Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú európai uniós védjegybíróság 8.Pf...../2018/
- A Fővárosi Ítélőtábla a Krajnyák és Társa Ügyvédi Iroda (..., ügyintéző: dr. Krajnyák András ügyvéd) által képviselt felperes neve (.....) felperesnek a Sár és Társai Ügyvédi Iroda (..., ügyintéző: dr. Klauber Zsófia ügyvéd) és a Danubia Szabadalmi és Jogi Iroda Kft. (...., ügyintéző: Lantos Mihály szabadalmi ügyvivő) által képviselt alperes neve (...) alperes ellen európai uniós védjegy használatától való eltiltás iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- november
- napján kelt 3.P...../2017/
- számú ítélete ellen a felperes
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Köteles a felperes 15 napon belül az alperesnek 200.000 (Kétszázezer) forint másodfokú perköltséget megfizetni. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú európai uniós védjegybíróságként eljárt Fővárosi Törvényszék ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.090.771 forint elsőfokú perköltséget. Az ítélet tényállása szerint az alperes a jogosultja a ... lajstromszámú, ....27-i elsőbbségű, Magyarországon
- május
- napjától hatályos „MOBIL" európai uniós szóvédjegynek, ami a Nizzai Megállapodás 1., 3., 4., 9.,
- és
- osztályaiba tartozó áruk körében áll oltalom alatt. A felperes cégnevében
- február
- napjától szerepeltek a „Mobil Petrol" szavak, a megjelölés alatt üzemanyagok kiskereskedelmével foglalkozik, töltőállomásokat üzemeltet. Ismertette, hogy a Fővárosi Törvényszék 3.P...../2013/
- számú ítéletével megállapította, miszerint a felperes
- február
- napjától bitorolja az alperes perbeli védjegyét. Az ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf...../2014/
- számú ítéletével azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy az uniós védjegy bitorlásának kezdő napját
- május
- napjában határozta meg. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a „MOBIL" európai uniós szóvédjegy magyarországi használatától. Korábbi jogként névhasználati jogára, valamint a „Mobil Petrol" megjelölés saját, lajstromozás nélküli, korábbi tényleges belföldi használatára és a Tpvt.
- §-ába ütköző alperesi magatartásra hivatkozott. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta a korábbi akadályozó jogot, illetve hogy az a felperes jóhiszemű magatartására lenne visszavezethető, hivatkozott a belenyugvásra, saját további „MOBIL" védjegyeire, különösen az 1974-es elsőbbségű .... lajstromszámú nemzeti szóvédjegyére. Előadta, hogy cégcsoportja tagjaként a M.O.H.Kft..
- május
- és
- szeptember
- között végzett gazdasági tevékenységet Magyarországon, majd
- május
- és
- október
- között egy másik érdekeltségébe tartozó társaság működött EXM Kft. Kft. néven. Az elsőfokú bíróság a keresetet nem találta alaposnak. Döntését az Európai Unió Tanácsának 207/2009/EK. rendelete (Vr.)
- cikk
(4)bekezdés
- a)és
- b)pontjára, 110. cikk
(2)bekezdésére, 111. cikk
(1)bekezdésére, a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (Vt.) 5. §
(1)bekezdés a) pontjára,
(2)bekezdés a) pontjára, a Ptk. 77. §
(1),
(3)és
(5)bekezdésére, valamint a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló
- évi LVII. törvény (Tpvt.)
- §-ára alapította. Rámutatott, hogy a Vr. akkor ad lehetőséget az uniós védjegy használatától való eltiltásra, ha a Magyarország területére érvényes korábbi jog azt biztosítja. A felperes névhasználati jogára [Vt.
- §
(1)bekezdés a) pont, Ptk.
- § ] és saját korábbi megjelölés használatára [
- §
(2)bekezdés a) pont] hivatkozott. A törvényszék nem találta bizonyítottnak, hogy
- május 1-jén a felperest névhasználatából eredő jog illette, ugyanis 1992 és 2002 között az alpereshez tartozó M.O.H.Kft.. cégnevében vezérszóként szerepeltette a „Mobil" szót, majd 2003 és 2007 között az alperes leányvállalata az EXM Kft. Kft. nevet viselte, vagyis a „Mobil" kifejezés az azonos területen tevékenykedő más gazdasági társaságnak már jóval a felperes bejegyzését megelőzően a cégneve vezérszavává vált. Következésképpen a „Mobil" szóból képzett felperesi cégnév nem volt alkalmas arra, hogy az átlagos fogyasztó e név alapján egyértelműen a felperest azonosítsa. A kérdéses időpontban tehát nem illette meg a felperest a „Mobil" tekintetében névhasználati jog a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint, így erre hivatkozva a perbeli európai uniós védjegy használatától történő eltiltásnak nincs helye. Nem látta bizonyítottnak az elsőfokú bíróság azt sem, hogy az alperesi védjegyhasználat elleni fellépésre a felperest a Tpvt.
- §-a jogosította
- május
- napján. Ebben az időszakban a felperes hat üzemanyag töltő kúttal rendelkezett, ez nem jelentette a „Mobil" megjelölés olyan kiterjedt használatát, ami alapján a fogyasztók egyértelműen őt vagy szolgáltatását ismerhették fel. Ennek lehetőségét is kizárja, hogy ugyanezen a piacon alperesi érdekkörbe tartozó versenytárs tevékenykedett azonos cégnév alatt, a felperesi megjelöléshasználat tehát nem volt kizárólagos. Emellett az említett versenytárs évi 22-26 milliárd forint forgalma sokszorosan meghaladta a kb. 1 milliárd forint nagyságrendű felperesi forgalmat, amely a teljes üzemanyag piacra jellemző több száz milliárd forintos forgalomhoz képest elhanyagolható mértékű. Ekként a felperes a kérdéses időpontban nem rendelkezett olyan piaci részesedéssel sem, amely versenyjogi alapon biztosíthatná számára a védjegy használatával szembeni fellépést. A törvényszék a felperes utolsó tárgyaláson tett közvélemény-kutatás beszerzésére vonatkozó bizonyítási indítványát a Pp.
- §
(4)bekezdésére utalva azzal mellőzte, hogy azt bírósági felhívásra már korábban is megtehette volna, emellett a mostani nyilatkozatokon alapuló közvélemény-kutatástól nem várható releváns adat arra nézve, hogy a fogyasztók 13 évvel ezelőtt melyik piaci szereplőhöz kötötték a „Mobil" kifejezést. A döntés ellen a felperes fellebbezett, ebben elsődlegesen az ítélet megváltoztatásával az alperesnek a perbeli védjegy magyarországi használatától való eltiltását kérte, másodlagos kérelme a határozat hatályon kívül helyezésére irányult. Álláspontja szerint a törvényszék tévedett abban, hogy a releváns időpontban a felperest ne illette volna meg a név viseléséhez fűződő jog. Az alperesi jogelőd
- szeptember
- napjával beolvadt az E.H. Kft-be, vezérszavából kikerült a „Mobil" szóelem, így
- május
- napján a felperes volt az a gazdasági társaság, amely a „Mobil Petrol" megjelölést cégneveként használta. Kiemelte továbbá, hogy míg a felperes megalakulása óta üzemanyagok kiskereskedelmével foglalkozik, töltőállomásokat működtet belföldön a „Mobil Petrol" megjelölés alatt, addig az alperesi jogelőd a „Mobil" védjegyet kizárólag a kenőanyag nagykereskedelem során használta, és a beolvadás után az „ESSO" védjegyek alatt értékesített üzemanyagot. A megjelölés korábbi használata körében hangsúlyozta, miszerint az üzemanyag értékesítési piacon csekély a versenytársak száma, a fogyasztó a társaságokat a benzinkutak megnevezése és nem a tevékenységet végző cégek neve alapján azonosítja. Az uniós csatlakozás előtt valóban csak hat töltőállomás üzemelt „Mobil Petrol" néven, de még 2004-ben újabb 12 állomással bővült a hálózat, aminek munkálatai már május előtt megkezdődtek. Megalapozatlannak tartotta azt az ítéleti megállapítást, hogy az alig néhány szereplős piacon, az egyébként milliárdos forgalmat elérő, kútjain a többi állomás nevétől markánsan különböző „Mobil Petrol" megjelölést használó felperest a releváns fogyasztói réteg ne tudta volna a piac egyik szereplőjeként azonosítani. Érvei szerint miután az alperes „ESSO" vagy „AGIP" neveken forgalmazott üzemanyagot, ezért az átlagfogyasztó „Mobil kútként" a felperes töltőállomására gondolt. Állította, hogy az átlagfogyasztó tisztában van a töltőkutak elnevezésével, de alig ismeri, hogy az adott kutak melyik gyártó, milyen márkájú kenőolajait árulják, és jobbára a kenőolajjal nem is találkozik, mert az olajcserét jellemzően szakemberre bízza. Nyomatékosította, hogy az üzemanyag értékesítési, kiskereskedelmi szolgáltatás nem tekinthető azonos piacnak a kenőanyagok nagykereskedelmi piacával. Ezért a törvényszék tévesen viszonyította a felek forgalmát egymáshoz, ugyanis az alperes a 22-26 milliárd forintos árbevételt nem a „Mobil" megjelölés alatt értékesített kenőolajakból, hanem az „ESSO" és „AGIP" megjelölések alatt forgalmazott üzemanyagból érte el. Mindezekre tekintettel a Vr.
- cikk
(1)bekezdése értelmében a magyar jogszabályok szerint a „Mobil Petrol" megjelölés korábbi használata és névhasználati joga alapján a felperes felléphet az uniós védjegy jogosultjával szemben. Az alperes fellebbezési ellenérelmében az ítélet helybenhagyását indítványozta. Hangsúlyozta, hogy csak a korábbi, jóhiszeműen szerzett jogra lehet igényt alapítani, azonban a felperesi megjelölés használat védjegybitorló volt, ami nem minősíthető ilyennek és versenyjogi sérelmet sem alapozhat meg a jogosulttal szemben. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen feltárta, abból a bizonyítékok Pp. 206. §
(1)bekezdése szerinti okszerű mérlegelésével, az anyagi és eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával jutott arra a meggyőződésre, hogy a felperes a Vr. 111. cikk
(1)bekezdése alapján eredményesen nem léphet fel az európai uniós védjegy magyarországi használata ellen. Döntésével és indokaival a másodfokú bíróság mindenben egyetértett. Elöljáróban a másodfokú bíróság rögzíti, hogy az eljárás megismétlését megalapozó lényeges eljárási hibát nem észlelt és ilyenre a fellebbezés sem hivatkozott. Erre tekintettel nem volt akadálya az ítélet érdemi felülbírálatának. A felperes akadályozó jogát a „Mobil Petrol" kifejezés cégnevében, illetve gazdasági tevékenysége körében való használatában jelölte meg. Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá, hogy a Vt. 5. §
(1)bekezdés a) pontja, illetve a Ptk. 77.
(1),
(3)és
(5)bekezdései alapján a felperes sikerrel nem léphet fel az uniós védjegy belföldi használatával szemben. Az alperesi érdekkörbe tartozó M.O.H.Kft.. cégnevének vezérszavában
- május
- és
- szeptember
- között alkalmazta a „Mobil" kifejezést, tehát a felperes
- február 18-ai megalakulásakor a magyar üzemanyag piacon volt olyan működő vállalkozás, amelynek nevében közel egy évtizede a fogyasztó már találkozhatott az érintett szóval. Ezt követően
- május 15-től
- október 1-ig pedig az ugyancsak alpereshez köthető másik társaság, az EXM Kft. Kft. nevében szerepelt a „Mobil" szó. A fellépés legfőbb akadályát azonban a másodfokú bíróság az alperessel egyetértve abban, látta, hogy a felperes létrejöttekor az alperes érvényes nemzeti védjegyoltalommal rendelkezett, nevezetesen az 1974-es elsőbbségű, ... lajstromszámú „Mobil" szóvédjeggyel, amelyből fakadóan az alperest illette meg annak a kizárólagos joga, hogy az adott szót a gazdasági élet minden területén zavartalanul használhassa. Megállapítható ugyanakkor, hogy a felperes nem tartotta tiszteletben az alperes védjegyjogait, hiszen jogerős bírósági ítélet mondta ki, hogy bitorlást valósított meg az alperes nemzeti védjegye vonatkozásában a megalakulásától kezdődően. Ilyen körülmények között a felperes alaptalanul kérte az uniós védjegy magyarországi használatának a megtiltását. Nem foghatott helyt a kereset a Vt.
- §
(2)bekezdés a) pontja, illetve a Tpvt.
- §-a alapján sem. Az elsőfokú ítéletben e körben kifejtetteken túl az ítélőtábla itt is a felperes jogellenes névhasználatára, illetve alperesi védjegyjogba ütköző gazdasági tevékenységére utal. De ebben a körben belső ellentmondást is talált a másodfokú bíróság a felperesi érvelésben, hiszen következetesen hivatkozott a felek ténylegesen tevékenységének az eltérésére vagyis arra, hogy míg ő a „Mobil Petrol" megjelöléssel üzemanyagtöltő állomásokat üzemeltet, addig az alperesi benzinkutak ESSO vagy AGIP név alatt működnek, a „MOBIL" védjegyet viszont kizárólag a kenőanyagok kereskedelme kapcsán alkalmazza. Ebben az esetben azonban nem világos, hogy az alperes panaszolt magatartása mennyiben lehetne sérelmes a felperes számára, hiszen ha a releváns fogyasztóközönség a fő profiljába tartozó benzinkutak kapcsán csak őt azonosíthatja a „Mobil Petrol" szavak alapján, ekként nincs tisztességtelen versenyjogi helyzet. A kifejtettek értelmében az alperes nem tiltható el európai uniós „MOBIL" szóvédjegyének hazai használatától. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. A fellebbezés eredménytelensége miatt a Pp. 239. §-án keresztül irányadó Pp. 78. §
(1)bekezdése értelmében a felperes tartozik megfizetni az alperesnek a fellebbezéssel felmerült másodfokú perköltségét, melynek összegét a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §
(2)bekezdése, valamint a 24/
- (VI. 30.) IM rendelet
- §
(3)bekezdése, alapján a meg nem határozható pertárgyérték, az ügy egyszerű megítélése és a ténylegesen kifejtett ügyvédi és szabadalmi ügyvivői tevékenység figyelembe vételével állapított meg mérlegeléssel 200.000 forintban a kért 581.428 forinttal szemben. Budapest, 2018. május 8. . Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke . Pullai Ágnes s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző . Mózsik Tímea s.k. bíró