A határozat elvi tartalma: Telepengedély-köteles tevékenység engedély nélküli végzése esetén a tevékenység megtiltása jogszerű, függetlenül a később szerzett telepengedélytől. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.III.37.049/2017/
- A tanács tagjai: . Kovács András a tanács elnöke . Kovács Ákos előadó bíró . Fekete Ildikó bíró A felperes: (...) A felperes képviselője: Bartuszek Ügyvédi Iroda Az alperes: Budapest Főváros Kormányhivatala Az alperes képviselője: Alperesi beavatkozó: (...) A per tárgya: közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.34.043/2015/
- Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi 10.K.34.043/2015/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a Kúria a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesi beavatkozónak 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a Kúria a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes a volt (...) egyik csarnokában kialakított telephelyen működik. A telephelyen 80 éve a most a felperes által üzemeltetett berendezések változatlanok. A felperes fő profilja fémalakítás és porkohászat volt, és jelenleg is az. Emellett végez nevezett [2] [3] [4] [5] fémmegmunkálást is. 2002-ben a felperes telepengedély kiadása iránt adott be kérelmet vas és acélfeldolgozás engedélyezése céljából. A hatóságok akkor helyszíni eljárást folytattak le, és megállapították, hogy ténylegesen a telephelyen fő tevékenységként fémmegmunkálási tevékenységet folytat. A helyszíni szemle nyomán felperes a
- szeptember 25-én kelt V-8312/6/
- számú határozattal telepengedélyt kapott fémmegmunkálás tevékenységre. A döntés
- október 21-én jogerőre emelkedett. Alperesi beavatkozó 2011 márciusában panasszal élt a felperes tevékenysége által okozott zaj és rezgésterhelés miatt. Az elsőfokú hatóság helyszíni szemlét tartott a felperesnél, amely alapján megállapította, hogy a felperes által végzett fémalakítási, porkohászati tevékenység nem egyezik a telepengedélybe foglalt fémmegmunkálási tevékenységgel. Erre tekintettel felperes
- május 29-én telepengedély kiadása iránti kérelmet nyújtott be az elsőfokú hatósághoz fémalakítás, porkohászat tevékenységre, majd
- április 18-án kelt levelében az eredeti, V-8312/6/
- számú telepengedély kijavítását is kérte. Többszöri megismételt eljárásban a felperes végül
- május 5-én kapott telepengedélyt fémalakítás, porkohászat tevékenységek végzésére. A felperes kérelmére indult telepengedélyezési eljárásban először 2012-ben, majd megismételt eljárásban 2014-ben a hatóságok a beavatkozó ügyféli jogállását megtagadták. Az e végzések benyújtott bírósági felülvizsgálati kérelmet a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 36.Kpk.45.570/2016/
- számú jogerős végzésével jogerősen elutasította. A telepengedély iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő eljárással párhuzamosan az alperesi beavatkozó
- február 14-én a telepengedély köteles tevékenység megtiltására irányuló kérelmet terjesztett elő, amely nyomán az elsőfokú hatóság megismételt eljárás
- február 9-én kelt KI/1277-5/2015/VI. számú egybefoglalt döntésében a fémalakítás, porkohászat telepengedély köteles tevékenység azonnali megtiltását rendelte el, míg fémmunkálás vonatkozásában a kérelmet elutasította. A felperes és az alperesi beavatkozó fellebbezése nyomán az alperes a BPB/00701377-14-15/
- számon
- május 29-én hozott határozatában az elsőfokú hatóság döntését helybenhagyta. A határozat a telepengedély, illetve telep létesítésének bejelentése alapján gyakorolható egyes termelő és egyes szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezés rendjéről és a bejelentés szabályairól szóló 57/
- (II.27.) Korm.rendelet (a továbbiakban: R.)
- §
(3)bekezdésén alapult. Tekintettel arra, hogy fémmegmunkálásra a felperesnek 2002 óta volt engedélye, a telepengedély visszavonásának erre a tevékenységre vonatkozóan nem volt helye, azonban a felperes a fémalakítás, porkohászat tevékenységet telepengedély nélkül végezte, így ekörben alperes szerint a tevékenység folytatásának megtiltása indokolt volt. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [6] [7] [8] Az alperesi határozat ellen, annak fémalakítás, porkohászat részét illetően a felperes nyújtott be keresetet, melyben annak elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte arra tekintettel, hogy az alperes megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. §
(1)-
(2)és
(4)bekezdését, 2. §
(3)bekezdését, 3. §
(4)bekezdését, 32. §
(1)bekezdését,
- §-át, valamint
- §
(1)bekezdés e) pontját, illetve a R.
- §-át. Indokolása szerint az 2002-es telepengedélyezés során a hatóság tévesen minősítette az általa végzett tevékenységet fémmegmunkálásnak, ezt követően ő jóhiszeműen gyakorolta 12 éven keresztül a fémalakítási, porkohászati tevékenységet. A panaszos alperesi beavatkozó nem ügyfél az eljárásban, kérelme alapján nem is lehetett volna az eljárást lefolytatni. Mindezekre tekintettel az alperes megsértette tényállás-tisztázási kötelezettségét. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú ítélet [9] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. [10] A bíróság megállapította, hogy az alperes a R.
- §
(3)bekezdése alapján köteles volt hivatalból eljárást indítani a telepengedély nélkül folytatott tevékenység ellenőrzése iránt, ebből következően nem volt az ügy érdemére kiható jelentősége annak, hogy az alperesi beavatkozót megilleti-e az ügyféli jogállás az eljárásban. [11] A
- évi telepengedély felülvizsgálata nem volt tárgya a hatósági eljárásnak, az ellen a felperes nem nyújtott be jogorvoslati kérelmet, így annak esetleges jogszabálysértő megállapításait ebben az eljárásban a felperes már nem vitathatta. [12] A bíróság végezetül rögzítette, hogy a felperes kérelmet terjesztett elő az eredeti határozat kijavítása iránt, azonban ez tartalma szerint egy új, módosított telepengedély iránti kérelemnek tekinthető, ugyanis kijavítással nem orvosolható az a határozat érdemét érintő kérdés, hogy a fémalakítás, porkohászat tevékenységek miért nem szerepeltek a 2002-es engedélyben. Ebből következően az eljárt bíróság szerint a kijavítási kérelem kapcsán a döntéshozatal elmulasztása nem hatott ki az ügy érdemére. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [13] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdésére, 221. §
(1)bekezdésére, valamint 339/A. §-ára hivatkozással. [14] A felperes felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy az alperes elmulasztotta vizsgálni az alperesi beavatkozó ügyféli jogállását a Ket.
- §-a alapján, annak ellenére, hogy jogerős bírósági döntések állapították meg az ügyféli jogállásának hiányát. Emiatt a beavatkozó kérelmét érdemi vizsgálat nélkül vissza kellett volna utasítani, illetve az eljárást meg kellett volna szüntetni. A felperes érvelése szerint ez a jogsértés kihatott az ügy érdemére, a bíróság megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a hatóságok hivatalból is eljárhattak volna, mivel erre a határozatok nem utalnak. [15] A felperes álláspontja szerint a bíróság elmulasztotta értékelni a megelőző tényállásból azt a körülményt, hogy a hatóság hibájából került kiadásra a téves tevékenységi kört tartalmazó telepengedély, és az ezzel kapcsolatos kijavítás iránti kérelmét a hatóságok nem bírálták el. A felperes érvelése szerint a tevékenység folytatásának megtiltása iránti eljárást a Ket.
- §
(1)bekezdése alapján fel kellett volna függeszteni a fémalakítási és porkohászati tevékenységre vonatkozó telepengedély iránti kérelme elbírálásáig. [16] Végezetül a felperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a hatóságok eljárása sértette a Ket. 1. §
(1)-
(2)és
(4)bekezdését, 2. §
(3)bekezdését, illetve 3. §
(2)bekezdését, amikor nem vették figyelembe a felperes jogos gazdasági érdekeit, valamint kérelmeit nem bírálták el. A Kúria döntése és jogi indokai [17] A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alaptalan. [18] A Kúria elsőként a felperes megelőző eljárásokkal kapcsolatos érveit vizsgálta. Ebben a körben megállapította, hogy a telepengedélyezési eljárás és a telepengedély nélkül végzett tevékenység megtiltása iránti eljárás két önálló hatósági ügy, ezek közül jelen eljárás tárgya kizárólag az utóbbi, vagyis a tevékenység megtiltása iránti eljárás. [19] Az eljárt bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes jelen ügyben már nem teheti vitássá a 2002-es telepengedélyezési eljárás esetleges hibáit, mivel az 15 éve jogerősen lezárult. A Kúria osztotta az eljárt bíróságnak a 2002-es engedély kijavításával kapcsolatos érveit is, azzal a kiegészítéssel, hogy függetlenül attól, hogy a kijavítási kérelem alkalmas-e az eredeti telepengedély megváltoztatására vagy sem, a felperes a hatóságok döntéshozatali kötelezettségének elmulasztását, vagyis hallgatását a Ket. 20. §-ában intézményesített eljárásrend alapján tehette volna vitássá. [20] Az eljárás irataiból egyértelműen megállapítható, hogy a felperes a tevékenység megtiltása iránti eljárás idején kizárólag fémmegmunkálás tevékenységre rendelkezett telepengedéllyel, az általa végzett fémalakítási és porkohászati tevékenységre vonatkozóan nem. Ebből következően a hatóságok a R. 11. §
(3)bekezdése alapján jogszerűen tiltották meg az engedély nélkül végzett tevékenység gyakorlását. A jelen eljárás tárgyát képező határozatok meghozatalát követően megkapott telepengedély pedig visszamenőlegesen nem teszi jogszerűtlenné a hatóságok döntését. [21] Nem megalapozottak a felperesnek a Ket. 32. §
(1)bekezdésére alapított érvei sem, hiszen jelen ügy tárgya az volt, hogy a felperes rendelkezik-e telepengedéllyel az általa végzett tevékenységekre a R. 11. §
(3)bekezdése alapján, amely az engedély nélkül végzett tevékenység jogkövetkezményeit állapítja meg. Ennek az eljárásnak nem előkérdése az, hogy a felperes a jövőben szerez-e telepengedélyt, hiszen az engedély a jövőre nézve állapít meg jogosultságot a tevékenység végzésére, és nem teszi jogszerűvé a korábban engedély nélkül végzett tevékenységet. Ebből következően a hatóságok nem követtek el jogsértést, amikor a telepengedélyezési eljárásra tekintettel nem függesztették fel eljárásukat. [22] A Kúria a felperesnek az alperesi beavatkozó ügyféli jogállásával kapcsolatos érveit sem osztotta. Az ügy irataiból megállapítható volt, hogy a telepengedélyezés iránti kérelem elbírálása során jogerősen megállapították, hogy az alperesi beavatkozó nem ügyfél az eljárásban. A R. 6. §
(2)bekezdése meghatározza, hogy ki minősül ügyfélnek a telepengedélyezési eljárásokban, azonban ilyen rendelkezést a telepengedély nélkül végzett tevékenység esetén indított eljárásra nem tartalmaz. A beavatkozó ügyféli minősége kapcsán egyedül a Ket.
- §-a irányadó, amely alapján a beavatkozó jogának, jogos érdekének érintettségét az ügy egyedi körülményei alapján kell megítélni. Ebből következően a beavatkozó ügyféli minőségének megtagadása a telepengedélyezési eljárásban nem hat ki automatikusan a jelen eljárás tárgyát képező hatósági ügyre. [23] A Kúria azonban ebben a körben is osztotta az eljárt bíróság álláspontját, hogy a beavatkozó ügyféli jogállása vagy annak esetleges hiánya nem volt kihatással az ügy érdemére. A felperes érveinek elfogadása mellett sem lehet ugyanis az a jogkövetkezménye ügyféli jogállás hiányának, hogy az eljárás nem folytatható le. A beavatkozó bejelentése nyomán a hatóság ugyanis észlelte a jogsértő állapotot, ez alapján pedig hivatalból is eljárást kellett volna lefolytatnia. A hatóság a hivatalbóli eljárás szabályainak alkalmazása mellett sem hozhatott volna a felperesre kedvező döntést, hiszen a felperes nem rendelkezett fémalakítási és porkohászati tevékenységre telepengedéllyel, a R.
- §
(3)bekezdése pedig kógens előírást tartalmaz az engedély nélkül végzett tevékenység jogkövetkezményére. [24] A felperes felülvizsgálati kérelmében végezetül a Ket. alapelveinek sérelmére hivatkozik, álláspontja szerint jogos gazdasági érdekeit nem vette figyelembe a hatóság. A Kúria ennek kapcsán megállapította, hogy bár a felperes az eljárás során jóhiszeműen járt el, azonban az engedély nélkül végzett tevékenység megtiltásakor szerzett jogára nem hivatkozhatott. Az eljárási iratokból pedig az is megállapítható, hogy a tevékenység megtiltása és a telepengedély megszerzése között egy év telt el, amely alatt a felperes nem gyakorolhatta a fémalakítási és porkohászati tevékenységet, így téves az a felülvizsgálati kérelemben szereplő állítás, hogy négy éven keresztül sérültek volna gazdasági érdekei. [25] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [26] A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, erre tekintettel a Kúria perköltség megfizetésére a felperest a Pp. 270. §
(1)bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdés szerint kötelezte. [27] A felperes által le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felperes a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése értelmében köteles, amelynek mértéke az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdésének megfelelően alakult. [28] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [29] A további jogorvoslat lehetőségét a Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,
- október
- Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács Ákos s.k. előadó bíró, Dr. Fekete Ildikó s.k. bíró