Pf.21098/2017/17 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.21.098/2017/6.szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Gál Zoltán ügyvéd által képviselt (felperes) (címe) szám alatti lakos felperesnek – a dr. Kovács Vince ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen személyiségi jog megsértésének megállapítása iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék

1. november
2. napján kelt 8.P.20.334/2017/
3. számú ítélete ellen az alperes részéről 19., a felperes részéről
4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja. Az elsőfokú eljárási költség viselésére vonatkozó rendelkezést megváltoztatja és kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 200.000,- (Kettőszázezer) Ft elsőfokú eljárási költséget. Az alperest elsőfokú eljárási illeték megfizetésére kötelező rendelkezést mellőzi és a felperes által fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 450.000,- (Négyszázötvenezer) Ft-ra felemeli. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 100.000,- (Egyszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget és az államnak – külön felhívásra – 312.000,- (Háromszáztizenkettőezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS A felperes országosan ismert versenyhorgász. Az alperes tevékenységi körébe tartozik horgászati cikkek gyártása és forgalmazása. Az alperesi ügyvezető, (ügyvezető neve) 2012 őszén ismerkedett meg a felperessel és együttműködését kérte a nagyhalas horgászat szakágban kialakítandó új termékcsalád teszteléséhez, fejlesztéséhez, piacra történő bevezetéséhez. Mivel a felperes ebben az időszakban házastársa, (személy neve) alkalmazásában állt,
5. január 2-án ő kötött szerződést az alperessel, melynek alapján a felperes újságírói tevékenységet, cikkek, fotók készítését vállalta az alperes honlapján, valamint horgászfilmekben való részvételt, továbbá az alperes által forgalmazott (termék neve) márkajelzésű termékek tesztelését. Ellenszolgáltatásként az alperes 200.000,- Ft tanácsadói és termékfejlesztői díj megfizetésére vállalt kötelezettséget (személy neve) vállalkozónak. A szerződés
6. december 31-ig volt érvényes. Az alperes a (termék neve) termékeket a felperes arcképével kezdte forgalmazni és
7. év elején reklámfilmet készített a felperes közreműködésével. Ezt követően felperes jelezte, hogy meg kívánja szakítani a további együttműködést, majd
8. február 24-én a következő tartalmú e-mailt küldte az alperes ügyvezetőjének: „A 2014-ben tett árajánlatom nem egyezett az általad kifizetett összeggel, ami a javadra kedvezett. Jelen esetben se neked, se pedig nekem ne legyen igazam. Az összeget kérlek változtasd 360.000,Ft-ra. Cserébe hozzájárulok a fotómmal ellátott, eddig már forgalomban lévő boiliek, paszták, stb. és damilok forgalomban maradásához
9. december 31-ig”. Ezután kötötték meg a
10. január 2-ára dátumozott újabb szerződésüket, melynek
11. pontja értelmében az alperes mint megrendelő 340.000,- Ft megfizetését vállalta tanácsadói és termékfejlesztői díj címén. A szerződés
12. pontja szerint „ezzel a kölcsönösen kialkudott összeggel a megrendelő elismeri és honorálja a 2015-ben forgalomba került új (termék neve) ... termékek kifejlesztésében és promótálásában betöltött nélkülözhetetlen szerepét a vállalkozónak. A vállalkozó hozzájárul, hogy (felperes) arcképe a (termék neve) ... termékeken megjelenhet, amely reklámokban is felhasználható, bemutatható”. A szerződés
13. pontjában rögzítették, „jelen szerződés
14. január 1-jétől
15. december 31-ig érvényes, mely időponttól minden korábbi megállapodás és szerződés hatályát veszti”. Az
16. pontban a felek megállapodtak, hogy a szóban vagy ráutaló magatartással létrejött módosítások érvénytelenek.
17. július 4-én a felperes ismét e-mail üzenetet küldött az alperes ügyvezetőjének, melyben kifogásolta, hogy a boltokban továbbra is a fotóival ellátott termékek találhatók.
18. július 25-én kelt válaszüzenetében az alperesi ügyvezető tájékoztatta, hogy a köztük létrejött szerződés
19. december 31-ig szólt, amely határidőt az alperes tiszteletben tartott és a
20. december 31-ig legyártott termékeken szerepel csak a felperes arcképe. Amiket a boltokban láthatott, azok csak december
21. előtt gyártottak lehettek, mert az ez utániakon már nem szerepel az arcképe. Tájékoztatta arról is, hogy ha ezek a termékek kifutnak, illetve szavatossági idejük lejár, akkor tudnak csak lekerülni a boltok polcairól, de ezt a megállapodásuk egyetlen pontja sem tiltja. A felperes erre
22. július 30-án válaszolt, a tájékoztatást tudomásul vette és rendelt az arcképével ellátott termékekből annak érdekében, hogy mielőbb kifogyjon a raktárból. A (termék neve) ... termékcsalád szezonális jellegű, 2 éves lejárati idejű. A boltok polcait a tavaszi időszakban februártól kezdik meg feltölteni vele, gyártása, csomagolása pedig azt megelőzően, előző év őszén történik. 2015 évet követően is forgalomba voltak a 2015-ben gyártott, a felperes képmásával ellátott alperesi termékek. A felperes keresetében kérte megállapítani, hogy az alperes megsértette a képmáshoz fűződő személyiségi jogát azzal, hogy
23. január 1-jét követően jogosulatlanul szerepeltette az általa forgalmazott (termék neve) boilie termékeken az arcképét. Kérte egyben kötelezni a jogsértés abbahagyására, eltiltani a további jogsértéstől, kötelezni, hogy intézkedjen a jogsértéssel előállított termékek jogsértő mivoltától való megfosztásáról. A jogsértéssel elért vagyoni előnyből 2.600.000,Ft átengedését igényelte a
24. január 1-től
25. január 31-ig terjedő időszakra számítottan, míg ezt követően a határozathozatalig havi 200.000,- Ft átengedését. Sérelemdíj címén a
26. január 31-ig tartó időszakra.300.000,- Ft-ot követelt, az ezt követőre pedig – a határozathozatalig – további havi 100.000,- Ft-ot. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, hogy a szerződés és a levelezés tartalma alapján a felhasználási engedély kiterjed a 2015-ben gyártott valamennyi termékre, tekintettel azok 2 éves szavatossági idejére. Hangsúlyozta, 2016-ban nem hozott kereskedelmi forgalomba a felperes képmásával ellátott terméket, azt azonban nem vitatta, hogy ilyen terméket nagykereskedő szállíthatott a felperes által megjelölt üzletbe 2016 nyarán. Megállapodásuk ugyanakkor nem vonatkozhatott a viszonteladókra, a kiskereskedők közötti forgalombahozatalra, mert az alperesnek nem áll módjában e jogviszonyokba beavatkozni, az ily módon értékesített termékeket nem tudja átcimkézni és ez nem is várható el tőle. Kiemelte, felróhatóság nem terheli, 2016 februárjában megtette a szükséges intézkedéseket, jelezte a gyártónak a változtatás szükségességét és intézkedett új grafikával készült csomagoló anyag beszerzése érdekében. Kérte figyelembe venni, hogy a perrel érintett időszakban a kiskereskedelmi üzletekben fellelhető, a felperes arcképével ellátott termékek nem tőle közvetlenül, hanem a viszonteladóktól származnak, melyek már korábban, a viszonteladók részére értékesített termékkészletből kerültek ki. Összegszerűségében is vitatta a felperes keresetét, illetve azt, hogy a felperest bármilyen immateriális hátrány érte volna. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes személyiségi jogát azzal, hogy
27. január 1-jét követően az általa forgalmazott (termék neve) márkájú horgászati termékeken jogosulatlanul használta a képmását. Kötelezte a jogsértés abbahagyására és eltiltotta a további jogsértéstől. Kötelezte továbbá a sérelmes helyzet megszüntetésére, a jogsértéssel előállított és forgalmazott termékek jogsértő mivoltától való megfosztásra, valamint 800.000,- Ft sérelemdíj és járulékai megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában rámutatott, a jogvita elbírálásához azt kellett vizsgálni, hogy
28. január 1-től kezdődően jogosult volt-e az alperes a felperes képmásának felhasználására. Ezzel összefüggésben kifejtette, a felperes házastársával kötött vállalkozási szerződés
29. december 31-ig tette lehetővé a felperes arcképének felhasználását, azonban a
30. július 4-én kelt és a
31. február 24-i emailre visszautaló elektronikus üzenetben a felperes úgy nyilatkozott, hogy a fotójával ellátott, eddig már forgalomban lévő boilie forgalomban maradásához
32. december 31-ig járul hozzá. A szavak általános értelmezése szerint ezzel arra adott engedélyt, hogy a
33. február
34. előtt forgalomba került termékek maradhattak december 31-ig forgalomban, február 25-én további terméket már nem hozhatott forgalomba az alperes a nagykereskedők, kiskereskedők és viszonteladók felé sem. Figyelemmel arra, hogy az írásbeli szerződés szerint is csak
35. december 31-ig volt jogosult a képmás felhasználására, kötelezettsége, hogy a termékek bármilyen szintű forgalomba hozatalát akként szervezze meg, hogy a jogosultság lejártát követően már senki számára ne legyen hozzáférhető a kereskedelmi forgalomban felperes képmásával ellátott termék. A jogosult által megengedett időbeli korlátot meghaladó képmás felhasználásáért felelősség terheli. Az alperes nem vitatta, hogy 2016-ban forgalomban volt a felperes képmásával ellátott és általa forgalmazott boilie, ez alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a jogsértés megvalósult. Kifejtette, a Pp.
36. §-a értelmében a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség a jogsértéssel elért eredmény tekintetében, ekörben azonban bizonyítást nem ajánlott fel, így a bizonyítatlanság jogkövetkezményét viselnie kell. Az erre irányuló kereseti kérelmet ezokból elutasította. A felperest ért sérelem kompenzálására, valamint az alperes felróhatóságának fokára figyelemmel 800.000,- Ft sérelemdíjat talált arányosnak, melynek megfizetéséről rendelkezett. Az ítélettel szemben valamennyi fél fellebbezett. A felperes jogorvoslati kérelmében elsődlegesen az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, a sérelemdíj 1.300.000,- Ft-ra történő felemelését, és az alperes további 2.600.000,- Ft vagyoni előnyben marasztalását kérte. Másodlagos fellebbezése az ítélet vagyoni előny átengedésére vonatkozó rendelkezésének hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra történő utasítására irányult. Álláspontja szerint az igényelt sérelemdíj példás önmegtartóztatásról árulkodik, hiszen a felperes egy, a mérlegadatok alapján milliárdos bevételű üzletnek volt úgy a reklámarca, hogy ahhoz nem járult hozzá, sőt kifejezetten és kategorikusan tiltotta arcképének további használatát. Sérelemdíj követelése valójában csak töredéke az őt ért hátrány nagyságának. A gazdasági előny vonatkozásában előadta, a
37. május 2-i tárgyaláson részletes indokolását adta követelése jogalapjának, amit az alperes akkor nem vitatott és előadást sem tett arra nézve, hogy saját beszámolójával szemben mégis milyen egyéb számviteli adatok támasztják alá az általa elért gazdasági előny mértékét. Csatolta az alperes
38. évre vonatkozó egyszerűsített éves beszámolóját. Az alperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását, másodlagosan – jogsértő magatartásának megállapítása esetére – a jogsértő termékek jogsértő mivoltától való megfosztását csak a birtokában lévő termékekre kérte elrendelni a sérelemdíj iránti igény elutasítása mellett, míg harmadlagosan a sérelemdíj összegének leszállítását igényelte. Utalt arra is, hogy az elsőfokú bíróság az alperest terhelő illeték összegét tévesen határozta meg, azt 48.000,- Ft-ra kérte leszállítani. Fenntartotta az elsőfokú eljárás során kifejtett álláspontját, miszerint a megállapodás 2015-ben kifejezetten és kizárólag az alperes által saját kereskedelmi partnerei részére történő forgalombahozatalra vonatkozott. A szerződés szövege szerint a „2015-ben forgalomba került termékek” kitétele ugyanis nem értelmezhető úgy, hogy ez az időmegjelölés a tőle teljesen független, az értékesítési láncolatban távolabb álló kiskereskedők általi forgalombahozatalra is vonatkozik, az ő magatartásukra ugyanis befolyása nyilvánvalóan nem lehetett. A forgalombahozatal ítéletben elfogadott értelmezése ezért életszerűtlen és gyakorlatilag betarthatatlan. Ezt a fajta kiterjesztő értelmezést semmi nem alapozza meg, a szerződéskötés körülményeivel, illetve az érintett áruk természetével is ellentétes. Kiemelte továbbá, az e-mailben közölt hozzájárulás szintén csak az alperes általi forgalombahozatalra vonatkozhatott. A sérelemdíj tekintetében hangsúlyozta, a felperes az őt ért nemvagyoni hátrány bekövetkeztét nem bizonyította, sőt nem is állította, kizárólag vagyoni sérelemről nyilatkozott. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása sem részletezte, milyen körülmények alapján határozta meg annak összegét 800.000,- Ft-ban. A felperes fellebbezése alaptalan, az alperesé alapos. A felperes keresetében a Ptk. 2:
39. §