Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbf.25/2018/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa, mint másodfokú bíróság Budapesten, a
- június
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő í t é l e t e t: A hivatali visszaélés bűntette miatt vádlott vádlott ellen indult büntetőügyben a Győri Törvényszék Katonai Tanácsa
- március
- napján kihirdetett Kb.I.29/2016/
- számú ítéletét megváltoztatja. A vádlott cselekményét 2 rendbeli hivatali visszaélés bűntettének (Btk.
- § a./ pont) minősíti. A pénzbüntetést halmazati büntetésként tekinti kiszabottnak. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás: A Győri Törvényszék Katonai Tanácsa a
- március
- napján kihirdetett Kb.I.29/2016/
- számú ítéletével vádlott vádlottat bűnösek mondta ki a Btk. 305.§ a./ pontjába ütköző hivatali visszaélés bűntettében, ezért 100 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint, összesen 150.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés megfizetésére 10 hónapi részletfizetést engedélyezett. A pénzbüntetés meg nem fizetése, illetve az egy havi részlet megfizetésének elmulasztása esetére rendelkezett a szabadságvesztésre történő átváltoztatásra. Kötelezte a vádlottat 48.423 forint bűnügyi költség megfizetésére. A tárgyaláson a katonai ügyész a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. A vádlott és védője egyaránt felmentésért fellebbeztek. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.278/2018/
- számú átiratában a vádlotti és védői fellebbezéseket nem tartotta megalapozottnak. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, a vádlott hivatali bűncselekményét minősítse 2 rendbeliként, egyben a kiszabott büntetést tekintse halmazati büntetésnek. A hivatali bűncselekmény rendbelisége tekintetében kifejtette azon álláspontját, hogy az az érintett fogvatartottak számához kell, hogy igazodjon. Egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében a vádlott javára bejelentett fellebbezését módosítással fenntartotta. Elsődlegesen védence felmentésére, másodsorban a kiszabott büntetés enyhítésére tett indítványt. Kifejtette azon álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság döntése magában rejti azt a kockázatot, hogy a cselekmény rendkívüli módon el fog szaporodni a büntetésvégrehajtási intézetekben. A lecsökkent számú őrszemélyzet és a nagyobb számú fogvatartott vallomásainak összevetése esetén ugyanis így mindig a fogvatartottaknak fognak igazat adni, és az őrszemélyzet tagjai elítélésre kerülnek. Álláspontja szerint védence csupán az előírások betartását követelte meg a fogvatartottaktól, amikor formanyomtatványon kérte benyújtani az orvosi ellátásra vonatkozó kérelmet. Nem fordulhat elő az a helyzet, hogy az őrszemélyzet tagja a házirend betartásával bűncselekményt kövessen el. Érvelése szerint a fogvatartottak problémája az volt, hogy a vádlott pontosan betartotta a szabályokat. Védence nem akart hátrányt okozni a fogvatartottaknak, erre lehetősége sem lett volna, hiszen orvosi ellátásra több csatorna igénybevételével is be lehet jelentkezni. Másodlagos indítványával kapcsolatban utalt arra, hogy az adott bűncselekményre előírt büntetési tételhez képest ugyan a kiszabott pénzbüntetés nem súlyos, azonban annak további enyhítését kérte. A vádlott az utolsó szó jogán úgy nyilatkozott, hogy nem akart hátrányt okozni a fogvatartottaknak. Csatlakozott a védője által előadott indítványhoz. A vádlott és védője által bejelentett fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
- §
(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. A felmentésre irányuló vádlotti és védői fellebbezések nem alaposak. A másodfokú katonai tanács a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Be. 278. §
(1)bekezdésében írt rendelkezést, amikor az elsőfokú bíróságra
- november 03-án érkezett ügyben csak
- július 26-án intézkedett a kitűzésre. Megállapítható ugyanakkor, hogy a késedelmes kitűzés nem volt lényeges hatással az eljárás lefolytatására. A katonai tanács az egyéb eljárási szabályokat betartotta. Az elsőfokú bíróság a tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott mind a nyomozás során, mind a tárgyaláson tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. Védekezést terjesztett elő, mely szerint sértett1 fogvatartottnak a fogorvosi kezelésre vonatkozó papírját átvette. sértett2 fogvatartottnak az orvosi ellátásra vonatkozó papírját azonban visszaadta azzal, hogy elkésett a kérelem előterjesztésével, azt már korábban elő kellett volna terjeszteni, hogy a leadó szolgálat megfelelő időben intézkedni tudjon, illetve azért is mert nem az előírt formanyomtatványon terjesztette elő kérelmét. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott védekezésével szemben a tényállást a kérelemmel érintett fogvatartottak, valamint ezen fogvatartottak zárkatársainak a tárgyaláson tett, illetve a nyomozás során tett, de a tárgyaláson felolvasással a bizonyítás anyagává tett vallomásai, részben a büntetés-végrehajtási intézet egészségügyi szolgálatához tartozó testületi tagok tanúvallomásai, valamint a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján állapította meg. Az elsőfokú bíróság ítélete
- oldal utolsó bekezdésétől a
- oldal
- bekezdéséig részletesen értékelte az általa megismert bizonyítékokat és logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért nem a vádlott tagadását, illetve védekezését fogadta el a tényállás alapjául. Helytállóan utalt arra, hogy a vádlotti védekezést kizárólag a szolgálatátadással érintett másik bv. őr vallomása támasztotta alá a nagyszámú, következetes, és egymást részleteiben is alátámasztó terhelő bizonyítékokkal szemben. Helytállóan hivatkozott arra, hogy sértett1 fogvatartott fogorvosi vizsgálatra vonatkozó kérelmi lapját sem lehetett fellelni, hogy a kérdéses napon egyik fogvatartott sem került ellátásra, mindketten csak később, április 29-én jutottak orvosi, illetve fogorvosi ellátáshoz. A másodfokú katonai tanács a vádlottnak a másodfokú nyilvános ülésen tett nyilatkozata alapján a Be.
- §
(1)bekezdés a./ pontjára figyelemmel a személyi körülményeit annyiban egészíti ki, hogy: „A vádlott lakásvásárlásra 7 millió forint banki hitelt vett fel, melynek havi törlesztő részlete 57.000 forint." A Be. 351. §
(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetőleg a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak (352. §
(3)bekezdés), és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. Megállapítható, hogy a vádlott és védője fellebbezésükben új tényre, új bizonyítékra nem hivatkoztak, konkrétan még valamely megalapozatlansági okot sem jelölték meg. Az elsőfokú bíróság által rögzített és a másodfokú katonai tanács által kiegészített tényállás megalapozott, mentes a Be. 351. §
(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Így a vádlottnak és védőjének a bizonyítékok újraértékelésére, a tényállás felülmérlegelésére és ezen keresztül a vádlott felmentésére irányuló fellebbezése eredményre nem vezethetett. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, tévedett azonban a hivatali bűncselekmény rendbeliségét illetően. Helytállóan hivatkozott a fellebbviteli főügyészség arra, hogy a vádlott két fogvatartott tekintetében teljes egészében kifejtette az adott bűncselekmény törvényi tényállási elemeit, így magatartásával két rendbeli bűncselekményt valósított meg. Ugyanis a bírói gyakorlat szerint a cselekmény rendbelisége a jogtalan kapcsolatok számához, a jogtalan hátránnyal érintett fogvatartottak számához igazodik. Ezen kívül a másodfokú bíróság mindenben osztotta az elsőfokú katonai tanácsnak az ítélet
- oldalán kifejtett jogi álláspontját. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a vádlott cselekményét 2 rendbeli a Btk.
- § a./ pontjába ütköző hivatali visszaélés bűntettének minősítette. A másodfokú bíróság utalni kíván arra, hogy mind a vádirati, mind az elsőfokú ítéletben írt történeti tényállás eleve két fogvatartott tekintetében elkövetett hivatali visszaélés cselekményét rögzíti, így a további egy rendbeli bűnösség megállapítása harmadfokú eljárást nem alapozhat meg. Az enyhítésre irányuló védői fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket. Nem tévedett, amikor a korábban a törvénnyel még összeütközésbe nem került vádlott esetében lehetőséget látott a Btk.
- §
(4)bekezdésében írt rendelkezés alkalmazásával szabadságvesztés büntetés helyett pénzbüntetés kiszabására. A rendelkező részben írt pénzbüntetés esetében a napi tételek száma kifejezetten méltányosan került megállapításra, míg a napi tétel összege alig haladja meg a törvényi minimumot. Összességében a kiszabott pénzbüntetés inkább méltányos, de még megfelelően szolgálja a Btk.
- §-ában írt büntetési célokat. A vádlott terhére megállapított bűncselekmény rendbeliségének megváltozására figyelemmel a vele szemben kiszabott büntetést a bíróság halmazati büntetésként tekinti kiszabottnak a Btk.
- §-a alapján. A Győri Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a másodfokú bíróság - helyes indokai - alapján helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be.
- §
(1)bekezdésén alapszik. Budapest,
- június
- . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. előadó bíró . Belovai Henriette hb. százados s.k. bíró A Győri Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
- június
- . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke