← Magyarország

Kfv.35526/2016/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Gondozóház fenntartójának váltása esetén az átadó-fenntartó által felvett normatív támogatás visszafizetésére az átvevő-fenntartó kötelezhető. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e Az ügy száma: Kfv.V.35.526/2016/

  1. szám A tanács tagjai: Dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke . Kurucz Krisztina előadó bíró Dr. Kárpáti Magdolna bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: dr. Kadlót Erzsébet Az alperes: alperes neve Az alperes képviselője: dr. Boros Gyöngyi jogtanácsos A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
  2. április
  3. napján kelt 14.K.33.350/2015/
  4. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.33.350/2015/
  5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 15.000 (azaz tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] [5] Az ..Kft. (a továbbiakban: átadó-fenntartó) a ...szám alatt ...néven szociális intézményt üzemeltetett. A alperes neve Budapesti és Pest Megyei Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) az ÖF/1425/
  6. számú határozatában kötelezte az átadó-fenntartót 40.045.950 Ft -
  7. évre folyósított - normatív támogatás visszafizetésére. A határozat
  8. október 27-én jogerőre emelkedett. Az átadó-fenntartó fizetési kötelezettségének nem tett eleget, ezért az elsőfokú hatóság 15988/42/
  9. számú végzésében kérte az adóhatóságtól a tartozás adók módjára történő behajtását. Az adóhatóság a
  10. október
  11. napján kelt 3032278689 számú levelében tájékoztatta a hatóságot, hogy az adóssal szembeni végrehajtás nem vezetett eredményre. A Budapest Főváros Kormányhivatala Szociális és Gyámhivatala (a továbbiakban: kormányhivatal) az átadó-fenntartó és a felperes, mint átvevő-fenntartó együttes kérelme alapján a
  12. június
  13. napján kelt és június 18-án jogerős BPC 020/1665-4/
  14. számú határozatával átadással történő fenntartó váltással bejegyezte az ...szociális intézményt a hatósági nyilvántartásba azzal, hogy a fenntartója a felperes. A bejegyzésre a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók, intézmények és hálózatok hatósági nyilvántartásáról és ellenőrzéséről szóló 369/2013.(X.24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Sznyr.) 27.§

(1)-
(2)bekezdései alapján került sor. Az elsőfokú hatóság az adóhatóság által lefolytatott sikertelen végrehajtási eljárást követően a
  1. október
  2. napján kelt 165241/11/
  3. iktatószámú határozatával az átadó-fenntartó ÖF/1425/
  4. számú határozattal megállapított,
  5. évi fennálló tartozására tekintettel az engedélyes átvevő-fenntartónak - a felperesnek - 40.045.950 Ft visszafizetési kötelezettséget állapított meg. A fellebbezés folytán eljárt alperes a
  6. november
  7. napján kelt ÖF/1291/
  8. iktatószámú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint az egyházi és nem állami fenntartású szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók normatív állami támogatásáról szóló 213/2009.(IX.29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Nr.) 12.§
(5)bekezdése rendelkezik az átvevő-fenntartó kötelezhetőségéről fenntartó változás esetére. E jogszabály három feltételt nevesít: fenntartó változás történik, az átvevő-fenntartó a korábbi átadófenntartótól veszi át a szolgáltató működését, és a korábbi fenntartó vonatkozásában az adóhatóság részéről a pénzösszegre vezetett végrehajtás eredménytelen volt. A felperesre mindhárom feltétel teljesült. A kormányhivatal határozata alapján fenntartó változás történt, amelyet a Sznyr. 27.§
(2)bekezdése alapján a régi és az új fenntartó együttesen kérelmezett, a szolgáltató (engedélyes) működtetését az átvevő-fenntartó: a felperes a korábbi átadó-fenntartótól vette át. Az adóhatóság részéről a pénzösszegre vezetett végrehajtás eredménytelen volt. A jogszabályban meghatározott feltételek együttes fennállása és teljesültsége miatt az alperes kifejtette, hogy nem áll módjában elfogadni azt a felperesi hivatkozást, hogy csak 2014. június 18-tól, a fenntartóváltásról rendelkező határozat jogerőre emelkedésétől kezdődően vállal anyagi felelősséget. Az Nr. 12.§
(5)bekezdése azon jogi helyzetre tartalmaz ugyanis rendelkezést, amikor az átadó-fenntartót illetően behajthatatlannak bizonyul a jogerős hatósági vagy bírósági döntéssel megállapított fizetési kötelezettség. Erre tekintettel helytállóan járt el az elsőfokú hatóság akkor, amikor az átadó-fenntartó terhén keletkezett 40.045.950 Ft összegű fizetési kötelezettséget az átvevő-fenntartó felperesnek előírta. A kereseti kérelem [6] [7] [8] A felperes keresetében a határozatoknak elsődlegesen a megváltoztatásával annak megállapítását kérte, hogy nem kötelezhető a jogosulatlanul igénybe vett támogatás visszafizetésére, másodlagosan a határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Hangsúlyozta, hogy a fenntartó váltására nem jogutódlással, hanem az Sznyr. alapján adatmódosítással került sor, és a fenntartóváltást engedményező határozat szerint az intézmény működtetésére csak az engedélyezés időpontjából jogosult. Nem ismerte és szerinte nem is kellett ismernie az átadó-fenntartó kötelezettségeit, azokért felelősséggel sem tartozhat, amennyiben pedig az átadó-fenntartónak visszafizetési kötelezettsége keletkezett, arról az átadás során tájékoztatást kellett volna kapnia. Az időközben: 2014. január 1-jén az Nr. helyett hatályba lépett, az egyházi és nem állami fenntartású szociális gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók, intézmények és hálózatok állami támogatásáról szóló 489/2013. (XII.18.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Átr.) 26.§
(2)bekezdése alapján az alperes az átvevőfenntartó kérelmére köteles tájékoztatást nyújtani az engedélyest fenyegető fizetési kötelezettségről. Kifogásolta, hogy az alperes határozatában nem adta indokát annak, mi volt rendelkezése alkalmazásának az oka, milyen szempontokat mérlegelt a visszafizetési kötelezettség megállapítása során. Kiemelte, hogy az ügyben teljes körűen jóhiszeműen járt el. Az elsőfokú bíróság a pert felfüggesztette és az Alkotmánybírósághoz (a továbbiakban: AB) fordult az Nr. 12.§
(5)bekezdésében foglalt rendelkezés Alaptörvénybe ütközésének megállapítása érdekében. Az AB a III/1939-3/2015. számú határozatában a bírói kezdeményezést elutasította. Ezt követően az elsőfokú bíróság folytatta az eljárását. A jogerős határozat [9] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. [10] Indokolása szerint az AB határozatában kifejtette, hogy az átvevő-fenntartónak az átvételről való döntése előtt ismernie kell, vagy megismerheti a mögöttes felelősségét, annak mibenlétét és joghatásait. Az ilyen konstrukciót önként, saját döntésére alapítottan vállaló természetes vagy jogi személynek mindenképpen számolnia kell a döntése meghozatalakor azzal a lehetőséggel, hogy vele szemben esetleg érvényesítik a jogszabályban előre lefektetett és közzétett felelősségi szabályt, ezért részéről - saját érdekében - nyomatékkal elvárható a fokozott körültekintés. [11] Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a hatóság kérelemre nyújt tájékoztatást az átvevőnek, a felperes az intézmény átvétele során meg sem kísérelte, hogy tájékoztatást kérjen az átadófenntartó esetleges tartozásairól. A jogszabályban nincsen hivatalbóli tájékoztatási kötelezettség, ilyet a felperes sem jelölt meg. Az AB rámutatott arra, hogy az Nr. 12.§
(5)bekezdése nem homályos, egyértelmű rendelkezést tartalmaz, nincs olyan értelmezési változat, amely azt sugallhatná, hogy az átvevő-fenntartó helytállási kötelezettsége nem biztosan áll be. [12] Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 53.§
(2)bekezdése akként rendelkezik, hogy a normativ támogatás (költségvetési támogatás) visszafizetésére kötelezés nem teljesítése esetén a követelést adók módjára kell behajtani. E rendelkezésből következően az Nr. 12.§
(5)bekezdésében foglalt feltételes módú „kötelezhető" szabályozás arra vonatkozik, hogy a normatív támogatás visszafizetésére kötelezésre akkor kerülhet sor, ha a korábbi fenntartót az említett támogatás visszafizetésére kötelezték, fenntartóváltás történt és ebben az esetben is csak akkor, ha és amennyiben a normatív támogatás visszafizetésére vonatkozó kötelezettség adóhatósági végrehajtása nem vezetett eredményre. [13] A kifejtettek tehát azt jelentik, hogy az Nr. 12. §
(5)bekezdése a felperes állításával szemben egy kogens, vagyis kivételt nem tűrő szabály. A tartozás fennállása, és az annak érvényesítésére vezetett végrehajtás eredménytelensége, a felperes felróható magatartásától függetlenül, önmagában is megalapozza a helytállási kötelezettségét. [14] Az AB rámutatott, hogy az átvevő-fenntartót a kormányhivatal 2014. június 16-án kelt határozatával jegyezte be, az Átr. 2014. január 1-jén lépett hatályba, így a 26.§
(2)bekezdésében foglalt tájékoztatási kérelem benyújtására a felperesnek több, mint féléves időtartamban lehetősége volt, azaz az ügyféli egyenlőség elve sem sérült a vonatkozásában. [15] A felperes azon hivatkozása, hogy jogorvoslati joga sérült volna, az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem megalapozott, ugyanis a felperes még nem is létezett akkor, amikor az átadó-fenntartó terhére a visszafizetési kötelezettséget megállapító határozat jogerőre emelkedett. [16] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a keresettel érintett körben az alperesi határozat jogszerű, amelyből következően annak hatályon kívül helyezésére, megváltoztatására nem volt lehetőség. A felülvizsgálati kérelem [17] A felperes felülvizsgálati kérelmében a határozatok hatályon kívül helyezését és kereseti kérelme teljesítését, illetve az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. [18] Lényegében fenntartotta és megismételte a keresetében foglaltakat. Kitért a jogutódlás kérdésére, a tájékoztatási kötelezettségre, a hatóság ellenőrzési kötelezettségének teljesítésére, jogszerű és jóhiszemű eljárására, azzal, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a vonatkozó, alkalmazandó jogszabályhelyekben foglaltak téves alkalmazásával jogsértő határozatot hozott. A Kúria döntése és jogi indokai [19] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [20] A Kúria a közigazgatási eljárás teljes anyaga, a per elsőfokú eljárásának iratai és a felek felülvizsgálati eljárásban előterjesztett nyilatkozatai alapján - figyelemmel az elsőfokú jogerős ítéletben és a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra - megállapította, hogy az elsőfokú bíróság döntése jogszerű. Az ítéletben a Pp. 221.§
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően pontos, részletes, minden lényeges és bizonyított tényt, körülményt adatot tartalmazó tényállást rögzített. Ismertette a hatóság eljárását, a határozatokat és a keresetnek illetve az alperesi ellenkérelemnek minden részelemét. Megjelölte az Sznyr., az Nr., az Átr., az államháztartásról szóló tv., a Ket. irányadó és alkalmazott jogszabályhelyeit, amelyeket helyes jogértelmezéssel megfelelően alkalmazott. Az ügy jogszerű elbírálása érdekében az AB-hoz fordult, a meghozott AB határozatot döntése alapjául vette. Jogi indokolása a Pp. 213.§
(1)bekezdésének megfelelően teljes körű, kiegészítést nem igénylő, minden keresetrészre kiterjedően a vonatkozó jogszabályhelyeket ütköztette a tényállás részelemeivel, és helyes jogértelmezéssel meghozott döntését közérthetően, logikusan, okszerűen megindokolta. [21] A hatóság döntésének alapjául szolgáló jogszabályhely, az Nr. 12.§
(5)bekezdése akként rendelkezik, hogy: „Fenntartóváltozás esetén a korábbi fenntartó által visszafizetendő támogatás megfizetésére a szolgáltatót átvevő fenntartó is kötelezhető, ha a korábbi fenntartót megillető, pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt pénzösszegre vezetett végrehajtás részben vagy egészben eredménytelen volt.". [22] Az AB e jogszabályhely alaptörvény-ellenességének vizsgálata alapján meghozott, az indítványt elutasító határozatának 33.35. pontjaiban kifejtette, hogy az átvevő-fenntartónak az átvételről való döntése előtt ismernie kellett, vagy ismerhette volna az Nr. 12.§
(5)bekezdésében szabályozott ún. mögöttes felelősség tényét, mibenlétét, joghatásait; azaz azt, hogy ez lényegében egy másik személy valamely vagyoni kötelezettségének a teljesítéséért való másodlagos, közvetett helytállási kötelezettség beálltának a lehetősége, ami mindig feltételez egy elsődlegesen felelős személyt is. A mögöttes felelősség létrejöttét tekintve alapulhat szerződésen és jogszabály rendelkezésén is, mint a jelen esetben. Érvényesítése minden esetben behajthatatlan köztartozást megállapító jogerős döntést feltételez. Az ilyen konstrukciót önként, saját döntésére alapozottan vállaló természetes vagy jogi személynek mindenképpen számolnia kell döntése meghozatalakor azzal a lehetőséggel, hogy vele szemben esetleg érvényesítik a jogszabályban előre lefektetett és közzétett felelősségi szabályt, ezért részéről - a saját érdekében nyomatékkal elvárható a fokozott körültekintés, adatszerzés, információgyűjtés a döntés meghozatala előtt. Az AB álláspontja szerint a perbeli ügyben az átvevő-fenntartó nem volt ezektől a lehetőségektől elzárva, és főként nem volt köteles az átvételre vonatkozó döntést meghozni a megfelelő információk hiányában. A testület e tekintetben rámutat arra is, hogy az átvevő-fenntartónak több lehetősége is lett volna önmagát hozzásegíteni a megalapozott döntés meghozatalához. Így megkereshette volna a alperes neveat, az adóhatóságot, az esetleges tartozásra nézve nyilatkoztathatta volna a korábbi fenntartót vagy az átvétel feltételéül szabhatta volna, hogy a korábbi fenntartó szerezzen be a alperes nevetól és az adóhatóságtól egy arra vonatkozó igazolást, hogy köztartozása nem áll fenn. Az átvevő a fenti vagy más - kétségkívül fennálló - lehetőségeinek egyikével sem élt, illetve nem utasították vissza az erre irányuló kérését. [23] Az AB határozatban foglaltakra is figyelemmel az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes azon hivatkozásával, hogy nem tudott az átadó-fenntartó tartozásáról, nem mentesülhet az Nr. 12.§
(5)bekezdésének reá való alkalmazása alól. Mulasztott azzal, hogy döntésének meghozatala előtt, állítása szerint, az átadó-fenntartó tartozásáról ismerettel nem bírt, amely azonban nem zárja ki vonatkozásában a jogszerű jogalkalmazást. [24] A pernek nem volt a tárgya, hogyan keletkezett az átadófenntartó tartozása, működését a hatóság miként ellenőrizte, ezért a felülvizsgálati kérelem e tárgyú felperesi előadásait a Kúria érdemben nem vizsgálhatta. [25] Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a Nr. 12.§
(5)bekezdésében foglalt feltételek teljesültsége alapján a felperes kötelezése nem sértett jogszabályt. A perben a hatóság által megállapított tényállás bizonyítottságát a felperes nem cáfolta meg, az AB határozat az ügyben alkalmazandó jogszabályhely részletes és iránymutató jogértelmezését tartalmazza, amelynek figyelembe vételével az elsőfokú bíróság megfelelő jogalkalmazással döntött. A felülvizsgálati kérelem az AB határozaton alapuló jogerős ítéletben jogsértést nem tárt fel. [26] Rögzíti a Kúria, hogy a legfelsőbb bírói fórum azonosan döntött a Kfv.IV.35.776/2015/7. számú ítéletében. [27] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275.§-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [28] A Kúria a felperest a Pp. 270.§-ának
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére. [29] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről a Kúria a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986./VI.26./ IM rendelet 14.§-a alapján rendelkezett. [30] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. Budapest,
  1. május
  2. . Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.