Bf.353/2017/6 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés I., helyesen

1. fordulat] miatt 3 év 6 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe a vádlott által
2. november
3. napjától
4. október
5. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította. Az eljárás során lefoglalt bűnjelek közül a
6. tétel alatti kést elkobozta, az 1-6., 8-
7. tétel alatti bűnjelek lefoglalását megszüntette, az 1-4., 10., 17-
8. tétel alattiakat megsemmisíteni, az 5., 6., 8., 9., 11-
9. tétel alattiakat [sértett neve] tanúnak - helyesen sértettnek - kiadni rendelte. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 141.138,- forint bűnügyi költség megfizetésére. Az első fokú ítélettel szemben ellenérdekű fellebbezések bejelentésére került sor: Fellebbezett az ügyész az 1., 2., 4.,
10. tétel alatti bűnjelek megsemmisítése miatt, annak mellőzése és e bűnjelek tárgyletétként történő kezelése és az iratokhoz csatolása, a vádlott felmentés, a védő jogos védelmi helyzet megállapítása és a vádlott felmentése érdekében. A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartva, a tényállás helyesbítése mellett indítványozta, hogy az ítélőtábla az első fokú ítéletet változtassa meg, az 1., 2., 4.,
11. tétel alatti bűnjelek megsemmisítésére vonatkozó rendelkezést mellőzze, azokat rendelje tárgyletétként kezelni és csatolja az iratokhoz, egyebekben az első fokú ítéletet hagyja helyben. Utalt az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértésére, ezzel kapcsolatos álláspontját részletesen indokolta. A védő a fellebbezési nyilvános ülésen a fellebbezését részletesen indokolta és másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta, melyhez a vádlott is csatlakozott. Az ítélőtábla a fellebbezések közül az enyhítésre irányuló fellebbezést ítélte alaposnak. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával, a lehetséges és szükséges körben lefolytatta. Eljárási szabályt sértett azonban, amikor [tanú 1] és [tanú 2] tanúk vallomásának azt a részét, amely arra vonatkozott, hogy a helyszínen meghallgatott személyek mit nyilatkoztak, illetve a rendőri jelentés ugyanezt tartalmazó részét bizonyítékként értékelte. A Be.
12. §

(1)bekezdés utolsó mondata értelmében a gyanúsított és a tanú kihallgatásáról jelentés nem készíthető. A Be. 78. §

(4)bekezdése alapján nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, melyet tiltott módon szereztek be. Ezért az ítélőtábla az első fokú ítélet

1. oldal második bekezdés első és második mondatát, valamint a negyedik bekezdés utolsó mondatát mellőzte, és azt a bizonyítékok köréből kirekesztette. E bizonyítékok kirekesztése ellenére az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott. Azt az ítélőtábla a vádlott fellebbezési nyilvános ülésen tett nyilatkozata alapján - figyelemmel a Be.
2. §

(1)bekezdés a) pontjára - annyiban helyesbítette, hogy a vádlott jelenleg élettársi kapcsolatban él [élettárs neve], aki rokkantnyugdíjas, melynek összege havonta 84.000,- forint. A vádlott jelenleg élettársát ápolja, mellyel összefüggésben havi 52.000,- forint ápolási díjban részesül. Az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok mérlegelése alapján állapította meg, mely tényállás a másodfokú bíróság álláspontja szerint hiánytalan és megalapozott. A vádlott az eljárás során mindvégig arra hivatkozott, hogy a sértett és annak családtagjai támadtak rá, ő csak védekezésképpen szúrhatta meg [sértett neve] sértettet egy kaszáló mozdulattal. Ezzel szemben a tanúk vallomása cáfolta a vádlott ezen védekezését. A sértett vallotta, hogy egyedül tartózkodott az udvaron, amikor a vádlott minden előzmény nélkül a sötétből előlépve őt hasba szúrta. Miután segítségéért kiállított, azután jöttek ki a családtagok a házból, majd ekkor került sor a vádlott bántalmazására. A sértett vallomásával egyezően nyilatkozott [tanú 3], [tanú 4], [tanú 5], [tanú 6], [tanú 7] és [tanú 8] tanú is. Az elsőfokú bíróság a tanúk vallomását - bár mindegyikük teljesen elfogulatlannak nem tekinthető elfogadta, és a vádlott jogos védelmi helyzetre való hivatkozását elvetette. A vádlott saját vallomása szerint is egy bicskával és egy kétélű tőrkéssel ment a helyszínre annak ellenére, hogy tudta, hogy [tanú 3]-nál nagy társaság van. A vádlott előadását a tanúk vallomásán kívül az elkövetés módja tekintetében az igazságügyi orvosszakértői vélemény is cáfolta. A szakértői vélemény cáfolta a vádlott azon előadását is, hogy neki szúrt sérülése keletkezett a bántalmazás során. Így az elsőfokú bíróság a vádlottat emiatt is szava hihetetlennek tekintette. A törvényszék a bizonyítékok értékeléséről számot adott, indokait részletesen kifejtette. A bizonyítékok mérlegelése az elsőfokú bíróság feladata. Megalapozott tényállás esetén a bizonyítékok eltérő értékelésére a másodfokú eljárásban nincs törvényes lehetőség. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, és a cselekmény minősítése is törvényes. E körben kifejtett jogi álláspontját is osztotta a másodfokú bíróság. Egyetértett az ítélőtábla a főügyészség nyilvános ülésen kifejtett zaklatással kapcsolatos jogi álláspontjával is. Mivel a zaklatásra a vádlott részéről közvetlenül a testi sértési cselekményt megelőzően került sor, ezért az egységes bírói gyakorlat alapján ez a magatartása beleolvad a testi sértésbe, annak külön bűncselekménykénti értékelésére nem kerülhet sor. Az irányadó tényállás mellett - mely szerint a vádlott volt aki először a sértettet megszúrta és ezt követően került sor az ő bántalmazására - az elsőfokú bíróság helyesen vetette el a vádlott jogos védelmi helyzetre hivatkozását. A bűnösségi körülményeket a törvényszék hiánytalanul vette számba és megfelelően értékelte, amikor az öt év középmértéktől a vádlott javára eltérve állapította meg a szabadságvesztés tartamát. A másodfokú bíróság további enyhítő körülményként értékelte a hosszú büntetőeljárás hatálya alatt állást, valamint azt, hogy az első fokú ítélet óta is több mint egy év eltelt. A további enyhítő körülményekre figyelemmel az ítélőtábla álláspontja szerint a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés enyhítése indokolt, ezért annak tartamát három évre enyhítette. Helyesen alkalmazott a büntetett előéletű vádlottal szemben az elsőfokú bíróság közügyektől eltiltást, annak tartama arányos. Az ügyészi fellebbezést illetően utal arra az ítélőtábla, hogy a bűnjeljegyzék 1., 2., 4., 19. tétel alatti tárgyak (törletek, biológiai anyagmaradványok) olyan bizonyítási eszközök, amelyek tárgyi valóságukban a nyomozás során, a nyomozó hatóság közreműködésével jöttek létre. Nincs olyan személy, aki azokat korábban birtokolta volna, ezért lefoglalásuknak nem lenne helye. Miután a nyomozó hatóság tévesen ezeket a tárgyakat lefoglalta, a bíróságnak rendelkeznie kell ezekről a bűnjelekről. A helyes eljárás az előbbiekben kifejtettekre figyelemmel az lenne, hogy a nyomozó hatóság kezelje azokat tárgyletétként. Amennyiben azonban e tárgyak bűnjelként lefoglalásra kerülnek, utóbb azok tárgyletétként történő őrzésére nincs lehetőség. A Büntető Kollégium Vezetők Országos Értekezlete (2017.06.14-16.) is akként foglalt állást, hogy ilyen esetben ezeket a bűnjeleket már csak a fertőzés veszélye miatt sem lehet az iratok között kezelni. Amennyiben ezek lefoglalásra kerülnek, a lefoglalás megszüntetése mellett azok megsemmisítésére kell, hogy sor kerüljön. Ezt az álláspontot a Szegedi Ítélőtábla kollégiumi ülése is elfogadta. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ide vonatkozó rendelkezése helyes. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az enyhítésre irányuló fellebbezést alaposnak ítélve, az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Megállapította, hogy a vádlott állandó lakcíme: [cím], tartózkodási helye: [cím], személyazonosító igazolványának száma: [szám]. A Be. 386. §

(1)bekezdése alapján az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Szeged,

1. június
2. Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke Sefta Márta dr. sk. előadó bíró Dr. Cserháti Ágota sk. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.353/2017/
3. számú és a Kecskeméti Törvényszék 14.B.170/2015/
4. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
5. június
6. Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő