Bf.41/2018/5 – Győri Ítélőtábla

(1)és

(3)bekezdése). Ezért a törvényszék a vádlottat mint különös visszaesőt 7 év fegyházbüntetésre, 600.000 Ft (200 napi tétel; egy napi tétel összege 3.000 Ft) pénzbüntetésre és 7 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetén határozott annak átváltoztatásáról. Az elsőfokú bíróság rendelkezett továbbá a beszámításról, a Fővárosi Bíróság

1. március
2. napján jogerős 15.B.196/2003/
3. számú ítéletéhez kapcsolódó feltételes szabadság megszüntetéséről, 1.120.000,- Ft erejéig vagyonelkobzás elrendeléséről, valamint kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség viselésére. Az első fokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, súlyosítás, a kiszabott szabadságvesztés tartamának felemelése végett jelentett be fellebbezést. Kifejtette, hogy a vádlottal szemben korábban kiszabott 6 év szabadságvesztés nem bírt visszatartó erővel, a kábítószer beszerzése és értékesítése tekintetében vezető szerepe volt. A súlyosító körülmények nagy száma és nyomatéka miatt a középmértéktől történő nagyfokú eltérést nem tartotta indokoltnak. A vádlott indokolás nélkül, a védője pedig elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a minősítés megváltoztatásáért és enyhébb büntetés kiszabás érdekében fellebbezett. A Győri Fellebbviteli Főügyészség a BF.210/2017/5-
4. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a védelmi fellebbezéseket alaptalannak találta. Kifejtette, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat betartva járt el, és a bizonyítékok mérlegelésével megalapozott tényállást állapított meg, amelyből okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére. Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének is eleget tett. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a büntető törvény időbeli hatályának alkalmazása is helytálló, valamint a cselekmény minősítése megfelel a büntető anyagi jog szabályainak. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét annyiban változtassa meg, hogy a vádlott fegyházbüntetését és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mértékét súlyosítsa, egyebekben az ítéletet hagyja helyben. A vádlott a fellebbviteli főügyészség indítványára tett észrevételében kifejtette, hogy 77 éves idős ember, korára és egészségi állapotára tekintettel bűnszövetséget vezetni, illetve abban részt venni nem tudna. Hivatkozott arra, hogy az elme-orvos szakértői vélemény kimondta, hogy enyhe fokban korlátozott volt a terhére rótt cselekmény következményeinek felismerésében, és ennek megfelelő magatartás tanúsításában. Ezen túlmenően nála szervi eredetű lelki tünet együttes, kezdődő szellemi leépülés és személyiségzavar állapítható meg, amelyek régóta fennállnak, a szakvélemény szerint a korábbi alkohol, illetve drog problémák hatására alakultak ki. A vádlott ezen túlmenően előadta, hogy két tanú vallott rá vádalku érdekében. Hivatkozott a
5. augusztus 30-án történt szembesítés eredménytelenségére, amelyen nem ismerték fel őt a tanúk. Sérelmezte egyebekben azt, hogy őt a rendőrség
6. és
7. évben nem kereste, jóllehet Magyarországon bejelentett lakóhellyel rendelkezett. Minderre tekintettel kérte enyhébb büntetés kiszabását. A másodfokú bíróság nyilvános ülésén a fellebbviteli főügyészség képviselője az írásbeli indítványát fenntartotta. Kifejtette, hogy a törvényszék nem vétett abszolút eljárási szabálysértést, a megalapozott tényállásból, indokolási kötelezettségének eleget téve helyesen vont le következtetést a vádlott bűnösségére. A vádlott cselekményének, elkövetési magatartásának, kereskedői elkövetői alakzatának társtettesi minősítése törvényes. A törvényszék megfelelően rendelkezett a pénzbüntetés alkalmazásáról, valamint a vagyonelkobzásról is. A vádhatóság képviselője nem értett egyet az elsőfokú bíróság által alkalmazott szankció mértékével, mivel az jelentősen elmarad a 12,5 év középmértéktől. A fellebbviteli főügyészség hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság nyomatékosabban vette figyelembe a vádlott vonatkozásában felmerült enyhítő körülményeket, melyet nem osztott. A vádlott különös visszaesői minőségére, az időközbeni külföldi elítélésére, valamint a bűnszövetségszerű és üzletszerű elkövetésre is figyelemmel indítványozta a büntetés súlyosítását, egyebekben az elsőfokú döntés helybenhagyását. A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott védője fenntartotta az elsőfokú eljárásban előadott védőbeszédét. Kifejtette, hogy a védekezés 2 pilléren állt első fokon is, az egyik pillér a kényszer, fenyegetés hatására történő elkövetésre való hivatkozás, amely a vádlott akaratát megtörte, illetve olyan mértékben hajlította, hogy nem teljes mértékben azt tette, amit ő szeretett volna. A másik pillér a vádlott vezető szerepének vitatása volt a kábítószer-kereskedelemben, az, hogy ő lett volna a magyarországi kábítószer-kereskedelem vezető alakja. A védő álláspontja szerint a jelentős mennyiségre történő elkövetés a vádlott esetében nem állapítható meg. A kényszer, fenyegetés vonatkozásában az elsőfokú bíróság indokolása tekintetében a védő kifejtette, hogy a vádlott-társak nem tudhattak a vádlott fenyegetett helyzetéről, mivel nem álltak vele kapcsolatban. A.A., B.B. és a többi tanú semmilyen kapcsolatban nem volt a vádlottal, őt személyesen nem ismerték. Csupán C.C.-nek vitt kábítószer csomagokat a vádlott, de semelyikük nem állította azt, hogy közöttük személyes kapcsolat, ismeretség lett volna. A védő sérelmezte, hogy vádlott neve vádlott lányának és vejének vallomását nem fogadta el az elsőfokú bíróság arra tekintettel, hogy felszínes volt a kapcsolatuk, így nem életszerű, hogy a kényszer, fenyegetés tényéről nekik beszámolt volna a vádlott. A védő rámutatott, hogy mivel vádlott neve vádlott unokái voltak a fenyegetés célpontjai, ezért nem beszélt a vádlott a lányának és a vejének a történtekről korábban. Az elsőfokú bíróság azon hivatkozása vonatkozásában, hogy a vádlott a nyomozási bíró előtt sem beszélt a kényszer, fenyegetés hatása alatti elkövetésről, a védő előadta, hogy a vádlott az alapügyet nem ismerte, nem tudta, hogy ki milyen terhelő vallomást tett rá nézve, így azt sem tudta, hogy mivel szemben kellene védekeznie. A vádlott csupán annyit tudott, hogy kábítószer-kereskedelemmel vádolták meg. Az iratok megismerését követően tett részletes vallomást a bíróság előtt, amikor már tudta, hogy a védekezését milyen irányban kell előadnia. A védő szerint a vádlott még ekkor is bizonytalan volt, hogy van-e félnivalója, ugyanis nem tudta, hogy az alapügy vádlottjával, tanú 3-mal egy börtönben lesz-e elhelyezve. A védő álláspontja szerint, - tekintettel arra, hogy nem került megcáfolásra - a vádlott lányának és a vejének a vallomását a mérlegelésnél az elsőfokú bíróságnak bizonyítékként figyelembe kellett volna vennie. A vádlott vezető szerepével kapcsolatban a védő előadta, hogy vádlott nem tagadta, hogy szállított kábítószert, főleg Budapestről, tanú 3 és D.D. megbízásából, és adott át C.C.-nek csomagokat. A tanúk két esetet említettek vallomásaikban, az egyik a balatonalmádi, a másik tatabányai történet. A védő szerint a vádban szereplő többi eset nem bizonyított. A.A. tanú vonatkozásában előadta, hogy a tanú C.C.- korábbi élettársa volt, akinek a szavahihetőségét a bíróságnak vizsgálnia kellett volna. tanú 3 hozta össze a vádlottat C.C.-vel, hogy közvetlenül üzleteljenek, és ebből ő jutalékot kapjon. Figyelemmel arra, hogy a vádlottat nem ismerte senki, sokat volt külföldön, a védő megítélése szerint rá lehetett fogni, hogy ő hozza be a kábítószert, ő a hálózat feje. Valamennyi, a vádlottat felismerő személy C.C.-től hallotta, hogy vádlott neve vádlottól származik a kábítószer. A védő előadta továbbá, hogy a vádlott elismerte, hogy Budapestről hozott egy csomagot, átadta Tatabányán C.C.-nek, mert ez volt a feladata, azonban nem került sor pénz átadásra, amely szintén azt támasztja alá, hogy nem a vádlott volt a kábítószer tulajdonosa. A Balatonalmádinál történt cselekménnyel kapcsolatban kifogásolta, hogy a nyomozó hatóságnak fel kellett volna deríteni, hogy kié volt a vádlott és tanú 3 által a C.C.-éknek átadott csomag. Az egyéb - a vádlott terhére rótt - cselekményekkel kapcsolatban kifejtette, hogy mivel nem bizonyított, hogy pontosan mit, mennyit és kinek adott át a vádlott, ezeket nem lehet a vádlott terhére róni. Megjegyezte továbbá, hogy C.C.-cel kapcsolatban 2010 nyarától merült fel a kábítószerrel való kereskedés bűntettének gyanúja. A vádlott korábbi elítéléséből azonban 2011 nyarán szabadult, mindebből arra lehet következtetni, hogy nem a vádlott volt a kizárólagos forrása a C.C. által árult kábítószernek. Álláspontja szerint objektív vallomások nem támasztották alá a vádlott vezető szerepét a kábítószer-kereskedelem hálózatban, ahogyan a kábítószer jelentős mennyisége sem nyert bizonyítást. A fentiekben kifejtettekre tekintettel a védő elsődlegesen a vádlott felmentését indítványozta a Btk.
8. § c) pontjának alkalmazásával, másodlagosan indítványozta a Btk. 282/A. §

(1)bekezdése szerinti alapeset megállapítása mellett enyhébb tartamú, börtönben végrehajtandó szabadságvesztés alkalmazását. Harmadlagosan a Btk. 45. §

(2)bekezdés alapján a szabadságvesztés büntetés enyhébb fokozatban való végrehajtásának elrendelését, figyelemmel arra, hogy a védence időskorú, egészségi állapota alapján rendszeres orvosi felügyeletre szorul. Méltányos ítélet meghozatalát kérte. A vádlott az utolsó szó jogán előadta, hogy 2011-2013 között Magyarországon tartózkodott, azonban a rendőrség őt ez idő alatt nem kereste meg. A korábbi tárgyalásokon a tanúk nem mondtak igazat vele kapcsolatban, „minden balhét rávertek". Előadta továbbá, hogy tanú 3 a szabadulását követően is megüzente a vádlottnak, hogy bármelyik börtönbe kerül, megöleti. Egyebekben a vádlott kérte, hogy a büntetését a tököli rabkórházban tölthesse, tekintettel szívbetegségére. Kérte továbbá, hogy adjon lehetőség a bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának hat hónapra történő halasztására, hogy egészségi állapotát rendbe hozathassa. Az ítélőtábla a bejelentett fellebbezésekre tekintettel a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét, az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Megállapította, hogy az első fokú bíróság az eljárási szabályok betartása mellett megfelelő körben folytatta le a bizonyítási eljárást. A felülvizsgálat során a másodfokú bíróság nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amely az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezte volna, ezért az érdemi felülvizsgálat lefolytatható volt. Az ítélőtábla a fellebbezéseket nem találta alaposnak. Az első fokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének a szükséges körben eleget tett, a beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességében is értékelte. Számot adott arról, hogy mely bizonyítékot, miért fogadta el a tényállás megállapítása során. Részletesen elemezte a vádlott eljárás során tett vallomásait. Feltárta a vádlott, tanú 3 és C.C.kapcsolatát. Tanúkat hallgatott ki az ügyben, elemezte a rendőri jelentéseket, a házkutatásról készült jegyzőkönyvben foglaltakat, az igazságügyi vegyész-, orvos- és elmeorvos-szakértői véleményeket. A tanúk egy részének és a korábbi eljárásban terheltként felelősségre vont személyeknek a vallomásait a törvényszék részben felolvasással tette a tárgyalás anyagává, részben pedig tanúkénti idézésük és ismételt kihallgatásuk útján. Részletesen indokolta a törvényszék, hogy miért nem tartotta elfogadhatónak a vádlott hozzátartozóinak vallomását. Ezen túlmenően elrendelte a vádlott és tanú 3 szembesítését is. Ugyan a bűncselekmény jellegére tekintettel nem állt rendelkezésre az eljárás során a bűncselekménnyel érintett kábítószer teljes mennyisége, azonban a jelen eljárással érintett hálózat által értékesített anyag egy-egy része több érintett személynél is lefoglalásra került, amelynek megtörtént a vegyészszakértői vizsgálata. A le nem foglalt kábítószerek esetében pedig az elsőfokú bíróság a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet adatait vette figyelembe. A vádlott védője vitatta, hogy védence tisztában lett volna a nyomozási bíró előtti eljárásban az ellene emelt vádakkal, azonban az iratok felülvizsgálata során megállapítható volt, hogy a vádlott kapott lehetőséget a nyomozási bírótól az iratok tanulmányozására, kérésére a bíróság szünetet is elrendelt, így a vádlott tisztában kellett, hogy legyen azzal, hogy milyen eljárás van folyamatban vele szemben. A másodfokú bíróság egyetértett a törvényszék azon okfejtésével, hogy a vádlott esetében a kényszer, fenyegetés hatása alatti cselekvés nem volt megállapítható. A vádlott ezen kérdést illetően ellentmondásosan nyilatkozott az eljárás során, ugyanis nem tudta feltárni a fenyegetés konkrét részleteit. A vádlott hivatkozott arra, hogy félt tanú 3től, azonban az elsőfokú bíróság által elrendelt szembesítés a vádlott ezen kijelentését nem támasztotta alá. A törvényszék ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a vádlott által tanú 3fel szemben a szembesítés során használt kifejezések, az általa használt hangnem nem utalt arra, hogy a vádlott félne tanú 3től. A vádlott lányának és vejének vallomását szintén nem fogadta el az elsőfokú bíróság a hivatkozott kényszerrel, fenyegetéssel kapcsolatban, amelyet részletesen megindokolt. Kifejtette a törvényszék, hogy ők csupán általánosságban tudtak nyilatkozni a vádlottat érintően, elmondásuk szerint nem volt szoros kapcsolatuk a vádlottal. Minderre tekintettel a vádlott védője által indítványozott felmentés nem megalapozott. A védelem érveivel szemben az elsőfokú bíróság az ítéletében azt állapította meg, hogy a jelen eljárással feltárt hálózatban a vádlottnak vezető szerepe volt, C.C.-, és kezdetben még tanú 3 is a kábítószert a vádlottól szerezte be, amelyet tovább értékesítettek. Azt, hogy a vádlott a magyarországi kábítószer-hálózat vezető alakja lett volna a törvényszék sem állapította meg. Az elsőfokú bíróság megvizsgálta és értékelte tanú 4, C.C.-, A.A., tanú 5 és B.B. vallomásait, akik kétségtelenül felismerték a vádlottat, megnevezve őt, illetve utalva a vádlott személyére különböző becenevekkel, valamint nyilatkozni tudtak arra nézve is, hogy C.C.- és tanú 3, a vádlottól szerezték be a kábítószert. Ezen bizonyítékok helytálló értékelésével és mérlegelésével jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott állt a kábítószer értékesítési láncolat élén. A vádlott a bírósági szakban maga is elismerte, hogy a kábítószer értékesítésében részt vett. Mindez az ítélőtábla megítélése szerint is cáfolja azt a vádlotti és védői hivatkozást, hogy a vádlott csupán futár lett volna. A vádlott védője által kifogásolt A.A. vallomásának elfogadásával is részletesen foglalkozott a törvényszék, amely vallomás az egyéb bizonyítékokkal is összhangban volt. A tanú a vádlottat felismerésre bemutatás keretében egyértelműen azonosítani tudta, a tanú a vádlottól beszerzett kábítószer mennyiségére is tudott nyilatkozni. A A.A. tanú által elmondottak C.C.- vallomásával is megegyezett. Mindezt helytállóan vette számba és mérlegelte a törvényszék a bizonyíték értékelése során. Az elsőfokú bíróság értékelte B.B. tanú arra vonatkozóan tett előadását is, hogy a C.C.-től vásárolt kábítószer minősége 2011-ben jó irányban megváltozott. Mindez egybevágott azzal, hogy a vádlott 2011. júniusi szabadulását követően jó minőségű kábítószerrel tudta ellátni tanú 3et és C.C.-et. A személyi és okirati bizonyítékok logikus értékelésével megalapozott tényállást állapított meg az elsőfokú bíróság, és az ítélőtábla is erre alapította a határozatát a Be. 351.§

(1)bekezdése értelmében. Mindezekre is tekintettel megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a mérlegelő tevékenységét megfelelően - a törvényi követelmények és a kialakult bírói gyakorlat szerint - elvégezte, ezért azonos bizonyítéki kör mellett - a felülmérlegelés tilalmát is szem előtt tartva - nincs lehetőség a bizonyítékok eltérő értékelésére. A vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, cselekményének minősítése törvényes. A jogi indokolás helytálló. A törvényszék az alkalmazandó Btk. kérdésében helytállóan foglalt állást. Megfelelően alkalmazta a vádlottra nézve - a különös visszaesőkre vonatkozó kedvezőbb szabályok miatt - az elkövetés idején hatályos 1978. évi IV. törvényt. Az irányadó tényállás alapján helyesen vont le következtetést az első fokú bíróság arra, hogy a vádlott az 1978. évi IV. törvény 282/A. §

(1)és

(3)bekezdései szerinti kábítószerrel visszaélés bűntettét követte el társtettesként, helyesen állapította meg az igazságügyi vegyészszakértői vélemény és a BSZKI adatai alapján azt, hogy a vádlott jelentős mennyiségű kábítószerre valósította meg a bűncselekményt. A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az első fokú bíróság feltárta. A súlyosító körülmények mellett valamennyi, a vádlott javára felmerült enyhítő körülmény - így a vádlott egészségi állapota, kezdődő szellemi leépülése és személyiségzavara - nyomatékos figyelembe vételével, méltányos büntetés kiszabására került sor a büntetési tétel középmértékéhez képest, amely 12,5 év. A vádlottal szemben alkalmazott - 7 év - joghátrányt törvényesnek ítélte az ítélőtábla, a büntetés mértékével a vádlott idős korára, egészségi állapotára tekintettel tehát a büntetési célok érvényesülnek. A másodfokú bíróság a büntetések felemelésére - az ügyészi fellebbezés ellenére - nem talált megfelelő, nyomós indokot, ahogyan a kiszabott szankció további mérséklésére, enyhébb végrehajtási fokozat megállapítására sem látott törvényes lehetőséget. A közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartama arányos, a pénzbüntetés alkalmazása törvényes, annak összege (a napi tételek száma és az egy napi tétel összege), a kiszabott pénzbüntetés mértéke helyénvaló. A törvényszék ítéletének egyéb járulékos rendelkezései törvényesek. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a Veszprémi Törvényszék ítéletét a Be. 371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. A vádlott védője által indítványozott szabadságvesztés megkezdésének elhalasztására az eljárás jelen szakaszában nincs törvényes lehetőség. Az ítélőtábla a vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú ítélet kihirdetésének napjáig előzetes fogvatartásban töltött időnek a vele szemben kiszabott szabadságvesztésbe történő beszámításáról a Btk. 99.§

(1),

(2)bekezdése szerint rendelkezett. Győr,

1. június
2. Dr.Zólyomi Csilla sk. .Csák Csilla sk. a tanács elnöke előadó bíró Szalainé dr.Joánovits Krisztina sk. bíró Záradék: Ezzel a végzéssel a Veszprémi Törvényszék
3. február
4. napján kelt 10.B.437/2017/
5. számú ítélete a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
6. június
7. .Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke