Gfv.30483/2017/6 – Kúria

(1)bekezdés b) pontja alapján az a kikötés tisztességtelen, amely a fogyasztóval szerződő felet a saját teljesítése megfelelőségének megállapítására jogosítja fel. 1959. IV. Tv. 242. §, 1996. XCII. Tv. 206. §, 1994. LIII. Tv. 21. §, 1991. XLI. Tv. 111. §

(1), 18/

1. Korm. rend
2. §

(1)b), 18/

1. Korm. rend.
2. §

(1)j) A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.483/2017/

1. A tanács tagjai: . Vezekényi Ursula a tanács elnöke . Tibold Ágnes előadó bíró . Osztovits András bíró A felperes:) A felperes képviselője: Dr. Lantos Bálint Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Lantos Bálint ügyvéd Az I. rendű alperes: A II. rendű alperes: A III. rendű alperes: A IV. rendű alperes: Az I. és II. rendű alperesek képviselője: Dr. Perédi Tamás ügyvéd A III. rendű alperes képviselője: Dr. Barna Péter ügyvéd A per tárgya: szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az I. és II. rendű alperesek A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Debreceni Ítélőtábla, Pf.I.20.078/2017/
2. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Miskolci Törvényszék, 13.P.20.200/2016/
3. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel érintett rendelkezését megváltoztatja, és a keresetet e részében is elutasítja; mellőzi az alpereseket egyetemlegesen az állam javára illetékfizetésre kötelező rendelkezést, és megállapítja, hogy a 36.000 (harminchatezer) forint le nem rótt kereseti illetéket is az állam viseli. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I-II. rendű rendű alpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 60.700 (hatvanezer-hétszáz) Ft másodfokú és 82.700 (nyolcvankétezerhétszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1]
4. május 18-án a felperes és a IV. rendű alperes mint adósok és [2] zálogkötelezettek, valamint az I. és II. rendű alperes mint hitelező és zálogjogosult jelzálogjoggal biztosított deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek, amelyet közjegyzői okiratba foglaltak. A szerződés III. pontjának második és harmadik bekezdései szerint: „A Szerződő felek megállapodnak abban, hogy a jelen közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés alapján az Adósok terhére mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozás tekintetében, annak közokirati tanúsításaként, az Adósoknak a Hitelezőnél vezetett számlái és a Hitelező vonatkozó bizonylatai alapján készített közjegyzői ténytanúsítványt fogadják el. Az Adósok és a Zálogkötelezettek alávetik magukat annak, hogy a jelen közjegyzői okirat alapján az Adósok terhére fennálló kölcsön és egyéb járuléktartozás összegét, esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezése esetén is, a Hitelező felkérésére a fenti módon közjegyző tanúsítsa". Az I. és II. rendű alperesek a kölcsönszerződést nem teljesítés miatt felmondták, és az adósokkal szemben fennálló követelésüket a III. rendű alperesre engedményezték. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [3] [4] A felperes módosított keresetében - amennyiben az elsődleges kérelme nem vezetne eredményre, másodlagosan - a kölcsönszerződés fenti kikötése tisztességtelenségének megállapítását kérte a Polgári Törvénykönyvről szóló
5. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 209 §

(1)bekezdése, valamint a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. j)pontjaira hivatkozással. A IV. rendű alperest ennek tűrésére kérte kötelezni. [4] Az I-III. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték; a IV. rendű alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az első- és másodfokú ítélet [5] [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította a kölcsönszerződés III. pontja fenti rendelkezésének tisztességtelenségét, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Határozatát a felülvizsgálattal érintett körben azzal indokolta, hogy a kölcsönszerződés III. pontja a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. j)pontjába ütközik, mivel aszerint az I. rendű alperes jogosult egyoldalúan a felperesi teljesítés szerződésszerűségének megítélésére kizárólag a saját nyilvántartásai, számlái, bizonylatai alapján. Egyúttal a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg, mert a záradék alapján indult végrehajtási eljárásban a felperest terheli annak bizonyítása, hogy a tartozása nem az I. rendű alperes által kimutatottnak megfelelő. [7] Az I. és a II. rendű rendű alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezését annak helytálló indokaira utalással - helybenhagyta. Rámutatott, önmagában az nem tisztességtelen, ha a bank üzleti könyvei jelentik a kiindulópontot, azonban a perbeli kikötés a közokirati tanúsításra is kiterjedő egyoldalú és feltétlen alávetést tartalmaz a fogyasztó részéről. Mivel a közjegyző a záradékolás során csak az alaki kellékek meglétét vizsgálja, a közjegyzői okirat kiállításának garanciális szabályai sem változtatnak az adós szerződésszerű teljesítésének hitelező általi meghatározásán és a közokirattal szembeni ellenbizonyítási kötelezettségén. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [8] Az I. és a II. rendű alperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereseti kérelmet elutasító határozat meghozatalát kérték. Arra hivatkoztak, hogy az eljárt bíróságok tévesen értelmezték a vitatott szerződéses rendelkezés tartalmát, az nem fordítja meg a bizonyítási terhet és nem jogosítja fel az alpereseket a teljesítés jogszerűsége kizárólagos megállapítására. Ezért a jogerős ítélet az rPtk. 209. §

(1)bekezdésébe és a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. j)pontjaiba ütköző módon jogszabálysértő. [9] Álláspontjuk alátámasztására többek között hivatkoztak a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. tv. (a továbbiakban: Vht.) 21. §-ában, a jelenleg hatályos tv. 23/C. §-ában, a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. tv. (a továbbiakban: közjegyzői tv.) 111-112. §aiban, valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.) 206. §

(2)bekezdésében és a

1. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.)
2. §

(2)bekezdésében írtakra. Állították, az adós ugyanolyan helyzetben van a a kikötéssel is, mint a kikötés nélkül, ezért az nem tisztességtelen. Előadták még, a jelen perrel érintett kölcsöntartozás felülvizsgált elszámolására tekintettel a közjegyzői ténytanúsítványra történő hivatkozás okafogyottá vált. [10] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [11] A Kúria a jogerős ítéletet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 275. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és megállapította, az a hivatkozott indokok alapján jogszabálysértő. [12] A Kúria az EBH 2018.G.

1. számon közzétett gazdasági elvi határozatában kifejtetteket változatlanul, minden részletében irányadónak tekinti. Az adott ügyben a perbelivel a tartalmát és a lényegét tekintve megegyező szerződéses rendelkezés tekintetében a Kúria akként foglalt állást, hogy az a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára nem fordítja meg. Rámutatott, az a szerződéses rendelkezés, amely szerint a pénzügyi intézmény a saját nyilvántartásai alapulvételével jogosult a fogyasztói tartozások kimutatására, és a szerződő felek az e kimutatás alapján készült, közokiratba foglalt ténytanúsítványt tekintik irányadónak, nem minősül joghatályos tartozáselismerő nyilatkozatnak, ezért a bizonyítási terhet a fogyasztó számára hátrányosan nem változtatja meg, és nem korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló igényérvényesítési lehetőségét sem. Döntésének jogi indokolásában hangsúlyosan hivatkozott az rPtk.
2. §-ában, az rHpt.
3. §ában, a Vht.
4. §-ában, a közjegyzői tv.
5. §

(1)bekezdésében, a Korm. rendelet 1. §

(1)bek.

1. i)és
2. j)pontjaiban írtakra. Mindezekre tekintettel a Kúria úgy ítélte, hogy a perbeli szerződéses rendelkezés a bizonyítási terhet nem fordította meg. [13] Az eljárt bíróságok a perbeli kikötést a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdésének

1. b)pontjába ütközően is tisztességtelennek találták, mert az kizárólagosan az I. rendű alperest jogosítja fel a felperes teljesítése szerződésszerűségének megítélésére. A Kúria a BH 2018.146. számon közzétett határozatában már ebben a kérdésben is állást foglalt, amelyet az ott kifejtett indokokra utalással jelen ügyben is fenntart. Annak lényege szerint az a kikötés tisztességtelen, amely a fogyasztóval szerződő felet jogosítja fel arra, hogy maga állapítsa meg a saját teljesítése megfelelőségét. A keresettel támadott szerződéses rendelkezés azonban nem tartalmaz az I-II. rendű alpereseket a megjelölt körben megillető egyoldalú jogosítványt, nem érinti (nem vonja
2. el)velük szerződő fél - a felperes - kötelmi jogát arra, hogy az alperesek szolgáltatásának megfelelőségét megítélje és minősítse (rPtk. 283. §), így a kölcsönszerződés I.4. pontjának tisztességtelensége ezen a címen sem állapítható meg. [14] Mindezekre tekintettel az eljárt bíróságok az rPtk. 209. §

(1)bekezdésének, illetve a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. j)pontjainak téves alkalmazásával állapították meg, hogy a perbeli kölcsönszerződés III. pontjának második és harmadik bekezdései tisztességtelen szerződéses rendelkezésnek minősülnek. [15] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 275. §

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítélet felülvizsgálattal érintett rendelkezését megváltoztatta, és a keresetet e részében is elutasította. Záró rész [16] Az elsőfokú perköltség vonatkozásában a Kúria rögzíti, figyelemmel arra, hogy a felperes pertárgyértéket meghatározó, marasztalára irányuló elsődleges kereseti kérelmét a bíróság az első fokon jogerőre emelkedett ítéleti rendelkezésével elutasította, és az az alapján számított ügyvédi munkadíjból álló perköltség megfizetésére kötelezte a felperest az I-III. rendű alperesek javára, továbbá rendelkezett az e részre eső illeték (204.000 forint) megfizetéséről is, az elsőfokú ítélet e rendelkezései a felülvizsgálati kérelem nem érintette. A jelen felülvizsgálati ítélettel a per meg nem határozható pertárgyértékű részében való pervesztesség az elsőfokú eljárásban a pervesztesség-pernyertesség arányát érdemben nem befolyásolta, ezért az elsőfokú eljárás tekintetében további ügyvédi munkadíj alperesek javára történő megfizetéséről a Kúria nem rendelkezett. A felülvizsgálati kérelemmel érintett - meg nem határozható pertárgyérték után fizetendő - a felperes költségmentességére tekintettel le nem rótt - kereseti illeték (36.000 forint) megfizetésére azonban az alperesek jelen ítéleti döntésre tekintettel nem kötelesek, ezért az elsőfokú ítélet e rendelkezését a Kúria mellőzte. Azt a bírósági eljárásban a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §

(1)és

(2)bekezdése és

1. §-a alapján az állam viseli. [17] A Kúria a pervesztes felperest az rPp.
2. §

(1)bekezdése szerint irányadó 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte az I-II. rendű alperesek 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(3)és

(5)bekezdései alapján megállapított - ügyvédi munkadíjából és az általuk lerótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetékből álló másodfokú és felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megfizetésére. [18] A Kúria a döntését az rPp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül hozta meg. Budapest,

1. május
2. Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Tibold Ágnes sk. előadó bíró, Dr. Osztovits András sk. bíró