A Pécsi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Bhar.I.14/2018/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi június hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi ítéletet: A harmadfokú bíróság a garázdaság vétsége és más bűncselekmény miatt I.rendű vádlott neveés társa ellen indult büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék 1.Bf.583/2017/3/I. számú ítéletének II.rendű vádlottra vonatkozó részét akként változtatja meg, hogy a szabadságvesztés tartamát 10 (tíz) hónapra enyhíti. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi II.rendű vádlottat a harmadfokú eljárásban felmerült 5.000 (ötezer) forint bűnügyi költség megfizetésére. Indokolás II.rendű vádlottat a Barcsi Járásbíróság 1.B.132/2016/27/I. számú,
- évi november hó
- napján kelt ítéletével folytatólagosan, társtettesként elkövetett garázdaság vétsége miatt 1 év 4 hónap fogházra ítélte, mellékbüntetésül 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, egyben elrendelte a Barcsi Járásbíróság 1.Fk.84/2015/14/II. számú ítéletével kiszabott 2 év börtön fokozatú, felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés végrehajtását. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról és kötelezte a II. r. vádlottat a bűnügyi költség viselésére. Az elsőfokú bíróság II.rendű vádlottal szemben az 1 rb. testi sértés vétsége miatt indult eljárást megszüntette. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a II. r. vádlott terhére, az ítélet megszüntető rendelkezése miatt, illetve a büntetés súlyosítása végett, míg a vádlott enyhítésért jelentett be fellebbezést. A másodfokon eljáró Kaposvári Törvényszék 1.Bf.583/2017/3/I. számú,
- évi február hó
- napján kelt ítéletével II.rendű vádlottat bűnösnek mondta ki további társtettesként elkövetett könnyű testi sértés vétségében, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A törvényszék ítélete ellen a II. r. vádlott felmentésért, míg a harmadfokú eljárás során kirendelt védője elsősorban felmentésért, másodsorban a büntetés enyhítése végett jelentett be másodfellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában, illetve a harmadfokú nyilvános ülésen eljáró képviselője útján a törvényszék ítéletének helybenhagyására tett indítványt. A harmadfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott másodfokú ítéletet – a büntetőeljárásról szóló
- évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 387.§
(1)bekezdése alapján – az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül, vizsgálva az eljárási szabályok megtartását, illetve a másodfokú ítélet megalapozottságát. A felülbírálat során a fellebbviteli bíróság – a Be. 393.§
(2)bekezdése alapján nyilvános ülésen eljárva – megállapította, hogy az első- és másodfokú eljárásban a perrendi előírásokat az eljárt bíróságok maradéktalanul betartották. A sértettbántalmazásával kapcsolatosan a megalapozott tényállás megállapítása érdekében az elsőfokú bíróság minden lehetséges bizonyítékot beszerzett és értékelt. Egyetértett az ítélőtábla a törvényszéknek az elsőfokú ítélet tényállásának megalapozottságára vonatkozó megállapításával. A vádlott jogorvoslati kérelmében elsősorban az első- és másodfokú bíróságok bizonyítékokat értékelő, mérlegelő tevékenységét támadta, mely a tényállás megalapozottságára figyelemmel nem vezethetett eredményre. Az elsőfokú bíróság részletes indokát adta annak, hogy a tényállást miért a vádlottak nyomozás során tett beismerő vallomása, illetve az azt alátámasztó tanú 1tanúvallomása alapján állapította meg. A helyesen megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság megalapozottan következtetett a II. r. vádlott büntetőjogi felelősségére. Helyesen ismerte fel a törvényszék, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok helytelen értelmezése miatt szüntette meg 1 rb. könnyű testi sértés vétsége miatt az eljárást II.rendű vádlottal szemben. A Be. 31.§
(5)bekezdéséhez fűzött indokolás szerint "a magánindítvány oszthatatlanságának elvét a 31.§
(5)bekezdése juttatja kifejezésre. Nem csak azzal szemben kell a büntetőeljárást lefolytatni, akit a jogosult magánindítványában megnevezett, hanem a bűncselekmény valamennyi elkövetőivel szemben." (Magyar büntetőjog, kommentár a gyakorlat számára HVG ORAC
- kiadás
- oldal). A jogi indokolást a harmadfokú bíróság mindösszesen azzal egészíti ki, hogy a magánindítvány oszthatatlanságának elvét a magánvádas eljárás sem töri át. Nem tekinthető ugyanis annak az a lehetőség, hogy a magánvádló csak azzal a személlyel szemben emel vádat, akinek megbüntetését kívánja, illetve azzal a személlyel szemben ejti el a vádat, akinek a büntetőjogi felelősségre vonását nem kívánja. A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az első- és másodfokú bíróságok túlnyomórészt helyesen tárták fel. A védelem megalapozottan hivatkozott arra, hogy II.rendű vádlottnak a sértettmegbocsátott, nem kérte felelősségre vonását. Ezt kifejezésre juttatta azzal, hogy őt a magánindítványában sem nevezte meg. Ez utóbbi körülmény – éppen a fent írtak miatt – a II. r. vádlott büntetőjogi felelősségre vonásának nem akadálya, azonban a vele szemben alkalmazandó joghátrány meghatározásakor nem lehet figyelmen kívül hagyni, azt nagy nyomatékkal kell a javára értékelni. II.rendű vádlottkorábban három alkalommal is állt bíróság előtt. Valamennyi esetben garázdaság miatt került sor a felelősségre vonására. Vele szemben az eljáró bíróságok a fokozatosság elvét alkalmazták, hiszen első alkalommal megrovásban részesítették, a második garázdaság elkövetése után nevelő jellegű közérdekű munka büntetést kapott, míg a harmadik garázdaság elkövetése után felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Ezek a büntetések II.rendű vádlottesetében nem vezettek eredményre, nem tartották vissza az újabb köznyugalom elleni bűncselekmény elkövetésétől. Mindezekre figyelemmel indokolt volt a II. r. vádlottal szemben a szabadságvesztés-büntetés kiszabása. A büntetés mértékének meghatározásakor azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy II.rendű vádlotta jelen ügyben nem játszott meghatározó szerepet. A bántalmazás kezdeményezője az apja, I.rendű vádlottvolt, a cselekmény elkövetésében is neki volt meghatározó szerepe. A cselekmény konkrét súlyára, valamint a nagy számú és nyomatékú enyhítő körülményre figyelemmel, a II. r. vádlott személyében felismerhető fokozott mértékű társadalomra veszélyesség ellenére a harmadfokú bíróság úgy látta, hogy az első- és másodfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés-büntetés eltúlzott mértékű, így azt a rendelkező részben írtak szerint enyhítette. A fentiek alapján a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 398.§
(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint a büntetés kiszabására vonatkozó részében megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit helybenhagyta. A harmadfokú bíróság a Be. 385.§-ára tekintettel a Be. 339.§ és a Be. 381.§
(1)bekezdése alapján kötelezte a vádlottat a harmadfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Pécs,
- június
- Dr. Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr. Tóth Sándor s.k. előadó bíró, Dr. Bencze Beáta s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék 1.Bf.583/2017/3/I. számú ítéletének II.rendű vádlottra vonatkozó része a Pécsi Ítélőtábla Bhar.I.14/2018/
- számú ítéletével – az abban írt változtatással – a
- évi június hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. . Makai Lajos s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő