Pf.21009/2017/7 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.21.009/2017/

1. szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Pálvölgyi Miklós ügyvéd által képviselt felperes neve(címe) szám alatti székhelyű felperesnek – a dr. Bajcsi Péter ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) szám alatti lakos alperes ellen sérelemdíj megfizetése iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék
2. szeptember
3. napján kelt 8.P.20.234/2017/
4. számú ítélete ellen a felperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 500.000,- (Ötszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget és az államnak – külön felhívásra – 2.130.100,- (Kettőmillió-egyszázharmincezeregyszáz) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS Az alperes szoftverfejlesztő, vállalatirányítási rendszertanácsadó, projektmenedzser, aki 2011 áprilisa óta tagja is a felperesi társaságnak, egyben ERP üzletágban projektigazgatóként munkavállalója 2011 márciusától. Munkaviszonya 2015 novemberében azért szűnt meg, mert nem értett egyet a társaság többségi tulajdonosa és ügyvezetői által képviselt stratégiai irányvonallal. Az alperes mint felsőszintű kapcsolattartó, munkaköréből és szakmai feladatából eredően személyes viszonyt ápolt a felperes üzleti partnereivel. A vállalatirányítási rendszer bevezetése, támogatása és fejlesztése egy-egy megrendelőnél olyan tudásanyagot – szellemi tőkét – képvisel az adott projektben résztvevő, illetve irányító személyeknél, amely esetleges szolgáltatóváltás esetén több hónap, esetleg fél év alatt építhető újra. 2015 őszén a felperesnek kb. 50 megrendelővel volt üzleti kapcsolata, közülük 8-10 partnernél volt kiemelt kapcsolattartó az alperes. Ebben az időszakban az ERP üzletágban dolgozó több munkavállaló távozott felmondással a felperestől. 3 munkavállaló távozását követően vita alakult ki az alperes és a felperes további tagjai és ügyvezetői között a cég szakmai felelősségét illetően. Az alperes álláspontja szerint a szerződéses partnereket tájékoztatni kell, ha egy üzletágban 4-5 szakember felmond, mert hosszabb időt vesz igénybe a pótlás és az ilyen helyzet más hozzáállást, türelmet igényel a megrendelőktől. E véleményéről tájékoztatta a vele személyes kapcsolatban lévő megrendelők közül az (A) Kft.-t., a (B) Kft.-t, a (C) GmbH-t, a (D) NV-t, az (E) Kft.-t, az (F) Kft.-t, és a (G) Kft.-t, ahogy arról is, hogy a továbbiakban az (I) Kft.-nél folytatja tevékenységét. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette az üzleti hírnévhez való jogát azzal, hogy üzleti partnereinek azt állította és széles körben híresztelte, hogy a társaság gazdasági és pénzügyi helyzete aggasztó, hamarosan tönkre fog menni, célszerű ezért az alperes új munkáltatójával hasonló tartalmú szerződést kötniük. Álláspontja az volt, e kijelentései alkalmasak voltak a felperessel szembeni bizalomvesztésre, melynek eredményeként 2016-ra már nem kötött szerződést a felperessel korábbi üzleti partnerei közül az (A) Kft., a (B) Kft., a (C) GmbH, a (H) Zrt., a (D) NV, valamint az (E) Kft. A jogsértés megállapításán túl kérte kötelezni az alperest annak abbahagyására, eltiltani a további jogsértéstől és a felperesnek címzett levélben történő elégtételadásra. Sérelemdíj címén 500.000,- Ft-ot, vagyoni kárának (elmaradt hasznának) megtérítésére hivatkozással pedig 26.126.158,- Ft-ot igényelt késedelmi kamatokkal növelten. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, egyetlen ügyfélmegbeszélésen sem keltette a felperes rossz hírét, ez nem lett volna professzionális magatartás, de saját tulajdonosi érdekeivel is ellentétes lenne. Azt nem vitatta, hogy tájékoztatta maga, illetve kollégái munkaviszonyának megszűnéséről a partnereket és azt sem, hogy 2015 őszén megromlott a viszonya a felperesi ügyvezetőkkel a cégvezetésben mutatkozó véleményeltérés miatt. Az üzleti partnerek azonban személyes üzleti szempontjaik mérlegelését követően döntöttek szerződéses kapcsolataikról. Kifogásolta, hogy a felperes nem határozta meg keresetében konkrétan, hogy kinek, mikor, mit mondott az üzleti hírnevét sértve. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest 1.000.000,- Ft elsőfokú eljárási költség alperes részére történő megfizetésére. Határozatának indokolása szerint a perben nem volt vitás, hogy a keresetben megjelölt 6 cég a korábbi években megbízási jogviszonyban állt a felperessel, de
6. évre már nem kötöttek vele vállalatirányítási rendszer telepítésére, illetve supportálására, továbbfejlesztésére szerződést. Rámutatott, a felperesnek kellett bizonyítania a perben, hogy a szerződéskötések elmaradása közvetlen okozati következménye annak, hogy az alperes 2015 őszén felelős vezetők előtt a felperes rossz hírét keltette, valótlan tényként állította, hogy tönkre fog menni, a cég a szolgáltatás szakmai színvonalát nem tudja tartani. Ezzel összefüggésben értékelte (tanú 2) tanúvallomását és megállapította, a tanú az alperessel nem állt kapcsolatban és közvetve sem hallott tőle származó, a felperes gazdasági helyzetére, szolgáltatására vonatkozó megjegyzést. (Tanú 3) tanúvallomása szerint pedig őt az alperes csupán arról tájékoztatta, hogy a jövőben munkáját az (I) cégnél folytatja, a felperes gazdasági helyzete nem került szóba. (Tanú 1) tanú, a (B) Kft. ügyvezetője ugyancsak elmondta, hogy az alperes tájékoztatta munkahelyváltásáról, amely bejelentés döntési helyzetet teremtett a cégnél, de olyan kijelentés nem hangzott el, hogy a felperes gazdaságilag megroppan, az alperes nélkül nem tudja ellátni feladatát és a társaság anyagi helyzete sem került szóba. (Tanú 4) és (tanú 5) tanúk is azt vallották, hogy a felperesnél fennállt munkaviszonyuk megszüntetésében nem játszott szerepet sem a cég gazdasági helyzete, sem az alperes bármilyen kijelentése. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes nem tudta bizonyítani a keresetben állított személyiségi jogsértés tényét. Egyetlen tényadat vagy tanúvallomás sem támasztotta alá, hogy az alperes felróható magatartásával összefüggésben sérült a felperes üzleti jóhírneve. Az sem nyert igazolást, hogy az alperes bármely üzleti partnernél valótlan tényállítást tett vagy híresztelt a felperesre vonatkozóan. A (C) GmbH ügyvezetőjének tanúkénti meghallgatását az elsőfokú bíróság azért mellőzte, mert véleménye szerint attól nem várható a jogvita eltérő megítélése, mivel a felperes egyrészt konkrét tényállást nem jelölt meg a tanú ismereteihez kapcsolódóan, másrészt a tanú által vezetett cég ugyanazon cégcsoport tagja, mint a tanúként már meghallgatott (tanú 1) által vezetett (B) Kft., aki viszont a cégcsoportot érintő döntési folyamatról beszámolt és az általa elmondottakat a felperes nem tette vitássá. Az elsőfokú eljárási költség összegét a pertárgyérték 3,7 %-ában állapította meg. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen annak megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását, másodlagosan hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte az alperes javára megítélt elsőfokú eljárási költség 200.000,- Ft-ra történő leszállítása mellett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor mellőzte a (C) GmbH vezető tisztségviselőjének tanúkénti meghallgatását, ezzel kapcsolatos indokai tévesek. Iratellenes az a megállapítása, hogy a felperes konkrét tényállást nem jelölt meg e bizonyítási indítványával összefüggésben. Kiemelte, a tanúmeghallgatást az elsőfokú bíróság már azt megelőzően mellőzte, hogy (tanú 1) tanúkénti meghallgatására sor került volna. Kifogásolta, hogy az elsőfokú ítélet indokolásából kimaradt (tanú 2) tanúvallomásának értékelése. Véleménye szerint ugyanakkor az alperesnek megítélt perköltség összege sem áll arányban elvégzett tevékenységével, mivel a jogi képviselő csupán 1 db 4 oldalas írásbeli beadványt nyújtott be és mindössze 3 tárgyaláson jelent meg. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte annak helyes indokai alapján. Hangsúlyozta, nincs olyan eljárásjogi rendelkezés, amely kötelezné a bíróságot minden bejelentett tanú meghallgatására, ítéletében pedig egyértelműen megjelölte azt a körülményt, amely alapján mellőzte a (C) GmbH ügyvezetőjének meghallgatását. Ellenkérelméhez csatolta a meghallgatni kért ügyvezetőnek az alperesi jogi képviselő megkeresésére adott válaszát, mely szerint a cég döntése a felperessel fennálló szerződéses kapcsolat megszüntetéséről már azt megelőzően megszületett, hogy az alperes munkaviszonya megszűnt volna, a felperes anyagi helyzete nem került szóba, a döntést nem befolyásolta. A felperes fellebbezési észrevételében hivatkozott a Pp.-ben rögzített közvetlenség és szóbeliség elvére, melyet sért az alperes által becsatolt írásbeli nyilatkozat. A fellebbezés alaptalan. A felperes keresetében – tartalmát tekintve – a
7. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 2:
8. § d) pontjára alapítva személyiségi jogának, üzleti jóhírnevének megsértésére hivatkozott. Jogsértő magatartásként jelölte meg, hogy az alperes üzleti partnerei előtt azt a hamis látszatot keltette, hogy az alperes, illetve munkatársai távozásával a felperes gazdasági helyzete megrendült, bizonytalanná vált és emiatt arra biztatta őket, hogy új munkáltatójával szerződjenek. A Ptk. 2:
9. §