A határozat elvi tartalma: A felülvizsgálatnak csak olyan jogi álláspont szolgálhat alapjául, mely az alapeljárásnak is tárgya volt. A fél a felülvizsgálati kérelmében olyan jogcímre alappal nem hivatkozhat, melyet a per korábbi szakaszában nem jelölt meg. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.V.21.585/2016/
- A tanács tagjai: Dr. Bartal Géza a tanács elnöke Dr. Pecsenye Csaba előadó bíró Dr. Cseh Attila bíró A felperes: … A felperes képviselője: dr. Halászi György ügyvéd Az alperes: … Az alperes képviselője: dr. Nagy Dániel ügyvéd A per tárgya: Vállalkozói díj megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 1.Gf.75.177/2016/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pesti Központi Kerületi Bíróság 17.G.300.983/2013/
- Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperes részére 200.000 (Kétszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 1.665.100 (Egymillió-hatszázhatvanötezer-egyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes jogelődje, a … Kft. és az alperes
- október
- napján szerződést kötöttek az alperes nagyszínpadának és kamaraszínpadának teljes hangosítására és a hangtechnikai eszközök, valamint a berendezések üzemeltetésére. Megállapodtak abban, hogy a szerződés határozatlan időtartamú, a felperesi jogelődnek a tevékenységét minden évben a színpadi évad időtartama alatt kell végeznie, az alperes által részére üzemeltetésre átadott hangtechnikai felszerelésekkel. Ezen berendezések folyamatos karbantartása, javítása a felperesi jogelőd kötelezettsége volt, amelyek tárolására az alperes helyiséget biztosított a felperesi jogelőd részére. [2] A felperesi jogelőd által végzett tevékenység ellenértékeként évadonként 13.680.506 forint + áfa díjazást határoztak meg azzal, hogy a díjat az alperes a színházi évad minden hónapjában 10 egyenlő részletben köteles megfizetni. [3] A szerződést kötő felek akként állapodtak meg, hogy a szerződés közös megegyezéssel írásban bármikor megszüntethető, s azt bármelyik fél felmondhatja írásban három hónapos felmondási határidővel, a hónap utolsó napjára. Szerződésszegés esetére pedig azonnali hatályú felmondási jogot biztosítottak. [4] A felperes jogelődje
- május
- és
- február
- napja közötti időszakra a teljesítéséről számlákat állított ki az alperes részére, amely számlákban szereplő összegeket az alperes a felperesi jogelőd részére csak részben fizette meg. [5] Az alperes
- január 11-én a felek közötti szerződést három hónapos határidővel
- április
- napi hatállyal felmondta, felszólítva a felperesi jogelődöt az általa átvett eszközök tételes leltár keretében történő átadására. [6] A felperes jogelődje
- április
- napján az alperest a teljes tartozása haladéktalan megfizetésére szólította fel azzal, hogy a birtokába került, és az alperes tulajdonát képező valamennyi eszközre zálogjogot érvényesít. [7]
- május
- napján az alperes által felperesi jogelőd részére biztosított raktárhelyiség a benne tárolt eszközökkel visszaadásra került alperes részére. [8]
- november 27-én a felperesi jogelőd az alperessel szemben fennálló 20.417.160 forint összegű lejárt követelését a felperesre engedményezte. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [9] A felperes keresetében 20.417.160 forint és ezen összeg késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét az engedményezési szerződésben megjelölt számlákra alapította. Indokolása szerint az alperes és a jogelődje között létrejött vállalkozási szerződést a jogelődje teljesítette, ezért a számlákban szereplő teljes vállalkozói díj jár a részére az engedményezés folytán, mert az alperes által teljesített résztörlesztések a késedelmi kamatokra kerültek elszámolásra. Az alperes ellenkérelmében a kereset jogalapját nem, annak összegszerűségét azonban [10] vitatta. Arra hivatkozott, hogy a felperesi jogelőd számlázása nem volt pontos, a számlák részben stornírozásra kerültek, illetőleg a felperesi jogelőd részére résztörlesztést is teljesített, így a felperes állításával szemben az őt ténylegesen megillető díjazás 16.374.771 forint összegben állapítható meg. Ezen összeggel szemben pedig beszámítási kifogást terjesztett elő leltárhiány címén [11] 8.264.906 forint, javítási költség címén 141.224 forint, elmaradt bevétel miatt 404.517 forint, extra próba többletköltsége miatt 151.130 forint, raktárhelyiség használati díjaként 254.000 forint, összesen 9.211.777 forint összegben. A felperes a beszámítási kifogás elutasítását kérte. [12] Az első- és másodfokú ítélet Az elsőfokú bíróság ítéletében 16.650.567 forint, valamint 1.624.420 forint után
- [13] március
- napjától, 13.546.445 forint után
- december
- napjától, 1.479.702 forint után
- május
- napjától
- június
- napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt összegének, míg
- július
- napjától a kifizetés napjáig terjedő időre a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8 % ponttal növelt értékének megfelelő mértékű késedelmi kamat, valamint 1.364.623 forint perköltség megfizetésére kötelezte alperest. Megállapította, hogy az alperes személyes költségmentessége folytán a felperes által lerótt illetékből 999.034 forintot az állam visel, és erre tekintettel feljogosította a felperest a fenti összeg adóhivataltól való visszaigénylésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. [14] Kifejtette, hogy az alperes, valamint a felperes jogelődje között a Ptk.
- §-ában [15] szabályozott vállalkozási szerződés jött létre. Az ebből eredő követelését a felperesi jogelőd a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján a felperesre szabályszerűen engedményezhette, s erre tekintettel a Ptk. 329. §
(1)bekezdése folytán a jogelőd helyébe a felperes lépett. Nem találta alaposnak azon alperesi védekezést, amely szerint az engedményezési szerződés valótlan tényeket tartalmazott volna, s ezért az érvénytelen lenne. A kibocsátott számlákat és az alperesi teljesítést összevetve arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes vállalkozói díjkövetelése 16.815.487 forint összegben megalapozott. Az alperes beszámítási kifogásával összefüggésben rámutatott, hogy az alperes nem tudta [16] bizonyítani az általa állított leltárhiányt. Nem találta jogszabálysértőnek a felperesi jogelőd tevékenységének felfüggesztését, ebből adódóan alaptalannak ítélte az elmaradt előadással és extra próbával kapcsolatos beszámítási kifogást. Nem tartotta jogszerűnek az alperes által igényelt javítási költséget. Figyelemmel arra, hogy a szerződéses jogviszony megszűnésekor a felperesi jogelőd az alperes részére a raktárhelyiséget nem szolgáltatta vissza, használati díjként 164.920 forintot elszámolt az alperes javára. Ezt az összeget szembeállítva a 16.815.487 forintos felperesi követeléssel 16.650.567 forint és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem [17] fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta. Kiemelte, hogy az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítéletnek a kereset részbeni [18] megalapozott voltára, illetve a beszámítási kifogása alaptalanságára vonatkozó megállapításait már nem vitatta, kizárólag a felperes perbeli legitimációjának hiányára hivatkozott. Ennek kapcsán kifejtette, hogy a felek közötti szerződés vállalkozással vegyes megbízási szerződésnek minősül. A felperesi jogelőd által engedményezett követelés nem a felperes részéről az alperes részére nyújtott szolgáltatás, hanem az alperest terhelő ellenszolgáltatás, azaz a felperesi jogelőd alperessel szembeni pénzkövetelése volt. Ennek engedményezését pedig a Ptk. 328. §
(2)bekezdése nem tiltja. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben [19] annak az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezése mellett elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasítását kérte. Szerinte a jogerős ítélet sérti a Ptk. 328. §
(2)bekezdését, mivel a másodfokú bíróság [20] tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy nem személyhez kötött követelésről volt szó. Érvelése értelmében a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a közte és a felperesi jogelőd között létrejött szerződésben meghatározott eredmény nem csupán két, a gazdasági életben tevékenységet végző jogalany közötti jogviszonyból származó általános eredmény, hanem egy alkotóművészeti tevékenység eredménye, amely szellemi alkotás. A követelés ennek értelmében személyhez fűződő, ezért nem engedményezhető. Ebből következően pedig az engedményezési szerződés érvénytelen, így a felperes perbeli legitimációja hiányzik, ezért a jogerős ítélet sérti a Pp. 48. §-át és 49. §
(1)bekezdés c) pontját is. Felülvizsgálati ellenkérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. [21] Kiemelte, hogy a per tárgya nem a jogelődjét megillető személyiségi vagy személyhez fűződő szerzői jogi igény. A bíróság helytállóan minősítette a felek között létrejött szerződést, s e szerződés alapján a jogelődje által nyújtott szolgáltatásért az alperesnek az ellenszolgáltatást, a vállalkozói díjat meg kell fizetnie. A Kúria döntése és jogi indokai Elöljáróban a Kúria kiemeli, hogy a jogerős ítélet csak olyan kérdésben támadható [22] felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt (BH1995/163.I.). Ennek oka, hogy a felülvizsgálatnak csak olyan téves jogi álláspont vagy mulasztás lehet az alapja, amely az eljárás korábbi szakaszában is a per tárgya volt. Amely kérdéssel a korábban eljárt bíróságok erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhattak, azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhettek el (BH1996.
- indokolása). Az alperes arra tekintettel állította a jogerős határozat jogszabálysértő voltát, hogy az tévesen [23] minősítette a közte és felperesi jogelőd között létrejött szerződést pusztán vállalkozással vegyes megbízási szerződésnek, s nem vette figyelembe, hogy annak tárgya szellemi alkotás létrehozása, amely személyhez kötött szolgáltatás, így az engedményezés kizárt. Az alapeljárásban azonban az alperes e körülményre nem hivatkozott, a felperes perbeli [24] legitimációjával kapcsolatos védekezését nem erre alapította, ezen a jogcímen az engedményezés kizártságát nem állította. Erre tekintettel ezen hivatkozását a Kúria érdemben nem vizsgálhatta. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. [25] A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a [26] felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő. Az alperes tévesen hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében az engedményezési szerződés [27] érvénytelenségére és a felperes perbeli legitimációjának hiányára. Következetes a bírói gyakorlat abban, hogy az engedményezési szerződés esetleges [28] érvénytelensége az engedményezési szerződés alanyainak jogviszonyára hat ki, az érvénytelenség jogkövetkezményeit a közöttük fennálló jogviszonyban kell levonni. Az érvénytelenség az adós fizetési kötelezettségét nem befolyásolja (EBH2003.868.I.), az ő vonatkozásában az engedményezés absztrakt jogügylet, annak hiányosságaira hivatkozással a teljesítést nem tagadhatja meg (BH2005.358.II.). Ebből következően az adós alperesi pozícióban a felperes kereshetőségi joga körében az [29] engedményezés érvénytelenségére alapvetően nem hivatkozhat. Emellett a bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy az alperest terhelő ellenszolgáltatás, [30] pénzkövetelés került engedményezésre, amelynek „személyhez kötöttsége" az alperesi hivatkozás szerint nem értelmezhető a szellemi alkotással összefüggésben sem, tekintettel arra, hogy a vagyoni jogosultságok körébe tartozó pénzkövetelés nem személyhez kötődő, annak mint követelésnek az átruházása lehetséges. A nem vitás tényállás szerint a felperes jogelődje és az alperes közötti szerződés az alperes [31] felmondása folytán
- április 30-án megszűnt. A felperes jogelődje azonban már
- április
- napján a szerződésben rögzített feladatainak teljesítését felfüggesztette, ezt követően az alperes részére szolgáltatást nem nyújtott. Az engedményezés időpontjában személyhez kötött tevékenység végzése fel sem merült, a [32] felperesi jogelőd részéről az alperessel szemben fennálló pénzkövetelés engedményezésének nem volt akadálya, ezért jogszabálysértés nélkül marasztalta a bíróság az alperest a felperes javára. A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján [33] hatályában fenntartotta. Záró rész Az alperes a Pp. 270. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján [34] köteles megfizetni a felperes - áfát is magában foglaló - ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költségét. Az alperes az Illetéktörvény 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján teljes személyes [35] illetékmentességben részesült. Felülvizsgálati kérelme nem volt alapos, ezért az általa le nem rótt illetéket az Illetéktörvény 4. §
(1)bekezdése alapján az állam viseli. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül [36] bírálta el. Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. [37] Budapest,
- június
- . Bartal Géza s.k. a tanács elnöke, Dr. Pecsenye Csaba s.k. előadó bíró, Dr. Cseh Attila s.k. bíró