Kbf.156/2016/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés] miatt emelt vád alól felmenti. Az elsőfokú eljárás során felmerült 5.000,- (ötezer) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek van helye, amelyet a katonai ügyész, I.r. vádlott és védője a kézbesítéstől számított 8 (nyolc) napon belül jelenthet be. Indokolás: A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a 2016. november 08-án kihirdetett 42(II.)Kb.695/2016. számú ítéletével I.r. és II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 294. §

(1)bekezdésébe ütköző hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében és ezért a vádlottakat - külön-külön - 1 évi és 6 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre, 50 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint, összesen 50.000 forint pénzbüntetésre és lefokozásra ítélte. Rendelkezett végrehajtás esetére a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, valamint a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész az ítéletet mindkét vádlott tekintetében tudomásul vette. I.r. vádlott és védője az ítéletet ugyancsak tudomásul vették. II.r. vádlott az ítéletet tudomásul vette, védője három napi gondolkodási időt tartott fenn, majd a törvényes határidőben fellebbezést jelentett be a büntetés enyhítése érdekében. I.r. vádlott vonatkozásában az elsőfokú ítélet 2016. november 08-án jogerőre emelkedett és a fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.1149/2016/1. számú átiratában indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet változtassa meg és a II.r. vádlott cselekményét a Btk. 294. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(3)bekezdés I. fordulat a./ pont, aa./ alpontja szerint minősülő kötelességszegéssel elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének minősítse, egyebekben az ítéletet hagyja helyben. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a bizonyítékokat megvizsgálta, a tényállást helyesen állapította meg, az felülbírálatra alkalmas. Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségét is teljesítette, okszerűen következtetett a II.r. vádlott bűnösségére, részben tévedett azonban a korrupciós bűncselekmény minősítésekor. Az irányadó tényállás alapján ugyanis a II.r. vádlott a társával azért fogadta el a jogtalan előnyt, hogy a közlekedési szabálysértést elkövető, intézkedés alá vont védelmi tiszt gépjárműve ideiglenes forgalomba tartási engedélyének és ideiglenes forgalmi rendszámának bevonásától eltekintsen, amely el is maradt. A jogtalan előnyért a mulasztásban megnyilvánuló kötelességszegés már ezzel a magatartással megvalósult, amelyen nem változtat az a tény sem, hogy utóbb a vesztegetési pénzt a vádlottak visszaadták. Egyebekben az elsőfokú bíróság helyesen értékelte az enyhítő és súlyosító körülményeket, és a II. r. vádlottal szemben törvényesen szabott ki végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést. Vonatkozásában sem a pénzbüntetés, sem a lefokozás nem mellőzhető, ezért az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezés nem vezethet eredményre. A II.r. vádlott védője csatolta fellebbezésének írásbeli indokolását. Indítványozta, hogy a II.r. vádlott bűnösségét a másodfokú bíróság bűnsegédként elkövetett, a Btk. 294. §

(1)bekezdésébe ütköző hivatali vesztegetés elfogadása bűntettében mondja ki, a főbüntetés mértékét alacsonyabb időtartamban állapítsa meg és mellőzze a lefokozás alkalmazását. A másodfokú nyilvános ülésen a II.r. vádlott védője perbeszédében lényegében az írásbeli fellebbezésében írtakat tartotta fenn, ennek megfelelően a minősítés megváltoztatását és hozzá kapcsolódóan a büntetés enyhítését kérte. A II.r. vádlott az utolsó szó jogán csatlakozott a védőjéhez. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács az eljárási szabályokat maradéktalanul betartotta. Az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a szükséges és elégséges bizonyítékokat számba vette, értékelte. A vádlottak bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást tettek. Az elsőfokú bíróság a tárgyaláson is megtekintette a hang- és videófelvételt és az általa ismertetett iratok alapján - amelyek a vádlottak bűnösségét támasztották alá - terhelő történeti tényállást állapított meg. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács a logika szabályai szerint értékelte a bizonyítékokat, indokolási kötelezettségének eleget tett. Ugyanakkor tévedett, amikor megállapította a korrupciós bűncselekmény elkövetését a vádlottak terhére. A II.r. vádlott és védője által az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezés a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának álláspontja szerint más okból alapos. A Btk. 4. §

(1)bekezdése értelmében bűncselekmény az a szándékosan, vagy - ha e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli. A

(2)bekezdés szerint társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti. A fellebbviteli bíróságnak nincs kétsége afelől, hogy a vádlottak elsőfokú ítéletben leírt cselekménye tényállásszerű, hiszen hivatalos személyként azért fogadtak el jogtalan előnyt a működésükkel kapcsolatban, hogy a közlekedési szabálysértést elkövető, intézkedés alá vont védelmi tiszt gépjárműve ideiglenes forgalomba tartási engedélyének és ideiglenes forgalmi rendszámának bevonásától eltekintsenek, amely el is maradt. Nem kétséges az sem, hogy a cselekményüket szándékosan követték el, azok következményeit kívánták (még akkor is, ha a pénzt utóbb visszaadták). A cselekmény absztrakt társadalomra veszélyessége is vitathatatlan, mivel a hivatalos személy azon magatartását, hogy működésével kapcsolatban előnyt fogad el, a jogalkotó bűncselekménnyé nyilvánította, amivel kifejezésre juttatta, hogy az ilyen cselekmény általában veszélyes a társadalomra. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban az absztrakt társadalomra veszélyességgel rendelkező, bűnös cselekmény megvalósulása mellett a bíróságnak különös gonddal kell vizsgálnia azt is, hogy a cselekménynek van-e konkrét társadalomra veszélyessége. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa irányadónak tekintette a Kúria Bhar.I.520/2017/

1. szám alatti végzése V. pontjában e körben kifejtetteket: „A társadalomra veszélyesség valamilyen cselekménynek az a sajátossága, hogy sérti vagy veszélyezteti a büntetőjogilag védett jogi tárgyak valamelyikét. A társadalomra veszélyesség a törvényhozói értékeléstől függetlenül is létezik, és a bűncselekménnyé nyilvánítás indoka. Büntetőjogi jelentőségre azonban a jogalkotói értékelés eredményeként tesz szert. A tényállási elemek (elsősorban az objektív elemek) alakítják, így a tényállásszerű cselekmény általában veszélyes a társadalomra. Mégis előfordulhatnak - ha kivételesen is - olyan tényállásszerű cselekmények, amelyek nem sértik vagy veszélyeztetik az adott bűncselekmény jogi tárgyát és ezért nem veszélyesek a társadalomra. Ezt a lehetőséget a törvény elismeri azzal, hogy a társadalomra veszélyességet továbbra is a bűncselekmény fogalmi ismérvei között tartotta. Ha bármelyik bűncselekményi ismérv hiányzik, nincs bűncselekmény. A hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének védett jogi tárgya a közélet tisztaságán belül a hivatalos személyek szabályszerű, pártatlan és befolyástól mentes, elfogulatlan eljárásához fűződő társadalmi érdek." A Legfelsőbb Bíróság a Bf.III.231/2001/
2. számú döntésében kimondta, hogy a cselekmény akkor veszélyes a társadalomra, ha az elkövetése következtében hátrányosabb helyzet áll vagy állhat elő annál, mint amilyen a cselekmény előtt volt. Következtetése szerint - mivel a tényállásszerű elkövetési magatartást az ügyben nem a vádlottak kezdeményezték, hanem a hatóság, és az eseménysor a hatóság tudomásával zajlott le, ezért - a cselekményből a társadalomra veszélyesség absztrakt törvényi tényállásban kifejeződő mértéke és jellegzetes ismérve hiányzik. Jelen ügyben is erről van szó: a vádlottakkal szemben megbízhatósági vizsgálat keretében a Nemzeti Védelmi Szolgálat - tehát a rendvédelmi szervek személyi állományának integritásáért felelős belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv - tisztje a rendőrség hivatásos állományú tagjához nem méltó élethelyzetbe hozta a vádlottakat, amikor felvetette, hogy intézzék el másként az ügyet, majd megvesztegette őket. A vádlottak nyilvánvalóan alkalmatlanok és méltatlanok arra, hogy rendvédelmi szerv hivatásos állományú tagjai legyenek, ez azonban a büntetőjogi felelősség megléte szempontjából közömbös. A vádlottak által elkövetett cselekmény ugyanis mindvégig a hatóságok által ellenőrzötten, nyomon követhetően zajlott le, a megbízhatósági vizsgálat - ügyész által előzetesen jóváhagyott végrehajtási tervének megfelelően. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a jelen eljárás tárgyát képező cselekmény vonatkozásában tehát az alábbi következtetések vonhatóak le. Az Rtv. 7/A. §-a alapján végzett megbízhatósági vizsgálat során a hatóság egy mesterséges élethelyzetet hozott létre, amelyet a végig az ellenőrzése alatt tartott. A tárgyaló tisztnek nem volt a valóságban vesztegetési szándéka, a cél annak ellenőrzése volt, hogy a vádlottak szabályszerűen látják-e el a feladatukat. A vádlottak és a tárgyaló tiszt találkozása néhány percen belül egy büntetendő cselekmény megvalósulását eredményezte, amelynek elkövetőit rövid időn belül elfogták és eljárás alá is vonták. A vádlottak cselekménye tehát nem tudta kifejteni azt a káros hatást, amely alapján az a következtetés lenne levonható, hogy az veszélyes a társadalomra. A védett jogi tárgy - az állami szervek, a hivatalos személyek törvényes és elfogulatlan működéséhez fűződő társadalmi érdek - nem sérült. Ezért jelen ügyben a cselekmény objektív társadalomra veszélyessége nem állapítható meg. A másodfokú bíróság egyetért a Kúria Bhar.I.520/2017/
3. számú határozatának V. pont
4. bekezdésében írt azon megállapításával is, hogy a megbízhatósági vizsgálat az érintett szervezetek és a védett állomány „belügye". Mivel a vádlottak terhére rótt cselekmény nem bűncselekmény, ezért a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a II.r. vádlottat az ellene a Btk.
5. §

(1)bekezdésébe ütköző hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének vádja alól a Be. 6. §

(4)bekezdésének a./ pontja és a Be. 331. §

(1)bekezdése alapján felmentette. A Be. 349. §

(2)bekezdésében foglaltakra figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának I.r. vádlottat is fel kellett mentenie az ellene a Btk. 294. §

(1)bekezdésébe ütköző hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában, mivel a fellebbezéssel érintett vádlott tekintetében is ugyanúgy határozott. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a Be. 339. §

(1)bekezdése alapján megállapította, hogy a felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen a Be. 386. §

(1)bekezdés c./ pontja alapján van helye fellebbezésnek a Kúriához. Budapest,

1. szeptember
2. . Török Zsolt hb. ezredes s.k. a tanács elnöke, Dr. Szabó Éva hb. alezredes s.k. előadó bíró, Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. bíró