Pfv.21641/2017/7 – Kúria

(1)a),

1. LXII. Tv.
2. §

(1)bekezdés

1. b)pontjának megsértését abban látta, hogy a törlesztésre használandó bankszámla nyitásának, vezetésének költségét, a biztosítás díját és a folyósítási jutalék mértékét az alperes a szerződésben nem határozta meg, míg a
2. c)pont körében az árfolyamrés érvénytelenségére utalt. Az alperes felmondása érvénytelen, mert vitatott az, hogy a felmondás időpontjában fennállt-e a felmondásban meghatározott összegszerű tartozás. Az üzletszabályzat, hirdetmény körében állította, hogy azok a szerződés részévé nem váltak, mert nem írta alá, az árfolyamkockázatról sem kapott megfelelő tájékoztatást. [3] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Érvelése szerint a szerződés egyik rendelkezése sem ütközik jogszabályba. Az első- és másodfokú ítélet [4] Az elsőfokú bíróság ítéletével megszüntette a végrehajtást. Ítéletének indokolásában - továbbiak mellett - kifejtette, hogy létrejött a kölcsönszerződés, de abban sem kirovó, sem lerovó pénznemben a tényleges kölcsönösszeg meghatározásra nem került. A felek által alkalmazott meghatározási mód nem felel meg a 6/2013. és az 1/2016. PJE jogegységi határozatban foglaltaknak. A kölcsönszerződés egyedi részében ugyanis a 13.350.000 forint csupán finanszírozási igényként került feltüntetésre, míg a konkrétan meghatározott 95.643 CHF kölcsönösszeg az ÁSZF 10.1. pontja értelmében nem felel meg a ténylegesen folyósított kölcsönösszeg alapján számított és későbbiekben nyilvántartott deviza ellenértéknek, a szerződés a régi Hpt.213.§

(1)bekezdés a.) pontjába ütközik. A régi Hpt. 213. §

(1)bekezdés e) pontja alapján azért látta megállapíthatónak a szerződés érvénytelenségét, mert a felek a szerződésben csupán a törlesztőrészlet várható összegéről rendelkeztek. A felperes hivatkozását a régi Hpt. 213. §

(1)bekezdés b) pontja körében csak részben találta alaposnak. Megállapította, hogy a szerződéssel kapcsolatban a felperesnek bankszámla nyitási költsége nem merült fel, szerződéskötési díjat fizetnie nem kellett, míg a hitelfedezeti életbiztosítás körében megállapította, hogy a szerződés nem határozza meg a fizetési kötelezettséget. Az árfolyamrés kapcsán utalt arra, hogy a felperes egyrészt erre történő hivatkozását nem tartotta fenn, másrészt a DH 1 törvény az árfolyamrés elszámolásáról rendelkezett. Az ÁSZF-et, az üzletszabályzatot, a hirdetményt egyedi aláírással a felperesnek nem kellett ellátnia, azok a szerződésben foglalt azon nyilatkozattal, mely szerint megismerésük feltétele biztosított volt, a szerződés részévé váltak. Az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatás megfelelő volt. A felperes nem bizonyította, hogy alaptalan lett volna a felmondás. [5] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, és elutasította a keresetet. A szerződés tárgya meghatározása körében megállapította, hogy nem hagyhatók figyelmen kívül az ügylet azon sajátosságai, amely abból adódott, hogy az alperes deviza alapú kölcsönt nyújtott, forint összeget folyósított, a felperesnek is forintban kellett teljesítenie visszafizetési kötelezettségét, de a nyilvántartás deviza neme CHF. A szerződéskötés és a folyósítás időpontja egymástól eltért, ez utóbbi attól függött, hogy a felperes a feltételeket mikor teljesíti. A kölcsönszerződés a 6/

1. PJE jogegységi határozat indokolása III./
2. és III./
3. pontjában és az 1/
4. PJE jogegységi határozat
5. pontjában foglaltaknak megfelel. További megállapítása szerint a szerződés tartalmazza a törlesztő részletek számát, az első törlesztő részlet esedékességének időpontját, a további törlesztő részlet esetékességének időpontját pedig a szerződés részét képező ÁSZF 9.
6. pontja határozza meg. A törlesztés várható összegét az annuitás számítás, kamatláb és kondíciók alapulvételével határozták meg 696,30 CHF-ben. Az ÁSZF 10.
7. pontja szerint az egyedi ügyfélszerződésben megjelölt várható törlesztő részletek tényleges összege a folyósítás napján érvényes deviza I. vételi árfolyamtól függ, a 9.
8. pont szerint pedig az alperes a havi törlesztő részleteket a kölcsönszerződésben rögzített képlet alapján határozza meg. A képletet a 6.
9. pont tartalmazza. Ezen meghatározási mód pedig megfelel a 6/
10. PJE jogegységi határozat III./
11. pontjának és az 1/
12. PJE jogegységi határozat
13. pontjának. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [6] A jogerős ítélet ellen - hatályon kívül helyezése, elsődlegesen a keresetének helyt adó határozat meghozatala, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítása iránt - a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Fenntartotta korábbi előadását, mely szerint a szerződés nem jött létre, mert nem tartalmazza a kölcsön devizában meghatározott összegét. Látszólagosan szabályosnak tűnik a szerződés, az
14. pont meghatározza összegszerűen a kölcsön összegét CHF-ben, az ezt követő rendelkezésekből következően azonban mind a CHF, mind a HUF összeg folyósítási limitként szerepel. A szerződés sem a folyósítás napját, sem a vételi árfolyam képzésének módját nem tartalmazza. A kölcsön összegének meghatározatlansága pedig maga után vonja a részlet meghatározatlanságát. A szerződésben közölt összeg csak tájékoztató jellegű. A szerződés nem tartalmazza a bankszámla nyitási, vezetési költséget, a biztosítási díjat, továbbá az árfolyamrés mértékét. A szerződés a régi Hpt.
15. §

(2)bekezdésébe és a 213. §

(1)bekezdés a), b), c), e) pontjaiba ütközik, semmis. Az elszámolásra is figyelemmel az alperes nyilvánvalóan nem valós hátralékos összegre alapította a felmondását, mert az tartalmazza az egyoldalú szerződésmódosításból és árfolyamrésből eredő különbözetet. Ezáltal az alperes késedelembe került, amely késedelem az ő (felperes) egyidejű késedelmét kizárja. Fenntartotta azt az álláspontját is, hogy az üzletszabályzat és a hirdetmény nem vált a szerződés részévé, az árfolyamkockázatról a tájékoztatás nem volt megfelelő, a korlátlan mértékű emelkedés lehetőségét és azt, hogy az kizárólag őt terheli, nem tartalmazza. Utalt továbbá arra, hogy a jogerős döntés a bizonyítékokból levont helytelen, téves és okszerűtlen következtetés eredménye. Az illeték számításának alapjaként 600.000 forintot jelölt meg. [7] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Hangsúlyozta, hogy a régi Hpt. 213.§

(1)bekezdés a), b), c), e) pontja szerinti lényeges tartalmi elemeket a szerződés tartalmazza. A szerződés tárgya, a kölcsönösszeg a szerződésben meghatározott. A szerződés tartalmazza az induló törlesztő részletet az adott devizában, az alkalmazandó árfolyamot, továbbá a számítás módját. Ez a meghatározás az 1/2016. PJE jogegységi határozatnak megfelel. A költségekkel kapcsolatban előadta, hogy a jogalkotó szándéka nem lehetett az, hogy valamennyi költség becslésére kötelezze a pénzintézetet, mert az nem teljesíthető. Az árfolyamrés elszámolásra került, az árfolyamváltozással kapcsolatos tájékoztatás megfelelő volt. A Kúria döntése és jogi indokai [8] A Kúria előre bocsátja, hogy a másodfokú bíróság szükségtelenül tért ki ítélete indokolásában a szerződés tárgya és a törlesztő részletek meghatározása körén kívül a kereset egyéb indokaira, mivel az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a perbeli szerződés a régi Hpt. 213.§

(1)bekezdés a), e) pontjába ütközik, semmis, emiatt indokolt a végrehajtás megszüntetése. Az elsőfokú bíróság ítéletében az egyéb kereseti érveket nem találta megalapozottnak, illetve megállapította, hogy a régi Hpt. 213.§

(1)bekezdés b) pontjába ütközés részleges érvénytelenséget jelent, de a felperes a végrehajtás korlátozását nem kérte. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, a felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, úgy fogalmazott, hogy az elsőfokú ítélet indokolása tökéletes. Fellebbezés, csatlakozó fellebbezés hiányában a másodfokú eljárásnak már nem volt tárgya a régi Hpt. 213.§

(1)bekezdésének

1. a)és
2. e)pontjain kívüli kereseti érvek vizsgálata a kereset megalapozottsága tekintetében, ennek következtében a felülvizsgálati eljárásnak sem lehetnek tárgyai, ezért azokkal a Kúria érdemben foglalkozni nem tudott. [9] Az ekként elbírált felülvizsgálati kérelem nem alapos. [10] A Pp. 270.§

(2)bekezdésében és a 275.§

(3)bekezdésében foglaltak együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálatot anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabálysértés egyaránt megalapozhatja; utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt. [11] Az adott esetben a jogerős ítéleti döntés nem jogszabálysértő, a Kúria egyetért annak helytálló indokaival is, azokat megismételni nem kívánja, csupán a felülvizsgálati kérelemben foglalt többirányú érvelés kapcsán mutat rá az alábbiakra: [12] Helyes a másodfokú bíróság álláspontja, hogy a perbeli kölcsönszerződés megfelel a régi Hpt. 213.§

(1)bekezdés

1. a)és
2. e)pontjában előírt tartalmi követelményeknek. Eljárása során megfelelően alkalmazta a 6/2013. PJE jogegységi határozatban és az 1/2016. PJE jogegységi határozatban foglaltakat. Az 1/2016. PJE jogegységi határozat a régi Hpt. 213.§

(1)bekezdés

1. a)és
2. e)pontjaira vonatkozóan adta összefoglalását a Kúria 6/2013. PJE jogegységi határozat kapcsán kialakult gyakorlatának, mely szempontok a jelen felülvizsgálati kérelem elbírálása során is követendőek. Az 1/2016. PJE jogegységi határozat 1. pontja értelmében a deviza alapú fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés abban az esetben is megfelel a régi Hpt. 213.§

(1)bekezdés a) pontja által előírt követelményeknek, ha az írásba foglalt szerződés - ide értve az annak szerződéskötéskor részévé vált általános szerződési feltételeket is - a kölcsön összegét forintban (lerovó pénznem) határozza meg, feltéve, hogy az így meghatározott kölcsönösszeg devizában (kirovó pénznem) kifejezett egyenértéke pontosan kiszámítható, az átszámítás szerződésben rögzített későbbi időpontjában, ennek hiányában a folyósításkor, az akkor irányadó árfolyam figyelembevételével. A 6/

1. PJE jogegységi határozat III.
2. pontjában foglaltaknak megfelelően nem szükséges, hogy a kölcsönadott, folyósított összeg, illetve az egyes törlesztő részletek összege tételesen szerepeljen a szerződésben, az is elegendő, ha mindezek kiszámítható módon vannak meghatározva a szerződésben. Amennyiben a szerződés rendelkezései alapján a kölcsön adott devizaösszeg, a folyósított forintösszeg, illetve a visszafizetendő forintban meghatározott törlesztő részletek egyértelműen kiszámíthatóak, a deviza alapú kölcsönszerződés nem ütközik a régi Ptk. 523.§

(1)bekezdésébe. A perbeli kölcsönszerződésben a szerződés tárgya meghatározási módja megfelel a bíróságokra kötelező, idézett jogegységi határozatokban foglaltaknak. A felperes finanszírozási igénye 13.350.000 forint volt, a kölcsönt az alperes forintban folyósította a

1. augusztus 18-tól hatályos ÁSZF 10.
2. pontja alapján a folyósítás napján érvényes, az általa jegyzett deviza I. vételi árfolyam alapulvételével. A kölcsönt CHFben tartotta nyilván. A folyósítás az ÁSZF
3. pontjában foglaltak szerint történt a feltételek teljesülését követő 5 banki munkanapon belül. A folyósítás időpontját a szerződéskötéskor nem lehetett tudni, hiszen nem volt ismert, hogy a felperes mikor teljesíti a folyósítási feltételeket. Ebből következően pedig az árfolyamot sem lehetett előre meghatározni. [13] Az 1/
4. PJE jogegységi határozat
5. pontja szerint, a deviza alapú fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés abban az esetben is megfelel a régi Hpt. 213.§

(1)bekezdés e) pontja által előírtaknak, ha az írásba foglalt szerződés - ide értve az annak szerződéskötéskor részévé vált általános szerződési feltételeket is - kiszámítható módon tartalmazza a törlesztő részletek számát, összegét és a törlesztési időpontokat. A törlesztő részletek összege kiszámíthatónak tekintendő, ha a szerződés rögzíti legalább azokat az adatokat és azt a számítási módot, amelyek alapján a törlesztő részletek összege az átszámítás szerződésben rögzített későbbi időpontjában, ennek hiányában az egyes törlesztő részletek esedékességekor pontosan meghatározható. Az adott szerződés tartalmazza a régi Hpt. 213.§

(1)bekezdés e) pontja szerinti tartalmi elemeket, a törlesztő részletek számát, összegét és a törlesztési időpontokat. A szerződés szerint a törlesztő részletek száma 240, az első részlet esedékességének napja

1. június
2. volt, az első részlet várható összegét 696,3 CHF-ben határozta meg. A részletek teljes összege függött a finanszírozási igény alapján meghatározott kölcsönösszegtől, ami pedig a deviza I. vételi árfolyamtól függött. A kölcsön havi törlesztő részleteit az annuitás számítás módszerével határozta meg az alperes az egyedi szerződés részévé vált ÁSZF 6.
3. pontjában foglaltak alapján. Ez a meghatározási mód is megfelelt a hivatkozott jogegységi határozatokban foglaltaknak. Nem a felperesnek kellett kiszámolnia a részleteket, de a rendelkezésre álló ÁSZF adatok alapján figyelemmel kísérhette, illetve ellenőrizhette az alperes számítását, és ha nem értett volna azzal egyet, kifogásolhatta is volna. A felperes sem állította azt, hogy a jogviszony fennállta alatt kifogásolta volna. [14] A felperes az általa vélt eljárási szabálysértést nem konkretizálta, de a perben korábban eljárt bíróságok eljárási szabályt nem is sértettek, a felülvizsgálati kérelem e vonatkozásban sem alapos. [15] A Pp. 24.§

(2)bekezdés g) pontja alapján a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perben a per tárgya értékének megállapításánál azt a végrehajtási összeget kell figyelembe venni, amelyre a végrehajtási jog megszűntét állítják. Ez az összeg jelen esetben nem a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott 600.000 forint, hanem 26.286.632 forint. [16] A kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275.§

(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [17] A Pp. 270.§

(1)bekezdése alapján alkalmazásra kerülő Pp. 78.§

(1)bekezdése szerint az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperes viseli a saját felülvizsgálati költségét és köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, amely költség az alperes képviseletét ellátó jogi képviselő ügyvédi munkadíjának összege. A Kúria a munkadíj összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3.§

(1),

(5),

(6)bekezdéseiben, valamint a 4/A.§

(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel állapította meg, arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A felperes teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt bírósági eljárásban felülvizsgálati eljárási illetéket a a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet (Kmr.) 13.§

(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel a 14.§-ban foglaltak alapján az állam viseli. [18] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el. Budapest,

1. április
2. Dr. Mocsár Attila Zsolt s.k. a tanács elnöke, dr. Böröcz Ibolya s.k. előadó bíró, dr. Harter Mária s.k. bíró A kiadmány hiteléül: BB bírósági ügyintéző