Mfv.10622/2017/4 – Kúria

(7),

1. XXXIII. Tv.
2. §

(9),

1. XXXIII. Tv.
2. §,
3. XXXIII. Tv.
4. §,
5. XXXIII. Tv.
6. §

(3),

1. XXXIII. Tv. 79/E. §,
2. XXXIII. Tv. 85/A. §,
3. I. Tv.
4. §,
5. I. Tv.
6. §,
7. I. Tv.
8. § A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.III. 10.622/2017/
9. A tanács tagjai: Dr. Zanathy János a tanács elnöke Dr. Farkas Katalin előadó bíró Dr. Magyarfalvi Katalin bíró A felperes: A felperes képviselője: Független Rendőr Szakszervezet Az alperes: Heves Megyei Rendőr-főkapitányság Az alperes képviselője: jogtanácsos A per tárgya: munkabér és illetmény-különbözet megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Egri Törvényszék 2.Mf.20.129/2017/
10. Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.80/2017/
11. Rendelkező rész A Kúria az Egri Törvényszék hatályában fenntartja. 2.Mf.20.129/2017/
12. számú ítéletét Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg felperesnek 15 napon belül 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárásban felmerült 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket a magyar állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Tényállás [1] A felperes a alperes nevenál középfokú iskolai végzettséget igénylő előadói munkakörben áll közalkalmazotti jogviszonyban. A felperes havi illetményét az alperes
13. január 1-től - a közalkalmazottak jogállásáról szóló
14. évi XXXIII. törvény (továbbiakban: Kjt.)
15. §

(9)bekezdése, a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításairól szóló 454/

1. (XII.29.) Kormányrendelet (továbbiakban: Kr.)
2. §-a és a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottak részére rendvédelmi ágazati pótlék megállapításáról szóló 29/
3. (VI.15.) BM rendelet (továbbiakban: BMr.)
4. §

(2)bekezdése alapján - állapította meg. Az Egri Törvényszék 2.Mf.20.390/2016/

1. számú jogerős ítélete szerint a felperest
2. december hónapban garantált illetmény címén 105.000 forint, a garantált összegen felüli - munkáltatói döntésen alapuló - illetményrész címén 24.500 forint, azaz összesen havi illetmény címén 129.500 forint illette meg. Az alperes
3. január
4. napjától garantált illetmény címén 111.000 forint, a garantált összegen felül - munkáltatói döntésen alapuló - illetményrész címén 6.252 forint, azaz mindösszesen havi illetmény címén 117.252 forint összeget állapított meg a felperes részére. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [2] [3] A felperes kereseti kérelmében a
5. január
6. és október
7. közötti időszakra 122.480 forint elmaradt illetmény és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy az alperes a Munka Törvénykönyvéről szóló
8. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.)
9. §-ával ellentétesen, és az illetménykiegészítés tárgyában korábban hozott jogerős másodfokú ítéletet figyelmen kívül hagyva, valamint a Kúria azonos tárgyú ügyben hozott döntéseivel (Mfv.II.10.043/2016/7., Mfv.II.10.098/2016/5.) ellentétesen a pótlékok nélkül számított illetményének csökkentésére vezetően intézkedett az illetmény garantált bérminimumra való kiegészítéséről. Az alperes - a megelőző jogerős ítélet jogszerűségének vitatásával - a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy az illetményemeléseket a jogszabályoknak és a kollektív szerződés előírásainak megfelelően végrehajtotta, a felperes illetménye minden évben elérte, illetve meghaladta a közalkalmazottakat megillető illetményminimum,
10. augusztus 1-től a garantált illetményminimum összegét és teljesült az az előírás is, hogy a közalkalmazott illetménye összességében (egészében) nem csökkenhet. Az első- és másodfokú ítélet [4] [5] Az elsőfokú bíróság az alperest - a Kjt.
11. §

(9)bekezdés a)-b) pontjai és a Kr.

1. §-a alkalmazásával - elmaradt illetmény címén a felperes keresete szerinti összegben marasztalta. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes 2013.,
2. és
3. évi illetményének összegét jogerős ítélet (2.Mf.20.390/2016/4.) állapította meg, melynek alapján a felperest
4. december hónapban 105.000 forint garantált illetmény, 24.500 forint a garantált összegen felüli - munkáltatói döntésen alapuló illetményrész, mindösszesen havi 129.500 forint illetmény illette meg. A jogerős ítéletben elbírált jogot az alperes a felperessel szemben [6] [7] vitássá nem tehette (res iudicata) az alperest az ítéletben
5. évre megállapított havi össz-illetmény összege kötötte. Az alperesnek a
6. évi illetmény megállapításakor figyelembe kellett volna venni a
7. december hónapban érvényes összilletményt, amelyre a felperesnek alanyi joga volt, azt az alperes egyoldalú intézkedésével nem csökkenthette. Az elsőfokú bíróság jogértelmezése alátámasztásaként a Kúria azonos tárgyú perben hozott határozatának (Mfv.II.10.080/2016.) megállapítására is. Az alperes fellebbezésében - az ítélet megváltoztatásával - kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy az elsőfokú ítélet hibás jogértelmezésen alapul, a felperes az őt megillető garantált illetményminimumnak megfelelő összeget 2016-ban is megkapta, az a technikai körülmény, hogy a garantált illetményminimumnak megfelelő összeget az alperes a munkáltatói döntésen alapuló összegek beszámításának eredményeként biztosította, nem jelent jogszabálysértést. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, megállapítva, hogy a felperes középfokú iskolai végzettséget igénylő munkakörben áll az alperesnél közalkalmazotti jogviszonyban. A felperes
8. évi havi illetményének megállapításakor az alperes figyelmen kívül hagyta a felperes
9. december hónapban megillető, a bíróság által megállapított összilletményét. A felperesnek a jogerősen megállapított összilletményre
10. december hónapban alanyi joga volt és azt az alperes egyoldalú intézkedéssel nem csökkenthette. Az alperes jelen jogvitában a
11. évre megállapított illetményt már nem vitathatta, az elsőfokú bíróság helytálló értelmezés eredményeként jutott az ítéletben foglalt következtetésekre. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [8] [9] A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel annak hatályon kívül helyezését „a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát", valamint a felperes költségekben való marasztalását kérte a Kjt.
12. § (7-8) bekezdése,

(9)bekezdés b) pontja, a Kjt. 21. §

(3)bekezdése megsértésére hivatkozva. Az alperes érvelése szerint a Kjt. 66. §

(9)bekezdés b) alpontja kógens szabályként rögzíti, hogy a középfokú vagy magasabb iskolai végzettséget, illetve középfokú vagy magasabb szakképzettséget igénylő munkakör betöltése esetén a közalkalmazottat garantált illetményként legalább a garantált bér (illetmény) minimumnak megfelelő összeg illeti meg, mely utóbbi kifejezés nem a garantált illetményhez és a teljes illetményhez kapcsolódó védett alanyi jogosultságot fogalmaz meg, hanem arra ad jogosultságot a közalkalmazottnak, hogy a költségvetési törvény mellékletét képező illetménytáblázatban rögzített garantált illetményen felül a kötelező legkisebb munkabért megállapító, az adott évre hatályos kormányrendeletben meghatározott összeget is megkapja. A munkáltató a Kjt. 66. §

(9)bekezdése és 21. §

(3)bekezdése egybevetéséből következően nem volt köteles

1. augusztus 1-től a felperes bértábla szerinti illetménye összegét a garantált bérminimum összegére kiegészíteni és a garantált bérminimum összegét külön sorban szerepeltetni úgy, hogy a munkáltatói döntésen alapuló többlet illetmény csökkentését is megjelenítse. A garantált illetmény és a megállapított illetmény nem azonos fogalmak figyelemmel arra, hogy a közalkalmazotti illetménynek főként a pótlékok miatt más elemei is lehetnek. A munkáltató a saját döntésén alapuló illetményrésszel saját belátása szerint szabadon rendelkezhet, azt - irányadónak tekintve a teljes illetmény csökkentésének tilalmát - a garantált illetménybe beszámíthatja, átcsoportosíthatja. Valós illetmény-csökkenés a felperes esetében a kereseti időszakon belül nem következett be. A garantált illetményminimum irányadó mértékének „zsinórmértéknek" tekinthető és nem tekinthető a közalkalmazott besorolás szerinti illetménye önálló elemének, amelyet külön sorban kellene szerepeltetni. A munkáltatói döntésen alapuló illetményrész hozzászámítását átsorolhatóságát jogi norma nem tiltja és nem írja elő, mint ahogy arra a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2.M.120/2015/
2. számú ítéletében rámutatott. Az utólagos hozzászámítás, átnevezés sem történt, mivel a garantált bérminimumot
3. augusztus 1-je előtt is garantált illetmény és munkáltatói döntésen alapuló illetmény egybeszámításával biztosította. Az alperes ismertetve más munkaügyi bíróságok (Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.120/2015/10., Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.78/2015/7., Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.125/2015/16.), illetve törvényszékek (Miskolci Törvényszék 1.Mf.22.703/2015/4., 1.Mf.23.019/2015/4.) azonos tárgyú ügyekben hozott a perbelivel ellentétes döntést tartalmazó határozatainak megállapításait és következtetéseit sérelmezte az eljáró bíróság általi figyelmen kívül hagyását, azaz hogy a kinevezés szerinti illetmény egésze ténylegesen nem csökkent, így munkáltatói intézkedés, illetményhatározat kiadása sem indokolt. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság nem jelölte meg, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész módosításáról, átsorolásáról, csökkentéséről miért szükséges írásbeli határozat formájában rendelkezni, az illetmény változtatható részére módosítási tilalom és írásbeli döntési kötelezettség nem vonatkozik. A törvényszék nem indokolta, hogy munkáltató a saját döntésén alapuló illetményrészt miért ne kezelhetné tetszése szerint, hiszen a közalkalmazottnak ezen illetménye a védettséget jelentő alanyi jogosultsága nem áll fenn, az iratokon külön sorban szerepeltetése ellenére sem. [10] Az alperes továbbra is fenntartotta, hogy jogszerű és pusztán technikai körülmény, hogy a garantált illetményelem és a munkáltatói döntésen alapuló illetményelem egybeszámításával érte el a munkáltató a garantált illetményminimumnak megfelelő összeget és ez alapján állapította meg az illetményt a
4. év peresített időszakát is tekintve. Alperes álláspontja szerint nem jogszabálysértő, hogy az utóbbi illetményrész nem a kormányrendeletben meghatározott összeghez, hanem a garantált illetményhez viszonyította, hiszen a viszonyítási alapot a Kjt. besorolása az illetménytáblázat szerinti garantált illetmény adja. A kormányrendeletben meghatározott garantált illetmény csak egy irányadó mértéknek tekinthető, de az még ettől nem válik a közalkalmazotti illetmény részévé. Az illetmény Kjt.-ben nevesített elemeinek külön sorban való feltüntetése a Kjt.
5. §

(3)bekezdése nem írja elő az illetményelemeket külön bontásban tartalmazó fizetési jegyzékek csupán tájékoztató célt szolgálnak. Ahogyan az EBH 2006.

1. számú elvi határozat is rámutat, a közalkalmazottnak alanyi joga nem az egyes illetményelemekre, jogcímekre, hanem arra az összegre van, amely őt összességében megilleti, a tényleges illetményt alapul véve csökkenés nem történt. [11] Az alperes utalt a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.120/2015/
2. számú döntésében foglalt jogalkotói mulasztás jogértelmezéssel történő feloldására vonatkozó érvelésére is, kiemelve, hogy a vitatott „betudást" a saját döntésén alapuló illetményrész garantált illetményhez való sorolását döntési, intézkedési, határozathozatali előírás nélkül jogszerűen tehette meg. [12] Az alperes hangsúlyozta, hogy a munkáltató a felperes esetében a jogszabályi előírás szerinti illetményemeléseket évről-évre maradéktalanul végrehajtotta és az illetmény a pertárgy időszak minden évében, így
3. januártól októberig terjedő időszakban is elérte, sőt meghaladta a közalkalmazotti garantált illetményminimum összegét. Teljesült azon előírás is, miszerint a felperes kinevezése szerinti közalkalmazotti illetménye összességében nem csökkenhet. E körben hivatkozott a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.78/2015/
4. számú ítéletében rögzítettekre, mely szerint ha valaki mint közalkalmazott olyan magasabb fizetési osztályba tartozik, melyben a garantált illetménye meghaladja a garantált bérminimum összegét, akkor ő nem részesül abban az elbánásban, mint aki esetében nem értékelhető a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész a garantált bérminimum megléte szempontjából. Az utóbbi az előbbihez képest illetményemelkedést realizál. [13] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és az alperes perköltségben való marasztalását kérte. [14] A felperes álláspontja szerint az alperes felülvizsgálati kérelme szerinti állítása nem helytálló, mivel a munkáltató nem a garantált illetményt, hanem csak az össz-illetmény tekintetében biztosította a Kjt.
5. §

(9)bekezdésében előírtakat. Az alperes a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt nem tekinthette a garantált bérminimumra való kiegészítésnek. Jelentősége a perbeli vitás kérdés szempontjából annak van, hogy a munkáltatói intézkedésben a munkáltatói döntésű illetményrész elnevezésű illetményelem írásban is dokumentáltan - garantált illetményen felül illette meg a felperest, a garantált illetmény összegét pedig az adott évre érvényes bérminimumnál kisebb összegben biztosította az alperes. [15] A felperes hivatkozott a Kúria Mfv.II.10.460/

1. számú ítéletében rögzített álláspontjára, mely szerint a közalkalmazott garantált illetménye és megállapított össz-illetmény nem azonos fogalmak, az illetmény megállapításáról szóló határozat hiányában nem fogadható el, hogy
2. augusztus 1-től a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt a garantált illetményre az alperes átcsoportosította. Nincs jogszabályi akadálya annak, hogy az alperes - az illetmény összegének csökkentése nélkül - a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét csökkentve egészítse ki a felperes besorolás szerinti garantált illetményét a garantált bérminimum összegére. A jogerős ítéletben foglalt jogértelmezés helyességéről a Kúria számos határozatában (Mfv.II.10.460/2015., Mfv.II.10.043/2016., Mfv.II.10.080/2016., Mfv.II.10.098/2016.) állást foglalt a felperes jogosultságát a Kjt. 85/A. § l) és m) pontjai, az Mt.
3. §-a,
4. §

(1)bekezdés b) pontja és

1. §-a is alátámasztják. [16] Végezetül a felperes kiemelte, hogy a rendvédelmi ágazati pótlék a havi illetményen felüli olyan illetményelem, amely az alapbérbe, mint illetménybe nem számít bele, s a korábban megjelölt jogcímű és összegű kereseti igényt nem érinti. Ezt jelzik az alperesi kinevezések és azok módosításai is az illetménypótlékok, az illetmény felül illethetik meg a közalkalmazottat. Az illetménypótlékoknak az illetménybe (annak egyoldalú csökkentése tilalmába) történő beszámítása esetén az időközben esedékessé váló pótlékok tényleges megállapítás és kifizetés nélkül maradnának. A Kúria döntése és jogi indokai [17] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint. [18] A Kúria középfokú besorolású közalkalmazottak garantált illetménye tárgyában hozott határozataiban (Mfv.10.460/2015/10.; Mfv.II.10.080/2016/4.; Mfv.II.10.390/2016/5., Mfv.II.10.414/2016/6., Mfv.II.10.550/2016/4., Mfv.II.10.427/2017., stb.) kimondta, hogy a közalkalmazott garantált illetménye és a megállapított illetménye nem azonos fogalmak, a Kjt.
2. §

(1)-

(5)bekezdése, 79/E. §-a, 85/A. § l) pontja alapján figyelemmel kell lenni a garantált bérminimumot évenként meghatározó kormányrendeletekre is. A közalkalmazott garantált illetménye és illetménypótlékai jogszabályon alapuló - kötelező mértékű juttatások, amelyek a jogszabály változásakor, annak megfelelően, akkor is változnak (összegük növekedik), ha arról a munkáltató nem hoz semmilyen írásbeli intézkedést, illetve a változásról nem tájékoztatja a közalkalmazottat. Ezzel szemben a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész más jogi természetű, mivel egyrészt nem jár alanyi jogon a közalkalmazottnak - mert ez a juttatás munkáltatói döntésen, mérlegelésen alapul -, másrészt ezen juttatás jellegét a garantált illetmény jogszabályon alapuló emelkedésekor nem veszíti el, ezért munkáltatói kifejezett döntés, írásbeli intézkedés hiányában annak összege a legutolsó munkáltatói intézkedésben közölt mértékű marad az újabb intézkedésig. [19] A kifejtettekből a Kúria azt a következtetést vonta le, hogy amennyiben a garantált illetmény mértéke jogszabályon alapulóan emelkedik és a felek között nem jött létre újabb megállapodás a kinevezés módosításával az illetmény emeléséről és a munkáltató sem hoz döntést - írásban nem intézkedik - a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészről, azaz annak összegét változatlanul tartja, a garantált illetmény jogszabályon alapuló emelése fedezetét a változatlan összegű illetmény nem biztosítja. Ez azt jelenti, hogy ilyen tényállás mellett nem hivatkozhat a munkáltató arra, hogy a garantált illetmény emelését biztosította, illetve megfizette a közalkalmazott részére. [20] A Kúria a fenti határozatokban rámutatott arra is, hogy a kinevezés szerinti illetményben a feleknek meg kell állapodniuk. A jogszabály kötelező rendelkezésén alapuló rész a garantált illetmény és a pótlékok, míg a garantált illetményt növelő részre, azaz a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészre nézve és annak módosítását illetően a munkáltatót írásbeli intézkedési kötelezettség terheli, intézkedését a közalkalmazottal jogszerűen, az Mt. 46. §

(1)és

(4)bekezdésében foglaltak szerint közölnie kell. A munkáltató e kötelezettségét elmulasztja, amennyiben úgy tekinti, hogy az illetményen belül a munkáltatói többletilletmény a garantált illetmény növekedését automatikusan fedezi. A Kúria kimondta azt is, hogy ha a közalkalmazotti illetmény helyes összege munkaügyi perben került megállapításra, a közalkalmazott felperest olyan helyzetbe kell hozni, mintha az alperes a perben vizsgált időszakban az illetményt megfelelően állapította volna meg. Ha az alperes az ezt követő időszakra (évre) az irányadó illetményhez képest alacsonyabb összegű össz-illetményt állapít meg, a felperes igénye a különbözetre megalapozott. [21] A Kúria az irányadó bírói gyakorlat (EBH2006.1544., EBH2016.M.25., Mfv.II.10.098/2016/5., Mfv.II.10.599/2017/4., Mfv.II.10.385/2017/5., Mfv.II.10.063/2017/7., Mfv.II.10.547/2017/4., Mfv.II.10.548/2017/

1. stb.) alapján rögzítette azt is, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész a garanciális feltételek mellett „csökkenthető" vagy „átcsoportosítható", azaz a munkáltató dönthet úgy is, hogy a garantált illetmény kötelező növelése mellett a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt változatlan összegben biztosítja, de dönthet úgy is, hogy ebből biztosítja a garantált illetmény növelését, azaz csökkenti a munkáltatói többletrészt. Az előbbi esetben értelemszerűen növelni kell az illetményt (közös megegyezéssel), az utóbbi esetben az illetmény nem változik. Amennyiben a munkáltatói döntésen alapuló többletilletmény csökkentéséről a munkáltató a peridőszakban nem közöl intézkedést, úgy nem tudja bizonyítani, hogy ezen illetményrészre döntést hozott, amely bizonyítás sikertelensége a terhére esik. [22] A fenti jogértelmezésnek az eljárt bíróságok ítéletei megfelelnek, az alperes felülvizsgálati kérelmében olyan indokot, amely a perben vitás, korábban elbírált kérdésekben eltérő következtetések levonására adnának alapot, nem jelölt meg. [23] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
2. §

(3)bekezdése alapján - az indokolás kiegészítésével - hatályában fenntartotta. Záró rész [24] A felperes felülvizsgálati eljárási költségét az alperes a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni. [25] A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetékét - az alperest megillető személyes illetékmentességre tekintettel az illetékekről szóló 1993. évi XCIII. törvény 5. §

(1)bekezdés

1. c)pontja alapján az állam viseli. [26] A felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. §
2. l)pontja zárja ki. [27] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el (Pp. 274. §

(1)bekezdés). Budapest,

1. május
2. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő