Szegedi Ítélőtábla Bf.I.493/2017/
- A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Szegeden,
- május
- napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő í t é l e t e t: A testi sértés bűntette miatt vádlott neve ellen indított büntetőügyben a Szegedi Törvényszék
- március
- napján kihirdetett 2.B.1098/2016/
- számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint: A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzi és a vádlottat 3 (három) év közügyektől eltiltásra is ítéli. A [sértett neve] sértett állandó lakhelye [cím] és [ország neve]i tartózkodási helye [cím]. A vádlottat az elsőfokú eljárásban felmerült, helyesen 167.687,hatszáznyolcvanhét) forint bűnügyi költségből 125.972,kilencszázhetvenkettő) forint megfizetésére kötelezi. (egyszázhatvanhétezer(egyszázhuszonötezer- Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. Megállapítja, hogy a vádlott személyazonosító igazolványának száma: [szám]. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság vádlott neve vádlottat testi sértés bűntette [Btk.
- §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés
(8)bekezdés
- fordulat] miatt 2 év, végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztésből végrehajtása esetén, legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A kiszabott szabadságvesztésbe végrehajtása esetén beszámítani rendelte a vádlott által
- február
- napjától
- április
- napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett a bűnjelekről, azonban a sértettnek kiadni rendelt bűnjelek ellenére a sértett lakcímét nem tüntette fel. Az eljárás során a felmerült 166.687,- forint bűnügyi költségből a vádlottat 124.972,- forint megfizetésére kötelezte, míg 41.715, -forint bűnügyi költségre megállapította, hogy azt az állam viseli. Az első fokú ítélettel szemben ellenérdekű fellebbezések bejelentésére került sor: Fellebbezett az ügyész a vádlott terhére súlyosítás, végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása érdekében, a vádlott és a védő a bizonyítási indítvány elutasítása miatt, elsődlegesen eltérő tényállás megállapítása és a vádlott felmentése, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében. A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartva indítványozta, hogy az ítélőtábla az első fokú ítéletet változtassa meg, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését mellőzze, a vádlottal szemben szabjon ki közügyektől eltiltás mellékbüntetést, egyebekben az első fokú ítéletet hagyja helyben. A védő fellebbezése írásbeli indokolásában az első fokú ítélet megalapozatlanságának kiküszöbölése érdekében bizonyítás elrendelését indítványozta. Ez alapján a vádlott felmentését kérte. Másodlagosan amennyiben az ítélőtábla ezt nem osztaná, úgy az első fokú ítélet megalapozatlanság okából történő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, harmadlagosan a szabadságvesztés büntetés enyhítését indítványozta. A védő indítványaihoz a fellebbezési nyilvános ülésen a vádlott is csatlakozott. Az ítélőtábla a fellebbezések közül az ügyész fellebbezését ítélte alaposnak. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával hiánytalanul folytatta le és a bizonyítékok széleskörű, gondos mérlegelésével hiánytalan, megalapozott tényállást állapított meg. A védő által már az elsőfokú eljárásban is előterjesztett bizonyítási indítványt alapos okkal utasította el a törvényszék, mert a rendelkezésre álló bizonyítékok mellett, annak teljesítésétől eltérő tényállás megállapítása nem várható. Az ítélőtábla ugyanezen okból utasította el az ismételten előterjesztett magánszakértő szakérőkénti bevonására és meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványt. Megalapozott tényállás esetén a másodfokú eljárásban bizonyítás elrendelésének nincs helye. Mivel az ítélőtábla a tényállást megalapozottnak ítélte, a további bizonyításra irányuló indítványt elutasította. Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során sem abszolút, sem relatív eljárási szabályt nem sértett és az ítélet megalapozatlansága sem állapítható meg, ezért az első fokú ítélet hatályon kívül helyezésre sincs törvényes ok. Az elsőfokú bíróság a vádlott jogos védelmi helyzetre való hivatkozását részletes indokok alapján vetette el. Ennek körében részletesen értékelte a vádlott vallomásait, melynek során foglalkozott az azokban rejlő ellentmondásokkal is. A vádlott védekezését még az ő társaságához tartozó - tehát nyilván nem elfogulatlannak tekinthető - tanúk vallomása sem erősítette meg. Így nem támasztotta alá a vádlott azon előadását, hogy a sértett és tanú 10 közé állt volna, amikor a sértett e személyt megütötte, a további sértetti támadás megakadályozása végett. A tanúk azt sem támasztották alá, hogy a vádlott által intézett késszúrás előtt a sértett a vádlottat megtámadta volna, és nem támasztották alá a vádlott sérülésére vonatkozó előadást sem. A tanúk a vádlotton sérülést sem az arcán, sem a kezén nem látták és vallomásuk szerint a vádlott előttük nem is hivatkozott ilyen sérülésre. A fentieken túl a sértett határozottan állította, hogy a vádlott őt minden előzmény nélkül szúrta meg két ízben a hasán. Ezt tanú 8 tanú vallomása és részben a biztonsági kamera felvétele is alátámasztotta. A felvétel cáfolta a vádlott azon védekezését is, hogy a sértett négyszer is megindult volna felé. A bizonyítékok mérlegelése során az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a sértett tanú 10 megütése után a helyszínről elindult és a vádlott volt az aki utána szólt, a sértett után indult és ezt követően került sor a közöttük létrejött konfliktusra. A védőnek az arányosság túllépésével kapcsolatos álláspontja az ítélőtábla véleménye szerint nem bír jelentőséggel, hiszen az elsőfokú bíróság nem azt állapította meg, hogy a vádlott az arányosságot megsértette, hanem azt, hogy a vádlott az időbeliséget sértette meg. Amikor ugyanis a sértett a helyszínről eltávozott és a vádlott volt az aki utána ment, ettől a ponttól kezdve a vádlott jogos védelemre nem hivatkozhat, hiszen ezzel a magatartásával a vádlott, mintegy kihívó, a jogtalanság talajára került. A tanú 10t ért jogtalan támadás kapcsán azért nem állt fent a jogos védelmi helyzet, mert az befejeződött azzal, hogy a sértett a helyszínről elindult, távozni akart. Ettől a ponttól kezdve pedig a vádlott kihívó magatartása volt az, ami miatt ő jogos védelmi helyzetre akkor sem hivatkozhat, ha ez követően őt a sértett támadta volna meg. Mindezekből az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést arra, hogy a vádlotti magatartásra a tanú 10 elleni cselekmény után, annak megtorlásaként került sor. A vádlott társaságában lévő tanúk nyilvánvalóan nem elfogulatlan tanúk, ezt a megállapítását az elsőfokú ítélet
- oldal utolsó bekezdés utolsó sorában ekként helyesbíti a másodfokú bíróság. Az elsőfokú ítélet
- oldal negyedik bekezdés utolsó sora pedig akként helyesbítendő, hogy „büntethetőséget kizáró okra helytállóan nem hivatkozhat" a mondatból a kizáró szó hiányzott, így az értelmetlen. Az elsőfokú bíróság az általa beszerzett és megvizsgált bizonyítékokat, álláspontját mindenben részletesen megindokolva mérlegelte és ez alapján hiánytalan, megalapozott tényállást állapított meg. Megalapozott tényállás esetén a bizonyítékok eltérő értékelésére a másodfokú eljárásban nem kerülhet sor. Így a tényállást támadó és a vádlott felmentését célzó fellebbezések eredményre nem vezethettek. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekményt a törvénynek megfelelően minősítette. A bűnösségi körülményeket hiánytalanul állapította meg és azokat helyesen értékelte amikor úgy ítélte, hogy a 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt, amelynek középmértéke 5 év, a vádlott javára mutatkozó enyhítő körülményekre figyelemmel a törvényi minimumban, 2 évben határozta meg a szabadságvesztés tartamát. Ugyanakkor ezen enyhítő körülményeknek a kétszeres értékelése, az ítélőtábla álláspontja szerint, hogy ezekre figyelemmel a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére is lehetőséget látott az elsőfokú bíróság. Az ítélőtábla álláspontja szerint az ilyen jellegű bűncselekmény esetén sem az általános, sem az egyéni prevenció nem indokolja a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztését. Ezért a másodfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság a saját álláspontjához képest elmulasztotta a 8/
- (IV.17.) AB határozatban elírt előzetes mentesítés lehetőségének hivatalbóli vizsgálatát. A vádlott által elkövetett cselekmény súlyára és jellegére figyelemmel a bíróság méltatlannak találta őt a közügyek gyakorlásában való részvételre. Ezért a Btk.
- §
(1)bekezdése és a 62. §
(1)és
(2)bekezdése alapján 3 év közügyektől eltiltásra is ítélte. Helyesen rendelkezett a bűnjelekről az elsőfokú bíróság, de a sértettnek kiadni rendelt bűnjelek vonatkozásában a sértett lakcímét nem tüntette fel, így ez a rendelkezés nem végrehajtható, ezért az ítélőtábla azt pótolta. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy a költségjegyzék
- tétele alatt helyesen nem 16.000,- forint, hanem 17.000,- forint bűnügyi költség merült fel, ezért az összesen felmerült és a vádlott által fizetendő bűnügyi költség összegét is ennek megfelelően módosította. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az ügyész fellebbezését alaposnak ítélve, az első fokú ítéletet hivatalból is felülbírálva, azt a Be.
- §
(1)bekezdése szerint a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezési nyilvános ülésen a vádlott személyi igazolványából megállapította, hogy annak száma [szám]. Szeged,
- május
- Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke Sefta Márta dr. sk. előadó bíró . Cserháti Ágota sk. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.493/2017/
- számú ítélete és a Szegedi Törvényszék 2.B.1098/2016/
- számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
- május
- Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő