a kötelezett a jogosult felhívásának megfelelő határidőn belül nem tesz eleget, a jogosult kielégítési jogát gyakorolhatja. E fordulat a rPtk. 260. §
(2)bekezdéséhez hasonlóan kizárólag a zálogtárgy állagromláson alapuló változása esetére ír elő a fedezet pótlásával összefüggő kötelezettséget, de ezt már összekapcsolja a kielégítést veszélyeztető mértékű állagromlással, mint további feltétellel. Abban is eltér a rPtk. 525.§
(1)bekezdése szerinti fordulattól, hogy a „jelentős értékcsökkenés" sem alapozza meg a kielégítési jog gyakorlását, ha nem állagromláson alapul, illetve nem lépi túl azt a pontot, melyre figyelemmel a követelés kielégítése veszélyeztetetté válik. Ahogyan az ítélőtábla már e szabályozás történeti elemzése kapcsán Pf.II.20.099/2017/8/I. számú ítéletben is rámutatott, sem a régi Ptk., sem az új Ptk. viszonylatában nem terhelte a jogalkotó a dologi kötelezettekre a fedezet ingatlanpiaci értékváltozása miatti értékcsökkenést és nem írt elő a feleken kívül álló egyéb okból sem (például a fedezeti mutató deviza árfolyamváltozás miatti romlása kapcsán) számukra kiegészítő fedezet biztosítására irányuló kötelezettséget. A szabályozás valamennyi esetköre csak a zálogtárgy állagromlásra visszavezethető okból bekövetkező, és a kielégítést veszélyeztető értékcsökkenés esetére biztosított a zálogjogosult részére jogokat. Ahogyan arra a felperes is helyesen hivatkozott a zálogkötelezettet terhelő dologi jogi kötelezettség csak a zálogtárggyal (és nem annak forgalmi, vagy hitelbiztosítéki értékével) való helytállási kötelezettség. Ettől pedig a szerződés sérelmezett kikötése jelentősen eltér, a zálog romlásába beleértendő az állagromláson kívüli egyéb ok folytán bekövetkező értékcsökkenés is, amibe például a negatív ingatlanpiaci értékváltozás is beletartozik. Az rPtk. 251.§
(3)bekezdése szerint a zálogkötelezetti felelősség terjedelme ahhoz a követeléshez igazodik, amelynek biztosítására a zálogtárgy szolgál, kiterjed a kamatokra, a követelés és a zálogjog érvényesítésének költségeire, továbbá a zálogtárgyra fordított szükséges költségekre is. E rendelkezés azonban a per tárgyát képező kikötés viszonylatában amiatt nem releváns, mert ugyan a biztosított követelés változásához köti a zálogkötelezett helytállási kötelezettségét, de csak a zálogtárgy értéke erejéig, de nem szól a keresetben támadott rendelkezés szerinti zálogtárgy értékének változásáról („a zálog romlásáról"). Emellett abból, hogy a zálogtárggyal való felelősség terjedelme a biztosított követeléshez igazodik, nem következik az, hogy a zálogtárgy értékcsökkenése esetén fedezet kiegészítési, vagy pótlólagos fedezetnyújtási kötelezettség terhelné a zálogkötelezettet. Ez konkrétan a deviza alapú hitelekre vetítetten annyit jelent, hogy a zálogtárggyal való felelősség kiterjed az árfolyamkockázat kedvezőtlen hatásai miatt megnövekedett tartozásra, de nem jelenti azt, hogy a zálogkötelezettet - e minőségében - a megnövekedett kölcsöntartozás vonatkozásában a zálogul lekötött vagyont meghaladó körben is terhelné a kielégítés tűrésének kötelezettsége (azzal gyakorlatilag adósi pozícióba kerülne). Az állagromláson alapuló értékcsökkenés kivételével a rPtk. egyetlen rendelkezése sem kötelezi arra a zálogkötelezettet, hogy a biztosított követelés megnövekedése, vagy az ingatlanpiaci árfolyamok kedvezőtlen alakulása miatt a fedezetet a megnövekedett tartozáshoz igazítsa (helyreállítsa a szerződéskötéskori fedezeti arányt). A Győri Ítélőtábla más ügyekben is a jelen ügyben is képviselt álláspontot erősítette meg. (Győri Ítélőtábla Pf.IV. 20.217/2016/7/I.; Győri Ítélőtábla Pf.II. 20.099/2017/8/I.) Az I. r. alperes fellebbezési ellenkérelméhez csatolt egyik Kúriai ítélet ( Pfv. VI.20.507/2017/4) a felülvizsgálati kérelem korlátaira tekintettel nem a jogerős ítélet zálogjogi rendelkezésre vonatkozó álláspontját bírálta felül. A Győri Ítélőtábla Pf. V.20.199/2016/4. sz. ítéletében megjelenített jogi álláspontot pedig az ítélőtábla későbbi ítéleteiben nem követte. A Kúria Pfv. VI.20.503/2017/5. számú döntésében vizsgált általános szerződési feltétel kapcsán pedig nem a zálogkötelezettre, hanem az adósra vonatkozó rendelkezés tisztességtelenségét bírálta el, így jelen jogvitában az ítéletében kifejtettek nem irányadóak. A sérelmezett feltétellel tényleges tartalmi kapcsolatban lévő zálogjogi rendelkezések - rPtk. 260. §
(2)bekezdése; rPtk. 261. §
(2)bekezdés - tekintetében tartalmi azonosság (illetve az összhang) a konkrét esetben nem állapítható meg, így az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben a rPtk. 209. §a
(6)bekezdése nem korlátozza a sérelmezett rendelkezés tisztességtelenségének megállapítását. A sérelmezett kikötés alkalmazása a pénzügyi intézmény részéről indokolatlan, a jogszabályi rendelkezések tartalmához képest a fogyasztóra nézve hátrányos, mert a rendelkezés alapján a fedezet kiegészítési kötelezettség nem csupán a fedezet állagromlás miatti értékcsökkenése, hanem az ingatlanpiaci érték csökkenése, sőt a zálogtárgy zálogjogosultnak felróható okból bekövetkező értékének csökkenése esetén is terheli. II. A teljesség kedvéért mutat rá az ítélőtábla, hogy a felperes által megjelölt „egyéb okok" a támadott feltétel tisztességtelenségét - önmagukban - nem alapítják meg. A sérelmezett feltétel értelme - a fentiek szerint - feltárható, világos és érthető, nem ütközik a rPtk.209.§
(4)bekezdésébe. A fedezet mibenlétére (kiválasztására és elfogadására) vonatkozó szempontok és a kötelezettet terhelő határidő előre történő meghatározása nem szükségképpeni eleme a szerződésnek (az utóbbi erősen tényállásfüggő is). Részletes szabályozásuk elmaradása nem teszi a fedezet kiegészítést előíró feltételt tisztességtelenné. Nem az általános szerződési feltétel tisztességtelensége körébe tartozó kérdés az, hanem a hitelező ilyen irányú felszólítása alapján a felek között kialakult konkrét jogvita keretében dönthető el, hogy a hitelező megalapozottan gyakorolta-e jogait, megfelelő határidőt biztosítva kért-e fedezet kiegészítést, s járt el a kiegészítő fedezet értékelése és elfogadása kapcsán. (Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.861/2016/4.) Nem mellőzhető annak figyelembe vétele, hogy az alperesi pénzintézet részletekbe merülő szabályozás hiányában sem állapíthatja meg önkényesen, hogy a zálogfedezet értékcsökkenése, illetve a pótfedezet értéke milyen mértékű. Eljárása a termőföldnek nem minősülő ingatlanok hitelbiztosítéki értékének meghatározására vonatkozó módszertani elvekről szóló 25/1997. (VIII.1.) PM rendelet kógens előírásai által szabályozott, utólagosan is ellenőrizhető. E jogszabály garanciális előírást tartalmaz az értékelés időpontjára, az értékelést végző képzettségére és az értékelés során alkalmazandó módszerekre is, így ennek a szerződésben történő megismétlése szükségtelen, elmaradása nem kifogásolható. Mindezen kérdések részletekbe menő szabályozottságának hiánya éppen a nemzeti jog részletes szabályaira tekintettel - az általános szerződési feltétel tisztességtelenségét nem alapozzák meg. A fedezet kiegészítésre nyitva álló „megfelelő határidő" fordulat pedig analóg a rPtk.261.§
(2)bekezdésében szereplő szöveggel. A keresettel támadott kikötés nem biztosított a bank részére egyoldalú szerződésmódosítási jogot, így az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy a 2/
- (XII.10.) PK véleményben megfogalmazott, a felperesi keresetben felsorakoztatott elvek a kereset elbírálása kapcsán nem voltak alkalmazandóak. *** A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta, és - mivel a zálogszerződés a kiejtett rendelkezés hiányában is teljesíthető volt megállapította a feltétel tisztességtelenségét, és ennek alapján a zálogszerződés részleges érvénytelenségét. A megváltozott pernyertességre tekintettel mellőzte a felperes I. r. alperes javára elsőfokú perköltségben történő marasztalását, egyúttal a Pp.78.§
(1)bekezdése alapján kötelezte az I. r. alperest a felperes elsőfokú perköltségének megfizetésére, mely a lerótt 36.000 Ft elsőfokú illetékből és a felperest képviselő ügyvéd 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-a
(3)bekezdése és 4/A. §-a alapján áfával növelten meghatározott munkadíjából áll. Az I. r. alperes az elsőfokú eljárással összefüggő költségeit maga viseli. Az I. r alperes a másodfokú eljárással összefüggő kötségeit a Pp.78.§
(1)bekezdése alapján maga viseli, egyúttal köteles a felperes által megfizetett fellebbezési eljárási illeték (48.000 Ft), illetve a másodfokú eljárásra eső ügyvédi munkadíj megtérítésére, melynek mértékét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-a
(3)és
(5)-
(6)bekezdése alapján a kifejtett tevékenységgel arányban az IM rendelet 4/A. §-a alapján áfával növelten határozta meg. G y ő r ,
- április
- Dr. Szalai György sk. a tanács elnöke Dr. Mészáros Zsolt sk. előadó bíró Dr. Bajnok István sk. bíró