← Magyarország

Pf.20086/2018/4 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.II.20.086/2018/4/I. A Győri Ítélőtábla a dr. Sárközy Gergő ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Takács Zoltán ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Győri Törvényszék

  1. december
  2. napján kelt P.20.775/2017/
  3. számú ítélete ellen az alperes részéről
  4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - megtartott tárgyalás alapján - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy a magyar államnak az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására fizessen meg 2.500.
  5. (Kettőmillió-ötszázezer) Ft le nem rótt fellebbezési illetéket és a felperesnek 15 napon belül 381.
  6. (Háromszáznyolcvanegyezer) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A cégnyilvántartásba a Cg.... cégjegyzékszám alatt bejegyzett felperes társaság, valamint jogelődje, a ... Közhasznú Társaság ügyvezetői tisztségét
  7. június
  8. napjától
  9. május
  10. napjáig az alperes látta el. A ... Kht.
  11. május
  12. napján megtartott taggyűlésén az alperes mellett „társügyvezetőként" a tagok dr. ... t választották meg. A taggyűlés a további - sorszámozás nélküli határozattal úgy döntött, hogy „az ügyvezetők munkájának díja havonta 6 x 16 órás ügyelet díja legyen, költségtérítés nélkül, melyet számla ellenében folyósít" a társaság.
  13. május 10-én az alperes által képviselt közhasznú társaság megbízó, valamint dr. ... megbízott között megbízási szerződés jött létre „társ-ügyvezetői" feladatok ellátására, ezen belül az ügyeletvezetői feladat betöltésére, havonta 5x16 órás ügyelet díjazásával egyező mértékű térítés ellenében. Dr. ... „társügyvezetővé" választása ellenére a közhasznú társaság a cégbíróságon a vezető tisztségviselőként bejegyzése iránt nem terjesztett elő kérelmet. A dr. ... „ügyeletvezető, ügyvezető-helyettes" által képviselt felperes, valamint az alperes között
  14. május
  15. napján jött létre megbízási szerződés, az alperes ügyvezetői tisztsége ellátására. A szerződésben a felek megállapították, hogy a felperes taggyűlése az alperest a 3/
  16. (V.23.) határozatával 5 éves időtartamra választotta meg ügyvezetőnek. Díjazását a „VII/
  17. (V.7.) taggyűlési határozat értelmében" havonta a mindenkori orvosi ügyeleti óradíj kilencvenhatszorosában (6x16 órás ügyelet) állapították meg. Kikötötték, hogy a megbízó a megbízási díjat számla ellenében téríti meg minden hó
  18. napjáig. A számlát benyújtani a ...-... Kft. (....) nevében jogosult a megbízott, amelynek személyes közreműködésre kötelezettje.
  19. január 4-én a dr. ... által képviselt felperes és az alperes között „megbízási szerződést részben felbontó okirat az eredeti állapot részleges helyreállításával" jött létre. A szerződésben a felek a
  20. május
  21. napján létrejött megbízási szerződés
  22. pontjába foglalt megbízási díjra vonatkozó rendelkezését a megbízási szerződés megkötésének napjára visszamenőleges hatállyal felbontották és az eredeti állapotot ebben a tekintetben visszaállították. Kijelentették, hogy a
  23. május
  24. napján kelt megbízási szerződés alapján a megbízottnak megbízási díj nem került kifizetésre, a megbízott ingyenesen látta el a feladatát. Az ugyanaznap kelt „egységes szerkezetbe foglaltan" készült, a dr. ... által képviselt felperes megbízó és az alperes megbízott közötti megbízási szerződéssel a felperes az ügyvezetői teendők ellátásával bízta meg az alperest, azzal, hogy az alperes a vezető tisztségviselői feladatokat ingyenesen látja el. A felperesi társaságnál vizsgálatot folytató Nemzeti Adó- és Vámhivatal a
  25. december
  26. napján kelt .../
  27. számú határozatával a felperessel szemben két fő be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása miatt 1.600.000.Ft - , bevallási kötelezettség elmulasztása miatt 920.000.Ft - és nyilvántartási rend jogszabályi előírásainak megsértése miatt 25.000.Ft, összesen 2.545.000.Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. A határozat megállapította, hogy a felperesi társaságnál az alperes, valamint dr. ... ügyvezetői - és ügyeletvezetői tisztséget töltött be, amelyért megbízási szerződés alapján díjazásban részesült. A díjazásról mindkét személy esetében a tagságukkal működő társaság állított ki számlát a felperes részére. A megbízási díj mindkét esetben meghaladta a mindenkori minimálbér 30%-át, ezért a társadalombiztosítás ellátásáraira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló
  28. évi LXXX. törvény (Tbj.) 5.§

(1)bekezdés g/ pontja szerint mindkét személy biztosítottnak minősült és a felperest bejelentési kötelezettség terhelte az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 16.§
(4)bekezdése alapján. A kifizetett megbízási díjak után a felperesnek bevallási kötelezettsége is fennállt az Art. 14.§
(1)bekezdés c/ pontja, 31.§
(1),
(2)bekezdései alapján. Mivel a felperes az adókötelezettségeinek nem tett eleget, ezért az Art.178.§ 8. pontja alapján be nem jelentett alkalmazottakat foglalkoztatott, az Art.172.§
(2)és
(5)bekezdése alapján mulasztási bírság terheli. A felperes fellebbezése folytán eljárt Nemzeti Adó- és Vámhivatal ... Regionális Adófőigazgatósága az elsőfokú határozatot a
  1. március
  2. napján kelt ... számú határozatával helybenhagyta. A felperes közigazgatási határozat megváltoztatása iránti keresetét a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a
  3. április
  4. napján kelt 15.K.27.102/2013/
  5. számú ítéletével elutasította; a jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria a
  6. július
  7. napján kelt Kfv.V.35.514/2014/
  8. számú ítéletével az ítéletet hatályában fenntartotta. A tovább folytatódó adóigazgatási eljárásban a Nemzet Adó- és Vámhivatal ... Megyei Adóigazgatósága a
  9. december
  10. napján kelt ... számú határozatával a
  11. január. -
  12. október hónapok közötti időszakban a felperes terhére 17.436.000.Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, amely után 8.718.000.Ft és 6.447.000.Ft adóbírságot, 6.447.000.Ft mulasztási bírságot szabott ki, és 8.743.810.Ft késedelmi pótlékot számított fel. A felperes fellebbezése folytán eljáró NAV ... Regionális Adó-főigazgatósága a
  13. április
  14. napján kelt ... számú határozatával az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy 6.447.000.Ft adóbírságot törölt. A felperes másodfokú határozattal szemben előterjesztett közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti keresetét a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a
  15. február
  16. napján kelt ítéletével elutasította, a jogerős ítéletet a Kúria hatályában fenntartotta. A
  17. május
  18. napján megtartott felperesi taggyűlésen a tagok a 12/
  19. (V.11.) határozattal elfogadták az ügyvezető alperes tájékozatóját az ügyvezető jelenlegi díjazásának mértékéről, az 5 évre visszamenőleg kifizetett díjazások összegéről, ezek jogcíméről, a kifizetések módjáról, a díjazás mértékét megállapító taggyűlési határozatok bemutatásáról. Az alperes havi díjazásának mértékét 200.000.Ft-ra módosították. A 13/
  20. (V.11.) határozattal a taggyűlés úgy döntött, hogy a tagokkal korábban (
  21. óta) megkötött ügyeletre vonatkozó szerződéseket utólagosan jóváhagyja. A 12/
  22. (V.11.) határozattal szembeni társasági határozat felülvizsgálata iránti perben a bíróság - az alperesként perben álló gazdasági társaság elismerése alapján - a határozatot hatályon kívül helyezte. A felperes az állami adóhatóságnak három részletben (
  23. június 30-án,
  24. július
  25. napján és
  26. július
  27. napján) összesen 41.379.810.Ft-ot fizetett ki, mely tartalmazta a 17.436.000.Ft adóhiányt, a 8.718.000.Ft adóbírságot, a 6.447.000.Ft mulasztási bírságot, a 25.000.Ft bírságot és a 8.743.810.Ft késedelmi pótlékot. A felperes tagjai írásbeli szavazással meghozták az 1/
  28. (IX.7.) taggyűlési határozatot, amely úgy döntött, hogy a tagok érvényesíteni kívánják a volt ügyvezető alperes ellen kártérítési igényüket 40.644.810.Ft tőke és járulékai iránt. *** A felperes módosított keresetében 31.964.810.Ft tőke, valamint 2.545.000.Ft után
  29. április
  30. napjától - , 20.687.405.Ft tőke után
  31. június
  32. napjától - és 8.732.405.Ft tőke után
  33. július
  34. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A felperes a keresetét arra alapította, hogy az ügyvezető alperes a vezető tisztség ellátása alatt elmulasztotta a saját maga, valamint dr. ... foglalkoztatása bejelentését, a kifizetett juttatásból az adó levonását, bevallását és befizetését. Az alperest a bejelentési és bevallási kötelezettség attól függetlenül terhelte volna, hogy a két magánszemély megbízási díját cégeik számlázták a felperesnek. Az alperes ezért a gazdasági társaságokról szóló
  35. évi IV. törvény (Gt.) 22.§
(1)-
(2)bekezdése, 29.§
(1)bekezdése és 30.§
(2)bekezdése alapján kártérítési felelősséggel tartozik. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a
  1. május
  2. napján megtartott taggyűlésen meghozott, díjazását megállapító határozat úgy rendelkezett, hogy a megbízási díjára számla ellenében tarthat igényt. Az alperes magánszemélyként nem volt jogosult számlát kiállítani, csak cége, a ...-... Kft. Ezt tartalmazta a vele megkötött
  3. május
  4. napján kelt megbízási szerződés is. Így az alperes ingyenesen látta el a vezető tisztséget, a díjat a cége kapta, ezért ügyvezetőként saját magára bejelentési és bevallási kötelezettsége sem volt. Az, hogy éveken keresztül a megbízási díjról a cége állított ki számlát ismert volt a felperes évenként elfogadott számviteli beszámolóiból is. Hivatkozott a felperes taggyűlése 12/
  5. (V.11.) és 13/
  6. (V.11.) határozataira, amelyek elfogadták az ügyvezetői tájékoztatóját az 5 évre visszamenően kifizetett díjazások összegéről és utólag jóváhagyták a
  7. óta megkötött ügyeletekre vonatkozó szerződéseket. Utóbb arra is kitért, hogy a felperesnek hiányzott a perindításkor a kereshetőségi joga, mivel a felperes taggyűlése a Gt.141.§
(2)bekezdés n/ pontja alapján nem határozott az ügyvezető alperessel szembeni kártérítési igény érvényesítéséről. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest 31.964.810.Ft tőke, valamint 2.545.000.Ft után
  1. április
  2. napjától - , 20.687.405.Ft után
  3. június
  4. napjától - és 8.732.405.Ft tőke után
  5. július
  6. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A törvényszék határozata indokolásában elsődlegesen azt állapította meg, hogy a felperes taggyűlése 1/
  7. (IX.7.) írásbeli szavazással meghozott határozatával létrejött a felperesnél az alperessel szembeni kereshetőségi jogot megteremtő „közgyűlési" (helyesen: taggyűlési) döntés. Megállapította a bíróság, hogy a Gt.30.§
(2)bekezdése és a Ptk.339.§
(1)bekezdése alapján a perben a felperest terhelte a kártérítés általános elemei, míg az alperest annak bizonyítása, hogy a vezető tisztségviselőtől általában elvárható gondosságot tanúsította. Vizsgálni kellett a perben azt is, hogy a felperes eleget tett-e a kárelhárítási és a kárenyhítési kötelezettségének. Kifejtette a bíróság, hogy a társaság legfőbb szerve által a vezető tisztségviselőnek adható felmentvény a kártérítési felelősség alól mentesítheti az ügyvezetőt. Az alperes által ilyenként hivatkozott 12/
  1. (V.11.) taggyűlési határozatot azonban a Győri Törvényszék a
  2. július
  3. napján jogerőre emelkedett (és az alperes elismerésén alapuló) ítéletével hatályon kívül helyezte, így ennek az alperes által hivatkozott taggyűlési határozatnak joghatása nincs. Az alperes ellenkérelmében kiemelt másik, 13/
  4. (V.11.) határozat pedig felmentvényről nem rendelkezett. Az alperes és dr. ... díjazását meghatározó
  5. május 7-i taggyűlési határozat nem tartalmazta, hogy a megbízási díjakról a számlát a ...-... Kft., valamint a ... Bt. állítsa ki a felperes felé, ezért a taggyűlési határozat, valamint az alperessel és dr. ...vel aláírt megbízási szerződések az ügyvezető alperes adózási jogszabályt sértő eljárását nem mentik ki. A felperest a kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettségének kellőképpen eleget tett azzal, hogy az adóhatósági határozatokat megfellebbezte, illetve azok bírósági felülvizsgálatát kérte. Rámutatott a törvényszék, hogy a Gt.22.§
(1)bekezdése szerint a felperes társaságnál vezető tisztségviselő csak természetes személy lehetett. Az alperes megbízási szerződés alapján, megbízási díj ellenében látta el az ügyvezetői feladatokat, az alperes tagságával működő ...-... Kft. nem volt a felperes megbízottja, és ezért nem minősül a megbízási díj jogosultjának sem. A megbízási szerződés visszamenőleges hatályú,
  1. január
  2. napján kelt módosítása és a megbízási díj esetén az eredeti állapot helyreállítása „nem volt alkalmazható". Az ügyvezetői feladatok eredeti állapotú helyreállítása kizárt, az ellátott feladatot nem lehet meg nem történtté tenni. Végül a bíróság megállapította, hogy az alperes által vezetett felperes nem tett eleget az adóbevallási és adófizetési kötelezettségének, melyet az ügyvezető alperesnek kellett volna végrehajtania. A felperes társaságot az adózási jogszabálysértések miatt kötelezte az állami adóhatóság fizetésre. Az adózási jogszabálysértés miatt a felperest terhelő fizetési kötelezettségért az alperes köteles helytállni a Gt.29.§
(1)bekezdése és 30.§
(2)bekezdése alapján. A törvényszék által kirendelt igazságügyi könyvszakértő az adóhatósági határozatban megállapított 17.436.000.Ft adóhiányból 5.511.000.Ft-ot állapított meg olyanként, amelyet a megbízással foglalkoztatott ügyvezető és ügyeletvezető megbízási díjából adóelőlegként kellett volna levonni, míg 11.925.000.Ft terhelte a társaságot. A felperes keresete ezért 5.511.000.Ft adóhiányra, 8.718.000.Ft adóbírságra, 6.447.000.Ft mulasztási bírságra és 8.743.810.Ft késedelmi pótlékra, összesen 31.964.810.Ft-ra alapos. A törvényszék megítélése szerint a perben a felperes utóbbi kereset leszállítása a Pp.146/A.§
(1)bekezdése szerinti keresetváltoztatási tilalomba ütközött, így az eredeti 40.644.810.Ft tőke és járulékai iránti keresetről kellett határoznia. Ez a kereset azonban éppen 31.964.810.Ft erejéig volt alapos, így a különbözetre a bíróság a keresetet elutasította. Elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása, míg másodlagosan annak hatályon kívül helyezése iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést. Jogorvoslati kérelmében kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú ítélet jogszabálysértő. Ezt egyrészt arra alapította, hogy a felperes taggyűlése a kifogásolt megbízási szerződéseket a 12/
  1. (V.11.) és a 13/
  2. (V.11.) számú határozataival jóváhagyta. Kiemelte, hogy a felperes taggyűlése döntött arról, hogy az ügyvezetői „munkadíj" számla ellenében fizethető ki, ezzel kizárta, hogy az alperes magánszemélyként megbízási díjhoz juthasson. Az alperes magánszemélyként nem kapott semmilyen díjazást a munkájáért, azt ingyenesen végezte. A számlázási kényszert a felperes taggyűlése hozta létre a VII/
  3. (V.7.) számú határozatával, amely szerint a megbízási díjat az ügyvezető és az ügyeletvezető cégei kapták. Az alperes ügyvezetőként mindössze végrehajtotta a legfőbb szerv döntését. Másodsorban megítélése szerint a kártérítés törvényi feltételei nem állnak fenn jelen esetben. A taggyűlés által létrehozott kifogásolt számlázási gyakorlatot, az ennek érdekében kötött szerződéseket és kifizetéseket a felperes taggyűlése jóváhagyta. Az alperes úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, végrehajtotta a legfőbb szerv döntését, az ellen éveken át nem volt kifogása sem a könyvelőnek, sem a könyvvizsgálónak, sem a legfőbb szervnek. Az alperes kötelezettsége csak addig terjedt, hogy a szükséges szakembereket alkalmazta, neki orvosként nem kötelessége ismernie az adózási jogszabályokat. Harmadsorban fenntartotta azt az érvelését is, hogy a Gt.141.§
(1)bekezdés n/ pontja alapján a törvényszéknek a jogvita eldöntésénél elsődlegesen azt kellett volna vizsgálnia, hogy az alperes elleni követelés érvényesítéséhez - per előfeltételként - a taggyűlés jóváhagyása rendelkezésre áll-e. Ilyen taggyűlési határozat azonban a perindítást megelőzően nem született, hanem csak évekkel később,
  1. szeptemberében. A határozatra a perindítást megelőzően lett volna szükség, a felperesnek kereshetőségi joga nincs. Ezért a keresetet el kellett volna utasítani. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet fellebbezett része helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltségben marasztalását kérte. Kifejtett álláspontja szerint az alperes az elsőfokú eljárás során beszerzett szakértői véleményt és a leszállított kereset összegét nem vitatta, így erre nézve a Pp.
  2. §
(2)bekezdése szerint egyező nyilatkozat állt rendelkezésre. Az alperes azzal, hogy az adóhatósági határozatokat nem vitatta, csupán a felmentvényre hivatkozott, a magatartása jogellenességét lényegében elismerte. A kártérítés további feltétele, az okozati összefüggés a per során nem volt vitatott, tehát az, hogy a felperest ért hátrány a bevallási - és bejelentési kötelezettséggel összefüggésben keletkezett. Rámutatott, hogy a Gt. hatálya alatt a vezető tisztséget csak természetes személy láthatta el, ezért az alperes nem bízhatta volna meg a saját társaságát, a ...-... Kft.-t a vezető tisztségviselői feladatok ellátásával. Az alperesnek a felelőssége alóli mentesüléshez nem azt kellett bizonyítania, hogy a felperes társaság tudott az által megkötött megbízási szerződésekről, hiszen a felperes kára nem ezen szerződések miatt keletkezett, hanem a bevallási - és bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt. Egyetértett ugyanakkor az elsőfokú bíróság azon megítélésével, hogy olyan taggyűlési határozat nincs, amely jóváhagyta volna az alperes által megkötött megbízási szerződéseket. Vitatta, hogy az éves beszámolók elfogadásával a felperes szentesítette volna az alperes adózói gyakorlatát. Az éves beszámolónak nem része ugyanis a személyre lebontott bevallási, adófizetési kötelezettség teljesítése. Nem értett egyet az alperes „számlázási kényszerre" hivatkozásával, mert a taggyűlési határozatban szereplő számlával egyenértékű lehetett bármely más, a számviteli törvény szerint lekönyvelhető bizonylat. Másfelől magánszemély is lehet számlaképes. Az alperes újonnan, ezért a Pp. 235. §
(1)bekezdésébe ütközően hivatkozott arra, hogy neki orvosként az adójogi szabályokkal nem kellett tisztában lennie. A 30-nál is több taggal működő felperes vezető tisztségét fokozott gondossággal kellett ellátni, a saját felróható magatartására, a jog nem tudására az alperes nem hivatkozhat. Előadta, hogy az alperes akár át is láthatta volna az általa megkötött megbízási szerződésekből a saját tevékenysége jogellenességét. A szerződések szerint ugyanis nem a tevékenységet ténylegesen ellátó természetes személyek, hanem a gazdasági társaságaik számláztak, tehát a számlákat a cégek valótlan gazdasági eseményekről állították ki, amely miatt szintén adóhatósági vizsgálat folyhatott volna. Az alperes véleményével szemben elégségesnek ítélte, hogy a felperes taggyűlése utólag adott felhatalmazást a volt ügyvezető alperessel szembeni perindításra. (Gt. 141. §
(2)bekezdés n) pont) *** Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás alapján érdemben jogkövetkeztetésre jutva kötelezte az ügyvezető alperest kártérítés megfizetésére. helytálló Ezért a fellebbezés nem alapos. Elöljáróban az ítélőtábla megjegyzi, hogy a törvényszék az ügy érdemi elbírálására ki nem ható módon megsértette az első fokú eljárás szabályait, amikor úgy ítélte meg, hogy a felperes utólagos keresetleszállítása - 40.644.810 forint tőke és késedelmi kamatairól 31.964.810 Ft tőkére és késedelmi kamataira - a Pp. 146/A. §
(1)bekezdése szerinti keresetváltoztatási tilalomba ütközik. Keresetváltoztatás alatt a keresetben érvényesített jog, az annak alapját képező tényállás és a kereseti kérelem bármelyikének megváltoztatását kell érteni. (Szegedi Ítélőtábla Gf. II. 30.494/2015/4.) A kereset leszállítása esetén erről nincs szó és a Pp. 146. §
(5)bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik ( c) pont), hogy a kereset leszállítása nem minősül keresetváltoztatásnak. A Pp. 146. §
(5)bekezdése szabályait a kötelező jogi képviselet mellett folyó perekben előterjesztett keresetváltoztatásokra is alkalmazni kell. (Pp. 146/A. §) Ezért a törvényszék a kereset leszállítása erejéig szükségtelenül utasította el a keresetet. A fellebbezés helyesen hivatkozott arra, hogy a volt ügyvezető alperes elleni kártérítési követelés érvényesítéséről való döntés a Gt. 141. §
(2)bekezdése n) pontja szerint a felperes korlátolt felelősségű társaság taggyűlése hatáskörébe tartozik. Annak megítélésénél, hogy a kártérítési követelés érvényesítését elhatározó taggyűlési határozat hiánya perakadály, avagy a kereshetőségi jog ( Pp. 3. §
(1)bekezdés) hiányát - és a kereset elutasítását - eredményezi, a perbeli felek között folyamatban volt a másik kártérítési perben született, közzétett határozat (BH
  1. 407.) adott iránymutatást. Eszerint a kártérítési követelés érvényesítéséről döntő taggyűlési határozat meghozatalának elmaradása az igényérvényesítési jog (kereshetőségi jog) hiányát jelenti. Mivel a taggyűlési határozat nem perelőfeltétel, az pótolható az ügyvezetővel szembeni kártérítési per megindítását követően is. A keresetindításhoz fűződő jogi érdekeltségről, a kereshetőségi jogról a bíróság az eljárást befejező érdemi határozatában, az ítéletben (Pp.
  2. §
(1)bekezdés) rendelkezik. Ezért nincs akadálya annak, hogy a korlátolt felelősségű társaság tagjai a perindítást követően, de még az ítélet meghozatala előtt jóváhagyják a volt ügyvezetővel szembeni kártérítési per megindítását, így határozva az igény érvényesítéséről. Ezért a törvényszék helyesen határozott úgy, hogy a felperest megillette a perben a kártérítés iránti kereshetőségi jog. A Gt. 30. §
(5)bekezdése szerint a társasági szerződés előírhatja, hogy a társaság legfőbb szerve évente tűzze a napirendjére a vezető tisztségviselők előző üzleti évben végzett munkájának értékelését, és határozzon a vezető tisztségviselők részére megadható felmentvény tárgyában. A felmentvény megadásával a legfőbb szerv igazolja, hogy a vezető tisztségviselők az értékelt időszakban munkájukat a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegességét szem előtt tartva végezték. Az idézett törvényhely alapján a 2012. május 11. napján megtartott taggyűlés napirendjén az alperes ügyvezető előző naptári évben
(2011)végzett tevékenységének értékelése nem szerepelt, és a taggyűlés a 12/2012 (V.11) számú és a 13/2012 (V.11) számú határozattal az alperes részére a felmentvény megadásáról nem döntött. Helyesen utalt tehát a törvényszék arra is, hogy a 12/2012.(V.11) számú taggyűlési határozatot a törvényszék az elismerésen alapuló ítéletével hatályon kívül helyezte. Így ezek a fellebbezésben hivatkozott taggyűlési határozatok nem lehettek alkalmasak arra, hogy az alperest a kártérítési felelősség alól mentesítsék. A jogvita érdemét illetően abból kellett kiindulni, hogy a Gt. 21. §
(1)bekezdése alapján a gazdasági társaság ügyvezetését - a gazdasági társaságok egyes formáira vonatkozó rendelkezések szerint - a társaság vezető tisztségviselője vagy vezető tisztségviselőkből álló önálló testület látja el. A Gt. alkalmazásában ügyvezetésnek minősül a társaság irányításával összefüggésben szükséges mindazon döntések meghozatala, amelyek a törvény vagy a társasági szerződés alapján nem tartoznak a társaság legfőbb szervének vagy más társasági szervnek a hatáskörébe. Ez alapján - nem kétségesen - az ügyvezető alperest terhelte a felperessel (díjazással járó) jogviszonyban álló személyek bejelentése a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak, valamint a társadalombiztosítási szervnek. A bejelentést követően pedig - a felperes nevében - az alperes tartozott felelősséggel a kifizetett díjak bevallásáért, az adóelőleg levonásáért és befizetéséért. A Gt. 30. §
(2)bekezdése szerint a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal - és ha törvény kivételt nem tesz - a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. A vezető tisztségviselők a polgári jog általános szabályai szerint felelnek a gazdasági társasággal szemben a jogszabályok,a társasági szerződés, illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetési kötelezettségeik felróható megszegésével a társaságnak okozott károkért. A vezető tisztségviselői károkozó magatartás nem csak aktív magatartás lehet, hanem valamely cselekvés elmulasztása is, amennyiben az elvárható lett volna az ügyvezetői kötelezettség teljesítése során a vezető tisztségviselőtől. A polgári jogi kártérítési felelősség általános feltételeit a Ptk. 339. §
(1)bekezdése határozza meg: a kár bekövetkezésében, a károkozó jogellenes és felróható magatartásában, valamint az ezek közötti okozati összefüggésben. A kártérítés általános feltételei felperes általi bizonyítása esetén a vezető tisztségviselő alperes azzal mentheti ki magát a kártérítési felelősség alól, hogy az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal és egyben a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján járt el. A vezető tisztségviselői kártérítési felelősség említett törvényi szabálya az elvárhatóság mércéjét nem az adott személytől, hanem a vezető tisztséget betöltőktől elvárhatósághoz köti. Ez az elvárhatósági szint a vezető tisztséggel járó többletjogosítványok és a nagyobb felelősség miatt szigorúbb, mint a polgári jogi elvárhatósági zsinórmérték, az általában elvárható magatartás követelménye. (Ptk. 4. §
(4)bekezdése - Győri Ítélőtábla Gf. II. 20602/2010/6.) A konkrét esetben a károsult gazdasági társaság felperes az alperes jogellenes, károkozó magatartását, kára összegét és az azok közötti okozati összefüggést a Nemzeti Adó- és Vámhivatal jogerős és bíróság által felülvizsgált határozataival, valamint az elsőfokú eljárás során beszerzett szakértői véleménnyel kellőképpen igazolta. Az alperes által a kétfokú eljárásban előadottak nem voltak alkalmasak a vezető tisztségviselői kártérítési felelősség alóli kimentésre. A vezető tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondosság feltételezi, hogy az ügyvezető figyelemmel kíséri a cég gazdálkodását, működését (EBH
  1. 2326) és rendelkezik a tisztség betöltéséhez szükséges alapvető jogszabályi ismeretekkel. Ehhez tartozik, hogy az ügyvezetőnek tisztában kell lennie azzal, hogy a vezetett társaságot a megbízási- és munkaviszonyban foglalkoztatott személyek után bejelentési illetve bevallási kötelezettség terheli a társadalombiztosítási- és adóhatóság felé. Amennyiben ilyen ismeretei az ügyvezetőnek nincsenek, az ebben jártas közreműködők szolgáltatásait kell igénybe vennie. A társasági jog a "névleges ", avagy az "árnyék "ügyvezető fogalmát nem ismeri. Ezért az alperes kellő alap nélkül hivatkozott arra, hogy neki "orvosként "nem kötelessége ismernie az adózás jogszabályokat. Helyesen mutatott rá a törvényszék arra is, hogy az alperes megbízási szerződés alapján, megbízási díj ellenében látta el az ügyvezetői feladatokat, az alperes tagságával működő ...-... Kft. nem volt a felperes megbízottja, és ezért nem minősül a megbízási díj jogosultjának sem. Ezekre figyelemmel az Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezett részét a Pp.
  2. §
(2)alapján helybenhagyta. A fellebbezés eredményre nem vezetett, ezért az alperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése és az Itv. 59. §
(1)bekezdése alapján viselni köteles a le nem rótt fellebbezési illetéket. Köteles továbbá megfizetni a felperes másodfokú eljárásban felmerült, ügyvédi munkadíjból álló perköltségét is. Ennek összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22) IM rendelet 3. §
(2),
(5),
(6)bekezdései alapján az általános forgalmi adóval növelt 381.000 Ft-ban határozta meg. G y ő r ,
  1. május
  2. Dr. Szalai György sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül kiadó: Dr. Ferenczy Tamás sk. előadó bíró Dr. Szalay Róbert sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.